Oroszlánkörmök

Ezen jeles alkalomal a listavezető Szent Annát fogadtuk a mi pályaválasztásunk mellett. Tudhattuk, hogy ha valamit el akarunk érni ebben a szezonban, akkor például most mutathatjuk meg képességeinket. Ennek megfelelő számban és elszántsággal gyűltünk össze a pálya szélén.
Az első rohamainkkal már megmutogattuk oroszlánkörmeinket, tartottunke gy kis bemutatót labdaművészetből, és Palágyi kapufájával jeleztük gólveszélyességünket. Az első gólnak mégsem örültünk annyira, mert mi kaptuk, de legalább megértettük a leckét, hogy össze kell szedni magunkat. Az egyenlítő gólt Palágyi szerezte, aki Manhertz kapus hosszú kidobásával teljesen egyedül maradt a támadó térfélen és a jobb felső sarokba emelt. Szint ea  következő akcióból Kántor került helyzetbe, kicselezte a kapust is, majd az üres hálóba gurított. Az előnyt tehát megszereztük, bebiztosítanunk azonban sokáig nem sikerült. Bár nálunk volt a fölény, és a helyzetek többsége, éretten játszottunk, és cserénik is felnőttek a feladathoz. Még az első félidőben történt, hogy Hlavacska megzörgette a kapukeretet. A köztes időszakban párhuzamosan növekedett a feszkó és a kihagyott helyzetek száma, végül Studniczki úgy gondolta, Hlvacskával való összejátszása utáni helyzetét beveri a léc alá. A vége előtt még kijátszottunk egy helyzetet addig, hogy Hlavacskának már csak az üres kapuba kellett gurítania. Itt nem az volt a nagy dolog, hogy lepasszoltuk, hanem az hogy érkezett is valaki a passzra.
Magabiztos győzelmünkkel tovább kapaszkodunk fölfelé a tabellán és az eddig mondogatott legtöbb rúgott és legkevesebb bedszedett gól maximájához még mindig tartjuk magunkat.
Kozelito Tél - Szent Anna FC 4-1
   kapu: Manhertz
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Kántor, Palágyi, Porkoláb M., Studniczki, Tinkó
   gól: Palágyi, Kántor, Studniczki, Hlavacska A.

Ellentmondást nem tűrve

 Három hét szünet után léptünk ismét pályára. Aggodalmain hiábavalónak bizonyultak, negyven fok helyett kellemes enyhe futballidő fogadott minket. Kezdő sípszóra még csak öten voltunk, de ez sem gátolt meg bennünket abban, hogy az első percben már veszélyeztessünk, és néhány perc játék után Porkoláb nagyszerű beadását Studniczki a hálóba lője. Az előnyt Kántor biztosította be kétszeresen; majd egy szögletre a legjobb ütemben érkezve Pálfy szerzett gólt, és ezzel negyed óra után már 4-0-ra vezettünk. Nem mintha borult volna a pálya, mert az első félidőben még a mi kapunk is többször forgott a figyelem középpontjában, de megoldottuk végül megoldottuk hogy alkalmi kapusunknak ne kelljen maga mögé nyúlnia.
Talán a magabiztos előny és a három pont sorsának eldőlése jelentte, hogy a játék képe alapján is fokozódott dominanciánk. Játék közben tanítani való egymásra figyeléssel osztottuk el, hogy mindig legyenek emberek elöl és legyenek hátul, így az ellenfél nem tudott létszámfölényes helyzeteket kialakítani. Előfordult ugyan, hogy kitámadtunk, de labdavesztés esetén is rendre gyorsabban zártunk vissza mint ahogy az ellenfél lerohant volna. Egymást jól ézve, sokat passzolva járattuk a labdát, és sok helyzetet teremtettünk, de a második félidőben hihetetlenül egyetlen egy sem akdat be ezek közül. Kétszer megzörgettük a kapufát, és sokszor késztettük bravúrra a kapust. Az újabb gólok hiánya azonban csak az újabb gombóc fagylaltok hiányával állítható párhuzamba, hiszen az elején lőtt négy mellett a lepedőnk tisztaságát végig megőriztük, és ellentmondást nem tűrően zsebeltük be a három pontot.
Kozelito Tél - Lafayette 4-0
   kapu: Görög
   mezőny: Hlavacska A., Kántor, Pálfy, Porkoláb M., Studniczki, Tinkó
   gól: Kántor 2, Studniczki, Pálfy

Könnyed nyári

Annyira megszoktuk, hogy nincsenek meccseink, hogy az első meccs után ismét kivettünk két hét szünetet. A visszalépett Hedonitas ellen bezsebeltük a három pontot és felértünk a második helyre. Július első felétől ismét éles meccsek várnak ránk.
Kozelito Tél - Hedonitas 5-0
(játék nélkül)

Mindig magasabbra

Fél évnek kellett eltelnie, hogy újból tétmeccsen léphessünk pályára. Életünk legnehezebb fél évének. A nem túl baráti időpontban, csütörtök éjjel közzétett sorsolás után mégis összejöttünk annyivan, amennyi egy meccshez kell, Manhertz kapust leigazoltuk, és két cserével minden esélyünk megvolt, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból. Elég meleg volt, a pálya megmutatta, mire készülhetünk, persze lesz ez még sokkal rosszabb.
A meccs igazi rangadónak bizonyult, helyzetekkel és jó megoldásokkal mindkét oldalon. Nem játszottunk éppenséggel hibátlanul, de volt annyi az ellenfélben, hogy hiba nélkül is veszélyt jelentsenek kapura. De azért bennünk is volt annyi, hogy folyamatos veszélyt jelentsünk. Az első félidőben a legnagyobb lehetőséget talán az jelentette, amikor Kántort ziccerben buktatták, és két perc emberelőnyt kaptunk. Sajnos az elméleti lehetőséget gólra váltani nem sikerült. A későbbiekben Kántor két kapufával jelezte, hogy közel jár a gólhoz, és ha valakit meg kell állítania a védelemnek, az valóban ő.
Formánk elég ingadozó volt, a kényszerszünetet talán Palágyi használta ki legjobban, aki legszebb napjaira emlékeztetve dolgozott a pályán, bizonyára a sok fifázás segített neki mindig megtalálni a jó megoldást. Sajnos néhány visszafokottabb teljesítmény is akadt azok részéről akik fél éve nem láttak labdát.
A félidei nulla-nulla után kezdett lassan bekúszni tudatalattinkba, hogy lehet hogy megint kapunk egyet a legidegesítőbb meccsekből, ahol hiába a mezőnyfölény, semmi nem jö össze és pontvesztés a vége. Ám a Kozelito átoktól Studniczki mentes, és megtörte a gólcsendet. Úgy tűnik, a kényszerszünetben megtalálta ideális góllövő formáját, ami a labdára is egyre jobban hasonlít.
A hátralevő mintegy nyolc percben elvbeni célunk a busz beparkolása volt kapunk elé. Felemás eredménnyel sikerült, azért volt néhány olyan helyzet amikor Manhertz kapuson, vagy akár a csatáron múlt, hogy születik-e gól. Volt néhány kontránk, a legemlékezetesebb amikor a kapust a félpályán ártalmatlanná téve három játékosunk passzolgatott az ellenfél hatosán egyetlen védővel szemben, ám végül ezt a helyzetet is sikerült mellé rúgni. Nagyobb baj szerencsére nem lett, és három ponttal gazdagodtunk, vagy ha úgy tetszik, hattal, hiszen a tabellán közvetlenül előttünk álló csapatot sikerült megvernünk.
Folytatás a szétszabdalt sorsolás miatt a mostantól számított harmadik hétvégén.
Kozelito Tél - Air Xanyi 1-0
   kapu: Manhertz
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Kántor, Palágyi, Porkoláb M., Studniczki
   gól: Studniczki

Az élet utat talál

Ennyi ideig tartott kényszerű némaságunk. Sajnos a társadalom úgy gondolta, a Bölcsész Bajnoksággal kell példát statuálni, és beláthatatlan károkat okozna, ha mi focizhatnánk tavasszal. De most már nyár van, meleg, az élet utat talál magának a focipályákra. Szombaton már a pályán fogjuk pattogtatni a pettyest. Szurkolóink korlátozott számban, előjegyzéssel jöhetnek a lelátókra. Győzelmi terveink evidensek.

Meghosszabbított téli álom

Éppen azzal készültünk vigyasztalni olvasóinkat, hogy esetleges karantén alatt melegen javasoljuk jelen blog olvasását újra és újra, amikor minket is utolért a legrosszabb, ami történhetett. A vírushiszti miatti egyetembezárás a bajnokságra is kiterjed, ezért a bajnokság kezdet halasztódik legalább két héttel, de előreláthatólag még többel. Olvasóinkat természetesen tájékoztatni fogjuk, amint újraindul az élet. Addig kis társaságunk kénytelen focipálya helyett a kocsmaasztalnál szocializálódni.

Doktor

Egy héttel a tavaszi bajnokság első fordulója előtt lejátszottuk első és egyetlen edzőmeccsünket - ki más - a Hajcsatok ellen. A vírusveszélyre tekintettel intézkedéseket tettünk, ennek első lépéseként Hlavacskát és Palágyit doktorrá léptettük elő. Második lépésként kerülni fogjuk a tömegrendezvényeket, például most is alig voltunk meg, miként az első néhány fordulóban - amíg a vírusveszély várhatóan tart - szintén nem várható hogy hat-hét embernél többet csődítsünk a pálya közelébe. Kántor most búcsúzott a csapattól, hiszen a bajnoki idény alatt elfoglaltságai meggátolják részvételét, Pálfy és Szerényi pedig a maródiak listáját gazdagítják. Az új csodafegyvert Baltának hívják, keresztnevén Miklósnak, vele gondoljuk a játékkal jól együttélő csatár pozícióját betöltetni a következő hónapokban.
A meccs méltó volt híréhez, technikailag és iramában A-ligás címvédőhöz illő színvonalat diktált partnerünk, mi pedig próbáltunk kapaszkodni, részben sikeresen, részben azért kijött a tudáskülönbség. A két kapus nagyon kitett magáért, mindketten bravúrt bravúrra halmozva küzdöttek a gólok számának alacsonyan tartásáért. Szégyenkezni a vereség ellenére nincs okunk (felkészülési meccsen eleve nincs), lévén (!) formás támadások sokaságát vezettük, és ügyes gólokat lőttünk. Meg kell említeni a Dr. Hlavacska - Dr. Palágyi tengelyt, akik címűknek megfelelő sikerrel operáltak. A Kozelito Tél alapcsapatának első doktora három mesteri góllal tette le névjegyét, második doktorunk Tinkóval párban a kapus elfektetéséig kijátszva fejezett be egy akciót. Kántor is betalált, letéve névjegyét a búcsúmeccsén; a legszebb akciónk talán mégis Balta gólja előtt volt, irányító kiteeszi a szélre, szélső erősen középre lövi, center jól együtt él a játékkal, és lendületből érkezve a hálóba lő.
És akkor jövő héttől bajnokik.
Kozelito Tél - Hajcsatok 6-9
   kapu: Fehér
   mezőny: Balta, Görög, Dr. Hlavacska A., Kántor, Dr. Palágyi, Tinkó
   gól: Dr. Hlavacska A. 3, Kántor, Balta, Dr. Palágyi