Töretlenül

Hát így áll a helyzet, tabellán elért előkelő helyzetünket tudomásul véve arra jutottunk, hogy mi leszünk a Bölcsész Bajnokság San Marinója, és ehhez méltó bekkeléssel és favágással fogjuk összes meccsünkön megőrizni a 0-0-t, támadásaink pedig majd arra épülnek, hogy fel***juk a labdát aztán az egy szem csatárunk meg majd tud vele valamit kezdeni jó esetben. A megvalósításba az első hiba ott csúszott, hogy megint kettővel kevesebben voltunk, mint a levelezés alapján lehetett hinni.
A játék, meg hát szintén hagyott maga után kívánnivalót. Az eredmény ismeretében szerkesztőségünknek nincs kedves sokáig rágódni ezen a meccsen. De azon tényleg el kellene gondolkodni, hogy akkor mégis milyen taktika szerint kellene pályára lépnünk? Hiszen most az volt kiadva, hogy beállunk bekkelni, mindenki felveszi az emberét és nem engedi el. Ennél egyszerűbb taktika nincsen. És ha ezt nem tudjuk megvalósítani... Mert természetesen most is az volt, hogy egyik azt hiszi, nagypályán van és három méterről "fogja" az csatárt, a másik szarik az egészbe, a harmadiknak meg derogál visszafelé futni. A második félidőben olyan megalázó gólokat kaptunk, amiért egy edzőnek le kellene mondania. Felállt védelmünkön jött át úgy az ellenfél kétszer, hogy ketten álltak csak a kapussal szemben. Ha az óvodás szinten megvalósított emberfogást megvalósítjuk, és legalább megyünk az ember után, ha már lefordult, akkor nincsenek ilyenek. De ennél fontosabb volt a térfél közepén hokizni.
Kozelito Tél - Polszki 0-8
   kapu: Fehér
   mezőny: Benedek, Görög, Makai, Palágyi, Tinkó
   gól: -

Az előrelépés megkérdőjelezhetetlen

 És akkor a tél lezárultával elkezdődött a tavaszi bajnokság, és körülbelül ott folytattuk, ahol abbahagytuk, vagyis hogy a meccs előtti éjjel érkeznek be a csoportos levelek hogy ki nem jön mégse. És akkor így kellene a meleg takaró alól kimászni a hideg és kegyetlen világba hogy meccs előtt forró kakaó helyett még rossz híreket is olvashat az ember. A helyszínen aztán mégis meglettünk két cserével, valami sugallat hatására Tóth éppen most érezte meg hogy nagy szükség van rá, és jelentkezett játékra, amikor a legnagyobb szükségünk volt egy jó kapusra.
A meccsről sok jót nem mondhatunk, de akkor azt legalább röviden. Úgy kikaptunk mint a huzat. Mai teljesítményünkkel jogosan lehetnénk középcsapat - a B liga alsóházában. Teljesen alapvető dolgokat nem tudtunk megoldani: szerelés, emberfogás, csapattárshoz passzolás. A helyzetkihasználásunk sem volt jó egyébként, mert azt a 3-4 ziccert, amit megcsináltunk, azt se rúgtuk be, egyet se, de nem lenne jogos a helyzetkihasználást okolni, mert ha mindent berúgunk, ekkor is kikaptunk volna. A félidei 0-3 után még reménykedhettünk abban, hogy egy kicsit összeszedjük magunkat, és mivel nekünk volt két cserénk, ellenfelünknek pedig nem, fáradásukat is kihasználva legalább szorossá tesszük az eredményt. De nem tettük. Még ebben a helyzetben is alulmaradtunk futómennyiség terén. Az utolsó két gólt kontrából kaptuk, mert a fölöslegesen és felelőtlenül elszórt labdák után a csapat nagy része el sem indult visszafelé.
 Nehéz lenne bármi pozitívumot keresni, az MLSZ legszebb hagyományait idézve emlékezhetünk arra, hogy télen ugyanettől a csapattól hetet kaptunk, most pedig megúsztuk egy hatossal. Az előrelépés tehát megkérdőjelezhetetlen.
 Kozelito Tél - Torpedo 0-6
   kapu: Tóth M.
   mezőny: Benedek, Görög, Palágyi, Porkoláb M., Sánta, Tinkó
   gól: -

Az alsóház élén

Éppen annyi szünettel, hogy a hűtővízen cserélhessünk egyet, kezdődött az álnven szereplő Bozsik elleni derbi az alsóházi bajnoki címért. Az előző meccshez képest kapust cseréltünk, Benedek állt be, és Tinkó jött ki a mezőnybe. Keretünk Barnával rövidült, hiszen játékosunk műtét után lábadozik és csak egy meccset vállalt, ezért tehát fáradtan, egyetlen cserével álltunk ki a rangadóra.
Éppen felvettük a ritmust, és látszott, hogy nem adjuk meg magunkat, és küzdünk úgy, ahogy illik, amikor beütött a baj: Saját hatosunk előtt rettenetesen könnyelműen eladtuk a labdát, amit az ellenfél csatára köszönettel a kapunkba továbbított. És ha ez még nem lett volna elég, két perccel később "akcióból" újabb gólt kaptunk. 0-2-re álltunk tehát mintegy hat perc játék után, holott az lett volna a reményünk, hogy fegyelmezett védekezéssel kibekkeljük a meccs nagy részét, esetleg addig szerzünk előnyt az elején, amíg még tudunk futni. A 0-2-es állás pedig azt sejtette, hogy a végén várható fáradtság és összeomlást egy gyatra kezdéssel készítjük elő.
Talán a megelőző meccs utolsó pillanatban szerzett gólja is ott motoszkált még a lelkekben, és tudtunk újat hozni. Még az első félidőben Tinkónak a balszélről érkező lapos beadására Sánta érkezett középen, és szerzett gólt. A második félidőre pedig összeomlás helyett egészen összekaptuk magunkat. A védelem egész jó hatékonysággal szűrt, rendre meg tudtuk előzni a csatárokat, és labdabirtoklásunk is kielégítő arányú volt. Valamikor a második félidő közepe táján Tinkó oldalról leadott lövése pattant a kapufáról a hálóba, ezzel pedig már döntetlenre álltunk. És még nem volt vége, még mindig sokat volt nálunk a labda, és még mindig nem omlottunk össze, sőt mintha ellenfelünk jobban elfáradt volna. Szépen kijátszott akció végén Nagy szerzett gólt közelről, és ezzel már mi voltunk előnyben. Kiadtuk az utasítást, hogy mostantól aztán tényleg visszaállunk, és bekkelünk, de csak nem sikerült megvalósítani: egy kiugratásra Palágyi, őrzője, és a kapus egyszerre mozdult rá, csatárunk egy hajszállal előbb ért oda, és elvitte a játékszert, amit a következő ütemben a hálóba gurított. Két perccel később pedig Görög indult be a mélységből, üresen maradva pedig értékesítette az elé varázsolt labdát.
Mi is alig hittünk, de nem sokkal a vége előtt háromgólos előnybe kerültünk, mindezt 0-2-ről felállva. Ahogy a mérkőzés forgatókönyve diktálja, ellenfelünk megpróbált visszajönni, egyszer átfutottak rajtunk, aminek gól lett a vége, de ez egyszeri alkalom volt. A meccs nagy részében magabiztosan és hatékonyan játszottunk, aminek fordítás és győzelem lett az eredménye.
A körmérkőzéses rájátszásban így tehát négy pontot szerezve megszereztük az első helyet. A teljes bajnokságra vetítve ez az ötödik helyet jelenti, de az alsóházi bajnoki cím mégis jobban hangzik.
Kozelito Tél - Sopatuncasi-Clan 5-3
   kapu: Benedek
   mezőny: Görög, Nagy, Palágyi, Sánta, Tinkó
   gól: Sánta, Tinkó, Nagy, Palágyi, Görög

Haj Haj Hajrá

A sorsolás szeszélye és az élet kegyetlensége folytán ezen a szép vasárnapi napon egy nap alatt kellett, szinte kupajelleggel lerendeznünk összes alsóházi meccsünket, szám szerint kettőt. További nehézséget okozott, hogy olyan mondvacsinált indokokkal, mint betegség meg sérülés, többen távolmaradtak, és csak nagy erőfeszítések révén sikerült a csapatot kellő létszámban összeszedni.
Ellenfelünk a Colo-colo csapata volt, jóval keményebb teljesítménnyel, mint legutóbbi találkozásunkkor. Anélkül hogy elvesznénk a részletekben, beindult az adok-kapok (copyright Dárdai), potyogtak a gólok. A gólok kb. felével nem lettünk boldogok, állandóan hátrányban voltunk, és állandóan futnunk kellett az eredmény után. Annyi pozitívum legalább adódott, hogy sok ügyes támadásunk volt, és az egyenlítés is sorra mindig sikerült, általában a hátrányba kerülés után rögtön.
Első gólunkat Benedek lőtte, meghálálva hogy most mezőnyben játszhat, miután a csapat körbeadogatta a kaput. A második gól Sánta érdeme, szépen felépített kontra után. A harmadik gól Palágyi bombaerős lövése után jutott a hálóba. A negyedik gól drámai körülmények között esett, hiszen körülbelül három perccel a vége előtt sikerült ismét hátrányba kerülnünk, ami könnyen végzetes lehetett volna. Szerencsére ellenfelünk megsajnált minket, és időt kértek nekünk, ami alatt kulcsjátékosaink fújhattak egyet, és pl. Nagyot is sikerült meggyőzni, hogy csere helyett menjen vissza a pályára. Az utolsó percben egy szöglet után pedig valahogy Nagy elé került a labda a hatoson, ő pedig egy csel után nagy erővel a kapuba lőtt, ezzel pontot érő góllal zárta idei első tétmeccsét.
Így aztán döntetlennel zártunk, lehet vitatkozni azon, hogy igazságos-e. Még azt is megkaptuk, hogy ha ellenfelünknek nincs közvetlen előtte a Bozsik elleni rangadója, akkor nyilván egy hatost gurítottak volna. Persze utólag és "ha" könnyű ilyen ígéreteket tenni. Palágyi nagyon büszke magára, mert az összes gólban benne volt.
Kozelito Tél - Colo-colo 4-4
   kapu: Tinkó
   mezőny: Barna, Benedek, Görög, Nagy, Palágyi, Sánta
   gól: Benedek, Sánta, Palágyi, Nagy

influenza

Utolsó fordulójához érkezett a téli bajnokság alapszakasza, mi pedig a riválisok eredményei alapján tudhattuk, nincs más dolgunk, mint legalább öt góllal megverni a Capitulatust, és máris helyet kapunk a felsőházban. Ez ugyan ujjgyakorlatnak tűnt, de még meccs előtt elolvastuk felkapott lélekbúvárok összes műveit az elengedésről, és úgy döntöttük, elengedjük a felsőház hajszolását, mint Oravecz Coelho akármit, és inkább arra koncentrálunk, hogy jól érezzük magunkat, és jól játsszunk.
A megvalósítás első üteme elég jól sikerült, a későn érkező nézők még el sem foglalták helyüket a lelátókon, amikor már bent is volt az első gól, és igen büszkék lehetünk rá, szépen felépített akció futott végig, Palágyi elment a balszélen (hol máshol?) éles középre adását Sánta továbbította a kapuba. Annyira szép volt a jelenet, hogy meg akartuk nézni a visszajátszást, sajnos amikor Sánta ugyanonnan a kapufára lőtt, akkor rá kellett ébrednünk, hogy az már az élőkép volt, és maradt az 1-0. Sajnos nem is olyan sokáig, néhány perc múlva kiegyenlített az ellenfél.
Az első félidő közepén volt egy nehezebb periódus, amikor nem nagyon tudtuk megtartani a labdákat, hosszú passzainkat rendre leszedegették, mi meg védekezésre kényszerültük, de végül megúsztuk. És voltaképpen egész tűrhetően játszottunk, együtt mozogtunk, felvettük az embereket, amikor kellett, kritikus helyzetben mindig közbe tudott lépni... jó hát a megmentőnk nem mindig mezőnyjátékos volt, hanem az ihletett kapusunk, de hát ő is a csapat része, azért kapja a fizetését, hogy védjen.
Külső szemlélőnek igen élvezetes lehetett a meccs, mindkét csapat vállalta a támadó játékot, mindkét csapatnak megvoltak a lehetőségei a gólszerzésre. Részünkről Hlavacska jelenléte meggyorsította a labdakihozatalt, sokat kísérleteztünk kontrákkal, sajnos a 2-1-es 3-2-es szituációknál sokszor került játékunkba annyi pontatlanság amennyi meggátolta a gólszerzést. Az első félidő végén Görög lőhetett kétszer, de a kapus mindkétszer bravúrral védett.
A játék képét illető megállapítások a második félidőre is érvényesek: mindkét részről bátor és határozott játék, sokáig gól nélkül. Tiszta lehet lelkiismeretünk, mindent kiadtunk magunkból. Lövések számát tekintve előnybe került az ellenfél, de kijátszott, veszélyes helyzetek számát tekintve tartottuk a lépést. Legveszélyesebb próbálkozások között említendő Benedek erős szabadrúgása, Sánta ziccere, és végül Szőllőssy élesedő szögből leadott lövése alig néhány perccel a lefújás előtt.
Néhány perccel a vége előtt mesteredzői javaslatra időt kértünk, és még egyszer átbeszéltük a teendőket. Sajnos ez sem volt elég - talán ha kicsit aktívabban pörgetjük a cserét, az utolsó percekben frissebb négyes lehetett volna a pályán. Kilencven másodperc volt hátra a meccsből amikor üresen hagytunk egy embert a hatosunk előterében, aki kegyetlenül beverte a gólt. Elvileg nem lett volna reménytelen még egy helyzetet kialakítani, de nem jött össze, sőt bután eladtuk a labdát hátul, amiből az utolsó másodpercekben még egy gólt bekaptunk.
Kozelito Tél - Capitulatus 1-3
   kapu: Tinkó
   mezőny: Benedek, Görög, Hlavacska A., Palágyi, Sánta, Szőllőssy
   gól: Sánta

Ezt nem tesszük ki az ablakba

 A felsőházba jutási versenyben ezen a héten a Torpedo volt az ellenfelünk. Az ukáz pedig úgy szólt, hogy nyerni kell, és irány a felsőház. A megvalósítás majdnem pont így sikerült. Szóval szépen összejöttünk, fogadkoztunk, mindenki elmondta, milye fáj, és kezdődhetett a nagy meccs.
Körülbelül kettő perc után hátrányba kerültünk, nem tudtuk lereagálni, hogy a mélységből üresen mozog be egy ember, és akkor ő szabadon lőhette ki a hosszút. A félidő közepén lett 0-2, hát azt nehéz lett volna elkerülni, egy ezredmásodperc időt hagytunk az ellenfélnek aki a térfél közepéről kegyetlenül beverte a jobb felső sarokba. Sajnos az eredmény a játék képét tükrözte. Messze voltunk csúcsformánktól, hát meg igazából attól a szinttől is, amit ezen a szinten hozni illene. Feltűnő volt, hogy mennyire nem találjuk meg egymást passzokkal, nem segítünk egymásnak, a hosszú passzokat, íveléseket meg egyáltalán semmilyen siker nem koronázta. Gondot okozott az olyan helyzetek megoldása is, mint amiből az első gólt kaptuk, hogy mélységből beindul valaki, és gyakran gondot okozott szimpla passzok átvétele is..
Szőllőssy ki tudja hány hónap után tért vissza, és egyből fogadalmat tett egyéni gólátlagának megjavítására, ennek jegyében övé is volt az első félidő legnagyobb helyzete, de a kapus védte a próbálkozást. A második félidőben talán mintha kicsit stabilabbá váltunk volna, egy ideig legalábbis nem kaptunk újabb gólt, és helyzetecskékig is eljutottunk. Sajnos lövéseinket nem kísérte szerencse. A félidő közepén aztán bekaptuk a harmadik gólt, és színpadias jelenet keretében kapust cseréltünk: Benedek kiment a mezőnybe, Tinkó állt a ketrecbe. Lehet hogy kezdeni kellett volna így, ám sajnos ez a kétségbeesett csere sem volt alkalmas a mérkőzés állásának megfordítására. Sőt...
Egy szabadrúgás-kombináció után bekaptuk a negyedik gólt is, rettenetesen buta dolog volt, rögzített helyzetnél nem lett volna szabad úgy felállni, hogy a kapufától egy méterre álló csatárt üresen hagyjuk. És akkor a véghajrában jött még egy nagy összeomlás. Mondhatjuk úgy, hogy az egyenlítés reményében kitámadtunk, és valóban egy 0-4-re értelmetlen lett volna ráülni bekkeléssel, de ugyanilyen értelmetlen volt elrohanni előre és sorozatosan hagyni, hogy lekontrázzanak minket. Ha két csatár üresen viheti a labdát a kapusra, az gól lesz, ezt azért felmérhetjük előre. Így jutottunk el egy hetesig, és igazából megérdemeltük, mert taktikailag, technikailag, futómennyiségben mind alulmaradtunk. 
Kozelito Tél - Torpedo 0-7
   kapu: Benedek, Tinkó
   mezőny: Benedek, Flösser, Görög, Hajdú, Palágyi, Sánta, Szőllőssy, Tinkó
   gól: -

La Fiesta

Az élet kegyetlensége és más összetevők révén most a Colo-colo csapatával mérhettük össze a tudásunkat. A csapat magját sok-sok évvel ezelőttről még Stadion FC névről ismertük. Hogy a mi csapatunk magját honnan ismerjük azt nem tudni, mert a múlt héthez képest erősen kicserélődtünk. Mostani keretünk inkább az őszi csapatra emlékeztetett.
Az elején jól el is osztottuk a posztokat, ebben szentesítettük a gyakorlatot, hogy Hlavacska inkább irányítóként és nem söprögetőként szerepel, és jól egymás lelkére kötöttük, hogy higgadtan, türelmesen fogunk játszani, és Porkoláb lesz a leghátsó ember. Ebből egyenesen következik, hogy az első akcióból, mielőtt az ellenfél egyáltalán birtokolta volna a labdát, Porkoláb helyzetbe került Hlavacska passzával és akkor már be is vágta. Néhány perccel később Palágyi gondolt egy merészet, és vállalkozott lövésre jó messziről, és nem tett hiába, a lövés a kapufát érintve vágódott a bal felső sarokba.
Ezzel nagyjából el is dőlt a három pont sorsa, a továbbiakban átadtuk magunkat a játék élvezetének. A továbbiakban is jellemző volt, hogy mi birtokoljuk többet a labdát, és mi alakítunk ki több helyzetet. A meccs után arra jutottunk, hogy azért bőven voltak hibáink, szórtunk el szükségtelenül labdákat, és gyakran előfordult, hogy cipeltünk akkor is amikor már rég passzolni kellett volna, de a játék képe alapján ezeket most elbírtuk. Benedek önfeláldozóan elvállalta a kaput, de egy-két átlövésnél többet nem kellett védenie, az őszre jellemző - télre nem jellemző - Hlavacska-Porkoláb páros mindenkit megelőzött aki a mi térfelünkre tette a lábát. Utóbbi játékos még egy kapufával is jelezte jelenlétét, csak hogy észervegyük, a télen először ő is köztünk van.
A játék képe talán annyit változott a második félidőre, hogy határozottabbak lettünk. Az első félidőben volt egy szabadrúgásunk hazaadásért, hát amit azzal csináltunk az nem annyira volt határozott megoldás például. Na aztán a második félidő közepén elkezdtük rúgni a gólokat is, csak még a megfelelő kombinációt kellett a pályára küldeni. A félidő közepén Görög kiugratását Sánta gurította el a kapus lábai között, ezzel megszerezve első csapatbeli gólját. Nem sokkal később Porkoláb küzdötte át magát két emberen, és lőtte ki a hosszú sarkot. A koronát pedig azzal tettük fel a teljesítményre, hogy a kabalaállatunkkal is rúgattunk egy gólt. Sőt majdnem kettőt, de a kapus alatt átcsorgó labdát ő képes volt két méterről mellélőni.
Akkor a vége így 5-0 lett amiért jár a keksz a csapatnak. Reméljük a múlt heti heroikusan kiküzdött győzelem lendülete ezzel megragadt a csapatban, és a jó teljesítményt visszük tovább.

Kozelito Tél - Colo-colo 5-0
   kapu: Benedek
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Palágyi, Porkoláb M., Sánta
   gól: Porkoláb M. 2, Palágyi, Sánta, Görög