Négy év legszórakoztatóbb levelei

Hosszas mérlegelés után a stáb úgy döntött, összegyűjti és leközli szeretett csapatunk levelezőlistáján négy éve gyűlő üzenetek közül a legszórakoztatóbbakat, erősen szelektálva esztétikai szempontból, de még így is a nyelvet uralmuk alá hajtó filoszokhoz méltó mennyiségben. A levelezés privát jellegére való tekintettel a személyazonosságok törölve vannak. Jó szórakozást, boldog új évet stb.

(a gondnok egy büdös ribanc, ott szivatja az embert, ahol tudja, s félek, hogy fizetni kéne, ha viszont esetleg jó pillanatban kapjuk el, hivatalosan is mienk lehetne a terem, s benne lennénk a beosztásban)

 

·  kérek szépen visszajelzést. Tudtommal még mindig nem kell fizetni az ímélekért.

- Győztes meccs esetén mindenki meg van hívva egy valamire, annyi engedményt kérek, hogy nem feltétlen most szombaton lesztek meghívva, és nem azért mert ne nyernénk, mert nyerünk és kész, hanem egyéb ok miatt. Ebben a szezonban aki mesterhármast lő, az még egy korsó valamire meg van hívva (visszamenőleg is).

[kapus:] - A "minden mesterhármas fizet" bejelentés kapcsán enyhe diszkriminálásomat érzem. ;)

 - Tudod X, soviniszta vagyok! Két egymást követő kapott gól nélküli meccsben megegyezhetünk! De ha most a középpálya lázad fel, hogy oda is ígérjek valamit, akkor tökönszúrom magam.

Gyerekek, most pénteken akkor NEM LESZ EDZÉS, 3-an lennénk, és így nem érdemes. […] Egy kis otthoni fifázással azért lehet egyedül is készülni. :D :D

szombaton szarrá verjük a Kofolát. (aztán már könnyű lesz nekik gólt rúgni :D)

Dzsárekek!

 Szalagcím a jövőből: "Pokolból a mennybe - 0-12 után robbantott az alsóház győztese, az újonc Football Studies" :)

- Örvendetesen megoldódni látszik a pon-pon lányok kérdése! Mégpedig úgy, hogy a most szombati Hajcsatok elleni meccsre legyen kedves mindenki hozzon magával egy nőnemű személyt. Lehetőleg nem húgokat. Kéretik betartani, aki nem hoz senkit, az legjobb esetben szögletzászló lehet a meccsen. És ne gyanúsítgassatok, mert az ötlet eredetije nem az enyém.

 - No nő. Többi ok.

- sziasztok! nem leszek hnap. magas lázam van.

- gyógyulj meg. (javaslom az unicum használatát :D)

 - Gondolkoztam néven..... "Hermeneuták"????? Vagy legyünk inkább "1. FC Riticism" ??? Esetleg "Szonettfo SC"???? (Vagy egyenesen "Tandori".... Na jó, ez csak vicc volt)

 - azt a kis apróságot azért még igazán lezsírozhattad volna, hogy az ilyen kiemelt csapatoknak, mint a Studies, ne kelljen az átmulatott éjszakák utolsó borgőzös perceiben mindenféle meccsekre járni, mondjuk 11 előtt...

 - Jövő héten 11:15-kor játszunk, gyűljünk 10:45-kor a villamosmegállóban. Kérlek titeket, a gyűlés időpontját is vegyétek komolyan, nem azért irkálom fel ide, mert hiányoznak a számok, hanem hogy együtt, rendezetten és biztosan nem késve érkezzünk meccsre, mintha csapat lennénk.

 - szombatra aki tud, hozzon egy egyéves fehér bakkecskét, hogy ősi szokás szerint áldozhassunk az isteneknek, illetve hogy vért ihassunk meccs előtt!

- azt hittem, mást akarsz csinálni szegény kecskével... :D

- Jól van X, de Y inkább tejet igyon vér helyett. Mondjuk bakkecskéből érdekes lesz...

 

Duplájára dagadt mostanra a bokám! Aki elárulja, melyik szituációban kaptam e harci sebet a mai diadal folyamán, érdekes ajándékokban részesülhet.

A mezekkel kapcsolatban amondó vagyok, hogy ne a piszkos anyagiak döntsék el, hogy legyen-e mezünk, vagy sem. Én úgy vélem, hogy ha komolyan gondoljuk a dolgot (és mondjuk nem csak idén, hanem a mesterképzés alatt is akarunk még együtt focizni), akkor azaz 5000 forint nem is olyan sok. Nem is beszélve arról, hogy ha van egy mezünk, az egy jó kis emléktárgy is lesz majd a későbbiekben, és amikor majd a kölykeinkkel rúgjuk a bőrt a grundon, akkor eszünkbe jut majd, hogy volt egyszer egy egyetem, és volt egyszer egy csapat. =) Na jó, ez kicsit magasztosra sikerült, de azért van benne némi igazság. =)

 8 óra munka 8 óra pihenés 8 óra focizgatás

 - Másrészt: visszatértem a franciaországi vendégjátékomról, mondhatom szép hetet töltöttem a fővárosban. A párizsi csapat fontolgatja kölcsönvételemet, állítólag fel is veszik a héten a kapcsolatot X klubmenedzserrel, ami a franciák angol- és X franciatudását ismerve nem sok jóval kecsegtet.

- Y, mért nem szóltál hogy tanuljak franciául? Az elmúlt öt percben már letöltöttem két tankönyvet, aztán mindjárt belekezdek, de ha tudtok, ajánljatok be valakihez, akivel franciázhatnék párat gyorsan, hogy a nevelési díj, opciós jog,  stb. mellett a gyermekkereskedelem és gályarabság szakszókincsével is tisztában legyek, hátha arra is szükség lesz. Magam részéről nem gördítenék akadályt a transzfer elé, feltéve ha a klub (is) jól jár :D

 "Csere nélkül mit érek én?!

Ó, csere-csere nélkül mit érek én?"

 (Máté és Péter)

 

a teher odiumát és komolyságát virtualiter is érzékelem, de elhordani sajnos továbbra sem lesz módom, mivel még a mostani szombaton sem tudok visszatérni közétek.

Jobbal és többel én sem zárhatom jelen sorokat, mint az előttem gépelők:

Csak a Studies a Kozeli tó(ban)!

Sziasztok,
nekem a csütörtök tök rossz, meg most beteg is vagyok még részben, vasárnapra próbálom összekalapálni magamat, bár ha a keddet vesszük alapul, és apályaedzőkettorkonragadólefejelőgattusora gondolok mint mondjuk legyőzendő ellenség(!)re, egyből működik az önspanolás pszichológiája, de a kalap alá befér elszállokmagamtólibrahimovic vagy épp kinektörjemelalábátvanbommel is, akit távollétében flamini kolléga kiválóan helyettesített (lásd Corluka ment rögvest a gipszeldébe...)
még szerencse, hogy ahogy a Tottenhamtől (fuhú, Lennon meg Crouch megszopatta de hogy megszopatta ám a csöves milány védelmét), úgy ma este hál' Istennek mindkét pályán lévő alakulattól ízléses futballt láthattunk (Arsenal-Barca), amely meccs után nemcsak moralizálni (gattuso takarodj!), meg visszaütni (egyébként egy kurva nagy pofont), hanem lasztival barátkozni is van kedvem - köszi VALÓDI futballisták aka Messi, Nasri, Arsavin stb.

 még egyszer ezzel a Császtokkal kezded a levelet, beledőlök az első szembejövő felsőkapufába!

Csk gyógyszere elgurul1: 

Tudom, hogy mindenki nagyon elfoglalt és fontos nagyfiú, de azért próbáljátok meg ezt kitölteni: http://doodle.com/8cwz46wmfd85vm75 Menni fog, nem kérdezek nehezeket!

 Csk gyógyszere elgurul2: 

Hálás köszönet azoknak, akik nyíltan vállalt kussolással fejezték ki ignoranciájukat edzés-ügyben! Ennek a hozzáállásnak megfelelően nem is lesznek edzések. Következmény majd a tabellán.

Léci, segítsetek. Azt szeretném kérni, hogy töltsétek ki nekem a csatolt fájlban található SZART. Munkahelyi Érzelmi Intelligencia Kérdőív a neve.

 X kéri, hogy a focipályán tegezzük, mert körülményes végigmondani, hogy "Tisztelt tanár úr, legyen kedves adja le a labdát a jobb oldalra", ehelyett a "megy a jobb" lenne praktikus kommunikatív megnyilvánulás.

A Jóistenke megéltesse kendet! Elutaztunk miá' nem lehetek ottan veletek (se mezben, se meztelen), de a jó pálinkára még visszatérhetünk egykoron! :) Na akkó' valahogy imígyen zárodom, mint ajtók.....

 Szakértői vélemény a tanári csapatról az első tanár-diák meccs előtt:

Általános az, hogy 5+1-hez vannak szokva, lesznek íveléseik is, amit jó magas hátvédeinkkel (András, Balázs sat.) kéne hatástalanítanunk, de azért bízom benne, hogy menni fog. Lőni többen, főleg a kövér játékosok nagyon jól tudnak, nem egy 15 méterről izomból ficakba bevágott labdát láttam. Egyértelmű, hogy nem szabad őket lőni hagyni, és hogy a kapusunknak mindig észnél és vetődésre készen kell lenni. Ehhez a két támadónak is mindig, ismétlem mindig vissza kell zárni, és be kell állni az emberek elé, mert ezek a hátsó sorból is kiszakítják a hálót. Meccsen azért többnyire mégsem átlövésekkel próbálkoztak, hanem passzokkal vagy íveléssel bevitték a hatosig, és onnan. Az első sor (és X, aki szombaton nem lesz) nagyon szép passzolós játékra képes, a begyakorolható figurákat a vén rókák nagyon jól tudják, így is jól mozogtak együtt, hogy először fociztak közösen.
Mindenkit kérek, hogy ne próbáljunk meg kötényeket osztogatni csak azért mert anno megvágott a vizsgán, mert nem fog menni, játsszunk fegyelmezetten, azért is mert összességében elég erősek […]

Nézzük egyenként:
Tanár No.1: Tart a nullához. […]
Tanár No. 2: egyes pletykák szerint hatalmas izmai vannak, hát sajnos valóban vannak, és még a lábán is. Harcos, erős, volt egy-két jó csele is, összjátékból kivette a részét, és ő is lőtt pár bombagólt. Gyanítom, hogy inkább hátul lesz, talán gyorsasággal meg lehet fogni.
Tanár No. 3: Tisztára mint András, csak 25 évvel idősebb. Ő végig fogja bírni szusszal, és mindent meg fog csinálni. Kezdve ott, hogy ő is gólveszélyesen lő bárhonnan, de rengeteget fut, nagyon jól helyezkedik, nagyon sok passzt leolvas helyezkedéssel, és már sprintel is előre. Cselezni is tud, passzolni is tud, lát is, jól odaér mindenhova. Nem fél kihasználni fizikai fölényét sem, és ez nem a magasságra vonatkozik. Őt inkább kerüljük el:) Szórakoztató lesz, ahogy anyázik a többiekkel.
Tanár No. 4: Hasonló stílus, mint X és Y, nagy masszív és rutinos róka, annyi különbséggel, hogy gyenge az erőnléte, ezért megáll hátul és ha nem keressük őt, nem ér utol minket. De mondom, amíg bírja, vagy ha a hasa alá megyünk a labdával, akkor szerel.

 Sziasztok!
Változott a pénzügyi felállás, arra kérlek titeket, hogy az eddigieken túl nemrégiben vett sárga-zöld labda árába szálljatok be fejenként 400 forinttal.

[3 nappal később:]

Köszi szépen a négyszáz forintokat, nagyon szép nyakláncot vettem belőle, remélem tetszeni fog a leányzónak!

Amikor kiderült, hogy a nevezési lapot mindenkinek egyesével alá kell írnia:

- az aláírásom pedig: X Y (kicsit talán nehezebben olvasható formátumban)

- Aláírásomat már nem egyszer hamisítottad, gondolom menni fog.

- Gyerekek, az egész csapat aláírását nem akarom én odabiggyeszteni, egyet-kettőt még lehet, de 14-nél már egy kicsit feltűnő lenne. Mit szólnátok, ha valamelyik nap összejönnénk focizni egy kicsit, és akkor legalább aki ott van, az aláírna?

 Lávcsi van:

- Én nem biztos, hogy leszek szombaton, mert péntek délután fogorvoshoz megyek, és nem tudom, hogy fogom érezni magam utána. (Persze X, ha szerzel olyan kis golfautót, amivel le szokták szállítani a pályáról a sérülteket, akkor biztos nem hagyom ki a meccseket.) 

- Golfautó nincs, a 4-es 6-os villamost tudom felajánlani...

- Egészen meghat, hogy annyira fontosnak tartod a játékomat, hogy még a villamossínt is kivezetnéd a pályáig. (A golfautóval nem a meccsre akarok menni, hanem azt szeretném, hogy azzal hozzanak le a pályáról, ha bevérezne a fogmedrem a nagy erőlködésben)

- Ha ez bekövetkezik Y, én a két karomba zárva viszlek a legközelebbi kórházig

Most írtak nekem a Túlerőtől, hogy szeretnének köszönetet mondani  "Tinqui és a kócos játékosotok szerepléséért" és kölcsöncipőért :)

 

Ugye a villamosmegálló és a pálya között van egy 100 méteres távolság az igen forgalmas Irinyi út mentén. Ahogy itt sétáltam, látom, hogy előttem az egyik bokorban van valami szokatlan mocorgás. Közelebb érve érzékelni már tudtam, de értelmezni még mindig nem. Ugynanis egy fiú és egy lány tartózkodott a bokorban, egymástól karnyújtásnyi távolságra állva, és a lány hidegvérrel és mozdulatlanul állt a bokor közepén, miközben a fiú levetkőzött tökéletesen meztelenre. Mindezt úgy, hogy a bokor úgy valamennyire fedezte őket a bokor, de nem a gyalogjárda és az út felől. Nézem, hogy ez mi lehet, a fiú alsótestét illetően továbbra is egy szál szélfútta fütyülőben volt, ám felsőtestére felhúzott egy pólót, melyen a következő volt olvasható: FARKAS 7. Majdnem megkérdeztem a lányt, hogy akkor ő vajon a Piroska-e, de egyidőben rádöbbentem, hogy a Farkas az nem meseszereplőre utal, és még csak nem is testrészre, hanem a mai ellenfelünk sztárjára, "a Bölcsész Bajnokság Lionel Messi-jére". Ezt észlelve tényleg nem ironikus szótalálással feltört belőlem a következő kérdés: Te meg mi a f*szt csinász itt? (ti. a bokorban az út mellett). Mint az alsógatya felhúzása közben elmondta, a meccsre öltözik, mivel oda már felöltözve akar megérkezni. Mondom neki, ott a pálya mellett az öltöző meg ilyenek, esetleg nem gondol-e odamenni. Mint kiderült, elnézte a meccskezdést, és azt hitte, ha kezdésre ott akar lenni, már nem lesz ideje az öltöző luxusát igénybe venni.

 Eszméleteln nagyok voltunk, talán X a legjobb, de az egész csapat is! A téliben még soha de soha nem lőttünk ennyit, és szerintem ilyen jó csapatot még soha nem vertünk meg! Minden résztvevőnek csapatkapitányi puszi :)!

- Olvasgatom így a köztársasági ösztöndíjasok névsorát, azt úgy a BTK táján van benne pár ismerős név. Mily nagy öröm, hogy csapattagjaink nem csak a pályán hanem a tudományokban is a legjobbak között vannak! Gratuláció X-nek és Y-nak!

- Z, nélküled nem sikerült volna (:

- Csak csatlakozni tudok X-hez. Én még a szakmai önéletrajzomba is beírtalak azok közé a személyek közé, akik nagy szellemi hatást gyakoroltak rám.

 

- Kezdjünk már el olvasói leveleket írni a blogra, meg helyreigazítási kérelmeket, az szerintem feldobná az olvasottságot (:!

- egyébként tényleg :) De hozzám nem jutott el a hír, én még a kezdőrúgáskor is azt vártam, hogy nyíljon az ajtó és bejöjjön X, Y-nal a hóna alatt

- Nem a blogra vonatkoztak soraim, csak onnan tudtam meg, hogy milyen elvárásokat támasztottak velem szemben mélyen tisztelt sporttársaim. Egyébként felőlem azt is kiirhatja a kedves Szerkesztő Úr, hogy tudattalan állapotban szűzlányokat tettem magamévá az oldalvonal mellett :D

- Másrészt, ugyan nem tartozik szorosan a hétvégi meccshez, de megemlíteném, hogy meglehet, új törzshelyet kell keresnünk, ugyanis az esti órákban elhelyeztem egy olyan csomagot a Clock-ban, melyről nem értesítettem az illetékest, aki feltételezéseim szerint nem vette kedveskedésnek a tárgyalt objektumot, mely nem éppen a gyomorműködésem felhőtlen funkcionálásáról tanúskodott.

- X úgy döntött, hogy valami esőerdőben ünnepli a Húsvétot (nincs nete), úgyhogy rajtam keresztül tájékoztat mindenkit, hogy a holnapi Hajcsatok-féle kupa elmarad.

- Ammen. Zambiában vagyok egy baobabfán, 8 méter magasságban. Lejjebb a krokodilok, feljebb a keselyűk miatt nem merek menni. A csimpánzok rendesek, hoztak nekem banánt és postagalambot is. Ezeken át üzenem az alábbiakat:

Beszélgettem több tanárral, és nekik már most vérben forog a szemük, és edzenek és stb. Edzenek, és a keret is sokat erősödött. Az abszolút balfékeket kirakták, és felépült X, aki eddig nem játszott és állítólag jó. Majd lehet, hogy megnézem az edzésüket. De nem ez a lényeg, hanem hogy keretben és összeszokottságban is fejlődtek, őszhöz képest is, és minden tudásunkra szükség lesz.

 Csk gyógyszere elgurul3: 

Viszont. Erdein kívül senkinek nem vagyok az apja, sem a szponzora, és szeretném birtokomban tudni a nevezési díjaknak a tagokra eső részét. Hogy kitől mennyi pénzt szeretnék kapni, lehetőleg a következő szombaton, arra nézve a csatolt táblázat a mérvadó.

 

Alkotmányjogi viták, szavazat-újraszámlálások és fegyveres puccskísérletek után úgy alakult, hogy a tavaszi szezon végéig is X lesz a cséká. De mivel a hatalmat jobban szeretem, mintsem hogy ezt így elfogadhassam, és bele voltam betonozva az elnöki székbe, fölfelé buktam, szóval egy olyan államformát képzeljünk el, ahol X a miniszterelnök, és én vagyok a köztársasági elnök.

- X írt, hogy van egy elsőéves magyar szakos srác, aki szívesen játszana a tanár-diák meccsen. Kértem tőle egy jellemzést a srácról, íme:
[…]

Látszik, hogy amatőrökkel van dolgunk, mert pl. a testtömegindexét sem írta meg:)

 - Szerintem mondjuk meg neki, hogy hoznia kell legalább 10 elsőévest akik tapsikolni fognak a pálya szélén, egyébként jöhet

 

Tehát:

gmailbe belép,

felső menüsor egyebek füle, azon belül továbbiak, azon belül csoportok,

ott kikeresi a Kozelito Tél nevű csoportot (és nem keveri össze a Football Studiessal),

ott jobb oldalon fölül eléggé de azért nem a sarok legmélyén klikk a saját beállításaim gombra,

a leugró fülön klikk a "Tagság és email beállításai" sorra,

az előugró ablak alsó harmadánál előhozza azt, hogy "szeretnék emailt kapni minden új üzenetről",

elmenti

ír egy levelet az új listára, hogy megnyugtassa az aggódó csk-t ezen folyamat megtörténtéről

Téli pihenő átmeneti focikálással

Mielőtt bárki azzal vádolna minket a Téli Bajnokságban való el nem indulásunk után, hogy zsoldoscsapat vagyunk, és nem is a játék szeretetéért játszunk, igyekezzük kijelenteni, hogy nem így van, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy egy héttel az őszi idény lezárulása után egy szombat estén máris megkergettük a lasztit. Az alibi egy edzőmeccs volt a Hajcsatok ellen, amely a későbbiekben arra is alibit szolgáltatott, hogy a két csapat tagjai közösen menjenek a "könyvtárba".
Nem érezzük szükségesnek, hogy beszámoljunk az eredményről, hiszen felkészülési találkozóról van szó, a mi csapatunk eredményességét illetően legyen elég annyi, hogy Hlavacska Tamás megtalálta a góllövő cipőjét, és legszebb napjait idézően termelte a gólokat, de betalálta "a Bölcsész Bajnokság Rudolf Gergelye" is.
Új játékost nem avattunk, így a létszám inkább elégséges volt mint bőséges, de így is mintha hiba lett volna az összeszokottsággal, mindenesetre a csapatjátékunk akadozott egy kissé. De inkább a barátságos meccseken jöjjenek ki a hibák, amiket talán még lehet orvosolni anélkül, hogy tétmeccsen ütnének vissza. A labda nélküli mozgások kívánatos mennyisége, és a védekezés rendszere (területvédekezés / emberfogás, utóbbi egészpályás letámadássá való átalakítása) sok megbeszélnivalót adtak és még adnak is.
Egyébiránt csapatkapitányunk titkon reménykedett, hogy az esti időpontra mindenkinek sikerül kiheverni az előző éjjeli hosszas "tanulás" következményeit; és lehet hogy az előző estét addigra sikerült, de egyik, itt megnevezni nem kívánt játékosunk már napközben elérte azt a boldogságszintet, ami hangulatának lehet hogy jót tett, de a pályán nyújtott teljesítményének egyáltalán nem. Az új etikai kódex jelenleg kidolgozás alatt áll.
De hagyjuk most a világmegváltó ötleteket, a lényeg az, hogy a bajnoki szünet ellenére is aktívkodtunk egy kicsit, és erős a gyanúnk, hogy még fogunk is a télen.

"S díszei hullanak"

Lehet hogy rossz ötlet volt a sajtós szerepét a csapat első számú főinkvizítorának adni, de ha már így adódott, viseljük a következményeket, és el kell fogadnunk, hogy a blogon folyamatosan jelennek meg az erkölcsi fertőtől, hanyatlásról és pusztulásba tartásról szóló cikkek. Sajnos azonban nem tehetünk úgy, mintha nem lenne valóságalapjuk.
A legutóbbi cikkben pedzegetett válság azóta továbbgyűrűzött, és mára nyíltan kimodottá lett, hogy Petykó, ez a kiváló játékos, a kilépést fontolgatja, olyannyira, hogy a mostani meccsre már el sem jött. Talán az olvasók is átérzik ezen szavak drámaiságát, hiszen olyan játékosról van szó, aki alapítástól kezdve, azaz négy éve a csapat tagja, eddig százhúsz meccsen lépett pályára (és reméljük még legalább ennyin fog), amelyeken számlálatlanul rugdosta a gólokat.
Itt érdemes leülni egy kicsit, és a lelkébe nézni mindenkinek, aki megfordult a csapat háza táján, hogy ugyan milyen okok vezetnek addig, hogy egy ilyen játékos, akit ezer és ezer szál kapcsol a csapathoz, egyáltalán gondoljon a kilépésre. Maga Petykó azzal indokolta szándékát, hogy a pályán nyújtott teljesítmény tekintetében elégedetlen önmagával, a csapat kerékkötőjének érzi magát, emiatt méltatlannak érzi magát a tagságra és semmi öröme nincs már a játékban. Mi a magunk részéről inkább magunkat érezzük méltatlannak arra hogy egy ekkora focistával és ilyen nagyszerű emberrel játsszunk egy csapatban, és megtiszteltetés volt minden alkalom, amikor eljött közénk. Bár az a tény, hogy Petykó a meccseknek szurkolóként való látogatásától is elzárkózik, megerősíti azt a szörnyű és bizonyságot még nem nyert gyanút, hogy a kilépési szándék valós oka az, hogy a doktori hallgató Petykó lenézi csupán MA-n vagy egyenesen BA-n pallérozódó csapattársait.
Másodszor azon érdemes alaposan elgondolkodnunk, hogy ha Petykó kilépése ténylegesen és véglegesen megtörténik, akkor képesek leszünk-e még kiállni; és ha ugyan képesek leszünk is, vajon érdemes-e, nem lenne az megcsúfolása minden olyan erénynek amiért a Csapat annak idején létrejött? Létszámra eddig is kevesen voltunk, még egy alaptag távozása esetén pedig a megszűnés és az új tagok felvétele közül választhatunk. De vajon találhatunk-e olyan tagjelöltet, aki a sokrétű követelményrendszereinknek megfelel, és hogyan magyarázzuk el az ősi hagyományainkra büszke szurkolóknak, hogy a "Hajrá Petykó, áléáléóóó!" helyett mostantól a "Hajrá Gipsz Jakab!" skandálás az elvárás?
Bárhogy is lesz, nagy arculcsapás ez a csapatnak, és amikor majd a távoli jövőben, a csapat feloszlása után azon tanakodunk, hogy mi vezetett odáig, azt fogjuk látni, hogy Petykó kiválása volt az első szeg a csapat koporsójából.
A praktikus dolgokat illetően úgy döntött a csapat, hogy ha már elkezdtük, azért befejezzük ezt az idényt, és bárhogy is vagyunk, kiállunk a Fekete Sereg elleni meccsre. Nem először találkoztunk beesett, karikás szemekkel és kóválygó tekintetekkel amint összegyűltünk, erről azonban most nem az alkohol, hanem a válságos idők érzelmi viharai tehetnek. Kevesen is voltunk, és alig mertük remélni, hogy nem vész oda bajnoki veretlenségünk.
Szerencsére sikerült elég jól elkapnunk a kezdést, brillírozásról ugyan nem ejthetünk szót, de nagyjából uraltuk a játékot, a félidő közepén pedig kétgólos előnyre tettünk szert. előbb Palágyi ugratta ki a szélen Hlavacska Andrást, aki két védő között befelé húzott, majd visszalőtte a labdát a mozgásával ellentétes sarokba, majd ugyanő lőtt távolról, a kapus által oldalra ütött labdára pedig Palágyi érkezett, és lőtt a hálóba. Az előnyt gyorsan megfejeltük egy kapufával, meg egy beszedett góllal, de félidőben még így is előnyben voltunk.
Hát a játékunkkal nem lehetünk minden ízében elégedettek, feltűnő volt, hogy más csapatokhoz képest mennyire kevés nálunk a labda nélküli mozgás, amivel a legegyszerűbb labdakihozatalt is nehézzé tettük magunk számára. A második félidő elején zsinórban 4-5 labdát eladtunk még a saját térfélen, és csak utolsó pillanatban beérkező szereléseinknek, és Porkoláb ihletett formájának köszönhettük, hogy nem lett egál az állás. Összességében azért nekünk volt több helyzetünk, sokszor lőttünk mellé nagy helyzetből, illetve néhányszor az ellenfél kapusa védett akkorát, amekkorát igazán nem vártunk volna.
A meccs végére maradt némi fűszerezés, mert az ellenfél kapusa a térfél közepén elkaszálta az abszolút gólhelyzetben kiugró Palágyit, amiért megkapta a maga kétperces kiállítását. A szabadrúgásból nem lett semmi, meg amúgy az emberelőnyös helyzetből sem, amit megint gyakorolni kell majd az edzéseken. De legalább addig nem forgott veszélyben a kapu, és zsebre tehettük a három pontot.
Az állandó károgás ellenére az eredmények elég jók, az egész őszi bajnoki idényt veretlenül és mindössze egy döntetlennel játszottuk végig, sokadszorra is bizonyítva, hogy a liga élcsapatai között van helyünk. A telet a második helyen töltjük, de továbbra is saját kezünkben a sorsunk, ha mindent behúzunk, akár elsők is lehetünk.
A Téli Bajnokságban való nevezésről a vezetőség nem tudta meggyőzni a tagok mindegyikét, így az kimarad, alkalmi kupák és félbarátságos meccsek várhatóak. Na persze a blog olvasóinak amúgy sem kell unalomra számítaniuk, mert van egy két vicces vagy tanulságos cikktervezet a tarsolyban.
Kozelito Tél - Fekete Sereg 2-1
   kapu: Porkoláb
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Tinkó
   gól: Hlavacska A., Palágyi

A nyolc elég, a három egy kicsit sok

Sajtósunk az elmúlt hetekben megkapta néhányszor, hogy milyen elégedetlen és nem tud úgy örülni a győzelmeknek, ahogy egy amatőr csapat tagjaként illene. Ezt a hagyományt folytatva már a címben szerettem volna már a címben leszögezni, hogy a győzelem és a lőtt gólok száma örvendetes, de a bekapott gólok száma még mindig magasabb az ideálisnál. Persze az is igaz, hogy hét közben egyáltalán nem tűnt biztosnak, hogy győzni fog a csapat. Az alaptagok közül többen nem tudtak eljönni, és kezdésre igen szerencsésen összeállt egy hét főből álló csapat, de ehhez az kellett, hogy Tóth félig sérülten is vállalja a játékot, illetve Szemest behívtuk a tartalékok közül.
Ahogy megbeszéltük, jól nekimentünk az ellenfélnek, Szemes egy perc alatt kétszer került nagy helyzetbe, de mindkétszer tévedett egy-két centit. Annak ellenére, hogy mi irányítottunk, néhány perc játék után hátrányba kerültünk, amit két perccel később sikerült megdupláznunk. 0-2-nél egy kicsit megijedtünk, bár a játék képe alapján nem tűnt elképzelhetőnek, hogy nem mi nyerjünk, zúgott az "ébresztő!" és a "kutya gyenge!", aminek hatására összekaptuk magunkat, Hlavacska András és Szemes vezetésével kigurigáztuk az ellenfelet, néhány perc alatt négyet rúgtunk, Andrástól volt egy felsősarkos bomba is, de a szurkolók emlékezetében mégis az fog megmaradni, hogy Szemes bármikor bárki ellen jó volt egy cselre.
Ekkor már majdnem elhittük, hogy tarolhatunk, ámde újabb gólt kaptunk, és félidő is lett, ami eszünkbe juttatta, hogy itt bizony még bármi lehet. Meg hát a bekapott gól mindig bosszantó, és mindig elkerülhető, de úgy tűnt, hogy mindhárom gólt csúnya egyéni hibákból kaptuk, ami még bosszantóbb. A kétséges meccsállástól csapatszinten is összezavarodtunk, de Petykó különösen, annyira, hogy a második félidőről megfeledkezve hazament.
A második félidőben aztán egyre inkább kijött technikás játékosaink biztosította fölényünk, ha nem is alázósan, de szépen lassan csordogáltak a gólok. Szemes ebben a játékrészben is beköszönt kétszer, aztán Görög rúgott két kapufát, amiről egyszer befelé pattant, egyszer kifelé, majd Tóth is beköszönt, elmondhatjuk tehát, hogy góllal tért vissza a kényszerű kihagyás után.
Nem mindig a legegyszerűbb megoldást választottuk, voltak olyan akciók, amikor úgymond, meghaltunk a szépségben, illetve az is előfordult, hogy mind a négy mezőnyjátékosunk elrohant, és lekontráztak minket, de vagy kapusunk vagy valamelyik visszasprintelő mezőnyjátékos mindig menteni tudott.
Ha nagyon a negatívumokra koncentrálnánk, ki lehetne emelni a nem éppen közösségépítő hangulatot, vagy a taktikai elemek begyakorlatlanságát, de ha már nyolcat rúgtunk, akkor úgy néz ki, mintha igazából jók lennénk, és van egy olyan vastag szőnyeg, ami alá be lehet söpörni a problémákat.
Kozelito Tél - Dinamo Gőzgombóc 8-3
   kapu: Fehér
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Petykó, Szemes, Tóth
   gól: Szemes 4, Hlavacska A. 2, Görög, Tóth

Újabb győzelem, de annyira, hogy már szinte unalmas

Félve írunk le bármilyen állítást is a meccsről, hiszen az egyik videomegosztón igen a meccs nagy részét le lehet követni. A videózás nem kevés konfliktust szült, kezdve ott, hogy némelyik baráti csapat tagjai feltétlenül kommentálni akarták a látottakat, általában csapatunkra nézve kritikus hangnemben, aztán hogy megállapításaik jogosak, vagy arra nézve kínosak, aki mondta őket, azt mindenki eldöntheti maga. A másik utólag inkább vicces jelenet az volt, amikor a kamerát éppen kezelő csapattárs cserélte be magát, és a kamerát felvétel közben, a pályán adta át a lecserélt csapattársnak. elvileg baj is lehetett volna belőle, mert eközben az ellenfél támadott, de megúsztuk.

A meccs lényegi dolgairól való mesélést kezdjük ott, hogy a héten való kavarások ellenére nagyjából a megszokott keret jött össze, az ősszel fel-felbukkanó Tóth kivételével, és úgy éreztük, hogy itt bizony nem foroghat kétségben a győzelmünk.

Alig egy perc telt el a meccsből, amikor Tinkó kiugratását Palágyi a rövid sarokba lőtte, ezzel máris vezettünk. Hengerelés mégsem következett be, mert ellenfél is volt a pályán, de azért sem mert egy kicsit kényelmesen és pontatlanul játszottunk, a labdát csak rövid időre tartottuk meg, kiugratási kísérleteink pedig kis arányban sikerültek. Azért Palágyi letámadásból és egyéni akcióból megszerezte második gólunkat, és félidő táján egyre inkább érezhettük, hogy miénk lesz a három pont.

Ha némelyik korábbi meccsen említést nyert a két csapat közötti feszültség, most illő azt említeni, hogy sportszerűség terén példamutató meccs volt, kevés szabálytalansággal, és fair play szellemében fogant gesztusokkal. Tinkó egyszer azért átesett egy pályára tévedt biciklin, de erről nem a Lafayette tehetett.

A második félidőben voltak olyan szakaszok, amikor védelmünk egy kissé gyengének bizonyult, az emberfogás sokszor hiányzott, illetve talán nem voltak elosztva a posztok, és rendszertelenné lett a csapat mozgása. Persze sikereink domináltak, Hlavacska Tamás mindjárt az első akcióból kapufát rúgott, majd azonos vezetéknevű András vette be a hálót távolról. A félidő második felében pedig a két Hlavacska kényszerítőzött az ellenfél hatosán belül, szép labda nélküli mozgással kombinálva, aminek eredményeként Tamás lőhetett a kapuba.

Közben, ha már ennyiszer rosszul helyezkedtünk, illetve lekontráztak minket, egy gólt mi is kaptunk, illetve egyszer a keresztlécünkön csattant a labda. Egy kicsit izgultunk, hogy több gólt ne kapjunk, egy kicsit bánkódtunk, hogy nem sikerült nullára hoznunk ezt a meccset sem, de azért a győzelem nem forgott kétségben.

Az utólagos taktikai értekezleten változatos értékelések születtek, amelyeket most nem foglalnánk össze. A győzelem mindenképpen örvendetes, de a rajtunk kívüli legjobb csapatok ellen ennél több fog kelleni.

Még a csapathoz kapcsolódó hír, hogy a közgyűlés szavazása értelmében nem indulunk el az idei Téli Bajnokságban.

Kozelito Tél - Lafayette 4-1

   kapu: Fehér

   mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Petykó, Tinkó

   gól: Palágyi 2, Hlavacska A., Hlavacska T.

És íme a videók:

http://www.youtube.com/watch?v=fRSeN8FCt1Y&feature=youtu.be
http://www.youtube.com/watch?v=eZbseDcVxQY
http://www.youtube.com/watch?v=ScK_IIwhj7A&feature=youtu.be
http://www.youtube.com/watch?v=v_0mJVFiIwU
http://www.youtube.com/watch?v=yg9eVlq4GQM

Egy hangzatos cím

Most az egyszer épp bejött az ellenfél csele

A lelkes csapattársak krónikásunk lelkére kötötték, hogy valami hangzatos címet adjon a mai fantasztikus meccsről szóló beszámolónak, el is hangzott pár javaslat mint például a "Hess, hess, Ratio", a többit inkább meg se jegyeztem,és csak remélni tudom, hogy a végül megvalósulóval sikerült kielégítenem a hangzatos címre irányuló elvárásokat.
Annyit már láthat a gyanútlan olvasó, hogy egy nem mindennapi meccsről van szó, és sejtheti, hogy a tagoknak viccelődős kedvük volt a meccs után.
A keretről sokat nem kell mesélni, elvégre az egyik leghagyományosabb összeállításunk volt, a statisztikák alapján a fennállásunk óta hét legtöbb meccset játszó játékos jelent meg, az ellenfél pedig a pontszámban nem remeklő, de technikás játékosok alkotta SS Ratio volt.
A kilences kezdés nem a legbarátibb, ilyenkor a fiúk még aludni szoktak, a kezdésre éppen megérkező Petykó szabadkozott, hogy ő úgyis csere lesz, Fehér pedig akkor még erősen nyögte a hajnali pálinkák hatását, szerencséje, hogy (1) ezt a vérben forgó szemű csk nem vette észre, és (2) ettől csak még ihletettebb formába került. A kezdő iram is egy kissé álmoskás volt, Zombori azt mondta volna, hogy kóstolgatják egymást a csapatok. Aztán kijöttek a hibák, védelmünk nem mindig úgy zárt, ahogy kellett volna, és hátrányba kerültünk. A támadásépítésről elmondhatunk pár jó dolgot, hiszen a múlt hetinél sokkal összeszedettebben építkeztünk, de a befejezések sokáig nem sikerültek. Az egyenlítésre erős szerencséhez is szükség volt, mert Palágyi távoli lövését egy igazi kapusnak (=nem mezőnyjátékosból kényszerrel kapussá lett) védenie kellett volna.

Petykó és Hlava helyezik biztonságba a labdát

Az idő előrehaladtával felpörgött a hangulat, vele együtt az iram is. Illetve megjelentek a faltok is, jó sok dolga akadt Herbály sporttársnak, a felek sem magukat sem egymást nem kímélve lépkedtek oda, persze a végén azért békével váltak el egymástól a felek.
Ami azonban az eredmény alakulását illeti, abban a meccs közepén sok jó nem termett nekünk. Előbb egy szögletnél hagytuk, hogy betegyék a labdát a kapu torkában ácsorgó csatárnak, aki élt is a lehetőséggel; majd a térfélcsere után mi rúgtunk szögletet ugyanott, elszállt minden mezőnyjátékosunk, a kontrából pedig gólt kaptunk.

Palágyi küzd

1-3-nál minden szem elkezdett vérben forogni, egyesek fejében megfordult a vereség eshetősége, de azért csak hajtottunk tovább, Fehér utólag úgy nyilatkozott, hogy ő aztán egy másodpercig sem hitte, hogy nem nyerünk, mindenesetre a mentális erőnket mutatja, hogy ettől csak még egyel nagyobb fokozatra kapcsoltunk.
A védekezést néha egy kicsit hanyagoltuk, de ebben a helyzetben ez már talán megbocsátható, főleg azzal az eredménnyel, hogy ellenfelünk sztárjai is ellustultak, és a fellazuló védelmen át egyre többször jutottunk el lövésig. És akkor jött a gól, Tinkó lekészítését Hlavacska A. balról vágta a hálóba.

Hlava és Palágyi szállították góljainkat

A sporttárs ekkor úgy nyilatkozott, hogy még négy perc van hátra, és nekünk legalább még egy gólt kellett volna szerezni, vagyis támadni ezerrel. Eközben persze a Ratio is eldönthette volna a meccset, Fehér fogott vagy három ziccert, és csak azért nem négyet, mert az ártatlan játékáról ismert Hlavacska T. egyszer jó érzékkel fellökte a meginduló csatárt.
És kezdett kiderülni, hogy mindezen erőfeszítések nem voltak hiába, amikor Palágyi elküzdötte magát egy lövőhelyzetig, és a hatosról be is lőtte. Már kezdtük elkönyvelni, hogy íme ez a döntetlen és az egy pont az eredménye a küzdésnek, amikor Hlavacska András távolról a kapus szeme közé lőtte a negyedik gólt. Felrobbant a stadion, ekkora fordítást a 99-es BL-döntő, akarom mondani a tavalyi Győr-Paks óta nem látott a világ, de ezzel még nem volt vége.

Az utolsó szabadrúgás

Az ellenfél utolsó akcióját ismét csak szabálytalanul tudtuk megállítani, hét méterről, a legjobb szögből járt a szabadrúgás. Fehér unortodox módon a hosszú oldalra állította a sorfalat, és maga állt a rövidre, a cserepad pulzusa 200 körül ugrált ezekben a pillanatokban, de ha már kezünkben volt a győzelem, nem engedtük ki, Fehér megérezte a lövés irányát, és oldalra ütötte azt.
A három pont tehát nem kis izgalmak után meglett, ez örvendetes. A jövőben mindig úgy kellene játszani mint most 1-3 után. Csak nem kell előtte hátrányba kerülni.




Kozelito Tél - SS Ratio 4-3
   kapu: Fehér
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Petykó, Tinkó
   gól: Palágyi 2, Hlavacska A. 2

Az első pontvesztés

Ennek a szomorú pillanatnak is el kellett jönnie egyszer, most egy cseppnyi szomorúság ül a lelkünkben, de az hogy a százszázalékos mérleg megtörésére a hatodik fordulóig kellett várni, az egészen mennyei. Persze az is igaz, hogy ha már ennyi kemény meccset győzedelmesen megvívtunk, akkor nem terveztük most beszennyezni makulátlan mérlegünket.

A bekapott gól

A keretkialakítás némi bökkenőkbe ütközött, két alaptag hiányzott, pótlásukat legjobb igyekezettel sikerült elfogadhatóra menteni. A reggeli kilences időpont pedig kissé álmosan talált minket, közkeletű vélekedés, hogy embertelen ilyen korán még felkelni is, nemhogy versenysportot űzni. Illetve a sportemberhez méltó életmód, mely a csapaton belül egyre inkább kezd viccek tárgyává lenni, is annál nagyobb súllyal esett latba, ámbátor most úgy tűnt, aki megjelent, az meccsre kész állapotban, józanul jelent meg. Lehet, hogy ez volt a baj.
Játékunk mindenesetre kezdettől fogva nélkülözte az átütőerőt, és utólag sokat vitatkoztunk arról, hogy vajon a lelkesedés elérte-e a kellő szintet. Bezzeg az ellenfél hajtott, és sornyi cserével, köztük több, általunk korábban nem ismert és igen ügyes játékossal állt ki, ami összességében azt eredményezte, hogy inkább mi kényszerültünk védekezni. A félidő közepe táján hátrányba kerültünk, és ami azt illeti, bennevolt a játékban, hogy többgólos legyen a hátrány, mert védelmünk nem jól zárt, néha még harmincméteres íveléseket is elnéztünk, amiből az ellenfél helyzetbe tudott kerülni.

Tóth operál

Kevés jól sikerült akciónk egyikéből aztán Tinkó elment a jobbszélen, a legjobb ütemben adott be Hlavacska Andrásnak, aki a hálóba lőtte egyenlítő gólunkat.
A hátralevő bő egy félidőnyi játékban is inkább gyürkőzés jellege volt a meccsnek, mintsem szép játék, talán annyi különbséggel, hogy nekünk is egyre több helyzetünk adódott, gólt ugyan nem lőttünk, de legalább le tudtuk baltázni egymást, ha valaki rontott. Közben a feszültség is nőtt, volt egy-két szövegelős jelenet, de igazából semmi komoly.
Az utolsó perceknek mindkét csapat úgy feszült neki, hogy beveti tartalékolt ereit a győztes gól megszerzésének érdekében, de ez aztán egyik félnek sem sikerült.
Porkolábnak és a kapufának még köszönettel tartozunk, mert mindketten megmentettek minket néhány beszedett góltól.
A táblázaton elfoglalt helyünk valószínűleg nem változik, és azon a véleményen vagyunk, hogy két pont elvesztését még jóvá lehet tenni, nos hát így legyen, zúgjon a hajrá Kozelito, és a jövő héten ismét a győzelem ízét szeretnénk érezni.

Kozelito Tél - Bandó Karesz 1-1
   kapu: Porkoláb
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Petykó, Tinkó, Tóth
   gól: Hlavacska A.