Lassú ébredés

Sérülések, külföldi utak és egyéb okok miatt több játékosunk is jelezte, hogy nem tud pályára lépni eheti ellenfelünk, a Kofola ellen. Méltán nemzetközi hírű csapatunk magas presztízsének köszönhetően azonban játékosok tömege várja minden héten a lehetőséget, hogy részese legyen sikereinknek. Ezúttal Gyüre Dánielt és Szántai Tamást érte az a megtiszteltetés, hogy csatlakozhatott hozzánk, és egy meccs erejéig magukra ölthették a baszkok mezét.

            Úgy tűnik, a Kofolának komolyabb nehézségei voltak a mozgósítás terén, mint nekünk, hiszen a kezdő sípszóra csak négyen érkeztek meg. Mivel köztudottan sportszerű csapat vagyunk, mi is három mezőnyjátékossal kezdtünk neki a mérkőzésnek. Az első támadások egyikéből hamar meg is szereztük a vezetést: Hlavacska András tört előre, majd lőtt laposan a kapuba. Nem sikerült azonban sokáig megőrizni az előnyt. A saját térfelünkön veszítettük el a labdát, időközben kiegészült ellenfelünk pedig élt a lehetőséggel. Ezt követően néhány percig nem történt semmi érdemleges a pályán, majd Kapitány ívelte előre labdát, amit Hlavacska András juttatott fejjel a hálóba. A félidő utolsó gólját ismét Hlavacska András szerezte: távoli lövését a Kofola kapusa nem tudta hárítani (3–1). Bár a kétgólos előnnyel elégedettek lehettünk, a mutatott játékkal semmiképpen. Egyes mezőnyjátékosaink kissé statikusan és gyakran pontatlanul játszottak.

            A térfélcsere során szerencsére mindenkinek sikerült tudatosítania magában, hogy nem az Arany Ősz Nyugdíjas Otthon labdarúgó bajnokságában játsszunk. Ennek köszönhetően a második félidőben többet mozogtunk, és jobban megdolgoztattuk az ellenfél kapusát is. A ritmusváltás idővel meg is hozta az eredményét: Kapitány passzolt a középen érkező Petykóhoz, aki a kapuba juttatta a labdát (4–1). Védekezésünk sajnos a második félidőben sem volt az igazi: főként helyezkedési hibákból adódóan ellenfelünk egygólosra csökkententette a hátrányát (4–3). A mérkőzés utolsó öt percében azonban sikerült bebiztosítanunk a győzelmet. Először Kapitány passzolt az üresen álló Hlavacska Tamásnak, aki értékesítette is a helyzetet. Nem sokkal később pedig Gyüre kidobásából került a felfutó Hlavacska Andráshoz a labda, aki lehagyta a védőjét és jobbról a kapuba lőtt.

            Bár a vártnál talán nehezebben, de főként Hlavacska András és Kapitány játékának köszönhetően végül sikerült legyőznünk a Kofolát. A hat rúgott góllal is elégedett lehetünk, a három kapottal viszont már kevésbé. Idei utolsó meccsünket a sereghajtó Ladányi Gábor FC ellen fogjuk játszani a bajnokságban. Remélhetőleg azon a mérkőzésen nem lesznek a mostanihoz hasonló átmeneti nehézségeink.

            Kozelito Tél – Kofola 6–3

kezdő: Gyüre – Hlavacska A., Kapitány, Szántai

csere: Hlavacska T., Petykó

gól: Hlavacska A. 4, Hlavacska T., Petykó

Another Brick in the Wall

Az elmúlt hetek győzelmi sorozatának köszönhetően csapattagjaink önbizalma akkorára nőtt, hogy már alig fértünk el az öltözőben, és a pályát fedő sátorba való bejutás is komoly gondot okozott. A nehézségek ellenére végül sikerült kellő számban megjelennünk a pályán, ahol e heti ellenfelünk, a Dinamo várt minket. A kiemelkedő csapatmorálnak köszönhetően ezúttal sem adódtak létszámgondjainak, de közismert tény, hogy nagy jelentőséget tulajdonítunk a fiatal tehetségek felkutatásának. Így a Kozelito Tél Utánpótlásnevelő Program (KUP) keretében Szemes Botond, egy elsőéves magyar szakos hallgató is kapott helyet a csapatban.

            A kezdőrúgást követően azonnal sikerült mezőnyfölényt kialakítanunk, így a mérkőzés elején több igéretes támadást is vezethettünk, de fegyelmezetten védekező ellenfelünk kezdetben meghiúsította próbálkozásainkat. Néhány perc elteltével azonban megtört a jég: Palágyi egyik lövése után a kapus középre öklözte a labdát, amelyre Hlavacska Tamás csapott le, és  a deja vu hatását kihasználva gyorsan meg is szerezte a vezetést. Bár a játék képe a gólt követően sem változott érdemben, azonban egy helyezkedési hiba után a Dinamo két játékosa is védő nélkül találta magát a hatosunkon belül. Ez önmagában még nem lett volna különbösebb probléma, azonban valahogy a labda is hozzájuk került, amit némi közjáték után sikerült a kapunkba juttatniuk. A kapott gól szerencsére nem zavart össze minket. Lendületben maradtunk, és Hlavacska Tamás elemi erejű lövését követően ismét magunkhoz ragadtuk a vezetést (2–1). Nem sokkal később Kapitány cselezte át magát a Dinamo teljes védelmén, majd egy precíz lövés révén a kapusnak is mattot adott.

            A térfélcsere után a Dinamo több alkalommal is megpróbálta értésünkre adni, hogy még nem adta fel a meccset, de Tyukász hatástalanította a lövéseiket. Bár a mezőnyjáték érezhetően kiegyenlítettebbé vált, Palágyi egy egyéni akcióból megnyugtatóra növelte az előnyünket. Pár perccel később a félpályán lézengő Petykó döntött úgy, hogy rendkívül széles technikai repertoárjának öncélú bemutatása helyett inkább laposan a tőle öt méterre álló Szemesnek passzol, aki élt a lehetőséggel: a labda átvételét követően lehagyta védőjét, és a kapuba lőtt (5–1).  Kétfős szurkolótáborunknak nem kell sokat várnia a következő gólra sem. Ismét Szemes villant: megszerezte a labdát, megcsinálta magának a helyzetet, majd gólra váltotta azt. A magabiztos vezetés tudatában védekezésünk szokás szerint kissé esetlegessé vált, amelynek következtében a mérkőzés vége előtt körülbelül öt perccel ellenfelünknek sikerült még egy gólt találnia, azonban győzelmünk ekkor már nem forgott igazi veszélyben.

            Kombinatív, gyakran kifejezetten tetszetős játékkal sikerült ezt a mérkőzést is behúznunk. Nincs más teendőnk, mint jövő héten ugyanott folytatni, ahol abbahagytuk.

Kozelito Tél – Dinamo 6–2

kezdő: Tyukász – Petykó., Kapitány, Hlavacska T., Palágyi

csere: Szemes, Tinkó

gól: Hlavacska T. 2, Szemes 2, Kapitány, Palágyi

Amit nem kell megmagyarázni

Csapatunk az elmúlt két hétben nem játszott tétmeccset, ami egyre súlyosabb lelki teherként
nehezedett játékosainkra. Híreink szerint az elmúlt napokban több csapattagunk is zavartan
bolyongott a Bogdánfy utcai sporttelep műfüves pályáin. Már-már annak a veszélye is
felrémlett, hogy az elvonási tünetek miatt kialakuló kollektív pszichózis maradandó lelki
károkat okozhat a keret gyengébb idegzetű tagjainak. A várakozás keserves napjai azonban
véget értek: szombat délelőtt a bajnokságot vezető Bandó Karesz csapata ellen szálltunk
harcba.
A februári egymás elleni mérkőzéshez hasonlóan az első néhány perc meglehetősen
eseménytelenül telt, de némi szerencsével hamar sikerült megszerezi a vezetést: Palágyi
balról érkező lövését a kapus hárítani tudta, azonban a labda Hlavacska Tamás elé pattant,
így rövid úton pedig a hálóban kötött ki. Ellenfeleink a kapott gól után sem tudtak igazán ritmust
váltani, amiben talán annak is szerepe volt, hogy tudták, csere hiányában egyikük sem
pihenhet majd a meccs alatt. Néhány perccel később ismét Hlavacska Tamás villant: egy
erőteljes lövéssel kétgólosra növelte az előnyünket. Természetesen a Bandó is megpróbált
beleszólni a mérkőzés alakulásába, de játékosaik ritkán jutottak el komolyabb helyzetekig az
első félidőben, ami főként annak volt köszönhető, hogy a labdabiztos hátsó alakzat mellett a
csatáraink is kivették a részüket a védőmunkából. Emellett újabb támadásokra is futotta az
erőnkből: előbb Kapitány lőtt egy kapufát, majd Palágyi igencsak ígéretesnek tűnő lövése
akadt el a hatos vonalánál szaglászó Rédeyben. Végül egy számunkra szerencsés szituáció
végén ismét gólnak örülhettünk. Palágyi balról a középen érkező Rédeynek akarta passzolni a
labdát, azonban az ellenfél egyik védője úgy próbálta megakadályozni a passzt, hogy eközben
saját kapujába juttatta a labdát (3–0).
Magabiztos vezetésünk tudatában a második félidőben cserejátékosaink is több
lehetőséget kaptak. Ennek hatására a játék kiegyenlítettebbé vált, ellenfeleinknek is jóval több
lehetőségük adódott a gólszerzésre. Helyzeteiket azonban egy alkalommal sem tudták gólra
váltani, amely az esetek kisebb részében a szerencsének, nagyobb részében pedig Tyukász
kapusteljesítményének volt köszönhető. Ezzel szemben a mi erőfeszítéseinknek két
alkalommal is meglett az eredménye. Előbb Hlavacska András lőtt laposan a kapuba testvére
szögletéből, majd nem sokkal később Kapitány alakította ki a mérkőzés végeredményét. A
mérkőzés utolsó szakaszában Tinkó egyik megmozdulását még sárga lappal jutalmazta a
játékvezető, de ez már nem volt érdemi hatással a játékra.
Fegyelmezett játékkal magabiztos győzelmet arattunk a listavezető ellen, amellyel
egészen a harmadik helyig léptünk előre a tabellán. Szerkesztőségünk véleménye szerint ez
tipikusan egy olyan meccs volt, amelynek eredményét nem kell magyarázni.
Kozelító Tél – Bandó Karesz 5–0
kezdő: Tyukász – Hlavacska A., Kapitány, Hlavacska T., Palágyi
csere: Petykó, Rédey, Tinkó
gól: Hlavacska T. 2, Palágyi, Hlavacska A., Kapitány

A szimmetria megtörése

Öt forduló után két győzelemmel, egy döntetlennel és két vereséggel csapatunk a nyolcadik helyen állt a 15 csapatos bajnokságban. Romkocsmák félhományában merengő bölcsészekként semmi nem áll távolabb tőlünk a számtani és mértani szabályosságoknál, így egyértelmű célunk a szimmetria megtörése volt. Soron következő ellenfelünk, az Artszal Előre csapata még nem szerzett pontot, tehát sokgólos győzelemre készültünk.

            A pályára érkezve tíz fokos meleg és üdítően szemerkélő eső fogadott minket. Ennek megfelelően harci kedvünk azonnal a tetőfokára hágott: egyes játékosaink a kerítést bontották nagy erőkkel, mások a műfüves pályát kezdtél el felszaggatni. Egyedül Tinkó viselkedett némileg szelídebben a megszokottnál, ugyanis értesült arról, hogy ellenfelünk keretének két lány tagja is van.

            Várakozásunk azonban hiábavalónak bizonyult, mivel ellenfelünk nem jelent meg a pályán. Az általunk megkérdezett szakértők szerint ennek két racionális magyarázata lehet: egyrészt könnyen elképzelhető, hogy ellenfelünk játékosainak teste cukorból van, így nem mertek esőben játszani, másrészt előfordulhat, sőt igen valószínű, hogy egyszerűen megrettentek a Kozelitó Tél által képviselt játékerőtől. Miután túltettük magunkat azon a tényen, hogy nincs ellenfelünk, a Kopa Kőbánya kapusával és a HajCsatok elnök-vezérigazgatójával kiegészülve játszottunk egy könnyed, ám kiemelkedően színvonalas egymás elleni edzőmeccset.

            Mindenesetre a mérkőzést játék nélkül 5–0-ra megnyertük. A három pontnak természetesen örülhetünk, de igen valószínű, hogy ennél nagyobb arányú győzelmet arattunk volna, ha lejátsszuk a meccset.

Kozelitó Tél – Artszal Előre 5–0 (adminisztratív úton)

megjelentek: Hlavacska A., Hlavacska T., Kapitány, Nyitrai, Palágyi, Petykó, Tinkó

Teljes siker

A kissé álmos szezonkezdetnek köszönhetően négy forduló után, hozzánk méltatlan módon a bajnokság alsóházában tanyáztunk, így a szakvezetés a meccset megelőzően statisztikánk szerint összesen 42 alkalommal jelezte a csapattagoknak, hogy le kell győznünk következő ellenfelünket, a Túlerő csapatát. Ez a korábbi egymás elleni eredmények alapján nem tűnt rutinfeladatnak, de a pályán egyértelművé tettük, hogy jelenleg melyik a jobb csapat.

            Az első percek kiegyenlített mezőnyjátékot hoztak, amit azonban egyik fél részéről sem kísértek komolyabb helyzetek. Először Hlavacska Tamás jelezte egy erőteljes kapufával, hogy nem csupán egészségmegőrző céllal van fent a pályán, majd Palágyi visszatett labdájából meg is szerezte a vezetést. A gól után sem változott érdemben a játék képe. Ellenfeleink talán némileg több időt töltöttek a térfelünkön, de a magabiztos védekezésnek és kapusteljesítménynek köszönhetően nem tudtak igazán veszélyes helyzeteket kialakítani, sőt Palágyi kétgólosra növelte az előnyünket. Ezt követően az első félidőben még számos alkalommal keveredtünk gólhelyzetekbe, de ezeket nem sikerült kihasználnunk.

            A kétgólos vezetés ellenére nem lehettünk teljesen nyugodtak a forduláskor, hiszen korábban már sokszor megtapasztaltuk, hogy milyen könnyen elillanhat az előnyünk. Ezúttal azonban nem került homokszem a gépezetbe: Hlavacska András és Tinkó magabiztos védőmunkájának köszönhetően ellenfeleinknek nem sok lehetőségük adódott a gólszerzésre. Némileg meglepő és szórakoztató módon fizikailag is végig domináltunk a meccsen, azonban ez az angol mentalitást követő bíráskodásnak köszönhetően nem járt érdemi következményekkel. A mérkőzést Hlavacska András döntötte el véglegesen, amikor a félidő közepe táján megkaparintotta a labdát, átnyargalt vele a pályán, majd a kapus mellett laposan a hálóba gurított. A meccs vége felé már szinte mindenki gólt akart lőni, így kissé kinyíltunk, azonban Tyukász egyedül is hatástalanította a Túlerő kontráit. A meccs zárásaként Kapitány talált be a balszélről, kialakítva a 4–0-ás végeredményt.

            A mérkőzés tehát számunkra teljes sikert hozott, hiszen négy alkalommal is eredményesek voltunk, a szezonban először pedig nem kaptunk egyetlen gólt sem. Külön öröm, hogy egyrészt mind a négy találatunkat különböző játékos szerezte, másrészt Hlavacska Tamás ezzel a góljával holtversenyben vezeti a góllövőlistát.

 Kozelito Tél – Túlerő 4–0

kezdő: Tyukász – Tinkó, Hlavacska A., Palágyi, Hlavacska T.

csere: Kapitány, Nyitrai, Petykó

gól: Hlavacska T., Palágyi, Hlavacska A., Kapitány

Közönségbarát játék

A Lafayette csapatával másfél éve mérkőztünk meg először és utoljára. Akkor egy fegyelmezett játékot hozó, de kissé érdektelen meccsen gólnélküli döntetlent játszottunk. A mostani találkozó sokgólos, közönségbarát játékot hozott, de a három pontot ezúttal sem sikerült begyűjtenünk.

A mérkőzés elején jó szokásunkhoz híven magunkhoz ragadtuk a kezdeményezést és számos helyzetet dolgoztunk ki. Erőfeszítéseinknek pár perc után meg is lett az eredménye: Hlavacska Tamás egyik visszatett passzából Tinkó talált a kapuba. A gól után is lendületben maradtunk, ugyanakkor védekezésünk is stabilnak bizonyult, mivel ellenfelünk csak elvétve tudott érdemben veszélyeztetni. Az első félidő közepe táján egy kiugratás Szántait találta gólhelyzetben, aki ugyan először a kapusba lőtt, azonban a visszapattanó labda végül szerencsésen a kapuban kötött ki (2–0). A kétgólos vezetés a külső szemlélő számára ugyan megnyugtatónak tűnhetett, mi azonban tudtuk, hogy az akkor éppen az A ligában pályára lépő Zsuga Bonito néhány játékosa révén ellenfelünk jelentősen meg fog erősödni a meccs későbbi szakaszában.  Jó lett volna tehát tovább növelni előnyünket, ez azonban nem sikerült. Számos helyzetet szórakoztunk el, olykor eggyel több vagy kevesebb passzra lett volna szükség, két alkalommal pedig a kapufa akadályozott meg minket a gólszerzésben. Ellenfelünk játéka a félidő második felére a vérfrissítésnek köszönhetően látványosan feljavult, így kezdeti mezőnyfölényünk pillanatok alatt elpárolgott. Elsősorban Hlavacska András védőmunkájának köszönhetően azonban sikerült kapott gól nélkül kihúznunk az első félidőt.

            A fordulás után már nem volt ilyen szerencsénk. Először egy távoli átlövésből kaptunk egy kifejezetten bosszantó gólt, majd ellenfeleink további két helyzetüket is értékesítették, így hátrányba kerültünk (2–3). A gyengébb idegzetű nézők számára már úgy tűnt, hogy mindennek vége, azonban mi nem omlottunk össze. Sikerült kihasználni, hogy ellenfelünk tehetségesebb játékosai inkább a támadásra koncentráltak, így két kontrából ismét magunkhoz ragadtuk a vezetést, amelyeket Hlavacska Tamás értékesített (4–3). Ezután cserejátékosaink feltűnően sűrűn kezdtek el érdeklődni a meccsből hátralévő idő iránt, de hiába, ellenfelünknek néhány perc is elég volt ahhoz, hogy ismét megfordítsa a meccset (4–5). A szervezőség ekkor kétes eredetű szívgyógyszereket kezdett el osztogatni a vehemensebb szurkolóknak, ami teljességgel jogos lépés volt, hiszen a mérkőzés végkimenetele a korábbi események alapján még a legrutinosabb Tippmix játékosok számára is  megjósolhatatlanná vált. A végjátékban nekünk jött ki jobban a lépés: a lefújás előtt egy perccel Hlavacska András szerezte meg a labdát saját térfelünkön, majd testvéréhez passzolt, aki harmadszor sem hibázott.

            Összességében egy valóban izgalmas, fordulatos mérkőzést játszottunk, a végeredmény pedig igazságosnak mondható a játék képe alapján. Ugyanakkor ezt a meccset meg is nyerhettük volna, ha jobban megbecsüljük a helyzeteinket az első félidőben.

Kozelitó Tél – Lafayette 5–5

kezdő: Tyukász – Petykó, Hlavacska A., Tinkó, Hlavacska T.

csere: Kapitány, Szántai

gól: Hlavacska T. 3, Tinkó, Szántai

Vissza a győzelembe

Nosztalgiára hajlamos szurkolóink elégedetten csettinthettek a pályára kivonuló csapat láttán, ugyanis az utóbbi időben szokatlan módon minden mezőnyjátékosunk fajtiszta magyar szakos volt. A KuKás(z)ok ehhez képest mindössze egy kapussal és két mezőnyjátékossal érkeztek, így a szabályok értelmében akár meccs nélküli, ötgólos adminisztratív győzelemmel is távozhattunk volna. Mi azonban igazi, önbizalomtól duzzadó sportemberekként inkább hozzájárultunk ahhoz, hogy ellenfeleink az oldalvonal mellett álldogáló Hajcsatok csapatából toborozzanak maguknak néhány beugró játékost.

            A bemelegítés során elhangzott, vasakaratot sugárzó fogadkozások ellenére a meccs meglehetősen lassú tempóban kezdődött. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lettek volna helyzeteink. Hlavacska Tamás is több alkalommal veszélyeztetett, valamint Palágyi beadása után Petykó lőhetett a hatoson belülről, azonban a kapus hárítani tudta a lövést. A vezetést ugyanakkor helyzeteink ellenére ellenfelünknek sikerült megkaparintania, miután egyik játékosuk a balszélről a hosszú felsőbe lőtte a labdát.

            Az egygólos hátrány természetesen nem tört meg minket. Sikerült ritmust váltanunk, aminek meg is lett az eredménye. Az egyenlítő gólt Palágyi szerezte egy kipattanból, majd pár perccel később Hlavacska Tamás talált be Tinkó visszatett passzából, amivel a vezetést is megszereztük (2–1). Ellenfelünknek még egyszer sikerült egyenlítenie, de Hlavacska Tamás ismét villant, így egygólos vezetéssel fordulhattunk (3–2).

            A második félidő elején adódott ugyan néhány apróbb zavar a kapunk előtt, de a gólt sikerült elkerülni, majd ismét Hlavacska Tamás értékesített egy ziccert, amivel megnyugtatóra nőtt az előnyünk. A mérkőzés további részében ennek megfelelően higgadtan játszottunk: nem húztuk magunkra az ellenfelet, de felesleges kockázatokat sem vállaltunk egy-egy támadásért. A szervezett játéknak meg is lett az eredménye: ellenfelünk kinyílt, Palágyi pedig védőjét megelőzve nagy erővel lőtte a labdát a jobbszélről a hosszú alsóba (5–2). Az utolsó percekben Petykó is hintett egy zseniális gólt Palágyi oldalvonaltól érkező passzából. A mérkőzés lefújását tehát azzal a boldog tudattal vehettük tudomásul, hogy megszereztük idei első győzelmünket, ami minden bizonnyal csak egy újabb hosszú menetelés kezdete.

           

Kozelitó Tél – KuKás(z)ok 6–2

kezdő: Tyukász – Petykó, Tinkó, Palágyi, Hlavacska T.

csere: Nyitrai

gól: Hlavacska T. 3, Palágyi 2, Petykó