Türelem rózsát terem

Az a csoda történt, hogy nem kevesebben, hanem többen voltunk a pálya mellett, mint előzetesen számítani lehetett. Ilyen meglepetések jöhetnek még a jövőben is, így minden aggodalmunk ellenére vészkapussal bár, de legalább egy cserével állhattunk ki. Ellenfelünk az első percekben elég neccesen volt meg, beszorítottuk őket és sokat lőttünk kapura, aztán három perc után megjöttek a hiányzóik, és szembesülnünk kellett vele, hogy ez nem a tabella alsó részén elhelyezkedő Lafayette, hanem az A-ligás sztárokkal, és a liga egyik legjobb kapusával felálló Lafayette.
Kicsit kiegyenlítettebb lett a játék, és mindkét kapu előtt voltak helyzetek, azért mégis nekünk volt több, köztük ziccerek is, és idő múlva kezdett frusztráló lenni, hogy egyet sem rúgunk be. Azonban kilenc év rutinnal a hátunk mögött ezen már nem akadtunk ki, hanem végig türelmesen, fegyelmezetten játszottunk. Nem csináltunk hülyeségeket, és védelmünk végig szilárdan zárt, összességében kevés lehetőséget engedélyeztünk az ellenfél csatárainak. Csapatunk történelmének rajongói számára felrémlett a két csapat első, 2010-es találkozója, ahol hasonló körülmények között játszottunk 0-0-t. Türelmünk azonban végül megtermette a rózsát. Palágyi ment el ragyogóan a szélen, beadását Görög a hálóba kotorta, ezzel meglett a vezetés. A következő percben szép adogatás után Porkoláb lőtt szép gólt a hosszú alsó sarokba, ezzel pedig gyakorlatilag eldőlt a három pont sorsa. Sok már nem volt hátra, még egyszer megpróbálkozott a két csapat a gólszerzéssel, de ennyiben maradtunk. Ha nem is ragyogó, de okos játékunk jutalma három pont.
Kozelito Tél - Lafayette 2-0
   kapu: Tinkó
   mezőny: Görög, Hlavacska, Kántor, Palágyi, Porkoláb M.
   gól: Görög, Porkoláb M.

Gyertyák a szülinapi tortán

Evvel a szép nappal fogtunk neki a decembernek, és mivel a csapat kilencedik születésnapját ebben az időben ünnepeljük, a tizedik évet is fel kellett avatni. Hiányzóink voltak, de így is ki tudtunk állni közel ideális két cserével.
Parázs meccsre számítottunk a Szent Anna ellen, tudván hogy ők minket riválisnak tekintenek, és ha véletlen pontot vesztenénk, annak még presztízsveszteség lehet a vége. Azért nagyjából sportszerű meccs alakult ki, talán pont annyi fűszerrel, amennyi a langyoson felülemelkedő jó hangulathoz kell. A rangadó jelleg a hangpárbajban is megnyilvánult, és büszkén jelenthetjük, hogy egyfős szurkolótáborunk bírta a tempót.
 Az első néhány perc nehéz volt, mert arra érdemes labdarúgóink még az A-ligában kergették a pettyest, és amíg még nem jöttek át, csere nélkül, tartalékos csapattal küzdöttünk. Két cserénk magunkhoz képest jónak mondható, de csak magunkhoz képest, hiszen az ellenfél írd és mondd 11 játékossal vonult fel, nyilván nagypályás meccsre készültek. Annyira mégis elég volt a két csere, hogy okosan beosztva bírjuk a B-ligás iramot végig, és ne omoljunk össze.

Az első bekapott gól

A kezdeményezést sikerült magunkhoz ragadnunk az első percek tapogatózása után, Tinkó éles szögből a hosszúba küldött lövése után megszereztük a vezetést. Az előny megnyugtató lehetett volna, de nem tartott sokáig, elkövettük szokásos hibáinkat a lassú visszazárással és nagylelkű emberfogással, és az ellenfél kiegyenlített. Különösen bosszantó a szöglet után kapott gól, amikor a hatosunkon álló csatárt elvileg többen fogták, gyakorlatban mégis szabadon lőhetett kapunkba.
Második félidőre így újonnan fel kellett szívnunk magunkat, és a hibákat kijavítva újrakezdeni a gólok gyártását, és úgy tűnt, ezt sikeresen tettük. A félidő elején Kántor szerzett gólokat, egyet Tinkó szöglete után csukafejessel, egyet a védők sűrűjéből eleresztett felsősarkos lövéssel, és máris visszaszereztük a vezetést. Ez sem tartott sokáig, újra egyenlő lett az állás, ám ekkor Palágyi lőtt szép gólt a hosszú alsó sarokba. Újból nálunk volt az előny, és elhangzott minden ami ilyenkor elképzelhető, hogy figyeljünk oda, ne rohanjunk el, és vegyük fel az embert. Ezt ekkor már meg is valósítottuk, azzal nem számoltunk, hogy az ellenfél csatára két emberen átcselezve fog újabb gólt lőni.

Ez itt a mezőnyjáték

4-4-nél ismét benne volt a meccsben, hogy egy hülyeséget elkövetve akár veszíthetünk is, de eddigre bemelegedtünk, és az első félidőben elég gyakran elkövetett butaságokat is kiküszöböltük. Az ellenfél fentebb említett szólógóljára mi csapatjáték-góllal válaszoltunk: Palágyi ívelt át szöglet után jobbról a balszélre, Studniczki bokából visszarakta a másik oldalra, ahol az üresen hagyott Tinkónak volt ideje maga elé tenni, majd irgalmatlan rakétát lőtt a rövid felső sarokba. Az utolsó hajrának tehát már előnyből vághattunk neki, és mintha megszilárdult volna védelmünk, külön említésre méltó Szerényi és Tinkó védőmunkája az egész meccs tekintetében. Az utolsó percekre az ellenfél kapus helyére mezőnyjátékost hozott, de ez inkább nekünk teremtett újabb lehetőséget: támadóink éltek a letámadás és labdaszerzés lehetőségével, és Kántor újabb két gólt szerzett üres kapura. Összességében tehát magabiztosan, szezonrekordot jelentő hét gólt szerezve zsebeltük be a három pontot, és a győzelemmel remélhetőleg sok jövőbeni vitát sikerült megelőznünk.
Kozelito Tél - Szent Anna FC 7-4
   kapu: Mozol
   mezőny: Görög, Kántor, Palágyi, Studniczki, Szerényi, Tinkó
   gól: Kántor 4, Tinkó 2, Palágyi

PS. Egyes visszajelzések szerint a fentebbi bejegyzés nagyképű. Szerkesztőségünk egyelőre még keresi, hogy az állítólagos nagyképűség a szöveg melyik pontjain jelenik meg. A megtalálásig rögzítsük, hogy nem mi arcoskodtunk meccs előtt, hogy így elverünk meg úgy elverünk titeket; nem mi reklamáltunk büntetőt alaptalanul és kurvaanyázva; nem mi jelentettük ki, hogy az ellenfél "semmivel sem jobb nálunk", és nem mi neveztünk csicskításnak egy sikeres cselt.

Csak egy, csak egy

Soron következő meccsünkre a szokásoktól eltérően vasárnap került sor, ezért vagy másért alig voltunk meg, öten csere nélkül kínkeserve meccsnek néztünk elébe. Megbeszéltük amit meg lehetett, és reméltük a legjobbakat.
Legnagyobbrészt meg tudtuk valósítani a terveinket, védelmünk többnyire szorosan zárt, és minimalizált az ellenfél gólszerzési kísérleteit, illetve labdabirtoklás volt esélyünk a helyzeteket kialakítani. Az első félidő közepén hátrányba kerültünk, miután lefutottak minket a szélen, de ezt pár perccel később kiegyenlítettük, Porkoláb indítása után Kántor került helyzetebe és lőtte ki a hosszú felső sarkot.
Nagy lelkesedéssel küzdve a második félidőben is kompenzáltuk azt a hátrányt, hogy csere híján fáradtságra voltunk kárhoztatva. A második félidő közepén kockáztattunk annyit, hogy az addigra minden erejét felőrlő Porkoláb állt be a kapuba, Tinkó pedig új lendületet hozott a mezőnybe. Hogy a kapuscsere jó ötlet volt-e arról a két perccel később bekapott gól után volt alkalmunk elgondolkodni. Az utolsó percekben fokoztuk a nyomást, és kockáztattunk a kiegyenítés reményében, de hiába, több gól nem született.
Mondhatnánk hogy nyertünk legalább tapasztalatot, de sajnos az a tapasztalat, hogy ha nem vagyunk meg rendesen, abból szar meccs lesz, sajnos már túlságosan távol állt az ismeretlentől.
Kozelito Tél - Kanapébetyárok 1-2
   kapu: Tinkó, Porkoláb
   mezőny: Görög, Kántor, Palágyi, Porkoláb, Tinkó
   gól: Kántor

Egy fokkal összeszedettebben

Három hét szünet után találkoztunk, már akivel találkoztunk, mert a kezdő sípszó pillanatában írd és mondd, ketten voltunk a pályánál. Az előttük játszó Dinamóból kellett kölcsönkérnünk három játékost, hogy el tudjuk kezdeni a meccset. Ellenfelünk ezt készségesen jóváhagyta, sőt még egy tévesen megítélt szögletet is visszaadtak, így sportszerűségből kénytelenek vagyunk jelest adni nekik. A kezdés kegyetlenül nehéz volt, nem találtuk a ritmust, meg gyakran a labdát sem, csodával határos módon tartani tudtuk öt percig a nulla-nullát kapusunk sorozatos bravúrjainak és két kapufának segédletével.
Öt perc után megjött három játékosunk, mezőnyben végrehajtottuk a cserét, Kóródi kapus maradt a meccs végéig, és gyakorlatilag a csapat legjobbja volt. Darabra tehát már megvoltunk egy cserével, fejben azonban borzasztóan nem, a posztokat csak félidőben sikerült megbeszélni, koncentrációval pedig a játék minden szakaszában súlyos gondjaink akadtak. A pályán történtekről tehát ezzel az ürüggyel, hogy nem voltunk a pályán fejben, na meg az elején testi valónkban sem, rövidre fogva beszélnénk. A három pont sorsa úgyis eldőlt az első félidő közepén beszedett három góllal.
A második félidőben csapatszinten talán valamivel összeszedettebbek lettünk, bár egyénileg még mindig súlyos problémákkal küzdöttünk, a meccs egyik megkoronázása lehet az oldalberúgásból saját kapunk oldalhálójába küldött, következésképp szöglettel honorált labda. Szép momentumból kevés akadt, Makainak sikerült egyszer a saját kapunktól indulva végigcseleznie magát a pályán és kilőni a hosszú alsót, ezzel legalább a becsületgólt megszereztük. A végén kissé szétszakadt a mezőny, engedtónk néhány kontrát az ellenfélnek, illetve nekünk is volt két-három nagy helyzetünk, sajnos azokból nem lett gól. A második félidőben szögletből akcióból és kontrából összesen három gólt kaptunk, így alakult ki a szépséges hatos végeredmény.
Kozelito Tél - Egy fokkal szerényebben 1-6
   kapu: Kóródi
   mezőny: Dinamo#1, Görög, Makai, Palágyi, Samu, Studniczki, Tinkó
   gól: Makai

Néha ilyen is van

Ha azt mondanánk, az olvasó tudja, mit tartalmaz ez a bejegyzés, anélkül, hogy megnyitná - bár túloznánk -  mégsem tévednénk nagyot. Valószínűteln ugyanis, hogy aki megnyitja a blogot, ne lenne tisztában a Kozelito Tél létezésével, és azzal a ténnyel, hogy szombat lévén éles meccset játszunk. Szerencsére ezzel a ténnyel ezúttal aranylábú fiaink is tisztában voltak, és tisztes kerettel, értsd a meccs első huszonöt percében egy, a végén két cserével álltunk fel.
A meccs irányítása kezdettől fogva a mi kezünkben volt, és hamarosan a gólok is elkezdtek potyogni. Az elsőt Palágyi lőtte, fogalmazzunk úgy, a blog egyik bevett fordulatát idézve, hogy a labdát a kapussal együtt rúgta a hálóba. Az előnyt Porkoláb duplázta meg, közelről a keresztléc szolgáltatásait is igénybe véve szerzett gólt. A félidő további részében Palágyi és Hlavacska talált be, illetve mi is beszedtünk egy gólt, kissé elcsúszott védekezésünk révén.
Félidőben tehát gyakorlatilag már eldőlt a meccs, de nem engedtünk ki, a második félidőben is domináltunk. Az első félidő gólszerzői a második félidőben is megzörgették a hálót: Palágyi egy kiugratás után lőtte ki a hosszút; Hlavacska Tinkó hosszú átadása után kialakult ziccert értékesítette, Porkoláb pedig szép adogatás után lőtt irgalmatlan nagy gólt a bal felső sarokba. Kaptunk két gólt, ennyi hiba most is volt, de ez most belefért, ezzel együtt is a szezon eddigi legnagyobb különbségű győzelmét arattuk.
A győzelem mellett arról is emlékezetes marad a találkozó, hogy két játékosunk taktikai kérdéseken összeszólalkozott, Tinkó ezt Meursault módjára az első szembejövő emberen torolta meg kétkezes lökéssel, aki történetesen egy ártatlan ellenfél volt, ezért és a fél perccel később elkövetett faltért kettő perces kiállítással gazdagodott.
Kozelito Tél - Air Xanyi FC 7-3
   kapu: Tinkó, Szerényi
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Palágyi, Porkoláb, Studniczki, Tinkó
   gól: Palágyi 3, Porkoláb 2, Hlavacska 2

És még ez is

Igen nagy kegyetlenség az élettől hogy szombaton, egy elvbeni szünnapon, pillanatnyi helyzet szerinti munkanapon, melyen ugyan mi nem dolgoztunk a szó klasszikus értelmében, mégis korán fel kellett kelnünk és felfokozott fizikai aktivitást kellett végeznünk. Így elmerengve azon, hogy a szombat elvileg szünnap, hálánkat fejezzük ki annak, aki életét áldozta fel azért, hogy a világ, ahogy általában, úgy szombatokon is létezzen. A munkanappá lényegülés kegyetlenségén nyolcan tudtuk túltenni magunkat, így elvileg egész jól, közel ideális helyzetben várhattuk a meccset.
Az első percek máris meggyőzhettek minket arról, hogy ez a meccs más mint a többi, itt van iram, van igazi küzdelem, és a ligának egyik legkompetensebb csapata áll velünk szemben. De olyan szépen beszéltünk egymás lelkére meccs előtt, és annyira betartottuk a sportemberi életmódot az elmúlt napokban, hogy fel tudtuk venni a hajtós ritmust. Az első gólt is mi szereztük, Kántor használta ki, hogy az ellenfélnél mezőnyjátékos áll a kapuban. Ezt hamar hagytuk döntetlenre módosulni, miután elszórtunk egy labdát hátul. De ekkor megint megszereztük a vezetést, fogalmazzunk úgy, hogy Porkoláb lövése a védőt érintve került a hálóba, és a támadó focit díjazva a mi játékosunknak adjuk a gólt.
Utólag könnyen okoskodva arra jutottunk, hogy itt kellett volna visszaállni, és fegyelmezett védekezéssel lehoztuk volna simára a meccset. A vezetés boldog pillanata tényleg csak pillanatokig tartott, hiszen rövidesen két gólt kaptunk, egy könnyen elkerülhetőt, meg egy olyat, amire azt mondjuk, hogy van ilyen, nem tudunk vele mit csinálni.
A második félidő elején újabb gólt kaptunk, és főként az volt demoralizáló, hogy négyből három gólt abból szedtünk be, hogy a hátsó embereink felelőtlenül elszórják a labdát. Talán ez a mentális hidegzuhany is hozzájárult, hogy dekoncentrálttá váltunk és beszedtünk még két gólt, elértük a 2-6-os állást 2-1-es vezetésről.
Ám ezzel még nem volt vége, összeszedtük magunkat, vagy az ellenfél vált kényelmessé, és elkezdtek jönni a helyzetek. Sokat kihagytunk, és fájdalmas volt tapasztalni, hogy a hatosról, vagy közelebbről nem hozzuk meg azokat a döntéseket, amit a játék dinamikája góllal honorálna, hanem fennakadunk vagy egy kétséges megoldáson, vagy a kapus valamely végtagján. És az is fájdalmas, hogy évek óta majdnem minden meccs után azzal jövünk le a pályáról, hogy gyenge volt a helyzetkihasználásunk, és ebben konstans semmi változás nincs - és most nem azért sírunk hogy legyen minden helyzetből gól, mert olyan nincs, de a tiszta ziccereket vagy 3-1 elleni szituációkat tényleg illene nagyobb százalékban értékesíteni.
A második félidő második felében aztán elkezdtük berúgni a helyzeteket; először Palágyi gyömöszölte át a labdát valahogy a kapuson, majd később Kántor és Porkoláb lőttek jó nagy bombagólokat. Az utolsó percben az egyenlítésért támadtunk, a pontot jelentő találatot azonban már nem volt időnk bevinni. Az a hajtás, ahogy a végén szorossá tudtuk tenni a meccset, különösen szomorúvá teszi az addig elkövetett hibákat, hiszen azok nélkül elérhető lett volna a pontszerzés.
Kozelito Tél - KRE Főnixek 5-6
   kapu: Mozol
   mezőny: Barna, Görög, Kántor, Palágyi, Porkoláb, Szerényi, Tinkó
   gól: Kántor 2, Porkoláb 2, Palágyi

Helyreigazítás: A cikk első változatában tévesen felcseréltük a lőtt gólok számát a csapatoknál. A valós, és a szöveg prózai részével összhangban álló végeredmény 5-6.

Ezer éve

Na hát így október hatodikán hajlamos rá az ember, hogy a történelemről gondolkodjon, például most nem koccintottunk sörrel meccs után, na meg olyan történelmi csapattal játszottunk, mint a Kofola, akik már akkor patinásnak számítottak, amikor mi kilenc éve először játszottunk a bajnokságban. Azóta pedig már mi is patinásnak számítunk...
Keretkialakításunk idézte a tavalyi gondokat, fél perc csúszást kellett eszközölni a sporitól, hogy kiérjünk öten a pályára. Kegyetlen nehéznek ígérkezett ez a meccs, akárcsak az élet; de legalább az idő szép volt, így öregedve már ennek is örülünk, se túl meleg, se csúszkálós nyálas nem volt, ez va a focira kitalálva.
Az elején erőnket megfeszítve igyekeztünk előnybe kerülni, hogy ne a végén kelljen levegő után kapkodva még nyomni is. Mezőnyben elég hatékonyak voltunk, kombinatív játékban gyorsabbak voltunk az ellenfélnél, labdabirtoklási arányunk a Rijkaard-féle Barcelona legszebb éveit idézte. Kántor kettős kapufája, mely végül kifelé pattant, jelezte, hogy szerencsére ne számítsunk, megint kell lőni harmincszor kapura ahhoz, hogy egy beakadjon. De aztán a gólok is beindultak: Kántor szerzett labdát necces helyzetben hátul és indította a kontrát, Tinkó balra passzolt, Szerényi pedig megszerezte első gólját a csapatban. Kántor aztán maga is feliratkozott a góllövőlistára, egy csel után szépen pókhálózta ki a pipát.
A félidő közepénél megjöttek a cserék mindkét oldalra, ez új helyzetet teremtett, és meggátolta, hogy belekényelmesedjünk a vezetésbe. Hajtós és sportszerű meccset láthattak a nézők, legendákhoz méltót, azért továbbra is a mi dominanciánkkal.
A második félidő felénél Tinkó indult meg a szélsőbalon, a terv 120%-át teljesítve maga mögött hagyott mindenkit, beadása után Görög zsákmányolta ki a helyzetet, nem a legegyszerűbben ugyan, de a lőtt gólt nem kell megmagyarázni. 3-0 után visszaestünk, vagy elfáradtunk, vagy túlságosan elhittük, hogy vége, és engedtünk néhány könnyelmű helyzetet, amiből lett is két gól. Az első pontrúgás után született, a másodiknál a saját térfélen adtuk el a labdát, utána a csatár lövése alig gurult el a kapuig, de így is gól lett.
3-2-nél még bármi lehetett volna, felpörgött a meccs, még egyszer bele kellett adni mindent, és jól leüvölteni egymás fejét, ha valaki nem zárt vissza időben. Azért egyéni képességek terén nagyokat villogtunk, Kántor, Tinkó vagy Studniczki akkor is meg tudtak oldani zűrös helyzeteket, ha egyedül maradtak hátul. Néhány perccel a vége előtt Tinkó meglőtte azt a gólt ami már lassan a védjegye: a lábak sűrűjében be a hosszú alsóba, és ezzel a végén bebiztosítottuk a győzelmet.
Kozelito Tél - Kofola 4-2
   kapu: Mozol
   mezőny: Görög, Kántor, Studniczki, Szerényi, Tinkó
   gól: Szerényi, Kántor, Görög, Tinkó