Téli hírek

Február elsejével lezárult az átigazolási szezon, és mondhatjuk, hogy aktívan töltöttük, mert két régi-új igazolásunk is van. Egyrészt Görög, akit a holland Eredivisie-ben szereplő FC Groningen fél év után egyoldalú szerződésbontással eltanácsolt, nevelőegyesületében fogja folytatni, másrészt a legutóbb a Bayern München-nél légióskodó Erdei Tamásért is képesek voltunk lecsengetni az amúgy igen magas kivásárlási árat, így nevezett hátvédünk ismét köztünk fogja kergetni a pettyest.
Kapcsolódó téma, hogy a menedzsment összedugta a fejét a posztok tisztázásának ügyében, és igyekezett házon belül megoldani a kérdéseket, nehogy véletlenül közgyűlést és szavazást kelljen összehívni. Végeredmény az lett, hogy a csapatkapitányi jogok a tavaszi szezon végéig Hlavacska Andrást illetik. Ezt a tavalyi csk, Görög Dániel vonakodott elismerni, és ragaszkodott hozzá, hogy ha már megbukott, akkor bukjon felfelé, és egy köztársasági elnökhöz hasonló szerepkört követel magának. Egy biztos, hogy érdekes hatalmi harcnak lehetünk szemtanúi tavasszal.
Másrészt Hlavacska András mandátumának meghosszabbítása azt is jelenti, hogy az őszi igazolások, Tyukász és Kapitány is velünk maradnak tavaszra, a megerősített keretű csapat pedig a bajnoki cím egyik legfőbb várományosa lehet.
A gyakorlatiasabb téren pedig arról kell beszámolnunk, hogy a Görög Dániel Kupa keretében megvívta idei első tétmeccsét a csapat, amivel a tavaszi bajnoki szezonra való felkészülést is megkezdtük, ráadásul mindjárt kupagyőzelemmel.
Az első gólunkat Rédey vállalta, majd hamarosan hátrányba kerültünk, és Hlavacska Tamás megérkezése kellett ahhoz, hogy a támadójátékunkban megjelenjen a potencia. Vele viszont rendszeresen sikerült behatolnunk az ellenfelünk védelmének testén található résekbe, ami végső soron hangulatjavító intézkedésnek sem volt rossz.
Aztán voltak gyengébb és erősebb periódusaink is, az idény elejei formára most még hivatkozhatunk, illetve hiányzott egy igazi kapus, de azért a három éves rutin és szervezettség is megjelent, amivel összességében megnyertük a meccset, és vele együtt a kupát is, a végén jelentőssé váló gólkülönbséggel.
A meccs után Tinkót ünnepelte a csapat, aki a tagok közül elsőként érte el a századik meccsét, melyhez szerkesztőségünk innen is gratulál!
Kozelito Tél - GDFC 18-11
   kapusok: Erdei, Görög, Hlavacska A., Petykó, Tinkó
   mezőnyjátékosok: Erdei, Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Hursán, Petykó, Rédey, Tinkó
   gól: Hlavacska T. 8, Hlavacska A. 3, Tinkó 3, Görög 2, Rédey, Erdei

Új dramaturgia

Közismert tény, hogy csapatunk életében kiemelkedő szerepe van a tanáraink elleni mérkőzéseknek. Az eddigi összecsapásokból eddig mindig mi kerültünk ki győztesen, így a meccs előtti napokban minden eddiginél több fogadkozást hallhattunk és olvashattunk mindkét fél részéről. Ami minket illet, szükségünk is volt az extra adag elszántságra, hiszen nyáron kissé megfogyatkozott a keretünk, a hiányokat pedig ugyan sikerült külsős tagokkal pótolni, azonban rájuk ezen a magyar szakos presztízsmeccsen nem számíthattunk. A fő gondot az okozta, hogy nem sikerült kapust szereznünk, így végül Hlavacska Andrásnak kellett vállalnia a hálóőr szerepét, ahelyett hogy mezőnyben szervezte volna a csapat játékát. Ugyanakkor örömmel konstatáltuk, hogy többen döntöttek úgy, hogy a Eurosport helyett élőben nézik meg a derbit, mint tavasszal. Nekik ezúton is köszönjük, hogy eljöttek.

            A kezdő sípszót követő percekben a tanárok tudtak enyhe mezőnyfölényt kialakítani, azonban támadásaik az esetek többségében nem voltak igazán gólveszélyesek. Természetesen mi is gyakran átmerészkedtünk a másik térfélre, de az 5+1-es játékrendszerből adódó magas népsűrűség és a tanárok fegyelmezett védekezése miatt csak ritkán tudtunk a kapu közvetlen közelébe kerülni. A félidő első felében tehát leginkább a jóiramú mezőnyjáték okozhatott esztétikai élményt a mérkőzés műértő közönségének. Végül Hlavacska Tamás törte meg a gólcsendet: a bal oldalon sikerült átfűznie magát a védőkön, majd lőtávolba érve értékesítette a helyzetet. Nem sokkal később ismét mi örülhettünk, hiszen Hlavacska Tamás újabb villanását követően két gólosra növekedett az előnyünk. A kapott gólok nem voltak hatással az eltökélt tanári csapat játékára. Főként Gintli és Vaderna vezérletével tovább rohamoztak, azonban védőinknek, a kapusként is megbízhatóan játszó Hlavacska Andrásnak, olykor pedig a szerencsének köszönhetően nem kaptunk gólt.

            A fordulás után védekezésünk ziláltabbá vált. Egyre gyakrabban fordult elő, hogy védőink lemaradtak az emberükről, ennek következtében pedig a tanárok támadójátéka is veszélyesebb lett. Egy szögletnél Tátrai előzte meg a védőjét, majd egy cselt követően megszerezte a tanárok első gólját (2–1). Néhány perccel később a saját térfelünkön adtuk el a labdát, amelyet Seláf szerzett meg, Imrének passzolt, a visszatett labdát pedig balról a kapuba lőtte. Bár csapatunk minden tagja motiváltan játszott, a mérkőzés ezen szakaszában támadásban sem tudtunk maradandót alkotni. A szorosan visszazáró tanárok között ritkán tudtuk átjátszani a labdát, lövéseink pedig elkerülték a kaput. Nagyjából tíz perccel a mérkőzés vége előtt olyan történt, ami korábban még soha: a tanárok Molnár kapuba jutó íveléséből megszerezték a vezetést. Hátrányba kerülve már enyhén szólva luxusnak tűnt, hogy Hlavacska András továbbra is a kapuból figyelje az eseményeket, ezért Petykó vállalta helyette a hálóőr szerepét. Kiszabadulva a kapu fogságából Hlavacska valóban új lendületet hozott. Néhány labdaérintés után megcsinálta magának a helyzetet és nyolc – pár sör után Tinkó szerint 16 – méterről a kapuba lőtt. Szemesnek köszönhetően ismét sikerült magunkhoz ragadni a vezetést, aki szépen átcselezte magát a védők között, majd laposan a kapuba gurította a labdát (4–3). Az előnyt azonban nem sikerült megőriznünk, mivel az utolsó percben több helyezkedési hibának köszönhetően Schein és Imre is üresen maradt a hatosunkon belül, utóbbinak pedig már csak az üres kapuba kellett passzolnia.

            Összességében egy fordulatos és kifejezetten izgalmas meccset játszottunk a tanárok ellen, amelyet reményeink szerint a nézők is minden eddiginél jobban élveztek. A lefújást követően mindenki örülhetett valaminek: a tanárok annak, hogy nem sikerült legyőznünk őket, mi annak, hogy továbbra is veretlenek vagyunk ellenük, a szurkolók pedig annak, hogy egy olyan meccset láthattak, ahol mindkét félnek volt esélye a győzelemre.

A mérkőzésről készített felvétel itt tekinthető meg:

http://www.youtube.com/watch?v=L18gs1UpPi8&feature=youtu.be

Kozelito Tél–Tanárok: 4–4

A diák diákok részéről:

kezdő: Hlavacska A. – Petykó, Tinkó, Rédey, Hlavacska T., Palágyi

csere: Szemes

gól: Hlavacska T. 2, Hlavacska A., Szemes

A tanárok részéről:

kezdő: Zahari – Bónus, Gintli, Molnár, Vaderna, Tátrai

csere: Bárth, Imre, Seláf, Schein

gól: Tátrai, Seláf, Molnár, Imre

Góleső decemberben

Bár a Ladányi Gábor FC elleni meccsünk előtt két kapussal is komoly tárgyalásokat folytattunk, végül mégis egy kényszermegoldást kellett választanunk: Mátyi, a Hajcsatok csapatának kapitánya vállalta, hogy kisegít bennünket, és beáll a kapuba, amit ezúton is köszönünk.

            A kezdő sípszót követően azonnal magunkhoz ragadtuk a kezdeményezést, azonban helyzetkihasználásunk jócskán elmaradt az ideálistól. Főként Tóthnak köszönhetően stabilan védekeztünk, ellenfelünk nem tudott komolyabban veszélyeztetni, így sokáig egyetlen gólt sem láthatott a lelátók népes közönsége. Végül Tóth passzából Palágyinak sikerült bevennie a Ladányi kapuját, nem sokkal később pedig lehagyva a védőket kétgólosra növelte az előnyünket. Pár perccel később azonban a Ladányi egyik játékosának lövése révén visszaállt az egygólos különbség. A kapott gól hatására kicsit megráztuk magunkat: néhány perc különbséggel Tóth és Kapitány is könnyedén menetelt át a Ladányi védelmén, és lőtt a kapuba (4–1). Ellenfelünknek azonban másodszor is sikerült kaput találnia, így nem tudtunk igazán jelentős előnyt szerezni a fordulásig.

            A második félidőre a Ladányi fizikailag és szellemileg is elfáradt, így ekkor már nem ütköztünk komoly ellenállásba. Sokat támadtunk, sokszor lőttünk kapura, ennek pedig meg is lett az eredménye: húsz perc alatt nyolc gólt termeltünk. Palágyi, Kapitány és Tóth is két-két alkommal volt eredményes, valamint Hlavacska Tamás és Tinkó is feliratkozott a gólszerzők listájára. Egy helyezkedési hibából adódóan a Ladányinak sikerült megszerezni a harmadik gólját is, de ez már érdemben nem befolyásolta a mérkőzés menetét.

            Az idei utolsó bajnoki mérkőzésünkön sikerült nagyarányú győzelmet aratnunk. A tizenkét rúgott góllal elégedettek is lehetünk. A meccs egyetlen apró szépséghibája, hogy a Ladányi mindössze négy helyzetet tudott kialakítani, de ezek közül hármat sikerült gólra váltania. Az újabb három pontnak köszönhetően megőriztük negyedik helyünket a bajnokságban, ráadásul két pontra csökkent a hátrányunk a listavezetőhöz képest, így – bár még több nehéz mérkőzés vár ránk – tavasszal akár a bajnoki címért is küzdhetünk.

Kozelito Tél – Ladányi Gábor FC 12–3

kezdő: Szongoth – Tinkó, Tóth, Hlavacska T., Palágyi

csere: Kapitány, Petykó

gól: Palágyi 4, Kapitány 3, Tóth 3, Hlavacska T., Tinkó

Kezdődik a ráhangolódás

Mint az egyre kevesebbek előtt titok, december 8-án ismét megmérkőzünk a tanárainkkal. A hangulat a negyedik alkalom előtt is legalább annyira izgatott mint az első előtt, de a másfél éves múltnak köszönhetően már a média is kezd felfigyelni az eseményre. Most a PBÚ készített interjút Gintli Tiborral, a tanári csapat kapitányával, ezt idézzük fakszimile kiadásban.

Nagy sajnálatunkra kis kiigazítást kell tennünk, az eddigi meccsek eredménye valójában így alakult: 8-0, 4-1, 5-1.
Az pedig eddig nem volt eléggé kihangsúlyozva, hogy az alapötlet legalább annyira származik Hlavacska Andrástól, mint bárki mástól.

Lassú ébredés

Sérülések, külföldi utak és egyéb okok miatt több játékosunk is jelezte, hogy nem tud pályára lépni eheti ellenfelünk, a Kofola ellen. Méltán nemzetközi hírű csapatunk magas presztízsének köszönhetően azonban játékosok tömege várja minden héten a lehetőséget, hogy részese legyen sikereinknek. Ezúttal Gyüre Dánielt és Szántai Tamást érte az a megtiszteltetés, hogy csatlakozhatott hozzánk, és egy meccs erejéig magukra ölthették a baszkok mezét.

            Úgy tűnik, a Kofolának komolyabb nehézségei voltak a mozgósítás terén, mint nekünk, hiszen a kezdő sípszóra csak négyen érkeztek meg. Mivel köztudottan sportszerű csapat vagyunk, mi is három mezőnyjátékossal kezdtünk neki a mérkőzésnek. Az első támadások egyikéből hamar meg is szereztük a vezetést: Hlavacska András tört előre, majd lőtt laposan a kapuba. Nem sikerült azonban sokáig megőrizni az előnyt. A saját térfelünkön veszítettük el a labdát, időközben kiegészült ellenfelünk pedig élt a lehetőséggel. Ezt követően néhány percig nem történt semmi érdemleges a pályán, majd Kapitány ívelte előre labdát, amit Hlavacska András juttatott fejjel a hálóba. A félidő utolsó gólját ismét Hlavacska András szerezte: távoli lövését a Kofola kapusa nem tudta hárítani (3–1). Bár a kétgólos előnnyel elégedettek lehettünk, a mutatott játékkal semmiképpen. Egyes mezőnyjátékosaink kissé statikusan és gyakran pontatlanul játszottak.

            A térfélcsere során szerencsére mindenkinek sikerült tudatosítania magában, hogy nem az Arany Ősz Nyugdíjas Otthon labdarúgó bajnokságában játsszunk. Ennek köszönhetően a második félidőben többet mozogtunk, és jobban megdolgoztattuk az ellenfél kapusát is. A ritmusváltás idővel meg is hozta az eredményét: Kapitány passzolt a középen érkező Petykóhoz, aki a kapuba juttatta a labdát (4–1). Védekezésünk sajnos a második félidőben sem volt az igazi: főként helyezkedési hibákból adódóan ellenfelünk egygólosra csökkententette a hátrányát (4–3). A mérkőzés utolsó öt percében azonban sikerült bebiztosítanunk a győzelmet. Először Kapitány passzolt az üresen álló Hlavacska Tamásnak, aki értékesítette is a helyzetet. Nem sokkal később pedig Gyüre kidobásából került a felfutó Hlavacska Andráshoz a labda, aki lehagyta a védőjét és jobbról a kapuba lőtt.

            Bár a vártnál talán nehezebben, de főként Hlavacska András és Kapitány játékának köszönhetően végül sikerült legyőznünk a Kofolát. A hat rúgott góllal is elégedett lehetünk, a három kapottal viszont már kevésbé. Idei utolsó meccsünket a sereghajtó Ladányi Gábor FC ellen fogjuk játszani a bajnokságban. Remélhetőleg azon a mérkőzésen nem lesznek a mostanihoz hasonló átmeneti nehézségeink.

            Kozelito Tél – Kofola 6–3

kezdő: Gyüre – Hlavacska A., Kapitány, Szántai

csere: Hlavacska T., Petykó

gól: Hlavacska A. 4, Hlavacska T., Petykó

Another Brick in the Wall

Az elmúlt hetek győzelmi sorozatának köszönhetően csapattagjaink önbizalma akkorára nőtt, hogy már alig fértünk el az öltözőben, és a pályát fedő sátorba való bejutás is komoly gondot okozott. A nehézségek ellenére végül sikerült kellő számban megjelennünk a pályán, ahol e heti ellenfelünk, a Dinamo várt minket. A kiemelkedő csapatmorálnak köszönhetően ezúttal sem adódtak létszámgondjainak, de közismert tény, hogy nagy jelentőséget tulajdonítunk a fiatal tehetségek felkutatásának. Így a Kozelito Tél Utánpótlásnevelő Program (KUP) keretében Szemes Botond, egy elsőéves magyar szakos hallgató is kapott helyet a csapatban.

            A kezdőrúgást követően azonnal sikerült mezőnyfölényt kialakítanunk, így a mérkőzés elején több igéretes támadást is vezethettünk, de fegyelmezetten védekező ellenfelünk kezdetben meghiúsította próbálkozásainkat. Néhány perc elteltével azonban megtört a jég: Palágyi egyik lövése után a kapus középre öklözte a labdát, amelyre Hlavacska Tamás csapott le, és  a deja vu hatását kihasználva gyorsan meg is szerezte a vezetést. Bár a játék képe a gólt követően sem változott érdemben, azonban egy helyezkedési hiba után a Dinamo két játékosa is védő nélkül találta magát a hatosunkon belül. Ez önmagában még nem lett volna különbösebb probléma, azonban valahogy a labda is hozzájuk került, amit némi közjáték után sikerült a kapunkba juttatniuk. A kapott gól szerencsére nem zavart össze minket. Lendületben maradtunk, és Hlavacska Tamás elemi erejű lövését követően ismét magunkhoz ragadtuk a vezetést (2–1). Nem sokkal később Kapitány cselezte át magát a Dinamo teljes védelmén, majd egy precíz lövés révén a kapusnak is mattot adott.

            A térfélcsere után a Dinamo több alkalommal is megpróbálta értésünkre adni, hogy még nem adta fel a meccset, de Tyukász hatástalanította a lövéseiket. Bár a mezőnyjáték érezhetően kiegyenlítettebbé vált, Palágyi egy egyéni akcióból megnyugtatóra növelte az előnyünket. Pár perccel később a félpályán lézengő Petykó döntött úgy, hogy rendkívül széles technikai repertoárjának öncélú bemutatása helyett inkább laposan a tőle öt méterre álló Szemesnek passzol, aki élt a lehetőséggel: a labda átvételét követően lehagyta védőjét, és a kapuba lőtt (5–1).  Kétfős szurkolótáborunknak nem kell sokat várnia a következő gólra sem. Ismét Szemes villant: megszerezte a labdát, megcsinálta magának a helyzetet, majd gólra váltotta azt. A magabiztos vezetés tudatában védekezésünk szokás szerint kissé esetlegessé vált, amelynek következtében a mérkőzés vége előtt körülbelül öt perccel ellenfelünknek sikerült még egy gólt találnia, azonban győzelmünk ekkor már nem forgott igazi veszélyben.

            Kombinatív, gyakran kifejezetten tetszetős játékkal sikerült ezt a mérkőzést is behúznunk. Nincs más teendőnk, mint jövő héten ugyanott folytatni, ahol abbahagytuk.

Kozelito Tél – Dinamo 6–2

kezdő: Tyukász – Petykó., Kapitány, Hlavacska T., Palágyi

csere: Szemes, Tinkó

gól: Hlavacska T. 2, Szemes 2, Kapitány, Palágyi

Amit nem kell megmagyarázni

Csapatunk az elmúlt két hétben nem játszott tétmeccset, ami egyre súlyosabb lelki teherként
nehezedett játékosainkra. Híreink szerint az elmúlt napokban több csapattagunk is zavartan
bolyongott a Bogdánfy utcai sporttelep műfüves pályáin. Már-már annak a veszélye is
felrémlett, hogy az elvonási tünetek miatt kialakuló kollektív pszichózis maradandó lelki
károkat okozhat a keret gyengébb idegzetű tagjainak. A várakozás keserves napjai azonban
véget értek: szombat délelőtt a bajnokságot vezető Bandó Karesz csapata ellen szálltunk
harcba.
A februári egymás elleni mérkőzéshez hasonlóan az első néhány perc meglehetősen
eseménytelenül telt, de némi szerencsével hamar sikerült megszerezi a vezetést: Palágyi
balról érkező lövését a kapus hárítani tudta, azonban a labda Hlavacska Tamás elé pattant,
így rövid úton pedig a hálóban kötött ki. Ellenfeleink a kapott gól után sem tudtak igazán ritmust
váltani, amiben talán annak is szerepe volt, hogy tudták, csere hiányában egyikük sem
pihenhet majd a meccs alatt. Néhány perccel később ismét Hlavacska Tamás villant: egy
erőteljes lövéssel kétgólosra növelte az előnyünket. Természetesen a Bandó is megpróbált
beleszólni a mérkőzés alakulásába, de játékosaik ritkán jutottak el komolyabb helyzetekig az
első félidőben, ami főként annak volt köszönhető, hogy a labdabiztos hátsó alakzat mellett a
csatáraink is kivették a részüket a védőmunkából. Emellett újabb támadásokra is futotta az
erőnkből: előbb Kapitány lőtt egy kapufát, majd Palágyi igencsak ígéretesnek tűnő lövése
akadt el a hatos vonalánál szaglászó Rédeyben. Végül egy számunkra szerencsés szituáció
végén ismét gólnak örülhettünk. Palágyi balról a középen érkező Rédeynek akarta passzolni a
labdát, azonban az ellenfél egyik védője úgy próbálta megakadályozni a passzt, hogy eközben
saját kapujába juttatta a labdát (3–0).
Magabiztos vezetésünk tudatában a második félidőben cserejátékosaink is több
lehetőséget kaptak. Ennek hatására a játék kiegyenlítettebbé vált, ellenfeleinknek is jóval több
lehetőségük adódott a gólszerzésre. Helyzeteiket azonban egy alkalommal sem tudták gólra
váltani, amely az esetek kisebb részében a szerencsének, nagyobb részében pedig Tyukász
kapusteljesítményének volt köszönhető. Ezzel szemben a mi erőfeszítéseinknek két
alkalommal is meglett az eredménye. Előbb Hlavacska András lőtt laposan a kapuba testvére
szögletéből, majd nem sokkal később Kapitány alakította ki a mérkőzés végeredményét. A
mérkőzés utolsó szakaszában Tinkó egyik megmozdulását még sárga lappal jutalmazta a
játékvezető, de ez már nem volt érdemi hatással a játékra.
Fegyelmezett játékkal magabiztos győzelmet arattunk a listavezető ellen, amellyel
egészen a harmadik helyig léptünk előre a tabellán. Szerkesztőségünk véleménye szerint ez
tipikusan egy olyan meccs volt, amelynek eredményét nem kell magyarázni.
Kozelító Tél – Bandó Karesz 5–0
kezdő: Tyukász – Hlavacska A., Kapitány, Hlavacska T., Palágyi
csere: Petykó, Rédey, Tinkó
gól: Hlavacska T. 2, Palágyi, Hlavacska A., Kapitány