Ahogy az lenni szokott

A csapatkapitányi kommunikáció szerint a csoport és talán a B-liga legerősebb csapatával hozott össze minket a sors, akin ellen akár ki is lehet kapni, de ez még nem volt elegendő ok, hogy a tagok lemondjanak győzelmi reményeikről. Az időpont annyiban szerencsés volt, hogy a tanárok elleni derbi jó előre meghirdetett időpontja miatt igen jó létszámban voltunk jelen, és erős, talán legerősebb csapatunkkal kezdhettünk.
Ellenfelünk viszont nem sztárokkal teletűzdelt sorát, hanem cseréit küldte pályára a kezdőben, és felcsillant a remény, hogy az elején pár góllal meglépve akár a magunk javára is alalkíthatjuk a meccset. A feladat persze nem volt egyszerű, mert ellenfeleink így is nagyon gyors, ötletes játékot játszottak, persze mi is, de nehogy abban a képzetben éljen a nyájas olvasó, hogy könnyen jutotunk el a kétgólos vezetésig, mert ehhez igenis minden játékosunknak a legjobb tudását kellet hoznia.
Góljainkat szerzését Hlavacska András nyitotta meg, aki a középpályán két védőn is áthámozta magát, így középen egyedül törhetett kapura, és magabiztosan a bal alsó sarokba lőtt. Sajnos a védőkön való áthámozás során kapott egyet félig sérült bokájára, amiért a meccs hátralevő részében vagy az oldalvonalon kívül igyekezett regenerálódni, vagy bicegve, féllábazva rakott rendet a pályán.
Az első félidő második felében egy szöglet után körbeadogattuk a hatost, majd a hosszú maradó Görög erős lapos lövése utat talált magának a kapuba. Kicsit kísértett a két csapat első, téli összecsapása, ahol szintén kétgólos előnybe kerültünk (és csapatkapitányunk szintén gólt lőtt), de ellenfelünk kilométernyi cseréjük révén jobban bírták a hajrát, míg mi fejben és szellemben is elfáradtunk. A kispad már az első félidőben is aggódott, hogy a nagy iram mikor fogja fejben kikészíteni a társaságot, és mikor jönnek elő az ilyenkor szokásos hibák; illetve vezetésünk ellenére érezhető volt, hogy ellenfelünk bármikor képes váratlan megoldásokra. A saját kapunk előtt is rengeteg izgalmas helyzet adódott, kétszer a kapufa segített ki minket, hogy Fehér hány bravúrt mutatott be, azt pedig már nem is számoltuk.
A második félidőben aztán előjött pár hiba, aminek hamarosan az előnyünk látta kárát, két perc alatt két gólt kaptunk, majd két perc múlva a harmadikat, és csak néhány perc múlva a negyediket. Nem lehet elhallgatni, hogy némelyik gólt súlyos egyéni hibák előzték meg, felelőtlenül eladott labdák, el nem takarított kipattanók, védekezni vissza nem érő játékosok jellemezték ezt az időszakot. A meccset követő öltözői és egyéb beszélgetések óta közismert Fehér hasonlata arról, hogy mit érzett azon nem egyedülálló alkalmakkor, amikor félpályától egynél több ellenfél vezette csak rá a labdát... Születésnapját ünneplő kapusunk becsületére legyen mondva még ilyen helyzetben is volt, hogy hárított, még a hatoson kívül is bátran megfogott egy életveszélyes lövést.
Időközben Nyitrai is kapott egy csomagot a fájó bokájára, onnantól neki is kétszer meg kellett gondolnia, hogy mikor mennyit vállal, így pedig számos cserénk ellenére csapatszinten is újra kellett strukturálni a csererendszert.
Előrejátékban is volt némi sikerélményünk, ha nem is annyi, mint az első játékrészben, vagy mint mi terveztük volna. Részünkről Palágyi lövöldözgetett leggyakrabban, illetve a Kofola ellen már szereplő Hlavacska T. - Görög páros törhetett ki abszolút gólhelyzetben, fájdalom, utóbbi focistánk lövését a kpaus földöntúli bravúrral szögletre hárította. A lefújás előtt közvetlenül aztán egy szabadrúgásból beívelt labdát Hlavacska Tamás szemtelenül kis erővel küldött be a kapus mozgásával ellentétes sarokba, így mi elértüük a télen is elért három gólt, míg ellenfeleink hatig jutottak.
Kozelito Tél - Black Ram 3-6
   kezdő: Fehér - Erdei, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi
   csere: Görög, Nyitrai, Petykó, Tinkó
   gól: Hlavacska A., Görög, Hlavacska T.

A félév meccsére várva

Talán senkinek nem kell külön elmondani, hogy kik csapnak össze a hétvégén, de hogy a nemzetközi helyzet fokozódását honlapunkon is lehessen érezni, interjút közlünk Tinkó Mátéval és Vaderna Gábor tanár úrral, a szombati csúcsderbi két olyan szereplőjével, aki könnyen főszereplővé válhatnak. Utóbbi alany szeméyle azért is különlegesen érdekes, mert a bajnokságban együtt játszik aranylábú fiainkkal, ám most a tanári csapat tagjaként a másik térfélen fog szereplni.

Kozelito Tél Blog: Te is beléptél a „szombatosok szektájába”. hogy tudod majd összeegyeztetni a „szektázást” és a focit?

Tinkó Máté: Hú, valami frappánsat kéne mondanom. Mondj valamit helyettem, Dani. Valami olyat kéne, hogy az egyik lábamon sportcipő, másik lábamon meg valami elegánsabb, hogy készen álljak mindkét fronton helyt állni, ha úgy adódik majd.

KTB: Mi a véleményed Erdei Tomi kilépési szándékáról?

T. M.: Várjuk vissza. Tudvalevő, hogy Forrest Gump is elkezdett futni, futott, futott, aztán egyszercsak megállt, senki nem tudta, miért. És aztán később megint futott. Ezek ilyen döntésféleségek.

KTB: Mire lehet képes a megerősített tanári csapat?

T. M.: Attól függ, mennyire van megerősítve. Most beszéltem Vaderna tanár úrral, mondta, hogy volt két edzésük, szóval összeszokottsággal is jobban állnak. Nem félünk tőlük, féljenek ők, de óvatosnak kell lennünk nekünk is.

KTB: Mi lesz a szombati megmérettetés kimenetele?

T. M.: A győzelem a diákoké, a sört a tanárokkal közösen... Egyébként gólból is sokat... Szerintem mi vagyunk az erősebbek, aztán hogy ki győz, azt nem kiabálnám el, mert úgyis szombaton lesz döntés.

KTB: Tapasztaltál-e valamit abból, hogy az egész szakon végigsöpört a focimánia a héten?

T. M.: Bizony, hallottam, majdnem kitörtek az ablakok, akkora volt a ciklon. Meg most, hogy kérdezted, kezdem érteni, miért mosolygott tánk az a sok szép lány.

KTB: Ha követő emberfogással játszanánk, és te választanád meg az őrződet, kivel csapnál össze legszívesebben?

T. M.: Schein tanár urat mondanám, az új kötetéről is szívesen beszélgetnék vele akár meccs közben is. Hallottam, hogy ő nem lesz, ezért Molnár Gábor Tamással csapnék össze, aki a szakdolgozatomat bírálta, és fizikailag is kemény kihívás lenne ellene játszani.

Kozelito Tél Blog: Mi a nagyobb különlegessége a szombati meccsnek: Hogy diákjaid ellen játszol, vagy az, hogy Kozelito-beli csapattársaid ellen játszol?

Vaderna Gábor: Erre valami frappánsat kellene mondanom. [nevet] Természetesen legjobb volna a kollégáim ellen játszani a diákok oldalán, fiatalabbnak érezném magam.

KTB: Ezek szerint egy kicsit nekünk is fogsz szurkolni?

V. G.: Így, hogy a Kozelito Télben is kerettag vagyok, kevésbé bánnám, ha esetleg kikapnánk, de a vereség csak elvi lehetőség, mindent meg fogok tenni, hogy a tanári csapat győzzön, akkor is, ha mindenki más meccsén drukkolok a Kozelitónak.

KTB: Az edzéseken tapasztaltakat is figyelembe véve mire lehet képes a tanári csapat?

V. G.: A csapat tavaly óta erősödött, erről nem lehet vita. Mindenképpen több gólt fogunk lőni, mint tavaly.

KTB: Vagy legalább ugyanannyit...

V. G.: Azt nem mondanám. A tavaszinál sokkal szorosabb meccsre számítok, a személyi változások miatt is.

KTB: Már játszottál velünk, már játszottál ellenünk, a tanári csapatból te ismered legjobban a diákok csapatát. Tudtál-e hasznos információkkal szolgálni szombati csapattársaidnak?

V. G.: Igen, természetesen. Bár a Kozelito Télnek nincs sok gyenge pontja, igyekeztem elmondani a többieknek, hol lehet megfogni titeket.

KTB: Milyen gyenge pontokat véltél felfedezni?

V. G.: A meccs előtt nem mondhatom el, mert ha elmondanám, lehet hogy azért nem tudnánk a magunk javára kihasználni ezeket. Azt hiszem, ez egy szép diplomatikus válasz.

KTB: A nagy meccs utáni csütörtökön, amikor a diákcsapat oszlopos tagjainak tartasz órát, mi lesz az első amit mondasz?

V. G.: Ez attól függ, hogy győzünk-e vagy vesztünk. Győzelem esetén nagyon kedves leszek velük és barátságos. Ha esetleg vesztenénk, lehet, hogy pár emberrel íratnék egy röp-ZH-t.

Egyszer minden sorozat megszakad

Bizony focistáinkra rájár a rúd mostanában, ősszel eddig kettő, de ha a nyári szünetet nem tekintjük, zsinórban öt tétmeccsen szenvedtünk vereséget. Ideje volt már, hogy megszakadjon a sorozat, márpedig az előjelek nem azt mutatták, hogy győzelmi széria indul, hiszen a statisztikusok szerint a legnagyobb rangadón van esélyünk a rossz szériából kilábalni, ráadásul a Kofola a tavalyi rendkívül peches 0-3 alkalmával már megmutatta, hogy képes megtréfálni bennünket.
Keretünk szűkösnek nézett ki, de az utolsó pillanatban Görög és Tinkó szektás étkezés helyett mégis a meccset választották, így bár voltak hiányzóink, mégis erős csapatot küldhettünk pályára.
Csapatunk erőssége az első percektől kezdve érezhető volt, szép technikai megoldások is előfordultak, és a mezőnyfölény is a miénk volt, jól tartottuk a labdát, és focistáink többször támadhattak emberelőnyös helyzetben, ám leggyakrabban Palágyi lövéseivel záruló akcióink egy jó darabig még nem hoztak gólt. Körülbelül tíz perc után aztán Palágyi lövése felperdült egy védőn, átszállt a kapus fölött, az ott üresen álló Hlavacska Tamás pedig közelről a hálóba gurított. Alig egy perccel később Hlavacska András bolondított meg mindenkit a bal oldalon, a hatoson belülre érve lőtt, és bár a kapus karján lelassult a lövés, így is a gólvonalon túlra jutott.
Kétgólos előnyünk tudatában kezdtek megnyugodni a cserék és szurkolók, a pályán levők azonban nem pihentek, sorban dolgozták ki a helyzeteket. Különösen Hlavacska András brillírozott, nem hiába hiányoltuk a legutóbbi meccseink némelyikéről, Tinkóval együtt remek szereléseket mutatott be hátul, és a labdakihozatalokat is mesterien oldotta meg. A cikkírónak most kellen kitérnie Fehér bravúrjaira, de ezúttal nem szükséges, hiszen ellenfeleink alig jutottak el lövésig, többnyire hátvédeink blokkolták a kísrleteket, amit nem, az pedig a kapu mellett hagyta el a játékteret.
Félidőben megérkezett Nyitrai is, így cseréink száma elérte az ideálisnak tartott hármat, és Hlavacska András állapota is elég jónak tűnt ahhoz, hogy kisebb sérülése ellenére továbbra is a pályán lehessen.
A két félidő között a játék képe pontosan annyit változott, hogy addig a Bogdánfy út felőli kapura támadtunk, onnantól a Duna felé eső kapura, de mindenképpen az alkalmilag kék mezben virító fiainknál volt a kezdeményezés.
A félidő első felében Hlavacska Tamás és Görög bal oldali akciója végén szerzett gólt utóbbi játékos, amivel végleg megnyugodhattak a kedélyek, de izgalmas pillanatok is adódtak, hiszen ellenfelünk egyre több kockázatot vállalt, aminek következtében támadóink többször vihették a labdát az utolsó védőre vagy egyedül a kapusra, de ezek közül nem mindegyiket sikerült gólra váltanunk akár az elrontott utolsó passz, akár a jól kivetődő kapus miatt. Egy labdaszerzést követően aztán Nyéki passzával Palágyi kilépett, és távolról meglőtte idei első gólját, négygólosra növelve ezzel a különbséget.
A záró percekben a védelmünk nem mindig volt maximálisan a helyzet magaslatán, de egy jó blokkal, vagy mentéssel mindig sikerült megakadályoznunk ellenfelünket a gólszerzéseben, és megóvtuk hálónk érintetlen mivoltát.
Megkezdtük tehát a felfelé kapaszkodást a tabellán, reméljük ez folytatódni is fog. A jövő héten két nagyon nehéz meccs vár ránk, a bajnokságban a Black Ram ellen, majd délután tanáraink ellen.

Kozelito Tél - Kofola 4-0
   kezdő: Fehér - Hlavacska A., Tinkó - Hlavacska T., Palágyi
   csere: Görög, Nyéki, Nyitrai
   gól: Hlavacska T., Hlavacska A., Görög, Palágyi

Újratervezés

Szezonkezdet előtt egyik célkitűzésünk volt, hogy csapatunkban csak szabályosan benevezett magyarszakosok lépjenek pályára. Eme fogadalmunkat az első két fordulóban háromszor szegtük meg, hiszen a páratlan sérüléshullám, szektázás és családi programok miatt megfogyatkozott keretünket ezúttal is két külsőssel kellett kiegészíteni, hogy méltóképpen szerepelhessünk.
Így darabra kellő számban, hét bevethető főre számíthattunk, azonban Hlavacska András sérülése miatt még mindig csak perceket vállalt, a megjelent csapatot pedig akár Kápmegyer futsalválogatottjának is inkább titulálhattuk volna, mintsem Kozelitónak, az összeszokottsággal adódtak is gondok, sőt csapatkapitányunk hiányában mintha morálisan is gyengébb lett volna a csapat a megszokottnál.
A techinkai képzettéggel viszont kevésbé! Az első percekben is több szép akció futott a pályán részünkről, és senkit nem ért meglepetésként, hogy Tóth megszerezte számunkra a vezetést. Ezt ellenfeleink kiegyenlítették, de egy oldalról betett labdát Erdei a hálóba juttatott, így másodszor is hozzánk került az előny.
Ellenfelünk érezhetően erősödött tavalyhoz képest, mi pedig sem akzuális keretünkkel, sem fegyelemezettségben nem álltunk a topon, többynire összes mezőnyjátékosunk csatárt játszott, aminek mindkét kapu előtti gyakori gólveszélyes akciók lettek az eredményei, ám amíg a mi kísérleteinket a kapufa vagy az oldalháló rendre hárították, addig ellenfelünknek sikerült gólra váltania a létszámelőnyös helyzeteket, így végül háromgólos vereséggel fejeztük be a három pont megszerzésével kecsegtető rangadót.
Így a szezonra kitűzött célokat is újra kell terveznünk, úgy tűnik, túl merészek voltak a dobogóról szóló álmok, hiszen két forduló alatt hat begyűjthetőnek tűnő pontot vesztettünk el, amit dobogóaspiráns nem engedhet meg magának.
Kozelito Tél - KuKás(z)ok 2-5
   kezdő: Fehér - Erdei, Hlavacska T., Szántai, Tóth
   csere: Hlavacska A., Petykó
   gól: Tóth, Erdei

Győzött a Túlerő

Fehér – Hlavacska A., Erdei – Ángyán, Palágyi. Sajnos ez az összeállítás nem az, ami először futott ki a zöld műfűre a 2011-2012-es szezonban, hanem a sérültekből és távolmaradókból összeállítható csapat, amely cserével verte volna azt a csapatot, ami ténylegesen kifutott. Szerény meglétünkre jellemző, hogy vésztartalékainkat is mozgósítanunk kellett, illetve nyíltan vállalt elveink ellenére a helyszínen igazoltunk kapust. Így létszámra megvoltunk, de éreztük, hogy közel sem legerősebb csapatunk fog pályára lépni.

Ellenfelünk neve ismeretlenül csengett, a helyszínen derült ki, hogy nem egy most összeálló gólyacsapatról van szó, hanem a tavaly Fekete Sereg néven ismert együttes reinkarnációjáról, mely azonban erősebb elődjénél, így korántsem tűnt egyértelműnek, hogy mi fogjuk bezsebelni a három pontot.

Imígyen gyakoroltuk a középkezdéseket

Az első percek nem annyira voltak a mieink, vagy csak annyira, amennyire pesszimista számítás szerint várhattuk. Nem sikerült sokat birtokolni a labdát, nem sikerült sok helyzetet kidolgozni, ellenfeleink pedig egy lecsorgó labdát – hiába vetődött a kapu elé két hátvédünk – a hálóba vágtak, majd átlövésből növelték előnyüket.

A szezonbeli első gólunkért járó elismerést Hlavacska Tomi zsebelhette be, ha ugyan Puskás-díjat nem kap ugyanazért a két csel utáni védhetetlen bombáért. De gól ide – gól oda nem játszottunk jól, a Görög-Nyéki hátvédpáros sem mindig 100%-os hatékonysággal működött, többször bravúr volt Berki bravúrjaira, ellenfelünk legjobbjának cselével szemben azonban ahogy teljes védelmünk, ő is tehetetlen volt, így 1-3-mal fordultunk.

Vaderna (jobbszélen) gólpasszal debütált

Félidőben Vaderna is leült a kispadra, és amint kifújta magát az A-ligás meccse után, első ízben pályára is lépett csapatunkban. Hozott is némi szilárdságot és labdabiztosságot hátulra, ami Tinkó magánakcióból szerzett góljával azt jelentette, hogy felcsillanta remény a meccs megfordítására, de újabb hibákat követtünk el hátul, aminek két bekapott gól lett az eredménye, innen pedig ismét távol kerültek reményeink a valóságtól.

Persze mindent megtettünk, amit lehetett, kicsit ki is nyíltunk, de Berki kapus több ziccert is hatástalanított, és nekünk is többször nyílt alkalmunk kedvező helyzetben támadást vezetni, talán Tinkó és Nyitrai kerültek leggyakrabban helyzetbe, mindketten is szereztek egy-egy gólt még, de Nyitrai gólja után már csak három percünk maradt, és akkor is többnyire a mi térfelünkön folyt a játék, így csak közelíteni tudtuk az egyenlőt, elérni nem, és nagyon fájó, megszerezhetőnek tűnő három pontról maradtunk le.

Kozelito Tél - Túlerő 4-5

   kezdő: Berki - Görög, Hlavacska T., Petykó, Tinkó

   csere: Nyéki, Nyitrai, Vaderna

   gól: Tinkó 2, Hlavacska T., Nyitrai

„Minden meccsen a győzelem a cél” – Interjú gólfelelőseinkkel

Mivel a következő szezonban sok-sok gólt szeretnénk ünnepelni, a szezon előtt arra voltunk kíváncsiak, hogy a gólfelelősök hogyan látják a csapat dolgait, és vajon elég motiváltak-e. Ezen céllal készítettünk interjút a tavasszal a csatársort képező Hlavacska Tamással és Palágyi Lászlóval.

Kozelito Tél Blog: Hogy sikerült a felkészülés?
Hlavacska Tamás: A nyár folyamán minden héten voltam kétszer focizni, a kisboltba sörért mindig futva mentem, Messi-videókat is nézegettem a youtube-on, szóval abszolút formában vagyok. Üzenem mindenkinek, határon innen és határon túl, hogy készen állok a harcra.
KTB: Öcséddel sokat beszéltek a fociról?
Hlavacska Tamás: Öcsémmel mostanában nem vagyunk jóban, csúnya történet, inkább nem részletezném. Alig annyi, hogy mostanában sem a fociról, sem másról nem nagyon beszélgetünk.
KTB: A heti többszöri foci és a végzős mivoltodból adódó teljesítési kényszer közül melyik fogja akadályozni a másikat?
Hlavacska Tamás: Első a foci, ezek közül is a Közelítő. Ígérem, hogy csak komoly fizikai sérülés, járványos betegség, vagy természeti katasztrófa (földrengés, árvíz) esetén hagyok ki mérkőzést.
KTB: Mire lehet képes a Kozelito Tél? Felülmúlható a tavalyi ötödik helyezésünk?
Hlavacska Tamás: Mindenképpen, az ötödik hely csak a jéghegy csúcsa. Azon csapatok közül, akik előttünk végeztek, úgy sejtem többen is felkerültek az A-ligába, és ha nem érkeznek helyettük hasonló kaliberűek, akkor érem-, sőt, bajnokesélyesként indulhat a Közelítő az idei bajnokságban.    
KTB: Nyáron több éles vita volt a csapaton belül, hogy mindenki ugyanannyit játsszon-e, vagy az ügyesebbek többet. Te mit gondolsz a kérdésről?
Hlavacska Tamás: Szerintem feltétlenül úgy kéne beosztani, hogy mindenki közel ugyanannyi játéklehetőséget kapjon, két dolog miatt is. Egyrészt, mert mindenki ugyanannyit fizet ki a nevezési díjból, másrészt annak semmi értelme, hogy valaki reggel felkel, utazik egy órát, játszik öt percet, aztán utazik haza megint egy órát. Ha állandóan a legerősebb sorunkkal vagyunk fenn, talán egy-két helyezéssel előrébb végzünk, de ennek az az ára, hogy páran alig játszanak. 
KTB: Mit gondolsz, ki lehet Palágyi Laci méltó társa a csatársorban?
Hlavacska Tamás: Azt hiszem minden nagyképűség nélkül mondhatom: én.

Kozelito Tél Blog: Van élet a BTK-n kívül is?
Palágyi László: Nagyon remélem, de azért jövőre igyekszem visszatérni a Múzeum körútra! Nem lesz könnyű átvészelni ezt a tanévet, de a Kozelito esetleges jó szereplésével azt hiszem, mentálisan is toppon lehetek, és képes leszek kibírni.
KTB: Hogy sikerült a felkészülés?
Palágyi László: Köszönöm, megvagyok. A kondimmal még nem vagyok teljesen elégedett, de a szezon kezdetére biztosan kirobbanó formában leszek. Kispályán is volt szerencsém játszani, de főként nagypályás edzőmeccsből volt sok, vagyis nem csak TV-ben láttam labdát a nyáron.
KTB: Mire lehet képes a Kozelito Tél? Sikerül idén a feljutás, vagy csak majd jövőre?
Palágyi László: Én személy szerint kudarcként élném meg, ha nem sikerülne feljutnunk. Többször is megmutattuk már tavaly, hogy a legjobb csapatok ellen is képesek vagyunk eredményesek lenni, mostantól minden meccsen a győzelem a cél. A feljutáshoz persze az kell, hogy a nagyon bosszantó, gyengébb csapatok elleni fiaskóktól mentes legyen ez a szezon. Persze nem tudjuk még, milyen erős lesz a mezőny, de ha kellő létszámban (cserékkel), kellő koncentrációval (és nem túl másnaposan) játszunk, szerintem bárkit képesek lehetünk megverni a B-ligában. Ámen.
KTB: Ámen. Veled kapcsolatban a szurkolók és a sajtó egy része a válogatottba kerülést szokta emlegetni. Mikor fogsz debütálni a címeres mezben?
Palágyi László: Tartok tőle, hogy egy szlovák címeres mez nem lenne ínyemre. Azt hiszem, vissza kellene utasítanom egy ilyen ajánlatot, a magyar válogatottból pedig egyelőre nem kerestek, így nem is honosodom.
KTB: Felmerült, hogy a klubtagok kötelesek lennének sörfogyasztásuk legalább 80%-át a Kozel márka termékeiből meríteniük. Te támogatnád az ötletet?
Palágyi László: Büszkén mondhatom, hogy a nyáron elég jó arányban fogyasztottam a nevezett márkából, mert egyik törzshelyemen nagyon kellemes Kozelt csapolnak, ezt a helyet ajánlanám is a csapatnak egy majdani összeröffenésre. Az ötletet egyébként támogatnám, főként mert egyes csapattagok ízlésével sör terén szerintem komoly problémák vannak, s ez a csapat teljesítményét is negatívan befolyásolhatja.
KTB: Mit gondolsz, ki lehet Hlavacska Tomi méltó társa a csatársorban?
Palágyi László: Azt hiszem hogy Tomi érkezésével csatárposzton kellemes gondjaink vannak. Ángyán Peti is jól játsza az előretolt éket, nagyszerű lenne, ha idén több meccset tudna vállalni, s akkor szerintem igazán ütőképesek lennénk. Talán azon is érdemes lenne elgondolkodni, hogy Tomi legyen -e fönn egészen centerben, hiszen egészen biztosan legalább olyan eredményes lenne, mint szerény személyem, köszönhetően pontos lövéseinek és remek cseleinek, viszont védekezésben azért vannak hiányosságai, s ebben az esetben (ha ő maradna fönn) jómagam húzódhatnék kissé hátrébb, mögé a középpályára, mivel az utóbbi időben ha nem is utolérhetetlen szintre, de sikerült fejlődnöm védekezésben, hála annak, hogy nagypályán szűrő poszton erőltettek. Persze ez csak üres fejtegetés, a pályán úgyis hamarosan eldőlnek a dolgok.

A nyár – röviden

Nyáron legnagyobbrészt ki-ki a szülővárosában tartózkodott, így alkalmi focikálásoktól eltekintve egyéni edzéstervvel készültek a tagok. A nyáron egyszer sikerült olyan csapatot kiállítanunk egy meccsre, hogy az méltó legyen a Kozelito névre, akkor a HajCsatok csapatát vertük meg, valószínűleg 9-6-ra, bár mindenki máshogy számolta; illetve a Kozelito egyes tagjai néhány alkalommal együtt fociztak a HajCsatok és a Feketes Sereg tagjaival.

Nyáron némileg játékoskeretünk is átalakult, és most már elmondhatjuk, hogy vésztartalékaink között is csak olyan magyarszakosok szerepelnek, akik focizni is tudnak, és szükség esetén ténylegesen bevethetjük őket. A törzstagok összetétele ugyanaz, mint tavasszal: Ángyán, Erdei, Fehér, Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Nyitrai, Palágyi, Petykó, Tinkó. Mellettük Káplár tiszteletbeli tagként, a HajCsatok elleni edzőmeccsen a kapu előtt röpködő Gyüre Dániel, valamint Nyéki Gábor, és tanárunk, a Hazafias Népfrontból is ismert, Dr. Vaderna Gábor pedig vésztartalékként szerepelnek a nevezési lapon.

Bár a rendszeres közös edzést nem sikerült megoldani, a tagok igen bizakodóak, és ha új sztárgárdák nem alakulnak, néhányan a bajnoki címre is esélyesnek tartják a csapatot. Annyi mindenesetre igaz, hogy a tavalyi ötödik helyünk túlszárnyalhatónak tűnik.