Áléáléáléóóóó

Mint már a blog olvasói számára sem titok az idei bajnokság nagyon erős és nagyon kiegyensúlyozott lesz. Most megkaptuk az ízlelítőt abból, hogy mennyire. Ja meg közben jól bemutattuk, hogyan nem szabad nekimenni egy meccsnek. Mert ha az elvbeni kezdési időpontban egyetlen focistánk van a helyszínen, a többiek még öltözőben vagy úton, akkor a bemelegítés és taktikai értekezlet eleve ugrik, a szétesettség érzetéről már nem is beszélve.
A meccsen egy ideig húztuk valahogy, kapusunk kihirdette, hogy melyik kezére nem kér lövést, aztán mégis kapott oda. Aztán amikor az ellenfél játékosan váratlant húzott, konkrétan lefutott mindenkit, akkor hátrányba kerültünk és ott is maradtunk.
A nagytanács majd eldönti, hogy játszottunk, talán leginkább közepesen, tehát most őrjöngeni, hogy gyengék vagyunk, nem kell. Csank János is azt mondaná, hogy menni kell tovább, és dolgozni kell. Voltak helyzeteink, ezeket kihagytuk, holott be kéne lőni, és voltak hibáink, amiket meg nem kellene elkövetni.
A második félidőben kétszer hagytuk magunkat lekontrázni, de hát mit lehet tenni, akkor már kockáztatnunk kellett. A kevés pozitívum egyike, hogy a végén legalább a gólszerzés összejött, egy balról jövő beadást Barna pörgetett a kapuba, ezzel első tétmeccsén megszerezte első gólját a csapatban.
Kozelito Tél - Hajcsatok 1-3
   kapu: Fehér
   mezőny: Barna, Görög, Palágyi, Porkoláb M., Tinkó
   gól: Barna

Mint a régi szép időkben

Ez a nap is eljött, hosszas felkészülés és fifázás után ismét tétmeccset játszottunk a bölcsészligában. Az előjelek nem annyira pozitívak, talán ott kezdve hogy a tabellát és a csapatok névsorát elnézve kegyetlenül nehéz év elé nézünk. Ebben az évben nincs pofozógép, kiesőjelölt a ligában, csak olyan csapatok, akik bárkit megszoríthatnak, és akkor ránk is csupa ki-ki meccs vár. Másrészt meg lehet hogy az első forduló hirtelen jött, de alig lettünk meg öten a meccsre.
Mondhatni viszont, hogy a mennyiséget a minőségre cseréltük le, mert ez az ötös aztán tényleg nagyon ott volt a szeren. Annyira, hogy egy teljes év csapattagság után Makai Mátét is megismerhettük élőben. Számot vetve sorsunkkal, erényeinkkel és gyengéinkkel, úgy határoztunk, labdatartásra értsd időhúzásra rendezkedünk be, aztán majd Palágyi ver kettőt, és akkor 2-0-ra, vagy legyen bár, 2-1-re megnyerjük a meccset.
Hát a kezdés nem ennek szellemében sikerült, a ligában újonc ellenfelünk nem egész egy perc játék után betalált hálónkba. És ha már a meccs legelejét sem sikerül kihúzni, könnyen bennelehetett volna, hogy lelépnek, szétfutnak, kijátszanak minket. Aztán elkezdtünk bemelegedni és magunkhoz térni, helyzeteink is voltak. A teljesség igényét mellőzve koncentráljunk a lényegre, és arra, hogy talán negyed óra játék után sikerült az egyenlítés: Palágyi lefordult emberéről a hatos előtt, és a Hlavacska Tamástól ellesett alsósarkos lövéssel szerezte meg a csapat első idénybeli gólját. Megérdemeltük, mert addigra volt néhány lendületes, ügyes támadásunk. És a félidő vége előtt meglett a vezetés is, ismét Palágyi révén, akinek lövésszerű beadása egy védőn megpattanva jutott a kapuba.
Szünetben nagyon biztattuk egymást, és átbeszéltük a taktikát, ismét kihangsúlyozva, hogy ne rohanjunk el, legyen fő a bekapott gól elkerülése. Arra azonban mi sem számítottunk, ami történt, jelesül egy szöglet után a labda Eppel Márton földi helytartója, Tinkó Máté elé került, aki a térfél közepéről irtóztató hálószaggató bombát vert a jobb felső sarokba, mintegy megmutatva frissen feljutó ellenfelünknek, milyen is az A liga.
Sajnos a kétgólos előny egy kicsit kényelmessé tett minket, nem is mindig zártunk vissza olyan gyorsan, ahogy kellett volna, az ellenfél meg nagyon nyomott, rúgtak is két gólt, és öt percel a vége előtt már döntetlen volt az állás. Az persze a meccs összes szakaszában jellemző volt, hogy ellenfelünk sokat támad, és sokat lő, melyekben széles skálán mozgó szinten volt benne a gólveszély. Fehér számos fontos, bravúros mentést mutatott be, magához képest is kitűnő teljesítményt nyújtott. De a mezőnyjátékosok is ragyogóan szerepeltek, most ezen a helyen Makait emeljük ki, mint aki először szerepelt a csapatban, és szerénykedéssel kezdte, de jó védekezésbeli megmozdulások sorozatával és szép technikai megoldásokkal a csapat egyik vezérévé lépett elő. A csapat elszántságára jellemző, hogy ketten is testi épségüket áldozták fel a jó szereplésért, Fehér a csuklóján, Palágyi a bokáján szedett össze kisebb sérülést, mellyel azonban mindketten végigjátszották a negyven percet.
Öt perccel a vége előtt időkérést és taktikai értekezletet tartottunk, ismét kiemelve, hogy voltaképpen az egy pont sem rossz, és inkább őrizzük meg, minthogy egy olyan tavaly sajnos jellemző utolsó pillanatban beszedett góllal elveszítsük. Ezt a tervet azonban sikerült túlszárnyalni, és újabb gólt lőni. Makai lépett ki a jobb oldalon egyedül, lövését blokkolta a kapus, de azt Palágyi még begyűjtötte a hatoson kívül, és egy átvétel után a kaput fedezni próbáló védők mellett a hosszú sarokba lőtt.
A maradék időt már kihúztuk, és így csere nélkül, hősiesen és taktikusan küzdve megszereztük a szezon első három pontját. Reméljük ezt még sok követi.
Kozelito Tél - Coco Jumbo FC 4-3
   kapu: Fehér
   mezőny: Görög, Makai, Palágyi, Tinkó
   gól: Palágyi 3, Tinkó

Ez a nap más mint a többi, ezt te is jól tudod

Már fent van a sorsolás a bajnokság honlapján, és benne vagyunk, semmi nem akadályozhat meg bennünket tehát, hogy ebben a szezonban is elinduljunk a Bölcsész Bajnokság A ligájában. Céljaink nagyratörőek, és szeretnénk még jól is érezni magunkat. A blog hallgatása ellenére a nyáron is akrívak voltunk, és megtaláltuk azokat a lehetőségeket, ahol edzhettünk, focizhattunk, és így nem estünk ki a ritmusból a nyári szünetben sem.
Keretünk némileg megváltozott, Purosz a tavalyi szezon házi gólkirálya, a következő években Erdély visszacsatolásán fog munkálkodni, így a csapatban nélkülöznünk kell őt. A bő keretet Barna Kristóf, Jakub Ehrenberger és Fodor Máté leigazolásával bővítettük, és tettük A ligás szezonra méltóvá. Reméljük mindez jól sül el, és számos gól után ünnepelhetünk majd együtt.

A kép már nagyon régi, de hangulatfestésnek talán megteszi. :)

Jelentés tíz kicsi négerről

Alázatosan jelentjük, az őszi felkészülés folytatódik. Kezd körvonalazódni, hogy a nyári uborkaszezonban kéthetente csütörtökönként fogunk focizni, vagy legalább a szándék megvan rá, hogy így legyen. Illetve tettünk érte annyit, hogy ma is megkergessük egy kicsit a labdát, mostani és korábbi Kozelito-tagok. Jelentjük, a labda futott, de mi is, és ismét szép teljesítményt nyújtottak a fiúk, így tehát az őszi felkészülés rendben halad.

Az őszi felkészülés

Arra jutottunk, hogy célszerű lenne minél előbb elkezdeni az őszi felkészülést, és ezt nem is tehetnénk másmikor, mint mondjuk már június közepén. El is kezdtük, Tinkóé az érdem, hogy a helyszínt, időpontot és ellenfelet megszervezte. utóbbi egy alkalmi kolis csapat volt, akikhez nevezett játékosunk is beállt a létszámkülönségek kiegyenlítése végett. Külön öröm, hogy olyan régen látott csapattagok is tiszteletüket tették, mint Vaderna és Tóth Olivér.
A meccsen elég jó teljesítméényt nyújtottunk, tulajdonképpen ilyen erős mezőnybeli kezdőnégyest, mint most, egyetlen bajnoki meccsen sem tudtunk kiállítani. Lehet vitatkozni arról, hogy milyen az összeszokottság így, de a három részre bontott meccs minden szakaszában voltak okosan felépített akcióink. Talán komolyabban is vettük a mérkőzést az ellenfélnél, és gyakran kontrázhattunk, illetve nem egyszer kihasználtuk, hogy az aktuális kapus a félpálya környékén futkározott.
Vaderna és Tóth egészen zseniális produkcióval tértek vissza a csapatba, rajtuk kívül Fehér érdemel külön dicséretet, mert szokása szerint megint meglőtte azt az egy gólt, amit ilyenkor kapuból elszabadullva szokott.
A sikeren felbuzdulva további nyári focikat terveztünk be.

Kozelito Tél - KCSSK FC 5-1
   kapu: Fehér
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Palágyi, Tóth O., Vaderna
   gól: Hlavacska A. 2, Vaderna 2, Palágyi

Kozelito Tél - KCSSK FC 4-3
   kapu: Görög
   mezőny: Fehér, Hlavacska A., Palágyi, Tóth O., Vaderna
   gól: Hlavacska A. 3, Fehér
 
Kozelito Tél - KCSSK FC  4-1
   kapu: Fehér, Görög
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Palágyi, Tóth O., Vaderna
   gól: Tóth O. 2, Palágyi, Vaderna

Kitüntetések

Sok kitűnő teljesítmény akadt idén a csapatunkban, ezért úgy döntöttünk, a legkiválóbbakat tárgyi formában is megjutalmazzuk. A díjkiosztó hagyományteremtő szándékú, tervbe vettük a díjak évenkénti kiosztását. A díjak, díjazottak nevei, és a jelmondatok lentebb olvashatók. A cikk iróniát is feldolgozó üzemben készült, allergiásoknak nem ajánlott.


Véber György vándorserleg a saját testi épségét legkevésbé kímélő játékosnak
Palágyi László
Jelmondat: Vitam et sanguinem!

Ihor Nyicsenko vándorserleg a házi gólkirálynak
Purosz Leonidasz
Jelmondat: Be lehet azt piszkálni, pöckölni, tuszkolni


Limperger Zsolt aranyérem a legjobb hátsó sori irányítónak
Erdei Tamás
Jelmondat: Fusson a labda!

Mészöly Kálmán emlékplakett a legdisztingváltabb taktikai felkészítésért
Görög Dániel
Jelmondat: Imre, hát mért nem váltotok b@szd meg!

Erős Károly díj a zongoracipelésért
Porkoláb Máté
Jelmondat: Lehet rosszul játszani, de lélektelenül soha!

Galaschek Péter aranyozott karmesteri pálca a legjobb irányítónak
Hlavacska András
Jelmondat: Forintos labda, egy forint ötven.

Mracskó Mihaly fából faragott kupa az elnyűhetetlenségért
Tinkó Máté
Jelmondat: Kis rössel!

Koszta János vándorserleg a legjobb kapusteljesítményért
Fehér Renátó
Jelmondat: Egy jó kapusnak a kaszák közé is be kell vetődnie!

Ifj. Knézy Jenő sportújságirói ezüstmikrofon
Kozelito Tél Blog
Jelmondat: A labda gömbölyű, és az ellenfélnek is két lába van.

Egressy Gábor vándorserleg a sokoldalúságért
Palágyi László
Jelmondat: Menjél Laczkó!

Koplárovics Béla emlékplakett az év felfedezettjének
Purosz Leonidasz
Jelmondat: Szamosi, Szamosi, be kene adni jól, ott a helyzet, góóól 

Vizkelety László különdíj és dedikált csapatmez a 12. játékosnak
Makai Máté
Jelmondat: Nagyon szeretnék menni, de...

Lipcsei Péter kitűző a legmegfontoltabb nyilatkozatért
Erdei Gergő
Jelmondat: Az egy csicska

Váczi Zoltán aranykorsó a példamutató sportemberi életműert
Szőllőssy Balázs
Jelmondat: Jó, de max egy sör

Melyben idei szezonunk szomorú véget ér

Megelőlegezhetjük, hogy nem annyira jó véget ért a szezon és voltaképpen ez a szezonbeli utolsó meccs sem. Hogy miért, hát az okokat keressük. Biztos az is benne volt, hogy vékony a keret, és megint csak egy cserével voltunk meg, ami a tűző napon atomcsilliárd fokban kevesebb az ideálisnál. De azt is észrevételezhetjük, hogy kicsit alulmotiváltak voltunk, ha már elterjedt a híre, hogy az előző fordulóban kiharcoltuk a bentmaradást, bátrabban töltötték fiaink lazsálással a meccset, és mulatozással a megelőző éjszakát. Ellenfelünk viszont úgy állhatott ki, ráadásul a megszokottnál erősebb kerettel, hogy győzniük kellett a bentmaradásért.
Már nem emlékszünk mennyire játszottunk rosszul, látványosan, vagy szürkén. De biztos, hogy rosszul játszottunk. És csapatszinten ismét a legelemibb hibákat követtük el. Szétszakadtunk, távol voltunk, nem segítettük ki egymást, és legfőképpen, nem kerültünk összhangba, nem tudtuk mit akar a másik. Helyzetünk negyven perc alatt alig volt.
Kaptunk összesen három gólt. Minek részletezni, aki ott volt, tudja hogyan lehetett volna mindezt elkerülni. A gólok beszedésétől pedig már csak a szenvedés ment, motivációnk is alig volt.
Vereségünk azt eredményezi, hogy a Polszki maradt bent velünk, és a Martin esett ki helyettünk. Tizedik helyen zárt a csapat, igen gyengén, fennállásunk alatt ez az első év, hogy nem tudjuk legalább megismételni, de inkább javítani az előző év bajnoki eredményét. A tavasszal lejátszott bajnoki meccseken mindössze négy pontot szereztünk. Nem értjük mi van tavasszal, de zsinórban a harmadik tavasz, ahol hosszú távon formán kívül játszunk.
Kozelito Tél - Polszki 0-3
   kapu: Fehér
   mezőny: Erdei G., Görög, Palágyi, Porkoláb M., Tinkó
   gól: -