Megint nincs cím

Az utóbbi hetekben fixre lehetett venni, hogy ki az a hét ember, aki ott ember aki megjelenik meccsen, amihez jó esetben Tinkó is csatlakozik, így taktikánk, összeállításunk meccsről-meccsre gyakorlatilag azonos, túl azon, hogy a pályán levők már a megfoganás előtt tisztában vannak egymás gondolataival.  Ezen a meccsen nevezett játékos is megjelent, és hamarosan a kezdőcsapatban találta magát, míg házi gólkirályunk, mint bevetésre váró adu ász a cserepadon kezdett.

Egy pillanat a mezőnyjátékból

Kezdetben többet birtokoltuk a labdát, annak is köszönhetően, hogy ellenfeleink átengedték nekünk a teret, és többször el is jutottunk a kapura lövésig. Ezzel leggyakrabban Hlavacska András próbálkozott, de ezúttal nem alkotott olyan maradandót, mint némely korábbi legendás bombájával. Előnybe kerülés helyett rövid idő alatt háromszor becsődölt mezőnybeli védelmünk, az így kialakult ziccerek közül az elsőt fehér még hárította, a másik kettőnél viszont már kész tények elé volt állítva.
A következőkben is képesek voltunk nagy helyzeteket kialakítani, de Erdei és Hlavacska Tamás hatalmas helyzeténél is menteni tudott ellenfelünk sérülésből visszatérő kapusa. A három csere számtalan taktikai variáció kipróbálására adott alkalmat, és némelyik összeállítás mezőnyben néha még hatékonynak is tűnt, de sajnos egyszer megint rosszul téblábolt védelmünk, aminek a harmadik bekapott gól lett a következménye; hallhatták is védőink, hogy akkor mégis mit nézzenek legyenek oly' kedvesek.
Annyi apró örömünk lehetett, hogy Hlavacska tamás még a félidő előtt meglőtte lassan szokásossá váló védő mellett meghúzós, majd hosszúba bikázós gólját, ami miatt még nem tűnt teljesen reménytelennek a mérkőzés.
A második játékrészben megpróbáltunk a  letámadással is, annyit sikerült elérni, hogy többet volt a labda az ellenfél térfelén, támadásépítésben hozott döntéseink között egyaránt szerepeltek jó, rossz és vitatott döntések (utóbbira klasszikus példa a fejre ívelt bedobás) de hiába, ha ellenfelünk kapusával nem tudtunk elbánni. Illetve hátul is volt egy kis bizonytalanságunk, ami abban nyilvánult meg, hogy amikor az ellenfél csatára üresen (!) lőhetett, a Fehéren lelassuló labdára senki sem érkezett időben, és másodpercekig figyelhette a publikum, hogy a félig már kivédett labda átvánszorog a gólvonalon (1-4). Két perccel később egy ugyanilyen lecsorgó labda okozott gondot, ismét nem érkezett közülünk senki, szerencsénkre a pirosmezes csatár a keresztlécet találta el.

Nem volt megállás, nem is volt pihenő

A hajrában nagyon nyomtunk, mert mi mást is tehettünk volna, de helyzeteinket általában nem koronázta siker. Ez alól az egyetlen kivétel, amikor Hlavacska T. lövése a rövid oldali kapufáról kipattanva a gólvonal előtt gurult végig, mígnem Palágyi a gólvonalon túlra segítette a játékszert. Ez lelkesítőleg hatott, az utolsó öt percet is jól megnyomtuk, de nemhogy kiegyenlíteni, hanem az állást tovább szépíteni sem sikerült az idővel felettébb rutinosan gazdálkodó ellenféllel szemben.
A meccset elemző szindikátus arra a következtetésre jutott, hogy mindössze a védekezéssel és a támadással adódtak gondok a mai meccsen, minden más nagyjából egészében megfelelt. Hogy ezeket a jelentéktelen problémákat mégis hogyan lehetne kiküszöbölni, arról még folynak a viták. Az viszont biztos, hogy a jövő héten nyernünk kell a Folk Boys ellen. A képlet egyszerű: Győzelemmel bejutunk a felsőházba, más eredménnyel nem.
Kozelito Tél - Stadion FC 2-4
   kezdő: Fehér - Erdei, Hlavacska A., Palágyi, Tinkó
   csere: Görög, Hlavacska T., Petykó
   gól: Hlavacska T., Palágyi

Újabb bravúrpont

Szem előtt tartva, hogy mi elvileg még mindig kiscsapatnak számítunk a nagyok között, a listát vesztett pont nélkül vezető Szigeti veszedelem ellen sok dologra számítottunk, de pontszerzésre éppenséggel nem. Céljaink között a közhelyszámba menő tisztes helytállás mellett az szerepelt, hogy "Büféstomi" ellenfelünk egyik támadója ne találjon be a vele köztudottan cimboraságban álló Fehér hálójába.

Aranylábú fiaink küzdelme a sztárgárda ellen

 A meccset esélytelenségünk valószínű voltával és némileg felforgatott csapattal kezdtük, de két perc csúszással Erdei is befutott, és váltotta a téli vegyes nyavalyatörés miatt addigra cserét kérő Petykót. Szokásos "kezdő" négyesünk mezőnyben nem játszott alárendelt szerepet, ami nem jelenti azt, hogy nem voltak meleg pillanatok a kapunk előtt, de ellenfelünknek legjobbjait is képesek voltunk megállítani, ha egy-az-egy elleni párharcra került sor, és mi magunk is képesek voltunk eljutni az egyik legnagyobb nagycsapat kapujáig. Támadásaink elsősorban két csatárunk gyorsaságára épültek, amit kellően ki tudtunk használni, de helyzetkihasználásunk ezúttal elmaradt a tökéletestől, illetve ellenfelünk kapusa védett ziccereket híréhez méltóan.
Hátul viszonylag fegyelmezettek voltunk, ennek köszönhetően az első tíz-tizenöt percben talán még több gólveszélyes helyzetünk is volt, mint a listavezetőnek. Ám egy alkalommal egy gonosz, pattogós beadás megtréfálta kapusunkat, a mögötte álló csatár pedig közelről a hálónkba lőtt. Némi csalódottság látszott az arcokon, a Nemzeti Sport tudósítója már fel is jegyezte, hogy "a kihagyott helyzetek megbosszulták magukat", de két perccel később Hlavacska Tamás éles szögből bevette a túloldali kaput (1-1), és a félidőből még hátralevő néhány percre is támadásban maradtunk, amivel jeleztük, hogy szíveinket nem törte össze a gól.
Jellemző, hogy félidőben ezúttal nem tudtuk milyen indokkal lebarmolni egymást, legfeljebb a helyzetkihasználás arányának jobbá tételét tudtuk célul kitűzni.
A kezdő négyesünknek legalább három tagja klasszis formát mutatott (az, hogy Fehér kezdő, és hogy ő klasszis formát mutat, az általános gyakorlat), de minden pályán levő játékosunk mentálisan erős volt, képes volt felnőni a feladathoz, és hozzátenni a maga részét a csapatjátékhoz.
 Ha a második félidőben talán kicsit többet volt is a labda ellenfeleinknél, mi is többször jeleztük, hogy benne vagyunk a meccsben, többször riogattuk a feketéket veszélyes lövésekkel, többször sikerült védelmük mögé kerülnünk. legveszélyesebb talán az volt, amikor Hlavacska András és Palágyi ugrottak ki egy védővel szemben, utóbbi játékos lövését aztán a kapufa hatástalanította. De ha ez nem lett volna elég, öt perccel a vége előtt Hlavacska Tamás lefutotta védőjét, majd a hosszú felső sarokba verte vezető gólunkat. Majd felrobbant a stadionnak az a része, ahol szurkolóink álltak, hihetetlen bravúrnak tűnt, hogy megverhetjük a bajnokság egyik legfőbb esélyesét.

Petykó tisztáz

Természetesen ellenfeleink hatalmas nyomás alá helyezték kapunkat, de távoli lövésekkel a mai napon nem lehetett Fehéren kifogni, a szélről érkező beadásokra pedig az utolsó pillanatban mindig érkezett valaki, aki menteni tudott. Legalábbis eleinte... mert két perccel lefújás előtt a mélységből érkező hátvédre senki nem figyelt, ő pedig megszerezte az egyenlítő találatot.
Lefújás után némely játékosaink elkeseredettségüknek adtak hangot, amiért kiengedtük kezünkből a győzelmet, de hát ki ne írta volna alá meccs előtt a döntetlent? A játékot elnézve pedig eredménytől függően büszkék lehetünk magunkra. Ellenfelünk reprezentáns figurái is gratuláltak nekünk játékunkhoz, amely méltó volt arra, hogy pontot szerezzünk a bölcsész A-liga címvédője, a Téli Bajnokság listavezetője ellen. Márpedig most nem úgy szereztünk pontot, mint a Polszki ellen, hogy két helyzetünkből kettőt rúgunk be, és a többit kibekkeljük, hanem mezőnybeli játékban is nagyjából egyenrangú ellenfelei voltunk papíron sokkal erősebb ellenfelünknek.
Illetve van még valami, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni, ez pedig Hlavacska Tamás gólzivatara. Csatárunk ma játszotta harmincadik meccsét sárga-fekete mezben, és ezalatt negyvenegy gól elkövetése tapad nevéhez. A borzasztóan erős Téli Bajnokságban pedig idén az eddigi öt forduló alatt négy meccsen játszva ért el nyolc gólt, amivel vezeti az A csoport góllövőlistáját.
Kozelito Tél - Szigeti veszedelem 2-2
   kezdő: Fehér - Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Petykó
   csere: Erdei, Görög
   gól: Hlavacska T. 2

A nagy menetelés vége

Palágyi hozza a labdát

 Ha a téli idény elején sikerült kihasználnunk a viszonylag könnyű sorsolást, akkor számot vethettünk azzal, hogy az arany élet végetért, és most a JogÁSZ, és a jövő héten a Szigeti ellen inkább az lehet a cél, hogy a pofozógép szerepébe kényszerülést elhagyhassuk, és úgymond tisztes helytállással és hasznos tapasztalatokkal távozhassunk. Mostani sorsunkat nehezítette, hogy a szokásos módon hiányzó Nyitrai mellett magánéleti válság miatt Tinkó is távolmaradt, a jelenlevők közül ketten pedig hajnali ötig mulatoztak együtt.
Kezdőcsapatunk mindent megtett, amit lehetett, meglepő módon néha még birtokoltuk is a labdát, néha még lövésig is eljutottunk, de kétségtelenül ritkábban, mint ellenfelünk. Mezőnybeli hátrányunk érzékelhető volt, de ennek oka nem az volt, hogy mi rosszul játszottunk, hanem ellenfelünk képességei. Ennek ellenére sokéig sikerült tartani a gól nélküli döntetlent, amihez néha a szerencse is kellett, hiszen ellenfeleink kétszer a kapufát találták el, egyszer pedig már kapusunkon is túljutottak, amikor Hlavacska András fel tudott szabadítani.
Hanem aztán tizennyolc perc után félpályánál labdát vesztettünk, és egy pillanat alatt lekontráztak minket, egészen a gólig, majd alig fél perc múlva egy nagyon rossz passzal ismét saját térfelünkön adtuk el a labdát, amit - mivel nem állt előtte senki, a csatár könnyen lőhetett a kapunkba (0-2).

Védelmünk stressz-teszt alatt

A fordulás utáni játékunkról is elmondhatjuk, hogy mindig benne volt a gól, csak sajnos nem mindegy, hogy melyik kapura nézve volt kilátásba helyezve az a gól. Ennek a fociblognak nem célja az ellenfelek játékának istenítése, de nem véletlen, hogy egy még oly kiváló csapat, mint mi, nem tudta a maga javára fordítani az eredmény állását. Kaptunk gólt kontrából, felépített támadásból, szöglet után, és egy rövidre sikerült hazaadás után is. Annyi gólt kaptunk, mint a 2011-12-es idényben még soha senkitől, szám szerint hetet.
Védekezésünk ötvözni próbálta az emberfogást és a területi védekezést, de a kettőt nem mindig sikerült összhangba hozni, és gyakran kerültünk emberhátrányos helyzetbe saját kapunk előtt. Persze Hlavacska András és Petykó is mentett emberhátrányos helyzetekben, de
Közben kevés helyezeteinket jó arányban kihasználva Hlavacska Tamás gondoskodott arról, hogy mi is megőrizzük becsületünket. Előbb egy középen ugrott ki egyedül, és lőtt a hatosról a jobb alsó sarokba; majd két perccel a zárás előtt a jobbszélen elfutva választotta a lövést, és bombázta be a labdát a rövid felsőbe.

Első gólunk

Már a meccs közben is, de utólag főleg vita tárgyát képezte, hogy rosszul játszottunk-e, vagy csak az ellenfél volt-e a jó. (Árendás, ellenfelünk első három gólját szerző játékosa úgy vélekedett, hogy a JogÁSZ magához képest is jól játszott) Kétségtelen, hogy némelyik bekapott gólhoz súlyos egyéni hibák járultak hozzá, ami magunk gyenge játékát jelentené, szerkesztőségünk mégis felveti, hogy a hibák elkövetését is az ellenfelünk által kifejtett nagy nyomás okozta, másrészt kisebb hibákat minden meccsen követünk el, csak más meccsen más ellenfél ellen nem feltétlen lesz belőle gól.
Lényeg a lényeg, ezen a meccsen nem sikerült csodát tennünk, és összességében ötgólos vereséget szenvedtünk. Ezzel megszakadt az a sorozat, amelyre oly igen büszkék lehetünk, vagyis az, hogy tíz tétmeccsen át nem találtunk legyőzőre. Ugyanakkor reméljük, a közeljövőben hasonló sorozatokkal ajándékozhatjuk meg szurkolóinkat.
Kozelito Tél - JogÁSZ 2-7
   kezdő: Fehér - Erdei, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi
   csere: Görög, Petykó
   gól: Hlavacska T. 2

Feketén - Fehéren

Bizony nem a levegőbe beszéltünk azon sok, és némely esetben sörgőzös alkalommal, amikor a Black Ram esetleges elkaphatóságáról értekeztünk; legalábbis a 2012-es év első tétmeccsének közeledtekor egyre inkább ezt éreztük, ráadásul még a csapatkapitányi renedlkezés is úgy szólt, hogy erőviszonyok ide vagy oda, két korábbi vereségünk ide vagy oda, itt most csak a győzelem az elfogadható. Közben híre érkezett, hogy a mértékadó transfermarket:de adatai szerint erősebb ellenfeleink is egyértelműen győzelemre készültek, sajtóértesülések szerint annyi felest terveztek meginni meccs után, ahány gólt rúgnak majd nekünk. Természetesen mindez csak még jobban felpaprikázta amúgy is vérszomjas fiainkat, és még a bemelegítés során ledobtuk a karácsonyi bejgli okozta pluszkilókat, és a jelen nem lévő Nyitrai kivételével minden tag fitten és többé-kevésbé formába várta a rangadónak is beillő megmérettetést.

Klasszisok párharca

Ahogy lenni szokott, a letámadással kísérletező ellenfél többnyire beszorított minket a saját térfelünkre, és eleinte - ahogy más erős csapatok ellen is - keveset birtokoltuk a labdát, és ellenfelünk előtt adódott több lehetőség. Ám mit sem tudtak kezdeti lehetőségeikkel, hiszen Hlavacska-vezette védelmünk és Fehér kapus minden kísérletet hárítottak.
Elöl már jó pár játékperc eltelte után Hlavacska András kaput elkerülő lövése volt az első jelzés arra vonatkozólag, hogy mi is szeretnénk gólt lőni; majd két perccel később Hlavacska Tamás szép kiugratás után már a kapuba talált - ahogy a Black Ram ellen lenni szokott, megszereztük a vezetést. Sajnos azonban labdabirtoklásunk és összjátékunk nem volt tökéletes, a "kisantant" csatársor néha kissé elöl felejtette magát, két védőnket pedig átlőtték, amivel máris 1-1 lett az állás.
A félidő felétől aztán legjobb játékunkból is sikerült felmutatni ezt-azt, bravúros szerelések, szépen megtartott labdák, ötletes passzos akciók jellemezték játékunkat, aminek szerencsénkre számszerű eredménye is lett. A korábban már eredményes Hlavacska Tamás félig sérült térde ellenére kiverekedett magának egy újabb lövőhelyzetet, amit sikerrel gólra is váltott, majd a szokás szerint csapatkapitány-helyetteshez méltóan játszó Hlavacska András lépett ki egy jó érzékkel lefülelt passzal, és vágta a léc alá harmadik gólunkat is.
Kétgólos vezetés után talán mondanunk sem kell, hogy erős ellenfelünk minden erejét latba vetette az eredmény megfordításának érdekébe, óriási nyomás nehezedett védelmünkre, erősen szükség volt arra, hogy mind a négy mezőnyjátékosunk visszazárjon akár a hatosig is, de még így is bravúrszámba ment, ha ellenfelünk 7-es számú legjobbját sikerült még a mezőnyben megállítanunk. Száma szerint megidézett illető külön figyelmünk ellenére is sokszor lőhetett, szerencsénkre éles szögből inkább a sátorponyvát szaggatta, mint a hálót, bár be kell vallanunk, egyszer hatalmas gólt ragasztott a kapunkba, ezzel ismét szorossá vált az állás (3-2).

Csatáraink harcban állnak

No nem sokáig, hiszen okosan kijátszott szöglet után Hlavacska András lőhetett távolról, de tisztán, és a labda a jobb alsó sarokba vágódott (4-2)! Nem következett be tehát az a forgatókönyv, ami a Black Ram ellen szinte már szokásosnak volt mondható, hogy kétgólos vezetés után összeomlunk, és elveszítjük a meccset, íme itt volt a példa, hogy ismét és ismét képesek vagyunk gólokat lőni. Ennek demonstrálására Palágyi ugrott ki kétszer kedvező helyzetben, zengett is a "Mennyé Lackó!", de fájdalmunkra nem kísérte szerencse próbálkozásait.
Nem lehet elhallgatni, hogy a meccsállás kedvező alalkulásának egyik legfőbb letéteményesen Fehér volt, aki biztos gólnak tűnő bombákat és ziccereket sorozatban hárított, elkedvetlenítve ezzel a feketemezes csatárokat. Egyes híresztelések szerint a törzsétől elkülönülő összes testrészével hárított bombaerős lövést, bizony nem meglepő, hogy egyszer ápolni is kellett egy érzékeny helyre csapódó lövés után.
Egy szöglet után csökkent az előnyünk (4-3), de amikor a célegyenesbe fordultunk, nekünk így is elegendő volt ráülni az eredményre. Ellenfeleink egyre inkább csak a támadással foglalkoztak, amit mi fegyelmezett védekezéssel meg tudtunk szűrni, és kedvünkre kontrázhattunk. Öt perccel a vége előtt szép akció végén Erdei ívelt be balról, és mielőtt a labda leesett volna, Palágyi közelről, kapásból a hálóba vágta azt (5-3). Három perccel a vége előtt Hlavacska Tamás futott el, és vágta be önmaga harmadik gólját (6-3). Egy perccel a vége előtt Erdei félpályáról már üres kapura lőhetett volna, de ő a támadásépítést választotta, előretört, a képzeletbeli kilencesnél két védő között keresztbe gurított, Palágyi pedig újabb góljával beállította  a végeredményt (7-3).
Ezzel sok váratlan rekordot állítottunk fel egyszerre. Nem elég, hogy kilenc meccses veretlenségi szériánk van, és a bombaerős Téli Bajnokságban fejszámolás alapján a harmadik helyen állunk; de a Téli Bajnokságokban még soha senkinek nem lőttünk hét gólt, és főleg nem győztünk le ilyen erős csapatot. Egybehangzó vélemények szerint ez egy olyan eredmény, amire a bajnokság összes figyelemmel követője felkapja a fejét.
Kozelito Tél - Black Ram 7-3
   kezdő: Fehér - Erdei, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi
   csere: Görög, Petykó, Tinkó
   gól: Hlavacska T. 3, Hlavacska A. 2, Palágyi 2

Az elvesztett megnyert bravúrmeccs

Mint múltkor is megemlékeztünk róla, a sorsolás úgy hozta, hogy az alapszakasz elején kaptuk a még verhető ellenfeleket. Ehhez azonban hozzá kell tenni, hogy a verhetőség erősen viszonylagos, hiszen olyan csapatokról van szó, akik papíron jobbak nálunk, a verhetőség csúcsforma és némi szerencse árán érhető el. Ez így igaz a Polszkira is, akikkel tavaly és két éve is szoros meccset játszottunk, de legyőzni még egyszer sem sikerült őket. Arról hogy mennyire erősek vagy "verhetőek" arról árulkodó adat, hogy a bölcsész A-liga alapszakaszában ők szerezték a legtöbb gólt - míg mi a nyolcadik legtöbbet a B-ligában.

Erdei diktálja a divatot és az iramot

Gyüre kapus ezúttal, nem teljesen megszokott módon még a kezdés előtt megérkezett, ezzel gonosz viccek céltáblájává tette magát, de hogy mekkora szükség volt érkezésére, azt hamarosan bizonyíthatta, ugyanis már az első akcióból ajtó-ablak ziccert dolgoztak ki ellenfeleink, és kapusunknak legjobb tudására szüksége volt ahhoz, hogy hárítani tudjon.
Jellemzően az első időszakban ez is maradt a kép, ellenfeleink támadnak, mi pedig ereinket megfeszítve védekezünk, többnyire eredményesen, de mégis hagyva lehetőséget arra, hogy kapusunk is csillogtathassa kétségtelenül ragyogó képességeit.
Hanem aztán az első valamirevaló akciónk során Erdei még a saját térfelünkön lekészítette a lendületből érkező Palágyinak, aki mindenkit lefutott, és a hálóba lőtte a meccs első gólját.
A gól után valamivel feljavult játékunk, néha már meg is tudtuk tartani a labdát, és előfordult, hogy lövésig is eljutottunk, de természetesen hátul is akadtak forró pillanatok, amikor védőinknek tudásuk legjavát kellett adniuk. Azt szurkolóink és mindenki aki figyelemmel követi a csapatot, már észlelhette, hogy a Hlavacskák jól játszanak, ezért ezt most külön nem is szükséges leírnunk, mellettük Erdei volt képes labdákat szerezni reménytelennek látszó szituációkban is, míg a sátor és megvilágítás kombinációja Tinkóból előhozta összes tavalyi és régmúltbeli komplexusát.
Aztán a félidő lezárása előtt, csak hogy egyértelmű legyen, ki az úr a háznál, Hlavacska Tamás futotta körbe védőjét, majd hatalmas bombát akasztott a hosszú felső sarokba, ezzel 2-0!

Sokszor építettünk játékosaink gyorsaságára

A fordulás után - mi mást tehettünk volna - alapvetően védekezésre és kontrákra rendezkedtünk be, és nem is csináltuk rosszul, többször sikerült létszámelőnyös helyzetet kialakítanunk, a gólhoz mégis egy szöglet után jártunk a legközelebb, amikor Hlavacska András közeli lövéséba a kapus csak belekapni tudott, így a labda a gólvonallal párhuzamosan, az előtt centiméterekkel gurult, mígnem egy védő felszabadított.
Közben védelmünkre is nagy teher nehezedett, főleg miután ellenfeleink egyszer betaláltak, és bennük is feléledt a remény a pontszerzésre. A szigorú dorgálásoknak hála, darabra általában megvoltunk hátul, de helyezkedésben akadtak hibák, amelyek révén ellenfeleink viszonylag gyakran kerülhettek helyzetbe - ezeknél általában védeni tudott a magas labdákat is megnyugtató magabiztossággal hárító Gyüre, de egy alkalommal a már földön fekvő csatár teljes védelmünk asszisztálása mellett a hálónkba kotorta a labdát.
Ekkor még volt hátra néhány perc, de a földön elég ritkán voltunk képesek elvinni a labdát az ellenfél kapujáig, ívelésekkel pedig nem is nagyon érdemes próbálkozni, mint utóbb kiderült, most sem volt érdemes, mert ezekből nem tudtunk helyzeteket kialakítani.
Hogy végül nyertünk egy pontot vagy vesztettünk kettőt az értékelés kérdése, hiszen papírforma alapján bravúr a pontszerzés, de ha a 2-0-ás álláshoz, viszonyítunk, és ahhoz, hogy még egy kevéssel jobb koncentrációval meg is lehetett volna azt tartani, akár egy már megnyert meccs elvesztéseként is értelmezhetjük a történteket.
Kozelito Tél - Polszki 2-2
   kezdő: Gyüre - Erdei, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi
   csere: Görög, Petykó, Tinkó
   gól: Palágyi, Hlavacska T.

A listák élén

A sorsolás szeszélye úgy hozta, hogy a szokásos módon bombaerős Téli Bajnokság első fordulójában mérkőztünk meg azzal a Kofolával, akiket az erőviszonyok alapján a leginkább verhetőnek tartottunk az egész bajnokságból. Hogy jó-e hogy először mérkőzünk a jó forma esetén verhető csapatokkal, és később számítsunk sorozatos vereségekre, vagy jobb lenne a kevés pontszerzési alkalmat elosztani a szezon során egyenletesebben; az vitatható, de idén senki nem tett szakállas fogadalmat, így egy esetleges vereség-széria sem idézné elő a csapattagok Dosztojevszkijt idéző megjelenését.

Palágyi gólja előtti pillanat

Néhány hiányzás ellenére sikerült körülbelül jó csapatot összeállítani tartalék mezben játszó fiainkból, amilyet szoktunk, és ezúttal erősségünk a kezdeti percektől megmutatkozott, és még annyi szerencsénk is volt, hogy a mezőnyfölény nem sokáig maradt meddő, hiszen néhány perc játék után Tinkó passzát Palágyi az ellenfél hálójába lőtte.
Idegesek éppen addig sem voltunk, de játékunkban néha előfordultak a szokásos hibák nempasszolás, labdára tekeredés, elölmaradás; aztán a gól után lassanként javulni kezdett a játékunk. Az elölmaradásokból sem lett baj, hiszen a védekezést ezúttal többnyire egy-két védő is meg tudta oldani, legjobbjait nélkülöző ellenfelünk támadásaiban nem volt erő, Fehérnek az egész meccsen alig néhányszor kellett védenie. Előnybe kerülve bátran nyúltunk a cserékhez, és jól tettük, mert a védelemben Petykó is hozta azt a szintet, mint védőtársai, és két cserejátékosunk egyszerre játszatása sem omlasztotta össze a csapatjátékot.
A félidő vége előtt még számos helyzet és két gól jelezte komoly szándékainkat. A félidő közepe táján Erdei továbbította a hálóba Hlavacska András passzát, majd egy szöglet-kombináció után egy szép lövéssel Hlavacska "Dundus" is feliratkozott a góllövőlistára. A góllövőlisára iratkozást ezúttal fizikailag is el kell képzelni, hiszen a spori szorgalmasan jegyzi a gólszerzőket, és reméljük, ebben a különversenyben is jól fog szerepelni valamelyik játékosunk.

Sötét mezben is csak a Studies a Kozeli tóban!

A második félidő elején is folytatódott a gólhenger, de ezúttal a minőségre is mentünk: Tinkó jobbról érkező félmagas beadását Hlavacska András kizárólag a legnagyobbaktól látható oxival küldte a hálóba. Sajnos azonban a gólok szépségét nem méri a bajnokság szervezősége, így erről a trófeáról adminisztratív okok miatt le kell mondanunk. Nem sokkal később aztán Tinkó majdnem ugyanonnan, ahonnan az előbb a beadást választotta, most lőtt, és lövése utat talált a hálóba, így nem sokkal fordulás után már 5-0-ra vezettünk.
A továbbiakban is sokkal többet birtokoltuk a labdát, és sokkal többet támadtunk, de kísérleteinket nem koronázta siker - főleg Görög bánt bőkezűen a helyzetekkel. A játék minden elemében jobbnak bizonyultunk, sokszor még az ellenfél térfelén is labdát tudtunk szerezni.
Egy kicsit sajnálhatjuk, hogy nem szereztünk még több gólt, de ennél jobban a Téli Bajnokságokban még soha senki ellen nem nyertünk, és az első fordulóban aratott nagy gólarányú győzelem valószínűleg, legalább egy hétig a tabella élére röpít minket.

Kozelito Tél - Kofola 5-0
   kezdő: Fehér - Erdei, Hlavacska A., Palágyi, Tinkó
   csere: Görög, Petykó
   gól: Hlavacska A. 2, Palágyi, Erdei, Tinkó

A szombati meccs históriájának summája

"Igazmondó jámbor vitézektül, kik ez dolgokba jelen voltanak, érteköztem; sem adományért, sem barátságért, sem félelemért hamisat bé nem írtam, az mi keveset írtam, igazat írtam."

Kimaradások és késések miatt felforgatott kezdőcsapattal, Hlavacska András vészkapussal, és a Kopától helyben igazolt játékossal kezdtünk, illetve szokásunktól eltérően ezúttal kék mezben játszottunk. Ez rányomta bélyegét a teljesítményünkre is, az első percekből az az egyetlen pozitívum, hogy nem kaptunk gólt. Pár perc játék után megérkezett Gyüre, Erdei és Tinkó, az ő beállásuk után feljavultunk, és magunkhoz vettük a kezdeményezést.
Gól sokáig nem volt, aztán Hlavacska András egy szabadrúgásból, körülbelül ugyanonnan, mint a múlt héten, ismét egy bombagólt szerzett, és előnnyel fordultunk.
Nem sokkal később Hlavacska Tamás került ziccerbe, és értékesítette azt. Ekkor győzelmünk biztosnak látszott, annál is inkább, mert a játék képe sem utalt arra, hogy veszíthetnénk, ha nem is csak nekünk, de azért ekkoriban nekünk volt több helyzetünk.
A félidő közepén egy jól eltalált erős lövés a hálónkba szállt, de a Hlavacska-testvérek rögtön a középkezdés után összeszedtek egy újabb gólt - András előkészítőként, Tamás befejezőként szerepelt, és visszaállt a kétgólos előny (3-1).
Ellenfeleink ezután hatalmas nyomást gyakorolva - a nyomás néha fizikailag is értendő - támadták kapunkat, nekünk jobbára csak a védekezésre futotta erőnkből, a labdabirtoklásunk igencsak visszaesett, egyszer gólt is kaptunk, de végeredményben sikerült megőrizni a győzelmet.
Kozelito Tél - KuKás(z)ok 3-2
  kezdő: Hlavacska A. - Hlavacska T., Kicsi, Palágyi, Petykó
  csere: Gyüre, Erdei, Tinkó
  gól: Hlavacska T. 2, Hlavacska A.