Az élet kegyetlensége és más összetevők révén most a Colo-colo csapatával mérhettük össze a tudásunkat. A csapat magját sok-sok évvel ezelőttről még Stadion FC névről ismertük. Hogy a mi csapatunk magját honnan ismerjük azt nem tudni, mert a múlt héthez képest erősen kicserélődtünk. Mostani keretünk inkább az őszi csapatra emlékeztetett.
Az elején jól el is osztottuk a posztokat, ebben szentesítettük a gyakorlatot, hogy Hlavacska inkább irányítóként és nem söprögetőként szerepel, és jól egymás lelkére kötöttük, hogy higgadtan, türelmesen fogunk játszani, és Porkoláb lesz a leghátsó ember. Ebből egyenesen következik, hogy az első akcióból, mielőtt az ellenfél egyáltalán birtokolta volna a labdát, Porkoláb helyzetbe került Hlavacska passzával és akkor már be is vágta. Néhány perccel később Palágyi gondolt egy merészet, és vállalkozott lövésre jó messziről, és nem tett hiába, a lövés a kapufát érintve vágódott a bal felső sarokba.
Ezzel nagyjából el is dőlt a három pont sorsa, a továbbiakban átadtuk magunkat a játék élvezetének. A továbbiakban is jellemző volt, hogy mi birtokoljuk többet a labdát, és mi alakítunk ki több helyzetet. A meccs után arra jutottunk, hogy azért bőven voltak hibáink, szórtunk el szükségtelenül labdákat, és gyakran előfordult, hogy cipeltünk akkor is amikor már rég passzolni kellett volna, de a játék képe alapján ezeket most elbírtuk. Benedek önfeláldozóan elvállalta a kaput, de egy-két átlövésnél többet nem kellett védenie, az őszre jellemző - télre nem jellemző - Hlavacska-Porkoláb páros mindenkit megelőzött aki a mi térfelünkre tette a lábát. Utóbbi játékos még egy kapufával is jelezte jelenlétét, csak hogy észervegyük, a télen először ő is köztünk van.
A játék képe talán annyit változott a második félidőre, hogy határozottabbak lettünk. Az első félidőben volt egy szabadrúgásunk hazaadásért, hát amit azzal csináltunk az nem annyira volt határozott megoldás például. Na aztán a második félidő közepén elkezdtük rúgni a gólokat is, csak még a megfelelő kombinációt kellett a pályára küldeni. A félidő közepén Görög kiugratását Sánta gurította el a kapus lábai között, ezzel megszerezve első csapatbeli gólját. Nem sokkal később Porkoláb küzdötte át magát két emberen, és lőtte ki a hosszú sarkot. A koronát pedig azzal tettük fel a teljesítményre, hogy a kabalaállatunkkal is rúgattunk egy gólt. Sőt majdnem kettőt, de a kapus alatt átcsorgó labdát ő képes volt két méterről mellélőni.
Akkor a vége így 5-0 lett amiért jár a keksz a csapatnak. Reméljük a múlt heti heroikusan kiküzdött győzelem lendülete ezzel megragadt a csapatban, és a jó teljesítményt visszük tovább.
Kozelito Tél - Colo-colo 5-0
kapu: Benedek
mezőny: Görög, Hlavacska A., Palágyi, Porkoláb M., Sánta
gól: Porkoláb M. 2, Palágyi, Sánta, Görög
2018. február 3., szombat
2018. január 28., vasárnap
A tizenkettedik játékos
Egyszer minden sorozat megszakad, a labda gömbölyű, a titkos esélyes pedig Svájc. Ezen a héten az új bajnokság alkalmából új fantázianéven szereplő Bozsik programmal mérhettük össze tudásunkat. Hosszas tervezgetés és a csillagok állásának köszönhetően ez egy olyan meccs lett amire tényleg sokan eljöttünk, három cserét számolhattunk össze. Ez pedig sok örömre adott okot, na meg arra, hogy megígérhessük, a fáradt játékosok azonnal lejönnek, amint erőkifejtésük elválik a maximálistól.
A cserélgetést egyébként meg is tudtuk valósítani, tényleg lejöttek a fáradt emberek, és tényleg el tudtuk érni, hogy mindig négy, fizikálisan rendben levő mezőnyjátékosunk legyen a pályán. A csapatjátékban természetesen voltak akadozások, mert bár a posztra cserélés nagyjából megoldottuk, összeszokottságban és a pörgős ritmus felvételével még voltak problémáink.
A kezdeti kóstolgatás után az első említésre méltó esemény éppen nem volt örvendetes: Ellenfelünknek sikerült kiugratnia játékosukat, aki nem teketóriázott, hanem belőtte a meccs első gólját. De nem törtünk össze, voltak veszélyes akcióink, és egy szépen felépített, létszámfölényes helyzet végén Flösser kiegyenlített. Nem sokkal később pedig szintén kontrázásából Tinkó beadását az újonc Hajdú továbbította a kapuba.
A vezetést ezzel megszereztük, de nagyon nagy harc várt még ránk. Nyilván tizenöt perc játék után nem arra építettünk, hogy több gól már nem fog esni. A második játékrész nagy részében mégis a saját térfelünkön tartózkodtunk, és nagy nyomás nehezedett a védelmünkre. De ebben jól helyt álltunk, viszonylag jól működött az emberfogás, és általában közbe tudott szúrni egy-egy láb, mielőtt nagyon forró helyzet alakulna ki a kapunk előtt, mondhatni, szurkolóink belehajszoltak minket a sikerbe. A játék képéből adódóan voltak kontrázási lehetőségeink, ezeket elég jól felismertük, kár hogy kiaknázni nem sikerült. A meccs hevességére jellemző, hogy Makai megsérült, nem tudta folytatni a játékot; Benedek pedig egy kakaskodás után sárga lapos figyelmeztetésben részesült
A végén volt még egy kis izgalom, ahogy az őszi meccsen, most is összejött a hat szabálytalanság, és ahogy az őszi meccsen, most is volt közte néhány teljesen nevetséges ítélet. Na de az utolsó percben tízméteressel jöhetett ellenünk az ellenfél. És emlékezhettünk őszre, amikor hasonló körülmények között extra szerencsével szereztek gólt, de emlékezhetünk arra is, hogy anno még a bölcsész B ligában ugyanennél a kapunál úsztunk már meg időn túli büntetőt... Ne fokozzuk tovább az izgalmakat: a büntetőt Fehér szögletre ütötte. Ezzel a meccs gyakorlatilag le is zárult, összeszámolni is hosszú, hány mérkőzési nyeretlenségi sorozat után megvan az első győzelmünk. De nem az utolsó.
Kozelito Tél - Sopatuncasi-Clan 2-1
kapu: Fehér
mezőny: Benedek, Flösser, Görög, Hajdú, Makai, Palágyi, Tinkó
gól: Flösser, Hajdú
 |
| Hopp egy szerelés |
A kezdeti kóstolgatás után az első említésre méltó esemény éppen nem volt örvendetes: Ellenfelünknek sikerült kiugratnia játékosukat, aki nem teketóriázott, hanem belőtte a meccs első gólját. De nem törtünk össze, voltak veszélyes akcióink, és egy szépen felépített, létszámfölényes helyzet végén Flösser kiegyenlített. Nem sokkal később pedig szintén kontrázásából Tinkó beadását az újonc Hajdú továbbította a kapuba.
A vezetést ezzel megszereztük, de nagyon nagy harc várt még ránk. Nyilván tizenöt perc játék után nem arra építettünk, hogy több gól már nem fog esni. A második játékrész nagy részében mégis a saját térfelünkön tartózkodtunk, és nagy nyomás nehezedett a védelmünkre. De ebben jól helyt álltunk, viszonylag jól működött az emberfogás, és általában közbe tudott szúrni egy-egy láb, mielőtt nagyon forró helyzet alakulna ki a kapunk előtt, mondhatni, szurkolóink belehajszoltak minket a sikerbe. A játék képéből adódóan voltak kontrázási lehetőségeink, ezeket elég jól felismertük, kár hogy kiaknázni nem sikerült. A meccs hevességére jellemző, hogy Makai megsérült, nem tudta folytatni a játékot; Benedek pedig egy kakaskodás után sárga lapos figyelmeztetésben részesült
 |
| Ezt a játékost valamiért nagyon szereti a kamera |
Kozelito Tél - Sopatuncasi-Clan 2-1
kapu: Fehér
mezőny: Benedek, Flösser, Görög, Hajdú, Makai, Palágyi, Tinkó
gól: Flösser, Hajdú
2018. január 20., szombat
A csapatépítés jegyében
A nagy szezonközi csapatépítés és kísérletezés jegyében most is olyan felállásban léptünk pályára mint még soha. Ezzel jól meg akartuk lepni az ellenfelet, majd megtudakoljuk, ez sikerült-e, a taktikánkat mindenestre jól összezavartuk. Már amennyiben volt olyan.
Sajnos a pályán nem sokat sikerült megvalósítani, se taktikából, se egyéni képességekből, összeszokottságról már szót se ejtsünk. Ellenfelünk következetesen végig mindig és mindenhol letámadt minket, amivel mi nem nagyon tudtunk mit csinálni, a meccs minden szakaszában nagy mennyiségben szórtuk el a labdákat akár a saját térfélen is. Rendszeres volt, hogy a labdás játékosunk nem tud mit kezdeni a helyzettel, hiszen a csapattársak nem megjátszhatók. A labdás így vagy cipelte magával a pettyest, míg el nem vesztette, vagy megpróbálkozott egy kockázatos indítással, amiből persze sok jó nem jött ki.
Az első félidő közepén elkezdtük kapni a gólokat, hát igen az elsőt is az előzte meg, hogy a saját térfélen egy kockázatos passzal helyzetbe hoztuk az ellenfelet. Aztán meg jött a többi sorba. Mivel itt most csak a szépre emlékezünk, nem soroljuk fel az összes bekapott gólt. Legyen elég annyi, hogy mindet megérdemeltük, sőt, könnyen lehetett volna több is. A bíró egy gólt utólag érvénytelenített Benedek kapus megtámadása miatt, és ellenfelünk a végén könnyelműen kezelte a helyzeteit.
Szép jelenetből kevés adódott, az az egy méltó említésre, hogy egyszer sikerült lekontrázni az ellenfelet, és Tinkó szép lövéssel bevette a hosszú alsó sarkot. A gólpassz eredete maradjon szerény homályban. Amúgy ha már a kontráknál tartunk, az is igaz, hogy a létszámfölényes helyzetekkel nagyon bőkezűen bántunk, sokszor vagy hagytuk a védőket visszaérni, vagy a labdás játékosunk passz helyett a blokkba lőtt. Ha komolyan akarjuk venni magunkat ilyen hibákat sem szabad vétenünk.
Na erről ennyit, fogjuk arra, hogy ez a csapatépítésen múlt, jövő héttől pedig úgy néz ki tényleg sokan leszünk, és a kamu kifogásoknak vége.
Kozelito Tél - Dinamo Germán 1-6
kapu: Benedek
mezőny: Flösser, Görög, Makai, Sánta, Tinkó
gól: Tinkó
Sajnos a pályán nem sokat sikerült megvalósítani, se taktikából, se egyéni képességekből, összeszokottságról már szót se ejtsünk. Ellenfelünk következetesen végig mindig és mindenhol letámadt minket, amivel mi nem nagyon tudtunk mit csinálni, a meccs minden szakaszában nagy mennyiségben szórtuk el a labdákat akár a saját térfélen is. Rendszeres volt, hogy a labdás játékosunk nem tud mit kezdeni a helyzettel, hiszen a csapattársak nem megjátszhatók. A labdás így vagy cipelte magával a pettyest, míg el nem vesztette, vagy megpróbálkozott egy kockázatos indítással, amiből persze sok jó nem jött ki.
Az első félidő közepén elkezdtük kapni a gólokat, hát igen az elsőt is az előzte meg, hogy a saját térfélen egy kockázatos passzal helyzetbe hoztuk az ellenfelet. Aztán meg jött a többi sorba. Mivel itt most csak a szépre emlékezünk, nem soroljuk fel az összes bekapott gólt. Legyen elég annyi, hogy mindet megérdemeltük, sőt, könnyen lehetett volna több is. A bíró egy gólt utólag érvénytelenített Benedek kapus megtámadása miatt, és ellenfelünk a végén könnyelműen kezelte a helyzeteit.
Szép jelenetből kevés adódott, az az egy méltó említésre, hogy egyszer sikerült lekontrázni az ellenfelet, és Tinkó szép lövéssel bevette a hosszú alsó sarkot. A gólpassz eredete maradjon szerény homályban. Amúgy ha már a kontráknál tartunk, az is igaz, hogy a létszámfölényes helyzetekkel nagyon bőkezűen bántunk, sokszor vagy hagytuk a védőket visszaérni, vagy a labdás játékosunk passz helyett a blokkba lőtt. Ha komolyan akarjuk venni magunkat ilyen hibákat sem szabad vétenünk.
Na erről ennyit, fogjuk arra, hogy ez a csapatépítésen múlt, jövő héttől pedig úgy néz ki tényleg sokan leszünk, és a kamu kifogásoknak vége.
Kozelito Tél - Dinamo Germán 1-6
kapu: Benedek
mezőny: Flösser, Görög, Makai, Sánta, Tinkó
gól: Tinkó
2018. január 14., vasárnap
Nem kicsit: nagyon!
Csapatunk nevének és jellegének következtében, tudniillik, hogy téliek vagyunk és kupacsapat vagyunk, beneveztünk a téli bajnokságba. Bő keretünk ebből az alkalomból Fösser, Hajdú és Sánta szerződtetésével bővült. Az élet kegyetlenségéből adódóan azonban sikerült bajnoki formánkat átmenteni és éppenhogy összeálló hat emberrel azaz egy cserével kiállni a szezonnyitóra.
Ahogy ilyenkor lenni szokott fogadkoztunk, hogy most aztán apait-anyait beleadunk, nagyjából úgy is történt, és voltak is egész szellemes megmozdulásaink, legalább az első néhány percben.
Az első félidő közepén aztán bekövetkezett a nagy összeomlás, egy körülbelül hat-nyolc perces periódus alatt négy gólt kaptunk, és nincs kedvünk részleteiben felidézni az összeset, de ilyen böszmeségeket csapat még nem csinált. Aki a pályán volt elvileg mind játszik legalább sok éve, akkor talán nem kellene elmondani, hogy egy ellenfelet egy ember fogjon. Az első félidő ezen szakaszából vett kevés pozitívum egyike, hogy a szépítő gólt legalább megszereztünk, egy szögletre Tinkó érkezett, és pontosan kilőtte a hosszú alsót.
Amikor a negyedik gólt is bekaptuk, akkor valami megmozdult, és egy kicsit összeszedtük magunkat, onnantól kezdve ismét képesek voltunk megtartani a labdát, és vezetni szép akciókat. Lehet hogy az is kellett, hogy észrevettük, ellenfelünk letámadással kísérletezik, aminek ellenszere ha egyből a csatárokra rúgjuk fel a labdát. Az eredményen is sikerült faragni, miután Makai éles szögből beverte második gólunkat a hosszúba. Félidőre így a 2-4-es eredménnyel vonulhattunk, ami sok lehetőséget rejtett magába, sajnos legreálisabban azt hogy el fogunk fáradni, és a végén a különbség tovább fog nőni.
Na de összeszedett játékunkat sikerült átmenteni a második félidő elejére is, stabilan játszottunk, ekkor nem hagytunk annyi üres embert, mint rosszabb perceinkben, és az eredményt is sikerült közelíteni miután szép akció végén Palágyi kihagyhatatlan helyzetbe hozta Görögöt. Ekkor még az is elképzelhetőnek tűnt, hogy további gólokat lőjünk és ponttal-pontokkal távozzunk. Létszámhiányos állapotunkban a kvázi sorcserével felvonuló ellenfél ellen azonban az is eredménynek tűnt, ha tartani tudjuk a 3-4-es állást, és valóban, ha nem is látványosan, de sokáig hősiesen küzdöttünk. Az utolsó percekre aztán elfogyott az erő, szöglet után kaptunk egy gólt, és utána már nem csak fáradtak hanem kissé hitetlenek is voltunk, és az utolsó percekben sorozatosan szedtük be a gólokat. A vége egy nyolcas lett.De ez egyszeri alkalom, él a remény, hogy a bő kerettel a többi meccseken több embert tudunk pályára küldeni és az ilyen összezuhanások kiküszöbölhetők lesznek.
Kozelito Tél - Hajcsatok 3-8
kapu: Fehér
mezőny: Görög, Makai, Palágyi, Sánta, Tinkó
gól: Tinkó, Makai, Görög
Ahogy ilyenkor lenni szokott fogadkoztunk, hogy most aztán apait-anyait beleadunk, nagyjából úgy is történt, és voltak is egész szellemes megmozdulásaink, legalább az első néhány percben.
Az első félidő közepén aztán bekövetkezett a nagy összeomlás, egy körülbelül hat-nyolc perces periódus alatt négy gólt kaptunk, és nincs kedvünk részleteiben felidézni az összeset, de ilyen böszmeségeket csapat még nem csinált. Aki a pályán volt elvileg mind játszik legalább sok éve, akkor talán nem kellene elmondani, hogy egy ellenfelet egy ember fogjon. Az első félidő ezen szakaszából vett kevés pozitívum egyike, hogy a szépítő gólt legalább megszereztünk, egy szögletre Tinkó érkezett, és pontosan kilőtte a hosszú alsót.
Amikor a negyedik gólt is bekaptuk, akkor valami megmozdult, és egy kicsit összeszedtük magunkat, onnantól kezdve ismét képesek voltunk megtartani a labdát, és vezetni szép akciókat. Lehet hogy az is kellett, hogy észrevettük, ellenfelünk letámadással kísérletezik, aminek ellenszere ha egyből a csatárokra rúgjuk fel a labdát. Az eredményen is sikerült faragni, miután Makai éles szögből beverte második gólunkat a hosszúba. Félidőre így a 2-4-es eredménnyel vonulhattunk, ami sok lehetőséget rejtett magába, sajnos legreálisabban azt hogy el fogunk fáradni, és a végén a különbség tovább fog nőni.
Na de összeszedett játékunkat sikerült átmenteni a második félidő elejére is, stabilan játszottunk, ekkor nem hagytunk annyi üres embert, mint rosszabb perceinkben, és az eredményt is sikerült közelíteni miután szép akció végén Palágyi kihagyhatatlan helyzetbe hozta Görögöt. Ekkor még az is elképzelhetőnek tűnt, hogy további gólokat lőjünk és ponttal-pontokkal távozzunk. Létszámhiányos állapotunkban a kvázi sorcserével felvonuló ellenfél ellen azonban az is eredménynek tűnt, ha tartani tudjuk a 3-4-es állást, és valóban, ha nem is látványosan, de sokáig hősiesen küzdöttünk. Az utolsó percekre aztán elfogyott az erő, szöglet után kaptunk egy gólt, és utána már nem csak fáradtak hanem kissé hitetlenek is voltunk, és az utolsó percekben sorozatosan szedtük be a gólokat. A vége egy nyolcas lett.De ez egyszeri alkalom, él a remény, hogy a bő kerettel a többi meccseken több embert tudunk pályára küldeni és az ilyen összezuhanások kiküszöbölhetők lesznek.
Kozelito Tél - Hajcsatok 3-8
kapu: Fehér
mezőny: Görög, Makai, Palágyi, Sánta, Tinkó
gól: Tinkó, Makai, Görög
2018. január 6., szombat
Mily kegyetlenül elbánt velünk Allah
A mai napon az idei év első meccse koincidált a bölcsész alapszakasz utolsó meccsével, ahol a Black Ramet fogadhattuk. Allah ismét nem állt mellénk, mert az utolsó pillanatban két játékosunk megbetegedett, kapus és csere nélkül várhattuk volna a mérkőzést. Azért a reakcióidőnk dicsérhető, hiszen a betegség híre 95 perccel a kezdőrúgás előtt érkezett, és ennyi idő elég volt, hogy beugrót szerezzünk Sánta személyében.
Ahogy ilyen létszámhiányos helyzetben lenni szokott, egész jól helyt álltunk, jól játszottunk és a vezetést is megszereztük: a kétszázadik meccsét most ünneplő Palágyi húzott befelé a szélről, a labdaátvétellel átverte a védőjét, majd kilőtte a rövid alsót. Nem sokkal később Sánta forgolódott a büntetőterület előterében, majd letette a labdát jobbra Makai elé, aki újabb gólt szerzett. Innen akár kiütés is lehetett volna, vagy játszhattuk volna a kényelmes kontrázós játékot, de előbbit egyáltalán nem, utóbbit pedig csak kevéssé sikerült megvalósítanunk. Sajnos még a félidőben kaptunk két gólt, és bár minden gól elkerülhető, hát sajnos ezek is azok voltak.
Itt jegyezzük fel hogy szerkesztőségünk a meccs első góljáról lemaradt, és nem úgy, hogy elszámolta magát, vagy elfelejtette, hanem nem vette észre, és félidőben is az 1-2-es állásnak megfelelő buzdító beszédet tartott, holott 2-2 volt az állás. Tévedéséről pedig csak a lefújás után világosították fel.
Nem sokkal kezdés után sikerült zavart keltenünk az ellenfél térfelén, amit Palágyi kihasznált azzal hogy szép mozdulattal átemelte a labdát a kapus fölött. A változatosság kedvéért a második félidőben szabadrúgásból kaptunk gólt, azóta is vitatjuk, hogy ez elkerülhető lett-e volna. Az biztos, hogy elkövettünk néhány elkésett belépőt, meg aztán az utolsó percben egy páros lábú becsúszást is, mindkét csapat szerencséjére utóbbi mellett az ellenfél csatára ellépett egy csellel.
Sajnos az utolsó tíz percre elfáradtunk, futómennyiségünk és koncentrációnk leesett, és a záró periódusban még két gólt kaptunk, amivel a három pont is elveszett. Nagy kár érte, mert amíg bírtuk erővel, harminc percig legalább egyenrangúak voltunk.
Úgy tűnik kupacsapat vagyunk, amit az idén újra meghódítani szándékozott Téli bajnokságban a jövő héttől bizonyíthatunk.
Kozelito Tél - Black Ram 3-5
kapu: Benedek
mezőny: Görög, Makai, Palágyi, Sánta, Tinkó
gól: Palágyi 2, Makai
Ahogy ilyen létszámhiányos helyzetben lenni szokott, egész jól helyt álltunk, jól játszottunk és a vezetést is megszereztük: a kétszázadik meccsét most ünneplő Palágyi húzott befelé a szélről, a labdaátvétellel átverte a védőjét, majd kilőtte a rövid alsót. Nem sokkal később Sánta forgolódott a büntetőterület előterében, majd letette a labdát jobbra Makai elé, aki újabb gólt szerzett. Innen akár kiütés is lehetett volna, vagy játszhattuk volna a kényelmes kontrázós játékot, de előbbit egyáltalán nem, utóbbit pedig csak kevéssé sikerült megvalósítanunk. Sajnos még a félidőben kaptunk két gólt, és bár minden gól elkerülhető, hát sajnos ezek is azok voltak.
Itt jegyezzük fel hogy szerkesztőségünk a meccs első góljáról lemaradt, és nem úgy, hogy elszámolta magát, vagy elfelejtette, hanem nem vette észre, és félidőben is az 1-2-es állásnak megfelelő buzdító beszédet tartott, holott 2-2 volt az állás. Tévedéséről pedig csak a lefújás után világosították fel.
Nem sokkal kezdés után sikerült zavart keltenünk az ellenfél térfelén, amit Palágyi kihasznált azzal hogy szép mozdulattal átemelte a labdát a kapus fölött. A változatosság kedvéért a második félidőben szabadrúgásból kaptunk gólt, azóta is vitatjuk, hogy ez elkerülhető lett-e volna. Az biztos, hogy elkövettünk néhány elkésett belépőt, meg aztán az utolsó percben egy páros lábú becsúszást is, mindkét csapat szerencséjére utóbbi mellett az ellenfél csatára ellépett egy csellel.
Sajnos az utolsó tíz percre elfáradtunk, futómennyiségünk és koncentrációnk leesett, és a záró periódusban még két gólt kaptunk, amivel a három pont is elveszett. Nagy kár érte, mert amíg bírtuk erővel, harminc percig legalább egyenrangúak voltunk.
Úgy tűnik kupacsapat vagyunk, amit az idén újra meghódítani szándékozott Téli bajnokságban a jövő héttől bizonyíthatunk.
Kozelito Tél - Black Ram 3-5
kapu: Benedek
mezőny: Görög, Makai, Palágyi, Sánta, Tinkó
gól: Palágyi 2, Makai
2017. december 17., vasárnap
A Mikulás puttonya
Egy hét után úri jó kedvünkben úgy határoztunk, rakunk még egy meccset a karácsonyi bankett elé. A korai időpont miatt ismét figyelmeztettüke gymást a sportemberhez méltó életmód fontosságára, sajnos az óra használatának rejtelmeire nem, hogy ez miért súlyos hiányosság az hamarosan kiderül. Addig házi feladat az olvasóknak utánanézni, hogy általános iskola hanyadik osztályában feladat megtanulni órát olvasni. A Tao elleni ki-ki meccsen sokat nyerhettünk és sokat veszthettünk, elvégre pontszámban és eredményekben közel voltunk egymáshoz. A levelek alapján számítottnál kettővel kevesebben kezdtük a meccset és vészkapussal kezdtük a meccset.
Mindezek nem árnyékolták be küzdeni akarásunkat, és az első percekben úgy játszottunk, hogy abból még bármi lehetett volna. Csapatunk ingadozó formáját ismerve nem lett volna meglepetés, ha akkor játszunk a legjobban, amikor kezdőcsapatunk leginkább fel van forgatva. Sajnos most nem így történt, és a félidő közepén elkezdtük sorozatban kapni a gólokat. Különösen bosszantó az első kettő, amiket pontrúgások után kaptunk, jobb kommunikációval és szorosabb emberfogással könnyen elkerülhető hibák után. A második-harmadik gól után pedig elkezdtünk úgy játszani, mint akiknek teljesen mindegy. A ki-ki meccs így hamarosan mészárlássá fajult, 6-0-val zártuk a félidőt, így neház lett volna azt mondani, hogy majd megfordítjuk az állást, de kozmetikázni még lehetett volna.
Sajnos nagy vonalakban a második félidő is az elsőre hasonlított, szakszerű megfogalmazásban "impotensek" voltunk, se labdával, se nélküle nem igazán tudtunk mit csinálni, és nagyon sokszor engedtük az ellenfélnek létszámfölényes helyzeteket, amiben mindig benne volt a gól lehetősége, sajnos néha a gól is. Szétesettségünk mellett megállapíthattuk, hogy ellenfelünk gyors, képzett, jól passzoló és tervszerűen együttműködő játékosokból áll. Valamikor a második félidő első felében megjött az a kulcsjátékosunk, aki elnézte a meccs kezdésének időpontját, és onnantól kezdve kevésbé unortodox felállásban küzdhettünk. Ha a világot megváltani nem is sikerült, de azért volt néhány szépen felépített támadásunk és egy gólunk: egy lecsorgó labdát Hlavacska vert be nagy erővel a kapuba. Ekkor a hollandos 8-1 állt az eredményjelző táblán, azért még kaptunk még kettőt, csak mert Salvador szimpatikusabb.
Valószínűleg a liga idei legsúlyosabb vereségét szenvedtük el. A kevés pozitívum egyike hogy ezt most elviseltük egymás felmenőinek besározása nélkül.
Kozelito Tél - Tao te Kings 1-10
kapu: Fehér, Tinkó
mezőny: Görög, Hlavacska A., Kovács, Makai, Palágyi, Tinkó
gól: Hlavacska A.
Mindezek nem árnyékolták be küzdeni akarásunkat, és az első percekben úgy játszottunk, hogy abból még bármi lehetett volna. Csapatunk ingadozó formáját ismerve nem lett volna meglepetés, ha akkor játszunk a legjobban, amikor kezdőcsapatunk leginkább fel van forgatva. Sajnos most nem így történt, és a félidő közepén elkezdtük sorozatban kapni a gólokat. Különösen bosszantó az első kettő, amiket pontrúgások után kaptunk, jobb kommunikációval és szorosabb emberfogással könnyen elkerülhető hibák után. A második-harmadik gól után pedig elkezdtünk úgy játszani, mint akiknek teljesen mindegy. A ki-ki meccs így hamarosan mészárlássá fajult, 6-0-val zártuk a félidőt, így neház lett volna azt mondani, hogy majd megfordítjuk az állást, de kozmetikázni még lehetett volna.
Sajnos nagy vonalakban a második félidő is az elsőre hasonlított, szakszerű megfogalmazásban "impotensek" voltunk, se labdával, se nélküle nem igazán tudtunk mit csinálni, és nagyon sokszor engedtük az ellenfélnek létszámfölényes helyzeteket, amiben mindig benne volt a gól lehetősége, sajnos néha a gól is. Szétesettségünk mellett megállapíthattuk, hogy ellenfelünk gyors, képzett, jól passzoló és tervszerűen együttműködő játékosokból áll. Valamikor a második félidő első felében megjött az a kulcsjátékosunk, aki elnézte a meccs kezdésének időpontját, és onnantól kezdve kevésbé unortodox felállásban küzdhettünk. Ha a világot megváltani nem is sikerült, de azért volt néhány szépen felépített támadásunk és egy gólunk: egy lecsorgó labdát Hlavacska vert be nagy erővel a kapuba. Ekkor a hollandos 8-1 állt az eredményjelző táblán, azért még kaptunk még kettőt, csak mert Salvador szimpatikusabb.
Valószínűleg a liga idei legsúlyosabb vereségét szenvedtük el. A kevés pozitívum egyike hogy ezt most elviseltük egymás felmenőinek besározása nélkül.
Kozelito Tél - Tao te Kings 1-10
kapu: Fehér, Tinkó
mezőny: Görög, Hlavacska A., Kovács, Makai, Palágyi, Tinkó
gól: Hlavacska A.
2017. december 2., szombat
készül
Az élet kegyetlensége folytán ma a Zsugával, egy régi-régi versenytárs csapattal kellett megmérkőznünk a három pontért. A keretkialakítás meglehetősen sikeres volt, két cserével elvben tök jók voltunk.
Az első percek után lassan be is melegedtünk, és amikor ez a fázis lezárult, a vezetést is megszereztük: Kovács igazi klasszikus centeralakítást bemutatva lefordult védőjéről majd a kapus eszén is túljárt. Néhány perc múlva újabb gólt lőttünk, ezúttal Tinkóé az érdem, bár az egész csapaté, mert szép, okos akcióval széthúztuk ellenfelünk védelmét, Tinkó pedig egy pillanatra üresen maradt a hatoson, és Hlavacska asszisztja után a bal alsó sarokba lőtt. Örömünk mégsem lehetett felhőtlen, mert mindkét rúgott gól után kaptunk is egyet-egyet (a beszámoló időrendisége itt megborul). Ráadásul mindkétszer mi jegyezhettük a gólpasszt: először a kaputól három méterre szerelhettek minket, olyan helyzetben amit kicsivel több határozottságggal simán meg kellett volna oldani; másodszor meg a félpályától sikerült pontosan kiugratni a hatosunkon ólálkodó csatárt, aki ha már így tettünk, értékesítette a ziccert.
Természetesen nem adtuk fel, és tovább támadtunk, volt néhány szép akciónk és veszélyes helyzetünk, sajnos a gólt nem mi rúgtuk, hanem mi kaptuk. Félidőben így egy gólos hátrányban voltunk, viszont a játék képe alapján benne volt, hogy megfordíthatjuk.
Egyenlíteni sikerült is. Hlavacska András gondolt egyet, és huzogatott egy kicsit az ellenfél hatosának előterében, végül talált akkora rést amin el tudta lőni a labdát, ami a kapufát érintve a hálóba jutott. Követőinknek itt eszébe juthat, hogy egy évvel ezelőtt ugyanú ugyanígy hosszú kihagyás után a Zsuga ellen tért vissza, győztes góllal. De mielőtt a győztes gólra rátérnénk, Hlavacska még a saját kapunk előtt is alakított, mert a kezét érte a labda a hatosunkon belül. A bíró biztos úgy látta, hogy játékosunk cipőfűzőjének vége még érte a vonalat, talán ezért megúsztuk egy szabadrúgással, amit rendje és módja szerint blokkoltunk.
Aztán pár perc alatt összeomlott a csapat, nem tudtuk megtartni a labdákat, és nem értünk vissza, ellenfelünk pedig percenként vezethette a veszélyes, emberelőnyös kontrákat. Némely csapattársunk számolta is, hányszor védett ziccert kapusunk, vagy hány üres kapus helyzetet hagytak ki ellenfeleink. Sajnos kevesebbet, mint kellett volna, mert egyet bekaptunk. Illetve először egyet.
De itt lassítsunk, mert az okokról sokat beszéltünk még a meccs után is. Szerkesztőségünk nem akarja természetesnek elfogadni, hogy percenként támadhasson létszámfölényben az ellenfél, és nem magyarázat sem az, hogy jobbak, sem az, hogy támadtunk. Ilyen értelemben nem szembeállítandó az hogy védekezünk vagy támadunk. Természetesen, a támadásban benne van a kockázatvállalás, hogy egy jó csapat megszerezheti tőlünk a labdát. Erre viszont gyorsan kellene reagálnunk, és a mainál sokkal gyorsabban visszaérni saját térfélre és felvenni az embert. Ha labdavesztés után 3-4 hosszú másodperccel még mindig az ellenfél kapuja felé mozog egy játékos, az nem "a játék dinamikája" hanem alibi. Hasonlóképpen, ha ellenfeleink létszámfölényben támadnak miközben két játékosunk sétálgat a másik térfélen az sokminden csak nem "támadó foci". Ebben a sportágban mind a négy mezőnyjátékosra menthetetlenül szükség van a védekezésben (ahogy támadásban is). Ez sok gyors irányváltást és ily módon fáradtságot jelent, amit viszont tekintsünk a sportolás természetes velejárójának.
A lustálkodós jelenetek főleg egy olyan meccsen bosszantóak, amikor van két cserénk, amivel bármilyen meccset le kellene tudni hozni. Abban kivételesen egyetértettünk, hogy a Zsuga sokkal tudatosabban játszott nálunk. Ennek egyik tünete hogy sokkal gyakrabban cserélnek nálunk. Nekünk a teljes második félidőben talán háromszor cseréltünk, miközben játékosaink arra hivatkoztak, hogy visszafelé már nem bírtak futni... Lehet hogy ideális lenne percenként cserélni, és egy játékos egyszerre nem is töltene többet a pályán 4-5 percnél, abban viszont lehetne menni föl-le föl-le megállás nélkül. Ha ezt következetesen csináljuk, akkor az egy játékosra jutó játékpercek összege sem csökken, így talán az ego számára is elviselhető lenne. Vannak ugyan nagyon jó és kicsit kevésbé jó játékosaink, de azt azért senki ne képzelje, hogy eljön a világvége, ha pár percre éppen ő szorul kispadra.
Na, eme kis intermezzo után rátérhetünk arra, hogyan kaptuk be az ötödik gólt, természetesen kontrából, annyi különbséggel hogy a fentebbi hibákat leghangosabban szóvá tevő játékosunk bemutatta, hogyan kell az ellenfél hatosától a saját kapuig sprintelni, így ő lehetett az aki a gyilkos beadásra érkező vérszomjas csatárt megelőzve a kapunkba sodorja a labdát. A lefújás előtti percekben pedig sikerült még egy gólt kapni, azt igazából csak azért, hogy kialakuljon a magyaros 6-3. Kettő-kettő ellen támadott az ellenfél, labdás játékosuk megverte a védőnket, lövését kapusunk kiütötte, de arra a másik csatér érkezett. Más kérdés, hogy ha azért kapunk gólt, mert valakit kicseleznek, azt még mindig könnyebb elfogadni, mint ha a fél csapat a kezdőkörben smirglizi az eszcájgot.
Kozelito Tél - Zsuga Bonito 3-6
kapu: Fehér
mezőny: Görög, Hlavacska A., Kovács, Makai, Palágyi, Tinkó
gól: Kovács, Tinkó, Hlavacska A.
Az első percek után lassan be is melegedtünk, és amikor ez a fázis lezárult, a vezetést is megszereztük: Kovács igazi klasszikus centeralakítást bemutatva lefordult védőjéről majd a kapus eszén is túljárt. Néhány perc múlva újabb gólt lőttünk, ezúttal Tinkóé az érdem, bár az egész csapaté, mert szép, okos akcióval széthúztuk ellenfelünk védelmét, Tinkó pedig egy pillanatra üresen maradt a hatoson, és Hlavacska asszisztja után a bal alsó sarokba lőtt. Örömünk mégsem lehetett felhőtlen, mert mindkét rúgott gól után kaptunk is egyet-egyet (a beszámoló időrendisége itt megborul). Ráadásul mindkétszer mi jegyezhettük a gólpasszt: először a kaputól három méterre szerelhettek minket, olyan helyzetben amit kicsivel több határozottságggal simán meg kellett volna oldani; másodszor meg a félpályától sikerült pontosan kiugratni a hatosunkon ólálkodó csatárt, aki ha már így tettünk, értékesítette a ziccert.
Természetesen nem adtuk fel, és tovább támadtunk, volt néhány szép akciónk és veszélyes helyzetünk, sajnos a gólt nem mi rúgtuk, hanem mi kaptuk. Félidőben így egy gólos hátrányban voltunk, viszont a játék képe alapján benne volt, hogy megfordíthatjuk.
Egyenlíteni sikerült is. Hlavacska András gondolt egyet, és huzogatott egy kicsit az ellenfél hatosának előterében, végül talált akkora rést amin el tudta lőni a labdát, ami a kapufát érintve a hálóba jutott. Követőinknek itt eszébe juthat, hogy egy évvel ezelőtt ugyanú ugyanígy hosszú kihagyás után a Zsuga ellen tért vissza, győztes góllal. De mielőtt a győztes gólra rátérnénk, Hlavacska még a saját kapunk előtt is alakított, mert a kezét érte a labda a hatosunkon belül. A bíró biztos úgy látta, hogy játékosunk cipőfűzőjének vége még érte a vonalat, talán ezért megúsztuk egy szabadrúgással, amit rendje és módja szerint blokkoltunk.
Aztán pár perc alatt összeomlott a csapat, nem tudtuk megtartni a labdákat, és nem értünk vissza, ellenfelünk pedig percenként vezethette a veszélyes, emberelőnyös kontrákat. Némely csapattársunk számolta is, hányszor védett ziccert kapusunk, vagy hány üres kapus helyzetet hagytak ki ellenfeleink. Sajnos kevesebbet, mint kellett volna, mert egyet bekaptunk. Illetve először egyet.
De itt lassítsunk, mert az okokról sokat beszéltünk még a meccs után is. Szerkesztőségünk nem akarja természetesnek elfogadni, hogy percenként támadhasson létszámfölényben az ellenfél, és nem magyarázat sem az, hogy jobbak, sem az, hogy támadtunk. Ilyen értelemben nem szembeállítandó az hogy védekezünk vagy támadunk. Természetesen, a támadásban benne van a kockázatvállalás, hogy egy jó csapat megszerezheti tőlünk a labdát. Erre viszont gyorsan kellene reagálnunk, és a mainál sokkal gyorsabban visszaérni saját térfélre és felvenni az embert. Ha labdavesztés után 3-4 hosszú másodperccel még mindig az ellenfél kapuja felé mozog egy játékos, az nem "a játék dinamikája" hanem alibi. Hasonlóképpen, ha ellenfeleink létszámfölényben támadnak miközben két játékosunk sétálgat a másik térfélen az sokminden csak nem "támadó foci". Ebben a sportágban mind a négy mezőnyjátékosra menthetetlenül szükség van a védekezésben (ahogy támadásban is). Ez sok gyors irányváltást és ily módon fáradtságot jelent, amit viszont tekintsünk a sportolás természetes velejárójának.
A lustálkodós jelenetek főleg egy olyan meccsen bosszantóak, amikor van két cserénk, amivel bármilyen meccset le kellene tudni hozni. Abban kivételesen egyetértettünk, hogy a Zsuga sokkal tudatosabban játszott nálunk. Ennek egyik tünete hogy sokkal gyakrabban cserélnek nálunk. Nekünk a teljes második félidőben talán háromszor cseréltünk, miközben játékosaink arra hivatkoztak, hogy visszafelé már nem bírtak futni... Lehet hogy ideális lenne percenként cserélni, és egy játékos egyszerre nem is töltene többet a pályán 4-5 percnél, abban viszont lehetne menni föl-le föl-le megállás nélkül. Ha ezt következetesen csináljuk, akkor az egy játékosra jutó játékpercek összege sem csökken, így talán az ego számára is elviselhető lenne. Vannak ugyan nagyon jó és kicsit kevésbé jó játékosaink, de azt azért senki ne képzelje, hogy eljön a világvége, ha pár percre éppen ő szorul kispadra.
Na, eme kis intermezzo után rátérhetünk arra, hogyan kaptuk be az ötödik gólt, természetesen kontrából, annyi különbséggel hogy a fentebbi hibákat leghangosabban szóvá tevő játékosunk bemutatta, hogyan kell az ellenfél hatosától a saját kapuig sprintelni, így ő lehetett az aki a gyilkos beadásra érkező vérszomjas csatárt megelőzve a kapunkba sodorja a labdát. A lefújás előtti percekben pedig sikerült még egy gólt kapni, azt igazából csak azért, hogy kialakuljon a magyaros 6-3. Kettő-kettő ellen támadott az ellenfél, labdás játékosuk megverte a védőnket, lövését kapusunk kiütötte, de arra a másik csatér érkezett. Más kérdés, hogy ha azért kapunk gólt, mert valakit kicseleznek, azt még mindig könnyebb elfogadni, mint ha a fél csapat a kezdőkörben smirglizi az eszcájgot.
Kozelito Tél - Zsuga Bonito 3-6
kapu: Fehér
mezőny: Görög, Hlavacska A., Kovács, Makai, Palágyi, Tinkó
gól: Kovács, Tinkó, Hlavacska A.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)