Második fecske

Második héten a második győzelmünkre készültünk, most úgy tűnik valamivel sikeresebben. A keretbe beütöttek a szokásos problémák, egy cserével kicsit szűkösen voltunk, és azt beszélve, hogy öregszünk, egyre kevesebb futást vállalunk egyénenként, akkor már jó lenne a több.
Azért elég huszáros iramban kezdtünk az első percekben vállaltuk a letámadást, és a kapu elé szögeztük az ellenfelet, nem igazán tudták kihozni sem a labdát, azt általában még az ő térfelükön megszereztük, és folyamatos nyomás alatt tartottuk a kaput. Studniczki két góljával még az elején előnybe kerültünk.
A kétgólos előny túlságosan magabiztossá tett minket, és a meccs hátralevő részében túl sokszor fordult elő, hogy a fent ragadó, vagy már lecselezett játékosok a félpályánál sétálgatnak, és még csak nem is próbálnak visszaérni. Ezzel egy már megnyert meccset sikerült nehézzé tenni. Ellenfelünk számtalanszor támadhatott 3-2 ellen, némelyikből gólt is lőttek, 2-1, 3-1, 3-2, 4-2 volt az eredmény további alakulása. A mi góljainkat mindkétszer Hlavacska szerezte, előbb visszatámadás útján elé került labdát minden mindegy alapon lőtt a kapuba, másodszor szépen kijátszott akció végén maradt a kapussal szemben.
Három perccel a vége előtt kaptunk még egy gólt, azt felállt védelem ellen, és voltaképpen ez volt az egyetlen alkalom, hogy felállt védelmünk ellen tudott valamit kezdeni az ellenfél, így három perccel a vége előtt még izgulni, hajtani kellett a három pontért. Volt két ajtó-ablak helyzetünk, ami kimaradt, meg amúgy az egész meccsen sok maradt ki, és rúghattunk volna sokkal többet. Az egygólos előnyt legalább tartani tudtuk, így a bajnokságban először de nem utoljára győztesen vonulhattunk le a pályáról.
Kozelito Tél - Hedonitas 4-3
   kapu: Mozol
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Porkoláb M., Studniczki, Tinkó
   gól: Studniczki 2, Hlavacska A. 2

Első fecske

Íme lejátszottuk az első meccsünket. Így a mai nappal már az sem titok, milyen lépésre készülünk a játékospiacon. Az átigazolási időszak lejárta előtti órákban különösen zsúfolt és sikeres volt számunkra. Mozol Kristóf személyében, illetve újfent szerződést kötöttünk Studniczki Gergellyel. Utóbbi játékos már szerepelt nálunk a 2016-os Téli Bajnokságban, többekkel baráti viszonyt ápol, bajnokságbeli rutinja és gólerőssége miatt nagy reményeket fűzünk szerepeltetéséhez.
A bajnoksághoz is nagy reményeket fűzünk, amihez először le kellett volna győznünk a patinás Dinamo csapatát. A meccsre való felkészülés sokban az első meccsek gyermekbetegségeit viselte magán. Ebbe beletartoznak olyan dolgok, hogy páran közülünk a félidei szünetben mutatkoztak be egymásnak, így aztán egymás megismeréséről, és összhang kialakításáról nehezen lehetett szó, meg az olyanok is, két játékos elkésett, és többeknek nem sikerült még megfelelő cipőt, öltözéket beszerezniük.
A játékról? Esett az eső, csúszott a pálya, ez a labda sebességét megnövelte, az irányváltásokét lecsökkentette. A B liga pedig mindjárt az egyik legerősebb csapatot küldte ellenünk. Az összecsapás tehát olyan technikai színvonalat hozott, hogy a semleges nézők is csettinthettek.
Az első gólt sajnos mi kaptuk, ezt Palágyi egyenlítette ki, miután a hatoson lefordult védőjéről; majd térfélcsere után megint hátrányba kerültünk, ezt pedig Hlavacska torolta meg, saját hatosától egy kényszerítővel és mélységi befutásával leküzdve az ellenfél teljes csapatát. Aztán a második félidőben kaptunk két gólt, persze minden gól elkerülhető, talán ezek is azok voltak, vagy még inkább pechesek. Utólag vita tárgyát képezi, hogyan játszottunk, egyes vélemények szerint egész jól, csak ez az eredményen nem látszik, más vélemények szerint megint mindenki elkövette a saját soha ki nem nevelhető hülyeségét a másnaposságtól a magánháborúig.
A háborúzással tényleg mutatott közös jegyeket a meccs, aminek a csapatra nézve lett annyi előnye, hogy kaptunk egy emberelőnyt, sajnos kihasználni nem sikerült. Ellenfelünk az utolsó percekben sportemberhez méltatlan eszközökkel gyilkolta a játékot, ennek néhány feszült szóváltás, és egy-egy sárga lap lett az eredménye. Nem sokkal a vége előtt Tinkó megzörgette a kapufát, és akkor 2-4-es állásnál minden veszni látszott. Kilencven másodperccel a vége előtt Palágyi vert egy jó nagy gólt a bal felső sarokba, azzal szépítettünk, és még egyszer megpróbálhattunk pontért-pontokért támadni, de akkor már hiába.
Kozelito Tél - Dinamo 3-4
   kapu: Mozol
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Kántor, Palágyi, Studniczki, Szerényi, Tinkó
   gól: Palágyi 2, Hlavacska A.

Jó reggelt!

Nyári álmukból ez a bejegyzés ébressze fel a szurkolókat! Megkezdődnek a Bölcsész Bajnokság idei küzdelmei, most szombaton lépünk majd pályára először. Egyben négy év távolmaradás és a tavaly kiérdemelt feljutás után ismét a B ligában léphetünk pályára.
Keretünk sokat alakult, na meg még talán fog is, a nyáron Hajdú Attila, Kántor Áron, Szerényi Tamás leigazolásával bővült a keret eddig, de ez még mindig nem a végleges, hiszen egy sztárjátékos szerződtetését még a közeljövőben fogja bejelenteni a klub. Aztán mint mindig, erre az idényre is vonatkozik, hogy járjunk el rendesen, akkor baj nem lehet.

Belgium

A szezonzáró mini-VB-n Belgium képviseletében vettünk részt. Az élet kegyetlensége folytán megint felfordult a keretünk és sorban mindenki lemondta a szereplést, és megint a föld alól kellett embereket hozni, hogy kiállásra érdemes csapatunk legyen.

Nagy a sebesség

Első meccsünkön Panama ellen jól kezdtünk, Hursán indítását Tinkó Márk (aki a Tinkó M. név elégtelensége miatt Tinkó II-ként fogunk rövidíteni) a lév alá vágta. Néhány perc játék után látszott hogy jobbak vagyunk, fölényben játszottunk, és rugdostuk a helyzeteket. Sajnos helyzeteink mind kimaradtak, két kapufát rúgtunk, naggyá tettük a kapust, és így tovább. Szokatlan volt természetes és magas füvön játszani, minden mozdulatnál tekintetben kellett venni, hogy ez máshogy tapad, és jobban fékezi a labdát, mint a megszokott műfű. A meccs végén az ellenfél három kapura lövésből szerzett két gólt, és elvesztettük a meccset. A játék képe alapján ennél nagyobb szégyen a labdarúgás fogalmát nem érhette volna.
Második meccsen a csoportfavorit Tunéziával játszottunk. Összeszedtük magunkat és az első meccsnél koncentráltabb játékkal, több futással, szorosabb emberfogással operáltunk. A csoportmeccsek egyik legszínvonalasabb meccsét láthatták a nézők. Sajnos a pengés fiatalok ellen ez is kevés volt, összességégben 2-0-ra kikaptunk.

Hősies mezőnyjáték

Három óra szünet következett, ami alatt kártyázni kellett volna, azt sajnos nem lehetett, így összes időnket a "nüanszok" szó ismételgetésébe és matekozásba öltük, és kiszámoltuk, hogy Anglia ellen ötgólos győzelemmel még továbbjutunk, ergo a saját kezünkben van a sorsunk.
Ennek megfelelő elánnal vetettük be magunkat a küzdelembe, és hamarosan meglett a vezetés, amint Tinkó II megtréfálta a kapust, majd az üresen maradt kapuba gurított. Ezt kiegyenlítette az ellenfél, de ismét megszereztük a vezetést, Kántor sarkazása révén. Mindkét részről bátor és nyílt játékot, VB-hez méltó színvonalat láthattak a nézők. Sok helyzetünk volt, Tinkó II-nek megint volt egy kapufája, illetve egy egészpályás ívelés után majdnem sikerült a kapuba csúsztatnia. A mi kapunk előtt is voltak meleg pillanatok, kétszer a gólvonalról tisztáztunk. Az eredmény viszont már nem változott, a 2-1-es eredmény azt jelenti, hogy Anglia jutott tovább helyettünk, de legalább győzelemmel és emelt fővel távozhattunk. Közkeletű vélekedés, hogy Panama ellen kellett volna győzni, nem engedhettük volna meg, hogy a csoport legkevésbé erős csapata ellen ne szerezzünk pontot.

Itt épp gólt kaptunk

Szolgálati közlemény, hogy a feljutási válság elsöpört a Görög nevével fémjelzett dilettáns vezetést, melynek inkompetenciája az egész szezonbeli szenvedést és a tizenkettedik helyet eredményezte. A csapatkapitányi teendőket Tinkó Máté veszi át. A beiktatásról készült videó itt tekinthető meg:
https://www.youtube.com/watch?v=pKITg0dvBXw
Nehéz dolga lesz az új Donnak az elődjétől örökölt romhalmaz eltakarításában, de ha van egyvalaki, akinek széleskörű kapcsolatrendszere alkalmas lehet megbízható új játékosok szerződtetésére, akkor az pontosan Tinkó. A változások a blog szerkesztőségét nem érintik.

Mini VB
   keret: Benedek, Görög, Hursán, Kántor, Sánta, Sashalmi, Tinkó I, Tinkó II
   gól: Tinkó II 2, Kántor

rekviem

Utolsó szezonbeli meccsünkre került sor. Mindezt már bőven a feljutás tudatában - annyi kavarással, hogy a péntek esti állás szerint majdnem kizárták az egyik csapatot, és akkor a 11. helyezet még bent maradt volna. Ám a tárgyalt csapat mégis elkerülte a fegyelmi vétséget, így a mai meccsnek tényleg csak annyi tétje volt, hogy 11. vagy 12. helyen zárunk-e. Mi létszámra tűrhetően, két cserével álltunk ki, amit ellenfelünk is honorált annyival, hogy a szezonban nem annyira jellemző futsalos arcaik is eljöttek.
Utóbbi tény a meccs képére is rányomta bélyegét, a pár évvel ezelőtti Bandó leggyorsabb, legjobban cselező játékosaival találtuk szemben magunkat. Mindjárt hátrányba is kerültünk - az ellenfél csatára teljes védelmünket lefutotta. Ezt hamar kiegyenlítettük, Csank János és Frank Rijkaard keresztezéséből származó bölcsességgel szólva: nincs veszélyesebb egy rossz lövésnél - ennek szellemében Tinkónak a szélről leadott lövését a kapus középre ütötte, azt Sánta gyűjtötte be, és helyzete el a léc alatt.
Nem sokkal később újabb gólváltás következett, a kapottnál a saját hatosunkon eladott labda okolható, a rúgottnál Palágyi jobb belsője, ami egy szabadrúgás-kombináció után a bal felső sarokba zúdította a pettyest.
A döntetlen állás elég jó kiindulásnak tűnt arra, hogy magunk javára fordítsuk az összes még eldöntetlen kérdést, de nem így lett. Az utolsó percekre nagyon kinyíltunk - állítólag az ellenfél is, de náluk mégis mindig akadt egy-egy láb, ami közbe tudott avatkozni és meggátolni a helyzetünket; mi pedig sokszoros intés ellenére hagytuk örökös csatárunkat, Hlavacska Tomit egyedül védekezni, egy, két, három, végtelen támadóval szemben, aminek így percenként ismételve nyilván milliárd bekapott gól lett az eredménye, még úgy is, hogy se nevezett játékosra, se kapusunkra nem eshet panasz, sőt!
A csúnya, ötgólos vereséggel, nem sikerült szépen búcsúzni a szezontól, és a feljutással elhagyott ligától, illetve egyben elértük, hogy a 12. helyen zártuk az idényt. Patetikus kedvű szurkolóink most a rekviemet hallgathatják:
https://www.youtube.com/watch?v=mhYCaQkbkyw
https://www.youtube.com/watch?v=yVIRcnlRKF8
A mai meccs pont nem erősíti meg, de azért a csapatban még mindig általános vélekedés, hogy a keret ennél sokkal jobb, akár dobogós eredményre is képes lett volna. A kiesés okaként létszám értsd jelenléti problémák állnak az első helyen. Ha nem lenne fájó seb, akkor mi is nevetnénk azon, hogy kulcsjátékosaink mondják le a szereplést azzal, hogy másik csapatban levő meccsük előtt/után pihenni szeretnének, ezért nem vállalnak szereplést; holott mi vagyunk A csapat. Az is megér néhány említést, hogy szezonkezdetkor a meccsek felén szereplést ígérő játékosok közül valaki egyetlen egyszer, többen egyetlen egyszer sem léptek pályára. Akárhogy is nézzük, ezek mind olyan problémák, amelyek a csapatkapitány felelősségi körébe tartoznak. Ilyenkor neki kellene vagy rendet csapni a játékosok között, vagy a rakoncátlan játékosok eltávolítása után új csapatot építeni. A mögöttünk álló szezon arra is bizonyíték, hogy a jelenlegi vezetés erre képtelen.
Kozelito Tél - Bandó Karesz 2-7
   kapu: Benedek
   mezőny: Görög, Hlavacska T., Makai, Palágyi, Sánta, Tinkó
   gól: Sánta, Palágyi

Félpálya

A múlt héten kiérdemelt feljutás egy kicsit kényelmessé tette a fiúkat, most alig jöttünk össze néhányan, és az idei évben oly szokásos vészkapusos, csere nélküli felállást gyakorolhattuk. Az égiek is kifejezték együttérzésüket bánatunkkal, ugyanis egy jó kiadós nyár elejei eső öntözte a pálya műfüvét. Az időjárás viszontagságainak azonban lehet hogy végül kedvező hatása volt, hiszen így a csere nélküli csapat kevésbé purcant ki az első félidő felére.
A keret nehézségei súlyosbítva voltak annyival, hogy Tinkó késett, és az első játékperceket mezőnyben 3-3 ellen játszottuk. Vagy inkább 3 a 4 ellen, hiszen ellenfelünk végig mezőnyjátékost játszatott a kapussal. Tinkó aztán a maga módján letette a névjegyét, mert pályára lépése után az első labdaérintéséből rögvest gólt szerzett, egy már elbaltázott akció után a felszabadító rúgást félpályáról egyből beívelve az ellenfél kapujába.
A félidő felénél ellenfelünk kiegyenlített, de az egyenlő állás nem tartott soká, mert szépen kijátszott akció végén Tinkó jobbszélről érkező beadását a hosszú kapufánál Görög bepofozta a hálóba, és máris nálunk volt az előny. Nem sokkal később megdupláztuk előnyünket, ha szépen akarunk fogalmazni, Görög a félpálya közeléből a labdát a védővel együtt rúgta a hálóba. Talán Fiolának az ausztrálok ellen rúgott góljához hasonlítható a találat.
Nagy nyomás nehezedett védelmünkre, labdabirtoklási fölényünk nyilvánvalóan nem volt, és az állandó emberhátrányos védekezés próbára tette összes képességünket. Elnézve azt a hatékonyságot, ahogy védőink levették a hosszú indításokat, és kapusunk kitornázta a távoli lövéseket, tényleg nem lehetett más esélye az ellenfélnek, mint háromszáz passzal centinként lopva a távolságot közel kerülni kapunkhoz.
A második félidő közepén Tinkó szerelte az ellenfél utolsó emberét, és még a saját térfelünkről laposan a kapuba gurított, ezzel már 4-1-re vezettünk, és eléggé úgy tűnt, nyerhetünk. Sajnos ekkor elkezdtük kapni a gólokat, nincs kedvünk részletezni, írjuk az emberhátrányos védekezés számlájára. Öt perccel a vége előtt 4-3-nál, belekerültünk a támadás vagy időhúzás dilemmájába. Volt még egy nagy helyzetünk, szöglet után sikerült bejátszani a labdát a hatoson belül álló csatárhoz a labdát, aki kötényt gurított a kapusnak, sajnos aztán a labda a kapufa rossz oldalán csorgott az alapvonalon túlra. Egy perccel később pedig bekaptuk az egyenlítő gólt. Az utolsó percben mindkét csapat a győztes gólért támadott, de az már nem született meg.
A döntetlent a körülmények sanyarú volta közepette bravúrként értékeljük. Kár, hogy a győzelem is egy hajszálra volt.
Kozelito Tél - Zsuga Bonito 4-4
   kapu: Benedek
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Tinkó
   gól: Tinkó 2, Görög 2

Mélypont

A csapat mélypontra a krízis tetőfokára hágott abban, hogy megint nem voltunk meg. Illetve darabra igen, mert Tinkó jó magyar emberhez méltóan szült kettőt, és így legalább a látszatát fenntartottuk, hogy ki tudunk állni. Sajnos összeszokottság, és a csere hiányában futómennyiség terén olyan elmaradásaink voltak, amelyek előre meghatározták a játék képét.
A kaput Tinkó vállalta el, és amikor kiderült, hogy ez rossz ötlet volt, akkor cserélt Porkolábbal. Csere ide vagy csere oda, ezen a meccsen nem osztottak nekünk lapot. Helyzeteink sem jártak sikerrel, az idő haladásával pedig egyre szétesettebbek lettünk. Nagyon kibrándító hetessel fejeztük be azt a meccset, amit leginkább meg kellett volna nyernünk. Így két fordulóval a vége előtt már matematikailag is biztos a feljutás.
Kozelito Tél - Coco Jumbo 0-7
   kapu: Porkoláb, Tinkó
   mezőny: Magyari, Sashalmi, Palágyi, Porkoláb, Tinkó
   gól: -