Boka János

 Az immár lassan szokásossá váló létszámválság előzte meg a listavezető Torpedo elleni meccsünket. A válság meglétét persze nem mindig érzékeltük. Mindenesetre a meccs napján már tudtuk azt, hogy Tóth is lemondta a meccset, Szöllőssyhez pedig későn jutott el a meccsbehívó. A helyszínen kiderült, hogy Porkoláb eljött, de kapust nem tudott igazolni, ezért aztán ismét csere és igazi kapus nélkül álltunk ki.
Kapusra pedig szükség lett volna, többek között akkor is, amikor a saját térfélen eladott labda után a csatár elég gyenge lövése a kivetődő vészkapusunk alatt a hálónkba jutott. Ez majdnem összetörte a szívünket. De a múlt heti egészen káprázatos siker megmutatta, hogy tartalkos felállásban is lehetünk jók. És aztán ez a meccs is megmutatta. A két Hlavacska a szokásos szereposztásban most is összehozott a gólt, és úgy éreztük, hogy mindent egybevetve igenis lehet keresnivalónk ezen a meccsen is.
Aztán beütött a baj. Palágyit nem túl veszélyes szituációban hátulról fellökték, játékosunk rosszul esett, és azonnal jelezte, hogy megsérült. A játék félbeszakadt, az aranyba foglalandó jobb boka perceken belül citromnyi duzzanatot növesztett, az első diagnózis bokaszalagszakadásról és többhetes, valószínűleg az őszi idény végéig kitartó regenerációs időszakról szól. Mivel cserénk nem volt, az ellenfél engedélyével a nézők közül Vaderna Gábort állítottuk be, hogy meglegyen a létsszám, no meg neki be se kellett mutatkoznia, hiszen valaha még kerettag is volt.
A kényszerű csere tehát nem forgatta fel annyira a játékunkat, sőt a liga egyik, ha nem a legjobb hátvédje állt be hozzánk. Mezőnybeli védekezésünk tehát még biztosabb lett, és talán labdabirtoklásban is átvettük a vezetést. Sajnos az eredményben nem, mert egy távoli, inkább pontos mint erős lövés beesett a kapuba. Szerencsére hamarosan ezt a hátrányt is kiegyenlítettük: Hlavacska András cselezte be magát a hatoson belülre, lövése a kapusról Vaderna elé pattant, aki szépen levette a játékszert, majd kényelmesen átgurította a gólvonal túlsó oldalára.
A második félidő elején is kaptunk egy potyát, kapusunk egy szélről érkező, közepesen veszélyes lövést ötütt be a rövid sarokba, és máris hátrányban voltunk. Innen megint hajtás, rizikóvállalás és helyzetek kialakítása következett. Sajnos a helyzetkihasználásunk megint elmaradt az ideálistól. Az összjáték megvalósítása néha akadozott, de az egymásra figyelés, és a lelkesedés legalább példás volt. És aztán pár perccel a vége előtt eljött az a pillanat, amikor az ifjabb Hlavacska egy íveléssel megtalálta a túlsó oldalon egyedül álló bátyját, aki átvette, majd a hálóba lőtte egyenlítő gólunkat.
A hátralevő két-három percet már nagyobb izgalmak nélkül lehoztuk, és pontot szereztünk. A meccsen tulajdonképpen sokminden történt, azért a pontszerzés nem várt bravúr, és sokat jelent. De újra el kell mondanunk, hogy nem játszhatunk arra minden meccsen, hogy majd valaki beáll és megnyeri a meccset, hanem nekünk kellene saját kezünkbe vennünk sorsunkat. Palágyi kidőlése pedig újabb hatalmas csapás a szerencsésnek amúgy sem mondható szezonban.
Kozelito Tél - Torpedo 3-3
   kapu: Görög
   mezőny: Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Porkoláb M., Vaderna
   gól: Hlavacska T. 2, Vaderna

Tisztelet a hősöknek!

 Ha valamikor gondban voltunk, és valamikor csodára lett volna szükségünk, az a mostani meccs volt. Ismét úgy tűnt, hogy kapus és csere nélkül kell lehoznunk a meccset, ami az A-liga igen magas szintű küzdelmeiben magával hozta volna valószínű kudarcunkat. Ráadásul a kezdőrúgás előtt pár perccel megtudtuk, hogy Palágyi még nem heverte ki a tegnapi válogatott meccset, és késni fog. Mindössze négyen melegítettünk hát be, még az is felmerült, hogy ne álljunk ki, de persze ez méltatlan lett volna hozzánk, ezért mégis vállaltuk a harcot. Úgy lettünk mégis öten, hogy ellenfelünk egyik kiváló játékosa, Seltsam átállt hozzánk. Az ellenfelet nem kellett sajnálnunk, ezzel is sornyi cseréjük maradt. Az eljárás viszont merőben szokatlan.

De ha már meccs, igyekeztünk lelket önteni egymásba, és megtenni minden tőlünk telhetőt a csodával felérő pontszerzésért. Az ellenfél meccsnyitó középkezdése után Hlavacska András rögvest labdát szerzett, egy csel után indította bátyját, és máris miénk volt a vezetés. Ezt pár perccel később egy éles szögből leadott pontos lövéssel egalizálta az ellenfél, de közben már vérszemet kaptunk. Még mindig az első félidő első felében Hlavacska Tamás további két szép elfutás végén talált a hálóba, egyszer a kapus lábai között, egyszer oldalról a rövid sarokba bombázva.

Hihetetlennek tűnt, hogy egy A-ligás szinten is jól jegyzett csapat ellen ezer sebből vérezve is 3-1-re vezethetünk. De a játék jellege nekünk kedvezett, nem volt akkora iram, hogy nagyon kifáradjunk benne, védekezésben általában volt annyi időnk, hogy hátrarendeződhessünk, és előrejátékban is legalább néha meg tudtuk találni az üres területeket.

Abban is rendhagyó volt a meccs, hogy mindkét félidőben volt időkérés, ez nekünk külön jól jött, hogy kifújhassuk magunkat, és a harci szellemet ébren tartsuk egymásban. Az a küzdés amit ma mutattak a fiúk, az egy Dárdai-válogatotton kivül soha sehol nem látható. Az ellenfél egyszerűen nem jutott el helyzetekig, mert mindig akadt egy harcos és jó ütemű szerelés valamelyik védőtől. Kapus helyett egy madárijesztőt is letűzhettünk volna a gólvonalra, mert körülbelül ugyanannyi szerepe volt, illetve annyit is ért.

Azt is tervbe vettük, hogy fáradásunk esetén csak arra elbikázzuk a labdákat, amerre állunk, csak hogy teljen az idő, és a kétgólos előnyből legalább egyet megőrizzünk. A másik megoldás az volt, hogy valamelyik gyors csatárunkat ugratjuk ki az egyre inkább kitámadó ellenfél rovására. Tulajdonképpen mindkét elgondolásnak köszönhetünk egy-egy gólt. Seltsam a saját hatosunk magasságából emelt magas röppályán az ellenfél kapujába, ami a messze kimozduló kapus fölött a hálóba hullott. (Kölcsönjátékosunk utólag tudatosnak nevezte a gólját). A végén pedig az időközben megérkező Palágyi játszott össze Hlavacska Andrással, és védelmünk oszlopa két gólpassz után maga is feliratkozott a góllövőlistára. 

A vége tehát 5-1-es szenzációs győzelem lett, amiért még akkor is babérkoszorút, diadalmenetet és hetvenkét szűzlányt érdemelnének a fiúk (persze fejenként), ha mi lettünk volna kilométernyi cserével, és az ellenfél küzd végzetes emberhiánnyal, illetve alkoholproblémákkal. A fentebb lefestett körülmények miatt viszont a Tejút csillagaiból kellene kirakni a hősök nevét. Hlavacska András a csapat összetartásáért és elöl-hátul mozgatásáért, Tamás a zseniális góljaiért, Palágyi a meccset lezáró akcióért, Porkoláb hátul harcos labdaszerzéseiért, és mert gyorsaságával bármikor életveszélyes helyzetet teremtett, Seltsam pedig védőmunkája mellett azért érdemli meg, hogy az égboltról emberek milliárdjai elé tükröződjék neve, mert saját csapatának érdekét félretéve úgy küzdött értünk, mintha ő is öt éve velünk lenne.

Nem utolsósorban az ellenféltől is még fair play-en messze felüli gesztus, hogy engedték saját játékosukat a mi sárga mezünkben pályára lépni, ami nélkül nekünk esélyünk nem lett volna.

Kozelito Tél - The Signed 5-1

   kapu: Görög

   mezőny: Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Porkoláb M., Seltsam

   gól Hlavacska T. 3, Seltsam, Hlavacska A

Cím

Ha múltkor kapusgondokat és a csapat szétesését vizionáltuk, akkor nagyot fordult a világ. Most ugyanis ha sokan nem is, de legalább cserével voltunk, sőt mi több, a múltkor már temetett Tinkó is feltámadt poraiból, és gy a kapusgondok legalább erre az egy, ámbátor igen kemény meccsre megoldódtak. A pálya mellet realizáltuk, hogy egykori kerettagunk, Vaderna úgy megijedt félelmetes hirnevünktől, hogy inkább otthon maradt, sajnos a kétszeres bajnok ellen ennek ellenére sem mi voltunk az esélyesek.

Arról persze szó sem lehetett, hogy eleve feladjuk a meccset, a lehetőségekhez képest próbáltuk a legjobbunkat nyújtani, maradjunk annyiban, hogy az igyekezet is látszott, meg a hátrányos körülmények is. Az első félidő esemény történetéhez egy beszedett és egy szerzett gól tartozik. Előbbi egy félpályánál felelőtlenül elpasszolt labda folyománya, utóbbit Hlavacska Tamás érdemelte ki egyszemélyes letámadó akciójával.

A játék képéhez annyi, hogy nem voltunk ugyan rosszuk, egyértelműen alárendeltek se, helyzeteink is voltak, nem annyi ugyan, mint a korábbi meccseken, de azért néhány. De az is látszott, hogy nem életünk meccsét játsszuk, és hogy nincs átütőerő támadásainkban, felállt védelem ellen nem tudunk sokat felmutatni, illetve az elfogadhatónál több a könnyelműsködés, oda nem figyelés.

Az események aztán akkor pörögtek fel, amikor  a második félidő elején Palágyi félpályától egyedül kiugrott volna, mire az ellenfél visszarántotta, a játékvezető pedig ellenünk itélt szabadrúgást. Pár másodperc múlva szöglettel következett az ellenfél, és mivel nálunk a csapat fele még mindig nem tért napirendre a megelőző eset fölött, emberfogás helyett az isteni gondviselésre biztuk a gólveszély elháritását, sajnos sikertelenül. És ha ez még nem lett volna elég, félpályánál elszórt labdákkal rendre helyzetbe hoztuk a bajnokot, és rövid idő alatt újabb két gólt kaptunk. Azért is bosszantóak a kihagyások, és a gólok, mert amikor a mi védelmünknek volt ideje felállni, akkor a mi kapunknál sem esett sok helyzet.

A végefelé egyre nyilvánvalóbb lett, hogy itt mi ma pontot nem szerzünk, ezért már csak a becsületünkért harcoltunk. Palágyi egy kapufával jelezte, hogy veszélyesek vagyunk, majd Hlavacska Tamás értékesitett egy lecsorgó labdát. Hátul Tinkó mutatott be néhány védést, közülük örökké emlékezetes marad, amikor a rövid saroknál blokkolt próbálkozás után a kapunkkal szemben álló csatár az üres kapura lőhetett, de Tinkó negyven méteres vetődéssel a második lövést is hatástalanná tette.

Azért akkor már bekaptunk még egy gólt, és 2-5 lett a vége, annak idején 2010 novemberében a két csapat első meccsén 2-6 volt, az előrelépés tehát megkérdőjelezhetetlen.

A meccs arról is emlékezetes marad, hogy a kétségtelenül bosszantó hibák után néha elég határozott hangnemben figyelmeztettük egymást, erről a meccs után higgadt fővel is kialakult egy diskurzus, hogy mennyi pofázás célravezető, ha azt is figyelembe vesszük, hogy voltaképpen egy baráti célú társaságról van szó. Másrészt a vereség okainak kutatásába is jó mélyen belementünk. Játékunk pár gyenge elemét fel is fedeztük. Ezt most annyira nem teregetnénk ki.

A mai meccs értékeléséről pedig még mindig nem sikerült megegyezni. páran úgy látták, hogy nagyrészt álltuk a sarak, és egy-egy ki nem kényszertett hiba vezetett vereségünkhöz. Lapunk szerkesztősége úgy látja, hogy körülbelül ugyanannyi hibát követtünk el, mint más nem kiemelkedő meccsünkön, csak most a bajnokság egyik legerősebb csapata ezt megtorolta, illetve ezen a szinten játszva, mindössze egy cserével, és olyan gyenge edzettségi állapotban, amilyenben vagyunk, és azon a tudásszinten, ahol vagyunk, szükségszerű volt, hogy előbb-utóbb gólokban mérhető hibákat fogunk elkövetni. Tessék választani.

Tulajdonképpen a mai meccstől senki nem várta, hogy lesöpörjük a kétszeres bajnokot. A vereség módja, a gólok elkerülhetősége a vitatott téma. Meg ismét az, hogy az elmúlt két meccsünket kellett volna megnyernünk. Meg akkor már a most következőket is.

Kozelito Tél - Hazafias Népfront 2-5

   kapu: Tinkó

   mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Tóth

   gól: Hlavacska T. 2

Megy a vonat, megy a vonat

Újabb megrázkódtatás érte a fiúkat, és már olyan pletykák is felmerültek, hogy jövőre már el sem indulunk. A két hetes szünet nagy része bizakodással és felkészüléssel telt, a viharfellegek csak akkor kezdtek gyülekezni, amikor Tinkó emlegette nehéz anyagi helyzetét. A vihar hamar kitört, és a keretösszeálltás során, a meccs előtti nap délutánján Tinkó közölte a csapat vezetőségével, hogy hazautazik Békésre, és a dolgok rendeződéséig, vagyis egy előre ki nem számitható időpontig ott is marad, ezért pedig kénytelen visszavonulni a Kozelitoban való szerepléstől.

Ezért aztán némileg hátrányos helyzetbe kerültünk, kapus és csere nélkül kellett kiállnunk,a vészkapus szerepét Görög vállalta el, és csak abban reménykedtünk, hogy erős mezőnybeli négyesünk a kedvezőtlen körülmények között is lehozza a meccset. Cseréje szerencsére az ellenfélnek sem volt, tehát legalább attól nem kellett félnünk, hogy szétfutnak minket.

Egy ima elrebegése után belekezdtünk tehát, sajnos azonban a fohász lassan hatott, mert a meccs első lényegi eseményeként egy szöglet és egy hibás védelmi megmozdulás után már hátrányban is voltunk. Nem sokkal később egy nagyon szépen kijátszott akció után Hlavacska András idénybeli első góljával egalizáltunk, de ez az öröm sem tartott örökké, mert még mielőtt átvehettük volna az irányítást, az ellenfél csatára megint megtalálta a lövőhelyzetet, és a hatosról gólt lőtt. Pedig mezőnyben egyáltalán nem játszottunk alárendelt szerepet, labdabirtoklásunk és a kialakított helyzetek száma körülbelül azonos volt, csak a befejezések alakultak másként. Szenvedéseinket még tovább fokozta, hogy képesek voltunk szögletből fejesgólt kapni, ráadásul a hosszúról, látványos helyezkedési hiba révén.

A második félidőben tehát nekünk kellett futnunk az eredmény után, időnként kockáztatva azt, hogy kinyílunk hátul; illetve mivel az ellenfél néha öt mezőnyjátékossal játszott, mezőnyben kvázi emberhátrányban játszottunk.
A reményeinket visszahozó gólt Palágyi lőtte, és letámadó taktikánk révén egyre többször jutottunk el lövésig. Ahogy azonban a legutóbbi fordulóban, úgy most is körbelőttük a kaput, illetve többször ziccerből a kapusba lőttünk. Hlavacska Tamás egyszer félpályáról megpróbált kapásból az üres kapuba lőni, de szorongatott helyzetében pár centit tévedett. Közben a mi kapunk előtt is adódott néhány meleg helyzet, egyszer csak a kapufa mentett meg minket, illetve egyszer az sem, és a labda a hátvédek és a kapus lábai között megtalálta a rést a kapunkba.
Újra kétgólos hátrányból kezdhettünk kapaszkodni, de nem minden siker nélkül, mert Hlavacska Tamás belőtt egy helyzetet, és ismét elérhető közelségben volt a pontszerzés. Az utolsó percben egy kipattanó labda Tóth elé került, de ő fölé lőtt, és ezzel vége is lett.
Három forduló után három ponttal állunk, ami azért annyira nem jó, illetve a kapusposzton való hiány még ennél is súlyosabb krízist teremthet, ami miatt gyorsan ki kellene találnunk valamit.

Kozelito Tél - Zalagyöngye AM 3-4

    kapu: Görög

   mezőny: Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Tóth

   gól: Hlavacska A., Palágyi, Hlavacska T.

Egy kicsit visszább

Jót tett a csapat önbizalmának a múlt heti fölényes győzelem, talán túlságosan is, mert nem biztos, hogy mindenki realizálta azt a szintlépést, amin keresztülmentünk tavalyhoz képest. Márpedig idén már csak nehéz meccsekre lehet számítani, amikor csak legjobb formánkat nyújtva nyerhetünk, ingyen semmit adja a bőrét.
Létszámra éppen megvoltunk, kezdésre beesett az egyetlen cserénk is, harci kedvünk az egeket verdeste. A ránk jellemző kreatív játékkal próbálkoztunk helyzeteket teremteni, tulajdonképpen nem is voltunk rosszak, csak hát egy igen jól védekező ellenfél állt a pálya másik térfelén, mégis viszonylag ritkán jutottunk el helyzetig, illetve elég sokszor esett meg, hogy egy picit hosszú volt a kiugratás, vagy kései a beindulás, és odalett a lehetőség.
A félidő második felében aztán egy helyezkedési hiba után hátrányba kerültünk. Szerencsére nem sokáig voltunk hátrányban, mert Porkoláb elfutása és nagyszerű beadása után a hosszú oldalon érkező Hlavacska Tamás a hálóba lőtte egyenlítő gólunkat.
A meccs előrehaladtával kezdett paprikásodni a hangulat a mi-ők-spori háromszögben repkedett egy-két odamondogatás, de hát a nagy tét és a legfelsőbb osztály saját stressze már csak ilyen.
Nagyobb baj, hogy a védelmünk még egyszer kihagyott, elengedett egy totál elhárítható kiugratási kísérletet, amelyet aztán a csatár befutott és értékesített.
Innentől kezdve minden energiánkat mozgósítottuk az egyenlítés érdekében, elég sok alkalommal el is jutottunk lövőhelyzetig, a mezőnybeli játékunkat nem igazán érheti kritika, sajnos a befejezések nem voltak sikeresek, egy védő, vagy a kapus mindig közbe tudott vetődni. A végén még volt három veszélyes szabadrúgás a kapunk közelében, azokat túléltük, sajnos a gólszerzésben az utolsó percekben sem tudtunk eredményt felmutatni.
Maradt tehát az 1-2, jó gólkülönbségünknek köszönhetően még mindig elég jó helyet foglalunk el a tabellán, és még mindig korainak éreznénk szálazgatni, hogy hol lehetünk a végén.
Kozelito Tél - Bozsik Program 1-2
   kapu: Tinkó
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Porkoláb M.
   gól: Hlavacska T.

Diadalmas kecske

 Nagy pátoszt éppenséggel nem csaptunk első A-ligás meccsünk előtt, egyszer ennek is el kellett jönnie. Az elmúlt egy hónapban néha focikáltunk együtt, vagy legalább páran a Kozelito nevében. A jeles meccsdátum felé haladva az is kiderült, hogy létszámgondjaink lesznek, ugyanis a fél csapat nem tud eljönni. Első fordulóban persze még él az az előny, hogy nincs leadva a nevezési lap, és fel lehet vésni rá mindazokat akik éppen segédkeznek csapatunk becsületének megmentésében, tehát most az első fordulóban is az előzeteshez képest két új névvel gazdagodott a nevezési lapunk.
A pályán kiderült, hogy az ellenfél, a régről ismerős Black Ram csapata még nálunk is súlyosabb létszámgondokkal van, és csak 3+1-ben tudnak kiállni, miközben a távollevőnek hitt Pokoláb is befutott és játékra jelentkezett. A 3+1-es felálláshoz mi is alkalmazkodtunk, ezért a Tinkó - Porkoláb M., Hlavacska T., Palágyi kezdőcsapat állat a pályán kezdéskor történetünk első A-ligás meccsén, Görög és Márialigeti addig megkapták a lehetőséget, hogy a kispadon kipletykálják magukat.
Tulajdonképpen nagyobb lelkesedésünk és abból fakadó nagyobb futómennyiségünk révén kezdettől fogva fölényben voltunk, de meg kellett várni, hogy ez realizálódhasson, mert az első percek inkább koncentrált mezőnyjátékot hoztak. A helyzetek és gólok potyogásának megkezdésével meg kellett várni azt amire elkezdtük felőrölni az ellenfél energiáit. Az első cserék megejtése után Márialigeti lőtt tőle megszokott iszonyatos bombagólt, és máris miénk a vezetés. Az ellenfél innentől kezdve végig villámkapussal, tulajdonképpen kapus nélkül, egyel több mezőnyjátékossal játszott, de mezőnybeli védelmünk egész jó arányban tudta szűrni a létszámhátrányos helyzetet, amennyiben a legelől repkedő, inkább csak zavaró funkciójú támadó az ellenfél két leghátsó emberét sakkban tudta tartani.
Előnyünk meglétében aztán hamarosan beindult az ipari gólgyártás. Az első gól után egyetlen perccel Márialigeti szerzett labdát, mindenkit kicselezett, majd kihagyhatatlan helyzetbe hozta Görögöt, és máris kettővel mentünk. Ekkor az ellenfél egy megpattanó lövéssel szépített, és a meccs során utoljára még szoros volt az állás, de nem sokáig. Márialigeti gyorsan újabb két gólt szerzett, főleg az a kapus szeme közé lőtt iszonytató bikabomba marad emlékezetes, amikor a keresztlécről lefelé vágódó labda a hálót éppen érintve végül saját erejéből kifelé csavarodott, szerencsére elég jelét adva annak, hogy már előtte túljutott a gólvonalon; majd Palágyi is meglőtte a maga szokásos meccsenkénti gólját.
A továbbiakban egyértelmű volt, hogy lépéselőnyben vagyunk, és innen már csak mi nyerhetünk, illetve a meccs jellegéből adódóan elég sok terünk és lehetőségünk nyílt arra, hogy a továbbiakban is helyzetbe tudjunk kerülni és újabb gólokat lőhessünk. A második félidő elején egyrészt befutott az ellenfél ötödik játékosa, onnantól mindkét fél 4+1-ben játszhatott, illetve Szöllősy is megérkezett, és debütált a csapat színeiben, ha már pályára lépett, szépen kijátszott akció végén lövetett is egy gólt Hlavacska Tamással. A gólhenger beindult, Hlavacska Tamás saját térfelünkről is rúgott egyet, majd a meccs végére mesterhármaig jutott, Márialigeti is beköszönt még egyszer a második félidőben, illetve rúgatott még egy gólt Göröggel. Palágyi második gólját érvénytelenített a játékvezető, mert szerinte előtte már az oldalvonalon túlra jutott a labda, de emiatt nem sokat kellett bánkódnunk. A végén Szöllősy is betalált, letette a névjegyét köztünk is. A statisztikusok nem száz százalékig biztosak, de úgy hisszük, ő csak játszott ellenünk, de nem szerzett gólt, így nem kerül be abba a díszes társaságba, akik velünk és ellenünk is betaláltak.
Közben kaptunk is néhányat, de ez annyira azért nem törte össze a lelki világunkat, mert most hogy 11-2 vagy 11-5 lesz a vége, az annyira sokat nem számít. Voltak bosszantó faktorok a bekapott gólokban, de erre azt mondjuk, hogy inkább most kapjunk balszerencsés gólt, mint egy szoros meccsen.
Az első meccset tehát fölényesen, 11-5-ös végeredménnyel nyertük meg, ehhez hasonló sikert remélünk, persze tudatában vagyunk, hogy ennél azért lesz keményebb is.
A képek annak szólnak, hogy hivatalos kabalaállatunk nincs, de a Kozel sörnek a kecske, és akkor ezt a híradást is ékesítsék kecskés képek.


Kozelito Tél - Black Ram 11-5

kapu: Tinkó
mezőny: Görög, Hlavacska T., Márialigeti, Palágyi, Porkoláb M, Szöllősy

gól: Márialigeti 4, Hlavacska T. 3, Görög 2, Palágyi, Szöllősy

Új év, új remények

Jelentjük a nagyközönségnek, hogy elkezdődött a 2014-15-ös szezon, és ebben az évben is aktívak leszünk, reményeink pedig a feljutásra való tekintettel az egeket verdesik.
A nyár nagyrészt a regenerálódással és a mentális felkészüléssel telt. Ez nehezen számszerűsíthető, sikeréről talán az előttünk álló idény eredményeinek tükrében tudunk beszámolni. A keret kialakítása folyamatban van. Jelen állás szerint Fehér a PSG színeiben fogja terjeszteni a Bölcsész Bajnokságban megszerzett rutint, illetve verseskötetéből Ibrának tart felolvasásokat, ezen kultúrmisszió pedig megakadályozza abban hogy ezen az őszön is kapunkat óvja. Helyette Tinkó viseli majd a kesztyűt. Széleskörű tárgyalásokat folytattunk a mezőnybeli keret szélesítése érdekében, ez viszonylag közhelyesen Tóth és Kapitány minél erősebb bevonását jelenti; illetve tárgyalásban állunk Porkoláb Mátéval, korábbi tartalék kapusunk öccsével. Azt sem lehet elhallgatni, hogy bár a Hazafias Népfront jelen állás szerint indulni fog a bajnokságban, ha esetleg mégsem indulnának, az számunkra előnyös játékospiaci helyzetet teremthetne.
Pár hete volt egy magunk közti meccs, keret egyik fele a másik fele ellen, és természetesen győztünk.
Most pedig egy ilyenkor szokásos Emirates kupán vettünk részt. A keret nyomokban hasonlított a leendő bajnoki keretünkhöz, annyiban biztosan hogy Fehér nem volt jelen, egyébként Palágyi, Tóth és Kapitány sem, viszont a nagy tétre tekintettel reaktiváltuk Petykót, és az ifjabb Porkoláb is bemutatkozott.
Első meccsünkön a Hajcsatok ellen jó mezőnybeli játékkal, bár néhány kihagyással nyertünk 3-1-re, a gólokat mind a Hlavacska testvérek hozták össze. Dicséretes volt fegyelmezettségünk, illetve az hogy nem csak sablonokban, hanem rögtönzésben is tudtunk gondolkodni, és kezdeti aggodalmainkkal szemben erővel is bírtuk a találkozót, hiszen a második félidő második felében szerzett két góllal döntöttük el a három pont sorsát..
Másodjára szakadó esőben a Fekete Sereg ellen meccseltünk, szakadó esőben. Hlavacska Tamás megpattanó lövésével korán előnyhöz jutottunk. Az előnyt azonban lehetőségeink ellenére nem sikerült növelnünk. Játékunk esetlegességéhez az is hozzájárult, hogy Görög véletlenül két darab ballábas cipőt hozott el, és a másik két meccsre tudott kölcsönlábbelit kérni, ezen a meccsen jobb lábán is ballábas csálé csuka lötyögött. A mérkőzés nem igazán alakult jól számunkra, nem sokkal a vége előtt 2-3-as hátrányban voltunk. Az okokat még kielemezzük, illetve a tolódás nem ment olyan jól. Az utolsó percben aztán Porkoláb megmentett minket: egy vaktában előrevágott labdára rástartolt, és három méteres hátrányból indulva végül meg tudta verni védőjét, és gólt szerzett. Ezzel egyrészt döntetlenre mentette a találkozót, másrészt második labdarúgóként eljutott odáig, hogy már a Kozelito Tél képviseletében és ellenében is szerzett gólt.
A harmadik meccsre már elállt az eső, de addigra jól átfagytunk, elgémberedtünk a két meccsnyi pihenő alatt. Talán a nem megfelelő fizikai állapotunk okozhatta, hogy ellenfelünk csatára félpályától kiugorhatott, és abszolút gólhelyzetbe került. Tinkó kivetődött, de egy ütemmel elkésett, és elkaszálta a csatárt, a labda pedig továbbcsorgott, és az akciót kísérő csatártárs az üres kapuba gurított. Sokaknak a 2006-os BL döntő kulcsjelenete ugrott be, ott a bíró tévesen érvénytelenítette a gólt, most a gól megmaradt, az akcióról egészében lemaradó bíró jóvoltából a fegyelmezés maradt el. Nem sokáig voltunk azonban hátrányban, mert Hlavacska Tamás most is megrúgta szokásos szélen elfutós gólját. A második félidő közepén újra hátrányba kerültünk, és az utolsó percekben nekünk kellett küzdeni az eredményért, főleg úgy, hogy a többi meccs eredményének ismeretében ez volt a döntő, tudtuk, hogy győzelem esetén elsők, döntetlen esetén másodikok, nagy különbségű vereség esetén harmadikok leszünk. Hatalmas energiákat mozgósítottunk, és örömmel tapasztaltuk, hogy a harmadik meccsen is szép futómennyiséget produkáltunk. A legszebben kidolgozott akció Petykó előtt adódott, azonban elsőre a kapus, másodjára a védők menteni tudtak. A döntő pillanat két perccel a vége előtt adódott, amikor ellenfelünk védője időhúzási céllal a saját szögletzászlója felé vitte a labdát, miközben Hlavacska Tamás és Porkoláb Máté két oldalról próbálták szerelni. A labdatartás maga sikeres volt az ellenfél számára, ám közben kivezette a labdát az oldalvonalon túlra. A játékvezető tévesen az ellenfél javára ítélt oldalrúgást, amit ők el is végeztek. A rúgó játékos azonban az üres területekre őrizetlenül beinduló csatárok helyett a saját hatosukon álló Hlavacska Andráshoz passzolt, aki köszönte szépen, és gyorsan beverte az egyenlítő gólt - miközben az összes többi mezőnyjátékos azon reklamált, hogy kié lett volna az oldalrúgás joga. A hátralevő mintegy fél percben még a győzelmet is megszerezhettük volna, hiszen egy erőből belőtt labdára a kapu torkában hatalmas lendülettel érkezett Porkoláb, ám sajnos bevetődve a kapu mellé sodorta a labdát.
Így összességében tehát az utolsó meccs döntetlennel zárult, és veretlenségünk megőrzése mellett a kupán a második helyet értük el. Ezért inkább letagadjuk az egész jelentőségét, és úgy csinálunk, mintha csak a bajnoki szezonra való felkészülés miatt lett volna fontos mindez.
További hírek esetén jelentkezünk.

Az Emirates Kupán részt vettek: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Petykó, Porkoláb M., Tinkó
gól: Hlavacska T. 4, Hlavacska A. 3, Porkoláb M.