Jár a keksz

Szép napra virradt ez a regel, két meccsünk is volt egy nap alatt. Az első a Hajcsatok elleni derbi, fokozódó téttel, amúgy napra pontosan hat évvel a két csapat első összecsapása után.
Mi meglepően jól voltunk, a télen megszokott módon variálódott az, hogy éppen kik vannak itt, és ki az a most épp két ember aki nincs. Viszont nagy erősítés, hogy Hlavacska András is bejelentkezett, először nézőnek, aztán játékosnak.
Az első percek a mieink voltak, látszik, az ellenfél elkényeztetett jó dolgában nem volt szokva ahhoz, hogy egy cserével kell játszaniuk. Mi pedig a téli, első számú játékmesterünk nélkül vívott néha kissé laposabb meccsek után egyenesen tündököltünk, az első öt percben vagy három gyors passzos akcióval sikerült tiszta helyzetet kidolgoznunk. Az első gólra sem kellett sokat várni: Hlavacska Tamás vitte a labdát a szögletzászló felé, két védő támadta, de ő lazán elpasszolta közöttük a labdát, pont az üresen érkező Görög elé, aki a kapufa segítségével kilőtte a hosszú alsót.
Vezetésünket növelni is sikerült, Hlavacska András a felezővonal bal szélétől indult, szellőlépteivel elrebbent két védő mellett, és ha már a hatoson járt, laposan a kapuba gurított. Ekkor körülbelül 10-15 perc telt már el, és ekkor jött meg a két csapatba összesen három játékos, hozzánk Tóth, meg igazából Studniczki is, bár ő rövid gondolkodás után úgy döntött, mégis inkább ellenünk játszott. Ebben a percben kaptunk is egy gólt. Már majdnem megijedtünk, de hogy szoros lett az állás, na de nem sokáig: centerünk közeli lövését kiütötte a kapus, de aztán a körülményes védőktől Palágyi megszerezte a labdát, és a léc alá lőtt.
A félidei eredmény a három-egy volt, ránk nézve igen sok szép reményt keltő. Az ellenfélhez beállt két friss játékos felpörgette az iramot, olyan meccs volt, amire a semleges nézők is csak csettinthettek, mindkét részről gyors, rechnikás és sportszerű játékkal, hát azért talán a játéknak ebben a szakaszában is nekünk volt több és nagyobb helyzetünk.
Történt két sajnálatos esemény: az egyik, hogy Studniczki elárult minket, és átlövésből lőtt egy gólt, a másik, hogy Hlavacska Tamás egy egyébiránt sikeres és fontos szerelésnél olyan szerencsétlenül ütközött ellenfelével, hogy megsérült a bokáján, le kellett cserélni, az első diagnózis két-három hetes pihenőt jósol.
De megijedni nem nagyon volt kedvünk, nyomtunk tovább, voltak helyzeteink, és egyet gólra váltottunk: Görög szerzett labdát a támadó térfélen, Palágyihoz játszott, aki becsületes távolságból kilőtte a jobb alsó sarkot.
A hátralevő időben a védelmünk is megmutathatta, mire képes, és meg kell hagyni, jelesre vizsgázott, nem sok teret hagytunk az ellenfélnek, igazából nem csak ekkor nem, hanem az egész meccsen nem, leginkább átlövésből próbálkozhattak, de Tinkó ezeket olyan arányban szedegette ki akár a felső sarokból is, hogy nem volt értelme az ő kapujára lövöldözni.
 Az eredmény tehát győzelem, és ez örvendetes.

Kozelito Tél - HajCsatok 4-2
   kapu: Tinkó
   mezőny: Erdei, Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Tóth O.
   gól: Palágyi 2, Görög, Hlavacska A.

Kolbászból a kerítés

Pihenni nem volt időnk, szünet nélkül rögtön jött a következő meccs. Annyi történt, hogy Studniczki helyett Tóth Olivér érkezett meg, a játékosok száma ugyanaz maradt, de a személyi összetétel változott.
Az első félidőnek még viszonylag elején sikerült megszerezni a vezetést, Hlavacska Tomi a szélen meghúzta, aztán most a változatosság kedvéért a rövid felsőbe lőtt. Ez számunkra kényelmessé tette a meccset, na meg az is, hogy valahogy úgy éreztük, most nem borul fel úgy a pálya ellenfelünk javára, mint az őszi bajnoki meccsen. Palágyi ezen a meccsen is meglőtte a szokásos kapufáját, de ennyiben maradtunk, más világrengető esemény nem volt.
Amilyen kevés eseményt hozott az első félidő, olyan sűrű volt a második. Kezdődött azzal, hogy Hlavacska Tamást fellökték a térfél közepén, mi kettőpercet reklamáltunk, az nem lett, de Porkoláb büntetett: a sorfal mellett nagy erővel a rövid felső sarokba lőtt. Ezután vezettünk pár egészen ügyes támadást, az egyik után már majdnem lekontráztak minket, de Palágyi a félpályánál szerelt, előretört, majd ballal a hosszú felső sarokba csavart, egészen parádés lövés volt, amivel már három nullára vezettünk.
Ezután kaptunk egy gólt, és a későbbiekben is kaptunk gólokat, de sugározzék ez a bejegyzés optimizmustól, és a bekapott gólokkal, hibákkal ne foglalkozzunk. A lényeg az, hogy mindig vezettünk legalább két góllal, már persze a 0-0-t és az 1-0-t kivéve.
A továbbiakban Palágyi varázsolt, a kanadai táblázaton további három pontot szerzett, és ez fölényesen eldöntötte a meccset. Először egy szöglet után kiadogatott sakk-matt helyzetet vert be, aztán a saját térfél közepéről indulva megcsinálta a kihagyhatatlan helyzetet Hlavacska Tamásnak, a végén pedig Erdei szögletére érkezett jól, és tette fel a koronát a mai teljesítményünkre.
Ha valaki belezavarodott volna a számolásba, annak jelezzük, hogy mi hatig jutottunk, a Bandó háromig, ez olyan szép magyaros eredmény. És ez jó.
Kozelito Tél - Bandó Karesz 6-3
   kapu: Tinkó
   mezőny: Erdei, Görög, Hlavacska T., Palágyi, Porkoláb M., Szőllőssy, Tóth O.
   gól: Palágyi 3, Hlavacska T. 2, Porkoláb M.

Nem fenékig tejföl

A bajnokság következő meccsnapján két meccsre készültünk, az első a Bozsik program ellen, akikkel már első téli szereplésünk óta sok és nagy csatát vívtunk, hát így készültünk most is. Az egy nap alatt vívandó két meccs hírére elég tisztes számban összejöttek a srácok, három cserével leginkább kellemes gondjaink voltak, arra nem lehetett számítani, hogy elfáradjunk.
Most nem hangsúlyoztuk külön, hogy jó lenne az első gólt megszerezni, hogy ne felállt védelem ellen kelljen próbálkoznunk az egész meccsen, de sikerült: Mintegy öt perc játék után Porkoláb M. kapott egy indítást, villámsebességgel lefutotta védőjét, elment a kapus mellett, a gólvonalon aztán már csak át kellett sétálnia a labdával.
A vezetés megszerzése után felpörgött a meccs, ment a hajtás mindkét részről ezerrel. Voltak helyzeteink, de túlzás lenne állítani, hogy domináltunk. Mindenesetre kihagytunk két-három olyan helyzetet, aminek a kimaradását a későbbiekben igencsak bánhattunk. Ja igen, egy percen belül mindkét csapatnak volt kapufája, nálunk Palágyi érte el egy szabadrúgás kombináció után.
A második félidő közepén bekaptuk azt a hihetetlenül balszerencsés gólt, ami a Bozsik ellen már rutinszerűen mindig jön, most egy jobbról érkező beadás több pattant meg védőinken, hogy egyen vagy kettőn, azt majd a vidókon kielemezzük, és onnan jutott a hálónkba, valójában teljesen ártalmatlan szituáció után.
Döntetlenről folytattuk, ezt azonban még a magunk javára fordítottuk, Studniczki balról jövő beadását Szőllőssy lőtte a léc alá, ismét megvolt a vezetés. Az utolsó percekben azonban szétesett a csapat, utólag azt a közhelyet emlegettük, hogy "fejben elfáradtunk" volna. A lényeg az, hogy üresen maradt egy csatár a hatosunkon, és gólt lőtt. Aztán ugyanez megismétlődött. Hátrányban pedig már mi támadtunk ki, törvényszerűen maradt üres ember, többször, néhányszor megúsztuk, egyszer viszont megint nem.
Kozelito Tél - Bozsik Program 2-4
   kapu: Tinkó
   mezőny: Erdei, Görög, Hlavacska T., Palágyi, Porkoláb M., Studniczki, Szőllőssy
   gól: Porkoláb M., Szőllőssy

Az élet mint habostorta

A pszichológusom azt mondta, hogy legyek optimista, és törekedjek a jó dolgokat észrevenni. Hát megpróbáltam. Akkor a keretkialakításról inkább nem is mondok semmit, vagy talán annyit, hogy az élet mindig tele van meglepetésekkel, még hat év foci után is.
A hírek szerint rendkívül offenzív felfogású, B-ligás ellenféllel szemben néztünk szmeben, pár játékost már ismertünk korábban, amúgy pedig sok gólra és lehetőleg győzelemre készültünk. A gólhenger az első félidő közepén indult be, két egészen hasonló góllal: kényszerítőzés, Porkoláb M. a hatos jobb oldaláról visszateszi a labdát balra, az ott érkező csatártársnak pedig már csak be kell lőnie. Először Studniczki, másodszor Hlavacska T. volt az ítéletvégrehajtó. Úgy tűnik, Pörgőláb megirigyelte játékostársai góéját, és alig néhány perccel később a térfél közepéről küldött egy hálószaggató bombát a jobb alsó sarokba. Ekkor úgy tűnt, miénk a vezetés, és ha érett játékot vagyunk képesek produkálni, nem kerülhet veszélybe a győzelmünkkel járó három pont.
A folytatás is hasonlóképpen biztatóra sikerült, Porkoláb igencsak megtalálta a góllövőcipőjét, na meg druszája védjegyévé váló utolsó emberre rárohanós letámadást is megirigyelhette, ugyanis ilyen egyéni akcióból szerezte meg csapata negyedik gólját, úgy hogy abból a kanadai táblázaton 2 plusz 2 pont állt a neve mellett. A félidő közepén Studniczki lövetett egy üreskapuig kijátszott gólt Göröggel. A hajrában pedig Porkoláb újabb góllal tette fel a koronát teljesítményére, ezúttal szép passzos akció után lőtt a hatos oldaláról a hosszú felső sarokba.
Volt némi feszültség is a meccsen, odamondogatás, ellenfelünk néha a labda távollétében is szándékosan rugdosódott, körülbelül a harmadik izomból és idegből elkövetett rúgás lehetett, amit a játékvezető már kegyeskedett észrevenni, és emberelőnyt kaptunk az utolsó két percre, ezt azonban már nem igazán használtuk ki.
Na hát így egész jól mutat a krónika, hajrá fiúk, csak így tovább!
Kozelito Tél - In-team 6-7
   kapu: Tóth M.
   mezőny: Erdei, Görög, Hlavacska T., Porkoláb M., Studniczki
   gól: Porkoláb M. 3, Studniczki, Hlavacska T., Görög

Most mi voltunk kegyetlenek

Ez a nap is eljött. A mai meccs történetesen szombatra esett. Az ellenfél a Kofola, ezért ki kellett vetkőznünk önmagunkból, és sötétkéket öltöttünk, alig ismertünk magunkra. Keret terén a bőség zavarával küszködünk, a télire kibővített, megerősített listán most épp azon megy a rinyálás, hogy mért ilyen sok a játékos, és akkor ki verheti be a hisztit és maradhat otthon meccsezés helyett. A csapat mentális állapota szerteágazó. De mindenképpen győzelemben bíztunk.
Az első néhány perc immáron szokásos nehézségei után - Studniczki egy alkalommal becsúszva, saját tüdejét a labda útjába dobva mentett a gólvonal előtt - magunkhoz ragadtuk az irányítást, és mivel a gólok is potyogni kezdtek, a győzelem egy pillanatig sem forgott kétségben. Ennek következtében ez a mostani bejegyzés is egy meglehetősen egyhangú felsorolás lesz, hogy melyik gólunk miként született.
Az elsőt Palágyi lőtte, a hatoson belülről előb a keresztléc alsó élét, majd a jobb kapufát érintette a labda mielőtt a hálóba pattant volna. A második Tinkóé, ha szépet akarunk mondani, akkora erővel lőtt, hogy a labda a kapus kezével együtt szállt a kapuba. Harmadjára Studniczkira jött ki a lépés, aki második meccsén első Kozelitós gólját szerezte. Negyedjére Studnicki balról jövő beadás után Tóth érkezett középen, és lőtt gólt. Ötödiknek Palágyi lőtte el a labdát a kapus mellett, ami éppen nem akadt volna be, de a helyzetet megteremtő Porkoláb éppen arra járt és a gólvonalon túlra segítette a játékszert.
Félidőben 5-0 volt, ez már előrevetítette, hogy izgulnunk nincs miért. A továbbiakban viszont a gólok sorrendje nem biztos. Az biztos, hogy Studniczki megtáltosodott, lőtt egy gólt közelről, egy távolról, és egyet - nevezzük így - esernyőcsel révén. Ezek között Palágyinak volt egy irgalmatlanul nagy gólja, szögéet után a térfél közepe tájáról, vagy még azon túlról. Görög a szokásosjó helyen érkezős gólját szerezte meg, ezúttal Studniczki jóvoltából. Tinkó a jobbszélről lőtt be labdát középre, hogy beadás, vagy lövés, azt ő tudja, mindenesetre a kapus eszén túljárt. A meccs megkoronázásaként Palágyi lőtt gólt szép akció végén a hatosra visszatett labdából, és akkor mindenki boldog volt.
Közben valamikor kaptunk is egyet, szöglet után fejesből, de ez minket akkor már nem nagyon érdekelt. A védekezés sem annyira sok energiát kötött le, olyan majdcsakleszvalahogy alapján működött, de ezen a meccsen ennyi is elég volt. Lehet, hogy másmikor nem lesz. Amúgy az egész meccs teljesen érzelemmentes keretben zajlott, így is, hogy körülbelül négy éve nem nyertünk meccset ekkora különbséggel, így is, hogy egyik legősibb riválisunkkal játszottunk, így is, hogy Studniczki első gólját, és akkor már első mesternégyesét szerezte közöttünk, ás így is, hogy Tinkó 2014 áprilisa óta először talált a hálóba. 
Kozelito Tél - Kofola 12-1
   kapu: Tóth M.
   mezőny: Görög, Palágyi, Porkoláb M., Studniczki, Tinkó, Tóth O
   gól: Studniczki 4, Palágyi 3, Tinkó 2, Tóth O., Porkoláb M., Görög

Miért ilyen kegyetlen az élet?

Sajnos a címben feltett kérdésre a választ nem tudjuk. Még hosszas kutatás után sem. A mai meccs eredményét viszont tudjuk.
Az ellenfél a Torpedo volt, ismét amolyan hatpontos rangadóra számíthattunk. Elvileg volt edzés, gyakorlatilag hagyjuk. A csapat mentális állapotát meg talán az az sms jelzi, amit a csk meccs előtt kilencven perccel kapott, hogy "mivel elegen vagytok, nem megyek" és egy fél aláírás. Na hát az elegen levés darabra két cserét jelentett, de egyrészt cseréből sosem elég, másrészt igazán potens csatáraink közül egy sem volt ott, harmadrészt olyan nincs, hogy elegen, mert minél több, annál jobb.
Hát szóval valahogy így voltunk. Studniczki Gergely első meccsét játszotta közöttünk, Tóth Marci a harmadikat, Tinkó emberemlékezet óta először játszott mezőnyben, Erdei ugyan már valahanyadszor, de még őt is szokni kell a hároméves kihagyás után. Ez a meccs talán ennek a torkosborz módjára elkövetett szokásnak a jegyében telt.
Az első mintegy tíz perc elég óvatos volt, mindkát csapat a védekezésre koncentrált, ezt legalább sikerült megoldani, de valahogy úgy tűnt, támadások terén nincs bennünk túl nagy ambíció. Vagy ha van, akkor hiányzott az irányító és a center.
Mintegy tíz perc után aztán saját szögletünket röviden tettük vissza a leghátsó emberhez, aki szorongatott helyzetben esernyőcsellel próbálkozott, természetesen sikertelenül, az ellenfél csatára belepiszkált, majd végigfutott a pályán, és beverte a ziccert.
Túlzás lenne állítani, hogy felborítottuk a pályát, de legalább néhányszor próbálkoztunk lövéssel, Studniczkié volt a legveszélyesebb, újonan igazolt játékosunk egyedül végigcselezte a pályát, aztán a keresztlécre lőtt, a lepattanó Porkolábot találta arcon, de nem szíveskedett onnan sem a hálóba pattanni.
Egyygólos hátránnyal fordultunk, de ekkor még élt a remény, hogy összeszedjük magunkat. A felmutatott játék azonban nem ezt sugallta. Sikerült összehoznunk egy ajtó-ablak ziccert, Tóth lövését azonban kiütötte a kapus, az ellenakcióról pedig lemaradtunk, létszámhátrányba kerültünk és bekaptuk a második gólt. Sőt, alig néhány másodperccel később a harmadikat is.
Ekkor kezdtünk el valami fociszerűt felmutatni, néha még passzolni is sikerült. Ahogy azonban ilyenkor lenni szokott, a helyzetek sorra kimaradtak, az ellenfél kapusa ritka jó napot fogott ki, úgy tűnt, ma ezen a napon semmi nem fog bemenni. A legvégén Tóth Olivér a hatosról gólt lőtt, legalább ennyi sikerült. Mert több nem.

Kozelito Tél - Torpedo 1-3    kapu: Tóth M.    mezőny: Erdei, Görög, Porkoláb M., Studniczki, Tinkó, Tóth O.    gól: Tóth O.

Az élet még mindig kegyetlen

Nyugalommra éppenséggel nem panaszkodhatott csapatkapitányunk a meccset megelőző héten, a keret összeállítása előre nem várt nehézségekbe ütközött, törzstagok és a legfrisebb igazolás egyaránt lemondta a meccset, vésztartalékokat kellett mozgósítani, hogy valahogy meglegyünk. Hát valahogy meglettünk, éppen csak egy kicsit kellett csúszva kezdeni, hogy meglegyünk öten, aztán pár perc késéssel a csere is megérkezett.
Az első percek nem a mieink voltak, kellett két nagy elalvás a védelemben, amelyeket szerencsével megúsztunk, hogy rájöjjünk, itt bizony kemény tétmeccs zajlik, ahova nem szórakozni járunk. Lassan aztán fölébredtünk, megráztuk magunkat, volt is pár helyzetünk, Porkoláb iszonyatos erejű kapufája volt a leginkább említésre méltó. Meg talán még néhány helyzet lehetett volna, ha az utolsó passzok jobban sikerülnek. A védekezés közepesen ment, egy szöglet után középről, hatoson belülről kaptunk gólt, nem teljesen tiszta, hogyan juthat el odáig egy csatár, hogy ott a labda közelébe kerülhessen...
Az első félidő hátralevő percei hiábavaló futkosással, támadási kísérletekkel zajlottak. Na de a térfélcsere után! Már az első akció során Erdei átküzdötte magát két ellenfélen a bal szélen, beadására középen Görög érkezett, és becsúszva a hálóba lőtt. És ha már lendületbe jöttünk, alig valamivel később Hlavacska Tamás cselezte be magát a hatoson belülre, nem teljesen egyértelmű, hogy lőni akart-e, vagy passzolni, mindenesetre a tőle elinduló labda úgy pattant meg egy védőn, hogy a kapus mögé, a hálóba jutott, és ezzel alig néhány perc alatt megfordítottuk az állást.
Még mindig nem jártunk a félidő felénál, amikor megint egál volt, ívelt beadás, védő alszik, csatár átfejeli a félúton járó kapus fölött. Emlegethettük az élet kegyetlenségét, meg azt hogy az őszi bajnoki meccs is 2-2 lett. Ja és hogy ez Tóth M. második meccse nálunk, és az is a Black Ram ellen volt.
Ahogy lenni szokott, a végére pörgött föl az iram, semleges nézőknek bizonyára tetszett volna, mert volt hajtás, küzdés, minden ami kell. A helyzeteink megvoltak, Hlavacska Tamásnak a szokásos helyéről, de a legnagyobb mégis az volt, amikor Porkoláb M. a hatoson belül maga elé tudta tenni Hlavacska András beadását, ám aztán fölé lőtt. Illetve még sok helyzetünk lehetett volna, ha egy kicsit magasabb koncentrációval megy a passzok adása-vétele.
Azért kár, hogy nem tudtuk magunk javára hajlítani az állást, mert a végén kaptunk még egy gólt, ráadásul elég bosszantóan: felelősség terheli a hátvédet, hogy egy-az-egyben lemaradt a csatár elég egyszerű cseléről, illetve felelősség terheli a többieket, hogy az egyedüli csatárra egy védőt elégnek gondoltak, senki nem lépett visszább az emberelőnyös, biztonságosabb védekezés érdekében.
Ekkor még volt négy-öt perc hátra, megpróbáltunk mindent, a hajtásra nem lehetett panasz, de itt már mintha egy kicsit kapkodósak lettünk volna, illetve az ellenfélnek már elegendő volt előrebikázni a labdát, így nem sikerült az egyenlítés.
Mondhatjuk, hogy még sok forduló van hátra, és javíthatunk, de sajnos az erőviszonyok ismeretében ez egy hatpontos rangadó volt, ahol az elvesztett pontok kétszeresen fájnak.

Kozelito Tél - Black Ram 2-3
   kapu: Tóth M.
   mezőny: Erdei, Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Porkoláb M.,
   gól: Görög, Hlavacska T.