4EP

 Ma került megrendezésre a 4. EP, azaz Esterházy Péter születésnapjára rendezett emléktorna az írószervezetek csapatainak részvételével. Nem Kozelito Tél néven, de csapatunk sok labdarúgója pályára lépett és babérokat aratott, így röviden beszámolunk az eseményekről.

Purosz saját baráti társaságát hozta, és a torna baráti hangulatához méltó csoportmeccsek után átadták a szereplést jogát az eredménycentrikusan játszó csapatoknak. Játékosunk három meccsen három gólt jegyezhetett fel.

Makai az újjáalakult, megerősödött Fisz csapatában játszott, és jó játékkal sikeresen vették a csoportkört, a legjobb négy között viszont már, játékosunk jó játéka ellenére elfogyott a lendület és a negyedik hellyel kellett beérniük.

A két Hlavacska mellett, Fehérrel, Göröggel, Palágyival és Tinkóval felálló, a Kozelitoéra hajazóan sárga mezes Szedlák húgai a csoportkörben szintén magabiztos teljesítményt nyújtva jutott tovább. Tinkó és Palágyi minden csoportmeccsen betaláltak, így a csapat kilenc pontot zsebelt be. Az elődöntőben a Fisz ellen okos, türelmes játékot bemutatva, végül Hlavacska Tamás góljával sikerült továbbjutni. A döntőben már nem is tudjuk milyen csapat ellen szintén sikerült a vezetést megszerezni Hlavacska Tamás révén, talán mezőnyben dominálni is, de az előnyt megtartani nem. Hosszabbítás, majd büntetőpárbaj következett. Sajnos a sárga fiúknak háromból egyszer sem sikerült a hálóba juttatni a pettyest, így Fehér hiába fogott egy kísérletet, a sárga színeket képviselő alapító atyáknak be kellett érniük az ezüstéremmel. Említésre méltó, hogy a torna öt társgólkirálya közül négy Kozelito, illetve három Szedlák-kerettag: Purosz mellett Tinkó, Palágyi és Hlavacska T. is háromszor ünnepelhetett.

Legimpozánsabb sikerlista mégis Vaderna Gábor neve mellett áll, aki a csoportmeccsek alatt is szerzett gólt, de még jobban kitűnt egész tornán domináló, dinamikus és irányító erényeket csillogtató mezőnyjátékával, amivel csapatát nem csak döntőig vitte, de a döntőben is tanári eleganciával  teljesített. Az aranyéremről döntő büntetőpárbajban egyedüliként talált a hálóba. Igazán reményt keltő formát mutat, amit jó lenne a szeptembertől kezdődő új bajnoki idényben is kamatoztatni.

Kései sirató

 A búcsútornakor még hevesen kapálóztunk, hogy a törzstagok írjanak cikket blogunkra tetszőleges műfajban, hogy ennyivel is szebben búcsúzzunk a Kozelito Téltől. Mindezigáig egyetlen szöveg sem érkezett be, úgy tűnik, a csapattagoknak gondjaik lehetnek az önálló szövegalkotással. Szerkesztőségünk így néhány összesített statisztikával búcsúzik.

Összes lejátszott meccsünk száma: 327

Összes elmaradt bajnoki meccsünk száma: 7, ebből hatszor az ellenfél, egyszer mi nem tudtunk kiállni.

Összes szerzett gólunk: 1280

Összes bekapott gól: 1077

Legtöbb mérkőzéssel rendelkező játékosok: Görög 300, Tinkó 286, Palágyi 267, Hlavacska A. 228, Hlavacska T. 156, Fehér 139, Petykó 123, Porkoláb M. 97, Erdei 82, Kántor 49, Nyitrai 48, Tóth O. 45.

Legtöbb gólt szerző játékosok: Palágyi 225, Hlavacska T. 202, Hlavacska A. 157, Tinkó 119, Görög 78, Kántor 56, Porkoláb M. 50., Tóth O. 35, Purosz 32, Márialigeti 31, megállapított eredmény 30.

A részvét a fontos

 Szeptember 17-én, egy felhős, néha esős szombaton gyűltünk össze azért, hogy egy kis tornával kísérjük utolsó (?) útjára a Kozelito Telet. Résztvevőnek olyan csapatokat kértünk fel, akikkel sok ki-ki meccset játszottunk hosszú fennállásunk alatt, és tiszteletteljes keretek között versengtünk. A Martin és a mókusok, a Polszki, illetve a Hajcsatok vállalták, hogy jelenlétükkel emelik az ünnepség fényét.

Osvald és Palágyi értekeznek

Az időpontot még augusztusban kitűztük aszerint, hogy törzsgárdánk tagjai közül sokan el tudjanak jönni, így nyolc játékossal jelentünk meg. Fehér és Tóth M. személyében két kapusunk jött el, és több ötlet hangzott el, hogyan oszthatnák be a játékperceket. A helyszínen úgy tűnt, Tóth fog védeni a meccsek első félideiben, Fehér a másodikokban; ám Tóth a Martin ellen nem vállalt szereplést, így azon a meccsen végig Fehér táncolt a ketrec előtt. Egyébiránt azzal viccelődtünk, hogy a tornán többen úgy szerepeltek, ahogy tőlük megszoktuk: Hlavacska nem jött el, Pálfy elkésett, Puroszt sérülés fékezte...

Fehér a kapuból figyeli Tinkó mozdulatát

Első meccsünkön az A-ligás Polszki ellen léptünk pályára. Ahogy gondoltuk, nagy iramú, sok futást jelentő találkozó volt, és a technikai színvonal is az A-ligához volt méltó. Nem is mindig tudtuk tartani a lépést. Az első félidő közepén védelmünk kihagyott, és hátrányba kerültünk. A mérkőzés egyes szakaszaiban egész tűrhető arányban birtokoltuk a labdát, és helyezteket is kidolgozgattunk. De erre a meccsre különösen, és sajnos a torna egészére is igaz, hogy a védelmünk és a támadószekciónk elszakadt egymástól, rendre nem értünk vissza védekezni, ellenfelink pedig könnyen alakíthattak ki létszámfölényes helyzeteket. Nagy mentések, szerelések és kapusbravúrok bőven akadtak, de arra nem lehet taktikát alapozni, hogy majd az utolsó pillanatra mindig pont odaérünk. Úgy is mondhatnánk, hogy ezen a szinten a hibákat nem hagyják megtorolatlanul. A második félidőben egy reménysugár felcsillant, Kántor távoli lövése átjutott a kapuson és a bal alsó sarokba gurult, ezzel ideiglenesen kiegyenlítettünk. De alig valamivel később megint egy védőt hagytunk két támadóra, amiért góllal fizettünk. Természetesen az utolsó percekben is futottunk az eredmény után, de kiegyenlíteni nem sikerült. Ezt akkor csak mérsékelten bántuk, hiszen még két meccs várt ránk jelentős pontszerzési eséllyel.

Purosz lövése úton a háló felé

A pihenő után a Martin és a mókusok csapata ellen folytattuk. És tényleg ott folytattuk, ahol abbahagytuk, mert sem egységes taktikát, se megkoreografált támadásokat, de módszeres védekezést nem mutattunk fel. Saját szögletünk után lekontráztak minket és hátrányba kerültünk. És még az első félidőben beszedtük a második gólt, miután a saját térfelünkön elvesztettük a labdát. Természetesen erre a meccsre is igaz, hogy voltak helyzeteink, az első félidő legnagyobb helyezte név szerint Palágyi előtt adódott. De vagy nem találtuk el a kapu erre hivatott felületét, vagy nem tudtunk túl járni az ihletett formában védő kapus eszén.

Görög sarkazása

Félidőben sokadszor is egymás lelkére beszéltünk, hogy össze kell szedni magunkat, szerezzünk gólokat és pontokat. Egy alkalommal sikerült felkészületlenül találnunk a mezőnyben kóricáló kapust, Tinkó szerelése után Purosz megpróbálhatta a mezőnyből az üres kapuba gurítani a játékszert, de hibázott. A következő akcióból megint Tinkó jeleskedett előkészítőként, Purosz kapura fordult, és a kapus alatt a hálóba gurított. Sajnos egy újabb megingás a védelemben újabb bekapott gólt jelentett. Meg kell jegyeznünk, hogy ellenfelünk csatárai mindhárom góljuknál ragyogóan találták el a labdát, ha mindkét kapusunk egyszerre állt volna a gólvonalon, akkor se lett volna esélyük hárítani. Nekünk nem ment ilyen jól a helyzetkihasználás. Megnyomtuk a végét, Tinkó és Osvald is kísérletezett lövéssel, az utolsó percekben Görög sarkazott látványosan, majd ziccerből is próbálkozhatott, de a kapus minden továbbit hárított, így kétgólos vereséggel zártunk.

A meccsről videofelvétel itt érhető el: https://www.youtube.com/watch?v=9oacUbLN08I

A torna legvégére tettük a Hajcsatok elleni derbit. Nyilván a szervezői feladatok magunkra vállalásának áldása, hogy a meccsek párosítását úgy alakíthatjuk, a legpresztízsesebb rangadóval zárhassuk a tornát. Külön örültünk, hogy a Hajcsatok részéről több nosztalgia-játékos, az egymás elleni derbik idejéből, is pályára lépett. A torna végeredményét illetően az utolsó meccsnek már nem volt tétje, hiszen mi már biztos negyedikként, ellenfelünk biztos elsőként hallgatta a kezdő sípszót, de ez nem vett le a lelkesedésből egyik oldalon sem.

Védőink állva, távolról nézik az ellenfél gólját

A meccs után egy játékosunk úgy summázta a kezdő perceket, hogy simn rúghattunk volna két gólt; annyiban igaz, hogy voltak helyzeteink, a legnagyobb talán Tinkó előtt. De ha a mi helyzeteinket automatikusan gólnak akarjuk elkönyveltetni, akkor jegyezzük meg, hogy a mi kapunk is sokszor forgott óriási veszélyben. Megint sok ziccert engedtünk az ellenfél veszélyes csatárainak, vagy pontatlanságuk, vagy kapusunk, egy alkalommal pedig a kapu torkából a kapufára tisztázó Kántor mentett meg minket a góltól. Ami késik azonban, az nem múlik, és még a félidő vége előtt beszedtük a gólt, amikor egy szöglet után a kipattanóra bántóan egyedül érkezett az ellenfél játékosa.

Purosz gólja előtti pillanat

A második félidőben ismét megjártuk az érzelmi hullámvasutat. Sokadik létszámhiányos védekezésünk után bekaptuk a második gólt. De nemsokára szépítettünk, Purosz cselezte be magát a hatosra, és lőtt gólt a bal felső sarokba. Ismét elérhető közelségbe került a pontszerzés; és meccslabdánk is volt, szépen kijátszott akció végén Palágyi első szándékból leadott lövése jobbra levágódott, Kántor azonnal visszaküldte, Palágyinak három méterről kellett volna a majdnem teljesen üres kapuba lőnie, de fölé emelt. És bár mezőnyjátékban összeszedtük magunkat, a meccs képéből következhetett volna a kiegyenlítés, sem Tinkó, sem Purosz kísérletét nem övezte szerencse, az utolsó percben pedig még egy elkerülhető gólt ajándékoztunk az ellenfélnek.

A meccsről videofelvételek itt érhetők el: 

https://youtu.be/ZOckmMkIQuw

https://youtu.be/3jn5Sa_WL8E 

https://youtu.be/0EtGs-valSE

Gólt tehát minden meccsen szereztünk, pontot azonban egyet sem. Udvarias vendéglátók voltunk, minden meghívott csapataot boldoggá tettünk. De persze az eredményeknél fontosabb, hogy csapatunkhoz és hagyományainkhoz méltó színvonalas és jó hangulatú tornán búcsúztunk el a Kozelito Téltől. A tornát követte értekezlet, ezúttal a Hajcsatok játékosaival közösen. Ismét felmerült, hogy ha a tárgyalt kupára el tudtunk jönni ilyen szép számban, akkor a bajnokságra miért ne tudnánk. Mi ezt inkább úgy fogalmazzuk meg, hogy addig vonulunk vissza, amíg egy búcsútornára még ki tudunk állni.

Az utolsó csapatkép

A Kozelito visszavonulási fodballünnepen megjelentek: Fehér, Görög, Kántor, Osvald, Palágyi, Purosz, Tóth M., Tinkó
gól: Purosz 2, Kántor

A tornáról bővebb fotóalbum itt tekinthető meg: https://www.facebook.com/media/set/?vanity=191323177549115&set=a.6021751401172901

Közlemény

A mohácsi vész 496. évfordulóján hírül adjuk országnak-világnak, hogy a Kozelito Tél visszavonul a Bölcsész Bajnokság küzdelmeitől. Tizenhárom év együtt játék után, az alapítók diplomaszerzése után nyolc-kilenc évvel változnak az életcélok, amiket egyre nehezebb összehangolni a szombatonként meccsezéssel; illetve olyan új játékosok igazolása, akik a társaságba illeszthetők és el is járnának meccsre, szintén egyre nehezebb.

Nem zárjuk ki, hogy egyes alkalmakkor, kupákon még pályára lépjünk, de már túl sok csapatot láttunk ezzel a szlogennel feloszlani ahhoz, hogy hitegetni merjük szurkolóinkat. Azt viszont biztosra ígérjük, hogy nem jeltelenül tűnünk el. Szervezés alatt áll visszavonulási fodballünnepünk egy négycsapatos torna formájában, ahol szurkolóink még (utoljára?) láthatják testünkre feszülni a Kozelito Tél sárga mezét.

Méltatlan

 Sérülések és családi programok tizedelte csapatunk fennállásának tizenharmadik szezonjának utolsó meccsén eljutott oda, hogy nem tud kiállni. A ki nem állásért járó pontvesztéssel biztosan lemaradunk a feljutó helyekről, legfeljebb tömeges visszavonulások esetén juthatunk vissza helyünkre, az első osztályba. A sorozatos, most csúcsosodó humánerőforrás-problémák nyilván a csapat jövőjéről is sötét képet festenek. A nyáron értekezletek várhatók.

Kozelito Tél -  AirXanyi 0-5 (játék nélkül)

Töröljük

 Nem mondhatni, hogy ideális körülményke között készültünk az utolsó előtti szezonbeli meccsünkre. Péntek délután még három résztvevővel számoltunk, onnan sikerült az elvben tárhető hatra feltornászni magunkat. Kezdésre így is éppen összejöttünk öten, és az összeszokással is gondjaink voltak, hiszen Balogh Zsombor személyében úgy avattunk újoncot, hogy a kezdő sípszó előtt még pacsizni sem volt idő. 

A vészhelyzetekkel azonban már ismerősök vagyunk és sokszor előfordult már, hogy ilyenkor hoztuk ki magunkból a legjobb teljesítményt. Most, a dinamikusan és pontosan játszó Bandó ellen nem annyira sikerült. Alig öt perc után egy kényszerítőről lemaradtunk, a lövés pedig pont úgy pattant meg, hogy a kapunk bal alsó sarkába jusson. És ez még csak a kezdet volt, mert a kényszerítőkról, felpassz utáni lekészítésekről a továbbiakban is lemaradtunk, amiből további gólokat kaptunk, a félidőig ötöt. Támadójátékunkról sokat nem lehet beszélni, mert helyzetekig ritkán jutottunk el,  gyakran már a második-harmadik passzt elrontottuk.

Félidőben a spori bejelentette, hogy a szabálytalanságok számát törölte, mi pedig azért rimánkodtunk, hogy a gólokat is törölje.

A játék képe keveset változott, de keveset azért változott. Lehet, hogy ellenfelünk biztosnak érezte az 5-0-s vezetést, és már nem nyomtak annyira. A védelmünk továbbra is lyukas volt, ugyanazokat a hibákat továbbra is elkövettük, de egyszer-egyszer támadásban már tudtunk valamit mutatni. Összesen két gólt lőttünk, más oldalról bár, de annyi közös, hogy felpassz után Balogh a védők között meg tudta csinálni magának a helyzetet, és be is lőtte. Mi is kettőt kaptunk, így a fikcionális törlés után a második félidőben 2-2-re végeztünk.

Sok büszkeségünk nem gyökerezhet a mai meccsben, most már a riválisok eredményeinek szemmel tartására is szükségünk van a feljutásért folyó küzdelemben. A mai meccset tehát legjobb lesz kitörölni az emlékezetünkból, és Balogh sikeres bemutatkozása mellett csak azt megjegyezni, hogy eddig tizenhárom szezonos fennállásunk során mi minden meccsre kiálltunk. A maira is.

Kozelito Tél - Bandó Karesz 2-7
   kapu: Belányi
   mezőny: Balogh, Görög, Kozma, Mati, Tinkó
   gól: Balogh 2

Felhők

 Ha már a múlt héten olyan szépen muzsikált a régi gárda, úgy határoztunk, csinálunk egy afterpartyt, és régiek ismét ígértük magunkat a Martin ellen meccsre. Könnyen lehet, ha nem higítjáki fel a B-liga mezőnyét, ez a párosítás döntött volna a bajnoki aranyról. Vérmes reményeinket némileg beárnyékolta, hogy Palágyi a kölcsönjátéka alatt más csaparban megsérült, futni és lőni nem tudott, egy másik játékosunk pedig elkésett. Így csere nélkül, sérült játékosunkkal a védelem tengelyében kellett játszanunk.

Egy ideig álltuk a sarat, szűkítettük a területet és a nem túlzóan meleg, viszont párás időben próbáltuk beosztani erőnket. Aztán bemelegedve egy többször megpattanó lövés szerencsétlenül a hálónkba jutott. Jelezzük, ez volt az első gól amit tavasszal B ligás csapattól kaptunk. Azért, hogy tiszta legyen a kép, két perccel később, kaptunk még egy gólt. De ha felmerült volna a gondoalt, hogy a három pont sorsa eldőlt, ekkor megjött a hatodik emberünk, a sérült Palágyit kispadra tudtuk ültetni, és új lendületet vittünk a játékba. Már csak az a kérdés, hogy mégis miért kell minden szezonban 4-5 meccset óvodás fegyelmezetlenségek miatt null-kettőről kezdeni. Na de ha a lendület megvolt, Tinkó egy labdaszerzés utána hálóba juttatta a labdát. Mati és Görög előtt is adódott helyzet, de végül, pár perccel a szünet előtt Hlavacska előkészítése után Tinkó lövése változtatott úgy irányt egy védőn, hogy a kapus már nem ért vissza, és a labda jobb alsó sarokba csorgott. A gólok száma így 2-2-re változott, a szerencsésen megpattanó góloké pedig 1-1-re. Ötleteltünk időkérésről, de azt a lehetőséget meghagytuk a második félidőre.

A második félidőt jól meghajtottuk, nehéz helyzetünkben is nyerni akartunk. Palágyi is vállalt öt percet, ami a gyakorlatban inkább tíz lett, amíg a társak váltóban pihenhettek. előre játékban meglehetősen jó húzásaink voltak, több nagy helyzetet kidolgoztunk. Ebben a szakaszban legalább három kapugát lőttünk, egy akció alatt kettőt is. Legnagyobb helyzet mégis Halavacska elfutása és Palágyi lövése után adódott, de a kapus valahogy védeni tudott. És ha a kapufa már megmutatta, hogy kivel van, a másik oldalon is bizonyított: ellenfelünk lövése a keresztlécről a hálóba pattant. Hátrányban kénytelenek voltunk kinyílni, ezután a mi kapunk előtt is több meleg helyzet adódott, de vagy védőink, vagy Fehér el tudták hárítani a további gólokat. Öt perccel a vége előtt kértünk időt, és kézilabdás jelleggel egyeztettük a figurát, kár, hogy megvalóítani nem sokat tudtunk belőle. Matinak volt még két helyzete a hatoson belül, de nem élt velük, és az utolsó akcióból kaptunk egy időntúli szabadrúgást ígéretes helyről. A legurítást Tinkó nagyszerűen találta el, de a kapufa ezúttal sem velünk volt, és reményeink és embertpróbáló erőfeszítéseink ellenére nulla ponttal zártuk a találkozót. A vereségnek nyilván nem örülünk, a felhőket nézegetve merengtünk az élet kegyetlenségén, majd vigasztaló italt is magunkhoz vettünk.

Kozelito Tél - Martin és a mókusok 2-3
   kapu: Fehér
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Mati, Palágyi, Tinkó
   gól: Tinkó 2