Ez is lecsúszott

Csak kapkodjuk a fejünket, hogy micsoda rangadó-eső vár ránk, vagy a mostanra naggyá lett történelmünk teszi, hogy minden meccsnek nagy a tétje, vagy a sorsolás szeszélye, de össze se tudjuk számolni, az elmúlt fordulókban hány fontos meccsünk volt, és ehhez a sorhoz méltó zárásként illeszkedett az 1. FC Sör elleni meccs, ami klasszikus hatpontos rangadónak ígérkezett, és lelkes követőink bizonyára emlékeznek még a szezonkezdet előtti emirátesz kupán zajlott feszültségtől sem mentes meccsünkre.
Ha már így alakult, akkor menjünk tovább a feszültséggel, mert az volt most is, akár csapaton belül, akár a két csapat között voltak odamondogatások, melyek szépen színezték, avagy rontották a hangulatot. Szabadrúgásgólok, büntető, anyázás - mondhatnánk, ha egy kereskedelmi tévé híradójában szerepelnénk.
Ami a focis részt illeti, Palágyi körülbelül tizenhat másodperc játék után előnyhöz juttatott minket, és felcsillant a remény, hogy olyan nagy különbségű győzelmet arathatunk, mint augusztusban. Aztán, hogy nem így lett, az hamar kiderült, mert a félidő közepén egy perc alatt két gólt kaptunk, az első egy iszonyatos bomba miatt, a másodikat egy megpattanó szabadrúgásból. Kellett a balszerencse bőven, tarolás helyett máris 1-2.
Aztán Tóth meglőtte a maga szokásos bombagólját, ezúttal a rövidbe, és félidőre már legalább döntetlennel mentünk.
A folytatásban mezőnyfölényünk és számos helyzetünk mellett a fokozódó idegesség nyomta rá bélyegét, tarkítva olyan hihetetlen epizódokkal, hogy az ellenfél csatára ütközött a következő meccsre az oldalvonalon belül melegítő sporttársakkal, és odalett az akció.
A vezető gólt ki más, mint Tóth szerezte, szabadrúgáskombinációból, Tinkó lekészítését követően.
Az utolsó percekre kissé beszorultunk, páran bírálták a pályán levő négyes összetételét, illetve elég súlyos helyezkedési hibák is voltak, ha már odáig nem döntöttük el a meccset, könnyen pontot veszthettünk volna. Az utolsó percben egy szöglet utáni kavarodás során egyik védőnk tisztázását becsúszásként értelmezte a játékvezető, és időntúli büntetőt adott az ellenfélnek. A hatalmas tétet mind átéreztük, de az ellenfél játékosa nagy nem találta el a kaput, így megúsztuk.
Eddig tehát négyből négy a mérlegünk, ráadásul már három erős csapatot is megvertünk, és csak azért vagyunk ötödikek a tabellán, mert egyel kevesebb meccsünk volt a többieknél.
Folyt. köv. két hét múlva
Kozelito Tél - 1. FC Sör 3-2
   kapu: Fehér
   mezőny: Görög, Hlavacska T., Palágyi, Petykó, Tinkó, Tóth
   gól: Tóth 2, Palágyi

Történelmi vereség

Hát ami azt illeti, a tanár-diák meccsk presztízse mintha kopni látszana, mindenesetre a szurkolók száma fájdalmasan csökken, a meccsek előtti értekezések egyre rövidebbek, arról nem is beszélve, hogy a tagtoborzás is kezd nehézségekbe ütközni. A két csapat közötti üzengetésekben a szokásos "megverünk titeket" mellett mindkét oldalról megjelent az "olyan kevesen leszünk, simán nyertek" tónus is, illetve a méricskélés lett fontos szempont, hogy vajon melyik csapat tud kellően emberrel kiállni, és úgy tűnt, ez a kérdés fogja eldönteni a meccset. A pályán mindkét csapat hét emberrel jelent meg, ami egy cserét jelent, azonban a hét ember a tanárok esetében a kemény magot, és nagyjából azonos tudásszintű játékosokat jelentett, míg a nálunk voltak akiknek be kellett mutatkozniuk egymásnak, illetve ügyességre is megfogyatkozott a csapat, miután a korábban évekig együtt játszó csapatból két meghatározó játékos már nem elte-magyaros, kettő pedig külföldön tartózkodik, ráadásul a frissen felfedezett BA-sok közül sem jött el mindenki akire számítottunk.

A hátvédsor

Szemes akadályozza Vadernát

Így aztán taktikai lehetőségeink is korlátozódtak. A Fehér - Petykó, Tinkó - Szemes, Görög - Rédey kezdőcsapattal álltunk ki, amin avatott szemlélők észrevehetik, hogy személyi kérdésekben erősen alulmúlja bármelyik eddigi tanár-diák meccs kezdőjét. Utólagos emlékezések szerint az első percekben még szemet gyönyörködtető tiki-takát produkáltunk, apró szépséghiba, hogy ezt többnyire a félpálya környékén tettük, ahol nem jelentettünk túl nagy gólveszélyt. Hanem amikor épp nem mi dugtuk el a labdát, akkor már nagy baj volt. Még a játék kezdeti szakaszában Imre kapott labdát a hatosunkon teljesen üresen, lövés helyett akár a szintén üres Tátrainak is adhatta volna, de inkább elfektette kapusunkat egy csellel, majd a hálóba emelt. Alig néhány perccel később egy szögletnél sikerült valami olyan hihetetlen védekezést produkálnunk, hogy a hosszú oldalon álló Molnárhoz nemcsakhogy eljutott a labda, de még át is tudta venni, annyira üresen maradt, aztán három méterről már nem okozott gondot gólt szereznie.
Kevesebb mint tíz perc alatt tehát 0-2 volt, ami elég valószínűtlenné tette a győzelmet, de még a komoly pofon is bennevolt a képben. Össze kellett szednünk magunkat, hát nem teljes sikerrel, de legalább annyit elértünk, hogy az ennyire durva védekezési hibák elmaradtak. Támadásépítésben viszont nem sok sikerünk termett, az öt mezőnyjátékossal védekező tanárok falán nem nagyon tudtunk átmenni, hiányzott az átütő kreativitás belőlünk.
A meccsnek ez a szakasza inkább a belemenésekről marad emlékezetes, a kelleténél több tüske és odalépést jegyezhettek fel a nézők, a legtöbbet szenvedő fél a tanárok játékmestere, Vaderna volt, akit sorban az összes diákja felrúgott legalább egyszer.
A félidő végén még rúgtunk két kapufát, az elsőt Tinkó átlövésből, a másodikat Rédey egy lepattanó után, de sajnos a szerencse nem állt mellénk.
A taktikai értekezleten arra jutottunk, hogy le kell támadni, mindenki emberre megy, és ha kell öten megyünk fel a kollégák kapuja elé, csak szerezzük meg a labdát. Részsikereket sikerült elérni, hiszen többször tudtunk labdát szerezni a támadó térfélen, de odáig már nem jutottunk el, hogy kidolgozott helyzeteket alakítsunk ki. Sőt, az előzetesen beígért távoli lövések sem nagyon jöttek be, mert odáig is ritkán jutottunk el, hogy tíz méterről tisztán lőhessen valaki. Szervezéssel leginkább Tinkó próbálkozott, de nem igazán voltak hozzá társai. Kiviláglott, hogy vannak ügyes játékosaink, de egyedül két-három védő ellenében már nem sok esélyük volt, illetve mindenkinek kijött az egyéni gyengéje, ki ész nélkül futkorászott a szélen, ki belevezette a védőjébe a labdát, ki cselezni próbált annak ellenére, hogy nem tud.
A félidő másik nagy eseménye, hogy az eredetileg szurkolónak jelölt Durst Dániel önhatalmúlag úgy döntött, hogy pályára lép, ami nagyszerű dolog, bár így, hogy nem magyarszakos, de még csak nem is eltés, azért az illetékeseket megkérdezhette volna előzetesen.

Egy helyzetecske - amiből nem lett gól

A félidő közepe táján Fehér még egy hőfokkal magasabbra kapcsolt, mint amin egyébként ég, és elkezdett az ellenfél térfeléig kifutni, illetve odáig felvezetni a labdát. Saját elmondása szerint erre azért volt szükség, mert nem látta a mozgást a mezőnyjátékosok között, és úgy érezte, neki kell megoldania a szituációt. A jelenség értékelése ambivalens. Ezt látva védőink sokkal kevésbé csatlakoztak a támadásokhoz, és nem sikerült a csapat támadójátékát átalakítani. A megváltozott helyzetből adódóan a tanárok kétszer lőhettek üreskapura, azonban Seláf távoli ívelése, és Tátrai kísérlete is elkerülte a kaput. Ami a kapus-akció egyértelműen pozitív hatása, hogy Fehér egy alkalommal a félpályáról lövésre vállalkozott, és a távoli, közepesen erős, de nagyon pontos lövés a kapu bal felső sarkába szállt. Erre mondhatnánk, hogy ahol ilyet tudnak a kapusok, mit várhatunk a csatároktól...
Még volt hátra öt-hat perc a meccsből, a tanárok némi megilletődöttséggel konstatálták, hogy "ezek most vért ittak", elérhetőnek tűnt a döntetlen. Ám sajnos egy oldalrúgás után Molnár mélységből beindulva megtalálta a rést kissé hiányos védelmünkön, egyedül törhetett kapura, és egy lövőcsel után a rövid felső sarokba emelt.
Ekkor már alig volt valami hátra, az reménytelennek tűnt, hogy még kettőt lőjünk. A végén még Szemes kialakította magának az egyetlen igazi ziccerünket, de mellélőtt. Az erős kritika, hogy egy igazi ziccerre futotta ötven perc alatt, bár azt kell mondanunk, hogy olyan sok helyzete ellenfelünknek sem volt, vagyis inkább küzdelmes, mintsem akciódús mérkőzésről beszélhetünk.
Így tehát első alkalommal nyertek a tanárok a nagy meccsen, dobálózhatunk a történelmi és forradalmi jelzőkkel, illetve fogadkozhatunk, hogy tavasszal visszaszerezzük a vándorkupát. A hírek szerint addig a kupa a harmadik emeleti titkárságon lesz kiállítva.



Kozelito Tél - Tanárok 1-3

 A diákok részéről:
   kapu: Fehér
   mezőny: Durst, Görög, Rédey, Petykó, Sallai, Szemes, Tinkó
   gól: Fehér

A tanárok részéről:
   kapu: Zahari
   mezőny: Bónus, Imre, Molnár, Seláf, Tátrai, Vaderna
   gól: Molnár 2, Imre

Győztek az elárvult csibécskék

Mindjárt a harmadik fordulóban sor került a HajCsatok elleni derbire, amiről szinte biztosra vehettük, hogy hatpontos rangadóról van szó, könnyen elképzelhetőnek tartottuk, hogy a végelszámolásnál, a dobogós helyek elosztásánál is ezek a pontok dönthessenek. A presztízsről így külön nem írnék, épp csak annyi hogy ellenfeleink a bölcsész futball filozófusának és taktikusának összecsapásáról írtak, amiből előbbi lettünk volna mi.
Magunk részéről a keretösszeállítás nem a legjobban zajlott. Mint az tudott, Hlavacska András a héten eligazolt, Kapitány most nem ért rá, Tóth pedig lekéste az első perceket. Optimistán úgy lehetne leírni, hogy tudomásunkra jutott, miszerint ellenfelünk Hlava megállítása köré építi a taktikáját, amit mi jól kilőttünk azzal, hogy nevezett játékost nem játszattuk. Részünkről elég bajunk volt azzal, hogy magunk között leosszuk a posztokat, ami aztán meccs közben jól fel is borult, ezen túl annyit voltunk képesek kiszúrni, hogy ellenfelünknek nincs cseréje, és vélhetően el fognak fáradni.
A kezdeti tapogatózás után épp felvettük volna a meccs ritmusát, amikor egy nagyon csúnya helyezkedési hiba miatt ellenfelünk vezetést szerzett. Részünkról némi idegeskedés, de nem sokáig, mert Tóth lőtt egy hatalmas gólt a pipába, és máris egál volt.
Néhány helyzet itt, néhány ott, bár összességében nem sok, inkább a középpályán folyt a játék, illetve az első félidő közepétől elkezdődött a faltok és odalépések egyre idegesebb hangú számon kérése a másik csapaton. A játékvezető meg úgy néha lefújt valamit.
Ami a futball szebb oldalát illeti, részünkről Tinkó szerzett labdát ügyesen a félpályánál, majd lőtt takarásból a bal alsó sarokba, amit ellenfelünk két perccel később egy kontrából egyenlített ki.
A második félidőről sok jót nem lehetett elmondani. Folytatódott az idegeskedés, néha üzengetés a két csapat között, viszonylag kevés kidolgozott helyzettel. Ellenfelünk mondhatja, hogy csere hiányában nem bírtak sokat futni, mi pedig azt, hogy éreztük, hogy ennyi is elég, de a semleges nézők számára a sok hiba sokkal inkább közepes, mintsem élvezetes meccset jelentett. Sajnos ki kell emelni, hogy mi is sok hibával játszottunk, akár koncentrációban, akár összhangban nagyon elmaradtunk attól amit legjobb meccseinken nyújtani tudunk. Érdem talán annyi, hogy védekezésünk ekkorra összeállt, és kevés lövést engedélyeztünk. Támadásépítésünkben viszont nagyon meglátszott Hlava A. hiánya, gyakran tanácstalankodtunk, illetve többször ívelgetéssel próbálkoztunk, nyilvánvalóan eredmény nélkül.
A döntést pedig az addig tartalékoló Hlavacska Tamás hozta meg, egy szöglet után a hatos előterében elkezdett huzogatni, és amikor tisztára játszotta magát, a bal felső sarokba emelt. Ekkor még mintegy öt perc volt hátra, de abban olyan nagy esemény már nem történt, megőriztük az előnyt.
Fontos három pont, blabla, de a játékbeli hiányosságokat pótolni kell, mert ennél keményebb meccseink is lesznek, hát enyhénszólva kellett mai győzelmünkhöz az ellenfél foghíjassága is. Az viszont örvendetes, hogy három forduló után még mindig hibátlanok vagyunk, és vezetjük a bajnokságot. Most bajnokin három hét szünet, de a lantot nem tehetjük le, többek között a két hét múlva rendezendő tanár-diák meccs miatt sem.
Kozelito Tél - HajCsatok 3-2
   kapu: Fehér
   mezőny: Görög, Hlavacska T., Palágyi, Petykó, Tinkó, Tóth
   gól: Tóth, Tinkó, Hlavacska T.

Könnyes búcsú

Túlerő elleni meccsünknek legalább három nagy különlegessége volt. Egyik, hogy visszavághattunk azért a meccsért, amivel júniusban elvesztettük a bajnoki címet. A másik, hogy az újonnan igazolt Tóth Olivér először játszott legálisan a csapatban. Harmadik, talán legfontosabb, hogy Hlavacska András ezen a meccsen vett könnyes búcsút nevelőegyesületétől, mielőtt kölcsönszerződik a Dublin United Soccer Clubhoz.

Papíron erős kerettel rendelkeztünk volna, hát a meccs menetrend szerinti kezdésére még csak öten értünk ki a pályára, a többiek a következő tíz percben szállingóztak oda. A helyzetet némileg menti, hogy öt perccel a hivatalos meccskezdet után még se bíró, se ellenfél nem volt, illetve az ellenfél csapata akkor tűnt fel szép kényelmes sétában a pálya felé tartva.

A Fehér – Hlavacska A., Tóth – Hlavacska T., Tinkó csapat kezdett, és ha nem is jó játékot nyújtva, de kezdettől uraltuk a játékot, helyzeteket dolgoztunk ki, és csak a túloldali kapus bravúrjain múlt, hogy nem döntöttük el a meccset még az első percekben.

Aztán ez mehetett a végtelenségig, Hlavacska Tamás meglőtte a maga szokásos szélen elfutós gólját, amivel máris megvolt az előny. Nem sokra rá, Hlavacska András és Görög játszottak szép kényszerítőt, aminek végén utóbbi játékos a hosszú sarokba gurított. Itt elárulhatjuk, hogy Hlavacska András a búcsúmeccsén nem szerzett gólt, de saját bevallása szerint, az, hogy gólt lövethetett szeretett csapatkapitányával, három szólógólnál is nagyobb öröm számára. Aztán Hlavacska Tamás megszerezte második gólját is, amivel félidőben eldőlni látszott a három pont sorsa.

A folytatásban adódtak meleg pillantok, ellenfelünk rákapcsolt, nálunk bár többnyire jól mentek a cserék, és le volt osztva, hogy ki a védő, és ki a támadó, ebben a szakaszban mégis volt, hogy szerencsétlen összetételű sort küldtünk fel. Egy párperces szakaszra igencsak beszorultunk, és egy beadás-lövés közötti átmenet a center testéről a hálónkba jutott.

Mégsem kellett vészt kiáltani vagy a kardunkba dőlnünk, mert magunkra találtunk csapatszinten, a második félidő második felében pedig Tóth két szép gólt lőtt bal oldalról, igazságosan egyet a rövidbe, egyet a hosszúba.

Ahogy ilyenkor lenni szokott, az öltözőben megindultak a fogadkozások, hogy bajnoki cím, meg rajt-cél győzelem meg minden, sőt még a hollandokat is megverjük, és megyünk a VB-re. A meccsről ennyit, utána András tósztot mondott és órákon át tartó zokogással búcsút vett csapatától.
Kozelito Tél - Túlerő 5-1
  kapu: Fehér
  mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Petykó, Tinkó, Tóth
  gól: Hlavacska T. 2, Tóth 2, Görög

Az idei keret

És akkor íme a várva várt pillanat, amikor, úgy tűnik, befejeződött az ezévi keret kialakítása. Nem kevés megpróbáltatáson esett át csapatunk mire idáig elértünk. A tárgyalások apró részleteit hagyjuk is, szorítkozzunk a lényegre.
Az eddig bejelentetteken kívül még egy távozónk lesz, Hlavacska András, akit néhány hónapig az ír válogatottnak adtunk kölcsön Keane helyettesítése céljából. Hirtelen jött a transzfer, az ügylet még csak pár napja köttetett, és játékosunk a most következő bajnokin már el is búcsúzik nevelőegyesületétől. Ez a pályán és azon kívül is erős próbatétel a csapat számára, hosszas tárgyalások után Tóth Olivért szerződtettük a megüresedő helyre, aki néhányszor már szerepelt nálunk kölcsönben (értsd: feketén). Kapitány Gábor szerződtetését is megkíséreltük, most hajlik is afelé a dolog, hogy sokat fog szerepelni nálunk, így reménykedhetünk, hogy
Szemes és Matus, a két másodéves szereplése inkább alkalomszerűen, mint gyakran várható, illetve az előző cikkből már látszik, hogy szükség esetén egy újonc, Porkoláb István is bevethető, akár mezőnyben, akár kapuban. Szintén a tartalékok között számítunk Rédey és Tyukász játékára.
A bajnokságban idén szigorítások várhatóak, a hírek szerint bármelyik meccs előtt ellenőrizhetik, hogy kizárólag azok lépjenek pályára akik be vannak nevezve; illetve figyelni kellett arra, hogy a benevezettek között megfelelő legyen az aktív eltés hallgatók aránya (bár ez számunkra nem okozott gondot), és eltérő ligákban sem szerepelhetnek játékosaink. Így kétszer is meg kellett gondolni, hogy kiket szerepeltetünk a nevezési lapon, amit tizenhárom névvel adtunk le, majd végül pótlólag még két nevet küldtünk a szervezőknek.
Magunk között elrendeztük, hogy alaptagként Fehér, Görög, Hlavacska A. - akinek a helyét Kapitány fogja átvenni, Hlavacska T., Palágyi, Petykó, Tinkó és Tóth, míg benevezett tartalékként Erdei, Matus, Porkoláb, Rédey, Szemes és Tyukász játékára számíthatunk.
Akkor már ide is tegyük ki a bajnokság szép új honlapját, rajta a mi profilunkkal:
http://www.sportwavez.com/teams/kozelito-tel
Játékosokat kérném, hogy regisztráljanak, de akár a szurkolók is megtehetik.

Hasítunk

Lezajlott az első forduló szeretett bajnokságunkban, erről tudunk írni, ami meg is fog történni, az a baj, hogy a kátékoskeret kialakításáról szóló, lezárt tényeket felsoroló cikk még mindig nem aktuális. Az biztos, hogy mind a távozók, mind az érkezők között lesz olyan, akiről korábban még nem adott hírt a blog. De ennek még nincs itt az ideje.
A szokottnál hamarabb indult a bajnokság, az első egyetemi héten nemcsakhogy nevezni kellett, hanem az azt követő hétvégén már jött is a meccs. Mi a Sivatagi Rohamcsigák nevű teljesen ismeretlen csapatot kaptuk, és a névadási stratégia alapján egy teljesen újonc gólyacsapatra gondoltunk, akiket jó eséllyel meg is verhetünk. A keretösszeállításnál az okozott bonyodalmat, hogy nem volt kapusunk, de létszámra elég jól, minőségre tűrhetően megvoltunk. Itt nem szabad elhallgatni azt a tényt, hogy egy MA-s társunk, Porkoláb István próbajátékon vett részt, és az első félidőre elvállalta a kaput.
A meccsre a csúnya esős idő eléggé rányomta a bélyegét, a labda sokszor megcsúszott a lábakon, gyakran okozott átvételi nehézségeket, illetve sajtósunk fényképezőgépében is rögvest lemerült az összes elem, így nem tudjuk ezt a cikket képekkel kísérni.
Eleinte nehezen tudtunk kibontakozni, inkább magunkat kerestük, ahelyett hogy a csapattársakat kerestük volna. Az ellenfél pedig fegyelmezetten védekezett, amin nehezen találtunk rést. Aztán Hlavacska András duplájával a félidő felénél gyakorlatilag eldöntöttük a meccset. hátvédünk először egy cselsorozat, majd egy szöglet után talált be, és még a félidő előtt Hlavacska Tamás is betalált. Jellemzően mi voltunk a mezőny urai, ami veszélyes helyzet adódott a kapunk előtt, az többnyire távoli lövéseket jelentett, melyeket azonban Porkoláb hárított.
Félidőben az előzetesen megbeszélteknek megfelelően Görög állt a kapuba, Porkoláb ki a mezőnybe; illetve Tinkó is befutott, akit a közönség alkalmi mezének színe miatt rögvest Pinkónak keresztelt el. A lényeg az, hogy létszámra talán többen is voltunk az ideálisnál az összeszokottság pedig elmaradt a szokásostól, ennek tudható be, hogy a második félidőben voltak olyan időszakok, amikor beszorultunk a kapunk elé, és védekezni kényszerültünk.
A gólokat szerencsére továbbra is inkább mi rúgtuk. Hlavacska Tamás indította a második félidei gólgyártást, majd azonos vezetéknevű András beadás után lőtt öngólt a menteni igyekvő védő. Ezzel teljesen szétzilálódott az ellenfél védelme, és egyre gyakrabban tudtunk emberelőnyös helyzeteket kialakítani. Ezek során Rédey, Tinkó majd Palágyi szereztek gólt.
Közben egyet mi is kaptunk, szabadrúgásból, de olyan sokat az már nem számított. Ennyi volt, szép volt, jó volt elég volt. A 8-1-es összesítéssel valószínűleg vezetjük a tabellát. Csak maradjunk is ott!
Kozelito Tél - Sivatagi rohamcsigák 8-1
  kapu: Porkoláb, Görög
  mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Petykó, Porkoláb, Rédey, Tinkó
  gól: Hlavacska A. 2, Hlavacska T. 2, Rédey, Tinkó, Palágyi, öngól

Idénykezdet dolgai

Újságíróink tökéletesen átérzik a felelősséget, hogy még az idény kezdete előtt megfelelően tájékoztatni kellene a szurkolókat a csapat dolgairól, de ez igen nehéz feladat, tekintve hogy pár nappal a bajnoki rajt előtt még nem állt össze a csapat.
Ami biztos az az, hogy idén is lesz Kozelito Tél, beneveztünk, mégpedig hosszas egyeztetések, és az itt megjelent hírek ellenére a B ligába (helyettünk a Bozsik jutott fel), és ezen a héten már meccset is játszunk. A törzstagok nagyrésze folytatja a játékot, Fehér valóban visszatért a Gambrinus ligából, Erdeit pedig valóban kölcsönadtuk a Bundesligába. Ezeken felül elképzelhető, hogy Hlavacska András is belekóstol a légióséletbe. Tárgyalásokat folytattunk Kapitány Gáborral, Szemes Botonddal, és Matus Rajmunddal, de minden igyekezetünk ellenére mostanáig még igencsak bizonytalan az ő szerepvállalásuk mértéke.
Ennyiből eléggé látszik, hogy keretünk létszámra nézve elég vékony, amit a vezetőség nem hagy ennyiben, és legalább még egy igazolás várható, mielőtt az átigazolási szezon lezárulna. A tárgyalásokat azonban nem akarjuk megzavarni azzal, hogy a jelenlegi stádiumban nyilvánosságot adjunk nekik.
Ha már lehetőség adódott, aranylábú fiaink múlt héten részt vettek a soros Emirátesz Kupán, és egy kicsit megolajozták a berozsdásodott izmokat.
Az első meccsen az SS Ratio ellen kétszer kerültünk előnybe, de az ellenfél kétszer egyenlített, majd fordított, a második félidő derekán mi egyenlítettünk. Idáig talán mi voltunk jobbak, mindenesetre el kell mondanunk, hogy mindkét kapu előtt sok helyzet adódott. Ez dicséret passzos játékunkra nézve, hiszen tényleg alkottunk szép akciókat, de az is tény, hogy ha nem Fehér áll a kapuban, akkor akár vesztésre is állhattunk volna. A hajrában aztán két szerencsés góllal megszereztük a győzelmet.
Az előrehozott döntőben, a régi derbin a HajCsatok ellen is megszereztük a vezetést, de koncentrációban és egymásra hangoltságban alulmaradtunk, így ellenfelünk fordított. A külsősként bevetett Márialigeti csillogatta nagyban erényeit, három gólt lőtt, de ez is kevés volt, mert négyet kaptunk.
Ezután rögvest, szünet nélkül következett az élvonaltól búcsúzó 1. FC Sör. Akár fáradtak is lehettünk volna, de jól bírtuk, és az egész meccsen mi domináltunk. Rengeteg helyzetet dolgoztunk ki, néhányat be is lőttünk, amivel jeleztük, hogy ez a keret megfelelő létszámmal az A-ligára is alkalmas lenne. A védekezésbeli könnyelműsködésről még le kéne szokni, de egyénileg a torna legjobb csapata voltunk, és csapatként sem vallottunk szégyent. ez összességen, a Sör elleni 6-2-vel hat pontot és a kupa második helyét jelentette.
Az Emirates Kupán megjelentek: Fehér, Görög, Hlavacska A. Hlavacska T., Márialigeti, Palágyi, Tinkó
gól: Hlavacska T. 4, Márialigeti 4, Hlavacska A. 2, Palágyi 2, Görög, öngól