Az alapszakasz végeztével, ahogy a mezőny, úgy csapatunk is két részre oszlott, fájdalmas módon azonban ez a két rést a hazautazók és a sérültek csoportjait reprezentálja. Talán mindkét halmaz képes lett volna esélyes csapatot kiállítani, ennek következtében helyben levő és egészséges játékosokból alig maradt. Miután az összes lábra állni tudó sérültünket bevetettük, és az összes olyan ismerősünkkel tárgyaltunk, aki legalább fényképen látott már focilabdát, sikerült egy külsőssel hat embert kiállítani, ami elvben alkalmas keret lehetett volna meccsezésre, ha a ugyan sérülések nem hátráltatták volna ezt a hatost is.
A kezdés mindenesetre nem sikerült kifejezetten rosszul, mezőnyben minden hátráltató tényező ellenére partiban voltunk, és az öt perc után pályára lépő Petykó megcsinálta a csodát: első labdaérintéséből átvette Paholics passzát, másodikból pedig kapufás gólt lőtt.
Mint sejteni lehetett, a védekező szekció nem tudta tartani a gól nélküli állapotot, és rövid idő alatt három gólt kaptunk. A hitetlenek ekkor már a tisztes helytállást tűzték volna ki célul a győzelem helyett, de sikerült bizonyítanunk, hogy benne vagyunk a meccsben. Előbb Hlavacska A. cselezte át magát az ellenfél teljes védelmén, és szerzett gólt, majd egy szépen kijátszott kombináció végére Palágyi tett pontot szép távoli lövéssel; és ismét éltek vérmes reményeink.
Sajnos ez is kevés volt a félidei jó eredmény eléréséhez, hiszen a félidő utolsó másodperceiben újabb gólt kaptunk. Innen kétségesnek tűnt, hogy szellemileg és fizikailag egyaránt elfáradó csapatunk képes lesz-e még felállni, de utoljára még sikerült, midőn Hlavacska távoli lövése megtréfálta az ellenfél kapusát, és újra döntetlen állásnak örülhettünk a jó erőkből álló, a tél folyamán ennyire valószínűleg még soha nem erős ellenfél ellen.
A folytatás aztán egyre inkább olyanra sikerült amilyet a keret fizikai állapota alapján várni lehetett. Hlavacska, Görög és Petykó szaporán váltogatták egymást a cserepadon, aszerint, hogy melyikőjüknek fáj valami éppen a legjobban, ami azzal is együttjárt, hogy Palágyi és Paholics számára egyetlen másodpercnyi pihenő sem jutott. Ilyen körülmények között, sajnos nem voltunk képesek olyan produkciót nyújtani, ami komoly meccsen jó eredményre jogosított volna fel minket. Ellenfelünk egyre többször jutott el néha szó szerint sántikáló védőink között a kapunkig, és hiába védett Gyüre néha biztos gólnak látszó lövésket is, volt amivel szemben ő is tehetetlennek bizonyult. A 4-4-es állás után még háromszor.
Ezzel még midnig dobogósok vagyunk az alsóházban, de az éllovashoz képest is hárompontos a lemaradásunk, és igen jó formát kell mutatnunk ahhoz, hogy a jelenlegi helyezést akár megtartani is tudjuk.
Kozelito Tél - Ground Force One 4-7
kezdő: Gyüre - Görög, Hlavacska A., Paholics, Palágyi
csere: Petykó
gól: Hlavacska A. 2, Petykó, Palágyi
2012. február 12., vasárnap
2012. február 5., vasárnap
Heroizmus és vállalhatatlanság határán
A sorsdöntő bajnoki forduló után hivatalosak voltunk egy barátságos kupára, mely Emirates Kupa néven vonult be a történelembe. Kétségtelen, hogy ennek a tornának kisebb tétje volt, mint a bajnokikúnak, de mivel szervezett és előre beharangozott eseméy volt, szurkolótoborzással, nevezési díjjal és nevesített csapatokkal, a klubvezetés hivatalos tétmeccsként jegyezte fel azt a három meccset, ami fiainkra várt.
Sajnos a keret a délutánihoz képest erősen meggyengült, hat emberrel, azaz egy cserével igen nagy rizikót jelentett kiállni egy tornára. Részünkről a Fehér - Hlavacska A., Petykó - Tinkó - Görög, Palágyi alapfelállás volt jellemző, természetesen 4+1-ben, de mégis ez a felállás a mérvadó, mert az éppen pihenő játékos posztjának megfelelően Tinkó a védelemhez vagy a támadósorhoz csatlakozott.
Első meccsünkön a Zöld Sasok FC ellen kifejezetten gyengén játszott a csapat, elszórt labdák, felelőtlen és lusta helyezkedés és fejetlen futkározás jellemezték játékunkat. Szerencsére játékban még így is sikerült ellenfelünk fölé nőni, és Tinkó lövésével átmenetileg meg is szereztük a vezetést, azért csak átmenetileg, mert könnyelműségünk révén szünetre már 1-1 volt az állás. Mivel azonban dobogóra akartunk kerülni a tornán, a második játékrészre összeszedtük magunkat, ha nem is parádés, de vállalható játékkal, Görög és Hlavacska játékkal végül behúztuk a meccset (3-1). Külön öröm, hogy a második félidőben nemhogy gólt nem kaptunk, de igazán veszélyes lövéssel sem kellett számolnia Fehérnek, aki így versenyben maradt a legjobb kapus címéért.
Nyilvánvalóan második meccsünk, a HajCsatok elleni derbi tűnt legkeményebbnek, amit tulajdonképpen előrehozott döntőnek is titulálhattunk. Kezdeni nem kezdtünk rosszul, egyértelműen jobban játszottunk, mint a torna első meccsén, voltak szépen felépített passzos akcióink. Kétszer szereztünk vezetést - a gólt mindkétszer Hlavacska, az asszisztokat Görög jegyezte - de mindkétszer csak rövid ideig örülhettünk, mert jött az egyenlítés. A második félidőre aztán egyértelműen testileg-szellemileg elfáradt a csapat, futómennyiségben és koncentrációban egyértelműen alulmaradtunk, ezek következtében pedig egy szabadrúgás-kombináció és két kontra után szerzett gólokkal 5-2-re elhúztak ellenfeleink. Érthető okokból már 3-2-nél sem sokat törődtünk a védekezéssel, de még felépített támadásoknál is többnyire csak két mezőnyjátékos ment vissza saját térfelünkre, ami egyenes úton magával további bekapott gólokat. A hajrában egy kavarodás után Hlavacska belőtte harmadik gólját, de ezzel együtt sem volt olyan a játék képe, ami alapján a fordítás reálisnak tűnt volna. Bele kellett tehát nyugodnunk a vereség tényébe (3-5) egy olyan találkozón, ami tét és presztízs szempontjából egyaránt fontos lett volna behúzni. És lehetetlen sem lett volna.
Szünet nélkül következett tépázott, fáradt, ezer sebből vérző csapatunk harmadik, utolsó megmérettetése a Traktor FC ellen. Szerencsére Tinkó mindjárt az első percekben kiosztott két gólpasszt, egyet Palágyi, egyet Görög részére, amivel szinte el is dőlt a találkozó. Szükség is volt az előnyre, mert játékosaink nagy része ekkor már csak támolygott a pályán, futást csak a legritkább esetben regisztrálhattak a statisztikusok. Csapatunknak negyedik meccsét játszotta aznap, de Tinkó és Hlavacska már ötödjére léptek pályára. Kis túlzással írásbeli kérelmet kellett benyújtani tíz percre előre, hogy valaki lemehessen cserének, akkora volt a sor. Hlavacska rá is sérült a bokájára, amivel tartósan kibérelte magának a cserepadot, de a többieknek is mind fájt valamije, kinek térde, kinek lábujja, csak a Kozelito szent neve tartotta a lelket. Palágyi egyedül megoldotta a támadásokat, kétszer lehagyta az egész védelmet és további két gólt szerzett, míg saját kapunk előtt egy szerencsétlenül megpattanó lövés és egy szép fejes szomorított bennünket (4-2 a félidőben). Ekkor Fehér és Görög helyet cseréltek azzal a céllal, hogy kapusunknak is legyen alkalma gólokat szerezni. Időközben Petykó is megsérült, és maga helyett a sérült Hlavacskát küldte fel a pályára, aki lépni is alig tudott, de valahogy mégis sorra fülelte le a felpasszokat, valószínűleg a labdába épített mágnes és az acélbetétes bakancsa révén. Gólszerzés tekintetében Palágyi előbb még magának kaparta ki a gesztenyét, de aztán költőtársának is adott egy olyan gólpasszt, ami után neki már csak be kellett gyömöszölni a pettyest a kiskorú kapus hálójába. Mivel sikerült a művelet, elmondhatja, hogy másfél év kapuskodás után szerzett újra gólt csapatunkban. A két félidő két kapusa még a félpálya közelében pacsizott középkezdésnél, amit ellenfeleink egyből kapura íveltek, újdonsült hálóőrünknek igen nagyot kellett nyújtóznia, hogy fölé tudja ütni a kísérletet. Aztán volt, ami rajta is kifogott, majd a hajrában ellenfelünk csatára egy szöglet után kijelentette, hogy őt faltolták, és ez büntető. Valószínűleg nincs olyan bíró a földkerekségen aki befújta volna, de ez most bemondásra ment, amiből büntető lett, és gól is. De aggodalomra nem sok ok volt, Palágyi még egyszer nekiiramodott, és szabálytalanul sem lehetett megállítani, így meglőtte ötödik gólját is. Ezzel győzelmünk teljessé vált (7-4).
Összességében ez a második helyre volt elegendő. Elvileg szép, a résztvevő csapatok erejének ismeretében lehetett volna jobb is. A csapaton belül egyöntetű vélemény, hogy ha "az egyik Tomi" itt van, akkor nyerünk.
Az Emirates Kupán megjelentek: Fehér, Görög, Hlavacska A., Palágyi, Petykó, Tinkó
gól: Palágyi 5, Hlavacska A. 4, Görög 2, Tinkó, Fehér
Sajnos a keret a délutánihoz képest erősen meggyengült, hat emberrel, azaz egy cserével igen nagy rizikót jelentett kiállni egy tornára. Részünkről a Fehér - Hlavacska A., Petykó - Tinkó - Görög, Palágyi alapfelállás volt jellemző, természetesen 4+1-ben, de mégis ez a felállás a mérvadó, mert az éppen pihenő játékos posztjának megfelelően Tinkó a védelemhez vagy a támadósorhoz csatlakozott.
Első meccsünkön a Zöld Sasok FC ellen kifejezetten gyengén játszott a csapat, elszórt labdák, felelőtlen és lusta helyezkedés és fejetlen futkározás jellemezték játékunkat. Szerencsére játékban még így is sikerült ellenfelünk fölé nőni, és Tinkó lövésével átmenetileg meg is szereztük a vezetést, azért csak átmenetileg, mert könnyelműségünk révén szünetre már 1-1 volt az állás. Mivel azonban dobogóra akartunk kerülni a tornán, a második játékrészre összeszedtük magunkat, ha nem is parádés, de vállalható játékkal, Görög és Hlavacska játékkal végül behúztuk a meccset (3-1). Külön öröm, hogy a második félidőben nemhogy gólt nem kaptunk, de igazán veszélyes lövéssel sem kellett számolnia Fehérnek, aki így versenyben maradt a legjobb kapus címéért.
Nyilvánvalóan második meccsünk, a HajCsatok elleni derbi tűnt legkeményebbnek, amit tulajdonképpen előrehozott döntőnek is titulálhattunk. Kezdeni nem kezdtünk rosszul, egyértelműen jobban játszottunk, mint a torna első meccsén, voltak szépen felépített passzos akcióink. Kétszer szereztünk vezetést - a gólt mindkétszer Hlavacska, az asszisztokat Görög jegyezte - de mindkétszer csak rövid ideig örülhettünk, mert jött az egyenlítés. A második félidőre aztán egyértelműen testileg-szellemileg elfáradt a csapat, futómennyiségben és koncentrációban egyértelműen alulmaradtunk, ezek következtében pedig egy szabadrúgás-kombináció és két kontra után szerzett gólokkal 5-2-re elhúztak ellenfeleink. Érthető okokból már 3-2-nél sem sokat törődtünk a védekezéssel, de még felépített támadásoknál is többnyire csak két mezőnyjátékos ment vissza saját térfelünkre, ami egyenes úton magával további bekapott gólokat. A hajrában egy kavarodás után Hlavacska belőtte harmadik gólját, de ezzel együtt sem volt olyan a játék képe, ami alapján a fordítás reálisnak tűnt volna. Bele kellett tehát nyugodnunk a vereség tényébe (3-5) egy olyan találkozón, ami tét és presztízs szempontjából egyaránt fontos lett volna behúzni. És lehetetlen sem lett volna.
Szünet nélkül következett tépázott, fáradt, ezer sebből vérző csapatunk harmadik, utolsó megmérettetése a Traktor FC ellen. Szerencsére Tinkó mindjárt az első percekben kiosztott két gólpasszt, egyet Palágyi, egyet Görög részére, amivel szinte el is dőlt a találkozó. Szükség is volt az előnyre, mert játékosaink nagy része ekkor már csak támolygott a pályán, futást csak a legritkább esetben regisztrálhattak a statisztikusok. Csapatunknak negyedik meccsét játszotta aznap, de Tinkó és Hlavacska már ötödjére léptek pályára. Kis túlzással írásbeli kérelmet kellett benyújtani tíz percre előre, hogy valaki lemehessen cserének, akkora volt a sor. Hlavacska rá is sérült a bokájára, amivel tartósan kibérelte magának a cserepadot, de a többieknek is mind fájt valamije, kinek térde, kinek lábujja, csak a Kozelito szent neve tartotta a lelket. Palágyi egyedül megoldotta a támadásokat, kétszer lehagyta az egész védelmet és további két gólt szerzett, míg saját kapunk előtt egy szerencsétlenül megpattanó lövés és egy szép fejes szomorított bennünket (4-2 a félidőben). Ekkor Fehér és Görög helyet cseréltek azzal a céllal, hogy kapusunknak is legyen alkalma gólokat szerezni. Időközben Petykó is megsérült, és maga helyett a sérült Hlavacskát küldte fel a pályára, aki lépni is alig tudott, de valahogy mégis sorra fülelte le a felpasszokat, valószínűleg a labdába épített mágnes és az acélbetétes bakancsa révén. Gólszerzés tekintetében Palágyi előbb még magának kaparta ki a gesztenyét, de aztán költőtársának is adott egy olyan gólpasszt, ami után neki már csak be kellett gyömöszölni a pettyest a kiskorú kapus hálójába. Mivel sikerült a művelet, elmondhatja, hogy másfél év kapuskodás után szerzett újra gólt csapatunkban. A két félidő két kapusa még a félpálya közelében pacsizott középkezdésnél, amit ellenfeleink egyből kapura íveltek, újdonsült hálóőrünknek igen nagyot kellett nyújtóznia, hogy fölé tudja ütni a kísérletet. Aztán volt, ami rajta is kifogott, majd a hajrában ellenfelünk csatára egy szöglet után kijelentette, hogy őt faltolták, és ez büntető. Valószínűleg nincs olyan bíró a földkerekségen aki befújta volna, de ez most bemondásra ment, amiből büntető lett, és gól is. De aggodalomra nem sok ok volt, Palágyi még egyszer nekiiramodott, és szabálytalanul sem lehetett megállítani, így meglőtte ötödik gólját is. Ezzel győzelmünk teljessé vált (7-4).
Összességében ez a második helyre volt elegendő. Elvileg szép, a résztvevő csapatok erejének ismeretében lehetett volna jobb is. A csapaton belül egyöntetű vélemény, hogy ha "az egyik Tomi" itt van, akkor nyerünk.
Az Emirates Kupán megjelentek: Fehér, Görög, Hlavacska A., Palágyi, Petykó, Tinkó
gól: Palágyi 5, Hlavacska A. 4, Görög 2, Tinkó, Fehér
Elmaradt a bravúr
Ezen a héten nem kellett külön motiválni a tisztelt tagokat a soros rangadó előtt, hiszen mindenki tudta, hogy győzelem esetén bejutunk a felsőházba, ami soha nem látott dicsőséget hozott volna sokak által szeretett csapatunknak.
Ennek megfelelően nem is játszottunk rosszul, az erősebbnek tartott ellenféllel szemben a játék első szakaszában egyenrangú félnek bizonyultunk, ami labdabirtoklásban és gólszerzési lehetőségekben körülbelül azonos produktumot jelent. Részünkről Palágyi és Hlavacska Tamás került ziccerbe, de egyikőjük sem tudott élni a lehetőséggel. Megmelítendő még, de csak a legenda kedvéért, hogy Palágyi a játékvezetővel is elméleti természetű nézeteltérésbe keveredett annak a kérdésnek tekintetében, hogy mennyit illik beszélnie egy focistának meccs közben, melynek két alkalommal gyakorlati következménye (szabadrúgás ellenfeleink javára) is lett.
Mintegy 15 perc játék után aztán egy átlövés beakadt az általunk védelmezett kapu jobb felső sarkába. nem biztos, hogy emiatt, de a félidő hátralevő részében és a második félidő elején zavartan játszott a csapat, nem úgy néztünk ki, mint aki képes a fordításra, ráadásul egyes taktikai elemek hasznossága, mint amilyen Hlavacska András csatárként való szerepeltetése, erősen vitatott.
Félidőben érezvén, hogy nem minden jó, összedugtuk fejünket, és sok okosságot kifundáltunk, ám valóra váltani nem igazán sikerült ezeket, mert a kezdés után egy perc alatt két gólt is beszedtünk, melyhez rossz helyezkedésünk is tevékenyen hozzájárult.
Hogy ekkor eldőlt-e már a meccs, és vele a továbbjutás, az vitatható, de a pályán még ekkor is mindent megtettünk azért, hogy magunk javára fordítsuk az eredményt. Egy szép kiugratás után Hlavacska Tamás a hosszú sarokba lőtte szokásosnak mondható gólját, de ezen kívül nagyon ritka volt, hogy közvetlen gólhelyzetet tudtunk kialakítani, hiszen ellenfelünk minden eszközt bevetett, hogy távol tartson minket kapujától. Még ellenfeleinknek volt néhány hatalmas gólhelyzete, amelyeknél vagy kapusunk, vagy a szerencse mentett meg minket az újabb bekapott góltól.
Az utolsó percben aztán Hlavacska Tamás megint egyedül találta magát a kapuval szemben, és faragott egy pöttyöt lemaradásunkból, de a hátralevő idő mindössze arra volt elegendő, hogy megbeszéljük, milyen figurát csináljunk, semmi egyébre.
Nem sikerült tehát az újabb bravúr, nem sikerült bejutnunk a felsőházba. De nem foszlottak szerteszét álmaink, hiszen a feljutásra csak lehetőségként gondoltunk, és nem elvárásként. Az alapszakasz egészét tekintve így is túlteljesítettük magunkat, az alsóházban pedig nagyon szépnek és elérhetőnek tűnik a dobogós helyezés, főleg úgy, hogy jelenleg második helyen állunk az alsóházi tabellán.
Kozelito Tél - Folk Boys 2-3
kezdő: Fehér - Erdei, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi
csere: Petykó, Tinkó
gól: Hlavacska T. 2
Ennek megfelelően nem is játszottunk rosszul, az erősebbnek tartott ellenféllel szemben a játék első szakaszában egyenrangú félnek bizonyultunk, ami labdabirtoklásban és gólszerzési lehetőségekben körülbelül azonos produktumot jelent. Részünkről Palágyi és Hlavacska Tamás került ziccerbe, de egyikőjük sem tudott élni a lehetőséggel. Megmelítendő még, de csak a legenda kedvéért, hogy Palágyi a játékvezetővel is elméleti természetű nézeteltérésbe keveredett annak a kérdésnek tekintetében, hogy mennyit illik beszélnie egy focistának meccs közben, melynek két alkalommal gyakorlati következménye (szabadrúgás ellenfeleink javára) is lett.
Mintegy 15 perc játék után aztán egy átlövés beakadt az általunk védelmezett kapu jobb felső sarkába. nem biztos, hogy emiatt, de a félidő hátralevő részében és a második félidő elején zavartan játszott a csapat, nem úgy néztünk ki, mint aki képes a fordításra, ráadásul egyes taktikai elemek hasznossága, mint amilyen Hlavacska András csatárként való szerepeltetése, erősen vitatott.
Félidőben érezvén, hogy nem minden jó, összedugtuk fejünket, és sok okosságot kifundáltunk, ám valóra váltani nem igazán sikerült ezeket, mert a kezdés után egy perc alatt két gólt is beszedtünk, melyhez rossz helyezkedésünk is tevékenyen hozzájárult.
Hogy ekkor eldőlt-e már a meccs, és vele a továbbjutás, az vitatható, de a pályán még ekkor is mindent megtettünk azért, hogy magunk javára fordítsuk az eredményt. Egy szép kiugratás után Hlavacska Tamás a hosszú sarokba lőtte szokásosnak mondható gólját, de ezen kívül nagyon ritka volt, hogy közvetlen gólhelyzetet tudtunk kialakítani, hiszen ellenfelünk minden eszközt bevetett, hogy távol tartson minket kapujától. Még ellenfeleinknek volt néhány hatalmas gólhelyzete, amelyeknél vagy kapusunk, vagy a szerencse mentett meg minket az újabb bekapott góltól.
Az utolsó percben aztán Hlavacska Tamás megint egyedül találta magát a kapuval szemben, és faragott egy pöttyöt lemaradásunkból, de a hátralevő idő mindössze arra volt elegendő, hogy megbeszéljük, milyen figurát csináljunk, semmi egyébre.
Nem sikerült tehát az újabb bravúr, nem sikerült bejutnunk a felsőházba. De nem foszlottak szerteszét álmaink, hiszen a feljutásra csak lehetőségként gondoltunk, és nem elvárásként. Az alapszakasz egészét tekintve így is túlteljesítettük magunkat, az alsóházban pedig nagyon szépnek és elérhetőnek tűnik a dobogós helyezés, főleg úgy, hogy jelenleg második helyen állunk az alsóházi tabellán.
Kozelito Tél - Folk Boys 2-3
kezdő: Fehér - Erdei, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi
csere: Petykó, Tinkó
gól: Hlavacska T. 2
2012. január 29., vasárnap
Megint nincs cím
Az utóbbi hetekben fixre lehetett venni, hogy ki az a hét ember, aki ott ember aki megjelenik meccsen, amihez jó esetben Tinkó is csatlakozik, így taktikánk, összeállításunk meccsről-meccsre gyakorlatilag azonos, túl azon, hogy a pályán levők már a megfoganás előtt tisztában vannak egymás gondolataival. Ezen a meccsen nevezett játékos is megjelent, és hamarosan a kezdőcsapatban találta magát, míg házi gólkirályunk, mint bevetésre váró adu ász a cserepadon kezdett.
Kezdetben többet birtokoltuk a labdát, annak is köszönhetően, hogy ellenfeleink átengedték nekünk a teret, és többször el is jutottunk a kapura lövésig. Ezzel leggyakrabban Hlavacska András próbálkozott, de ezúttal nem alkotott olyan maradandót, mint némely korábbi legendás bombájával. Előnybe kerülés helyett rövid idő alatt háromszor becsődölt mezőnybeli védelmünk, az így kialakult ziccerek közül az elsőt fehér még hárította, a másik kettőnél viszont már kész tények elé volt állítva.
A következőkben is képesek voltunk nagy helyzeteket kialakítani, de Erdei és Hlavacska Tamás hatalmas helyzeténél is menteni tudott ellenfelünk sérülésből visszatérő kapusa. A három csere számtalan taktikai variáció kipróbálására adott alkalmat, és némelyik összeállítás mezőnyben néha még hatékonynak is tűnt, de sajnos egyszer megint rosszul téblábolt védelmünk, aminek a harmadik bekapott gól lett a következménye; hallhatták is védőink, hogy akkor mégis mit nézzenek legyenek oly' kedvesek.
Annyi apró örömünk lehetett, hogy Hlavacska tamás még a félidő előtt meglőtte lassan szokásossá váló védő mellett meghúzós, majd hosszúba bikázós gólját, ami miatt még nem tűnt teljesen reménytelennek a mérkőzés.
A második játékrészben megpróbáltunk a letámadással is, annyit sikerült elérni, hogy többet volt a labda az ellenfél térfelén, támadásépítésben hozott döntéseink között egyaránt szerepeltek jó, rossz és vitatott döntések (utóbbira klasszikus példa a fejre ívelt bedobás) de hiába, ha ellenfelünk kapusával nem tudtunk elbánni. Illetve hátul is volt egy kis bizonytalanságunk, ami abban nyilvánult meg, hogy amikor az ellenfél csatára üresen (!) lőhetett, a Fehéren lelassuló labdára senki sem érkezett időben, és másodpercekig figyelhette a publikum, hogy a félig már kivédett labda átvánszorog a gólvonalon (1-4). Két perccel később egy ugyanilyen lecsorgó labda okozott gondot, ismét nem érkezett közülünk senki, szerencsénkre a pirosmezes csatár a keresztlécet találta el.
A hajrában nagyon nyomtunk, mert mi mást is tehettünk volna, de helyzeteinket általában nem koronázta siker. Ez alól az egyetlen kivétel, amikor Hlavacska T. lövése a rövid oldali kapufáról kipattanva a gólvonal előtt gurult végig, mígnem Palágyi a gólvonalon túlra segítette a játékszert. Ez lelkesítőleg hatott, az utolsó öt percet is jól megnyomtuk, de nemhogy kiegyenlíteni, hanem az állást tovább szépíteni sem sikerült az idővel felettébb rutinosan gazdálkodó ellenféllel szemben.
A meccset elemző szindikátus arra a következtetésre jutott, hogy mindössze a védekezéssel és a támadással adódtak gondok a mai meccsen, minden más nagyjából egészében megfelelt. Hogy ezeket a jelentéktelen problémákat mégis hogyan lehetne kiküszöbölni, arról még folynak a viták. Az viszont biztos, hogy a jövő héten nyernünk kell a Folk Boys ellen. A képlet egyszerű: Győzelemmel bejutunk a felsőházba, más eredménnyel nem.
Kozelito Tél - Stadion FC 2-4
kezdő: Fehér - Erdei, Hlavacska A., Palágyi, Tinkó
csere: Görög, Hlavacska T., Petykó
gól: Hlavacska T., Palágyi
 |
| Egy pillanat a mezőnyjátékból |
A következőkben is képesek voltunk nagy helyzeteket kialakítani, de Erdei és Hlavacska Tamás hatalmas helyzeténél is menteni tudott ellenfelünk sérülésből visszatérő kapusa. A három csere számtalan taktikai variáció kipróbálására adott alkalmat, és némelyik összeállítás mezőnyben néha még hatékonynak is tűnt, de sajnos egyszer megint rosszul téblábolt védelmünk, aminek a harmadik bekapott gól lett a következménye; hallhatták is védőink, hogy akkor mégis mit nézzenek legyenek oly' kedvesek.
Annyi apró örömünk lehetett, hogy Hlavacska tamás még a félidő előtt meglőtte lassan szokásossá váló védő mellett meghúzós, majd hosszúba bikázós gólját, ami miatt még nem tűnt teljesen reménytelennek a mérkőzés.
A második játékrészben megpróbáltunk a letámadással is, annyit sikerült elérni, hogy többet volt a labda az ellenfél térfelén, támadásépítésben hozott döntéseink között egyaránt szerepeltek jó, rossz és vitatott döntések (utóbbira klasszikus példa a fejre ívelt bedobás) de hiába, ha ellenfelünk kapusával nem tudtunk elbánni. Illetve hátul is volt egy kis bizonytalanságunk, ami abban nyilvánult meg, hogy amikor az ellenfél csatára üresen (!) lőhetett, a Fehéren lelassuló labdára senki sem érkezett időben, és másodpercekig figyelhette a publikum, hogy a félig már kivédett labda átvánszorog a gólvonalon (1-4). Két perccel később egy ugyanilyen lecsorgó labda okozott gondot, ismét nem érkezett közülünk senki, szerencsénkre a pirosmezes csatár a keresztlécet találta el.
 |
| Nem volt megállás, nem is volt pihenő |
A meccset elemző szindikátus arra a következtetésre jutott, hogy mindössze a védekezéssel és a támadással adódtak gondok a mai meccsen, minden más nagyjából egészében megfelelt. Hogy ezeket a jelentéktelen problémákat mégis hogyan lehetne kiküszöbölni, arról még folynak a viták. Az viszont biztos, hogy a jövő héten nyernünk kell a Folk Boys ellen. A képlet egyszerű: Győzelemmel bejutunk a felsőházba, más eredménnyel nem.
Kozelito Tél - Stadion FC 2-4
kezdő: Fehér - Erdei, Hlavacska A., Palágyi, Tinkó
csere: Görög, Hlavacska T., Petykó
gól: Hlavacska T., Palágyi
2012. január 21., szombat
Újabb bravúrpont
Szem előtt tartva, hogy mi elvileg még mindig kiscsapatnak számítunk a nagyok között, a listát vesztett pont nélkül vezető Szigeti veszedelem ellen sok dologra számítottunk, de pontszerzésre éppenséggel nem. Céljaink között a közhelyszámba menő tisztes helytállás mellett az szerepelt, hogy "Büféstomi" ellenfelünk egyik támadója ne találjon be a vele köztudottan cimboraságban álló Fehér hálójába.
A meccset esélytelenségünk valószínű voltával és némileg felforgatott csapattal kezdtük, de két perc csúszással Erdei is befutott, és váltotta a téli vegyes nyavalyatörés miatt addigra cserét kérő Petykót. Szokásos "kezdő" négyesünk mezőnyben nem játszott alárendelt szerepet, ami nem jelenti azt, hogy nem voltak meleg pillanatok a kapunk előtt, de ellenfelünknek legjobbjait is képesek voltunk megállítani, ha egy-az-egy elleni párharcra került sor, és mi magunk is képesek voltunk eljutni az egyik legnagyobb nagycsapat kapujáig. Támadásaink elsősorban két csatárunk gyorsaságára épültek, amit kellően ki tudtunk használni, de helyzetkihasználásunk ezúttal elmaradt a tökéletestől, illetve ellenfelünk kapusa védett ziccereket híréhez méltóan.
Hátul viszonylag fegyelmezettek voltunk, ennek köszönhetően az első tíz-tizenöt percben talán még több gólveszélyes helyzetünk is volt, mint a listavezetőnek. Ám egy alkalommal egy gonosz, pattogós beadás megtréfálta kapusunkat, a mögötte álló csatár pedig közelről a hálónkba lőtt. Némi csalódottság látszott az arcokon, a Nemzeti Sport tudósítója már fel is jegyezte, hogy "a kihagyott helyzetek megbosszulták magukat", de két perccel később Hlavacska Tamás éles szögből bevette a túloldali kaput (1-1), és a félidőből még hátralevő néhány percre is támadásban maradtunk, amivel jeleztük, hogy szíveinket nem törte össze a gól.
Jellemző, hogy félidőben ezúttal nem tudtuk milyen indokkal lebarmolni egymást, legfeljebb a helyzetkihasználás arányának jobbá tételét tudtuk célul kitűzni.
A kezdő négyesünknek legalább három tagja klasszis formát mutatott (az, hogy Fehér kezdő, és hogy ő klasszis formát mutat, az általános gyakorlat), de minden pályán levő játékosunk mentálisan erős volt, képes volt felnőni a feladathoz, és hozzátenni a maga részét a csapatjátékhoz.
Ha a második félidőben talán kicsit többet volt is a labda ellenfeleinknél, mi is többször jeleztük, hogy benne vagyunk a meccsben, többször riogattuk a feketéket veszélyes lövésekkel, többször sikerült védelmük mögé kerülnünk. legveszélyesebb talán az volt, amikor Hlavacska András és Palágyi ugrottak ki egy védővel szemben, utóbbi játékos lövését aztán a kapufa hatástalanította. De ha ez nem lett volna elég, öt perccel a vége előtt Hlavacska Tamás lefutotta védőjét, majd a hosszú felső sarokba verte vezető gólunkat. Majd felrobbant a stadionnak az a része, ahol szurkolóink álltak, hihetetlen bravúrnak tűnt, hogy megverhetjük a bajnokság egyik legfőbb esélyesét.
Természetesen ellenfeleink hatalmas nyomás alá helyezték kapunkat, de távoli lövésekkel a mai napon nem lehetett Fehéren kifogni, a szélről érkező beadásokra pedig az utolsó pillanatban mindig érkezett valaki, aki menteni tudott. Legalábbis eleinte... mert két perccel lefújás előtt a mélységből érkező hátvédre senki nem figyelt, ő pedig megszerezte az egyenlítő találatot.
Lefújás után némely játékosaink elkeseredettségüknek adtak hangot, amiért kiengedtük kezünkből a győzelmet, de hát ki ne írta volna alá meccs előtt a döntetlent? A játékot elnézve pedig eredménytől függően büszkék lehetünk magunkra. Ellenfelünk reprezentáns figurái is gratuláltak nekünk játékunkhoz, amely méltó volt arra, hogy pontot szerezzünk a bölcsész A-liga címvédője, a Téli Bajnokság listavezetője ellen. Márpedig most nem úgy szereztünk pontot, mint a Polszki ellen, hogy két helyzetünkből kettőt rúgunk be, és a többit kibekkeljük, hanem mezőnybeli játékban is nagyjából egyenrangú ellenfelei voltunk papíron sokkal erősebb ellenfelünknek.
Illetve van még valami, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni, ez pedig Hlavacska Tamás gólzivatara. Csatárunk ma játszotta harmincadik meccsét sárga-fekete mezben, és ezalatt negyvenegy gól elkövetése tapad nevéhez. A borzasztóan erős Téli Bajnokságban pedig idén az eddigi öt forduló alatt négy meccsen játszva ért el nyolc gólt, amivel vezeti az A csoport góllövőlistáját.
Kozelito Tél - Szigeti veszedelem 2-2
kezdő: Fehér - Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Petykó
csere: Erdei, Görög
gól: Hlavacska T. 2
 |
| Aranylábú fiaink küzdelme a sztárgárda ellen |
Hátul viszonylag fegyelmezettek voltunk, ennek köszönhetően az első tíz-tizenöt percben talán még több gólveszélyes helyzetünk is volt, mint a listavezetőnek. Ám egy alkalommal egy gonosz, pattogós beadás megtréfálta kapusunkat, a mögötte álló csatár pedig közelről a hálónkba lőtt. Némi csalódottság látszott az arcokon, a Nemzeti Sport tudósítója már fel is jegyezte, hogy "a kihagyott helyzetek megbosszulták magukat", de két perccel később Hlavacska Tamás éles szögből bevette a túloldali kaput (1-1), és a félidőből még hátralevő néhány percre is támadásban maradtunk, amivel jeleztük, hogy szíveinket nem törte össze a gól.
Jellemző, hogy félidőben ezúttal nem tudtuk milyen indokkal lebarmolni egymást, legfeljebb a helyzetkihasználás arányának jobbá tételét tudtuk célul kitűzni.
A kezdő négyesünknek legalább három tagja klasszis formát mutatott (az, hogy Fehér kezdő, és hogy ő klasszis formát mutat, az általános gyakorlat), de minden pályán levő játékosunk mentálisan erős volt, képes volt felnőni a feladathoz, és hozzátenni a maga részét a csapatjátékhoz.
Ha a második félidőben talán kicsit többet volt is a labda ellenfeleinknél, mi is többször jeleztük, hogy benne vagyunk a meccsben, többször riogattuk a feketéket veszélyes lövésekkel, többször sikerült védelmük mögé kerülnünk. legveszélyesebb talán az volt, amikor Hlavacska András és Palágyi ugrottak ki egy védővel szemben, utóbbi játékos lövését aztán a kapufa hatástalanította. De ha ez nem lett volna elég, öt perccel a vége előtt Hlavacska Tamás lefutotta védőjét, majd a hosszú felső sarokba verte vezető gólunkat. Majd felrobbant a stadionnak az a része, ahol szurkolóink álltak, hihetetlen bravúrnak tűnt, hogy megverhetjük a bajnokság egyik legfőbb esélyesét.
 |
| Petykó tisztáz |
Lefújás után némely játékosaink elkeseredettségüknek adtak hangot, amiért kiengedtük kezünkből a győzelmet, de hát ki ne írta volna alá meccs előtt a döntetlent? A játékot elnézve pedig eredménytől függően büszkék lehetünk magunkra. Ellenfelünk reprezentáns figurái is gratuláltak nekünk játékunkhoz, amely méltó volt arra, hogy pontot szerezzünk a bölcsész A-liga címvédője, a Téli Bajnokság listavezetője ellen. Márpedig most nem úgy szereztünk pontot, mint a Polszki ellen, hogy két helyzetünkből kettőt rúgunk be, és a többit kibekkeljük, hanem mezőnybeli játékban is nagyjából egyenrangú ellenfelei voltunk papíron sokkal erősebb ellenfelünknek.
Illetve van még valami, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni, ez pedig Hlavacska Tamás gólzivatara. Csatárunk ma játszotta harmincadik meccsét sárga-fekete mezben, és ezalatt negyvenegy gól elkövetése tapad nevéhez. A borzasztóan erős Téli Bajnokságban pedig idén az eddigi öt forduló alatt négy meccsen játszva ért el nyolc gólt, amivel vezeti az A csoport góllövőlistáját.
Kozelito Tél - Szigeti veszedelem 2-2
kezdő: Fehér - Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Petykó
csere: Erdei, Görög
gól: Hlavacska T. 2
2012. január 15., vasárnap
A nagy menetelés vége
 |
| Palágyi hozza a labdát |
Kezdőcsapatunk mindent megtett, amit lehetett, meglepő módon néha még birtokoltuk is a labdát, néha még lövésig is eljutottunk, de kétségtelenül ritkábban, mint ellenfelünk. Mezőnybeli hátrányunk érzékelhető volt, de ennek oka nem az volt, hogy mi rosszul játszottunk, hanem ellenfelünk képességei. Ennek ellenére sokéig sikerült tartani a gól nélküli döntetlent, amihez néha a szerencse is kellett, hiszen ellenfeleink kétszer a kapufát találták el, egyszer pedig már kapusunkon is túljutottak, amikor Hlavacska András fel tudott szabadítani.
Hanem aztán tizennyolc perc után félpályánál labdát vesztettünk, és egy pillanat alatt lekontráztak minket, egészen a gólig, majd alig fél perc múlva egy nagyon rossz passzal ismét saját térfelünkön adtuk el a labdát, amit - mivel nem állt előtte senki, a csatár könnyen lőhetett a kapunkba (0-2).
 |
| Védelmünk stressz-teszt alatt |
Védekezésünk ötvözni próbálta az emberfogást és a területi védekezést, de a kettőt nem mindig sikerült összhangba hozni, és gyakran kerültünk emberhátrányos helyzetbe saját kapunk előtt. Persze Hlavacska András és Petykó is mentett emberhátrányos helyzetekben, de
Közben kevés helyezeteinket jó arányban kihasználva Hlavacska Tamás gondoskodott arról, hogy mi is megőrizzük becsületünket. Előbb egy középen ugrott ki egyedül, és lőtt a hatosról a jobb alsó sarokba; majd két perccel a zárás előtt a jobbszélen elfutva választotta a lövést, és bombázta be a labdát a rövid felsőbe.
 |
| Első gólunk |
Lényeg a lényeg, ezen a meccsen nem sikerült csodát tennünk, és összességében ötgólos vereséget szenvedtünk. Ezzel megszakadt az a sorozat, amelyre oly igen büszkék lehetünk, vagyis az, hogy tíz tétmeccsen át nem találtunk legyőzőre. Ugyanakkor reméljük, a közeljövőben hasonló sorozatokkal ajándékozhatjuk meg szurkolóinkat.
Kozelito Tél - JogÁSZ 2-7
kezdő: Fehér - Erdei, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi
csere: Görög, Petykó
gól: Hlavacska T. 2
2012. január 8., vasárnap
Feketén - Fehéren
Bizony nem a levegőbe beszéltünk azon sok, és némely esetben sörgőzös alkalommal, amikor a Black Ram esetleges elkaphatóságáról értekeztünk; legalábbis a 2012-es év első tétmeccsének közeledtekor egyre inkább ezt éreztük, ráadásul még a csapatkapitányi renedlkezés is úgy szólt, hogy erőviszonyok ide vagy oda, két korábbi vereségünk ide vagy oda, itt most csak a győzelem az elfogadható. Közben híre érkezett, hogy a mértékadó transfermarket:de adatai szerint erősebb ellenfeleink is egyértelműen győzelemre készültek, sajtóértesülések szerint annyi felest terveztek meginni meccs után, ahány gólt rúgnak majd nekünk. Természetesen mindez csak még jobban felpaprikázta amúgy is vérszomjas fiainkat, és még a bemelegítés során ledobtuk a karácsonyi bejgli okozta pluszkilókat, és a jelen nem lévő Nyitrai kivételével minden tag fitten és többé-kevésbé formába várta a rangadónak is beillő megmérettetést.
Ahogy lenni szokott, a letámadással kísérletező ellenfél többnyire beszorított minket a saját térfelünkre, és eleinte - ahogy más erős csapatok ellen is - keveset birtokoltuk a labdát, és ellenfelünk előtt adódott több lehetőség. Ám mit sem tudtak kezdeti lehetőségeikkel, hiszen Hlavacska-vezette védelmünk és Fehér kapus minden kísérletet hárítottak.
Elöl már jó pár játékperc eltelte után Hlavacska András kaput elkerülő lövése volt az első jelzés arra vonatkozólag, hogy mi is szeretnénk gólt lőni; majd két perccel később Hlavacska Tamás szép kiugratás után már a kapuba talált - ahogy a Black Ram ellen lenni szokott, megszereztük a vezetést. Sajnos azonban labdabirtoklásunk és összjátékunk nem volt tökéletes, a "kisantant" csatársor néha kissé elöl felejtette magát, két védőnket pedig átlőtték, amivel máris 1-1 lett az állás.
A félidő felétől aztán legjobb játékunkból is sikerült felmutatni ezt-azt, bravúros szerelések, szépen megtartott labdák, ötletes passzos akciók jellemezték játékunkat, aminek szerencsénkre számszerű eredménye is lett. A korábban már eredményes Hlavacska Tamás félig sérült térde ellenére kiverekedett magának egy újabb lövőhelyzetet, amit sikerrel gólra is váltott, majd a szokás szerint csapatkapitány-helyetteshez méltóan játszó Hlavacska András lépett ki egy jó érzékkel lefülelt passzal, és vágta a léc alá harmadik gólunkat is.
Kétgólos vezetés után talán mondanunk sem kell, hogy erős ellenfelünk minden erejét latba vetette az eredmény megfordításának érdekébe, óriási nyomás nehezedett védelmünkre, erősen szükség volt arra, hogy mind a négy mezőnyjátékosunk visszazárjon akár a hatosig is, de még így is bravúrszámba ment, ha ellenfelünk 7-es számú legjobbját sikerült még a mezőnyben megállítanunk. Száma szerint megidézett illető külön figyelmünk ellenére is sokszor lőhetett, szerencsénkre éles szögből inkább a sátorponyvát szaggatta, mint a hálót, bár be kell vallanunk, egyszer hatalmas gólt ragasztott a kapunkba, ezzel ismét szorossá vált az állás (3-2).
No nem sokáig, hiszen okosan kijátszott szöglet után Hlavacska András lőhetett távolról, de tisztán, és a labda a jobb alsó sarokba vágódott (4-2)! Nem következett be tehát az a forgatókönyv, ami a Black Ram ellen szinte már szokásosnak volt mondható, hogy kétgólos vezetés után összeomlunk, és elveszítjük a meccset, íme itt volt a példa, hogy ismét és ismét képesek vagyunk gólokat lőni. Ennek demonstrálására Palágyi ugrott ki kétszer kedvező helyzetben, zengett is a "Mennyé Lackó!", de fájdalmunkra nem kísérte szerencse próbálkozásait.
Nem lehet elhallgatni, hogy a meccsállás kedvező alalkulásának egyik legfőbb letéteményesen Fehér volt, aki biztos gólnak tűnő bombákat és ziccereket sorozatban hárított, elkedvetlenítve ezzel a feketemezes csatárokat. Egyes híresztelések szerint a törzsétől elkülönülő összes testrészével hárított bombaerős lövést, bizony nem meglepő, hogy egyszer ápolni is kellett egy érzékeny helyre csapódó lövés után.
Egy szöglet után csökkent az előnyünk (4-3), de amikor a célegyenesbe fordultunk, nekünk így is elegendő volt ráülni az eredményre. Ellenfeleink egyre inkább csak a támadással foglalkoztak, amit mi fegyelmezett védekezéssel meg tudtunk szűrni, és kedvünkre kontrázhattunk. Öt perccel a vége előtt szép akció végén Erdei ívelt be balról, és mielőtt a labda leesett volna, Palágyi közelről, kapásból a hálóba vágta azt (5-3). Három perccel a vége előtt Hlavacska Tamás futott el, és vágta be önmaga harmadik gólját (6-3). Egy perccel a vége előtt Erdei félpályáról már üres kapura lőhetett volna, de ő a támadásépítést választotta, előretört, a képzeletbeli kilencesnél két védő között keresztbe gurított, Palágyi pedig újabb góljával beállította a végeredményt (7-3).
Ezzel sok váratlan rekordot állítottunk fel egyszerre. Nem elég, hogy kilenc meccses veretlenségi szériánk van, és a bombaerős Téli Bajnokságban fejszámolás alapján a harmadik helyen állunk; de a Téli Bajnokságokban még soha senkinek nem lőttünk hét gólt, és főleg nem győztünk le ilyen erős csapatot. Egybehangzó vélemények szerint ez egy olyan eredmény, amire a bajnokság összes figyelemmel követője felkapja a fejét.
Kozelito Tél - Black Ram 7-3
kezdő: Fehér - Erdei, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi
csere: Görög, Petykó, Tinkó
gól: Hlavacska T. 3, Hlavacska A. 2, Palágyi 2
 |
| Klasszisok párharca |
Elöl már jó pár játékperc eltelte után Hlavacska András kaput elkerülő lövése volt az első jelzés arra vonatkozólag, hogy mi is szeretnénk gólt lőni; majd két perccel később Hlavacska Tamás szép kiugratás után már a kapuba talált - ahogy a Black Ram ellen lenni szokott, megszereztük a vezetést. Sajnos azonban labdabirtoklásunk és összjátékunk nem volt tökéletes, a "kisantant" csatársor néha kissé elöl felejtette magát, két védőnket pedig átlőtték, amivel máris 1-1 lett az állás.
A félidő felétől aztán legjobb játékunkból is sikerült felmutatni ezt-azt, bravúros szerelések, szépen megtartott labdák, ötletes passzos akciók jellemezték játékunkat, aminek szerencsénkre számszerű eredménye is lett. A korábban már eredményes Hlavacska Tamás félig sérült térde ellenére kiverekedett magának egy újabb lövőhelyzetet, amit sikerrel gólra is váltott, majd a szokás szerint csapatkapitány-helyetteshez méltóan játszó Hlavacska András lépett ki egy jó érzékkel lefülelt passzal, és vágta a léc alá harmadik gólunkat is.
Kétgólos vezetés után talán mondanunk sem kell, hogy erős ellenfelünk minden erejét latba vetette az eredmény megfordításának érdekébe, óriási nyomás nehezedett védelmünkre, erősen szükség volt arra, hogy mind a négy mezőnyjátékosunk visszazárjon akár a hatosig is, de még így is bravúrszámba ment, ha ellenfelünk 7-es számú legjobbját sikerült még a mezőnyben megállítanunk. Száma szerint megidézett illető külön figyelmünk ellenére is sokszor lőhetett, szerencsénkre éles szögből inkább a sátorponyvát szaggatta, mint a hálót, bár be kell vallanunk, egyszer hatalmas gólt ragasztott a kapunkba, ezzel ismét szorossá vált az állás (3-2).
 |
| Csatáraink harcban állnak |
Nem lehet elhallgatni, hogy a meccsállás kedvező alalkulásának egyik legfőbb letéteményesen Fehér volt, aki biztos gólnak tűnő bombákat és ziccereket sorozatban hárított, elkedvetlenítve ezzel a feketemezes csatárokat. Egyes híresztelések szerint a törzsétől elkülönülő összes testrészével hárított bombaerős lövést, bizony nem meglepő, hogy egyszer ápolni is kellett egy érzékeny helyre csapódó lövés után.
Egy szöglet után csökkent az előnyünk (4-3), de amikor a célegyenesbe fordultunk, nekünk így is elegendő volt ráülni az eredményre. Ellenfeleink egyre inkább csak a támadással foglalkoztak, amit mi fegyelmezett védekezéssel meg tudtunk szűrni, és kedvünkre kontrázhattunk. Öt perccel a vége előtt szép akció végén Erdei ívelt be balról, és mielőtt a labda leesett volna, Palágyi közelről, kapásból a hálóba vágta azt (5-3). Három perccel a vége előtt Hlavacska Tamás futott el, és vágta be önmaga harmadik gólját (6-3). Egy perccel a vége előtt Erdei félpályáról már üres kapura lőhetett volna, de ő a támadásépítést választotta, előretört, a képzeletbeli kilencesnél két védő között keresztbe gurított, Palágyi pedig újabb góljával beállította a végeredményt (7-3).
Ezzel sok váratlan rekordot állítottunk fel egyszerre. Nem elég, hogy kilenc meccses veretlenségi szériánk van, és a bombaerős Téli Bajnokságban fejszámolás alapján a harmadik helyen állunk; de a Téli Bajnokságokban még soha senkinek nem lőttünk hét gólt, és főleg nem győztünk le ilyen erős csapatot. Egybehangzó vélemények szerint ez egy olyan eredmény, amire a bajnokság összes figyelemmel követője felkapja a fejét.
Kozelito Tél - Black Ram 7-3
kezdő: Fehér - Erdei, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi
csere: Görög, Petykó, Tinkó
gól: Hlavacska T. 3, Hlavacska A. 2, Palágyi 2
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)