A három P

 Már tudjuk, hogy amennyi visszajelzést kapunk a résztvevők számára, egészen biztosan nem leszünk pontosan annyian. Most hat emberre készültünk, a kezdő sípszót öten hallgattuk, néhány perccel később viszont megérkezett két csere.

Mire cseréink átöltöztek, már előnyben voltunk, Porkoláb verekedte ki magának a helyzetet és lőtt a bal alsó sarokba. Túl sok helyzetről nem számolhatunk be, inkább csak általános elvről, hogy szerettünk volna további gólokat szerezni. A félidő hajrájában viszont az ellenfél rúgott a szélről nagyon jól eltalált kapufás gólt. A döntetlen állást nem éreztük hízelgőnek, ezért Palágyi gondoskodott róla labdaszerzés utáni egyéni góljával, hogy a pihenőre már mi vonulhassunk előnnyel.

Nem mondhatunk mást, mint hogy gyökeresen más meccs volt mint a últ heti. Közkeletű értelmezés szerint ma hiányzott belőlünk az igazi kraft, vagy Tinkó hiánya tette, vagy a két csere tett minket kényelmesebbé. Emellett ellenfelünk, bár kevesebb sztárt vonultatott fel, de fegyelmezetten és szervezetten védekezett, most nem lehetett megcsinálni, hogy csak úgy lyukra futtatunk egy saját térfélről felsprintelő embert. Ebből kisebb gondok is adódtak, a második félidő közepén ellaposodott a játékunk, kihozatal helyett túl sokat bíztunk az ívelgetésekre, amivel rendre nem tudtunk mit kezdeni, labdás játékosaink akár elöl akár hátul reménytelenül küzdöttek a 

Aztán jött egy időkérés, és ahogy házasfelek egy zűrös időszak utáni újból egymásra találást egy újabb gyerekkel pecsételnek meg, úgy mi egy újabb góllal pecsételtük meg, hogy a győzelemmel immár szinte házastársi szorosságban élünk. Harmadik gólunkat Purosz szerezte a védjegyévé váló átvétel és lefordulás után, így elmondhatjuk, hogy mindhárom gólunkat P betűs játékos szerezte. Az utolsó percekben nagyon szurkoltunk Pálfynak, hogy a P-s játékosok sikerét tegye teljessé, de ő szerényen a cserét választotta. 

Mi meg maradunk továbbra is szerényen a tabella első helyén.

Kozelito Tél - Hedonitas 3-1
   kapu: Manhertz
   mezőny: Görög, Kántor, Palágyi, Pálfy, Porkoláb M., Purosz
   gól: Porkoláb M., Palágyi, Purosz

Menekülés a győzelembe

Lehangoló nyálas őszi időjárás és szűkös keret fogadott minket az harmadik játéknap rangadóján. A kiírt időpontban még nem voltunk meg öten, Kántor az utcáról befutva, bemelegítés nélkül állt fel kezdő sípszóhoz, de így is a vártnál eggyel kevesebben, csere nélkül álltunk ki. Ellenfelünk sokszoros gólkirályokat, köztük a tőlünk nemrég távozott Studniczkit felvonultatva állt fel, a játékoskeretek piaci értéke között sokszoros különbséget mértek, de hát amíg a focit labdával játszák, addig nem a névleges érték számít. Úgy voltunk vele, mint a vészkorszak Fradija, hogy elvihetik legjobbjainkat, küldhetnek ellenfelünk több játékosával egy csapatban játszó bírót (tegyük hozzá: ítéletei utólag elfogulatlannak bizonyultak), mi akkor jelmondatunkká tesszük a a bölcsész-szellemet, bátorságot, bajtársiasságot, és utolsó leheletünkig fogunk küzdeni a győzelemért.

 Többször előfordult már, hogy ha csere nélkül, megkérdőjelezhető személyi összetételű kerettel állunk ki, akkor nyújtjuk a legharcosabb és egyben legszervezettebb játékot, és most is így lett. Első perctől kezdve okosan lezártuk a területeket, okosan figyelve a játék dinamikájára, mindig fogtuk az embereket, mindig közbeléptünk, ha egy támadó elszaladt, vagy az első védőjét megverte. 

Az első félidő közepén, amikor az első cseréket ejtettük volna meg, akkor lépett ki Kántor egyedül Tinkó indításával, és a ziccert a kapus bal keze mellett a hálóba lőtte. Néhány perccel később Kántor maga szerzett labdát a félpályán, és bár üldözték a védők a bal felső sarokba bombázott. Kettő-nullánál a pályán levők is realizálták, hogy akár mi is nyerhetünk. Nekünk újabb lendületet adott, hogy nem a zakózás elkerüléséért játszunk. A félidő vége előtt Görög hozta magát óriási helyzetbe, de túlgondolta a helyzetet, és végül a kapusba lőtt. 

A fordulás után nem kellett sokat várni az újabb gólra, Porkoláb és Görög háromszögelése után középhátvédünk higgadtan gurított a kapu jobb alsó sarkába. Előtte külön felhívtuk egymás figyelmét arra, hogy hátsó embereink csak akkor menjenek föl, ha vissza is tudnak érni, Porkoláb itt zseniálisan érezte meg, hogy ez az ő pillanata. Támadásaink nagyban építettek Manhertz hosszú kidobásaira, illetve arra, hogy ha van két, időnként három kirobbanó emberünk, abból egyet úgyis üresen hagy az ellenfél. És így is lett, labdaszerzés után rendre jól tudtunk indítani, és az elülső ember rendre meg is tudta játszani a labdát. Legnagyobb helyzetünknél Tinkó és Kántor álltak szemben a kapussal, ám éppen annyi pontatlanság csúszott a végrehajtásba, hogy egy védő végül kapufára tudjon menteni.

Persze a mi kapunk előtt is voltak meleg helyzetek szép számmal. Manhertznek több nagy védést köszönhetünk, és legalább egyszer a kapufa is kisegített. De leginkább mégis mezőnybeli védelmünk állta a sarat. Körülbelül úgy játszottunk, mint Rebrov játszatta a csapatát a Celtic ellen, hogy van olyan, hogy az ellenfél egyérintővel eljut lövésig, és van olyan, hogy egy ügyes támadó megveri védőjét; de olyan nincs, hogy őrző nélkül, nyugodtan lőhessen az ellenfél. Egy szabadrúgás utáni kavarodásban az ellenfél kibrusztolt egy gólt, ezzel a vége egy kicsit izgalmas lett, az utolsó hat-nyolc percben az elméleti lehetősége megvolt, hogy pontot vesztünk, de utolsó percig tartani tudtuk játékunkat, illetve az ellenfél nem értékesítette azt a néhány helyzetét ami az utolsó percekben adódott. Manhertz kapus, ha nem is tiszta lepedőnek, de annak legalább örülhet, hogy A-ligás csapattársainak próbálkozásait mind védte. A csapat pedig értékes három ponttal és egy újabb mítosszal gazdagodott.

 Kozelito Tél - Atletikomédia 3-1
   kapu: Manhertz
   mezőny: Görög, Kántor, Porkoláb M., Tinkó
   gól: Kántor 2, Porkoláb M.

 

 

Még mindig kapott gól nélkül

 Extra erőfeszítéseket tettünk, hogy meglegyünk öten a szombati meccsre, végül úgy jártunk, mint egy jó első világháborús tábornok: ha később fogynak el embereink, mint a másik oldalnak akkor már nyertünk. Péntek este ellenfelünk jelezte, hogy nincsenek meg, nem tudnak kiállni, így a három pont játék nélkül a miénk.

A hétvégét így mentális felkészülésre és a vidéki rokkonok meglátogatására használjuk ki. Ezen a felületen pedig jelezzük, hogy lezárult az átigazolási szezon. Berka Attila személyében rutinos új védőt igazoltunk; Purosz és Nagy Dániel reaktiválása pedig a támadósor erejét növeli tovább. Reméljük így sikerül ellensúlyzoni a kölcsönbe távozókat és nem lesznek létszámgondjaink a szezonban.

Kozelito Tél - Lafayette 5-0 (játék nélkül)

A helyzetkihasználás állatorvosi lova

 A B-liga új szezonjának legelső fordulójában egy régi-régi ismerőssel csapott össze a Kozelito: a Kofola igyekezett a villámrajtunk útjába állni. A két gárda közül a Kozelito volt kénytelen a szokásos sárga szerelését ezúttal kékre cserélni.

Fehér – Tinkó – Porkoláb – Kántor – Palágyi felállásban kezdtük a mérkőzést, s aztán ehhez a kvintetthez csatlakozott az oldalvonal mellett, majd a gyepen is Purosz. És nem is akárhogy szállt be agilis támadónk: a félidő felénél alighogy pályára lépett, máris remek indítást kapott a félpályáról, köszönte szépen, átvette, majd az alsó sarokba lőtte. Első labdaérintése vezetett tehát a mérkőzés első góljához, mely így immár számszakilag is kifejezte a Kozelito szemmel látható mezőnybeli dominanciáját. Ellenfelünk legtöbbször ívelésekkel próbálkozott, de 1-0-s Kozelito-előnnyel vonulhattak szünetre a csapatok

A második félidőben nem változott a játék képe. A Kozelito sorra dolgozta és hagyta ki az ordító ziccereket. S noha mezőnyjátékosaink mindegyike nagyszerűen vette ki a részét a támadásépítésből, az összjátékból, akárki is került a kapu elé, ott valahogy mindig elfogyott a tudomány. Kollégáink három kapufát is összeszámoltak a mérkőzés ezen szakaszában.

A futball közhelyei ugyanakkor arra valók, hogy megdőljenek: a sok-sok kihagyott helyzet mégsem bosszulta végül meg magát. Noha egy veszélyes ívelés alkalmával kapusunknak az érkező Kofola-fej elől kellett elütni a labdát, illetve egy kontra után a hosszún üresen felejtett, atlétikus fiatal Kofola-csatár lövését kellett lábbal hárítania, ez a két helyzet elegendő vészjelzés volt immár. Alig egy perccel később Tinkó, egy jobbról érkező beadást átvéve ragasztott nagy gólt a balszélről a léc alá. A kétgólos előnytől láthatóan megnyugodott a csapat. Emellett az ivószünetekkel enyhített déli nagymeleg számlájára is írható, hogy lassult a meccs tempója, a Kofola felállt védelmét erősen belőtt lapos passzokkal próbálta feltörni a Kozelito, sikertelenül. E taktikai elem kudarcára az is élesen rámutat, hogy a mindent eldöntő gólt végül ismét egy lendületes akcióból szereztük. Tinkó ment el a balszélen, az alapvonalhoz érve középre kanalazott, labdájára pedig Palágyi érkezett, hogy feliratkozzon a gólszerzők közé, ezzel beállítva a 3-0-s végeredményt.

A szezonnyitó meccs után talán az mondható el összegzésként, hogy a Kozelito ismét esélyes szereplője lehet a B-liga küzdelmeinek, annak ellenére is, hogy saját taktikája (biztos védekezésből kreatívan kibontakozó gyors kontrák) helyett vélhetően többször lesz kénytelen domináló, irányító szerepet vinni egy-egy összecsapás alkalmával. Akármelyik játékkép lesz is azonban gyakoribb az elkövetkezendőkben, a helyzetkihasználásnak radikálisan illene javulnia.

(FR) 

Kozelito Tél - Kofola 3-0
   kapu: Fehér
   mezőny: Kántor, Palágyi, Porkoláb M., Purosz, Tinkó
   gól: Purosz, Tinkó, Palágyi

Elöl-hátul

Palágyi indítja a kontrát, Szerényi biztosít

 A szokatlan szezon utolsó meccsén, bölcsész ligától idegen augusztus közepi időpontban és időjárásban fogadtuk a Szent Annát. A tét  - a dobogó alsóbb fokainak kiosztása - eléggé motiválta a fiúkat, és darabra közel ideális két cserével tűzzel, bár kisebb sérülésekkel és fáradtsággal bajlódva érkeztünk a pályához.

Porkoláb helyzete a meccs elején

Bár több meghatározó játékosunk hiányzott, összeszokott és technikás csapatunk a kezdő sípszótól uralta a játékot. Figyelve egymásra, és a játék ritmusára nagyjából úgy játszottunk, ahogy terveztük, és tűrhető számú helyzetet alakítottunk ki. Távolabbi lövéseink azonban kevéssel bár, de rendre elkerülték a kaput. Studniczki az egész meccsen akkor alakított ki magának helyzetet, amikor akart, de lövései általában a kapust találták telibe. Legveszélyesebb helyzet talán Porkoláb előtt adódott, aki a kapus mellett is elvitte a labdát, ám kisodródva inkább a középre ívelés mellett döntött, amiből végül nem esett gól.

Az első félidő vége felé hátrányba kerültünk egy szöglet után. Sokat elemeztük azóta az okokat, maradjunk annyiban, hogy a csapat egyik fele területet védett, a másik fele embert fogott. Így hiába állt két (!) mezőnyjátékosunk az alapvonalnál, a beadás mégis eljött mellettük, és a kapunktól három-négy méterre álló, nagylelkű távolságból kísért támadó a kapunkba lőtt. 

A játékosok hozzávetőleges helyezkedése a szögletgól előtt

A bekapott gól nem nagyon zavart meg minket, a második félidőt ott folytattuk, ahol az elsőt abbahagytuk. Szerencsére látszott, hogy a cserékkel okosan játszva bírni fogjuk erővel végig.

Tudtuk, hogy katolikus plébániai csapat ellen játszva az égi támogatás nem minket segít, Nagyboldogasszony napján Szűz Mária édesanyjának nevét viselő csapat a napot saját ünnepének tekintheti, de azért ami jött, arra nem számíthattunk. Ugyanis az ellenfél részéről egy nem túl veszélyes lövés úgy pattant meg közbevetődő védőnk lábán, hogy már elmozduló kapusunk fölött a hálóba pörögjön. Ezzel ellenfelünk úgy került kétgólos előnybe, hogy huszonnyolc perc alatt kétszer jöttek át a félpályán; míg mi végig próbálkoztunk, helyzeteket dolgoztunk ki, lövöldöztünk.

Már az ötmezőnyjátékosos rendszer alkalmazását fontolgattuk, amikor összejött a szépítés: szép labdajáratással kimozdítottuk az ellenfél játékosait, Szerényi passza után Porkoláb távolról ugyan, de tisztán lőhetett, és irgalmatlan erejú gólt akasztott a léc alá.

Egyik kicsit megnyugodtunk, és éreztük, hogy javunkra fordíthatjuk a meccset. Studniczki és Tinkó egy alkalommal a végletekig és még azon túl is kijátszottak egy helyzetet, azonban Tinkó az oldalhálóba lőtt. Végül talán három perccel a vége előtt Porkoláb szöktette a jobb szélen Tinkót, majd a pontos beadásra jó ütemben érkezett, és közelről a hálóba továbbított. 

Életkép a bajnokságból, circa 2020 (színezett)

A döntetlen állás a tabellán a mi sikerünket jelentette, így innen már nem akartunk extrát kockáztatni, a kapus lehozásától végül eltekintettünk. Még két meleg helyzet adódott a kapunk előtt; egyszer a támadó már túljutott a mi leghátsó védőnkön, de Studniczki a másik hatosról visszasprintelve szerelni tudott; másszor Manhertz mentett látványos vetődéssel a bal felső sarok elől. A mi támadóink közül Studniczki keltett még zavart a záró percben, de az utolsó pillanatban szerelték.

A döntetlen végeredményt voltaképpen mindkét csapat sikernek könyvelheti el: mivel a rivális Air Xanyi az utolsó percben befújt vitatott büntetőnek köszönhetően nem tudott nyerni, az egy ponttal mi bebiztosítottuk az ezüstérmet; ellenfelünk pedig először nem kapott ki tőlünk. Részünkről a meccs hőse egyértelműen Porkoláb, aki a hátul végzett energikus és határozott munkáján túl most elöl is két remekbe szabott góllal járult hozzá a pontszerzéshez.

Délután a dobogós csapatok tapsa közepette átvettük az ezüstérmeket. Tizenegy év alatt harmadszor végeztünk dobogót érő helyen - mindháromszor a dobogó második fokán. Ez egy fokkal hátrébb van, mint a szezon némelyik pillanatában reméltük, de azért elég elöl, hogy sikernek könyvelhessük el. Mivel az első helyről nem ma maradtunk le, érzelmileg könnyű sikernek értékelni a második helyet. Két évvel események után már biztosra mondhatjuk, hogy kijöttünk a kiesés okozta sokkból, keretet és mentális er-

őnket tekintve újból erősek vagyunk, és az A-ligás indulás joga már a miénk - erről döntés később. Küzdelmes szezon volt, sok nagy győzelemmel és bosszantó, a játék képéből nem indokolható vereségekkel.

 Az eredményhirdetésen elbúcsúztunk a nyugdíjba vonuló Herbály Lajos bácsitól, aki pályafutásunk kezdete óta vezetett nekünk meccseket, határozottságával, humorával, emberbarátságával a bölcsész bajnokságok légkörét jó irányba mozdító igazi sporttárs volt.

Kozelito Tél - Szent Anna FC 2-2
   kapu: Manhertz
   mezőny: Görög, Palágyi, Porkoláb M., Studniczki, Szerényi, Tinkó
   gól: Porkoláb M. 2

Ezüstérmes aranylábúink Herbály játékvezetővel

 

 

 

 

Korán kel, ezüstöt lel?

 A múlt heti kisiklás után némileg letörten gyűltünk össze, páran bánatukat inkább más programokba ölték, a világ végéről visszatérő Purosz felbukkanása is kellett, hogy esélyes csapatot tudjunk kiállítani. Egy kicsit így is aggódtunk, hiszen Pálfyt és Puroszt egyesek hajlamosak tartják késésre, mely gyanú ha igazolódik, ki se tudtunk volna állni. P betűs játákosaink azonban példát mutatva megérkeztek kezdésre, és kezdetét vette az érmek elosztása szempontjából annyira fontos mérkőzés. A közvetlen előttünk zajló meccsen eldőlt, hogy aranyat mi már matematikailag sem nyerhetünk.

 Mivel a liga egyik legfutósabb csapata ellen álltunk ki nyolcvan fokban, egyetlen cserével, felhívtuk egymás figyelmét arra, hogy osszuk be erőnket, és négyből három mezőnyjátékosnak a védekezés legyen az első, a gólszerzést majd megoldjuk valahogy. Illetőleg majd Purosz megoldja valahogy. Úgy is lett, alig öt perc játék után centerünk átvett egy ívelést, védőjével birkózva a kapu felé tört, majd a kivetődő kapus alatt a hálóba gurított. A félidő felén valamivel túl Pálfy visszatámadott egy már elhalt akció után, kísérletét siker és gól koronázta, így előnyünk kétgólosra nőtt.

 A meccs nem volt feszült de sok volt az apró taktikai szabálytalanság, az ellenfél egy bizonyos kontrája során mi három faultot vétettünk, ami elpnyszabállyal mind továbbment, és az akció kapufával zárult. A félidőre engedélyezett öt szabálytalanság így villámgyorsan betelt, és figyelnünk kellett, hogy többet nem véthetünk. Nagy egészben azért jól álltuk a sarat, viszonylag kevés helyzetet engedélyeztünk az ellenfélnek, mindig időbn felvettük az embereket, és tartottuk magunkat ahhoz, hogy nem rohanunk el ész nélkül előre; nagyjából mindig annyi energiát tettünk az előrejátékba, amennyi célszerű volt.

A félidő utolsó akciójában az ellenfél csatára elfutott a szélen és irgalmatlan nagy gólt vert a hosszú felső sarokba, ezzel csökkent az előny.

Lelőjük, hogy a második félidőben gól már nem esett, bár a záró sípszóig ezt mi még nem tudtuk, és óriásit kellett küzdeni, hogy így legyen. Energiánk, vizünk, tüdőnk már rég elfogyott, csodával határos módon legalább védekezésben mindig odaértünk, ahova kellett, és a sorcserével rendelkező ellenféllel is felvettük a versenyt futómennyiségben. Minden játékosunk kihozta magából a maximumot. Külön kiemelendő Pálfy játékintelligenciája és Tinkó harcossága, melyek révén sok labdát szereztünk. 

Időkérés után játékosaink majdnem egymás torkának ugrottak azon, hogy ki pihenhessen cserepadon még egy percet; közben Purosz kisebb sérüléssel is visszament küzdeni. Amikor sérülése miatt már nem tudott tovább játszani, kabaréba illő játékvezetői döntéssel sárga lapot kapott, mert sérülten nem a cserezónában hagyta el a játékteret.

 A meccs utolsó öt perce, ha lehetett még fokozni, még jobban felpörgött, helyzet itt és helyzet ott. Nálunk Purosznak és Szerényinek volt olyan helyzete, hogy a kapuson is túljutottak, de valahohogy nem született meg a harmadik gól.

Végeredményben tehát bealvási hajlammal vádolt két játékosunk korán ébredésének és góljainak köszönhetően fontos csatát nyertünk. Ezzal nagy lépést tettünk az ezüstérem felé.

Kozelito Tél - Air Xanyi 2-1
   kapu: Manhertz
   mezőny: Görög, Pálfy, Purosz, Szerényi, Tinkó
   gól: Purosz, Pálfy

Csupaszív noha eredménytelen játék

Nos, felsőházba jutván három meccs választott el minket a végső helyezés elérésétől. Aligha lehetetlen, hogy fennállásunk során soha nem tapasztalt koncentrációval és győzni akarással érkeztünk a mostani meccsre; lett légyen korábban bajnoki címről, feljutásról avagy kiesésről döntő találkozó. Három cserével álltunk ki, ami feltétlen eőnyösnek mondható, különösen ha ellenfelünknek nem volt cseréje, sőt az első percekre kölcsönjátékost kellett kérniük.
A nagy elhatározások és mentális erő ki is tartott körülbelül a meccs kezdetéig. A pályán mutatott járékba nem nagyon sikerült átvinni mentális energiáinkat. Körülbelül öt perc játék után mélység nélküi védelmünk mögé lőttek egy kiugratást és hátrányba kerültünk. Ha vlaamit, ezt kellett volna elkerülni, hiszen mi általában nem felállt védelmek ellen szoktunk jól muzsikálni, a Rocketsről pedig már tudtuk, hogy beállni és védekezni nagyon tudnak. Sajnos az első félidőben túl türelmesek voltunk, és több mint tizenöt percnek kellett eltelnie, hogy egyáltalán valamilyen veszélyt jelentsünk a kapura - ekkor Hlavacska lövését védte a kapus, majd a félidő előtt öt mezőnyjátékosos figura végén Kántor szerzett kis híján gólt.
A bekapott góle gyébként a taktikát is felborította annyiban, hogy eredetileg visszahúzódva terveztünk védekezni, hátrányban viszont letámadásra kellett váltanunk. A váltás megzavart minket, gyakran csak a csapat első fele támadott le, amit az így létszámfölénybe kerülő ellenfél át tudott játszani. Amikor pedig a kispad bíztatására mindenki cstlakozott a letámadáshoz, az emberek elosztása látványosan nem sikerült, annyira hogy az ellenfél csatára teljesen egyedül tartózkodhatott a mi térfelünkön, és miután a labdát megkapta, könnyedén gólt szerzett. Ha egygólos hátrányban még reálisnak tarthattuk a fordítást, a buta hibákból eredő második gól kétségessé tette, megérdemelnénk-e, a nemsokára megékező harmadik világossá tette, hogy nem mi vagyunk a jobb csapat, és nem fogunk ponttal távozni. Történt ugyanis, hogy az ellenfél játékosa a saját hatosának előteréből beívelte a labdát kapunkba, a nem is túlságosan kint álló kapusunk keze és a keresztléc közötti alig néhány centis rést gond nélkül eltalálva. A félidő közepe táján egy oldalrúgás után a negyedik gólt is bekaptuk.
A második félidőben, amikor pontszerzésre már nem sok esélyünk volt, már tűrhető számban alakítotttunk ki helyzeteket, de nem sikerült ezeket gólra váltani. Palágyi a kapunak háttal állva próbált egy magas labdát a kapuba húzni; Kántor egy jobbról jövő beadást pörgetett kevéssel a kapufa mellé; majd egy nagy kavarodásban többen is gólt szerezhettünk volna. A gól nélkülieség megaláztatását az utolsó utáni másodpercben sikerült feloldani, amikor Manhertz kidobását Studniczki a hálóba fejelte. Studniczki folytatja a hagyományt, miszerint a karantén óta minden bajnokin gól szerez. De ezzel a pozitívumok kihunytak.
A vereséggel kicsúszott kezünkből sorsunk a bajnoki címért folyó versenyből, most már csak speciális keresztbeverések esetén érhetünk fel esetleg a csúcsra. Reálisabb inkább a dobogó második-harmadik helyét megcélozni. Sokáig fájó emlék lesz ez a meccs, ahol régóta dédelgetett álmaink összetörtek. Korábbi évekkel ellentétben idén legalább nem az utolsó fordulóban elszenvedett meglepetés-vereség veszi el reményeinket. A szép eredményekről pedig annyit mondhatunk: majd jövőre.
Kozelito Tél - Bp Rockets 1-4
   kapu: Manhertz
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Kántor, Palágyi, Porkoláb M., Studniczki, Tinkó
   gól: Studniczki