Feketén - Fehéren

Bizony nem a levegőbe beszéltünk azon sok, és némely esetben sörgőzös alkalommal, amikor a Black Ram esetleges elkaphatóságáról értekeztünk; legalábbis a 2012-es év első tétmeccsének közeledtekor egyre inkább ezt éreztük, ráadásul még a csapatkapitányi renedlkezés is úgy szólt, hogy erőviszonyok ide vagy oda, két korábbi vereségünk ide vagy oda, itt most csak a győzelem az elfogadható. Közben híre érkezett, hogy a mértékadó transfermarket:de adatai szerint erősebb ellenfeleink is egyértelműen győzelemre készültek, sajtóértesülések szerint annyi felest terveztek meginni meccs után, ahány gólt rúgnak majd nekünk. Természetesen mindez csak még jobban felpaprikázta amúgy is vérszomjas fiainkat, és még a bemelegítés során ledobtuk a karácsonyi bejgli okozta pluszkilókat, és a jelen nem lévő Nyitrai kivételével minden tag fitten és többé-kevésbé formába várta a rangadónak is beillő megmérettetést.

Klasszisok párharca

Ahogy lenni szokott, a letámadással kísérletező ellenfél többnyire beszorított minket a saját térfelünkre, és eleinte - ahogy más erős csapatok ellen is - keveset birtokoltuk a labdát, és ellenfelünk előtt adódott több lehetőség. Ám mit sem tudtak kezdeti lehetőségeikkel, hiszen Hlavacska-vezette védelmünk és Fehér kapus minden kísérletet hárítottak.
Elöl már jó pár játékperc eltelte után Hlavacska András kaput elkerülő lövése volt az első jelzés arra vonatkozólag, hogy mi is szeretnénk gólt lőni; majd két perccel később Hlavacska Tamás szép kiugratás után már a kapuba talált - ahogy a Black Ram ellen lenni szokott, megszereztük a vezetést. Sajnos azonban labdabirtoklásunk és összjátékunk nem volt tökéletes, a "kisantant" csatársor néha kissé elöl felejtette magát, két védőnket pedig átlőtték, amivel máris 1-1 lett az állás.
A félidő felétől aztán legjobb játékunkból is sikerült felmutatni ezt-azt, bravúros szerelések, szépen megtartott labdák, ötletes passzos akciók jellemezték játékunkat, aminek szerencsénkre számszerű eredménye is lett. A korábban már eredményes Hlavacska Tamás félig sérült térde ellenére kiverekedett magának egy újabb lövőhelyzetet, amit sikerrel gólra is váltott, majd a szokás szerint csapatkapitány-helyetteshez méltóan játszó Hlavacska András lépett ki egy jó érzékkel lefülelt passzal, és vágta a léc alá harmadik gólunkat is.
Kétgólos vezetés után talán mondanunk sem kell, hogy erős ellenfelünk minden erejét latba vetette az eredmény megfordításának érdekébe, óriási nyomás nehezedett védelmünkre, erősen szükség volt arra, hogy mind a négy mezőnyjátékosunk visszazárjon akár a hatosig is, de még így is bravúrszámba ment, ha ellenfelünk 7-es számú legjobbját sikerült még a mezőnyben megállítanunk. Száma szerint megidézett illető külön figyelmünk ellenére is sokszor lőhetett, szerencsénkre éles szögből inkább a sátorponyvát szaggatta, mint a hálót, bár be kell vallanunk, egyszer hatalmas gólt ragasztott a kapunkba, ezzel ismét szorossá vált az állás (3-2).

Csatáraink harcban állnak

No nem sokáig, hiszen okosan kijátszott szöglet után Hlavacska András lőhetett távolról, de tisztán, és a labda a jobb alsó sarokba vágódott (4-2)! Nem következett be tehát az a forgatókönyv, ami a Black Ram ellen szinte már szokásosnak volt mondható, hogy kétgólos vezetés után összeomlunk, és elveszítjük a meccset, íme itt volt a példa, hogy ismét és ismét képesek vagyunk gólokat lőni. Ennek demonstrálására Palágyi ugrott ki kétszer kedvező helyzetben, zengett is a "Mennyé Lackó!", de fájdalmunkra nem kísérte szerencse próbálkozásait.
Nem lehet elhallgatni, hogy a meccsállás kedvező alalkulásának egyik legfőbb letéteményesen Fehér volt, aki biztos gólnak tűnő bombákat és ziccereket sorozatban hárított, elkedvetlenítve ezzel a feketemezes csatárokat. Egyes híresztelések szerint a törzsétől elkülönülő összes testrészével hárított bombaerős lövést, bizony nem meglepő, hogy egyszer ápolni is kellett egy érzékeny helyre csapódó lövés után.
Egy szöglet után csökkent az előnyünk (4-3), de amikor a célegyenesbe fordultunk, nekünk így is elegendő volt ráülni az eredményre. Ellenfeleink egyre inkább csak a támadással foglalkoztak, amit mi fegyelmezett védekezéssel meg tudtunk szűrni, és kedvünkre kontrázhattunk. Öt perccel a vége előtt szép akció végén Erdei ívelt be balról, és mielőtt a labda leesett volna, Palágyi közelről, kapásból a hálóba vágta azt (5-3). Három perccel a vége előtt Hlavacska Tamás futott el, és vágta be önmaga harmadik gólját (6-3). Egy perccel a vége előtt Erdei félpályáról már üres kapura lőhetett volna, de ő a támadásépítést választotta, előretört, a képzeletbeli kilencesnél két védő között keresztbe gurított, Palágyi pedig újabb góljával beállította  a végeredményt (7-3).
Ezzel sok váratlan rekordot állítottunk fel egyszerre. Nem elég, hogy kilenc meccses veretlenségi szériánk van, és a bombaerős Téli Bajnokságban fejszámolás alapján a harmadik helyen állunk; de a Téli Bajnokságokban még soha senkinek nem lőttünk hét gólt, és főleg nem győztünk le ilyen erős csapatot. Egybehangzó vélemények szerint ez egy olyan eredmény, amire a bajnokság összes figyelemmel követője felkapja a fejét.
Kozelito Tél - Black Ram 7-3
   kezdő: Fehér - Erdei, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi
   csere: Görög, Petykó, Tinkó
   gól: Hlavacska T. 3, Hlavacska A. 2, Palágyi 2

Az elvesztett megnyert bravúrmeccs

Mint múltkor is megemlékeztünk róla, a sorsolás úgy hozta, hogy az alapszakasz elején kaptuk a még verhető ellenfeleket. Ehhez azonban hozzá kell tenni, hogy a verhetőség erősen viszonylagos, hiszen olyan csapatokról van szó, akik papíron jobbak nálunk, a verhetőség csúcsforma és némi szerencse árán érhető el. Ez így igaz a Polszkira is, akikkel tavaly és két éve is szoros meccset játszottunk, de legyőzni még egyszer sem sikerült őket. Arról hogy mennyire erősek vagy "verhetőek" arról árulkodó adat, hogy a bölcsész A-liga alapszakaszában ők szerezték a legtöbb gólt - míg mi a nyolcadik legtöbbet a B-ligában.

Erdei diktálja a divatot és az iramot

Gyüre kapus ezúttal, nem teljesen megszokott módon még a kezdés előtt megérkezett, ezzel gonosz viccek céltáblájává tette magát, de hogy mekkora szükség volt érkezésére, azt hamarosan bizonyíthatta, ugyanis már az első akcióból ajtó-ablak ziccert dolgoztak ki ellenfeleink, és kapusunknak legjobb tudására szüksége volt ahhoz, hogy hárítani tudjon.
Jellemzően az első időszakban ez is maradt a kép, ellenfeleink támadnak, mi pedig ereinket megfeszítve védekezünk, többnyire eredményesen, de mégis hagyva lehetőséget arra, hogy kapusunk is csillogtathassa kétségtelenül ragyogó képességeit.
Hanem aztán az első valamirevaló akciónk során Erdei még a saját térfelünkön lekészítette a lendületből érkező Palágyinak, aki mindenkit lefutott, és a hálóba lőtte a meccs első gólját.
A gól után valamivel feljavult játékunk, néha már meg is tudtuk tartani a labdát, és előfordult, hogy lövésig is eljutottunk, de természetesen hátul is akadtak forró pillanatok, amikor védőinknek tudásuk legjavát kellett adniuk. Azt szurkolóink és mindenki aki figyelemmel követi a csapatot, már észlelhette, hogy a Hlavacskák jól játszanak, ezért ezt most külön nem is szükséges leírnunk, mellettük Erdei volt képes labdákat szerezni reménytelennek látszó szituációkban is, míg a sátor és megvilágítás kombinációja Tinkóból előhozta összes tavalyi és régmúltbeli komplexusát.
Aztán a félidő lezárása előtt, csak hogy egyértelmű legyen, ki az úr a háznál, Hlavacska Tamás futotta körbe védőjét, majd hatalmas bombát akasztott a hosszú felső sarokba, ezzel 2-0!

Sokszor építettünk játékosaink gyorsaságára

A fordulás után - mi mást tehettünk volna - alapvetően védekezésre és kontrákra rendezkedtünk be, és nem is csináltuk rosszul, többször sikerült létszámelőnyös helyzetet kialakítanunk, a gólhoz mégis egy szöglet után jártunk a legközelebb, amikor Hlavacska András közeli lövéséba a kapus csak belekapni tudott, így a labda a gólvonallal párhuzamosan, az előtt centiméterekkel gurult, mígnem egy védő felszabadított.
Közben védelmünkre is nagy teher nehezedett, főleg miután ellenfeleink egyszer betaláltak, és bennük is feléledt a remény a pontszerzésre. A szigorú dorgálásoknak hála, darabra általában megvoltunk hátul, de helyezkedésben akadtak hibák, amelyek révén ellenfeleink viszonylag gyakran kerülhettek helyzetbe - ezeknél általában védeni tudott a magas labdákat is megnyugtató magabiztossággal hárító Gyüre, de egy alkalommal a már földön fekvő csatár teljes védelmünk asszisztálása mellett a hálónkba kotorta a labdát.
Ekkor még volt hátra néhány perc, de a földön elég ritkán voltunk képesek elvinni a labdát az ellenfél kapujáig, ívelésekkel pedig nem is nagyon érdemes próbálkozni, mint utóbb kiderült, most sem volt érdemes, mert ezekből nem tudtunk helyzeteket kialakítani.
Hogy végül nyertünk egy pontot vagy vesztettünk kettőt az értékelés kérdése, hiszen papírforma alapján bravúr a pontszerzés, de ha a 2-0-ás álláshoz, viszonyítunk, és ahhoz, hogy még egy kevéssel jobb koncentrációval meg is lehetett volna azt tartani, akár egy már megnyert meccs elvesztéseként is értelmezhetjük a történteket.
Kozelito Tél - Polszki 2-2
   kezdő: Gyüre - Erdei, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi
   csere: Görög, Petykó, Tinkó
   gól: Palágyi, Hlavacska T.

A listák élén

A sorsolás szeszélye úgy hozta, hogy a szokásos módon bombaerős Téli Bajnokság első fordulójában mérkőztünk meg azzal a Kofolával, akiket az erőviszonyok alapján a leginkább verhetőnek tartottunk az egész bajnokságból. Hogy jó-e hogy először mérkőzünk a jó forma esetén verhető csapatokkal, és később számítsunk sorozatos vereségekre, vagy jobb lenne a kevés pontszerzési alkalmat elosztani a szezon során egyenletesebben; az vitatható, de idén senki nem tett szakállas fogadalmat, így egy esetleges vereség-széria sem idézné elő a csapattagok Dosztojevszkijt idéző megjelenését.

Palágyi gólja előtti pillanat

Néhány hiányzás ellenére sikerült körülbelül jó csapatot összeállítani tartalék mezben játszó fiainkból, amilyet szoktunk, és ezúttal erősségünk a kezdeti percektől megmutatkozott, és még annyi szerencsénk is volt, hogy a mezőnyfölény nem sokáig maradt meddő, hiszen néhány perc játék után Tinkó passzát Palágyi az ellenfél hálójába lőtte.
Idegesek éppen addig sem voltunk, de játékunkban néha előfordultak a szokásos hibák nempasszolás, labdára tekeredés, elölmaradás; aztán a gól után lassanként javulni kezdett a játékunk. Az elölmaradásokból sem lett baj, hiszen a védekezést ezúttal többnyire egy-két védő is meg tudta oldani, legjobbjait nélkülöző ellenfelünk támadásaiban nem volt erő, Fehérnek az egész meccsen alig néhányszor kellett védenie. Előnybe kerülve bátran nyúltunk a cserékhez, és jól tettük, mert a védelemben Petykó is hozta azt a szintet, mint védőtársai, és két cserejátékosunk egyszerre játszatása sem omlasztotta össze a csapatjátékot.
A félidő vége előtt még számos helyzet és két gól jelezte komoly szándékainkat. A félidő közepe táján Erdei továbbította a hálóba Hlavacska András passzát, majd egy szöglet-kombináció után egy szép lövéssel Hlavacska "Dundus" is feliratkozott a góllövőlistára. A góllövőlisára iratkozást ezúttal fizikailag is el kell képzelni, hiszen a spori szorgalmasan jegyzi a gólszerzőket, és reméljük, ebben a különversenyben is jól fog szerepelni valamelyik játékosunk.

Sötét mezben is csak a Studies a Kozeli tóban!

A második félidő elején is folytatódott a gólhenger, de ezúttal a minőségre is mentünk: Tinkó jobbról érkező félmagas beadását Hlavacska András kizárólag a legnagyobbaktól látható oxival küldte a hálóba. Sajnos azonban a gólok szépségét nem méri a bajnokság szervezősége, így erről a trófeáról adminisztratív okok miatt le kell mondanunk. Nem sokkal később aztán Tinkó majdnem ugyanonnan, ahonnan az előbb a beadást választotta, most lőtt, és lövése utat talált a hálóba, így nem sokkal fordulás után már 5-0-ra vezettünk.
A továbbiakban is sokkal többet birtokoltuk a labdát, és sokkal többet támadtunk, de kísérleteinket nem koronázta siker - főleg Görög bánt bőkezűen a helyzetekkel. A játék minden elemében jobbnak bizonyultunk, sokszor még az ellenfél térfelén is labdát tudtunk szerezni.
Egy kicsit sajnálhatjuk, hogy nem szereztünk még több gólt, de ennél jobban a Téli Bajnokságokban még soha senki ellen nem nyertünk, és az első fordulóban aratott nagy gólarányú győzelem valószínűleg, legalább egy hétig a tabella élére röpít minket.

Kozelito Tél - Kofola 5-0
   kezdő: Fehér - Erdei, Hlavacska A., Palágyi, Tinkó
   csere: Görög, Petykó
   gól: Hlavacska A. 2, Palágyi, Erdei, Tinkó

A szombati meccs históriájának summája

"Igazmondó jámbor vitézektül, kik ez dolgokba jelen voltanak, érteköztem; sem adományért, sem barátságért, sem félelemért hamisat bé nem írtam, az mi keveset írtam, igazat írtam."

Kimaradások és késések miatt felforgatott kezdőcsapattal, Hlavacska András vészkapussal, és a Kopától helyben igazolt játékossal kezdtünk, illetve szokásunktól eltérően ezúttal kék mezben játszottunk. Ez rányomta bélyegét a teljesítményünkre is, az első percekből az az egyetlen pozitívum, hogy nem kaptunk gólt. Pár perc játék után megérkezett Gyüre, Erdei és Tinkó, az ő beállásuk után feljavultunk, és magunkhoz vettük a kezdeményezést.
Gól sokáig nem volt, aztán Hlavacska András egy szabadrúgásból, körülbelül ugyanonnan, mint a múlt héten, ismét egy bombagólt szerzett, és előnnyel fordultunk.
Nem sokkal később Hlavacska Tamás került ziccerbe, és értékesítette azt. Ekkor győzelmünk biztosnak látszott, annál is inkább, mert a játék képe sem utalt arra, hogy veszíthetnénk, ha nem is csak nekünk, de azért ekkoriban nekünk volt több helyzetünk.
A félidő közepén egy jól eltalált erős lövés a hálónkba szállt, de a Hlavacska-testvérek rögtön a középkezdés után összeszedtek egy újabb gólt - András előkészítőként, Tamás befejezőként szerepelt, és visszaállt a kétgólos előny (3-1).
Ellenfeleink ezután hatalmas nyomást gyakorolva - a nyomás néha fizikailag is értendő - támadták kapunkat, nekünk jobbára csak a védekezésre futotta erőnkből, a labdabirtoklásunk igencsak visszaesett, egyszer gólt is kaptunk, de végeredményben sikerült megőrizni a győzelmet.
Kozelito Tél - KuKás(z)ok 3-2
  kezdő: Hlavacska A. - Hlavacska T., Kicsi, Palágyi, Petykó
  csere: Gyüre, Erdei, Tinkó
  gól: Hlavacska T. 2, Hlavacska A.

Ismét nincs cím

Üzengetésektől sem volt mentes a Túlerő elleni meccs előtti hét, a csapatok vezérkarai néha megtalálták egymást cseten, képaláírásokon vagy a BTK folyosóin, és (természetesen végig sportszerű szellemben) felemlegették, hogy mik az elvárásaik a szombati meccsel kapcsolatban. A hangulat azért is lehetett némileg felfokozott a Kozelito háza táján, mert az első fordulóban meglepetésre vereséget szenvedtünk, amit sürgősen ki kellett javítani, mind a presztízsünk, mind a győzelemmel nyerhető három, de tulajdonképpen hat pont által. A nagy tétre való tekintettel Nyitrai kivételével az összes törzstag jelen volt, és az ominózus első fordulónál jóval erősebb csapatot tudtunk kiállítani.
A posztok elosztásánál úgy tűnik nem minden sikerült jól (egyes vélemények szerint a múltkori teljesítménye miatt kezdőbe jelölt Tinkó számára nem találtuk meg az igazi posztot, és ez okozta a problémákat), a játékosok egy része csak kereste a helyét, az előretolt éknek szánt Hlavacska Tamás gyakorlatilag balhátvéd volt, míg a középpályát alakító Tinkó került legelőre. Így aztán eleinte a csapat is csak keresgélt, jellemző módon a meccs első lövését Fehérnek kellett hárítania, de a későbbiekben egy-egy jó megmozdulással vagy szépen felépített akcióval jeleztük, hogy voltaképpen mi lennénk az esélyesek.

Palágyi akkorát spárgázik, hogy attól még Fehér is hasraesik

Fölénybe kerülésünk után a következő problémát a fölény kiaknázatlansága okozta, mert kicsit kapkodóak voltunk, és cselezésre hajlamos focistáink több cselt mutattak be az olykor igencsak kínálkozó passzok helyett, aminek többször labdavesztés lett a vége. Amikor eljutottunk lövésig, akkor pedig vagy pontatlanság, vagy ellenfelünk mezőnyjátékosból kapussá lett játékosa nagy védései miatt nem sikerült számszerűvé tenni a különbséget.
Támadóink jellegzetesen olyankor lőttek, amikor inkább passzolni kellett volna, a passzolást leginkább szorgalmazó Erdei pedig amikor helyzetbe került, akkor is inkább passzolt lövés helyett, és végül odalett a lehetőség, sőt az olykor a kapusról kijövő labdát sem tudtuk a kapuba gyömöszölni, így gól nélküli állásnál cseréltünk térfelet.
Sokakban a tavaszi, Lafayette elleni meccs idéződhetett fel, amikor a mezőnyben gyengébb, szintén fehérmezes alakulat egy jó kapussal és némi szerencsével kihúzta ellenünk a 0-0-t. Akkor az nem számított az alsóház-felsőház különválás miatt, de most feltétlen kellett az eredmény is, és már a görcsösség jelei kezdtek mutatkozni a játékunkon, amikor az ellenfél kapujától mintegy tíz méterre szabadrúgáshoz jutottunk. Hlavacska András mindenkit elküldött a labda mögül, majd irtózatos erejű lövést küldött a hosszú felső sarokba, megszerezve ezzel a vezetést.
Nem sokkal később egy labda ide-oda pattogott az ellenfél hatosán belül, a védők képtelenek voltak felszabadítani, mi képtelenek voltunk a kapuba lőni, addig amíg Hlavacska András meg nem érkezett, és megszerezte második gólunkat is.
Ettől láthatóan megnyugodott a csapat, talán túlságosan is, mert egy balszélről jövő beadásnál középen egy fehérmezes teljesen üresen érkezett, és szépített. De lenyugvásunknak az az előnyös oldala is volt, hogy támadásépítésben egyre többször találtuk meg a jó megoldást a fáradó ellenfél ellen. A félidő közepén pályán lévő Görög - Hlavacska T. csatárpáros rövid idő alatt két gólt hozott össze, mindkettőt utóbbi játékos szerezte egy-egy jól eltalált felsősarkos lövéssel, így a meccs már végérvényesen eldőlt, már csak a különbség maradt kérdéses. Mondhatni, hogy egy kicsit kettészakadt a pálya, hiszen ellenfeleink támadásaiban ekkor már nem volt sok erő, többnyire hosszan előrevágott labdákkal próbálkoztak, amelyek után mi villámgyors lerohanásainkkal
Néhány kimaradt helyzet után aztán Erdei találta magát szemben az üres kapuval, de megtalálta a módját, hogy onnan is passzolhasson, így helyette Hlavacska Tamás fejezte be az akciót. A lefújás előtti percekben pedig Palágyi ugratta ki Tinkót, aki okosan visszaadta a labdát, Palágyi így csak a kapussal nézett farkasszemet, és könnyedén gólt is szerzett.
A revans tehát sikeres volt, nulla-nullás félidő után gólzáporos második játékrésszel szereztünk nagyon fontos három pontot.
Kozelito Tél - Túlerő 6-1
  kezdő: Fehér - Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Tinkó
  csere: Erdei, Görög. Petykó
  gól: Hlavacska T. 3, Hlavacska A 2, Palágyi

Tinkó elhallgattatta a kritikusokat

Igen nagy gondban lehet az, aki a Bozsik programot, mostani ellenfelünket próbálja meg elhelyezni a B-liga erőviszonyaiban, hiszen tavaly még A-ligában játszó, azóta más A-ligás játékosokkal megerősített csapatról van szó, akik itt a B-ben vereséget vereségre halmoznak, a csoportban jelenleg a hatodik helyen állnak. De mi azért úgy álltunk hozzá, hogy ha a Kopa elverte őket, akkor nekünk is el kell. Bizakodásra adott okot, hogy tavaly némileg hasonló helyzetben legyőztük az A-ligától akkor búcsúzó Sört.
Elvileg igen erős kezdőcsapattal vártuk a találkozót, némi aggodalomra egyes csapattagok késése adott okot, szerencsére ketten megérkeztek éppen a kezdésre, így egy cserével, erős mezőnybeli csapattal, de a kapusként Göröggel vártuk a  kezdő sípszót. Szerencsére néhány perccel kezdés után Tinkó és Gyüre is megérkeztek és stabilitást hoztak - előbbi játékos a mezőnybe, utóbbi a kapuba.
Szükség is volt stabilitásra, mert ellenfelünk nagyon erősen támadott, aminek vagy megtaláltuk az ellenszerét, vagy nem, és ez esetben ellefeleink lőhettek, de aktuális kapusunk, vagy a kapufa mindig kisegítettek bennünket.
A félidő felénél, ameddig még nem sokszor jelentettünk veszélyt a túloldali kapura, aztán Tinkó szerzett labdát az ellenfél térfelén, passza után akár Erdei is lőhetett volna, ám továbbtette az üresen érkező Tinkó elé, aki nullszögből a kapuba lőtt.
Sajnos ezt ellenfelünk egy nagyon jól eltalált szabadrúgásból kiegyenlítette - nem biztos, hogy a sorfalnak szét kellett volna ugrania a kétségtelenül félelmetes erejű lövés elől; és már-már meg is ijedtünk, de néhány perccel később , miután Tinkó elhalászott egy kigurítást, elfektette a kapust, és bár rúgták a bokáját, még a "kis rössel!" üvöltés felhangzása előtt a hálóba gurított, és ismét mi voltunk előnyben.
A második félidőben általában mi voltunk mezőnyfölényben, Tinkó hamarosan megszerezte önmaga és csapata harmadik gólját is, a gólpasszt ezúttal Hlavacska Tamás jegyezte, de kétgólos előnyben is támadásban maradtunk, csatáraink felvállalták és jó arányban meg is nyerték az egy-egy elleni párharcokat, de nem koronázhatta minden lövésünket gól, illetve több passzal talán eredményesebbek lehettünk. De egyértelműen elmondhatjuk, hogy ekkor már nem voltunk kapunk elé szorítva, sőt!
Ellenfeleink ekkor leggyakrabban íveléssel próbálták helyzetbe hozni csatáraikat, de védelmünk, élén Hlavacska Andrással jó helyezkedéssel megoldotta, hogy ne alakuljon ki gólveszély az ívelések után, illetve Gyüre Dániel is növekvő önbizalommal jött ki, és húzta le a magas labdákat. Sajnos azonban egy újabb szabadrúgás révén előnyünk egygólosra csökkent, és a hajrában is végig izgulnunk kellett.
Nem lehet elhallgatni azt a kellemetlen szálat, hogy ellenfelünk egyik csatára többször vitába került hátvédeinkkel állítólagos durvaságunk és szövegelésünk miatt, amit Tinkó vállát és nyakát rángatva próbált meg "higgadtan megbeszélni". Házi Torghellénk tőle nem várt nyugalommal kezelte a helyzetet, Hlavacska András pedig, a kirohanások másik címzettje a maga csendes módján egy festői bőrössel vett elégtételt.
És mivel ennél több esemény már nem volt, küzdelmes meccsen szerzett becses három ponttal térhettünk haza.
Kozelito Tél - Bozsik program 3-2
  kezdő: Görög - Erdei, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi
  csere: Gyüre, Petykó, Tinkó
  gól: Tinkó 3

Kozelito Tél Audio CD

Mint az köztudott, a Kozelito Tél labdarúgó egyesületnek nem csak a játéka köti le a nézők százait, hanem a szövegelések, bekiabálások is elérik azt a színvonalat, amivel foglalkozni érdemes, és ami miatt szintén számontartják a csapatot a szurkolók. Eddig csupán a lelátói és öltözői beszélgetéseknek voltak gyakori témái a bekiabálások, de a szombati sajtótájékoztatón kiderült, a Kozelito Tél vezetősége kísérletet tesz arra, hogy üzleti hasznot is csikarjon ki az eddig kiaknázatlan népszerűségből, és éles meccseken készült Audio CD-t fog kereskedelmi forgalomba hozni.
Lapunk információi szerint a számok, némileg a Petőfi rádió műsorát ötletül véve a következő címeket viselhetik: „Zene támadáshoz” „Zene gólörömhöz” „Zene védekezésre való visszazáráshoz” „Zene védekezéshez” „Zene pontrúgáshoz” „Zene csapattárs fegyelmezéséhez” „Zene reklamáláshoz”. Szólóénekesnek az egyesület kapusát, Fehér Renátót kérték fel, míg a háttérhangok és a vokál feléneklése Hlavacska András és Görög Dániel munkája. Stúdiófelvételekre nem lesz szükség, hiszen a Kozelito Tél meccsein minden különösebb erőlködés nélkül felvehető a kellő mennyiségű hanganyag, amelynek összevágása akár házilag is elkészíthető.
Az érdeklődők megtudhatták, hogy a célközönségként elsősorban a Kozelito Tél szurkolóira lett tervezve a lemez, akik idényen kívül, vagy hétköznap szeretnék felidézni kedvenceik meccsét a "Jössz vele vissza" és a többi örökbecsű újrahallgatásával; illetve a csapattagoknak is erősen ajánlott a megfelelő mentális felkészültség eléréséhez.
Természetesen azonban a labdarúgástól távolabbi területek képviselői is megtalálhatják a lemezen a leginkább nekik szóló dalszöveget, speciálisan ajánljuk háziasszonyoknak a „Süsd meg!”, katonáknak és belügyminisztériumi dolgozóknak a „Ne legyen lövés!”, matematikusoknak a „Spori, ez hogy jött ki?”, egyedülállóságuktól szenvedő hölgyeknek a „Keress embert magadnak!”, a szövetségi kapitánynak pedig a „Laczkót a válogatottba!” sorokat; míg egyes szerencsés nevű hallgatóink a kéjestől a kétségbeesettig terjedő „Máté! Máté!” kiáltásokra lakathatják jól nárcizmusukat.

A lemez az ismert zeneműboltokon kívül a klub székházában is megvásárolható lesz, ugyanakkor júniusig vélhetően minden szombaton koncertet ad a zenekar, melynek élőben való megtekintés a látványelemek miatt fokozottan ajánlott.