Gól, gól, gól

Az élet kegyetlensége és más tényezők állították össze mostani kezdőcsapatunkat. Néhány órával kezdés előtt még más felállásra számítottunk volna, persze létszámra így is megoldottuk. Külön örüm, hogy Pálfy Áron először lépett pályára a mi képviseletünkben.
Viszonylag gyorsan elintéztük, hogy hátrányba kerüljünk, mert mi kapaszkodni szeretünk, és 0-1-nél is kényelmesen sétálgattunk a támadó térfélen miközben bekaptuk a másodikat. Ennyi gólelőny után felébredtünk, szép akció végén, miután a védelmet széthúztuk, Palágyi kapta a passzt jobból, és lőtte ki a jobba alsó sarkot, ezzel megszerezte kétszázadik gólját. Alig valamivel később Tinkó ment el a jobbszélen, beadását Palágyi a hosszú oldalon érkezve a léc alá vágta. Ezzel felhoztuk magunkat döntetlenre, és mehetett volna a meccs akár sikeresen is. Ehelyett inkább úgy határoztunk, beszedünk három perc alatt három gólt. Először egy ember cselezhette le teljes védelmünket, aztán egy szabadrúgást kaptunk be, végül egy távoli, eredendően nem is olyan jó, de megpattant lövés került a kapunkba.
Talán még nem is dőlt el ezzel a meccs, csak kényszerpályára lettünk állítva, hogy kapaszkodnunk kell. A játék képének irányítását átvettük, és sokkal többet támadtunk. Egy szöglet után Hursán verte be olyan kegyetlenül a labdát a hálóba, amilyen kegyetlenül csak Torquemada bánhat a legmegveszekedettebb eretnekekkel. Sajnos ezt nem sikerült megismételnünk, és bár egyes periódusokban teljesen beszorítottuk az ellenfelet, és sorban rúgtuk a szögleteket, azokból már nem született újabb gól.
Kísérteties hasonlóságot mutat ez a meccs az őszivel, akkor is az elején felelőtlenül nagy gólelőnyt adtunk, ami után kapaszkodtunk, és faragtunk valamit a hátrányon, de nem eleget. Tavasszal eddig kér meccsen nulla pont a mérlegünk, azon túl, hogy most rúgtunk három gólt, sokra büszkék nem lehetünk. Ezt az eseménysort pozitív narratívába foglalni nehéz lenne. Fennállásunk tizedik évében kezdeti nehézségekre hivatkozni azzal az ígérettel, hogy majd szezon végére összeállunk, szintén nem lenne túl hiteles.
Kozelito Tél - KRE Főnixek 3-5
   kapu: Mozol
   mezőny: Biró, Hursán, Palágyi, Pálfy, Studniczki, Tinkó
   gól: Palágyi 2, Hursán

Soha nem látott történelmi meccs

Tavaszi első meccsünkön a keret érdekesen alakult, ahhoz képest, hogy milyen potenciál van a keretben, elég rosszul; ahhoz képest, hogy a kezdőrúgás előtt 18 órával még úgy állt a helyzet, hogy ki sem tudunk állni, még viszonylag jól. Két újoncot avattunk Élő Csenge és Biró Zsombor személyében. A csúnya elnyomó patriarchizmus ellen küzdve a a bajnokság történetében talán kilenc év után, a klub történetében először női játékost küldtünk a pályára.
A történelmi jelzőt ezzel kiérdemelte a mai összecsapás, sajnos más esemény nem tett boldoggá minket. Nyilvánvaló volt, hogy nem mi vagyunk az esélyesek, és minden erőnk mgfeszítésével is csak védekezni tudunk úgy-ahogy. Az első félidő közepéig hősiesen és kis szerencsével tartottuk a döntetlent, aztán kijöttek a hibák, és kaptunk néhány gólt.
Szerényi mindent védett, amit lehetett, néha azt is, amit nem, így sokáig nem volt annyira megalázó az állás. Az utolsó percekre azonban elfáradtunk, illetve egy kicsit kitámadtunk egy becsületgól reményében, és az utolsó öt percben még hármat kaptunk. Remélhetőleg nem ebből a meccsből kell következtetéseket levonni, hiszen a többi meccsen ugyebár rendesen megleszünk.
Kozelito Tél - Egy fokkal szerényebben 0-7
   kapu: Szerényi
   mezőny: Biró, Élő, Görög, Tinkó, Palágyi
   gól: -

Magyaros

Az élet kegyetlensége folytán az alapszakasz utolsó fordulójában  az A-ligás rutinnal rendelkező Bandó Karesz ellen menthettük volna meg becsületünket. A keretkialakítás tűrhetően sikerült, kis késéssel bár de meglettünk három cserével, és személyi állomány terén is igen erősnek tűntünk.
Jól kezdtünk, hamarabb melegedtünk be, Görög kapufája jelezte, hogy aktívak vagyunk, majd a félidő közepén megszereztük a vezetést: Tóth beadására Makai érkezett, első lövését védte a kapus, másodjára viszont már a hálóba sodorta a labdát. Az előnyt nem sikerült megtartani, még a félidő vége előtt fordított az ellenfél, kis területen érvényesíteni tudták ragyogó technikai képzettségüket, amire nem volt ellenszerünk. Még egy veszélyes pillanat volt a kapunk előtt, melyet Hlavacska királygábori magabiztossággal oldott meg azzal, hogy saját kapufánkra fejelte a labdát.
Némi gyürkőzés után a második félidőben a klub történetében először büntetőhöz jutottunk hatoson belüli kezezésért. A jogosság kérdésében majd a videofelvételek alapján foglalunk állást. A mérkőzés nem volt durva, de a büntetőn túl egy-egy sárga lapot is begyűjtöttek a csapatok. A feszültség eme késleltetése után jegyezzük fel, hogy a büntetőt Tóth gólra váltotta.
Döntetlen állásnál újra háromesélyessé vált a találkozó, de csak rövid ideig, mert elég csúnya rövidzárlatba futottunk bele, három perc alatt négy gólt kaptunk, mind a négyet könnyen elkerülhető hibákból. Sajnos amíg ilyenek vannak, addig tényleg a B liga középmezőny a helyünk; illetve ilyen ellenfél ellen ekkora védelmi hibák nem maradnak megtorlatlanul.
A rövidzárlattal a három pont sorsa eldőlt, már csak annyi volt hátra, hogy még egyet szépítsünk: Hlavacska lépegetett két-három védő között a labdával előbb az oldalvonal, aztán az alapvonal mellett, végül felértek a társak, a beadást Tinkó a hatosról a léc alá vágta csapatbeli századik gólját. Így alakult ki a szép magyaros végeredmény, csak sajnos a rossz oldalán vagyunk.
Elég felemás lett az ősz, amit ezzel lezártunk, sok meccsen alulmúltuk elvárásainkat, a kevés öröm egyike, hogy legalább a felsőházba bejutottunk.
Kozelito Tél - Bandó Karesz 3-6
   kapu: Mozol
   mezőny: Görög, Hlavacska, Makai, Pokoláb M., Studniczki, Tinkó, Tóth O.
   gól: Makai, Tóth O., Tinkó

Türelem rózsát terem

Az a csoda történt, hogy nem kevesebben, hanem többen voltunk a pálya mellett, mint előzetesen számítani lehetett. Ilyen meglepetések jöhetnek még a jövőben is, így minden aggodalmunk ellenére vészkapussal bár, de legalább egy cserével állhattunk ki. Ellenfelünk az első percekben elég neccesen volt meg, beszorítottuk őket és sokat lőttünk kapura, aztán három perc után megjöttek a hiányzóik, és szembesülnünk kellett vele, hogy ez nem a tabella alsó részén elhelyezkedő Lafayette, hanem az A-ligás sztárokkal, és a liga egyik legjobb kapusával felálló Lafayette.
Kicsit kiegyenlítettebb lett a játék, és mindkét kapu előtt voltak helyzetek, azért mégis nekünk volt több, köztük ziccerek is, és idő múlva kezdett frusztráló lenni, hogy egyet sem rúgunk be. Azonban kilenc év rutinnal a hátunk mögött ezen már nem akadtunk ki, hanem végig türelmesen, fegyelmezetten játszottunk. Nem csináltunk hülyeségeket, és védelmünk végig szilárdan zárt, összességében kevés lehetőséget engedélyeztünk az ellenfél csatárainak. Csapatunk történelmének rajongói számára felrémlett a két csapat első, 2010-es találkozója, ahol hasonló körülmények között játszottunk 0-0-t. Türelmünk azonban végül megtermette a rózsát. Palágyi ment el ragyogóan a szélen, beadását Görög a hálóba kotorta, ezzel meglett a vezetés. A következő percben szép adogatás után Porkoláb lőtt szép gólt a hosszú alsó sarokba, ezzel pedig gyakorlatilag eldőlt a három pont sorsa. Sok már nem volt hátra, még egyszer megpróbálkozott a két csapat a gólszerzéssel, de ennyiben maradtunk. Ha nem is ragyogó, de okos játékunk jutalma három pont.
Kozelito Tél - Lafayette 2-0
   kapu: Tinkó
   mezőny: Görög, Hlavacska, Kántor, Palágyi, Porkoláb M.
   gól: Görög, Porkoláb M.

Gyertyák a szülinapi tortán

Evvel a szép nappal fogtunk neki a decembernek, és mivel a csapat kilencedik születésnapját ebben az időben ünnepeljük, a tizedik évet is fel kellett avatni. Hiányzóink voltak, de így is ki tudtunk állni közel ideális két cserével.
Parázs meccsre számítottunk a Szent Anna ellen, tudván hogy ők minket riválisnak tekintenek, és ha véletlen pontot vesztenénk, annak még presztízsveszteség lehet a vége. Azért nagyjából sportszerű meccs alakult ki, talán pont annyi fűszerrel, amennyi a langyoson felülemelkedő jó hangulathoz kell. A rangadó jelleg a hangpárbajban is megnyilvánult, és büszkén jelenthetjük, hogy egyfős szurkolótáborunk bírta a tempót.
 Az első néhány perc nehéz volt, mert arra érdemes labdarúgóink még az A-ligában kergették a pettyest, és amíg még nem jöttek át, csere nélkül, tartalékos csapattal küzdöttünk. Két cserénk magunkhoz képest jónak mondható, de csak magunkhoz képest, hiszen az ellenfél írd és mondd 11 játékossal vonult fel, nyilván nagypályás meccsre készültek. Annyira mégis elég volt a két csere, hogy okosan beosztva bírjuk a B-ligás iramot végig, és ne omoljunk össze.

Az első bekapott gól

A kezdeményezést sikerült magunkhoz ragadnunk az első percek tapogatózása után, Tinkó éles szögből a hosszúba küldött lövése után megszereztük a vezetést. Az előny megnyugtató lehetett volna, de nem tartott sokáig, elkövettük szokásos hibáinkat a lassú visszazárással és nagylelkű emberfogással, és az ellenfél kiegyenlített. Különösen bosszantó a szöglet után kapott gól, amikor a hatosunkon álló csatárt elvileg többen fogták, gyakorlatban mégis szabadon lőhetett kapunkba.
Második félidőre így újonnan fel kellett szívnunk magunkat, és a hibákat kijavítva újrakezdeni a gólok gyártását, és úgy tűnt, ezt sikeresen tettük. A félidő elején Kántor szerzett gólokat, egyet Tinkó szöglete után csukafejessel, egyet a védők sűrűjéből eleresztett felsősarkos lövéssel, és máris visszaszereztük a vezetést. Ez sem tartott sokáig, újra egyenlő lett az állás, ám ekkor Palágyi lőtt szép gólt a hosszú alsó sarokba. Újból nálunk volt az előny, és elhangzott minden ami ilyenkor elképzelhető, hogy figyeljünk oda, ne rohanjunk el, és vegyük fel az embert. Ezt ekkor már meg is valósítottuk, azzal nem számoltunk, hogy az ellenfél csatára két emberen átcselezve fog újabb gólt lőni.

Ez itt a mezőnyjáték

4-4-nél ismét benne volt a meccsben, hogy egy hülyeséget elkövetve akár veszíthetünk is, de eddigre bemelegedtünk, és az első félidőben elég gyakran elkövetett butaságokat is kiküszöböltük. Az ellenfél fentebb említett szólógóljára mi csapatjáték-góllal válaszoltunk: Palágyi ívelt át szöglet után jobbról a balszélre, Studniczki bokából visszarakta a másik oldalra, ahol az üresen hagyott Tinkónak volt ideje maga elé tenni, majd irgalmatlan rakétát lőtt a rövid felső sarokba. Az utolsó hajrának tehát már előnyből vághattunk neki, és mintha megszilárdult volna védelmünk, külön említésre méltó Szerényi és Tinkó védőmunkája az egész meccs tekintetében. Az utolsó percekre az ellenfél kapus helyére mezőnyjátékost hozott, de ez inkább nekünk teremtett újabb lehetőséget: támadóink éltek a letámadás és labdaszerzés lehetőségével, és Kántor újabb két gólt szerzett üres kapura. Összességében tehát magabiztosan, szezonrekordot jelentő hét gólt szerezve zsebeltük be a három pontot, és a győzelemmel remélhetőleg sok jövőbeni vitát sikerült megelőznünk.
Kozelito Tél - Szent Anna FC 7-4
   kapu: Mozol
   mezőny: Görög, Kántor, Palágyi, Studniczki, Szerényi, Tinkó
   gól: Kántor 4, Tinkó 2, Palágyi

PS. Egyes visszajelzések szerint a fentebbi bejegyzés nagyképű. Szerkesztőségünk egyelőre még keresi, hogy az állítólagos nagyképűség a szöveg melyik pontjain jelenik meg. A megtalálásig rögzítsük, hogy nem mi arcoskodtunk meccs előtt, hogy így elverünk meg úgy elverünk titeket; nem mi reklamáltunk büntetőt alaptalanul és kurvaanyázva; nem mi jelentettük ki, hogy az ellenfél "semmivel sem jobb nálunk", és nem mi neveztünk csicskításnak egy sikeres cselt.

Csak egy, csak egy

Soron következő meccsünkre a szokásoktól eltérően vasárnap került sor, ezért vagy másért alig voltunk meg, öten csere nélkül kínkeserve meccsnek néztünk elébe. Megbeszéltük amit meg lehetett, és reméltük a legjobbakat.
Legnagyobbrészt meg tudtuk valósítani a terveinket, védelmünk többnyire szorosan zárt, és minimalizált az ellenfél gólszerzési kísérleteit, illetve labdabirtoklás volt esélyünk a helyzeteket kialakítani. Az első félidő közepén hátrányba kerültünk, miután lefutottak minket a szélen, de ezt pár perccel később kiegyenlítettük, Porkoláb indítása után Kántor került helyzetebe és lőtte ki a hosszú felső sarkot.
Nagy lelkesedéssel küzdve a második félidőben is kompenzáltuk azt a hátrányt, hogy csere híján fáradtságra voltunk kárhoztatva. A második félidő közepén kockáztattunk annyit, hogy az addigra minden erejét felőrlő Porkoláb állt be a kapuba, Tinkó pedig új lendületet hozott a mezőnybe. Hogy a kapuscsere jó ötlet volt-e arról a két perccel később bekapott gól után volt alkalmunk elgondolkodni. Az utolsó percekben fokoztuk a nyomást, és kockáztattunk a kiegyenítés reményében, de hiába, több gól nem született.
Mondhatnánk hogy nyertünk legalább tapasztalatot, de sajnos az a tapasztalat, hogy ha nem vagyunk meg rendesen, abból szar meccs lesz, sajnos már túlságosan távol állt az ismeretlentől.
Kozelito Tél - Kanapébetyárok 1-2
   kapu: Tinkó, Porkoláb
   mezőny: Görög, Kántor, Palágyi, Porkoláb, Tinkó
   gól: Kántor

Egy fokkal összeszedettebben

Három hét szünet után találkoztunk, már akivel találkoztunk, mert a kezdő sípszó pillanatában írd és mondd, ketten voltunk a pályánál. Az előttük játszó Dinamóból kellett kölcsönkérnünk három játékost, hogy el tudjuk kezdeni a meccset. Ellenfelünk ezt készségesen jóváhagyta, sőt még egy tévesen megítélt szögletet is visszaadtak, így sportszerűségből kénytelenek vagyunk jelest adni nekik. A kezdés kegyetlenül nehéz volt, nem találtuk a ritmust, meg gyakran a labdát sem, csodával határos módon tartani tudtuk öt percig a nulla-nullát kapusunk sorozatos bravúrjainak és két kapufának segédletével.
Öt perc után megjött három játékosunk, mezőnyben végrehajtottuk a cserét, Kóródi kapus maradt a meccs végéig, és gyakorlatilag a csapat legjobbja volt. Darabra tehát már megvoltunk egy cserével, fejben azonban borzasztóan nem, a posztokat csak félidőben sikerült megbeszélni, koncentrációval pedig a játék minden szakaszában súlyos gondjaink akadtak. A pályán történtekről tehát ezzel az ürüggyel, hogy nem voltunk a pályán fejben, na meg az elején testi valónkban sem, rövidre fogva beszélnénk. A három pont sorsa úgyis eldőlt az első félidő közepén beszedett három góllal.
A második félidőben csapatszinten talán valamivel összeszedettebbek lettünk, bár egyénileg még mindig súlyos problémákkal küzdöttünk, a meccs egyik megkoronázása lehet az oldalberúgásból saját kapunk oldalhálójába küldött, következésképp szöglettel honorált labda. Szép momentumból kevés akadt, Makainak sikerült egyszer a saját kapunktól indulva végigcseleznie magát a pályán és kilőni a hosszú alsót, ezzel legalább a becsületgólt megszereztük. A végén kissé szétszakadt a mezőny, engedtónk néhány kontrát az ellenfélnek, illetve nekünk is volt két-három nagy helyzetünk, sajnos azokból nem lett gól. A második félidőben szögletből akcióból és kontrából összesen három gólt kaptunk, így alakult ki a szépséges hatos végeredmény.
Kozelito Tél - Egy fokkal szerényebben 1-6
   kapu: Kóródi
   mezőny: Dinamo#1, Görög, Makai, Palágyi, Samu, Studniczki, Tinkó
   gól: Makai