Ez nem így volt eltervezve

Kettős teher hárult ezúttal aranylábú fiainkra: a rendes fordulóban a Retkü ellen megerősödése ellenére is három pont hazavitele lett volna az illő, míg az utolsó forduló után a Kopa Kőbánya ellen az ősszel elmaradt rangadó pótlása erősen háromesélyesnek ígérkezett.

Mivel a Retkü ellen majdnem teljesen biztosak voltunk a győzelemben, még az is beleférni látszott, hogy legjobbjaink közül ketten csak késve tudtak csatlakozni a kerethez, így kezdőcsapatunk ereje alulmúlta a maximálisat; illetve, hogy ezúttal Tinkó kapott ketrecharcosi megbízatást.

Gyengének éppenséggel így sem bizonyult csapatunk, amit néhány perc játék után egy Ángyán-Hlavacska Tomi háromszögezés után előbbi okos góllal tett számszerűvé. A továbbiakban is Ángyán jelentette a legnagyobb veszélyt de sajnos csak a mi részünkről, ellenfelünk egyik friss igazolása ugyanis gyorsaságával és cselezőkészségével gyakran megkavarta a cserék révén idővel még erősebbé váló hátsó alakzatunkat. Egy szépen kijátszott akció után egalizáltak, egy megpattanó lövéssel a vezetést is megszerezték, és ha ez nem lett volna elég egy védelmi megingás után már kétgólos előnyben voltak velünk szemben.

Félidőben Hlavacska András is befutott, illetve Tinkó kieszközölte, hogy Ángyán álljon a kapuba, és ő erősíthesse a mezőnyjátékunkat; így bízhattunk a jobb és jobb játékban, és a pontszerzésben. Erre a középkezdés utáni első akciónk további reményt adott, de nem a fent említett tényezők révén, hanem azért, mert Hlavacska Tamás egymaga megbolondította az ellenfél védelmét, és a rövid sarokba küldte második gólunkat. Néhány perccel később pedig Palágyi is betalált, így meccsnullról folytathattuk a találkozót.

A második félidőben meg is mutatkozott, hogy a két csapat közül melyik helyezkedik el előrébb a tabellán, sok helyzetet alakítottunk ki, ezekkel azonban meglehetősen nagylelkűen bántunk, a már a Lafayette-ből is ismert kapus most is sok jó lövést kifogott, sok ziccert mágnesként vonzott, arról nem is beszélve, hogy két alkalommal a kapufát döngettük meg,

Palágyi egy távoli lövéssel mégis betalált, ám ezt ellenfelünk legjobbja a szélről a rövidbe vágott irtózatos bombával kiegalizálta.

Sajnos közben szokásos betegségeink is előjöttek, beleértve a helyezkedést, nem mindig szoros emberfogást, és csatáraink időnkénti elölragadását, ami kontrázási lehetőséget nyújtott, az adódó helyzeteket azonban nem aknáztuk ki kellő helyzetben, védelmünk pedig nem mindig tudott elbánni a létszámfölényben támadó fehérmezesekkel. Az elbánni nem tudás esetünkben még rendkívüli balszerencsével is társult, ami újabb két megpattanó lövésnek a hálónkba csapódását jelentette. A kettő között Palágyi harmadszor is beköszönt, de ez még így is azt jelentette, hogy két perccel a lefújás előtt egygólos hátrányban voltunk egy nálunk lejjebb rangsorolt csapattal szemben.

Természetesen fokozott rohamokra indultunk, amit ellenfelünk egy végsőkig kijátszott akcióval torolt meg, így végül két góllal kaptunk ki.

Többeknek eszébe juthatott a tavaszi Kőbi elleni vereség, ahol szintén egy gyengébbnek tartott csapat, és annak egy kimagaslóan jó játékosa okozta vesztünket, ott is korán vezetést szereztünk, ott is gólt lőttünk a második félidő első akciójából, ott is kontrából kaptuk azt a gólt, amivel a 7-5-ös végeredmény kialakult, sőt ellenfelünk legjobbja akkor is a palánkra kente Tinkót – most is, de ennek most nem lett folytatása.

Sajnos egy időn túl, a meccsnek sem volt se folytatása, se hosszabbítása, kénytelenek voltunk tudomásul venni a nulla pont megszerzését.

Kozelito Tél - FC Retkü 5-7

  kezdő: Tinkó – Ángyán, Görög, Hlavacska T., Petykó

  csere: Palágyi, Nyitrai, Hlavacska A.

  gól: Palágyi 3, Ángyán, Hlavacska T.

Megtorpedóztak minket

Bocsánat a bárgyú címért, most nem tellett többre.

A két csapat erejét ismerve jól kidolgozott taktikánk a következőképpen nézett ki: Az elején, amíg még bírjuk az iramot és koncentrációban is ottvagyunk, hajtunk, mint az állat, ami szerencsés esetben vezető gól elérésével jár. Ezután négy mezőnyjátékosunk sün alakzatban körbeveszi a hatost, és a meccs hátralevő kilenctizedét a labdák elrugdosásával töltjük, amivel sikerül a háló érintetlenségét és a három pont megszerzését. Ehhez reményre adott okot jó focistáink magas arányú jelenléte és egy halvány emlék a tavaly téli meccsről, aggodalomra adott viszont okot az, hogy ellenfelünk a listavezető és a tavalyi ezüstérmes volt egyszemélyben tizenkét forduló alatt mindössze tizennégy bekapott góllal.

A taktika megvalósítása tökéletesen indult. A középkezdés után kicsi megjáratott labdával Hlavacska Tamás szép csel után helyzetbe került, amit tanítani való módon értékesített is.

Ezzel viszont azt is elértük, hogy ellenfelünk, ha addig esetleg nem is lett volna, ezután főleg motivált, vagy inkább harapós kedvébe került. Ez rövidesen a kapunkra nehezedő nyomásban és az egyenlítő gólban nyilvánult meg. Szerencsére tudtunk újítani, ellenfelünk kapusa egy távoli lövést pont Nyitrai elé ütött, aki átgurította a labdát a gólvonalon, ezzel ismét előny nálunk.

Sajnos a meccs további részében hiába játszottunk aránylag jól és fegyelmezetten, ellenfelünk tudása annyival megelőzte a miénket, hogy nem tudtunk ellenállni, felállt védelmünknek nekiugorva ugyanúgy képesek voltak gólt lőni, mint labdaszerzés után azonnal indítva. Talán nem véletlen, hogy a Téli Bajnokság első két helyezett csapatában is játszanak torpedósok.

A meccs érdekessége, hogy Nyéki először lépett pályára csapatunk színeiben, ami egybeesett azzal is, hogy először focizott velünk. A felfokozott hangulat és a kevés lehetőség miatt azonban egyelőre eltekintünk teljesítményének értékelésétől.

Említésre méltó hogy Tinkó és ellenfelünk kopasz házi hentese között nem is olyan nagy meglepetésre adódott egy kis affér, ami azonban nem fajult tettlegességgé, azonban üzengetés később is előfordult a játékosok között.

Hősies, vagy éppen kétségbeesett védekezésünk közepette a listavezető egymás után lőtte a gólokat, végül hétnél szakította meg őket a hármas sípszó. A hét elég soknak hangzik, hízelgő azonban, hogy tavasszal csak mi voltunk képesek gólt lőni a Torpedo ellen, szemben a Kopával vagy a Népfronttal. Ettől még szomorúan hangzik, hogy több mint egy hónapja nyeretlenek vagyunk, és a tavaszi bajnoki idényben három meccsen három gólt és egy pontot szereztünk, de még él a remény, hogy eredményeink felfelé ívelhetnek – jövő héten akár hat ponttal is.

Kozelito Tél - Torpedo 2-7

  kezdő: Fehér - Hlavacska A., Erdei - Hlavacska T., Palágyi

  csere: Nyéki, Nyitrai, Tinkó

  gól: Hlavacska T., Nyitrai

Csak a gól hiányzott

Igen elszántan és győzelmi esélyünk teljes tudatában léptünk pályára a Lafayette ellen, ráadásul sikerült igen erős, labdabiztos, és minden személyében gólerős kezdőcsapatot küldeni a pályára, a papírforma tehát egyértelműen a mi győzelmünket ígérte.

Pozíciós játék felállt védelem ellen

A csapatot folyamatosan magával kísérő taktikai értekezlet most épp oda jutott, hogy nem kell mindig azonnal lerohanni az ellenfelet, inkább megpróbálhatjuk a labdabirtoklásra alapozni támadásainkat, és sok passzal keresni a hibát ellenfelünk védekezésében. Hihetetlen de az elméletben kidolgozott taktika betartását nem csak megígértük, hanem legalább részben be is tartott, bár egy-egy alkalommal a nem-fejetlenül-rohanni mottót mintha úgy értelmeztük volna, hogy tilos előrefelé játszani.

A kényelmes tempó és a kockázatot kerülő felállás ellenére fölényünk időnként helyzetekben is megmutatkozott, lövéseinket viszont ellenfelünk újonnan igazolt kapusa hárítani tudta.

A második félidő elején cseréink is játéklehetőséget kaptak, amitől a játék valamivel kaotikusabb lett, de ez sem vezetett gólhoz egyik kapunál sem, bár ekkor már a mi kapusunknak is akadt dolga.

A védekezéssel nem volt gond

Az idő előrehaladtával egyre égetőbb szükség lett volna a vezető gól megszerzésére, de ellenfeleink hatalmas erőket mozgósítottak a védekezésre, általában mind a négy mezőnyjátékosuk a kilencesen belül tartózkodott, az így tömörülő védelmet pedig igen nehéz volt feltörni, hiszen ha egy embert sikerült is kicselezni, rögtön ott termett a következő. Egyre támadóbb szellemben történő játékunk lehetőséget adott ellenfelünknek a kontrázásra, amit néhányszor meg is tettek, de hátsó alakzatunk általában jól zárt vissza.

Tömörülés a Lafayette kapuja előtt

Ellenfelünknél egyértelműen a kapus nyújtotta a legjobb produkciót, nem egyszer védett nagyot, legyen bár közeli szemfüles vagy távoli erős a kapuja felé érkező lövés. Sajnos az idő előrehaladtával inkább távolról próbálkoztunk, amiket legjobb esetben is kiütött a kapus, az ismétléseket pedig vagy fogta, vagy néhány centivel a kapu mellé mentek – akárcsak három perccel a lefújás előtt egy megpattanó lövés, aminél a kapus már elmozdult a másik irányba.

Végül egyetlen próbálkozásunkat sem kísérte szerencse, azaz maradt a rendkívül ritkaságnak számító gólnélküli döntetlen, amivel pontot vesztettünk egy nálunk kevesebbre tartott csapat ellen.

Kozelito Tél - Lafayette o-o

  kezdő: Fehér - Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Tinkó

  csere: Görög, Petykó

  gól: -

Két ellentétes félidő

Mindennapinak éppenséggel nem mondható készülődés előzte meg a tavaszi szezon első meccsét; hiszen a csapaton belül tetőpontra hágott a kancigányok kontra szép lányok vita a kívánatos szurkolók tekintetében. A mély érzelmeket megmozgató vita eredményeként különböző médiumokon körülbelül hetven ismerősünket invitáltuk meg a meccsre, ebből három el is jött, beleszámolva persze a még nem hadrafogható Nyékit is.

Feladatunk nemes volt, ám egyszerűnek nem mondható: a Zsuga Bonito megszorongatására, és ha lehet, pontszerzésre törekedtünk összeszokottnak viszonylag összeszokott, de a legerősebbtől valamivel elmaradó kerettel.

A készülődés mélységére jellemző, hogy csapatkapitányunk kész táblázattal jelentkezett arról, hogy ki milyen poszton mikor mennyit fog játszani, ami valóban hatékony felállást és csere-rendszert sejtetett, de Nyéki kiválása borított. Így egyszerűen csak a jelenlevőkből kinyerhető legerősebb ötöst küldtük pályára.

Egy tipikus jelenet az első félidőből

Pár perc játék után mégis úgy tűnt, hogy ennél erősebb kezdőt kellett volna produkálnunk, ugyanis egyetlen íveléssel sikerült ellenfeleinknek elalvó védelmünk mögé kerülniük, két támadó nézet szembe egy védővel, és nem is cicóztak sokáig, a labdát hozó játékos különösebb finomkodás nélkül a pipába lőtt. A továbbiakban is kaphattunk egy-két alapos leckét a szép játékból, együttmozgásban, csapatjátékban messze felülmúltak minket ellenfeleink. Előszeretettel vitték le a labdát az alapvonalig, onnan leadott beadásaikat a közeli ziccerekhez hasonlóan Fehér megnyugtató arányban fogta meg, addig a mezőnybeli társak ráértek egymás lelkét ápolgatni vagy gorombítani. Mindezen teljesítmény nem volt elég arra hogy ne kapjunk újabb gólt, azaz kevesebb, mint tíz perc alatt sikerült kétgólos hátrányba kerülnünk, átmenetileg meg is jelente az arcokon a „Nesze neked pontszerzés, csak fújják már le”-érzés, de néhány jó megoldással és lövéssel – Palágyi ziccerből, Tinkó távolról próbálkozott – legalább magunkkal sikerült elhitetnünk, hogy van keresnivalónk.

A második félidőben valamivel aktívabban kezdtünk, főleg a támadásokban, ami azonban megint azt jelentette, hogy sokan voltunk elöl, hátul pedig szokás szerint Hlavacska egyedül maradt két támadóval szemben, és ezúttal már sem ő, sem kapusunk nem tudott menteni.

Ezt csak azért, hogy róla is legyen már kép

Háromgólos hátrányban furcsamód nem zuhantunk össze, hanem kezdtük átvenni a meccs irányítását. Ez eleinte csak a labdabirtoklásban és a támadó térfélen való tartózkodásban nyilvánult meg, nem lehet állítani, hogy lemostuk az ellenfelet, hiszen Fehérnek a meccs minden szakaszában készenlétben kellett tartania legjobb reflexét.

Idővel aztán a helyzetek lövések is lekezdtek jönni, előbb Tinkó kapufája révén, majd egy elképesztő szöglet-sorozat révén, amikor zsinórban ötször sikerült a visszatett labdákat távolról is jól kapura lőnünk, amiket a kapus csak újabb szögletekre tudott ütni. Gól azonban ebből nem lett, csak öt-hat perccel a vége előtt találtunk be, amikor Hlavacska egy gyors előretörés után helyzetbe hozta Palágyit, aki nagy erővel a hálóba lőtt.

Érezvén a hangulat fokozódását, az addig csöpörésző eső is magasabb fokozatra kapcsolt, el is érte, hogy a nedves-csúszós talajon sok jónak ígérkező passzunk húzzon el felgyorsulva kilépésre készülő csatáraink előtt, egy olyan jó csapat ellen pedig, mint a Zsuga, háromgólos hátrányból felállni még a legjobbaknak is csúcsteljesítmény lenne, nem csoda, hogy nekünk sem sikerült.

Kozelito Tél - Zsuga Bonito 1-3

  kezdő: Fehér - Erdei, Hlavacska, Palágyi, Tinkó

  csere: Görög, Petykó

  gól: Palágyi

Barbi és Panki videója a meccs második félidejéből:
Youtubén: http://www.youtube.com/user/kozelitotel?feature=mhum
nagyfelbontásban: http://www.novamov.com/video/6umskhfdidcex

Új szurkolói politika

Hosszas egyeztetések és nem kevés vita után a Kozelito Tél vezetősége elfogadta a klub új szurkolói politikájával kapcsolatban benyújtott felállított terveket.

Mint ismeretes a klub eddig szebbnél szebb lányok felsorakoztatásával, és az ő buzdításuk révén próbált jobb eredményeket elérni, azonban a szépségkirálynő jelöltek nem mindig értek rá, amellett, hogy szándékukon kívül nem egy alkalommal elvonták a pályán levő labdarúgóink figyelmét.

Görög Dániel, a klub elnöke szerint az ideális megoldás az lesz, ha a tavaszi szezon kezdetétől a szurkolók nem a játékosokra, hanem a játékvezetőkre próbálnak hatni. Ennek megfelelően nem fiatal leányzókra, hanem sportos férfiakra számítanak a jövőben a klubnál. Görög szerint három szurkoló már képes lenne beleszólni a meccsek végeredményébe, hiszen a kispad közelében tartózkodó játékvezetővel közvetlen érintkezésbe kerülhetnek; amennyiben pedig a sporttárs a kispaddal átellenes oldalon tartózkodnék, hárman öblös torkú kancigány surround-technikával (azaz a közeli fákról és a labdafogó rácsról kiabálva) ugyanúgy befogná hanggal a pályát.

A szurkolók által alkalmazandó szövegek egyelőre nincsenek meg, de mivel a játékosok között az egy főre eső költők-írók száma az aktív futballszurkolókéhoz hasonlóan megközelíti a bűvös 0,5-öt, a hatékony és bírócentrikus rigmusok előállításával nem lehet gond. Ezek alkalmazásával pedig, a klubtagok reményei szerint meg lehet akadályozni, hogy az elvárt meccsenkénti 3-4 büntetőnél kevesebbet ítéljenek a Kozelito Tél javára.

Mivel a klubnál nem biztosak abban, hogy önként jelentkező szurkolóból elegendő lesz, meccsenkénti 500 forintos díjazást helyeznek kilátásba a megfelelően teljesítő szurkolók részére. Három szurkolóval és szezononként tíz meccsel számolva a költségek nem lépik túl a Bölcsész Bajnokság nevezési díját, így ennyit még az anyagiakban nem dúskáló Kozelito is megengedhet magának.

Ha tehát Ön, vagy ismerőse vállalná a kalandot, lépjen kapcsolatba a klub vezetőségével! A pályázat elbírálása során követelmény a jelentkező férfi volta, legalább 180 cm testmagassága, és erős testfelépítése; továbbá előnyt jelent a kopaszság, genetikusan hátrányos származás és a büntetett előélet. A szurkolók egyenruhájáról, melybe a sál, a megafon és a baseball-ütő is beletartozik, a klub gondoskodik.

Szintén a Kozelito Télhez kapcsolódó hír, hogy a téli - egyébként is erős - keret tavaszra tovább erősödik, hiszen leigazoltuk Hlavacska Tamást és Nyéki Gábort. Természetesen mindketten magyarszakosok, így a klubnak nem kellett változtatnia játékosigazolási politikáján, és a klubhűséggel sem lesz gondja az újoncoknak, hiszen Tamás testvérként és vésztartalékként, Gábor pedig szobatársként és szurkolóként eddig is érintve volt a klub életében.

Telt lelátók előtt

Ha a csapattagok meccsrejárási aránya még mindig nem tökéletes, annyit már sikerült elérnünk, hogy telt lelátók előtt játszhassunk, ugyanis évfolyamunk tagjai közül négyen úgy döntöttek, hogy jelenlétükkel is emelik az ünnep fényét. Mivel igen szép voltak a megjelentek között, a focisták nem engedhettek meg egy másodpercnyi lazsálást sem; persze máskor sem, de most a győzelem édes ízén kívül más motiváció is adódott.

Az alsóházi negyedik helyért folytatott küzdelemben a legnagyobb riválisunk, a Zalagyöngye nem állt ki a Zsuga Bonito ellen, így pontszerzés esetén biztosan meglett volna a negyedik hely, amit a klubvezetés hatalmas sikerként értékelt volna. A tét mellett mégis némileg kísérleti jelleggel Erdeit és Tinkót jelöltük hátvédnek, hogy Hlavacska feljebb húzódhasson.

Hlavacska lövése az oldalvonal felé pattant vissza

A mezőnyjátékot elnézve úgy tűnt, sikeres a formáció, hiszen védőink sorban nyerték a párharcokat, rajtuk aztán senki túl nem jutott, elöl pedig többször eljutottunk lövésig. Mindjárt az elején Hlavacska döngette meg éles szögből a kapufát, de később Palágyi kísérlete is kapufán csattant. Sajnos amikor nem a ketrec, akkor a kapus tudott menteni támadóink, leggyakrabban Palágyi és Petykó lövései után. Hogy hiba volt bőkezűen bánni a helyzetekkel, arra az első félidő derekén döbbenhettünk rá, amikor ellenfelünk csatára áthámozta magát őrzőjén, és a rövid sarokba lőtt.

A gól láthatóan kedvünket szegte, de nem annyira, hogy feladjuk a küzdelmet, a második játékrészben is aktívan támadtunk. Palágyi előszeretettel támadta le az ellenfelet akár saját hatosánál is, és néhányszor sikerült őket zavarba hozni, amitől letámadó-szekciónk csak még bátrabb lett, annyira, hogy Erdei el is csípett egy passzt a hatos előterében és egy állítás után laposan a hálóba lőtt, 1-1!

Természetesen a győzelemre játszottunk, és meg is voltak a lehetőségeink, de nem tudtunk élni velünk, ellenfelünk pedig a fair play díj helyett inkább a három pontot választotta, és amíg mi egy nyilvánvalóan tévesen megítélt oldalrúgás után azt vártuk, hogy ellenfelünk visszaadja a labdát, ők indítottak és a szélső elalvó őrzője mellől irgalmatlan nagy gólt ragasztott a hosszú pipába. És ha ez nem lett volna elég, nem sokkal később egy másik oldalrúgásnál támadósorunk kompletten elöl maradt, ellenfelünk üresen érkező játékosa pedig távolról a kapunkba bombázott.

Ahogy csak tudtunk, úgy támadtunk, de a szorosan záró reteszt nem egykönnyen tudtuk feltörni, íveléseink többnyire célt tévesztettek, a kapufa pedig térfélcsere után is ellenünk volt. Hlavacska előbb kihagyott egy ziccert, majd egy másikat értékesített, de ezzel is csak rövid időre tudtuk szorossá tenni az állást, hiszen ellenfelünk újból betalált, sőt még egy üreskapus helyzetet is mellélőttek, de ez már nem számított, mert a hátralevő pár percben már amúgy sem tudtunk újítani.

A fájó vereség és a többi meccs számunkra kedvezőtlen alakulása azt eredményezte, hogy a bajnokságot tizennegyedik, másképpen alsóházi hatodik helyen zártuk. Számszerűleg egy hellyel előrébb a tavalyinál, de csupán az alsóházban is két ponttal kevesebbet szerezve annál.

Értékelni pozitívumként és negatívumként is lehet a hatodik helyet, de mindenképpen érdemes az itt megszokott ritmust magunkévá tennünk, hiszen jövő héttől folytatódnak a Bölcsész Bajnokság küzdelmei.

Kozelito Tél - Polszki 2-4

  kezdő: Fehér - Erdei, Tinkó - Hlavacska, Palágyi

  csere: Petykó, Görög

  gól: Erdei, Hlavacska

Pontszerzés zsinórban harmadjára

Szokás szerint vésztartalékainkat mozgósítva, szokás szerint elmaradva az ideális három cserétől, de szokás szerint a győzelem reményét kergetve gondolatainkban álltunk ki a korábban csak megfigyelőink révén ismert Rosszmájúak elleni meccsre. Úgy tűnt, nem csak mi, hanem ellenfelünk is elmarad a legerősebb összeállításától, hiszen csere nélkül érkeztek a helyszínre, igaz nekünk is csak úgy volt egy cserénk, hogy az edzésről fáradtan érkező Palágyinak semmi pihenést nem engedve a kezdőbe jelöltük őt.

A kiválasztott taktika és a győzelmi remények igazolódni látszódtak, hiszen az igencsak labdabarát kezdőcsapat szépen szövögette az akciókat, Tóth gólra is váltotta Hlavacska passzát. Gólja után nem sokkal a kanadai táblázat másik rovatába is behúzhatott egy strigulát, hiszen beadása után a mostanában igen gólveszélyessé váló Petykó az őt fogó védő lábát is igénybe véve pattintott a pipába, ezzel előnyünk kétgólossá vált, és ha lehetett is volna kezdeti idegességről beszélni, ezt látva amúgyis elmúlt volna.

Hanem ekkor befutott a helyszínre ellenfelünk cseresora, és ez igencsak sok gondot okoztak nekünk mind a fizikális frissesség, mind az emberfogásban beálló zavarok okán, ellenfelünk pedig lelkesedésében is új erőre kapott, rövid idő alatt szerzett három góllal megfordították az állást, és már ők érezhették a győzelem édes ízét.

A fejekben is rendet kellett raknunk, de úgy véljük sikerült, és fizikális lemaradásunkat lelkesedéssel pótolva összeomlás helyett kemények maradtunk, és visszatértünk a meccsbe. Talán az is erőt adhatott, hogy Fehér remek kivetődéssel kipecázott egy ajtó-ablak ziccert, de szerencsére a mezőnyjátékosok is egyre inkább hozni tudták azt, amit elvárhatunk tőlük – ha nem is ideálisan, de legalább az elmúlt néhány meccs alapján.

Ahogy ekkora tétnél lenni szokott, Hlavacska is előrébb húzódott, aminek megvolt a maga kockázata hátul, de Tinkó egy személyben is jól takarított, elöl pedig gól született a váltásból: Tóth ívelését Hlavacska egy légstoppal átvette majd a kimozduló kapus mellett a hálóba passzolt; ezzel kevéssel a vége előtt kiegyenlítettünk. Sőt, a meccslabda is a mienk volt, hiszen Hlavacska szép elfutás után a szélről akár maga is lőhetett volna, azonban önzetleül a középen érkező Palágyi elé tálalt, ám fájdalmunkra egy közbevetődő védő az utolsó pillanatban tisztázni tudott.

Másra már nem is maradt idő, csapatunk története során először játszott döntetlent bajnoki mérkőzésen, amit a meccs egészét látva igazságosnak is tartunk; illetve örülünk annak, hogy az alsóházban eddig háromból háromszor szereztünk pontot.

Kozelito Tél - Rosszmájúak 3-3

  kezdő: Fehér - Hlavacska, Tinkó - Tóth, Palágyi

  csere: Petykó

  gól: Tóth, Petykó, Hlavacska