Újratervezés

Szezonkezdet előtt egyik célkitűzésünk volt, hogy csapatunkban csak szabályosan benevezett magyarszakosok lépjenek pályára. Eme fogadalmunkat az első két fordulóban háromszor szegtük meg, hiszen a páratlan sérüléshullám, szektázás és családi programok miatt megfogyatkozott keretünket ezúttal is két külsőssel kellett kiegészíteni, hogy méltóképpen szerepelhessünk.
Így darabra kellő számban, hét bevethető főre számíthattunk, azonban Hlavacska András sérülése miatt még mindig csak perceket vállalt, a megjelent csapatot pedig akár Kápmegyer futsalválogatottjának is inkább titulálhattuk volna, mintsem Kozelitónak, az összeszokottsággal adódtak is gondok, sőt csapatkapitányunk hiányában mintha morálisan is gyengébb lett volna a csapat a megszokottnál.
A techinkai képzettéggel viszont kevésbé! Az első percekben is több szép akció futott a pályán részünkről, és senkit nem ért meglepetésként, hogy Tóth megszerezte számunkra a vezetést. Ezt ellenfeleink kiegyenlítették, de egy oldalról betett labdát Erdei a hálóba juttatott, így másodszor is hozzánk került az előny.
Ellenfelünk érezhetően erősödött tavalyhoz képest, mi pedig sem akzuális keretünkkel, sem fegyelemezettségben nem álltunk a topon, többynire összes mezőnyjátékosunk csatárt játszott, aminek mindkét kapu előtti gyakori gólveszélyes akciók lettek az eredményei, ám amíg a mi kísérleteinket a kapufa vagy az oldalháló rendre hárították, addig ellenfelünknek sikerült gólra váltania a létszámelőnyös helyzeteket, így végül háromgólos vereséggel fejeztük be a három pont megszerzésével kecsegtető rangadót.
Így a szezonra kitűzött célokat is újra kell terveznünk, úgy tűnik, túl merészek voltak a dobogóról szóló álmok, hiszen két forduló alatt hat begyűjthetőnek tűnő pontot vesztettünk el, amit dobogóaspiráns nem engedhet meg magának.
Kozelito Tél - KuKás(z)ok 2-5
   kezdő: Fehér - Erdei, Hlavacska T., Szántai, Tóth
   csere: Hlavacska A., Petykó
   gól: Tóth, Erdei

Győzött a Túlerő

Fehér – Hlavacska A., Erdei – Ángyán, Palágyi. Sajnos ez az összeállítás nem az, ami először futott ki a zöld műfűre a 2011-2012-es szezonban, hanem a sérültekből és távolmaradókból összeállítható csapat, amely cserével verte volna azt a csapatot, ami ténylegesen kifutott. Szerény meglétünkre jellemző, hogy vésztartalékainkat is mozgósítanunk kellett, illetve nyíltan vállalt elveink ellenére a helyszínen igazoltunk kapust. Így létszámra megvoltunk, de éreztük, hogy közel sem legerősebb csapatunk fog pályára lépni.

Ellenfelünk neve ismeretlenül csengett, a helyszínen derült ki, hogy nem egy most összeálló gólyacsapatról van szó, hanem a tavaly Fekete Sereg néven ismert együttes reinkarnációjáról, mely azonban erősebb elődjénél, így korántsem tűnt egyértelműnek, hogy mi fogjuk bezsebelni a három pontot.

Imígyen gyakoroltuk a középkezdéseket

Az első percek nem annyira voltak a mieink, vagy csak annyira, amennyire pesszimista számítás szerint várhattuk. Nem sikerült sokat birtokolni a labdát, nem sikerült sok helyzetet kidolgozni, ellenfeleink pedig egy lecsorgó labdát – hiába vetődött a kapu elé két hátvédünk – a hálóba vágtak, majd átlövésből növelték előnyüket.

A szezonbeli első gólunkért járó elismerést Hlavacska Tomi zsebelhette be, ha ugyan Puskás-díjat nem kap ugyanazért a két csel utáni védhetetlen bombáért. De gól ide – gól oda nem játszottunk jól, a Görög-Nyéki hátvédpáros sem mindig 100%-os hatékonysággal működött, többször bravúr volt Berki bravúrjaira, ellenfelünk legjobbjának cselével szemben azonban ahogy teljes védelmünk, ő is tehetetlen volt, így 1-3-mal fordultunk.

Vaderna (jobbszélen) gólpasszal debütált

Félidőben Vaderna is leült a kispadra, és amint kifújta magát az A-ligás meccse után, első ízben pályára is lépett csapatunkban. Hozott is némi szilárdságot és labdabiztosságot hátulra, ami Tinkó magánakcióból szerzett góljával azt jelentette, hogy felcsillanta remény a meccs megfordítására, de újabb hibákat követtünk el hátul, aminek két bekapott gól lett az eredménye, innen pedig ismét távol kerültek reményeink a valóságtól.

Persze mindent megtettünk, amit lehetett, kicsit ki is nyíltunk, de Berki kapus több ziccert is hatástalanított, és nekünk is többször nyílt alkalmunk kedvező helyzetben támadást vezetni, talán Tinkó és Nyitrai kerültek leggyakrabban helyzetbe, mindketten is szereztek egy-egy gólt még, de Nyitrai gólja után már csak három percünk maradt, és akkor is többnyire a mi térfelünkön folyt a játék, így csak közelíteni tudtuk az egyenlőt, elérni nem, és nagyon fájó, megszerezhetőnek tűnő három pontról maradtunk le.

Kozelito Tél - Túlerő 4-5

   kezdő: Berki - Görög, Hlavacska T., Petykó, Tinkó

   csere: Nyéki, Nyitrai, Vaderna

   gól: Tinkó 2, Hlavacska T., Nyitrai

„Minden meccsen a győzelem a cél” – Interjú gólfelelőseinkkel

Mivel a következő szezonban sok-sok gólt szeretnénk ünnepelni, a szezon előtt arra voltunk kíváncsiak, hogy a gólfelelősök hogyan látják a csapat dolgait, és vajon elég motiváltak-e. Ezen céllal készítettünk interjút a tavasszal a csatársort képező Hlavacska Tamással és Palágyi Lászlóval.

Kozelito Tél Blog: Hogy sikerült a felkészülés?
Hlavacska Tamás: A nyár folyamán minden héten voltam kétszer focizni, a kisboltba sörért mindig futva mentem, Messi-videókat is nézegettem a youtube-on, szóval abszolút formában vagyok. Üzenem mindenkinek, határon innen és határon túl, hogy készen állok a harcra.
KTB: Öcséddel sokat beszéltek a fociról?
Hlavacska Tamás: Öcsémmel mostanában nem vagyunk jóban, csúnya történet, inkább nem részletezném. Alig annyi, hogy mostanában sem a fociról, sem másról nem nagyon beszélgetünk.
KTB: A heti többszöri foci és a végzős mivoltodból adódó teljesítési kényszer közül melyik fogja akadályozni a másikat?
Hlavacska Tamás: Első a foci, ezek közül is a Közelítő. Ígérem, hogy csak komoly fizikai sérülés, járványos betegség, vagy természeti katasztrófa (földrengés, árvíz) esetén hagyok ki mérkőzést.
KTB: Mire lehet képes a Kozelito Tél? Felülmúlható a tavalyi ötödik helyezésünk?
Hlavacska Tamás: Mindenképpen, az ötödik hely csak a jéghegy csúcsa. Azon csapatok közül, akik előttünk végeztek, úgy sejtem többen is felkerültek az A-ligába, és ha nem érkeznek helyettük hasonló kaliberűek, akkor érem-, sőt, bajnokesélyesként indulhat a Közelítő az idei bajnokságban.    
KTB: Nyáron több éles vita volt a csapaton belül, hogy mindenki ugyanannyit játsszon-e, vagy az ügyesebbek többet. Te mit gondolsz a kérdésről?
Hlavacska Tamás: Szerintem feltétlenül úgy kéne beosztani, hogy mindenki közel ugyanannyi játéklehetőséget kapjon, két dolog miatt is. Egyrészt, mert mindenki ugyanannyit fizet ki a nevezési díjból, másrészt annak semmi értelme, hogy valaki reggel felkel, utazik egy órát, játszik öt percet, aztán utazik haza megint egy órát. Ha állandóan a legerősebb sorunkkal vagyunk fenn, talán egy-két helyezéssel előrébb végzünk, de ennek az az ára, hogy páran alig játszanak. 
KTB: Mit gondolsz, ki lehet Palágyi Laci méltó társa a csatársorban?
Hlavacska Tamás: Azt hiszem minden nagyképűség nélkül mondhatom: én.

Kozelito Tél Blog: Van élet a BTK-n kívül is?
Palágyi László: Nagyon remélem, de azért jövőre igyekszem visszatérni a Múzeum körútra! Nem lesz könnyű átvészelni ezt a tanévet, de a Kozelito esetleges jó szereplésével azt hiszem, mentálisan is toppon lehetek, és képes leszek kibírni.
KTB: Hogy sikerült a felkészülés?
Palágyi László: Köszönöm, megvagyok. A kondimmal még nem vagyok teljesen elégedett, de a szezon kezdetére biztosan kirobbanó formában leszek. Kispályán is volt szerencsém játszani, de főként nagypályás edzőmeccsből volt sok, vagyis nem csak TV-ben láttam labdát a nyáron.
KTB: Mire lehet képes a Kozelito Tél? Sikerül idén a feljutás, vagy csak majd jövőre?
Palágyi László: Én személy szerint kudarcként élném meg, ha nem sikerülne feljutnunk. Többször is megmutattuk már tavaly, hogy a legjobb csapatok ellen is képesek vagyunk eredményesek lenni, mostantól minden meccsen a győzelem a cél. A feljutáshoz persze az kell, hogy a nagyon bosszantó, gyengébb csapatok elleni fiaskóktól mentes legyen ez a szezon. Persze nem tudjuk még, milyen erős lesz a mezőny, de ha kellő létszámban (cserékkel), kellő koncentrációval (és nem túl másnaposan) játszunk, szerintem bárkit képesek lehetünk megverni a B-ligában. Ámen.
KTB: Ámen. Veled kapcsolatban a szurkolók és a sajtó egy része a válogatottba kerülést szokta emlegetni. Mikor fogsz debütálni a címeres mezben?
Palágyi László: Tartok tőle, hogy egy szlovák címeres mez nem lenne ínyemre. Azt hiszem, vissza kellene utasítanom egy ilyen ajánlatot, a magyar válogatottból pedig egyelőre nem kerestek, így nem is honosodom.
KTB: Felmerült, hogy a klubtagok kötelesek lennének sörfogyasztásuk legalább 80%-át a Kozel márka termékeiből meríteniük. Te támogatnád az ötletet?
Palágyi László: Büszkén mondhatom, hogy a nyáron elég jó arányban fogyasztottam a nevezett márkából, mert egyik törzshelyemen nagyon kellemes Kozelt csapolnak, ezt a helyet ajánlanám is a csapatnak egy majdani összeröffenésre. Az ötletet egyébként támogatnám, főként mert egyes csapattagok ízlésével sör terén szerintem komoly problémák vannak, s ez a csapat teljesítményét is negatívan befolyásolhatja.
KTB: Mit gondolsz, ki lehet Hlavacska Tomi méltó társa a csatársorban?
Palágyi László: Azt hiszem hogy Tomi érkezésével csatárposzton kellemes gondjaink vannak. Ángyán Peti is jól játsza az előretolt éket, nagyszerű lenne, ha idén több meccset tudna vállalni, s akkor szerintem igazán ütőképesek lennénk. Talán azon is érdemes lenne elgondolkodni, hogy Tomi legyen -e fönn egészen centerben, hiszen egészen biztosan legalább olyan eredményes lenne, mint szerény személyem, köszönhetően pontos lövéseinek és remek cseleinek, viszont védekezésben azért vannak hiányosságai, s ebben az esetben (ha ő maradna fönn) jómagam húzódhatnék kissé hátrébb, mögé a középpályára, mivel az utóbbi időben ha nem is utolérhetetlen szintre, de sikerült fejlődnöm védekezésben, hála annak, hogy nagypályán szűrő poszton erőltettek. Persze ez csak üres fejtegetés, a pályán úgyis hamarosan eldőlnek a dolgok.

A nyár – röviden

Nyáron legnagyobbrészt ki-ki a szülővárosában tartózkodott, így alkalmi focikálásoktól eltekintve egyéni edzéstervvel készültek a tagok. A nyáron egyszer sikerült olyan csapatot kiállítanunk egy meccsre, hogy az méltó legyen a Kozelito névre, akkor a HajCsatok csapatát vertük meg, valószínűleg 9-6-ra, bár mindenki máshogy számolta; illetve a Kozelito egyes tagjai néhány alkalommal együtt fociztak a HajCsatok és a Feketes Sereg tagjaival.

Nyáron némileg játékoskeretünk is átalakult, és most már elmondhatjuk, hogy vésztartalékaink között is csak olyan magyarszakosok szerepelnek, akik focizni is tudnak, és szükség esetén ténylegesen bevethetjük őket. A törzstagok összetétele ugyanaz, mint tavasszal: Ángyán, Erdei, Fehér, Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Nyitrai, Palágyi, Petykó, Tinkó. Mellettük Káplár tiszteletbeli tagként, a HajCsatok elleni edzőmeccsen a kapu előtt röpködő Gyüre Dániel, valamint Nyéki Gábor, és tanárunk, a Hazafias Népfrontból is ismert, Dr. Vaderna Gábor pedig vésztartalékként szerepelnek a nevezési lapon.

Bár a rendszeres közös edzést nem sikerült megoldani, a tagok igen bizakodóak, és ha új sztárgárdák nem alakulnak, néhányan a bajnoki címre is esélyesnek tartják a csapatot. Annyi mindenesetre igaz, hogy a tavalyi ötödik helyünk túlszárnyalhatónak tűnik.