Négy gól, három pont

 Négy és fél hónapnak kellett eltelnie, hogy újra pályára léphessünk. Sok körülmény változott, a bajnokság lebonyolítását is említettük, a pályákat is megcserélték, mostantól az öltözőtől távolabbi a miénk. Csak mi vagyunk a régiek.

Palágyi és Tinkó kezdtek védelemben, Osvald és Mati előretolva. Az első percektól jeleztük, hogy meg akarjuk nyerni a meccset, hamarosan két kapufát rúgtunk, csak a gól nem akart összejönni. A fölény egyértelműen a mi oldalunkon volt, az ellenfél támadásai az első játékrészben alig jutottak el a kapunk közelébe. Mi aggódtunk a formánk miatt hiszen december óta nem játszottunk együtt, sőt néhány játékosunk egyáltalán nem focizott azóta.  Játékunk mégis működőképesnek és összehangoltnak tűnt, inkább óvatosságunk, biztonságra törekvő beállítottságunk miatt nem gyártottuk futószalagon a helyzeteket.

A meccs közepe táján Tinkó és Palágyi sajátos versengésbe léptek, hogy melyikük tud több játékost kilőni. A különdíjat Palágyi kapja, hiszen az ő áldozata még akkor is a helyét kereste, amikor Kozma bemozgott mögé az üres területre és kilőtte a bal alsó sarkot. Kicsit megnyugodtunk, vagy talán túlságosan is, mert hagytuk megváltozni a játék képeit, és kétszer vagy háromszor az ellenfélnek is volt akkora helyzete, amiből kiegyenlíthettek volna. Kapust is cseréltek, és a korábbi kapus egyéni játékstílusa is okozott meleg pillanatokat a kapunk előtt.

De az utolsó percekre visszaszerezeztük a kezdeményezést, illetve több cserével jobban bírtuk az iramot. Osvald előtt adódott lehetőség, és bár passzopciója is volt, kihasználta, hogy későn léptek ki rá, és a hosszú alsó sarokba gurítva megduplázta előnyünket. Nem sokkal később Palágyit hoztuk helyzetbe szép adigatás végén, az első lövését kiütötte a kapus, de Palágyi ért oda leghamarabb és a hálóba lőtt. A végén pedig Tinkó torolt meg egy könnyelmű cselezési kísérletet, majd begurította a negyedik gólunkat.

A vége így simának tűnik, de meg kellett küzdenünk érte; illetve az összhangot is fel kellett vennünk a szünet után. Az őszi eredményeink, ámbátor a mai győzelemmel elkezdtük a kapaszkodást felfelé.
Kozelito Tél - KRE Főnix 4-0
   kapu: Fehér
   mezőny: Görög, Kántor, Kozma, Mati, Osvald, Palágyi, Tinkó
   gól: Kozma, Osvald, Palágyi, Tinkó

x2

 Sok hírről kell beszámolnunk, legfontosabb hogy még élünk és idén is zöld a fű és sárga a mez. A bajnokság lebonyolítása új kezekbe kerül, és szezon közben megváltozik a bajnokság rendszere is. Az A-liga alsóházát összevonták a B-ligával, az így A-B osztályozónak eufemizált B ligában kilenc meccsen döntünk a feljutásról. Tiszta lappal indulunk, értsd az őszi elsőségünk nyom nélkül tűnik el. Hogy ebből hogyan nem lett forradalom, azt nem teljesen értjük, lehet hogy nálunk is fő a stratégiai biztonság és béke.

Mi természetesen készen állunk játszani és dacból is meg fogjuk nyerni az összes meccsünket. A kereten olyan nagy változás őszhöz képest nem várható. Húsvét előtti két forduló már le is zajlott, tudósítás azért nincs, mert a Szabadnap nevű ellenfelet kaptuk és játékosaink kellemesen szunyókálhattak a hűvös szombat délelőttökön. De Április végétől június közepéig minden szombaton dönghet, csattoghat talpaink alatt a műfű.

(Kozelito Tél - Szabadnap 0-0 )  x2

Télen az élen

 Az őszi idény utolsó fordulójában a közelítő tél beáltának küszöbén a Kofolát fogadtuk. A forduló előtt egy pont előnnyel vezettük a tabellát, a mi meccsünk kezdetekor már tudtuk, hogy az üldöző Martin megnyerte a meccsét, tehát akkor és csak akkor telelhetünk az első helyen, ha mi is nyerünk.

Ennek megfelelő lendülettel kezdtünk bele, és az első percekben már rommá lőttük a kapust, sajnos a hálót még nem. Élőben is tapasztalhattuk, miért tudott a Kofola értékes pontokat rabolni az élbolyba tartozó csapatoktól. De védelmük szilárdsága nem tarthatott sokáig, a félidő fele táján berámoltunk kettőt, az előkészítés mindkétszer Kántor érdeme, a befejezés először Palágyié, másodszor Matié. Nem sokkal később azonban be is kaptunk egy gólt felívelés utáni fejesből, így a meccs továbbra is nyílt és háromesélyes volt,

Mezőnyben azért sokat birtokoltuk a labdát, és összképre inkább mi domináltunk, és helyzeteink is akadtak. Kántor tényleg megunhatta, hogy korábbi szezonokban a házi gólkirályi címmel kellett beérnie, és most a gólpasszkirályi címre tört, és a harmadik gól is abból született, hogy bombaerősen előreívelése megtalálta Matit a hatoson. A beadás ugyan derékmagasságban érkezett, de szerencsére Matinak a feje található abban a magasságban, így erőlködés nélkül csúsztathatta a kapuba a labdát. Pár perccel később egy szöglet után Kozma tette a labdát Görög elé, aki egy igazítás után a kilencesről kilőtte a hosszú alsót. Ahogy az első félidőben, úgy a másodikban is a két lőtt gólt követte a bekapott, csúnyán lekontráztak minket, és megcsinálták a 2-1-es szituációt. 

De aggódnunk igazából nem kellett, az utolsó percekben is inkább mi támadgattunk, és mi alakítottunk ki további helyzeteket. Végül három ponttal gazdagodtunk, és így egész télen nézhetik a liga követői, hogy mi vezetjük a tabellát -  a márciusi viszontlátásig, vagy még tovább.

Kozelito Tél - Kofola 4-2
   kapu: Belányi
   mezőny: Görög, Kántor, Kozma, Mati, Palágyi
   gól: Mati 2, Palágyi, Görög

Öt gól, három pont, nulla meccs

 Utolsó pillanatban érkezett a hír, hogy ellenfelünk nem áll ki a meccsre, így játékosaink koratéli álomban tölthették a szombat reggelt. A három pont a miénk, de a meccsnek jobban örültünk volna.

Kozelito Tél - Lafayette 5-0

    játék nélkül

Brazilos

 A nevezési határidő előtt két nappal úgy tűnt, kevesen vagyunk és felelőtlenség lenne benevezni a csapatot. Akkor Tinkó összetrombitálta összes ismerősét, és hirtelen sokan lettünk. Mostanra kicsit leolvadta a csapat és lehet, hogy megint kezdünk kevesen lenni. A nap szépen sütött ezen a novemberi reggelen, és mi is minden alkalmat megragadunk, hogy akár az időjárásról is beszélhessünk, csak a meccsről ne kelljen.

Összegyűltünk hatan, emiatt még le lehetett volna hozni a meccset. De sérülés, éjszakázás, vagy csak egyszerű formahanyatlás miatt több játékosunk nem találta a csúcsformáját, és csapatként sem működtünk együtt. Az első percben már hátrányba kerültünk, ami nyilván az összhang hiányával és álmos kezdésünkkel magyarázható, és alig néhány perccel később a másodikat is beszedtünk, miután leghátul elszórtuk a labdát. És amikor még mindig csak öt perc játék után a harmadik gólt is bekaptuk, a szangvinikusabb szurkolók már vették is kalapjukat, sétapálcájukat, felszedték a párnát a székről, és elindulatk hazafelé. Aki így tett, nem láthatta, hogy Palágyi végigkígyózik a védelmen és a hálóba gurította azt a gólt, ami egyetlen örömünk volt a meccsnapon.

 De a játék összképét a továbbiakban is szétesettségünk dominálta. Előre játékunkról nem is igazán érdemes beszélni. Nem találtuk meg egymást, nem tudtunk esetleges passzoknál vagy egyéni megindulási kísérleteknél többet felmutatni. Nem tudtunk mit kezdeni az ellenfél sok mozgáson és egész pályás letámadáson alapuló taktikájával sem. Igazából se elöl, se hátul nem voltunk meg, mindig csak úton voltunk. Ellenfeleink könnyen kerültek létszámelőnyös helyzetekbe, de igazából szükségük sem volt rá, mert egyenlő létszámnál is olyan nagylelkűen, 4-5 méterekről fogtunk embert, vagy nem is fogtunk embert, csak homályokba futkostunk, hogy kedvükre alakítgathattak ki helyzeteket. A félidő végéig még kettőt rúgtak, az ötödik különösen megengedhetetlen volt, hiszen a balszélsőjük is, és a center is üresen érkezhetett a kapunk elé, és könnyen kipasszolták a kapust.

Mentálisan nem omlottunk össze, próbáltuk menteni a menthetőt, talán a második félidő közepére fel is ébredtünk, de ezzel már messzire nem jutottunk. A második félidőben is kaptunk még két gólt. A hetedik után Belányi megvadította a felállást, és kapusszerkóban kiment a csatársorba, kesztyűjét Görögre hagyva. Veszteni már nem vesztettünk ezzel semmit, nem is lett volna mit. 

A meccs előtt sárga mezünk miatt a brazilokkal viccelődtünk, utána ellenfeleink emlegették a 7-1-es vb elődöntőt. A frappáns válaszon még gondolkodunk, de abban biztosak vagyunk, hogy ilyen csúfos vereségnek nem szabad többet előfordulnia.

Kozelito Tél - Martin és a mókusok 1-7
   kapu: Belányi, Görög
   mezőny: Belányi, Görög, Kozma, Mati, Palágyi, Tinkó
   gól: Palágyi
 

Újra az élen

 A novemberi meccsdömping második epizódjában az AirXanyit fogadtuk, azt a csapatot, akiktől az első körben egyedüliként kikaptunk. Az első csatát már a héten megnyertük, mert mint utólag tisztázódott, két kapus is közös bő keretünkben, én mindketten minket választottak. Így mi kellően bőven, ők igazi kapus nélkül készülhettek az összescsapásra.

A múlt heti tanulságokat levontuk és ismételgettük egymásnak, csak ésszel, okosan satöbbi. Annyit tényleg megofagdtunk, hogy nem rontunk neki az ellenfélnek, az első tizenöt percben nem is lőttünk kapura. A védekezés ment valahogy, azért néha engedtünk egyenlő létszámú, vagy tempóelőnyös támadásokat az ellenfélnek, Tóthnak többször kellett nyújtóznia. És eljött az a pillanat, amikor egy kettő-kettő elleni szituáció után már kapusunk sem tudott menteni. Első igazi helyzetünk Kántor lekészítése nyomán Kozma előtt adódott, de ő a kapust találta el. A következő akcióból viszont Varga a tárfél közepéről nagy erővel lőtt a kapu hosszú oldalába, és döntetlenre javította az állást. A félidő vége előtt még Kántor rúgott kapufát egy szöglet-variáció után.

A félidei 1-1 nyilván sok végkifejletnek lehetett volna táptalaja, illetve adta magát a múlt hetivel összehasonlítás lehetősége. Ahogy telt az idő, úgy egyre inkább kijött talán több cserelehetőségünk miatt is frissességbeli fölényünk, és egyre inkább átvettük az irányítást a játék összképét tekintve. Az ellenfél éppen szolgálatban lévő kapusa rövid időn belül kétszer mentett kapujától távol úgy, hogy a labda a mezőnyben maradt, és Rolandjaink saját térfelünkről megpróbálhatták bevenni a kaput. Osvald kísérletére még valahogy visszaért és menteni tudott a kapus, de egy perccel később Kozma labdája már a kapuba jutott. Az előnyre rátettünk még egy gólt, amikor egy szöglet után Palágyi a felső sarokba lőtt. 

A hátralevő időben úgy voltunk vele, hogy igazán kockáztatnunk már nem kell, elég ha tartjuk az eredményt. Volt ugyan még néhány helyzetünk, de újabb gól már nem lett. Küzdős meccsen értékes három pontot szereztünk, amivel visszakerültünk a tabella élére.

Kozelito Tél - AirXanyi 3-1
   kapu: Tóth M.
   mezőny: Görög, Kántor, Kozma, Palágyi, Osvald, Varga B.
   gól: Varga B., Kozma, Palágyi

Félpálya

 Ezen a csodás novemberi délelőttön a KRE-t fogadtuk, a forduló előtt listavezetőként tehát abban a boldog tudatban, hogy innen már elég az összes meccsünket megnyerni. A héten felmerült, az időpontváltoztatás lehetősége, de végül nem jött össze. Mi heten, azaz két cserével készültünk, és annál meglepőbb, hogy pontosan az a hetesfogat várta a kezdő sípszót, akikre számítani lehetett.

A kezdeti időkben az egyenlő erők küzdelmeire jellemző gyürkőzést és taktikai fogskeresést láthattuk túl sok helyzet nélkül. Már több, mint tíz perc, talán tizenöt perc is eltelt, amikor Kozma megunta a tologatást és a képzeletbeli kilencesről a jobb alsó sarokba lőtt. A következő percben egy flipperezős, éppen a gólvonalig elgurulós góllal javított döntetlenre az ellenfél.

Félidőben bizakodó hangnemben beszéltük, hogy nyerhető a meccs, csak legyen több mozgás elöl. Ezt valószínűleg úgy értettük, hogy előrefelé mozogjunk, mármint kizárólag előrefelé. A második félidő jellemző játékképe volt, hogy mi akár labdával, akár labda nélkül is az ellenfél térfelén tartózkodunk, míg ők élvezik a mi kapunk előtti létszámhiány előnyeit. A fordulás után percekben rövidesen három gólt is beszedtünk. Előrefelé sem játszottunk kifejezetten jól, mert voltak fölöslegesen eladogatott labdáink, és a felállt védelemmel sokszor nem tudtunk mit kezdeni, de ennél bosszantóbb, hogy a labdavesztések után késve zártunk vissza, és eleve felkínáltuk a KRE-nek a kontrázás lehetőségét. Utólag megint elmondtuk, hogy tizensok éve játszunk együtt, ugyanazokat a hibákat ne kövessük el újra és újra. A taktikai hibákat Palágyi és Hlavacska távollétére kentük, hiszen ők szokták a fölöslegesen kitámadó játékosokat "Félpálya!" kiáltásokkal visszahívni, nélkülük meg nem volt elég karizmatikus taktikai vezetőnk.

A második félidő közepén Mati szerezte meg első csapatbeli gólját, egy csellel elment a védője mellett, és higgadtan a hosszú alsóba gurított. 2-4-nél talán még lett volna esélyünk felzárkózni, de a játék képén nem tudtunk változtatni. Eleget birtokoltuk a labdát, talán többet is lőttünk kapura, mint az ellenfél, de a mi próbálkozásaink vagy átlövések, vagy végletesen kijátszott akciók voltak, míg az ellenfélnek alkalma volt egy-két húzásból ziccereket kialakítani. A hatodik gólt is így kaptuk, majdnem üres kapuig kijátszottunk egy helyzetet, ami kimaradt, a feketemezesek részéről kettő passz, és csatáruknak már csak annyi dolga volt, hogy a hatosról elgurítsa a labdát a sarokba. 

Súlyos 2-6 letta  vége, ha még versenyben akarunk lenni a bajnoki címért. Az ilyeneket a jövőben mellőzni kellene. Mondhatjuk azt is, hogy tanultunk, tanuljunk belőle, ha ugyan eddig még nem tettük meg. 

Kozelito Tél - KRE Főnixek 2-6
   kapu: Fehér
   mezőny: Görög, Kántor, Kozma, Mati, Porkoláb M., Tinkó
   gól: Kozma, Mati