Korán kezdtük a téli álmot

Három hét szünet után két rettenetesen neház kihívás várt ma a fiúkra, a Bandó Karesz, és a korai kelés. Egyik irgalmatlanabbnak ígérkezett, mint a másik.
A kezdő sípszóra mégis egész tűrhető számban a helyszínen voltunk, sőt akadt egy meglepetésvendég is, Erdei Tamást két és fél év száműzetés után visszahúzta a szíve közénk. Játszani ugyan nem volt hajlandó, de a pálya széléről követve az eseményeket mentálisan egyesült velünk.
Maga a meccs jól indult, aztán kevésbé jól folytatódott. Az első akcióból egy szép lövés, pár perccel később egy Tóth-kapufa jelezte győzelmi szándékainkat. Aztán bekaptuk az első gólt kontrából, csapatszinten nagyon is csúnya hiba után, hiszen mind a négy mezőnyjátékosunk felment támadni, amit a labda elvesztése után gyorsan büntetett az ellenfél. Talán az átgondolatlan csere is közrejátszott, hogy így alakult, hiszen a gól pillanatában Hlavacska A., és Tóth O., vagyis a két hátvédünk volt lent, és négy támadó a pályán. De ha szomorkodtunk a helyezkedési hiba miatt, akkor jöhetett rögtön egy taktikai, ami előző bánatunkat feledtetve újabb bánattal és újabb bekapott góllal terhelt minket. Történt, hogy egy hátrafejelt labdát kapusunk az hatos jobb széléről próbált visszalőni a mezőnybe, de a térfél közepén álló csatárt találta meg, aki távolról azonnal a kapunkba lőtt. És ha ez még nem lett volna elég, két perccel később az ellenfél egyik játékosa a mi szögletünk után labdát szerezve, és sorban mindenkit kicselezve jutott gólhelyzetbe, kapusunk elhúzta a lábát, amiért nyilvánvaló hetes járt volna, azért úsztuk meg mégis, mert a labda így is a csatártárs elé került, aki az előnyszabályt kihasználva gólt szerzett. Hát akkor már jobban jártunk volna a büntetővel.
A sokkoló 0-3-as állás ellenére a második félidő elején megráztuk magunkat, és villantottunk pár szépet. Tóth baloldali beadására tőlünk ugyan nem érkezett senki, de a hosszú oldalon a hátvéd amúgy Devecseri-módra a saját kapujába juttatta a labdát. Nem sokkal később Hlavacska András lőhetett egy akción belül kétszer is csak a kapussal szembenállva, de nem sikerült a gólszerzés. Utólag azt sütötte ki a kupaktanács, hogy ha gólt lő, akkor egygólos hátrányból egész tűrhető eséllyel felálltunk volna. Szerkesztőségünk azonban úgy véli, hogy akkor már mindjárt két gólt kellett volna lőnie, mert akkor máris egál lett volna az állás. Na de lépjünk tovább.
Amúgy torkosborz módjára kaptunk egy negyediket is, meg volt az ellenfélnek egy üreskapuig kijátszott helyzete, amit szíveskedtek kihagyni.
A végén volt még egy elképesztő nagy helyzetünk, gyönyörű passzos akció végén Palágyi lőtt kapufát. Az utolsó percben meg aztán amikor már mindenki felment támadni (és ezért most nem annyira haragszunk), jött még egy kontra, és a csatár kapusunkat átemelése után közelről befejelte a szívünket utoljára összetörő gólt is.
Na hát ez az a meccs, amikor semmi nem sikerül, ebből a szempontból irányadónak tekinthetjük, hogy az egyetlen gólunkat sem mi magunk szereztük, mintha Isten szólt volna le közénk ezzel a fellegek közül, hogy gyerekek, ti itt ma nem lőtök gólt. És lőn. A csapat egységes véleménye, hogy egy szezonban egy olyan meccs van, amikor semmi nem sikerül, abban megoszlanak a vélemények, hogy ez volt-e az, vagy az első forduló.
Kozelito Tél - Bandó Karesz 1-5
   kapu: Tinkó
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Porkoláb M., Tóth O.
   gól: öngól

Ez a nap más, mint a többi

Bizony a szombat másmilyen nap mint a többi. A futball hívőinek például ez az a nap, amit meg kell szentelni, és különleges élményként részt vehetnek az ünnepi szertartáson. Amihez már csak egy pettyes labda kell.
A mai meccsen több meglepő dolog történt. Először az, hogy Tóth Márton is feltűnt, és játékra jelentkezett. (Nevezett játékos állítólag mindkét keresztnevét ugyanannyira használja, és mivel Mátékból már túlteng a csapat, egy kísérletet megért, hogy őt Mártonként tartsuk számon.) Ez annyira nem meglepő, mert egy nappal korábban már jelezte emailen, viszont tétmeccsen most először lépett pályára nálunk. Ennél is nagyobb meglepetés, hogy két cserénk volt, ebben a szezonban valóban először. Ennek kapcsán először fordult elő, hogy nem azért kellett veszekedni egymással, hogy ki mehet le pihenni egy kicsit, hanem azért, hogy ki mehet vissza játszani. Na hát amúgy ebben még némi önkritikára szorulunk.
Az első percekben jól kezdtünk, helyzeteink is voltak, aztán utólag megbeszéltük, hogy igazából csak helyzetecskék, de ezt akkor még nem tudtuk. Szóval akár vezethettünk is volna, nem így lett, de ettől nekünk nem lett jobb. Egy kapufáig jutottunk, aztán inkább átadtuk a helyzetek kidolgozásának lehetőségét a fekete bika fiainak, akik ezt meg is tették, sőt, valamikor a félidő második fele táján a vezetést is megszerezték.
Akkor most lehetne részletezni, hogy milyen helyzetecskéink voltak, de hely hiányában, most inkább nem.
A második félidőben szerencsére sikerült megfordítanunk az eredményt, és természetesen erről is Hlavacska Tamás tehet. Egyrészt azért, mert egy pompásan felépített kontra végén képes volt bevágni a hosszúba egy olyan tőle már szokásosnak tekintett gólt. Másrészt pedig egy szabadrúgás után, hiába ment a szövegelés, hogy milyen rosszul állunk fel, neki mégis le lehetett gurítani, és ha már kapta, egyből ki is pókhálózta a felső sarkot. Kis gól is gól - mondhattuk volna.
Az előnyt aztán nem sikerült megtartani, nem volt éppen szerencsénk, az egyenlítő lövés két védőnkön pattant meg, mielőtt a hálóban kötött volna ki. Itt felidéztük magunkban, hogy az előző hetekben szokásunk volt 3-2-re nyerni, és jó úton tartunk efelé, már csak egy gólt kell. eláruljuk előre, hogy nem sikerült. Kontra volt, csak hosszan tolta meg a labdát a kilépő játékos. Azonkívül inkább védekeztünk, és boldogok voltunk, hogy legalább az sikerült.
Aztán hogy az egy pont az jó vagy rossz, az majd a végelszámolásnál dől el. Addig boldog születésnapot kívánunk Tinkónak, aki hosszú idő után először szerepelhetett mezőnyben ezen a szép októberi napon.
Kozelito Tél - Black Ram 2-2
   kapu: Tóth M.
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Porkoláb M., Tinkó
   gól: Hlavacska T. 2

Tündér szerencsénk változandó, hol mosolyog, hol utálva néz ránk

Sziasztok!

Krónikásunkat, mint rendesen, most is azzal nyaggatták társai közvetlenül a meccs után, hogy ugyan mi lesz a blogbejegyzés címe. Nos, eredeti ötlet híján Berzsenyihez nyúltunk vissza. Aki önerőből felismeri a verssort, az értékes jutalmat nyerhet!
A harmadik fordulóban, a The Signed ellen az a furcsaság esett meg, hogy volt cserénk. Egy. Először a szezonban.

Tóth gólja

Ennek megfelelő lelkesedéssel, erőnket nem kímélve kezdtük a meccset. Labdabirtoklási mutatóink ugyan nem voltak olyan nagyon jók, de a vezetést hamar megszereztük: Palágyi ugratta ki Tóthot, aki a jobb oldalról egyből lőtt, lövése a kapus lábát is érintve a hosszú alsó sarokba jutott.

védekező formációban

Az előny megnyugtatott minket, a meccs képe viszont egyáltalán nem volt megnyugtató, sokkal inkább védekezni kényszerültünk, mintsemhogy újabb támadásokat vezethessünk. Az első félidőben Porkolábnak és Palágyinak volt még egy-egy nagy helyzete, de ezzel kifújt. A mi hatosunkon pedig elég gyakran ismétlődtek az izgalmas helyzetek, védőinknek és kapusunknak nagy mentéseket kellett bemutatniuk, illetve írd-és-mondd három alkalommal a kapufa mentett meg minket.
Küzdésből amúgy jelesre vizsgáztak a fiúk, csak a labdabirtoklás és a saját térfélről való labdakihozatal nem ment úgy mint pl. Hlavacska András jelenlétében szokott menni.
A második félidőben kissé felpörögtek az események. Kezdve azzal, hogy az ellenfél kapusa elkezdett mezőnyjátékost játszani, illetve legalábbis a félpályáig feljött, de ritkán ért labdába, ezért a létszámbeli fölény nem érvényesült. Ettől még sok lövése volt az ellenfélnek, közte sok veszélyes, és sok rossz,  de ezt nem a taktikaváltásnak tudjuk be. Aztán egy gólt is kaptunk, kicsit rosszul tolódtunk, és üresen maradt az ember.

az első bekapott gól

De ez nem tört össze minket. Alig valamivel később Palágyi hozta fel a labdát két ellenfél között, majd jobbra Göröghöz játszott, ő pedig egyből a hosszú felső sarokba lőtt. Tanítanivaló gól volt, rásadául ismét nálunk volt az előny. Az meg már csak csemege, hogy a kapitány az 50. gólját szerezte a csapatban.

Hlavacska Tamás gólja: a labda és a baba együtt a hálóban

Ismét csak rövid időnek kellett eltelnie, mire Hlavacska Tamás próbálkozott kapura íveléssel a saját térfelünk közepéről. A labdába az ellenfél kapusa belekapott, és az lelassult, de így is a gólvonalon túlra jutott.
A maradék mintegy tíz percben a hősies védekezés dominált. Illetve inkább a hősies, mint a védekezés. Sokat köszönhetünk az ellenfél helyzetkihasználási mutatójának, és Tinkó kapus mentéseinek. Utóbbiban bizonyára az új kesztyű is közrejátszott. Egy hajmeresztően rossz kapuskidobás után az üreskapus helyzetet is megúsztuk.
Valamikor a végefelé kaptunk még egy gólt, de csak hogy szoros legyen a vége. Aztán még görögnek volt egy nagy helyzete, de a kapus védte. Az utolsó percekben meg arra rúgtuk a labdát, amerre álltunk. És így sikerült megtartani az előnyt a lefújásig.
Három forduló után hat ponttal egész tűrhetően állunk eddig. A mostani győzelemmel Fehér Renátó születésnapjára is szeretnénk sok boldogságot küldeni. Meg hát nekünk még él emlékeinkben a tavaszi 9-2, és örülünk, hogy ebből legalább egy keveset tudtunk törleszteni.
Kozelito Tél - The Signed 3-2
   kapu: Tinkó
   mezőny: Görög, Hlavacska T., Palágyi, Porkoláb M., Tóth O.
   gól: Tóth O., Görög, Hlavacska T.

Régi erkölcs s spártai férfikar

A csapat közvéleményének engedve egy Berzsenyi-idézet került a címbe. Aki segédlet nélkül felismeri, hogy melyik versből van, értékes ajándákot nyerhet.
A lényeg a lényeg, a második fordulóban sem számíthattunk sem könnyebb ellenfélre, sem erősebbb keretre, mint az elsőben. Egészen pontosan ugyanaz az öt játékos állt ki, mint a múlt héten, annyi köünnyítéssel, hogy most kezdésre odaért mindenki. Illetve nagy erővel töltött el minket annak a másfél évvel korábbi meccsnek az emléke, amikor az addig pontot sem vesztő Mász FC-t Palágyi és Hlavacska András góljaival végül megvertük.
A csere nélküli felállás akár végzetes is lehetett volna, de szerencsénkre az ellenfélnek sem volt cseréje, ezért nem emelkedtek fölénk futómennyiségben. A játék első percei tapogatózással kezdődtek, aztán amikor úgy gondoltuk, hogy már érdemes belekezdeni, Palágyi mintegy tíz méterről a hosszú alsó sarokba bikázta a meccs első gólját.
Az első félidőben több világrengető esemény nem is történt, talán valamivel több helyzetünk volt, de ezt csak a patikamérleg jelezte, és különben is ezen a szinten nem lehet elkönyvelni egy meccset, mert egyetlen hiba végzetes lehet.
A második félidő közepe táján Palágyi harmincméteres ívelése találta meg Hlavacska Andrást az ellenfél hatosán, aki előbb mellre vette a labdát, majd parádés mozdulattal a hosszú felső sarokba lőtt. Ez valószínűleg olyan gól volt, amire még sokáig fogunk emlékezni. Annyi biztos, hogy a liga vezérkara a pálya szélén ült, és szorgalmasan jegyzetelt...
Sajnos a meccs ezután rossz fordulatot vett, hagytuk kiegyenlíteni az ellenfelet, pedig odáig voltaképpen egészen taktiksan, ügyesen, egymásra figyelve, erőt beosztva játszottunk. A kiegyenlítéshez is enyhén szólva ki nem kényszerített hibák vezettek. Először egy félpályás ívelés ment el a hatoson belül felugró csatár, hátvéd és kapus fölött, és esett be a kapuba, másodszor pedig egy bedobás után kezdett egy játékos cselezésbe a saját hatosunkon, aminek labdavesztés, és azonnali gól lett a következménye.
Azért szerencsére volt még bennünk erő, tudtunk menni előre, és annyit elértünk, hogy Hlavacska András ki tudta ugratni Palágyit a jobb oldalon, aki ismét megszerezte a csapatnak az előnyt. Itt volt az ideje, két perccel előtte egy szokásos döngő kapufával jeleztük igényünket a győztes gólra. A hátralevő két percet aztán kivédekeztük. Na jó, akkot említésre méltó az is, hogy egyszer a kapusunk által védett labda egy védőnk testéről pont az üres kapu és a csatár közé pattant vissza, de kapusunk valami kengurukra jellemző ugrással földön fekvésből hátrafelé repülve tisztázni tudott.
A vége tehát 3-2-es megérdemelt győzelem lett, és ezzel az első pontjainkat szereztük az idei bajnokságban.
Kozelito Tél - Mász FC 3-2
   kapu: Tinkó
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi
   gól: Palágyi 2, Hlavacska A.

De sok eső, de sok sár

Az első meccseken többnyire még élni szokott a küzdőszellem, és többnyire komolyan szoktuk venni a nagy nyári fogadkozásokat, hogy na most aztán tényleg eljárunk meccsre, és tényleg lesöprünk mindenkit. Hát nem teljesen így indult. A szezon nyitómeccsét kaptuk, szombat korán reggel, és sajnos két játékosunk, Görög és Tóth csúnyán elaludt. Egyébként is neccesen lettünk volna, egy cserével, de a tragikus elalvások következtében három mezőnyjátékossal kellett kiállnunk.

A meccs képéhez még az tartozik hozzá, hogy végig szakadt az eső. A hátráltató tényezőkkel igyekeztünk a lehető legkevesebbet foglalkozni. Az elején tulajdonképpen roppant taktikusan játszottunk, hárman a kapu elé tömörülve próbáltuk azt a három embert fogni aki akkor épp veszélyesnek tűnt, illetve gyors kontrákkal egy-egy ember kirobbant, hát a játék képében kevésbé, de az elméletben még az is benne volt, hogy vezethetnénk. Nem sikerült, sőt még mi kaptunk gólt.
Az első félidőből még az a jelent említésre méltó, amikor Hlavacska Tamás rá nem jellemző módon hátulról beletaposott ellenfelébe, mindenki nagy megrökönyödésére, se Tomiban, se a meccsben nem volt ez benne. Szerencsére megúsztuk kiállítás nélkül.

Mintegy negyed óra játék után aztán Görög befutott, kiegészültünk négy főre, kár hogy akkor már hátrányban, kifulladva, illetve továbbra is csere nélkül küzdöttünk. A labdabirtoklásunka zért némileg feljavult, sajnos ez azzal is együttjárt, hogy a kontrázás helyett felállt fal ellen kellett volna támadnunk, márpedig ugye ha valaki hatékonyan védekezik felállva, az a Bozsik.

A második félidőben aztán kaptunk egy gólt, meg volt egy eszméletlen nagy lövés, amit kapusunk éppen a keresztlécre tudott tolni, és onnan pár miliméterrel a gólvonal elé pattant vissza a laszti, ezt tehát megúsztuk. A félidő közepe táján Hlavacska Tamásnak sikerült a jobbszélen lefordulnia védőről, majd bevernie a gólt a hosszú sarokba.

Itt akár meg is fordíthattuk volna a meccset, de sajnos elég ritka volt, hogy kidolgozott helyzetből jussunk el lövésig. Az utolsó percben már Tinkó is a félpálya környékén szambázott, de ez is kevés volt, maradt az 1-2. A következtetések nyilvánvílóak, önfegyelem, a csapat iránti alázat kellene, teljesen nyilvánvaló, hogy ha kezdéskor hatan vagyunk ott, akkor kedvezőbb eredmény születik. Azért is fájó a pontvesztés, mert ahogy a sorsolást elnéztük, ebben a szezonban ebben a ligában egyszerűen nem lesz olyan meccs, amiről előre lehet kalkulálni a három ponttal. Hát, akkor majd talán legközelebb.

Kozelito Tél -  Bozsik program 1-2

   kapu: Tinkó

   mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi

   gól: Hlavacska T.,

Itt van az ősz, itt van újra

A bajnoki szezonra való felkészülés során, egy héttel a bajnoki rajt előtt mintegy főpróbaként került sor az aktuális Emirates (ejtsd: emirátesz) Kupára. A helyszín és az ellenfelek már ismertek, a formaidőzítést és az új tagok beépítését lehetett volna erőltetni, ha ugyan itt lettek volna az új tagok.
Első meccsünk a Hajcsatok ellen volt, és mivel nekik inkább a próba, mintsem a kulcsjátékosaik voltak itt, mi számítottunk esélyesnek. Ennek megfelelő mennyiségben, idény elejéhez képest igen tűrhető játékkal dolgoztuk ki a helyzeteket. A gólszerzés egy ideig nehezen ment, aztán Palágyi beadása után Tóth Olivér parádés sarkazással terelte a hálóba az első gólt. A vezetést később Hlavacska Tamás, majd egy bombagóllal Görög tette biztossá. A második félidő közepén Tóth O. lőtt két kapufát, egy "szépet", és egy "csúnyát", egyet a kezdőkörből, egyet üreskapura. A végefelé kaptunk két gólt, főleg a második volt idegesítő, mert két emberen megpattanva, a kapus keze alatt átcsúszva éppenhogy átgurult a gólvonalon. Így a vége szoros lett, nem kellett volna annak lennie, addig simán eldönthettük volna, de így izgulnunk kellett, az ellenfél öt mezőnyjátékossal támadott, de kihúztuk.
Második meccsünkön a Dinamo ellen úgy alakult, hogy egész végig letámadtunk, és sikeresnek mondhatjuk a taktikát. Az ellenfél többnyire csak íveléssel tudta kihozni a labdát, azt pedig hátvédeink hiba nélkül hatástalanították. Végig mezőnyfölényben, a kapussal nem mindig elbírva, végül 3-0-ra győztünk, az előző meccshez hasonlóan Tóth O., Görög és Hlavacska T. szerezték a gólokat.
Mivel a kupára három csapat nevezett, oda-vissza vágós körmérkőzésre készültünk. Eszerint újra a Hajcsatok következett. Sokáig nem esett gól, mondhatni "közönségszórakoztató nulla-nullát" játszottak a csapatok, illetve Tóth O., Palágyi és Görög versengve rugdosták a kapufákat. A második félidő közepén Hlavacska András aztán beverte a vezető gólunkat a rövid sarokba, kár hogy hamar odalett az előny. Előbb valami kontrolálatlan kavarodás következményeként kaptunk gólt, aztán kontrából, és máris hátrányban voltunk. Ekkor történt, hogy egy szabálytalanság után az ellenfél vissza akarta adni a labdát, de kapusunk megzavarodott az őt letámadó csatártól, így a labda fölötte a kapunkba esett. Az ellenfél ezt a sportszerűség maximumának gyakorlásával azzal kompenzálta, hogy rögtön rúgott egy öngólt, így a tulajdonképpeni 1-2 helyett 2-3-ról folytattuk. Sajnos többre már nem futotta, ez maradt a végeredmény is.
Az utolsó meccs, ismét a Dinamo ellen, azért lesz emlékezetes, mert a pályafoglalás lejártával, mintegy tíz perc játék után, számunkra kedvezőtlen részeredménynél félbeszakadt. A játékidő bő harmadának eltelte után a világ egyetlen pályáján sem hirdetnek végeredményt, most se tegyük. Azonkívül említésre méltó, hogy nem mi késtünk el, sőt éppen azért tudtuk időben elkezdeni a kupát, mert mi még a csapatunk részéről indokoltnál korábban teljes létszámban megjelentünk, továbbá nem mi hosszabbítottunk a saját meccsünkön, hátha kijön az elvárt eredmény, nem nekünk volt szükségünk meccsek között öt-tíz perces szünetekre, ráadásul a pályafoglalást sem mi intéztük. Tehát ha valaki ártatlan abban, hogy nem fértünk bele az időkeretbe, akkor azok mi vagyunk, ellenben ha valakit károsan érint, hogy az utolsó meccsből hátralevő húsz percet nem játszhattuk le, azok is mi vagyunk. Maradjunk annyiban, hogy az utolsó meccsen tíz perc játék után mért, ránk nézve előnytelen állást semmilyen körülmények között nem fogjuk végeredménynek elismerni. A kupán tehát mi három meccsen elért hat ponttal és 8-5-ös gólaránnyal végeztünk.

Nem a kupához, hanem az idény elejéhez és a keretkialakításhoz tartoznak az igazolási hírek, amelyeket jobb híján ugyanebben a bejegyzésben teszünk közzé.
Fehér Renátó ebben a szezonban is a Slavia Praha első csapatával edz.
A kapusgondokat Tinkó, és a most frissen igazol Tóth Máté, szurkolói klubunk elnökének öccse, a B liga egyik nagy reménysége felválltva fogják orvosolni.
A sokszoros bajnok Hazafias Népfront visszavonulásával bő keretünk Vaderna Gábor és Papp Gergely játékjogával gazdagodik. Előbbi játékost nem kell bemutatnunk a Kozelito Tél híveinek, hiszen a B ligában időnként már kisegített minket. Papp Gergely nevét pedig a gólbányák mellett kell keresni a bölcsészliga térképén, ő az, aki tavaly csak az őszi idény alatt 21 góllal terhelte meg az ellenfelek hálóját.

Az Emirates kupán részt vettek: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Tinkó, Tóth O.
gól: Tóth O. 2, Hlavacska T. 2, Görög 2, Hlavacska A., öngól

In Memoriam Petykó Márton

Hiába, nem lehet elrejteni, a hegyfokra épült várost, a tehetség utat tör magának. Petykó Márton Tehetségét éveken át sikerrel tudtuk eltitkolni a menedzser-hiénák elől, de nem tarthatott örökké. Az angol első osztályban szereplő Lancaster United olyan fizetést ajánlott neki, amivel a hazai klubok nem tudnak versenyezni, ezért nevezett játékosunk legalább három évre a légiósok keserű kenyerét fogja enni. Ugyan az elmúlt időszakban fellépései már megritkultak a csapatban, de nem hagyhattuk, hogy búcsú nélkül távozzon tőlünk.
Összeraktunk tehát egy kupát, ahol a Hajcsatokkal, és az eddig számunkra ismeretlen Szent Anna FC-vel mértük össze tudásunkat, nem mellékesen abban a reményben, hogy ez a következő szezonra való felkészülésünket is szolgálni fogja.
Az első meccs a Szent Anna FC ellen egy kicsit döcögősen indult, aztán Palágyi, aki saját bevallása szerint egész nyáron nem ért labdába, egy bombagóllal megadta az alaphangot. Nemsokára kaptunk is egyet, de nem bánkódtunk, mert egyre inkább átvettük a játék irányítását, és lassan jönni kezdtek a gólok is. Halvány emlékeink szerint Porkoláb, Petykó és Hlavacska A. lőttek még gólt az első félidőben. Ezzel nagyjából el is dőlt a három pont sorsa.
Mégis arról marad emlékezetes a találkozó, hogy az ellenfél jámborságot sugalló neve és a meccs paprikás hangulata között mekkora ellentét húzódik. Az még nem precedens nélküli, hogy Palágyi vagy Hlavacska A. szóváltásba keveredjen, de hogy a minden kívül és felül álló entellektüell, Petykó a "Törleszthetek?" kérdéssel forduljon a csapatkapitányhoz, majd pár másodperccel később kétkezes lökéssel helyezze vízszintesbe az ellenfél játékosát, az azért tényleg jelzi, hogy valami kimozdult a rendes kerékvágásból. Petykóra persze a róla elnevezett tornán egy ezredmásodpercig sem haragudtunk ezért. Az meg már a vicc kategória, amikor az ellenfél éretlen játékosa öt-hat gólos hátrányban "ennyi volt" és "ennyit tudsz" beszólásokkal próbál emberkedni egy jól sikerült megmozdulás után.
Az öt-hat gólnyi különbség emlegetésével megelőlegeztük, hogy további gólokat lőttünk, mivel úgy is volt, Palágyi folytatta a gólgyártást, aztán Göröggel lövetett gólokat Porkoláb, a meccs vége pedig a Hlavacskáké volt, Tamás a kapust is körbefutva, András félpályától két akasztást elszenvedve, de így is mindenkit legyorsulva talált be.
A meccsen 9-1-es végeredményt számoltunk, aztán a gólszerzőket összeszedve úgy tűnik, hogy 10-1 volt. A gólszerzők: Palágyi 3, Hlavacska A. 2, Görög 2, Porkoláb, Petykó, Hlavacska T., ebben ugye mindenki egyetért?
Szünet következett, amikor láthattuk, hogy a Szent Anna fáradtan is 3-1-re legyőzi a Hajcsatokat, míg mi rendet rakhattunk a fejekben, mielőtt a Hajcsatok elleni bölcsész örökrangadó következett volna.
A rangadón elvileg esélyesnek tartottuk magunkat, aztán öt perc után már hátrányban is voltunk. Jöhetett volna a világvége-hangulat, de megúsztuk, és gyorsan fordítottunk. Az első gól elég kabaré volt, Porkoláb kisodródva az alapvonal közeléből rúgott egy gyertyát, amit a kapus megfogott, de hátvédjével ütközve kiejtett, a félpályától sprintelő Palágyi pedig a hálóba sodort. Nem sokkal később Porkoláb és Hlavacska T. is betalált így egyre biztosabbnak tűnt győzelmünk, főleg amikor a félidő lefújása előtt Porkoláb ismét betalált. Az ellenfél most valamiért formán kívül volt, ez a győzelmi esélyeinknek jót tett, de a meccs színvonalának és hangulatának nem, a második félidőnek egészen "szenvedjünk még egy kicsit együtt, amíg le nem fújják" hangulata volt. Helyzeteink voltak, gól sokáig nem. A meccs utolsó akciójából aztán Palágyi ugratta ki a hatos jobb oldalán mozgó Hlavacska Andrást, ő átvette a labdát, és már csak a kapussal nézett szembe, ám példamutató önzetlenséggel mégis a nálánál is jobb helyzetben levő Petykó elé passzolt, aki természetesen értékesítette a helyzetet. Ezzel a meccs 5-1-es győzelmünkkel zárult, de még annál is nagyobb öröm, hogy Petykó a csapatbeli utolsó labdaérintésével gólt szerzett, és ezzel távozik körünkből.
Ha akarunk győztest jelölni a kupán, akkor azok kétségtelenül mi vagyunk. További edzőmeccsek még lesznek. A bajnokságra a keret kialakítása még folyamatban van.
Az In Memoriam Petykó Márton tornán megjelentek: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T. Palágyi, Petykó, Porkoláb M., Tinkó
gól: Palágyi 4, Porkoláb 3, Hlavacska A. 2, Petykó 2, Görög 2, Hlavacska T. 2.