Szabad emberek

Szezonkezdetkor annyian voltunk, hogy nem fértek fel a nevek a nevezési lapra, ebből most hat embert sikerült összekönyörögni. A hat persze nem kevés, nyertünk már kevesebbel is, de most nem csak a mennyiséggel volt baj, hanem az összállítással, hiszen nem volt kapusunk, erre a posztra pedig az egyetlen virtigli hátvédet, Tinkót kellett állítanunk. A hátvédsorunkat így a Palágyi-Studniczki tengely alkotta, ami csatársornak szinte tökéletes lenne, védelemnek némileg szokatlan. És ha még azt is hozzávesszük, hogy az éjszaka egy kicsit hosszabbra sikerült az ideálisnál...
Ahogy szoktuk, eleinte óvatos játékkal és tapogatózással kezdtünk, annyit mindjárt meg is állapítottunk, ha ugyan nem tudtuk volna előzetesen, hogy kemény meccsnek nézünk elébe. Nagyjából kiegyenlített volt a játék, mindkét fél előtt adódtak helyzetek. Mi többször vezettünk gyors és veszélyes kontrát, melyeknél azonban az utolsó passzok nem mindig sikerültek a legjobban. Hajtós, küzdős, párharcokban gazdag küzdelem folyt elejétől a végéig. Fizikailag is igénybe voltunk véve, bár ebben álltuk a sarat végig.
Félidei nulla-nulla után a második játékrészben pörgött föl az események sora. Az ellenfél egy felívelése átszállt mindenki feje fölött, sajnos ebbe a csatár zavarórepülésétől megtévesztett kapusunk is beleértendő, a keresztléc azonban nem, így hátrányba kerültünk. A helyzet komolyságát átérezve most jó utolsó passzt tettünk egy kontra végére, Studniczki beadására Palágyi érkezett és a bal alsó sarokba lőtt. Nem sokkal később Kántor lőtt bődületesen nagy felsősarkos gólt. Miénk volt az előny, és még volt tíz perc hátra. Kikértünk egy időt, fújtunk egyet, átbeszéltük a teendőket. Higgadtak voltunk, és nagyjából meg is tudtuk valósítani a megbeszélteket: nem rohangáltunk el agyatlanul előre, nem hagytunk sokszor embert szabadon. Csak egyszer, abból kaptuk az egyenlítő gólt.
Aztán három perccel a vége előtt beszedtük a döntő gólt is. Minden gól elkerülhető, ez több szinten: először ott, hogy az ellenfél támadása közben cseréltünk; másodszor egy vesztett párharccal a félpályán; harmadszor meg a kaputól három-négy méterre labdát váró és megkapó csatárnak hagytunk túl nagy szabadságot a labda átvételére. Még három percünk volt, de annyi energiánk már nem, hogy abban az időben széttépjük az ellenfelet és felszántsuk a pályát.
Nyilván ennek a meccsnek is az a tanulsága, hogy hét fit játékossal nyerhető lett volna, csak hát kellett volna hét fit játékos. Persze szabad emberek vagyunk, és ha úgy döntünk, hogy nem akarunk a dobogós helyekért küzdeni, abban minket senki meg nem gátolhat. Hét meccsen összeszedett három idegborzoló vereséggel említett jogunkat sikeresen teljesítjük ki.
Kozelito Tél - BP Rockets 2-3
   kapu: Tinkó
   mezőny: Barna, Görög, Kántor, Palágyi, Studniczki
   gól: Palágyi, Kántor

Rutinos rókák

Vendégszerzőnknek múltkor tett utalását felvéve ha a múlt héten a fiatalok mutatták meg tudásukat, most a  rutinosabbakra hárult a játék édes terhe. A ritka madár, a fehér holló, Renátó is visszatért a kapuba, a kezdőcsapat legújabb igazolása az öt éve csapattag Porkoláb volt, így összeszokottsággal nem lehettek bajaink.
Helyosztóhoz mért megfontoltsággal kezdtük a meccset, mi talán azért is, hogy megérkezzenek cseréink, de az első tíz percet mindkét részről az óvatoskodás, tapogatózás jellemezte. A félidő második felére pörgött fel némileg a játék, mindkét kapu előtt volt néhány forró pillanat, a miénknél a keresztléc is megcsattant egyszer.
A fontos első gólt aztán mi értük el: Studniczki kiugratása és Porkoláb lövése után a kipattanó labdára Görög érkezett, és járt túl a kapus eszén. Aki először látott focimeccset életében (ilyen nézőnk is volt), azt hihetné, a szerencse alakította így, némi szakértelemmel viszont felmérhető az ellenkezője: Ha a kapusról a mezőnybe és röviden jön ki a labda, abban már benne van a kockázat, különösen ha a támadó csapat három játékosa létszámfölényt képez a büntetőterületen belül, extra-különösen ha köztük ott van a lesipuskás Görög, aki pontosan ezekre a labdákra számítva helyezkedik. Ez a szereposztás, miszerint Porkoláb balról lő, Görög a hosszún érkezik a kipattanóra szinte már begyakorolt figura, mint megírtuk, és amint olvasóinknak nyilván már szemet szúrt, kettővel korábbi meccsnapon is alakítottunk ki így ziccert, ami akkor kimaradt, vagy fogalmazzunk úgy, hogy csatárunk tartalékolta a gólt mostanra.
El kell ismerni, jól jött az előny, és nem volt hiába  a sok egymás lelkére beszélés sem: higgadtságunkat a meccs legnagyobb részében meg tudtuk őrizni. Előnyünk tudatában hosszasan és magabiztosan járattuk a labdát, amivel egyrészt őriztük az eredményt, másrészt kijjebb hoztuk az ellenfél védelmét, így teret csináltunk a berobbanásra. A második gólt mégsem berobbanásból lőttük, hanem labdaszerzésből, Hlavacskáé az érdem és a strigula a góllövőlistán.
Kétgólos előnyben is próbáltunk okosan játszani, egyszer azonban elöl ragadtunk, aminek bekapott gól lett a következménye. Újra nyílttá vált a találkozó, még volt hátra annyi idő, hogy bármi történhessen. A további történésekről megrázva magunkat inkább mi gondoskodtunk. Szép adogatás után Hlavacska vehetett át egy passzt a hatoson üresen, és végtelen higgadtsággal a bal alsó sarokba gurított; ezzel gyakorlatilag eldöntve a három pont sorsát. De ennyi még nem volt elég, mert Tinkó ha már felvette a góllövő cipőjét, meg is akarta mutatni, és miután megelőzte ellenfelét, és fejjel maga elé tette a labdát, sprintből, mintegy tizenkét méterről büdös nagy gólt ragasztott a jobb felső sarokba.
Több esemény már nem történt, magabiztos győzelmet arattunk a listavezető ellen. Pillanatnyilag legtöbb rúgott és legkevesebb kapott góllal bírunk. Így is van még három pont hátrányunk, de egyel több meccsünk van hátra, tehát behozhatjuk. Mellékesen azzal, hogy négy gólunkat mind alapító tagok jegyezték választ adtunk a hlavacskai kérdésre, hogy szükség van-e még rutinosabb játékosainkra.
Ahhoz képest, hogy a Szent Anna elleni meccseink a múltban milyen terheltek voltak, most feszültségmentes, sportszerű légkörben játszottunk. Természetesen ellenfeleink most is - mint minden egyes találkozásunkkor - hangoztatták azt a képtelen vádat, hogy a 2018. decemberi, tehát pár nap híján 11 hónapja írt blogbejegyzés nagyképű lett volna. Előrelépés, hogy ismételt kérésünkre most először alátámasztani is megpróbálták a vádat azzal, hogy mi edzőmeccsnek tituláltuk az akkori összecsapást. Nagyon könnyen ellenőrizhető, hogy ehhez hasonlítót mi nem írtunk. Óvatosan mondanánk bármi átfogót a mai játszmáról, ha folyton leng a veszély, hogy megmásítják és ellenünk fordítják szavainkat. Szerencsére elég ha idézzük ellenfelünk irányítóját, aki így summázta a mai meccset: "Tudtuk, hogy sokkal jobbak..."
Kozelito Tél - Szent Anna FC 4-1
   kapu: Fehér
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Pálfy, Porkoláb M., Studniczki, Tinkó
   gól: Hlavacska A. 2, Görög, Tinkó

Fiatalos lendület

Hiába készültünk esélyesként a Lafayette elleni rangadóra, a mérkőzés előtti derűs hangulatot bizony megkeserítette a tudat, hogy a „klasszikus triász” – a szakértők szavajárásával: a „Berzsenyi-tengely” – ezúttal nem képviselteti magát a csapatban. Az összefogásért felelős Tinkó, a taktikai fegyelmet biztosító Palágyi és az ellenfelet csibészes góljaival demoralizáló Görög hiányában már a döntetlen is bravúrként könyvelhettük volna el a zebrák ellen.

A szervezetlenség a szakmai stáb működésére is kihatott, tudósítónk késve érkezett a stadionba. Örömmel konstatálhatta viszont, hogy amit a kerítés túloldaláról a mérkőzés nyitányaként, első labdaérintésekként értelmezett, az valójában az ellenfél középkezdése volt első lőtt gólunk után. Miután az első percben magunkhoz ragadtuk a kezdeményezést és a vezetést, a félidő derekáig egyiket sem engedtük ki a kezükből (sőt, az utóbbit a későbbiekben is megőriztük). A csapatbeli meccsek számát tekintve az elmúlt évek legrutintalanabb kezdőcsapatán (Szerényi – Barna – Porkoláb – Kántor – Studniczki) érződött a bizonyítási vágy, sokpasszos játékuk agresszív letámadással párosult, amelyet rengeteg jó egyéni vállalás is színesített. Az első félidő vége felé pusztán amiatt kellett izgulnunk, hogy sorozatos faltjaink miatt bűntetőhöz jut-e az ellenfél (végül ez nem történt meg) – a mérkőzés eddigre már eldőlt. Az első perben szerzett gól után Studniczki bombázott a léc alá (2-0), majd egy erőszakos letámadást követően Kántor értékesítette higgadtan a ziccert (3-0), hogy néhány perccel később a Porkoláb megelőző szereléséből adódó ajtó-ablak helyzetet váltsa gólra (4-0).

A második félidő elején Studniczki és Hlavacska kényszerítőzése után az utóbbi játszotta középre a labdát, Kántor pedig menetrend szerint érkezett, és meglőtte negyedik gólját is (5-0). A megnyugtató eredmény a második félidő közepe táján elaltatta csapatunkat, így gyors egymásutánban két gólt is beszedtünk (5-2). Itt érdemes megjegyezni, hogy ellenfelünk csapatát jó képességű, húzogatós játékosok alkották, akik egy az egyben többször is borsot törtek védelmünk orra alá, de szerencsére kondícióban nem vehették fel a versenyt csikóinkkal, akik rendre kisegítették egymást a szorult helyzetekben. A fizikai erőfölény a meccs hajrájában is megmutatkozott: 5-2-es vezetésnél előbb Studniczki lőtte meg második gólját, majd nem sokkal később Kántor tette fel a pontra az i-t.

A játékosok egyéni technikai tudása közötti különbséget talán torzan tükrözi a végeredmény, fizikai felkészültségünk, futómennyiségünk és agresszivitásunk miatt mégis megérdemeltnek mondható a nagyarányú győzelem. E diadallal az új generáció feladta a leckét a veteránoknak – bízunk benne, hogy a rutinosabb csapattagok jövő héten a Szent Anna ellen bizonyítják: nemcsak a szokásjog, hanem a futballtudás is biztosítja a helyüket a kezdőben.

Kozelito Tél – Lafayette 7-2

kapu: Szerényi

mezőny: Barna, Hlavacska A., Kántor, Porkoláb M., Studniczki,

gól: Kántor 5, Studniczki 2

Ha eső, ha szél

Hűvös őszi idő és lassú eső fogadott minket a pályán. Mondhatni, közelít a tél. De visszaemlékezve, hogy előző évben az esős idő mindkétszer győzelmet, sőt egyszer bravúrgyőzelmet hozott az eső, ebből is csak újabb mentális erőt gyűjtöttünk. Keretünk bősége most elég erős csapatot tett lehetővé, még az is belefért, hogy egy mezőnyjátékost, Tinkót kapuba állítva a mezőnyben nélkülöznünk kellett.
Sok beszélgetés és fogadkozás előzte meg a meccset, megfeküdte gyomrunkat az elmúlt két heti nem várt vereség; végigbeszéltük az okos, türelmes, nem agyonfeszülős játék kulcsait. És úgy tűnt, alkalmazni is tudtuk, Nem rohatnunk el fölöslgesen, nem nyíétunk ki fölöslegesen, normális hangon tudtunk kommunikálni.
A befektetett energiának meg is lett az eredménye: uraltuk a játékot, és időbel a gólok is elkezdtek jövögetni. Először Palágyi ugratta ki Porkolábot, akinek a védők sűrűjében éppen annyi ideje volt, hogy ellője a labdát a hálóba. Másodjára Pálfy távolról felküldött labdájánál Kántor keresztbemozgása annyira megzavarta a kapust, hogy a labda a kapuba jutott. Harmadikra Szerényi közelről íratkozott fel a góllövőlistáról. A félidő lefújása előtti pillanatokban pedig a jobbról beívelt labdára Palágyi érkezett a hosszú oldalon és a levegőből belőtte a negyedik gólt.
Az okos játékot tovább vittük a második félidőre, de talán egy kicsit elkényelmesedtünk, talán csak nem jött össze, de a gólszerzéssel lelassultunk, és a védekezésben is adódott néáhny meleg pillanat. A magabiztos vezetés tudatában megtettük ilyenkor szokásos hobbinkat, hogy rúgassunk egy gólt Göröggel, most Hlavacska rakta a szájába a sültgalambot. Görög akár duplázhatott is volna, ha nem sokkal később Porkoláb lövése után a kipattanót a kapu torkában nem hibázza el. Említésre méltó még Pálfy szólója, aki a saját hatosunkról indulva keresztülment az ellenfél fél csapatán, sajnos az utolsó passzt az utolsó védő menteni tudta. A kispadon elhangzott, hogy szép volt, de nem lett gól, így említést sem kap majd a blogon, mi viszont Pálfy szelleméhez híven éppen azt lépjük, amire senki nem számít.
A végén úgy döntöttünk, az 5-0-s végeredmény azt sugallná, hogy nem volt ellenfél, és mindenképpen legyen még egy gól. Ezért gyorsan beszedtünk egyet, és máris látszott az eredményjelzőn, hogy igazi meccset játszottunk. A legvégén Kántor még megtalálta a rést a pajzson, és megszerezte a hatodik gólját.
Összességében dicséretes meccset játszottunk, fölényes győzelemmel tettünk magunkévá a három pontot. Már csak át kéne vinnünk ezt a játékot a többiek ellen.
Kozelito Tél - Hedonitas 6-1
   kapu: Tinkó
   mezőny: Görög, Hlavacska, Kántor, Palágyi, Pálfy, Porkoláb, Szerényi
   gól: Porkoláb, Pálfy, Szerényi, Palágyi, Görög, Kántor

Hiányok

Törzsolvasóinktól elnézést kérünk a csúszás miatt. Sajnos nem az időbeli tudósítás az egyetlen ami hibádzott ahhoz, hogy igazi fodballünnep legyen az Air Xanyi elleni meccsünk. A keretkialakítás kicsit elmaradt az ideálistól, egy játékos megint az utolsó pillanatban mondta le, kabalaállatunk épp üdült, a törzsgárdából hárman pályára léptek közvetlen előtte, és a regenerálódás nem teljesen sikerült; illetve egyik játékosunk emésztőrendszere még az előző esti gasztro-kalandok hatásait nyögte. A kevés pozitívumba tartozik, hogy első számú kapusunk, kinek szereplése mostanság olyan ritka mint a Fehér holló, ezúttal tiszteletét tette; illetve Magdi és Erna személyében  szurkolóink is megjelentek.
A meccsről a szokásos dolgokat mondhatjuk, támadtunk, nyomtunk és semmi sem sikerült. Megint körbelőttük a kaput, rengeteg próbálkozásunkból egyetlen egy járt sikerrel: Tinkó jobbos lövése mindenkit becsapva vágódott a hosszú alsóba. Bezzeg az ellenfélnek első kísérletre sikerült a gólszerzés. A végén az újabb gól és a három pont reményében kitámadtunk, és akkor már elég görcsösek voltunk ahhoz, hogy ne selymesen lábról lábra járjon a labda, benne voltak a döccenések a támadásban is. Az egyik ilyen döccenés után pedig megkaptuk azt a kontrát amiből az ellenfél a saját térfelének közepétől mehetett egyedül a mi kapunkra, és belőtte a győztes, illetve mi szempontunkból vesztes gólt.
Itt meg a blogon megy a szokásos drámázás, meg a fogadkozás, hogy majd legközelebb.

Kozelito Tél - Air Xanyi FC 1-2
   kapu: Fehér
   mezőny: Kántor, Palágyi, Porkoláb, Studniczki, Szerényi, Tinkó
   gól: Tinkó

Jövünk mi még ugyanabba az utcába

Szezonbeli második meccsünkre már majdnem sikerült lezárni az átigazolási küzdelmeket. Észlelve, hogy egy kicsit túl sokan leszünk, a mai meccsre nyolcan, azaz három cserével, amiből különböző rendű problémák lehetnek, gyorsan akcióba léptünk, és igazoltunk még egy játékost, Lukács Levente személyében.
A túl sok játékos adta krízist végül késésekkel gondoltuk megoldani. Abban a pillanatban, amikor a játékvezető a pályára hívta a csapatokat, négyen voltunk jelen, a kapus posztját így Szerényi vállalta el. Szerencsére annyi időt még tudtunk rétenni, hogy kiegészüljünk öt főre, és kezdetét vette a játék a rutinos Mókusok, a tavalyi A-ligás csapat ellen, akikkel A-ligás korunkban oly sok kiesési rangadót játszottunk.
Az első félidő legnagyobb eseménye egy gól volt, értsd egy gól esett, Palágyi játszott össze Purosszal, majd gurított a hálóba. Góljával átvette a vezetést a csapat örök góllövőlistáján. A lendületünk nem tört meg, és a továbbiakban is birtokoltuk a labdát, gyártottuk a helyzeteket, melyek azonban nem növelték a gólok számát. Sajnos erre a meecsre is igaz, hogy a kihagyott helyzetek megbosszulják magukat. A második félidő közepén beszedtünk két gólt, a másodikat különösen bosszantó helyezkedési hibából, és máris hátrányban voltunk.
Temrészetesen mindent megpróbáltunk, egymás után vezettük a támadásokat, Görög és Purosz révén rúgtunk két kapufát, talán háromszor földharc-jellegű jelenetek között tisztáztak az ellenfél védői a gólvonalról, csak a gól nem jött össze.
Félidőben Pálfy is befutott, négy cserénk lett volna, ha nevezett játékos nem dönt úgy, hogy lemond a játéklehetőségről. A cserének dinamikusan kellett volna mennie, az első félidőben nagyjából még ment is, a másodikban néha már lasszóval kellett lehozni cserélni a játékosokat a pályáról, amit az egalitaránus szellemmel szemben elkövetett kihágás mellet azért is jobb lett volna spontánul és gördülékenyen intézni, mert a második félidő részeredménye 0-2 volt, nyilvánvalóan változtatni kellett volna.
Lelőttük a végét, kikaptunk. Nagyon sokadik olyan meccs, ahol minden tekintetben felülmúljuk az ellenfelet, gyakorlatilag egykapuzunk, csak a gólszerzés nem jön össze, és egyetlen góllal többet rúg az az ellenfél aki a félpályán alig jött át.
Kozelito Tél - Martin és a Mókusok 1-2
   kapu: Szerényi
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Lukács, Kántor, Palágyi, Purosz, Tinkó
   gól: Palágyi

Jöttök ti még a mi utcánkba

Oly nagy volt a nyár... Szórványos barátságos meccseken túl nem sok szervezett programunk volt, mondhatni egyébi edzésterv alapján készültünk. Az idei keret kialakítása sem zárult még le, tavalyhoz képest egy rutinos kapussal erősödhet a keretünk, de szerződés egyelőre sem vele, sem a törzsgárda tagjaival nincs aláírva.
Tinkó véges energiájára hivatkozva lemondott a csapatkapitányi posztról. Mivel a Kozelito Télnél nem pozíciókat osztogatnak, hanem feladatokat, abban egyeztünk meg, hogy Görög, Palágyi és Tinkó közül mindig az fog a csapat képviseletében tevékenykedni, aki éppen ráér.
Ezen gyors summázat után ugorgyunk a ami első meccsre, ahol a KRE Főnixeket fogadtuk, akiktől tavalky oly fájó vereségeket szenvedtünk, és akik végül a bronzérmet is elvitték előlünk. Alkalmi keretünk nagyrészt a legrutinosabb játékosokból állt, kiegészülve erdélyi kölcsönszerepléséből átmenetileg itt tartózkodó Purosszal.
Meg akartuk mutatni, hogy a tavalyi vereségek ellenére tudunk játszani, tudunk pontokat szerezni. Az első tíz perc mezőnyjátékkal és talán enyhe fölényünkkel telt, amikor ellenfelünk szöglet utáni fejessel megszerezte a vezetést. Utólagos elmondások szerint elég háromesélyesnek tűnt a találkozó: egyesek fejében megfordult, hogy megint ki fogunk kapni a semmiből, mások lehetségesnek, vagy éppen biztosnak tartották fordításunkat.
Szerencsére a mi góljainkra nem kellett sokáig várni. A Porkoláb elleni szabálytalanságért megítélt szabadrúgást Hlavacska bombázta be a léc alá, ezzel megszerzve az új szezon első sárga-fekete gólját. Alig egy perccel később Hlavacska szerzett labdát, Görög kiugratta Puroszt, centerünk egy csellel kimozgatta a kapust, majd a hálóba gurított, és már mi is vezettünk. Még a félidő vége előtt Porkoláb vert egy jó nagy gólt a kapu jobb oldalába.
A 3-1-es állás elvileg jó, gyakorlatilag sötéten emlékeztetett arra az eredményre, amiről júniusban elbuktuk a bronzmeccset. Most azonban nem következett be összeomlás, vagy ha igen, akkor nem a mi oldalunkon. A meccs nagy részében letámadtunk, még az ellenfél térfelén igyekeztünk megzavarni az ellenfelet. A letámadás sikeréhez nélkülözhetetlen volt, hogy a hátul biztosító Hlavacsaka-Porkoláb páros az összes párharcát megnyerte, és az összes felívelést hatástalanította; illetve az egy cserénket okosan használtuk ki.
Purosz megszerezte a csapat negyedik gólját, újfent bizonyítva, hogy még nem felejtett el játszani. Lényegében eldőlt a meccs, felborult a pálya, és a folytatásban szinte percenként kerültünk helyzetbe. A közönség igényeit gálázással gondoltuk kielégíteni: Palágyi háttal (!) vett át egy magas labdát, majd belsővel a kapus fölött emelte be ötödik gólunkat. Nem sokkal később Görög kényszerítőzött tankönyvbe illően Purosszal, majd lőtt a hosszú felső sarokba. Az ellenfél is kivette részét a gálából, hátvédjük egy alkalommal úgy mentett saját gólvonalán sarokkal, hogy egyben felbőrözte ott ólálkodó csatárunkat. Ezt a szezon legszebb akciójával válaszoltuk meg, melyben négy mezőnyjátékosunk járatta lábról lábra a játékszert, Palágyi jobbról jövő beadását Purosz sarokkal még továbbtette Görög elé, akinek lövése azonban elkerülte a bal felső sarkot.
Sok helyzetet kihagytunk, egyáltalán nem lett mindenből gól, amiből lehetett volna, bár azért a gólok száma elég magas. A végén Purosz újra betalált, részéről tehát mesterhármassal, a csapat részéről magabiztos győzelemmel indult a szezon.
Kozelito Tél - KRE Főnixek 7-1
   kapu: Tinkó
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Palágyi, Porkoláb M., Purosz
   gól: Purosz 3, Hlavacska A., Porkoláb M., Palágyi, Görög