A szimmetria megtörése

Öt forduló után két győzelemmel, egy döntetlennel és két vereséggel csapatunk a nyolcadik helyen állt a 15 csapatos bajnokságban. Romkocsmák félhományában merengő bölcsészekként semmi nem áll távolabb tőlünk a számtani és mértani szabályosságoknál, így egyértelmű célunk a szimmetria megtörése volt. Soron következő ellenfelünk, az Artszal Előre csapata még nem szerzett pontot, tehát sokgólos győzelemre készültünk.

            A pályára érkezve tíz fokos meleg és üdítően szemerkélő eső fogadott minket. Ennek megfelelően harci kedvünk azonnal a tetőfokára hágott: egyes játékosaink a kerítést bontották nagy erőkkel, mások a műfüves pályát kezdtél el felszaggatni. Egyedül Tinkó viselkedett némileg szelídebben a megszokottnál, ugyanis értesült arról, hogy ellenfelünk keretének két lány tagja is van.

            Várakozásunk azonban hiábavalónak bizonyult, mivel ellenfelünk nem jelent meg a pályán. Az általunk megkérdezett szakértők szerint ennek két racionális magyarázata lehet: egyrészt könnyen elképzelhető, hogy ellenfelünk játékosainak teste cukorból van, így nem mertek esőben játszani, másrészt előfordulhat, sőt igen valószínű, hogy egyszerűen megrettentek a Kozelitó Tél által képviselt játékerőtől. Miután túltettük magunkat azon a tényen, hogy nincs ellenfelünk, a Kopa Kőbánya kapusával és a HajCsatok elnök-vezérigazgatójával kiegészülve játszottunk egy könnyed, ám kiemelkedően színvonalas egymás elleni edzőmeccset.

            Mindenesetre a mérkőzést játék nélkül 5–0-ra megnyertük. A három pontnak természetesen örülhetünk, de igen valószínű, hogy ennél nagyobb arányú győzelmet arattunk volna, ha lejátsszuk a meccset.

Kozelitó Tél – Artszal Előre 5–0 (adminisztratív úton)

megjelentek: Hlavacska A., Hlavacska T., Kapitány, Nyitrai, Palágyi, Petykó, Tinkó

Teljes siker

A kissé álmos szezonkezdetnek köszönhetően négy forduló után, hozzánk méltatlan módon a bajnokság alsóházában tanyáztunk, így a szakvezetés a meccset megelőzően statisztikánk szerint összesen 42 alkalommal jelezte a csapattagoknak, hogy le kell győznünk következő ellenfelünket, a Túlerő csapatát. Ez a korábbi egymás elleni eredmények alapján nem tűnt rutinfeladatnak, de a pályán egyértelművé tettük, hogy jelenleg melyik a jobb csapat.

            Az első percek kiegyenlített mezőnyjátékot hoztak, amit azonban egyik fél részéről sem kísértek komolyabb helyzetek. Először Hlavacska Tamás jelezte egy erőteljes kapufával, hogy nem csupán egészségmegőrző céllal van fent a pályán, majd Palágyi visszatett labdájából meg is szerezte a vezetést. A gól után sem változott érdemben a játék képe. Ellenfeleink talán némileg több időt töltöttek a térfelünkön, de a magabiztos védekezésnek és kapusteljesítménynek köszönhetően nem tudtak igazán veszélyes helyzeteket kialakítani, sőt Palágyi kétgólosra növelte az előnyünket. Ezt követően az első félidőben még számos alkalommal keveredtünk gólhelyzetekbe, de ezeket nem sikerült kihasználnunk.

            A kétgólos vezetés ellenére nem lehettünk teljesen nyugodtak a forduláskor, hiszen korábban már sokszor megtapasztaltuk, hogy milyen könnyen elillanhat az előnyünk. Ezúttal azonban nem került homokszem a gépezetbe: Hlavacska András és Tinkó magabiztos védőmunkájának köszönhetően ellenfeleinknek nem sok lehetőségük adódott a gólszerzésre. Némileg meglepő és szórakoztató módon fizikailag is végig domináltunk a meccsen, azonban ez az angol mentalitást követő bíráskodásnak köszönhetően nem járt érdemi következményekkel. A mérkőzést Hlavacska András döntötte el véglegesen, amikor a félidő közepe táján megkaparintotta a labdát, átnyargalt vele a pályán, majd a kapus mellett laposan a hálóba gurított. A meccs vége felé már szinte mindenki gólt akart lőni, így kissé kinyíltunk, azonban Tyukász egyedül is hatástalanította a Túlerő kontráit. A meccs zárásaként Kapitány talált be a balszélről, kialakítva a 4–0-ás végeredményt.

            A mérkőzés tehát számunkra teljes sikert hozott, hiszen négy alkalommal is eredményesek voltunk, a szezonban először pedig nem kaptunk egyetlen gólt sem. Külön öröm, hogy egyrészt mind a négy találatunkat különböző játékos szerezte, másrészt Hlavacska Tamás ezzel a góljával holtversenyben vezeti a góllövőlistát.

 Kozelito Tél – Túlerő 4–0

kezdő: Tyukász – Tinkó, Hlavacska A., Palágyi, Hlavacska T.

csere: Kapitány, Nyitrai, Petykó

gól: Hlavacska T., Palágyi, Hlavacska A., Kapitány

Közönségbarát játék

A Lafayette csapatával másfél éve mérkőztünk meg először és utoljára. Akkor egy fegyelmezett játékot hozó, de kissé érdektelen meccsen gólnélküli döntetlent játszottunk. A mostani találkozó sokgólos, közönségbarát játékot hozott, de a három pontot ezúttal sem sikerült begyűjtenünk.

A mérkőzés elején jó szokásunkhoz híven magunkhoz ragadtuk a kezdeményezést és számos helyzetet dolgoztunk ki. Erőfeszítéseinknek pár perc után meg is lett az eredménye: Hlavacska Tamás egyik visszatett passzából Tinkó talált a kapuba. A gól után is lendületben maradtunk, ugyanakkor védekezésünk is stabilnak bizonyult, mivel ellenfelünk csak elvétve tudott érdemben veszélyeztetni. Az első félidő közepe táján egy kiugratás Szántait találta gólhelyzetben, aki ugyan először a kapusba lőtt, azonban a visszapattanó labda végül szerencsésen a kapuban kötött ki (2–0). A kétgólos vezetés a külső szemlélő számára ugyan megnyugtatónak tűnhetett, mi azonban tudtuk, hogy az akkor éppen az A ligában pályára lépő Zsuga Bonito néhány játékosa révén ellenfelünk jelentősen meg fog erősödni a meccs későbbi szakaszában.  Jó lett volna tehát tovább növelni előnyünket, ez azonban nem sikerült. Számos helyzetet szórakoztunk el, olykor eggyel több vagy kevesebb passzra lett volna szükség, két alkalommal pedig a kapufa akadályozott meg minket a gólszerzésben. Ellenfelünk játéka a félidő második felére a vérfrissítésnek köszönhetően látványosan feljavult, így kezdeti mezőnyfölényünk pillanatok alatt elpárolgott. Elsősorban Hlavacska András védőmunkájának köszönhetően azonban sikerült kapott gól nélkül kihúznunk az első félidőt.

            A fordulás után már nem volt ilyen szerencsénk. Először egy távoli átlövésből kaptunk egy kifejezetten bosszantó gólt, majd ellenfeleink további két helyzetüket is értékesítették, így hátrányba kerültünk (2–3). A gyengébb idegzetű nézők számára már úgy tűnt, hogy mindennek vége, azonban mi nem omlottunk össze. Sikerült kihasználni, hogy ellenfelünk tehetségesebb játékosai inkább a támadásra koncentráltak, így két kontrából ismét magunkhoz ragadtuk a vezetést, amelyeket Hlavacska Tamás értékesített (4–3). Ezután cserejátékosaink feltűnően sűrűn kezdtek el érdeklődni a meccsből hátralévő idő iránt, de hiába, ellenfelünknek néhány perc is elég volt ahhoz, hogy ismét megfordítsa a meccset (4–5). A szervezőség ekkor kétes eredetű szívgyógyszereket kezdett el osztogatni a vehemensebb szurkolóknak, ami teljességgel jogos lépés volt, hiszen a mérkőzés végkimenetele a korábbi események alapján még a legrutinosabb Tippmix játékosok számára is  megjósolhatatlanná vált. A végjátékban nekünk jött ki jobban a lépés: a lefújás előtt egy perccel Hlavacska András szerezte meg a labdát saját térfelünkön, majd testvéréhez passzolt, aki harmadszor sem hibázott.

            Összességében egy valóban izgalmas, fordulatos mérkőzést játszottunk, a végeredmény pedig igazságosnak mondható a játék képe alapján. Ugyanakkor ezt a meccset meg is nyerhettük volna, ha jobban megbecsüljük a helyzeteinket az első félidőben.

Kozelitó Tél – Lafayette 5–5

kezdő: Tyukász – Petykó, Hlavacska A., Tinkó, Hlavacska T.

csere: Kapitány, Szántai

gól: Hlavacska T. 3, Tinkó, Szántai

Vissza a győzelembe

Nosztalgiára hajlamos szurkolóink elégedetten csettinthettek a pályára kivonuló csapat láttán, ugyanis az utóbbi időben szokatlan módon minden mezőnyjátékosunk fajtiszta magyar szakos volt. A KuKás(z)ok ehhez képest mindössze egy kapussal és két mezőnyjátékossal érkeztek, így a szabályok értelmében akár meccs nélküli, ötgólos adminisztratív győzelemmel is távozhattunk volna. Mi azonban igazi, önbizalomtól duzzadó sportemberekként inkább hozzájárultunk ahhoz, hogy ellenfeleink az oldalvonal mellett álldogáló Hajcsatok csapatából toborozzanak maguknak néhány beugró játékost.

            A bemelegítés során elhangzott, vasakaratot sugárzó fogadkozások ellenére a meccs meglehetősen lassú tempóban kezdődött. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lettek volna helyzeteink. Hlavacska Tamás is több alkalommal veszélyeztetett, valamint Palágyi beadása után Petykó lőhetett a hatoson belülről, azonban a kapus hárítani tudta a lövést. A vezetést ugyanakkor helyzeteink ellenére ellenfelünknek sikerült megkaparintania, miután egyik játékosuk a balszélről a hosszú felsőbe lőtte a labdát.

            Az egygólos hátrány természetesen nem tört meg minket. Sikerült ritmust váltanunk, aminek meg is lett az eredménye. Az egyenlítő gólt Palágyi szerezte egy kipattanból, majd pár perccel később Hlavacska Tamás talált be Tinkó visszatett passzából, amivel a vezetést is megszereztük (2–1). Ellenfelünknek még egyszer sikerült egyenlítenie, de Hlavacska Tamás ismét villant, így egygólos vezetéssel fordulhattunk (3–2).

            A második félidő elején adódott ugyan néhány apróbb zavar a kapunk előtt, de a gólt sikerült elkerülni, majd ismét Hlavacska Tamás értékesített egy ziccert, amivel megnyugtatóra nőtt az előnyünk. A mérkőzés további részében ennek megfelelően higgadtan játszottunk: nem húztuk magunkra az ellenfelet, de felesleges kockázatokat sem vállaltunk egy-egy támadásért. A szervezett játéknak meg is lett az eredménye: ellenfelünk kinyílt, Palágyi pedig védőjét megelőzve nagy erővel lőtte a labdát a jobbszélről a hosszú alsóba (5–2). Az utolsó percekben Petykó is hintett egy zseniális gólt Palágyi oldalvonaltól érkező passzából. A mérkőzés lefújását tehát azzal a boldog tudattal vehettük tudomásul, hogy megszereztük idei első győzelmünket, ami minden bizonnyal csak egy újabb hosszú menetelés kezdete.

           

Kozelitó Tél – KuKás(z)ok 6–2

kezdő: Tyukász – Petykó, Tinkó, Palágyi, Hlavacska T.

csere: Nyitrai

gól: Hlavacska T. 3, Palágyi 2, Petykó

Közelítő távolító

A sorsolás szeszélyeinek köszönhetően csapatunk ezen a szombaton is presztízsmeccsre készülhetett, hiszen ellenfelünk az a Kopa Kőbánya volt, akik ellen számos nagy csatát vívtunk már. Nem csupán a korábbi összecsapások eredményei, hanem az is bizakodásra adott okot, hogy ezúttal létszámproblémák sem akadályozták a Kozelitó Tél gépezetének működését, hiszen két cserével vághattunk neki az előttünk álló küzdelelemnek. Ugyanakkor ultráink számára szokatlan, bár nem példátlan módon Hlavacska András vállalta a hálóőr szerepkörét.

            A mérkőzés eleje kifejezetten jó iramú játékot hozott, az első tíz percben több helyzetet is sikerült kialakítanunk, azonban a sikeres befejezés egy-egy pontatlan megoldás miatt elmaradt. Ellenfeleink sem gyógytornázni jöttek, kulcsjátékusuk, Ernő vezérletével gyakran veszélyeztették a kapunkat, azonban a gólt a többé-kevésbé fegyelmezett védekezésnek és vészkapusunk stabil teljesítményének köszönhetően sikerült elkerülnünk. A félidő közepe táján Hlavacska Tamás törte meg a gólcsendet egy jellegzetes hlavacskás góllal (1-0). Nem sokkal később testvére indításából némi szerencsével kettőre növelte saját és csapatunk góljainak számát.  A kétgólos vezetés minket ugyan megnyugtatott, de ellenfelünk semmit sem veszített a játékkedvéből. A kelleténél jóval többet járatták a labdát a térfelünkön és egy jól eltalált lövés után sikerült is lefaragni a hátrányukból (2-1).  A góltól vérszemet kapva a félidő végén komoly nyomás alá helyezték védelmünket, de szerencsére sikerült átmentenünk az egygólos előnyt a második félidőre.

            A térfélcsere közben lezajlott magvas játékelméleti konzultációk során arra a következtetésre jutottunk, hogy még legalább egy gólt kellene lőni. Ennek megfelelően támadó szellemben folytattuk a játékot a második félidőben is. Elképzelhető, hogy egy az eredmény tartására koncentráló taktika kifizetődőbb lett volna, de nem tudtunk határt szabni saját ambícióinknak. Sikerült is helyzeteket kialakítanunk: mezőnyjátékosaink, sőt még kapusunk is több alkalommal közel állt a gólhoz. A lehetőségeinkkel azonban nem tudtunk élni, a védekezésünk pedig egyre esetlegesebbé vált, amit ellenfelünk fürgeléptű játékosai ki is használtak (2-2). A második játékrészben a szerencse is elpártolt mellőlünk, amikor egy felívelés után ellenfelünk egyik játékosa saját bevallása szerint is teljesen véletlenül a kapunkba sarkazta a labdát (2-3). Hátrányba kerülve már szinte csak a támadásra koncentráltunk és bár mindent megpróbáltunk, Tinkó kapufájánál többet nem tudtunk felmutatni. Ellenfelünk viszont egy létszámfölényes szituációt kihasználva még növelni is tudta előnyét (2-4). Az utolsó pillanatokban egy kis mezrángatás és némi szájkarate után szabadrúgáshoz jutottunk, de már nem sikerült szépíteni.

            Az eredménnyel természetesen nem lehetünk elégedettek, ugyanakkor azt sem szabad elfelejtünk, hogy a tavalyi szezont is két vereséggel kezdtük, utána azonban győzelmek sorozata következett.

 Kozelitó Tél – Kopa Kőbánya 2–4

kezdő: Hlavacska A. – Petykó, Szántai, Tinkó, Hlavacska T.

csere: Nyitrai, Vaderna

gól: Hlavacska T. 2

Idény eleji forma

Hiába mozgattunk meg minden követ azért, hogy ebben a szezonban a mérkőzések nagy részére erős kezdővel és két cserével érkezzünk, hiába szegtük meg egyik íratlan szabályunkat, miszerint csak magyar szakosokat nevezünk a Kozelitó Télbe, a nyitómeccsre mégis csak kevesen jöttünk össze. Nyitrai sérülés, Vaderna, Kapitány és Petykó családi teendők, Paholics pedig meccsütközés miatt volt kénytelen kihagyni a szezon első mérkőzését. Így aztán a Tyukász – Tinkó, Hlavacska A., – Palágyi, Hlavacska T. kezdőt egy beugróval, Szántai Tamással erősítettük meg – aki csapatunk történelmében nem először öltötte magára a sárga mezt.

Bizony jól jött volna legalább még egy csere, ugyanis ellenfelünk, ősi riválisunk, a HajCsatok volt, akikről nem csak azt tudtuk, hogy igen összeszokottak és nevükhöz híven nagy küzdök, hanem azt is, hogy komolyan vették a nyári alapozást – ami rólunk sajnos nem mondható el.

Ennek ellenére a mérkőzés első perceiben mutatott játékunkon a fent leírt apró kellemetlenségek nem hagytak nyomot, jól támadtunk, jól védekeztünk, ellenfelünket sikerült a kapujukhoz szögezni, melynek hamar meg is lett az eredménye: Palágyinak sikerült lefülelnie egy passzt a HajCsatok hatosánál, kiugratta a mellette érkező Hlavacska Tamást, aki a kivetődő kapus mellett a hálóba gurította a labdát (1-0). A következő percekben előnyünket kettőre is növelhettük volna, Hlavacska András keresztpasszából Palágyi került helyzetbe, akinek sajnos ezt nem sikerült gólra váltania, lövése a kapufán csattant. Ezek után ellenfelünk is kezdett magára találni, jól járatták a labdát, néhány akciót is kidolgoztak, a gólt azonban nem ebből, hanem bedobásból szerezték, ami csak azért bosszantó, mert sem az éppen védekező Szántai Tamás, sem kapusunk nem volt tisztában vele, hogy az oldalvonalon távozó labdát így is játékba lehet hozni (1-1). A bekapott gól kicsit visszafogta csapatunkat, melyet Szongoth fiai ki is használtak és előnyüket 2-1-re növelték. Bár a nyári kihagyás ekkor már meglátszani rajtunk, úgy látszik azonban hátrányban mindig magunkhoz térünk kicsit, megint sorra dolgoztuk ki a helyzeteket, aminek meg is lett az eredménye, Hlavacska T. kiszorított helyzetből a léc alá vágta második gólunkat (2-2). A döntetlennel meg is elégedtünk volna a félidőre, ám az igeik nem voltak kegyesek hozzánk. Ellenfelünk egyik kiugratásánál az egész meccsen nagyot küzdő Tinkónak ugyan sikerült belekapni a labdába, ám irányítani már nem tudta, így az a mellette futó csatár mellé pattant, aki büntetett (2-3). A szünetben szusszantunk egy kicsit, és a második játékrészt nem is kezdtük rosszul, sokat járattuk a labdát, több jó egyéni próbálkozás is volt, beszorítottuk ellenfelünket, de végül valahol mindig porszem került a gépezetbe, egy rossz passzon, túl hosszúra sikeredett kiugratáson, pontatlan lövésen elcsúsztak próbálkozásaink. Nem úgy a HajCsatoké, akik leginkább kontrákkal operáltak, mely meg is hozta gyümölcsét, és egy emberelőnyös helyzetben kettőre növelték a különbséget (2-4). Dicséretünkre legyen mondva, hogy ettől sem zuhantunk össze, és először egy Szántai Tamás – Hlavacska András kényszerítőből szerzett gólt az előbbi játékos (3-4), majd rögtön utána egy Tinkó beadásból meglőtte harmadik – s csapata negyedik – gólját Hlavacska Tamás is (4-4).

A beállt eredménynek köszönhetően az utolsó percekben igazi nyílt sisakos játék alakult ki, mind a két csapat többet kockáztatott, egy-egy akció érdekében feladta szervezett védelmét. Mi talán egy kicsit jobban akartuk a győzelmet, több rizikót vállaltunk, ám ahogy az lenni szokott ez végül visszafelé sült el. Egy, a hatosunk előtt megszerzett labdával Hlavacska András indult meg nagy lendülettel, mellyel talán a kapuig mehetett volna, a félpályán azonban elhagyta a labdát, s az ellentámadásból ismét gólt kaptunk (4-5), majd nem sokkal később kinyílt védelmünket megint átjátszotta az ellenfél (4-6). Bár ekkor már tényleg csak egy-két perc lehetett hátra a mérkőzésből, fiaink mozgósították utolsó tartalékaikat, melyből Szántai Tamás egyéni akciója után újabb gól született (5-6). A hosszabbítás másodperceiben még az egyenlítésre is megadatott a lehetőség, Tinkó Máté betett labdáját a csapatkapitány készítette le testvérének, aki hét méterről szabadon lőhetett, de sajnos nem tudta becsapni a kapust.

A szezonkezdés tehát nem úgy sült el, ahogy terveztük, a szezon eleji forma meglátszott a társaságon. Ugyanakkor ez a meccs remélhetőleg elég volt ahhoz, hogy lerázzuk a nyári rozsdát – sőt szükséges is, hogy így legyen, mivel jövő héten a Kopa az ellenfelünk.

Kozelitó Tél – HajCsatok 5-6

kezdő: Tyukász – Tinkó, Hlavacska A., Palágyi, Hlavacska T.

csere: Szántai

gól: Hlavacska T. 3, Szántai 2

Nyárutó

Akik figyelemmel kísérték kis csapatunk sorsát az utóbbi időben azok tudják, hogy bizony komoly változások történtek a Kozelitó háza táján. Játékosállományunk megcsappant: két alapító tagunk, Fehér Renátó és Görög Dániel játékáról külföldi tartózkodásuk miatt a szezon első felében mindenképpen le kell mondanunk. Az előbbi személyében rövid időre egy biztos kezű hálóőrnek mondtunk búcsút, kinek nem csak Grosicst idéző bravúrjai, hanem kifogyhatatlan buzdításai is hiányozni fognak; az utóbbi távolléte pedig nem csak azért sajnálatos, mert egy legendás technikájú, játékintelligenciájáról messze földön híres támadót kell nélkülöznünk, hanem azért is, mert az ő hiányával magyarázható az oldalvonal mellett epekedő széplányok számának csökkenése. S ha ez még nem volna elég, Görög egy másik kitölthetetlen űrt is maga után hagyott: nevezetesen a csapatkapitány szerepkörét.

Bőven akadt hát teendője a vezetőségnek a nyári felkészülési időszakban. A csapatkapitányi problémában végül kényszermegoldás született, jobb híján Hlavacska András köteles betölteni ezt a szerepkört, kinek első intézkedései a létszámprobléma orvoslását vették célba. Ennek eredményeként az átigazolási szezonban két új játékossal bővült a csapatlétszám: Tyukász Péterrel, egy kiváló és rutinos kapussal, ill. Kapitány Gáborral, a SoHó nevű tiszavirág életű rock banda volt frontemberével.