Időjárás, ez a megoldás!

A Kopa Kőbánya elleni rangadó napján szakadó hó fogadott minket, és a nap utolsó meccse lett volna a miénk, ezért a Kopa képviselőjével és a szervezőséggel való tárgyalás után közösen arra jutottunk, hogy a pálya rangadóra alkalmatlan, és később, valószínűleg tavasszal játszunk.

Itt tanulunk is egymástól - interjú Erdei Tamással

Nyáron szerencsés események sorozataként sikerült leigazolnunk a tavasszal a Kopa Kőbányánál kisegítő Erdei Tamást, aki azóta jobbnál jobb játékkal és gólokkal segít bennünket. A Kopa elleni meccs előtt szinte magától értetődő hogy őt kérdezte lapunk arról hogy mi volt és hogy mi lesz, mire ő készséggel válaszolt:

Kozelito Tél blog: Mit gondolsz, sikerült beilleszkedned új csapatodba?
Erdei Tamás: Részben igen, de nem maradéktalanul. Sportról van szó, így adódik, hogy hamarabb megtörténik a dolog. Játékban még kell az, hogy Palágyival, vagy Ángyánnal jobban össze tudjak játszani, ez nekem nagyon fontos lenne, de hát rajtam is múlik a dolog. No meg az András-féle előremenetelt is meg szeretném tanulni. A másik féle beilleszkedés meg még folyamatban van.
KTB: Hogy állítanád fel a kezdőcsapatot 5+1-ben?
E. T.: Renátó a kapuban, én és András hátul, Máté középen, Palágyi és Ángyán elől.
KTB: Mi a véleményed a Hazafias Népfront elleni meccsről?
E. T.: Nem volt vele semmi gond. A labda lehetet volna jobb, lehet, kéne a csapatnak egy elfogadhatóbb labdát venni.
Namost láttam őket előző meccsükön, ahol a narancssárga cipős böfögött meg már majdnem a pályára szart, annyira unta a meccset, meg a többiek is, ellenünk meg szerintem volt valami feszültség. Én élveztem velük játszani, ha azt a pár gólt, amit lehetett volna, még be tudtuk volna rúgni, és szorosabban lezárni a meccset, azt mondanám semmi gond, meg szerintem így sincs.
KTB: Mért nem a Kopa Kőbányához igazoltál nyáron?
E. T.: Ez egy kicsit furcsa lesz: csak egy meccseteket láttam (a KuKás(z)ok elleni 7-1-et – a szerk.), valamint nekik is csak pár meccsükön voltam (már ami bajnoksághoz kötődik), így igazán nem láttam meg az állandó arcát egyik csapatnak sem. Ide azért akartam jönni, mert magyarosok vagytok, tudtam, hogy ha most maradok veletek egy évfolyamon, akkor az ismeretség a focin keresztül adódik, valamint nem akartam azt, hogy nagyon nagy vereségeitek legyenek, de ígyse-úgyse történt volna meg ez.
A Kopa Kőbánya játékosai egyénileg nézve jobbak mint mi. De csapatként mi vagyunk jobbak. Nincs kiabálás, elég sokat passzolunk, és ami a fontos, meghallgatjuk a másikat, és tanulunk is egymástól. Na ott ez nincs meg.   
KTB: Mire számítasz szombaton?
E. T.: Sok hiányzónk lesz, így háromesélyes. Nem tudom az ellenfélnél kik lesznek. Ha Ernő és Peti, a két támadójuk lesz, akkor lesz a kapusunknak elég dolga. Ha Ernő és Peti nem, kiegyenlített meccs lesz.
KTB: És mit üzensz a szurkolóknak?
E. T.: Olvassanak sokat.
KTB:  Mit?
E. T.:Egyértelmű, Fehért és Palágyit!

Van, akivel mi sem bírunk

Újabb időjárási viszontagságok jellemezték a múltkori bejegyzés óta eltelt hetet, de szombaton reggel tiszta időre ébredtünk, a pályamunkások pedig meccsezésre alkalmas állapotba hozták a pályának legalább a vonalak által határolt részét, így olybá tűnt, megrendezhetjük a listavezető, és toronymagasan a liga legerősebbjének tartott Hazafias Népfront elleni rangadónkat. Ebbéli örömünket némileg beárnyékolta a hét másik Kozelitós híre, hogy a PBÚ fennállása során először említésre méltónak tekintette csapatunk nevét, de nem ám a hatmeccses győzelmi szériát, vagy a dobogós helyezést emelték ki, hanem azt, hogy „a Kozelitó Tél csak egy góllal tudta megverni a sereghajtók egyik alakulatát”.

Szerencsére nyolcan összegyűltünk a meccs kezdetére, és még a kispadunk is erős volt, de nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy ellenfelünk, a listavezető, eddig magasan a legtöbb gólt szerezte, kétszer annyit, mint mi, amellett hogy a védelmük is sok csapat ellen bizonyította már szilárdságát.

Újrarúgattuk velük a középkezdést

A figyelmeztető lövést mindjárt meg is kaptuk: a korábban többeket tanító Vaderna kapott labdát a hatoson belül még az első percben, nagy erővel lőtt, de szerencsénkre csak a hálótartó vasat találta el. A folytatásban, néha volt alkalmunk megtapasztalni, hogy ellenfeleinknek is két lábuk van, és időnként sikerült a két láb közül elhozni a labdát, egészséges önbizalmunk pedig odáig vezetett, hogy a vezetést is megszereztük. Hlavacska hozta fel a labdát a jobb oldalon, keresztbe passzolt Palágyi elé, aki körbefutotta a kapust, és közelről a hálóba pöckölt. Pontos adat nem áll rendelkezésre, de nem valószínű, hogy sok csapat vezetett eddig a HN ellen.

Betömörülő védelmünk jó pár akciót meghiúsított, illetve Fehér is több alkalommal védett ziccereket, azonban a labdabirtoklás aránya, és az ellenfelünk részéről választott gyors és kreatív támadásépítések egyértelműen jelezték, hogy melyik csapat a jobb. Nem mintha nekünk nem lettek volna helyzeteink, Hlavacska például szép szóló végén jó helyzetből alig lőtt a kapufa mellé, és Ángyán is néha borsot tört az őt gyömöszölő védők orra alá, de klasszikus értelemben vett ziccereket éppenséggel nem tucatjával dolgoztunk ki, és a labda általában a mi térfelünkön tartózkodott.

Rászorultunk Fehér védéseire

Ellenfelünk csatára egy szöglet után közelről Tinkó karjára bombázott egy labdát, a játékvezető szándékosnak ítélte a kezezést, a büntetőt pedig ellenfeleink könnyedén gólra váltották, és egy pillanatnyi figyelmetlenséget kihasználva még a félidő vége előtt megszerezték a vezetést is.

Sajnos mintha nem kizárólag a meccs járt volna a fejekben, a koncentráció mindenesetre nem volt maximális. Még legtechnikásabb játékosainknál is becsúszott egy-egy hiba, és védekezésben néha üresen maradt egy-egy ember, néha túl könnyen dőltünk be a cseleknek, nem többször, mint más meccseken, de sajnos a kiváló képességű és rutinos ellenfél ellenében az apró hibák is végzetesek lehetnek, és a mi esetünkben annak is bizonyultak. Előbb egy megpattanó lövés vágódott be a léc alá, majd kapusunk egy félig már megfogott labdával majdnem beesett a kapuba, maga mögé nyúlva éppen el tudta kerülni az újabb gólt, de ellenfelünk folyamatosan támadásban maradt, és alapvetően védekező felállásunk dacára nem egyszer szükség volt Fehér védéseire; és sajnos előfordult, hogy egy-egy jól eltalált lövéssel szemben már ő is tehetetlen volt, így hátrányunk hamarosan négygólossá nőtt.

Ezúttal a védekezés dominált játékunkban

Támadóink ezúttal a szokásosnál fegyelmezettebben védekeztek, de sajnos védőinknek az idő előrehaladtával egyre kevesebb erejük maradt a támadásokhoz való felzárkózásokra, a két támadó pedig kevés reménnyel vette fel a harcot a bajnokság egyik legjobb védelmével. Néha mégis sikerült a kapu közelébe eljutnunk, de legnagyobb helyzeteink kimaradtak: Ángyán közelről az oldalhálóba, Palágyi a kapusba lőtt. Ám ugyanők gondoskodtak arról, hogy helyzeteken túl is faragjunk valamit az eredményen, midőn ellenfelünk kapusa kiejtett egy beadást, Ángyán lecsapott és középre gurított, ahol Palágyi másodszor is a gólvonalon túlra juttatta a pettyest.

Ezzel viszont ellőttük a puskaporunkat, és a felzárkózás helyett egy újabb helyezkedési baki után visszaállt a négygólos különbség.

Bár mindkét fél igyekezett sportszerűen játszani, a hajtás és az iram következményeként előfordultak ütközések, még egy-két akasztás is, de éles meccsen ezek benne vannak a játékban, és úgy tűnt, ezeket mindkét fél játékosai a helyükön kezelik.

A két csapat játéktudását, és a játék képe alapján ellenfelünk győzelme még ilyen mértékben is megérdemelt. Szerencsére mi sem gondoltuk komolyan, hogy a listavezető ellen kell lépéselőnyre szert tennünk a többi csapat ellen. Lélekben tehát már a Kopa Kőbánya elleni igen kemény rangadóra készülünk, ahol tudásunk minden ízére szükség lesz.

Kozelito Tél - Hazafias Népfront 2-6

  kezdő: Fehér - Hlavacska, Tinkó - Ángyán, Palágyi

  csere: Erdei, Görög, Nyitrai

  gól: Palágyi 2

Az időjárás közbeszól

A meccs napjának reggelén 6-8 centinyi havacska borította az utcákat, és sajnos a pályát is. Mi készek lettünk volna térdig érő piros hóban, latyakban, iszapban való játékra is kiállítani egy csapatot, ám a szervezőség a többi csapatra és a pályára is gondolt, ezért a fordulót, benne a listavezető Hazafias Népfront elleni várva várt rangadónkkal egy héttel későbbre tették át.

Felemás dicsőség

Ha csapatkapitányunk továbbra is viselni akarja a B-liga leglelkesebb kapitányának kijáró címet, igencsak szorosra kell húznia a gatyamadzagot, hiszen a Gruppetto elnök-vezérigazgatója tényleg minden elképzelhetőt megtesz csapatáért. Ennek egy mozzanata, hogy emléktárgyakkal ajándékozzák meg aktuális ellenfeleiket. Büszkék vagyunk arra, hogy a nyolcadik fordulóban mi voltunk az elsők akik ezt legalább egy fényképes emléklappal viszonozni tudtuk. Reméljük, az ilyen gesztusok is hozzájárulnak a bajnokság csapatai közötti kapcsolat fejlődéséhez és az általános jó légkörhöz a pályák körül.

Hanem a pályán már nem jutott hely a szimbolikus gesztusoknak, istenesen egymásnak esett a két gárda. A mi fiaink sérülés és egyéb elfoglaltságok miatt némileg nem teljes létszámmal, de erős kezdőcsapattal és két cserével tudtak kiállni (A kezdőcsapat három tagja azonos volt azokkal, akik a gólyakupán 2-2-t játszottak mostani ellenfelünkkel). Mint kiderült szükség is volt erre, mivel alsóházi ellenfelünk igencsak megdolgoztatott bennünket. Talán mi kezdtük jobban a mérkőzést, de fölényünk nem volt akkora, mint vártuk volna, és nem is sikerült előnyt szerezni. Mintha fejünkbe szállt volna a táblázatban a két csapat közötti különbség, és a túlzott önbizalom, ebben a dekoncentrált állapotban pedig az utolsó passzok rendre elakadtak az ellenfél védelmében.

Sajnos nemhogy előnybe nem kerültünk, hanem a félidő közepén ellenfelünk talált be Fehér hálójába. És ha még csak ennyi lett volna a baj… Merthogy egy szépen kijátszott akció végén megszerezték második, nem sokkal később pedig harmadik góljukat is. A második félidő elején 0-3-ra égtünk egy gyengébbnek tartott újonc csapat ellen! Tisztára, mint a Ladányi elleni meccsen, csapatkapitányunk ott sem volt, és ott is gyorsan masszív hátrányba kerültünk, és végül ott is feltámadtunk.

Elsősorban védelmünk szorult átszervezésre, ezért a második félidőben több lehetőség jutott Petykónak, illetve Erdeinek a védekezésről néha megfeledkező Tinkó kárára. Főként Erdei hozott új erőt a csapatba, rengeteg labdát szerzett, és Hlavacskával ketten jól mozgatták hátulról a támadásokat.

Ha nem is kerültünk egy csapásra hatalmas fölénybe, de érezni lehetett, hogy ez a mérkőzés még nincs lefutva, és nem elérhetetlen álom a pontszerzés. Több kihagyott helyzet után Ángyán okos beadásából Palágyi a hálóba passzolt, ezzel pedig sok gátlás szabadult fel a csapatban, hiába voltunk ekkor még hátrányban, akár még gálázás is lehetett volna belőle. Nem sokkal később Palágyi takarásból csavart a hosszú sarokba egy labdát, majd Hlavacska is feliratkozott a góllövőlistára egy jó helyzetfelismerés következményeként megeresztett lövéssel.

Mindkét csapat a győztes gólért támadott, bármit is írjon rólunk az ELTEOnline "szakírója", a mi játékunkban sem a védekezés dominál, és nem azért játsznuk, hogy kevés gólt kapjunk, hanem hogy sokat lőjünk. Hogy ez a gyakorlatban is így legyen, arról ki más gondoskodhatott volna, mint Palágyi. Harmadik góljával már nálunk volt az előny, és ha újabb gólok szerzésére nem is futotta erőnkből, arra még igen, hogy ezt a vékony előnyt megőrizzük a lefújásig.

A mutatott játékra túlzás lenne büszkének lennünk, talán a koncentráció és a meccs komolyan vétele sem volt maximális. Ennek ellenére begyűjtöttük a három pontot, amivel átmenetileg, a legkeményebb meccsek előtt felkapaszkodtunk a másodosztály képzeletbeli dobogójára, és így megfeledkezhetünk a kisebb hibákról.

Kozelito Tél - Gruppetto 4-3

   kezdő: Fehér - Ángyán, Erdei, Palágyi, Tinkó

   csere: Hlavacska, Petykó

   gól: Palágyi 3, Hlavacska

Az élboly felé közelítve

Némi közjáték előzte meg szezonbeli hetedik forduló egyik meccsét, ugyanis egyes médiumokban (lentebb) olyan, elsősorban belső használatra szóló anyagok jelentek meg, melyeknek sportszerű voltát az egyik csapat vitatta. Személyeskedéstől sem teljesen mentes érvelés-odamondogatás már a bemelegítéskor előfordult a meccsen résztvevő két csapat között, és sajnos a meccs idejére is jellemző maradt, kiegészülve a felfokozott hangulat miatt az átlagosnál gyakoribb szabálytalanságokat követő szövegelésekkel. A KTB tanult az esetből és ebben a cikkben különösen figyel arra, nehogy akár szövegével akár képével olyat állítson, ami alkalmas lehet bárkinek a megbántására, vagy személyiségi jogainak megsértésére; és mivel nem tudom, ki mire bántódhatna meg, lehetőleg egyetlen személyről vagy csapatról sem fogok állítani semmit ebben a cikkben.

A mérkőzést megelőzően két okból is sok reménye lehetett a győzelemre a két csapat közül az egyiknek, egyrészt olyan indokból, amit a másik valószínűleg nem tartana korrektnek felemlegetni, másrészt azért, mert majdnem minden tagja ígérte magát a meccsre. Reggel többen kését jelentettek, de így is sikerült erős kezdőcsapatot kiállítani, néhány perccel kezdés után pedig már három csere álldogált a pálya szélén.

A második gól előtti pillanat

Ha nem is feltétlen tizenöt gólnyi, de jelentős különbség volt a két csapat produktuma között, és az elöl levő „kisantant” csatárpáros góljaival hamarosan elhúzott az egyik csapat. Elsőre az talált be a szélről bemozogva, aki nemrég visszaszerezte elveszett diákigazolványát, a második gólt pedig átlövésből szerezte az, aki az elmúlt hétvégét szülőföldjén töltötte.

Lehengerlésről ezúttal nem lehetett szó, hiszen a vezetést birtokló csapat egy egészen picit visszaállt az előny tudatában, a másik alakulat pedig talán a közjáték hatására is igen lelkesen vetette bele magát a küzdelembe, nem szándékom megnevezni, főként melyik szőke hátvéd hiúsított meg sok akciót.

Az a csapat, amelyikről inkább tisztem írni, voltaképpen négy csatárt küldött pályára, akik közül egyedül az szokott védekező poszton is játszani, akinek családja nemrégiben költözött, mellé többnyire legidősebb játékosunk húzódott vissza. Sajnos a „kisantant” tagjai, ha nem is olyan gyakran, mint korábban, néha most is elöl felejtették magukat, márpedig szükség volt rájuk hátul is, hiszen a másik csapat is vezetett akciókat, leginkább annak a jól cselező játékosnak a révén, aki rendszerint a csapat vezére szokott lenni. Egy megpattanó lövés utat is talált magának az ellenfél leghátul álló játékosának hálójába, így félideig már mindkét csapat szerzett gólt.

Sok veszélyes lövést láthatott a közönség

Valószínűleg sok szilveszteri bakiparádéban szerepelhetne az a jelenet, amikor a gondolatok becsomagolójának beadása után az a játékos, aki hagyományosan minden meccsen lő egy-két kapufát, egymás után háromszor fejelte keresztlécre a labdát, ami onnan kétszer a nevezett játékos elé, végül harmadszor már a játéktéren kívülre pattant.
Egy-egy szabálytalan vagy annak vélt eset után némely játékosok heves reklamálásba kezdtek, több páros összeszólalkozott, legélesebb, tettlegességig végül nem fajuló, de azzal fenyegető helyzetek akkor alakultak ki, amikor az egyik csatár a másik csapat kapusának kezei közül rúgta ki a labdát, illetve a második félidőben amikor az egyik csapat leghevesebb vérmérsékletű játékosa becsúszva-elcsúszva rúgta föl a másik csapat azelőtt is sokat beszélő játékosát. A szemlélőnek néha az volt az érzése, hogy igencsak szükség lett volna arra a játékosra, akinek legtöbb testvére van.

A védelem jó teljesítményére is szükség volt

Különösen a klubtörténet legeredményesebb focistája volt elemében, három gólja, és számtalan jó megmozdulása mellett legalább három gólpasszt is jegyzett, ezek közül sokáig emlékezetes marad az, amikor az egész pályát átívelése után a nyelvmentor szakirányt képviselő résztvevő közelről, kapásból szerzett gólt. Szükség is volt a házi filozófusunk jó teljesítményér, hiszen az a játékos, aki az A-ligában is játszik, a félidő elején pályát váltott, nélküle pedig hagyományosan bizonytalan a csapat. A legjobb játékos a másik csapatból, akinek szeretném a csapatképek miatt elkérni az emailcímét, mert a citromailes nem működik, ismerőskereső honlapokon nem találtam meg, viszont erősen gyanítom, hogy ezt hamarosan olvasni fogja; szintén villogott, az első embert gyakran ki tudta cselezni, egy alkalommal pedig a teljes védelmen átkígyózott, pontosan 183 centi magas őrzője az utolsó pillanatban tudta megfosztani őt a labdától.

Az utolsó percekben leginkább az a játékos, aki tavaly az utolsó fordulóban védett egy másik csapatban, és a labda rendszerinti szállítója próbálkoztak leginkább a góllövéssel, utóbbinak egy jól eltalált lövéssel sikerült is.

Ezzel a mérkőzés végeredménye 8-1, vagy 1-8 lett, amivel az egyik csapat a többi meccs eredményétől függően valószínűleg a szezon előtt nem várt magasságokba, azaz a negyedik helyre érkezik be a forduló után. Persze matematikailag elképzelhető lenne előrébbi helyezés is (második forduló…) de egy hobbiból focizó baráti társaságtól ez a helyezés nagyon szép teljesítmény.

Egyik csapat – Másik csapat 1-8

   kezdő: aki levelezésben áll az ÉS-sel – aki a legjobb stílusú leveleket írja a csapat levlistájára; aki különösen kedveli Rakovszky Zsuzsa prózáját; akinek már jelent meg verseskötete; aki lehet, hogy benne lesz a márciusi Apokrifben

   csere: aki cangával szokott jönni; aki gyakran kezd csereként, tehát biztosan nem nagy játékos; aki késve érkezett

   gól: aki nemrég beszökött Párizsba 4; a hamburgermániás 3; akit elkísért a kedvese, a testvére és a szobatára

A csapategység diadala

Az egy pontért is letérdeltünk volna

Bár a Kozelito és az 1. FC Sör játszott, botorság lenne sörmeccsnek titulálni a hatodik forduló egyik legélesebb rangadóját. A forduló előtt két hellyel megelőztük a Sört, mégis bravúrnak tűnt volna a pontszerzés, mégpedig elsősorban ellenfelünk kiváló képességei miatt, amit az előző szezonban még az A ligában (tulajdonképpen két osztállyal fölöttünk) csillogtattak, mérsékelt sikerrel, de sztárjuk, Csákits az A ligában is sok kapus életét keserítette meg. Az ellenfél erősségéhez pedig szinte magától értetődő természetességgel párosult csapatunk hiányossága a jelenlevők, különösen a vérbeli csatárok létszámában. Jellemzően el is maradt a meccs előtti szokásos találkozó a villamosmegállóban, hiszen a kevés focistánk is ezért vagy azért már egyesével egyből a BEACra mentek.A meccs előtti rögtönzött taktikai tanácskozáson, ahol többen rossz formát vagy fáradtságot jelentettek, úgy döntöttünk szoros védekezéssel megpróbáljuk a gólok számát alacsonyan tartani, támadások terén pedig elsősorban a fejsérüléssel játszó, ezért védekezésben nem 100%-os Tinkóban reménykedtünk.

Ez a gól adta meg az alaphangot

Alig néhány perc játék után Tinkó szerelt a támadó térfélen, majd a balszélről középre mozgó Nyitraihoz játszott, aki a hatosról laposan a hálóba gurított, ezzel előny nálunk. Nagypályán talán még jobban visszaálltunk volna bekelni, de kispályán öngyilkosság lett volna erős csapat ellen ráülni az egygólos előnyre, ezért ugyanazt a szervezett játékot nyújtottuk a továbbiakban is, csak talán az előny tudatában, a pontszerzés reményében még lelkesebben. Szervezettségünk és lelkesedésünk tette lehetővé, hogy enyhe mezőnyfölénye ellenére a Sör a meccs első szakaszában nagyon ritkán jutott el igazi helyzetig, hiába cselezték ki esetleg egyikőnket, úgyis ott termett a másik, vagy a harmadik, vagy éppen a keresztléc, de a saját kapunkat ekkor még sikerült megóvni a góltól, ráadásul Erdei távolról újabb gólt szerzett, vagyis egy fél félidő alatt kétgólos előnyre tettünk szert egy előzetesen erősebbre tartott csapat ellenében.
A nagy iram azonban elkezdte felőrölni fizikai képességeinket, be kellett hát osztanunk erőinket. Hlavacska és egy rövid szusszanást leszámítva Tinkó is végigzakatolták a negyven percet; Erdei, Görög és Nyitrai pedig sűrűn váltogatták egymást, és szaporán köpködték tüdejük szétszakadt darabjait, így összességében nem ért minket hátrányosan, hogy kevesebben voltunk. Sajnos technikai tudásban is alulmaradtunk, bármilyen hihetetlen, még Hlavacska is csak többnyire, de nem minden esetben tudta útját állni ellenfelünk cseleinek. Következményként egyre nagyobb teher hárult Fehérre, ő pedig hozta az elvárt szintet a beadások hatástalanításával, a távoli lövésekre való vetődésekkel pedig felül is múlta azt.

Kemény küzdelem volt...

A félidő végén Hlavacska egy elfutás után kilőtte a rövid felső sarkot, előnyünk tehát akkorára nőtt, hogy már a győzelem is egyre valószínűbbnek tűnt.
A második félidőben még érzékelhetőbben kirajzolódott hadrendünk: Saját térfelünk közepén áll fel három főből álló védőfalunk, tengelyében Hlavacskával, elöl pedig egy ember támadja meg mindig a labdást. Támadásban is gyakran hosszú labdákkal próbáltunk az egyszemélyes csatársort alkotó Tinkót vagy Görögöt helyzetbe hozni, és az ellenfél hátvédeinek bizonytalanságának hála néhány ívelés el is jutott a címzetthez, Tinkó inkább erővel, Görög inkább trükkösen próbálta felülmúlni a kapust, sajnos mindketten sikertelenül. De ha a támadóknak nem, megy, aktiválja magát a hátvédsor. Vagyis Hlavacska. Újabb gólja után már 4-0-ra vezettünk, akárcsak egy fordulóval korábban az SzTK ellen. Sajnos abban is hasonlított egymásra a két meccs, hogy ezután beszedtünk két gólt. Az elsőnél a sokat dicsért szervezettségünk és alkalmazkodóképességünk hagyott ki egy pillanatra, a ziccerbe kerülő csatár pedig nem hibázott; a másodiknál pedig a szerencse kamatostul kérte vissza a korábban nekünk nyújtott hitelt, ugyanis a kapufánkon csattanó labda Tinkó lábáról került a hálónkba.

Serényen védekezett a csapat

Annak ellenére, hogy a félelmetesnek beharangozott Csákits éppenséggel nem döntögetett minket halomra cseleivel, és nem volt lehetetlen elválasztani őt a labdától, a Sör akciói igenis komoly veszélyt hordoztak. Más csapat bizonyára sok gólt kapott volna, mi viszont csapatként és egyénileg is csúcsteljesítményt nyújtottunk. Minden mezőnyjátékosnak voltak fontos szerelései, Fehér pedig zöld sashoz méltóan röpködött a ketrec előtt, több góllal tette szegényebbé a világtörténelmet, amikor pedig már verve volt, Erdei mentett a gólvonalról szép mozdulattal.
Közben Görög elöl egy csellel két védőt hagyott állva, és csak azért nem szerezte meg a forduló gólját, mert a kapus olvasta a kísérletét. Helyette Nyitrai szerzett olyan gólt, amiről valószínűleg még az unokák is hallani fognak: két ember elvitt két védőt a szélre, Nyitrai a saját térfelünk közepéről sprintben bemozgott az így megüresedő területre, ahova Hlavacska hajszálpontosan ívelte be a játékszert, amit Nyitrai a hatoson belülre érve egyből a léc alá vágott.
Ha az SzTK elleni meccs után a csapat valaha volt legjobb teljesítményéről beszéltünk, akkor azt tartalékos kerettel még egy fokozattal megfejeltük a mai meccsen. Bebizonyítottuk, hogy komoly csapatok ellen is megálljuk a helyünket. Ha ezt a teljesítményt tartóssá tudjuk tenni, nem csak a felsőházba jutás lehet a célunk.
Kozelito Tél - 1. FC Sör 5-2
  kezdő: Fehér - Erdei, Hlavacska, Nyitrai, Tinkó
  csere: Görög
  gól: Nyitrai 2, Hlavacska 2, Erdei