De sok eső, de sok sár

Az első meccseken többnyire még élni szokott a küzdőszellem, és többnyire komolyan szoktuk venni a nagy nyári fogadkozásokat, hogy na most aztán tényleg eljárunk meccsre, és tényleg lesöprünk mindenkit. Hát nem teljesen így indult. A szezon nyitómeccsét kaptuk, szombat korán reggel, és sajnos két játékosunk, Görög és Tóth csúnyán elaludt. Egyébként is neccesen lettünk volna, egy cserével, de a tragikus elalvások következtében három mezőnyjátékossal kellett kiállnunk.

A meccs képéhez még az tartozik hozzá, hogy végig szakadt az eső. A hátráltató tényezőkkel igyekeztünk a lehető legkevesebbet foglalkozni. Az elején tulajdonképpen roppant taktikusan játszottunk, hárman a kapu elé tömörülve próbáltuk azt a három embert fogni aki akkor épp veszélyesnek tűnt, illetve gyors kontrákkal egy-egy ember kirobbant, hát a játék képében kevésbé, de az elméletben még az is benne volt, hogy vezethetnénk. Nem sikerült, sőt még mi kaptunk gólt.
Az első félidőből még az a jelent említésre méltó, amikor Hlavacska Tamás rá nem jellemző módon hátulról beletaposott ellenfelébe, mindenki nagy megrökönyödésére, se Tomiban, se a meccsben nem volt ez benne. Szerencsére megúsztuk kiállítás nélkül.

Mintegy negyed óra játék után aztán Görög befutott, kiegészültünk négy főre, kár hogy akkor már hátrányban, kifulladva, illetve továbbra is csere nélkül küzdöttünk. A labdabirtoklásunka zért némileg feljavult, sajnos ez azzal is együttjárt, hogy a kontrázás helyett felállt fal ellen kellett volna támadnunk, márpedig ugye ha valaki hatékonyan védekezik felállva, az a Bozsik.

A második félidőben aztán kaptunk egy gólt, meg volt egy eszméletlen nagy lövés, amit kapusunk éppen a keresztlécre tudott tolni, és onnan pár miliméterrel a gólvonal elé pattant vissza a laszti, ezt tehát megúsztuk. A félidő közepe táján Hlavacska Tamásnak sikerült a jobbszélen lefordulnia védőről, majd bevernie a gólt a hosszú sarokba.

Itt akár meg is fordíthattuk volna a meccset, de sajnos elég ritka volt, hogy kidolgozott helyzetből jussunk el lövésig. Az utolsó percben már Tinkó is a félpálya környékén szambázott, de ez is kevés volt, maradt az 1-2. A következtetések nyilvánvílóak, önfegyelem, a csapat iránti alázat kellene, teljesen nyilvánvaló, hogy ha kezdéskor hatan vagyunk ott, akkor kedvezőbb eredmény születik. Azért is fájó a pontvesztés, mert ahogy a sorsolást elnéztük, ebben a szezonban ebben a ligában egyszerűen nem lesz olyan meccs, amiről előre lehet kalkulálni a három ponttal. Hát, akkor majd talán legközelebb.

Kozelito Tél -  Bozsik program 1-2

   kapu: Tinkó

   mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi

   gól: Hlavacska T.,

Itt van az ősz, itt van újra

A bajnoki szezonra való felkészülés során, egy héttel a bajnoki rajt előtt mintegy főpróbaként került sor az aktuális Emirates (ejtsd: emirátesz) Kupára. A helyszín és az ellenfelek már ismertek, a formaidőzítést és az új tagok beépítését lehetett volna erőltetni, ha ugyan itt lettek volna az új tagok.
Első meccsünk a Hajcsatok ellen volt, és mivel nekik inkább a próba, mintsem a kulcsjátékosaik voltak itt, mi számítottunk esélyesnek. Ennek megfelelő mennyiségben, idény elejéhez képest igen tűrhető játékkal dolgoztuk ki a helyzeteket. A gólszerzés egy ideig nehezen ment, aztán Palágyi beadása után Tóth Olivér parádés sarkazással terelte a hálóba az első gólt. A vezetést később Hlavacska Tamás, majd egy bombagóllal Görög tette biztossá. A második félidő közepén Tóth O. lőtt két kapufát, egy "szépet", és egy "csúnyát", egyet a kezdőkörből, egyet üreskapura. A végefelé kaptunk két gólt, főleg a második volt idegesítő, mert két emberen megpattanva, a kapus keze alatt átcsúszva éppenhogy átgurult a gólvonalon. Így a vége szoros lett, nem kellett volna annak lennie, addig simán eldönthettük volna, de így izgulnunk kellett, az ellenfél öt mezőnyjátékossal támadott, de kihúztuk.
Második meccsünkön a Dinamo ellen úgy alakult, hogy egész végig letámadtunk, és sikeresnek mondhatjuk a taktikát. Az ellenfél többnyire csak íveléssel tudta kihozni a labdát, azt pedig hátvédeink hiba nélkül hatástalanították. Végig mezőnyfölényben, a kapussal nem mindig elbírva, végül 3-0-ra győztünk, az előző meccshez hasonlóan Tóth O., Görög és Hlavacska T. szerezték a gólokat.
Mivel a kupára három csapat nevezett, oda-vissza vágós körmérkőzésre készültünk. Eszerint újra a Hajcsatok következett. Sokáig nem esett gól, mondhatni "közönségszórakoztató nulla-nullát" játszottak a csapatok, illetve Tóth O., Palágyi és Görög versengve rugdosták a kapufákat. A második félidő közepén Hlavacska András aztán beverte a vezető gólunkat a rövid sarokba, kár hogy hamar odalett az előny. Előbb valami kontrolálatlan kavarodás következményeként kaptunk gólt, aztán kontrából, és máris hátrányban voltunk. Ekkor történt, hogy egy szabálytalanság után az ellenfél vissza akarta adni a labdát, de kapusunk megzavarodott az őt letámadó csatártól, így a labda fölötte a kapunkba esett. Az ellenfél ezt a sportszerűség maximumának gyakorlásával azzal kompenzálta, hogy rögtön rúgott egy öngólt, így a tulajdonképpeni 1-2 helyett 2-3-ról folytattuk. Sajnos többre már nem futotta, ez maradt a végeredmény is.
Az utolsó meccs, ismét a Dinamo ellen, azért lesz emlékezetes, mert a pályafoglalás lejártával, mintegy tíz perc játék után, számunkra kedvezőtlen részeredménynél félbeszakadt. A játékidő bő harmadának eltelte után a világ egyetlen pályáján sem hirdetnek végeredményt, most se tegyük. Azonkívül említésre méltó, hogy nem mi késtünk el, sőt éppen azért tudtuk időben elkezdeni a kupát, mert mi még a csapatunk részéről indokoltnál korábban teljes létszámban megjelentünk, továbbá nem mi hosszabbítottunk a saját meccsünkön, hátha kijön az elvárt eredmény, nem nekünk volt szükségünk meccsek között öt-tíz perces szünetekre, ráadásul a pályafoglalást sem mi intéztük. Tehát ha valaki ártatlan abban, hogy nem fértünk bele az időkeretbe, akkor azok mi vagyunk, ellenben ha valakit károsan érint, hogy az utolsó meccsből hátralevő húsz percet nem játszhattuk le, azok is mi vagyunk. Maradjunk annyiban, hogy az utolsó meccsen tíz perc játék után mért, ránk nézve előnytelen állást semmilyen körülmények között nem fogjuk végeredménynek elismerni. A kupán tehát mi három meccsen elért hat ponttal és 8-5-ös gólaránnyal végeztünk.

Nem a kupához, hanem az idény elejéhez és a keretkialakításhoz tartoznak az igazolási hírek, amelyeket jobb híján ugyanebben a bejegyzésben teszünk közzé.
Fehér Renátó ebben a szezonban is a Slavia Praha első csapatával edz.
A kapusgondokat Tinkó, és a most frissen igazol Tóth Máté, szurkolói klubunk elnökének öccse, a B liga egyik nagy reménysége felválltva fogják orvosolni.
A sokszoros bajnok Hazafias Népfront visszavonulásával bő keretünk Vaderna Gábor és Papp Gergely játékjogával gazdagodik. Előbbi játékost nem kell bemutatnunk a Kozelito Tél híveinek, hiszen a B ligában időnként már kisegített minket. Papp Gergely nevét pedig a gólbányák mellett kell keresni a bölcsészliga térképén, ő az, aki tavaly csak az őszi idény alatt 21 góllal terhelte meg az ellenfelek hálóját.

Az Emirates kupán részt vettek: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Tinkó, Tóth O.
gól: Tóth O. 2, Hlavacska T. 2, Görög 2, Hlavacska A., öngól

In Memoriam Petykó Márton

Hiába, nem lehet elrejteni, a hegyfokra épült várost, a tehetség utat tör magának. Petykó Márton Tehetségét éveken át sikerrel tudtuk eltitkolni a menedzser-hiénák elől, de nem tarthatott örökké. Az angol első osztályban szereplő Lancaster United olyan fizetést ajánlott neki, amivel a hazai klubok nem tudnak versenyezni, ezért nevezett játékosunk legalább három évre a légiósok keserű kenyerét fogja enni. Ugyan az elmúlt időszakban fellépései már megritkultak a csapatban, de nem hagyhattuk, hogy búcsú nélkül távozzon tőlünk.
Összeraktunk tehát egy kupát, ahol a Hajcsatokkal, és az eddig számunkra ismeretlen Szent Anna FC-vel mértük össze tudásunkat, nem mellékesen abban a reményben, hogy ez a következő szezonra való felkészülésünket is szolgálni fogja.
Az első meccs a Szent Anna FC ellen egy kicsit döcögősen indult, aztán Palágyi, aki saját bevallása szerint egész nyáron nem ért labdába, egy bombagóllal megadta az alaphangot. Nemsokára kaptunk is egyet, de nem bánkódtunk, mert egyre inkább átvettük a játék irányítását, és lassan jönni kezdtek a gólok is. Halvány emlékeink szerint Porkoláb, Petykó és Hlavacska A. lőttek még gólt az első félidőben. Ezzel nagyjából el is dőlt a három pont sorsa.
Mégis arról marad emlékezetes a találkozó, hogy az ellenfél jámborságot sugalló neve és a meccs paprikás hangulata között mekkora ellentét húzódik. Az még nem precedens nélküli, hogy Palágyi vagy Hlavacska A. szóváltásba keveredjen, de hogy a minden kívül és felül álló entellektüell, Petykó a "Törleszthetek?" kérdéssel forduljon a csapatkapitányhoz, majd pár másodperccel később kétkezes lökéssel helyezze vízszintesbe az ellenfél játékosát, az azért tényleg jelzi, hogy valami kimozdult a rendes kerékvágásból. Petykóra persze a róla elnevezett tornán egy ezredmásodpercig sem haragudtunk ezért. Az meg már a vicc kategória, amikor az ellenfél éretlen játékosa öt-hat gólos hátrányban "ennyi volt" és "ennyit tudsz" beszólásokkal próbál emberkedni egy jól sikerült megmozdulás után.
Az öt-hat gólnyi különbség emlegetésével megelőlegeztük, hogy további gólokat lőttünk, mivel úgy is volt, Palágyi folytatta a gólgyártást, aztán Göröggel lövetett gólokat Porkoláb, a meccs vége pedig a Hlavacskáké volt, Tamás a kapust is körbefutva, András félpályától két akasztást elszenvedve, de így is mindenkit legyorsulva talált be.
A meccsen 9-1-es végeredményt számoltunk, aztán a gólszerzőket összeszedve úgy tűnik, hogy 10-1 volt. A gólszerzők: Palágyi 3, Hlavacska A. 2, Görög 2, Porkoláb, Petykó, Hlavacska T., ebben ugye mindenki egyetért?
Szünet következett, amikor láthattuk, hogy a Szent Anna fáradtan is 3-1-re legyőzi a Hajcsatokat, míg mi rendet rakhattunk a fejekben, mielőtt a Hajcsatok elleni bölcsész örökrangadó következett volna.
A rangadón elvileg esélyesnek tartottuk magunkat, aztán öt perc után már hátrányban is voltunk. Jöhetett volna a világvége-hangulat, de megúsztuk, és gyorsan fordítottunk. Az első gól elég kabaré volt, Porkoláb kisodródva az alapvonal közeléből rúgott egy gyertyát, amit a kapus megfogott, de hátvédjével ütközve kiejtett, a félpályától sprintelő Palágyi pedig a hálóba sodort. Nem sokkal később Porkoláb és Hlavacska T. is betalált így egyre biztosabbnak tűnt győzelmünk, főleg amikor a félidő lefújása előtt Porkoláb ismét betalált. Az ellenfél most valamiért formán kívül volt, ez a győzelmi esélyeinknek jót tett, de a meccs színvonalának és hangulatának nem, a második félidőnek egészen "szenvedjünk még egy kicsit együtt, amíg le nem fújják" hangulata volt. Helyzeteink voltak, gól sokáig nem. A meccs utolsó akciójából aztán Palágyi ugratta ki a hatos jobb oldalán mozgó Hlavacska Andrást, ő átvette a labdát, és már csak a kapussal nézett szembe, ám példamutató önzetlenséggel mégis a nálánál is jobb helyzetben levő Petykó elé passzolt, aki természetesen értékesítette a helyzetet. Ezzel a meccs 5-1-es győzelmünkkel zárult, de még annál is nagyobb öröm, hogy Petykó a csapatbeli utolsó labdaérintésével gólt szerzett, és ezzel távozik körünkből.
Ha akarunk győztest jelölni a kupán, akkor azok kétségtelenül mi vagyunk. További edzőmeccsek még lesznek. A bajnokságra a keret kialakítása még folyamatban van.
Az In Memoriam Petykó Márton tornán megjelentek: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T. Palágyi, Petykó, Porkoláb M., Tinkó
gól: Palágyi 4, Porkoláb 3, Hlavacska A. 2, Petykó 2, Görög 2, Hlavacska T. 2.

És most mi lesz a blog címe?

 A múlt heti pofon úgy tűnik még pont időben jött, mostanra összekaptuk magunkat, mind létszámban, mind mentálisan rendesen megvoltunk. Kellett is, egyrészt azért hogy helyreállítsuk b ecsületünket, másrészt azért, mert az elmúlt két hét gyalázatos eredményei ellenére még most is úgy álltunk, hogy győzelem esetén a miénk lesz az alsóházi elsőség.

A kezdés elég jól sikerült, még csak néhány perc telt el amikor a Hlavacska testvérek szokásos összjátékából megszületett a meccs első gólja (a gólpasszt amúgy Palágyi adta, hiszen ő gólpasszadás szempontjából Hlavacskának számít). Ez azért is különösen fontos volt, mert a fizikálisan igen erős Bozsik ellen nem akartuk megkockáztatni, hogy megint hátrányból kelljen támadnunk a kényelmesen betömörülő és bekkelő ellenfél ellen.

Az állás már félideig nem változott, azért említésre méltó, hogy többségében nem nálunk volt a labda, hanem védekeznünk kellett. Ezt viszont legalább megoldottuk, illetve egyszer a keresztléc segített ki minket, de a lényeg, hogy a félidőben, sőt a második félidő feléig nem esett újabb gól, és egészen úgy nézett ki, hogy akár 1-0 is lehet a végeredmény. Mivel azonban az egygólos előny köztudottan nem előny, nem adhattuk fel a támadásokat, és bennünk volt az újabb gól megszerzésének vágya. Ezt leginkább három kapufával jeleztük, Hlavacska Tamás közelről, András távolról döngette meg, Palágyi pedig a kapus beforgatása után emelt a keresztlécre.

Aztán a végefelé beindult a gólgyár, és biztosítottuk a győzelmet. A második gólt Hlavacska András szerezte, a harmadikat Tóth ívelése nyomán a hátvéd helyzete el saját kapujának bal felső sarkában, végül Palágyira jött ki az akció, aki még a kapus reakcióidejét megelőzve átgurította lábai között a labdát.

Hát szóval nyertünk, most talán még jobban is, mint ahogy a játék képe alapján kellett volna, de ha a szeptemberi ultrapeches 1-2-t is figyelembe vesszük, akkor minimum ennyi szerencse kijárt.

Tinkó lelki békéje kedvéért azt is fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy marha jól védett, legalább két-három olyan lövést fogott, amiért bizony egy rossz szavunk nem lehetett volna, ha bemegy.

És akkor ezzel felértünk a hetedik, vagy szebben mondva az alsóházi első helyre. Azért az egész szezont és a szezon előtti várakozásainkat illetve félelmeinket figyelembe véve ezt sikernek kell elkönyvelnünk, legelső sorban a biztos bentmaradás miatt. Arról még lehetne vitatkozni, hogy egy alsóházi elsőségnek mi a preszízse.

Külön említésre méltó, hogy házi gólvágónk, Hlavacska Tamás az utolsó pillanatig versenyben volt a gólkirályi címért, végül két góllal lemaradt a bajnokcsapat Papp-testvéreitől, de emiatt már igazán nem fogunk búslakodni. Tomi különben is újpesti lakos, ezért joggal mondhatja, hogy majd jövőre.

Kozelito Tél - Bozsik Program 4-0

   kapu: Tinkó

   mezőny: Görög. Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Porkoláb M., Tóth O.

   gól: Hlavacska T., Hlavacska A., Palágyi, öngól

Mohács

Ez a mai meccs annyira rossz volt, hogy inkább csak röviden. A bő keretből Tinkó távollét, Szőllőssy egészségügyi állapota miatt mondta le a találkozót, végül Tóth sérülése se jött rendbe, Fehér pedig elaludt, így aztán kapus és csere nélkül kezdtük a meccset. Illetve így is fejeztük be.

Eleinte egész jól tartottuk magunkat, az első akcióból Hlavacska Tamás máris helyzetbe került, de eltévesztette a hosszú sarkot. Nem sokkal később viszont Porkoláb lapos lövéssel bevette az ellenfél kapuját. Eddig még jók is voltunk, bizonyára emlékeztünk az őszi parádés győzelemre, amikor minden előzetes számítás ellenére nyertünk. Na hát ez a mostani meccs gyorsan más irányt vett. Rögtön kaptunk is egy gólt, szépen sakk-mattig kijátszottak minket. Aztán egy másodikat, egy közepes erejű viszont igen távoli lövésből. Harmadjára pedig olyat, amit látva a tagok némelyike legszívesebben rögtön hazament volna. Szimpla felpassz volt, még csak nem is a kapunk irányába tartott, kapusunk viszont beütötte magának.Ennyire durván potya gólt lőni már lőttünk, de kapni még soha nem kaptunk.

A második félidőt röviden annyiban lehet összefoglalni, hogy semmi nem jött össze, elöl a szokásos módon eljutottunk helyzetekig, de minden kimaradt, még az is, amikor hárman csak a kapusra vezettük a labdát, hátul pedig sorban kaptuk a gólokat, a végén már egész megalázó módon. A legvégén baloldali beadás végén Hlavacska András még gólt szerzett. Ezzel 2-9-re módosult az eredmény, a kettes és kilences számjegy szereplése pedig nem lehet véletlen, ha a mohácsi vész augusztus 29-én történt.

Könnyű lenne arra fogni a vereséget, hogy túl sokan maradtak távol, és a helyszíni keret ennyire volt képes. Kétségtelen, hogy ha többen vagy jobb kapussal vagyunk, jobban szerepeltünk volna, de nem okolhatjuk csak ezzel a vereséget. Emlékezhetünk ara, hogy néhány hónappal ezelőtt ugyanez a keret ugyanezt az ellenfelet 5-1-re verte. Még drámaibb, ha a Signed és az Anonim elleni meccsek eredményeit összeadjuk: ősszel ugyanilyen sebezhető kerettel 12-1, tavasszal 4-13. A további okokat még keressük, de nem hisszük el, hogy ha ősszel fényesen sikerült, akkor most miért nem.

Kozelito Tél - The Signed 2-9

   kapu: Görög

   mezőny: Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Porkoláb M.

   gól: Porkoláb M. Hlavacska A.

Borúra derű

Már épp rituális és csoportos harakirit akartunk elkövetni, azért nem sikerült, mert még egymás torkát szorongattuk, ahelyett, hogy mindenki a saját életével vetett volna számot, amikor kiderült, hogy az utánunk következő meccre az egyik csapat nem jött el. Így aztán alkalmunk nyílt a Hajcsatok ellen egy hivatalos barátságos mérkőzésen tesztelni, hogy vajon a felsőházi iramhoz képest mit bírunk. A keret annyiban változott, hogy a vereség megfeküdte Hlavacska Tamás gyomrát, ő tehát hazament, viszont alkalmilag csatlakozott hozzánk Tóth Máté, szurkolói klubunk elnökének öccse, akinek leigazolására korábban már tettünk komoly kísérleteket. Persze fáradtan és idegesen így is eleve hátrányban voltunk az ellenfélhez képest.
Szerencsére a pályán ebből nem sok látszott, ha csak 80%-os gőzzel is, de elég magabiztosan játszottunk. Körülbelül úgy, ahogy az éles meccsen kellett volna. Szép támadás végén, még a meccs elején Palágyi passzából Porkoláb megszerezte a vezetést, amit a továbbiakban eredményesen tartottunk. A mezőnyjáték nagyjából kiegyenlített volt, de azért azt meg kell említeni, hogy a kapuban Tóth M. elég ihletett formát mutatott, aminek következtében azóta is téma a csapat közgyűlésében a leigazolására tett további kísérletek megtétele.
A meccs végefelé aztán elkezdtünk egyre inkább fölénybe kerülni, mintha kevesebb csere többet adott volna nekünk, sejtettük, hogy csak a kapuson múlik, mikor szerezhetünk újabb gólt. Ez aztán Tóth Olivér jóvoltából történt meg, Porkoláb hatalmas szólója után, és ezzel eldőlt a meccs, bár vége még nem volt, mert az utolsó percben egy üres kapuig kijátszott akcióból Palágyi is betalált. Győzelmünk ezzel komoly különbséget feltételező 3-0-ra alakult, amivel legalább részben sikerült helyreállítani a csapatba vetett hitünket.
Kozelito Tél - Hajcsatok 3-0
   kapu: Tóth M., Görög
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Palágyi, Porkoláb M., Tóth O.
   gól: Porkoláb M., Tóth O., Palágyi

Az élet kegyetlen.

A végső számolgatáshoz érkeztünk, már csak három forduló volt hátra a bajnokságból, és azon a hatalmas horderejű tényen törtük fejünket, hogy vajon hetediket vagy nyolcadikok leszünk-e. Egy biztos, hogy az Anonim ellen mindenki három ponttal számolt, talán túlságosan  is. A bő keretből ezúttal a költők maradtak távol, amivel elvben még nyerhettünk volna, de utólg mégis ez bizonyult az első szögnek a koporsónkban.
Ha az eseményekre koncentrálunk, akkor az első fontos esemény egybeesik az első bekapott gólunkkal, egy sunyi megpattanó lövéssel. Ez már előrevetítette, hogy az őszi eredményt már nem fogjuk megismételni. Labdabirtoklásunk azonban bizakodást keltő volt, igen valószínűnek tűnt, hogy meg tudjuk fordítani, persze így is kellemetlen, hogy nekünk kell futnunk az eredmény után. Azonban pár perccel később amíg még Palágyi és Görög egymás haját tépték, hogy kié lett volna a labda, a támadószekció kijátszotta a helyzetet, amit Hlavacska Tamás értékesített. A továbbiakban is sok helyzetünk volt, de a szerencse és a kapus megakadályozták, hogy ezeket gólra váltsuk.
A félidei értekezleten arra jutottunk, hogy sokkal jobbak vagyunk, meg kell nyerni a meccset, illetve érdemes egész pályán letámadnunk. Ez a zseniális ötlet hamarosan tragikomédiába fúlt. Csatárunk pont az ellenfél legjobban cselező játékosát támadta le nagy lendülettel, aki könnyedén ellépett mellette, a védők későn léptek ki, a kapus későn reagált, és bent volt a labda a hálónkban.
A továbbiakban folyamatosan és egyre gyakrabban vezettük a támadásokat, hát amolyan részleges sikerekkel, mert lövésig az ellenfél betömörülő védekezése ellenére elég gyakran eljutottunk, de tovább nem. A félidő derekán jártunk, amikor sikerült kétszeres kényszerítővel és némi szerencsével helyzetbe hozni Palágyit, aki a védőkön keresztül begyömöszölte egyenlítő gólunkat.
Itt meg lehetett volna fordítani a meccset, de egy percen belül borzasztó demoralizáló módon ismét gólt kaptunk, ezúttal sakk-mattig kijátszva. Valahogy az volt az érzésünk, hogy ahányszor átjön az ellenfél a félpályán, annyiszor mindig gólt rúg, ebből a szempontból tulajdonképpen szerencse, hogy a második félidőben egyre gyakrabban csak elrugdosták a labdákat amerre álltak.
Tényleg mindent megpróbáltunk, és elég gyakran jutottunk helyzetekbe, de a liga legjobb kapusa és a tőlünk elpártoló szerencse minden kísérletet megakadályozott. Előbbire példa az, amikor baloldali éles beadás után Porkoláb százhúsz-százharminc centiről próbálkozott a lövéssel, de a kapus átért a hosszúra; míg utóbbi kategóriába az illik, amikor egy szöglet után Hlavacska András lefordult a védőjéről, és a hatosról szemben a kapuval lőhetett, sajnos túl okos akart lenni, és két centivel a rövid sarok mellé gurított.
Szóval van az a meccs, amikor a világért nem akarna semmi bemenni, korábban arra jutottunk, hogy egy szezonban egy ilyen elvileg megtörténhet, de ebben a szezonban már legalább ötödik vagy össze se tudjuk számolni, hányadik ilyen meccsünkön vagyunk túl.
Két perccel a vége előtt aztán kaptunk még egyet, megint olyat, amin el lehet gondolkodni, hogy vajon első számú kapusaink nem védték-e volna. Így aztán 4-2 lett a vége. Nagyon barátian megörvendeztettük az ellenfelet szezonbeli első győzelmükkel. Kár hogy emiatt mi magunk kerültünk távolabb a korábban olyan reálisnak tűnő hetedik helytől.

 Kozelito Tél - Anonim Alkoholisták 2-4
   kapu: Görög
   mezőny: Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Porkoláb M., Tóth
   gól: Hlavacska T., Palágyi