S13E03

 Sorozatnyelven szólva tizenharmadik évadunk harmadik epizódjához érkeztünk.  A Martin és mókusok került az ellenfél szerepébe, sok nagy derbivel közös múltunkban. Személyi állományunk elég erősre sikeredett, igazából mint ezen az őszön mindig, így tudtuk, hogy ha nagy hülyeségeket nem csinálunk, három ponttal gazdagodtunk.

Ez nem olyan meccs volt, amit semleges nézőknek ajánlunk, itt inkább a biztonságra alapozva keresték egymáson a fogást a csapatok. Nekünk ez is megfelelt, mert önképünk szerint ha tényleg beállunk bekkelni, nem sok csapat jön át rajtunk. A türelemjátékokat pedig, ismételt utalással korunkra, nekünk illik megnyerni. 

Az első félidő egyetlen gólját labdaszerzés és kiugrás után Palágyi szerezte. A vezetés még kényelmesebbé tett minket, nem éreztük úgy, hogy nekünk kellene összetörni magunkat a továbbiakért, ellenfelünk támadásait pedig hatástalanítottuk. A mi kapunkra sokáig még az jelentette a legnagyobb veszélyt, amikor egy szabálytalan hazaadást Belányi engedett kigurulni a kapufa mellett szögletre. Belefért, hogy sokat cseréljünk, és új játékos kombinációkat próbáljunk ki. Beleértendő, hogy Hajtós először képviselt minket; illetve hogy egy adott pillanatban három rutinos rókánk pihegett az oldalvonalon túl és öt idei igazolás küzdött a gyepen.

A második félidőben nyílt alkalmunk néhányszor kontrából előnyös helyzetet teremtetni, és egyszer Palágyi beadására Tinkó érkezett, és a hálóba kotorta a játékszert. Kaptunk is egy gólt, egy kicsit még izgalmas lett a vége. Az utolsó másodpercekben, amikor a megszerzett labdát éppen biztonságba helyezhettük volna, három játékosunk puskagolyóként lőtte ki magát az ellenfél hatosára. A kispad azért fohászkodott, hogy legyen lövés, és legyen időnk visszarendeződni, de a srácok másként gondolták, és végül Tinkó a léc alá verte a harmadik gólunkat.

Jó kedéllyel és három ponttal zárult a meccs, és felzárkóztunk az élbolyhoz.

Kozelito Tél - Martin és a mókusok 3-1
   kapu: Belányi
   mezőny: Benkő, Görög, Hajtós, Kozma, Mati, Palágyi, Tinkó
   gól: Tinkó 2, Palágyi

Ugyanott

 Ezt a cikket meg se kellene írni, elég lenne másolni és beilleszteni, mert ugyanezt a forgatókönyvet játsszuk le minden szezonban hatszor. Két cserével egész tűrhetően álltunk ki, és reménykedtünk, hogy az összhangot is kezdjük megtalálni. A kommentátori közhelyet, hogy a meccset gólok nélkül kell értékelni, nem sokáig végezhettük őszintén, mert a második percben már be is kaptuk az első gólt. Nem törtünk össze, megráztuk magunkat, első nagy helyzetünk Kozma előtt adódott, amjd Tinkó tesztelte többször a kapust. A teszteléssel megállapítottuk, hogy a kapus jó formában van. Legközelebbi alkalommal tehát Tinkó inkább a kapufát tesztelte, az is a helyén volt. Közben kitámadásunk eredményeként beszedtük a második gólt is.

Külső szemlélő valószínűleg sok örömöt talált a meccsben, mert mindkét csapat a támadásban lelte örömét, és egy B ligához képest meglehetősen magas technikai színvonalat hoztak a csapatok. A meccs hangulata sportszerű volt, de néhány taktikai falt becsúszott. Kaptunk két kapuközeli szabadrágást, amiket taktikusan a sorfalba lőttünk. Azért összességében nekünk volt több lehetőségünk, csak szokásunk szerint ezeket nem használtuk ki kellő arányban. Az ellenfél pedig, ahogy az ilyen meccseken lenni szokott, kíméletlenül büntette hibáinkat. A harmadik bekapott gól előtt látszámhátrányos helyzetbe kerültünk, és a védelmünk bal oldala felől érkező beadás a mi védőnk testéről jutott a hálóba. Megelőlegezzük, a negyedik bekapott gól is a mi játékosunkat érintette utoljára.

A mi góljaink gyártását Kántor kezdte el és ő is folytatta. Góljai újabb lendületet adtak a csapatnak, elhittük, hogy van miért küzdeni, és a második félidő közepén Tinkó szép lövéssel kiegyenlített. Ekkor következett a már előre utalt negyedik szerencsétlen gól, de ki más, mint Kántor még ezt is kiegyenlítette. Néhány perccel a vége előtt még nekünk akadtak meccslabdáink, de Palágyi ziccerét védte a kapus, a kipattanóra az üres kapuval szemben álló Tinkó pedig olyan úriasan érkezett, hogy a védelem végül tisztázni tudott. Sajnos kettő perccel a vége előtt egyéni hibánkból újból ziccerbe került az ellenfél csatára és újabb gólt szerzett.

Idegesító a vereség, csalódottak voltunk, úgy érezzük, nem kellett volna pontszerzés nélkül zárulnia a találkozónak. És a végelszámolásban lehet, hogy az Air Xanyi elleni meccsek hatpontos rangadónak minősülnek majd.

Kozelito Tél - Air Xanyi 4-5
   kapu: Tóth M.
   mezőny: Görög, Kántor, Kozma, Osvald, Palágyi, Tinkó
   gól: Kántor 3, Tinkó

Vissza a jövőbe

 

Hát ez a nap is eljött: immár tizenharmadik (!) idényünket kezdtük el a Kozelito Tél csapatában, a Bölcsész Liga keretein belül! Nos, valahogy úgy érezhettük magunkat az arcokat fürkészve mind a verőfényes őszi napsütésben, mind az öltözőhelyiségben, mint egykor az általános iskolából elballagó diákok első középiskolai napjukon. Ugyanis minden csapattag ismert korábbról valakit, de garantált volt annak élménye, hogy újakat is látni fog. Hadd ne mondjam, friss igazolásaink közül akadt, aki fogadást kötött a csapatnév eredetére („Látod, mondtam én, hogy az alkohollal van összefüggésben!”), mások különös mendemondákat terjesztettek a távollevő kapitányunk kalandjairól („Egy katolikus liezonjai a kálvinista Rómában”), mindebből pedig egy új érzés az ős-csapattagoknak is jutott: az a szokatlan jókedv, a szorongás nélküli, fecserésző bemelegítés derűje, ami az utóbbi időben, sajnálatos módon, egyáltalán nem volt jellemző a meccs előtti, létszámhiányos perceinkre. Megállapíthattuk, hogy kapusunkkal, az ezért a meccsért egyenesen Tata városából útra kelő Belányi Öcsivel összesen 9 (!), bizony, kilenc futballra éhes ember sorakozott az oldalvonal mellett. Már csak egyetlen kérdés maradt: a pályára lépő külön egyéniségekből, két-három-négy baráti társaságból, vajon ugyanúgy, vagy mindinkább egy közös csapatként jövünk-e majd le a pályáról. Elöljáróban örömmel konstatálhatjuk, hogy mindenki hozzátette a magáét, hogy ez utóbbi történjen.

Aligha mondhatjuk, hogy a KRE Főnixek elleni meccs első pár percei a tapogatózás jegyében teltek. Mire a mérkőzés krónikása csalódottan visszatért a zárt szertárajtók miatt lehetetlen küldetésnek tűnő sajátlabda-felfújásból – végül az előző meccsük után nézőként ottmaradó csapat kölcsönadta az ő lasztijukat, innen is köszönet a gesztusért –, már vezettünk is; a cserejátékosok elmondása szerint egy öngól révén. Amit kívülről aztán látni lehetett, hogy elég tudatosan próbálunk támadófutballt játszani, körbejárattuk és gyorsan előrejátszottuk több alkalommal is a labdát, noha az utolsó passzokba itt-ott olykor hiba csúszott. Szerencsénkre az ellenfél hálóőre mintha az előző napi buliban vagy az öltözőben maradt volna, ismételt bizonytalankodásának köszönhetően már 2-0-ra vezettünk, és innentől sorozatban olyan gólok jöttek, amelyet kombinatív, sokpasszos játék után a friss igazolások szereztek: a régiek közül Kántor és Palágyi, az újaktól Mati kiváló előkészítéseiben Varga, illetve Kozma és Osvald (mindkét Rolandunk) is betalált az első félidő során az ellenfél kapujába. Hozzá kell tennünk, hogy azért az ellenfél néhányszor mögénk tudott kerülni, egyénileg nem mutattak rosszul az ő játékosaik sem, ezért Belányinak is akadt bőven dolga, aki bár a mérkőzés előtt meccshiányra panaszkodott, valójában rendkívül energikusan mozgott, jól irányította hátulról a csapatot, sőt bravúrokat is be kellett mutatnia egy-egy veszélyes ellentámadásnál.

Talán véletlenül alakult így, talán egyénileg mi is jobban elfáradtunk, de inkább fogalmazzuk meg úgy, hogy a külön társaságok is egyre jobban bíztak egymásban, és ez volt az oka annak, hogy az első félidővel ellentétben a másodikban már gyakrabban pörgettük a cseréket, és nem teljes sorcserével operáltunk. A folytatásban viszonylag hamar Kántor is meglőtte a maga első, egyben a csapat ötödik gólját, ezután pedig érezhetően visszavettünk a tempóból. Olyannyira megnyugodtunk, hogy egyrészt gyakrabban szétszakadt a pálya, és többször fennmaradtunk az ellenfél térfelén, másrészt könnyelmű lövésekre és rizikós passzokra is vállalkoztunk, szerencsénkre Belányi tartotta a frontot a rendkívül masszívan védekező Varga segítségével. Végül mégsem az ellenfél szépített, hanem mi lőttük meg egy kontrából a kiütéses győzelmet jelentő hatodik találatot Benkő kapura fordulásából – a krónikás a sok elrontott passzkísérlete után végre pontos hosszú átadással támogatta őt –, így gyakorlatilag kijelenthető, hogy minden egyes játékos gól vagy gólpassz formájában kivette a részét a sikerből, míg újdonsült hálóőrünk végtelen magabiztosságot sugározva húzta le a rolót.

Legyen igaza a kétkedőknek, a közösségi oldalak megmondó embereinek, kommenthuszárjainak stb.: kilenc egyéniség lépett pályára. Ám igazi csapatként jöttünk le onnan, görcsösség nélkül, további sikerekre éhesen. Egyszerűen kiszorítottuk azokat a tényezőket ebből a szép őszi szombat délelőttből, amelyek bármiféle kesergésre adhatnának okot. Utólag azt érzi az ember, mintha csak ezzel a kézzelfogható, közvetlen derűvel volna szabad minden új szezonba belefogni, így, egymást támogatva a jövőbe tekinteni („csak az kerül elém, amit már elhagyok”). Az ígéretes történet a most távol maradókkal kiegészülve szeptember 25-én, reggel 9 órakor folytatódhat majd, a rajtnál beragadó AirXanyi csapata ellen.

 

Kozelito Tél – KRE Főnixek 6-0

kapu: Belányi

mezőny: Benkő, Kántor, Kozma, Mati, Osvald, Palágyi, Tinkó, Varga

gól: (ismeretlen szerző), Kozma, Osvald, Varga, Kántor, Benkő

 

                                                                                                                TM

13.

 Tíz hónap telt el az utolsó lényegi bejegyzésünk óta. Sok idő, sokminden változott a világban, mi is majdnem egy évvel öregebbek lettünk. Az alapcsapat szétszóratása folytatódott, és azon is elgondolkoztunk, nem illene-e szögre akasztanunk a stoplist, de a pettyes és a zöld gyep szeretete rábírt minket a folytatásra.

A tizenharmadik idényünket kezdjük el, tisztelere méltó múlt áll már mögöttünk. Ha valamelyikünknek az első meccsünk napján születik gyereke, már lassan játszhatna a csapatban. 

Az internet kereteit meghaladná a puszta felsorolás, hány új igazolásunk van, inkább a bemutatkozó meccseken mutatjuk majd be új játékosainkat. De a régiek kiöregedése miatt fokozottan szükség volt aktív transzfer politikára. Kántor Kisvárda színe-virágát hozta be a csapatba, Tinkó pedig gyakorlatiklag fuzionált minket az íróválogatottal. Így létszámgondjaink aligha lesznek.

Ezen a héten már tétmeccsen lépünk pályára, az elmúlt két év felfordulásai után elhet hogy kissé szokatlanul, de büszkén és bizakodva.

Halvány életjel

 Fél év után jelentkezünk újra hírrel, és most sem jóval. Idáig tartottak a korlátozások, és most már a szervezők nem vállalják a bajnokság nyárra csúsztatását. Legjobb esetben szeptemberben koptathatják Kozelito stoplik a műgyepet.

Második hullám

 Nem írtunk ennek egy ideje, aminek az az oka, hogy elért minket a pánik második hulláma, és egy ideig nem fogunk focizni. Természetesen amin az élet újraindul, szurkolóinkkal is tudatni fogjuk.

A korona legfényesebb csillaga

 Egy szegény csapatkapitány panaszai következnek. Miután a törzstagok sorban lemondták a szereplést, negyvennolc órával meccs előtt egyetlen ember ígérte magát, onnan kellett korbáccsal és mézesmadzaggal összefogdosni a kiálláshoz szükséges létszámot. Péntek késő estére össze is jött öt ember, ha csere nélkül is, de legalább kiállni tudunk. További bonyodalmak a helyszínen érkeztek, ugyanis kapusunk reggel lemondta a szereplést, amiről a csapattagok csak a meccs után értesültek, egy mezőnyjátékosunk pedig elkésett. Így a menetrend szerinti kezdési időpontban ketten, a sporitól reklamált pár perces csúsztatás után hárman labdázgattunk a műfüvön. A kapuba egy Studniczki nevezetű járókelőt állt be kölcsöncipőben, hiszen az ő cipőjét már korábban elkértük Hlavacska számára. Ilyen hendikeppel, tartalék mezünkben, három mezőnyjátékossal a négy ellen kezdtünk.

A balszerencse-sorozat még nem ért véget, mert egy közepesen veszélyes beadás olyan szögben találta el hátvédünk térdét, hogy onnan a hosszú sarokba vágódott. Hat-nyolc perc után megérkezett negyedik mezőnyjátékosunk is, és ahogy a pályán bemelegedett, úgy kezdtük átvenni a játék irányítását. Helyzetekig jutottunk de gólig a félidőben még nem, részben bemelegítetlenségünk miatt, részben talán azért is mert az első percek rengeteg energiát kivettek az addig létszámhátrányban védekező járékosokból. 

Aztán meguntuk, hogy még mindig vesztésre állunk, elkezdtük rugdosni a gólokat, és gyorsan megfordítottuk az állást. A fordításban mindkét gólunkat Szerényi szerezte szépen kijátszott akciók végén. Az első gólt tanítani lehetne, hiszen mind az öt játékosunk részt vett az akcióban, míg üres kapuig kijátszottuk a helyzetet. Szerényi pedig úgy gondolhatta, hogy őt duplája után már nem állítja meg se kapus, se vírus, és védhetetlen lövéssel a bal felső sarokba helyezte harmadik gólját. Ekkor még Nagy szerzett gólt, okosan a kapus mozgásával ellentétes oldalra helyezve. Kaptunk is egyet, de ekkor már magabiztos előnyünk tudatában nem aggódtunk.

Az utolsó percekben több alkamunk adódott létszámfölényes helyzetet teremteni, ha éppen volt még erőnk felérni. A legnagyobb helyzetnél Nagy keresztbe gurítására Szerényi érkezett, de a kapus a világ végéről visszaért, és blokkolta a lövést. Így az utolsó percekben már nem változott az állás, nehéz körülmények között értékes három pontot szereztünk.

Kozelito Tél - Kofola 4-2
   kapu: Studniczki
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Nagy, Szerényi
   gól: Szerényi 3, Nagy