Evangélium

Újabb két hetes szünettel volt időnk rendezni a fejeket, hát a meccsrejárási szokásokat még nem teljesen sikerült, mert az előzetesen beígért kilométer cseréhez képest ketten az utolsó pillanatban lemondták a szereplést, ketten pedig le se mondták, úgyhogy a hadosztálynyi sereg helyett éppen hat férfi vonult ki megvédeni a hazát. Ez a hatos is tartogatott annyi meglepetést, hogy Benedek először került a kapuba.
Utólagos beszámolók szerint a meccs kezdettől fogva izgalmas, jó iramú volt, hát akkor biztos az volt. Mi inkább annak örülünk, hogy az első gólt mi szereztük, Porkolábnak a jobb alsó sarokba vágódó átlövése révén. Ahogy azt ilyen létszámhiányos helyzetben tenni szoktuk, igen koncentráltan és hatékonyan védekeztünk, labdaszerzés esetén pedig játszhattuk a nekünk kedvező kontrajátékot. És tényleg dicséret illeti védelmünket, név szerint a benne túltengő Máté nevű embereket, akik példás hatékonysággal szedegették le a felpasszokat, annyira, hogy az első félidőnek úgy lett vége, hogy nem igazán derült ki, Benedek kapus mire képes, hiszen lövés alig ment a kapuja felé.
A második félidőt egy bakapott góllal kezdtük, és nyilván ilyenkor lehetséges forgatókönyvek százai peregnek le lelki szemeink előtt, de aztán egy számunkra kedvező forgatókönyv valósult meg. Ehhez persze az is kellet, hogy kapusunk két parádés védéssel lehúzza a rolót, egyszer Gyergyószentkálnokról ért vissza a hosszú oldalra amikor a csatár már azt hitte, hogy üres kapura lőhet, aztán nem sokkal később egy izomból megeresztett felsősarkos lövést is kitolt szögletre.
Az így kivédett, illetve azért többnyire még mindig jól záró mezőnyjátékosaink által kivédekezett akcióknak aztán a másik kapunál is megtermett a maga gyümölcse. Történt, hogy a pálya jobb oldalán Makai cselsorozatba kezdett két védő között, ez tipikusan az a helyzet volt, amiben egy átlagos játékos elveszti a labdát, de nem ő, mert megtalálta a rést, és spiccel ellőtte a labdát ami úgy sunyi a fű alatt bevágódott a kapuba. Néhány perccel később pedig Tinkó lövése csorgott át a kapus alatt, és egyébként is gólba tartott, de Görög még reflexből belepöckölt, így a hálóba már ő juttatta a labdát. A videobíró hosszas elemzés után arra jutott, hogy csapatkapitányunk labdaérintése még a vonalon innen történt, így övé a gól. Ezzel megakadályozta, hogy a három Máté szerezzen egy-egy gólt, és címnek be lehessen írni valami olyat, mint pl. "A Máték apoteózisa". Azt azért így is elmondhatjuk, hogy mindhárom játékos első gólját szerezte ebben az idényben, sőt Makai csapatunkban először talált be.
A meccs azonban ennyivel még nem zárult le. Nem sokkal később egy pillanatnyi ritmuszavar miatt gólt kaptunk, előnyünk ezzel a hajrára a veszélyes egy gólynira csökkent. Tovább élesítette a helyzetet, hogy Palágyi ismét vérét áldozta a csapatért, ami dicséretes, de le kellett cserélni az utolsó percekre, így a kritikus időszakban nem a legerősebb összeállításunk volt a pályán.
Két perccel a vége előtt történt, hogy ellenfelünk egyik játékosánál elszakadt a cérna, törlesztéssel és szövegeléssel kiharcolt magának egy kiállítást. Egyébként volt már egy sárgája is hasonlókért, és a meccs alatt többször durvasággal vádolt minket, amiben nem volt igaza, ha volt is két-három taktikai szabálytalanság a meccsen, nem voltunk keményebbek egy átlagos bölcsész meccsnél, na meg ellenfelünknél sem. Az utolsó két percre emberelőnybe kerülve már úrias dolgunk volt, tartottuk a labdát, és gyakorlatilag megvártuk, hogy leteljen a játékidő.
Három ponttal gazdagodtunk tehát, és mondani se kell, hogy úgy kellett már ez mint egy korty víz vagy egy falat kenyér. A kiesőhelyről is elmozdultunk.
Kozelito Tél - Capitulatus 3-2
   kapu: Benedek
   mezőny: Görög, Makai, Palágyi, Porkoláb M., Tinkó
   gól: Porkoláb M., Makai, Görög

Legalább képek vannak

Van a blognak az a két rossz szokása, hogy mindig csak vesztes meccsekről számol be, és hogy nagyon ritkán vannak rajta képek, Ígérjük, most az egyik rossz sorozat megszakad. De hogy melyik az csak a végén derül ki.

Hopp egy helyzet

Tehát a zabolátlan csatársorral megáldott Bandó elleni meccsre készültünk, a keret pedig a bőség zavarával küzdött, ha van ilyen, mert azért ez még mindig az örömteli gond ahhoz képest, amikor csere nélkül vagyunk. Most mezőnyben sorcserét is csinálhattunk volna, sőt azt is megcsinálhattuk volna, hogy az egyik sor a nyolc éve együtt játszó alapító atyáké, a másik sor az ebben a szezonban igazolt aranylábúaké, akiknek összesen öt meccsük volt eddig a csapat színeiben. Egyúttal Ehrenberger debütálásán is túlestünk.
A meccs végül a várható viszonylagos akció- és gólbőség tekintetében zajlott. Körülbelül öt perc után már hátrányba kerültünk, védelmünk mellett valahogy ki tudták ugratni a csatárt ellenfeleink, aki könnyen értékesítette a ziccert. Mozgósítottuk szunnyadó erőinket és sokat támadtunk, de az első helyzetek kimaradtak, és látszott hogy itt bizony nehéz lesz gólt lőni...

Hlavacska gólja

Pár perc erőlködés után mégis sikerült, hazaadás miatt a hatosról jöttünk szabadrúgással, amit Tinkó lepöckölt, Hlavacska pedig, sejtvén, hogy sorfal és kapus egyaránt a hosszúra várja a lövést, szépen begurított a a labdát a rövid alsó sarokba.
Sajnos a döntetlen nem sokáig tudtuk tartani, eladtuk a labdát a saját térfélen, amit az ellenfél góllal honorált, és nem sokkal később egy átlövés is bakadt a kapunkba. A félideig még akciódús játék zajlott, de újabb gól már nem született.

Barna gólja

A második félidő egyes periódusaiban teljesen átvettük a kezdeményezést és A-ligás keretek között mérve egész sok helyzetet dolgoztunk ki, távolról is, de közelről is. Sajnos ezek közül jóval kevesebb talált hálót annál, mint amennyinek illene. Egyel tudtuk faragni a hátrányt, Palágyi lőtt passzára  a hatoson belül Barna érkezett, és becsúszva a bal alsó sarokba továbbította a labdát.

Na még egy helyzet

Sajnos a második félidőben kijöttek szokásos helyezkedési hibáink, bár ezek miatt most még egy kicsit az összeszokatlanságot is okolhatjuk. Mindenesetre a hajrá felé közeledve engedtünk néhány nagyon is veszélyes kontrát az ellenfélnek, és ezen a szinten törvényszerű, hogy ennek következményei lesznek. Lettek is, kaptunk két gólt, egyet a szélen futó akció után beadásra számító kapusunk mögé belőve, másikat szemből, saját térfélen eladott labda után.
Az utolsó percekben is sokat támadtunk, voltak jól kitalált helyzeteink, legközelebb Hlavacskának a kapufán csattanó borzalmas erejű lövése járt a hálóhoz, de sajnos, mint kapufák jellemzően, az sem vált góllá.

Az utolsó bekapott gól

És tényleg szomorú, hogy bár mezőnyben egyáltalán nem voltunk gyengék, sőt egyes periódusokban kifejezetten mi domináltunk, mégis elkövettük ugyanazokat a hibákat, amelyekről eleve tudjuk, hogy nem lenne szabad, aminek így megint vereség lett a vége.

Ha pontokkal nem, legalább csapatképpel gazdagodtunk

Kozelito Tél - Bandó Karesz 2-5
   kapu: Fehér
   mezőny: Barna, Benedek, Ehrenberger, Görög, Hlavacska A., Kovács, Palágyi, Tinkó
   gól: Hlavacska A., Barna

Mumus

Az élet kegyetlenségéről szóló híradások folytatódnak. Bár hosszú idő, sok meccs óta először voltunk meg kényelmesen, és a fogadkozás, győzelmi szándék sem hiányzott, és most még a korai időpont is legfeljebb csak álmosságot okozott, de nem egész csapatra kiterjedő másnaposságot és késéseket, utólag mégis arrafelé kell okoskodni hogy valami nem lehetett rendben.
Győzelmi reményeink az első percekben még jól álltak, az első két percben két kapufát rúgtunk, közelről, kéts zépen kijátszott figura végén, a két mezőnybeli Máté révén. A Máté név kissé túltengett a pályán, nálunk 3/8 arányban adatolható ez a név, de az ellenfélnél is mintha élt volna ez a megszólítás. A helyzetek eltékozlását igazából utólag bánhattuk meg, főleg akkor, amikor még mindig az első percekben járva hátrányba kerültünk. Végtelenül szerencsétlen gól volt, olyan távból eresztett lövés, amivel rendesen kapusunkat nem lehetne megtréfálni, de a hétközi Svájc elleni meccs második góljához hasonlóan a közbevetődő védő lábán úgy pattant meg, hogy csak még pontosabban ráadásul kiszámíthatatlan ívben vágódjon a hosszú felső sarokba. Nem sokkal később még egy gólt kaptunk, ezért viszont legalább a szerencsében nem kereshetjük a hibát, legfeljebb védekezésünkben.
A játék képe innentől, a meccs utolsó harminc játékpercére elég egyoldalúvá vált. Mi birtokoljuk a labdát szinte kizárólagosan, fölényünk azonban meddő. Vita tárgyát képezi a csapaton belül, hogy mennyire játszottunk a mezőnyben jól vagy rosszul, az azonban szmszerűsíthető, hogy labdabirtoklásunkhoz képest viszonylag ritkán jutottunk el helyzetekig. Még fájóbb, hogy amikor a második félidőben ziccerekig jutottunk, mélységi passzal lyukra futtatott csatáraink ismétlődően a kapust tették naggyá. Ellenfelünk taktikai és fegyelmezettségi téren nagy kalapemelést érdemel, azért mégis bosszantó úgy kikapni, hogy sok extra képességet nem csillantottak meg a meccsen. A Polszki kezd lassan mumussá válni, akiket minden fogadkozás, sok egymás elleni meccs, és az utóbbi években rendre Kozelito-fölény ellenére szinte soha nem tudunk legyőzni.
A második félidő közepén kapusunk unortodox játékát látva diskurzus alakult ki a tagok között, és amíg mi arra tettünk javaslatokat, hogy ki melyik felmenőjével lépjen intenzív baráti kapcsolatra, addig ellenfelünk lekontrázott minket és belőtték a harmadik gólt. Előnyös lenne, ha a hisztit jövőbeli alkalmakkor meghagynánk a lefújás utánra.
A vége így egy magyaros hármas lett, sajnálhatjuk, hiányozni fog a három pont.
Kozelito Tél - Polszki 0-3
   kapu: Tinkó
   mezőny: Barna, Benedek, Görög, Hlavacska A., Makai M., Palágyi, Porkoláb M.
   gól: -

A szelek szárnyán

Ez a nap is eljött, az aktuálisan listavezető In-Team ellen mérhettük le tudásunkat. Ez évek óta jelen levő létszámválságot, úgy tűnik idén sem sikerült meghaladnunk, kevesen lettünk volna, ám jelentkezett két próbajátékos Benedek és Kovács személyében, akiket rögtön be is vetettünk, és lentebb az eredménynél látható, milyen eredménnyel.
A meccset tehát meglehetősen jól kezdtük, összeszokatlanul is összeszedett játékkal, és hat-nyolc percnyi játék után a gól is meglett, szép akció után Benedek lőtt a kapuba. És megérdemeltük a vezetést, mert kreatívan és okosan játszottunk. A liga egyik legjobb csapata ellen természetesen a védelmünkre is nagy teher hárult, de megoldottuk, az első félidőben kevés lehetőséget engedtünk, és jól és fegyelmezetten zárt a védelmünk. Oké, többnyire, mert egy gólt azért kaptunk.
Az első félidő krónikájához tartozik, hogy ellenfelünk egy játékosát szövegelésért kétperces kiállítással jutalmazták, az emberelőnyt azonban nem sikerült kihasználnunk.
A második félidőben felpörögtek az események, talán a korai kezdés miatt volt álmos az első félidő. A vége felé közeledve azonban mindkét oldalon gyakrabbak lettek a helyzetek, mindkét csapatnak bőven lett volna eldöntenie a meccset a maga javára. Még a félidő elején kaptunk egy gólt, amit aztán Kovács egyenlített ki, végsőkig kijátszott okos akció végén. A félidő nagy részében így 2-2-es állás állt az eredményjelző táblán. Sajnos elkezdtünk szétcsúszni, talán az összeszokatlanság, talán koncentrációhiány miatt, de nagyon sokszor hagytunk üres embert a saját kapunk közelében, amit nyilván nem lett volna szabad, és nagyon sok kényelmes lövést engedtünk az ellenfelünknek, igazából hálát adhatunk nekik, és szerencsénknek, hogy sokáig tudtuk tartani az állást. Na persze nekünk is voltak helyzeteink, a legnagyobb Porkoláb klasszikus ziccere, amikor félpályától egyedül futhatott a kapura, de lövése a kapufát találta el. A pálya azonban összességében mégis elkezdett felborulni. És három percel a vége előtt megint rosszul tolódtunk csapatszinten, és az üresen érkező támadó a kapunkba lőtt.
Erre már nem tudtunk válaszolni, volt még helyzetünk, de elszórakoztuk, és így összességében vereség lett. Ha jót akarunk magunkank, újra el kellene kezdeni a pontok gyűjtögetését.
Kozelito Tél - In-Team 2-3
   kapu: Tinkó
   mezőny: Benedek, Görög, Hlavacska A., Kovács, Palágyi, Porkoláb M.
   gól: Benedek, Kovács

Áléáléáléóóóó

Mint már a blog olvasói számára sem titok az idei bajnokság nagyon erős és nagyon kiegyensúlyozott lesz. Most megkaptuk az ízlelítőt abból, hogy mennyire. Ja meg közben jól bemutattuk, hogyan nem szabad nekimenni egy meccsnek. Mert ha az elvbeni kezdési időpontban egyetlen focistánk van a helyszínen, a többiek még öltözőben vagy úton, akkor a bemelegítés és taktikai értekezlet eleve ugrik, a szétesettség érzetéről már nem is beszélve.
A meccsen egy ideig húztuk valahogy, kapusunk kihirdette, hogy melyik kezére nem kér lövést, aztán mégis kapott oda. Aztán amikor az ellenfél játékosan váratlant húzott, konkrétan lefutott mindenkit, akkor hátrányba kerültünk és ott is maradtunk.
A nagytanács majd eldönti, hogy játszottunk, talán leginkább közepesen, tehát most őrjöngeni, hogy gyengék vagyunk, nem kell. Csank János is azt mondaná, hogy menni kell tovább, és dolgozni kell. Voltak helyzeteink, ezeket kihagytuk, holott be kéne lőni, és voltak hibáink, amiket meg nem kellene elkövetni.
A második félidőben kétszer hagytuk magunkat lekontrázni, de hát mit lehet tenni, akkor már kockáztatnunk kellett. A kevés pozitívum egyike, hogy a végén legalább a gólszerzés összejött, egy balról jövő beadást Barna pörgetett a kapuba, ezzel első tétmeccsén megszerezte első gólját a csapatban.
Kozelito Tél - Hajcsatok 1-3
   kapu: Fehér
   mezőny: Barna, Görög, Palágyi, Porkoláb M., Tinkó
   gól: Barna

Mint a régi szép időkben

Ez a nap is eljött, hosszas felkészülés és fifázás után ismét tétmeccset játszottunk a bölcsészligában. Az előjelek nem annyira pozitívak, talán ott kezdve hogy a tabellát és a csapatok névsorát elnézve kegyetlenül nehéz év elé nézünk. Ebben az évben nincs pofozógép, kiesőjelölt a ligában, csak olyan csapatok, akik bárkit megszoríthatnak, és akkor ránk is csupa ki-ki meccs vár. Másrészt meg lehet hogy az első forduló hirtelen jött, de alig lettünk meg öten a meccsre.
Mondhatni viszont, hogy a mennyiséget a minőségre cseréltük le, mert ez az ötös aztán tényleg nagyon ott volt a szeren. Annyira, hogy egy teljes év csapattagság után Makai Mátét is megismerhettük élőben. Számot vetve sorsunkkal, erényeinkkel és gyengéinkkel, úgy határoztunk, labdatartásra értsd időhúzásra rendezkedünk be, aztán majd Palágyi ver kettőt, és akkor 2-0-ra, vagy legyen bár, 2-1-re megnyerjük a meccset.
Hát a kezdés nem ennek szellemében sikerült, a ligában újonc ellenfelünk nem egész egy perc játék után betalált hálónkba. És ha már a meccs legelejét sem sikerül kihúzni, könnyen bennelehetett volna, hogy lelépnek, szétfutnak, kijátszanak minket. Aztán elkezdtünk bemelegedni és magunkhoz térni, helyzeteink is voltak. A teljesség igényét mellőzve koncentráljunk a lényegre, és arra, hogy talán negyed óra játék után sikerült az egyenlítés: Palágyi lefordult emberéről a hatos előtt, és a Hlavacska Tamástól ellesett alsósarkos lövéssel szerezte meg a csapat első idénybeli gólját. Megérdemeltük, mert addigra volt néhány lendületes, ügyes támadásunk. És a félidő vége előtt meglett a vezetés is, ismét Palágyi révén, akinek lövésszerű beadása egy védőn megpattanva jutott a kapuba.
Szünetben nagyon biztattuk egymást, és átbeszéltük a taktikát, ismét kihangsúlyozva, hogy ne rohanjunk el, legyen fő a bekapott gól elkerülése. Arra azonban mi sem számítottunk, ami történt, jelesül egy szöglet után a labda Eppel Márton földi helytartója, Tinkó Máté elé került, aki a térfél közepéről irtóztató hálószaggató bombát vert a jobb felső sarokba, mintegy megmutatva frissen feljutó ellenfelünknek, milyen is az A liga.
Sajnos a kétgólos előny egy kicsit kényelmessé tett minket, nem is mindig zártunk vissza olyan gyorsan, ahogy kellett volna, az ellenfél meg nagyon nyomott, rúgtak is két gólt, és öt percel a vége előtt már döntetlen volt az állás. Az persze a meccs összes szakaszában jellemző volt, hogy ellenfelünk sokat támad, és sokat lő, melyekben széles skálán mozgó szinten volt benne a gólveszély. Fehér számos fontos, bravúros mentést mutatott be, magához képest is kitűnő teljesítményt nyújtott. De a mezőnyjátékosok is ragyogóan szerepeltek, most ezen a helyen Makait emeljük ki, mint aki először szerepelt a csapatban, és szerénykedéssel kezdte, de jó védekezésbeli megmozdulások sorozatával és szép technikai megoldásokkal a csapat egyik vezérévé lépett elő. A csapat elszántságára jellemző, hogy ketten is testi épségüket áldozták fel a jó szereplésért, Fehér a csuklóján, Palágyi a bokáján szedett össze kisebb sérülést, mellyel azonban mindketten végigjátszották a negyven percet.
Öt perccel a vége előtt időkérést és taktikai értekezletet tartottunk, ismét kiemelve, hogy voltaképpen az egy pont sem rossz, és inkább őrizzük meg, minthogy egy olyan tavaly sajnos jellemző utolsó pillanatban beszedett góllal elveszítsük. Ezt a tervet azonban sikerült túlszárnyalni, és újabb gólt lőni. Makai lépett ki a jobb oldalon egyedül, lövését blokkolta a kapus, de azt Palágyi még begyűjtötte a hatoson kívül, és egy átvétel után a kaput fedezni próbáló védők mellett a hosszú sarokba lőtt.
A maradék időt már kihúztuk, és így csere nélkül, hősiesen és taktikusan küzdve megszereztük a szezon első három pontját. Reméljük ezt még sok követi.
Kozelito Tél - Coco Jumbo FC 4-3
   kapu: Fehér
   mezőny: Görög, Makai, Palágyi, Tinkó
   gól: Palágyi 3, Tinkó

Ez a nap más mint a többi, ezt te is jól tudod

Már fent van a sorsolás a bajnokság honlapján, és benne vagyunk, semmi nem akadályozhat meg bennünket tehát, hogy ebben a szezonban is elinduljunk a Bölcsész Bajnokság A ligájában. Céljaink nagyratörőek, és szeretnénk még jól is érezni magunkat. A blog hallgatása ellenére a nyáron is akrívak voltunk, és megtaláltuk azokat a lehetőségeket, ahol edzhettünk, focizhattunk, és így nem estünk ki a ritmusból a nyári szünetben sem.
Keretünk némileg megváltozott, Purosz a tavalyi szezon házi gólkirálya, a következő években Erdély visszacsatolásán fog munkálkodni, így a csapatban nélkülöznünk kell őt. A bő keretet Barna Kristóf, Jakub Ehrenberger és Fodor Máté leigazolásával bővítettük, és tettük A ligás szezonra méltóvá. Reméljük mindez jól sül el, és számos gól után ünnepelhetünk majd együtt.

A kép már nagyon régi, de hangulatfestésnek talán megteszi. :)