Az időjárás közbeszól

A meccs napjának reggelén 6-8 centinyi havacska borította az utcákat, és sajnos a pályát is. Mi készek lettünk volna térdig érő piros hóban, latyakban, iszapban való játékra is kiállítani egy csapatot, ám a szervezőség a többi csapatra és a pályára is gondolt, ezért a fordulót, benne a listavezető Hazafias Népfront elleni várva várt rangadónkkal egy héttel későbbre tették át.

Felemás dicsőség

Ha csapatkapitányunk továbbra is viselni akarja a B-liga leglelkesebb kapitányának kijáró címet, igencsak szorosra kell húznia a gatyamadzagot, hiszen a Gruppetto elnök-vezérigazgatója tényleg minden elképzelhetőt megtesz csapatáért. Ennek egy mozzanata, hogy emléktárgyakkal ajándékozzák meg aktuális ellenfeleiket. Büszkék vagyunk arra, hogy a nyolcadik fordulóban mi voltunk az elsők akik ezt legalább egy fényképes emléklappal viszonozni tudtuk. Reméljük, az ilyen gesztusok is hozzájárulnak a bajnokság csapatai közötti kapcsolat fejlődéséhez és az általános jó légkörhöz a pályák körül.

Hanem a pályán már nem jutott hely a szimbolikus gesztusoknak, istenesen egymásnak esett a két gárda. A mi fiaink sérülés és egyéb elfoglaltságok miatt némileg nem teljes létszámmal, de erős kezdőcsapattal és két cserével tudtak kiállni (A kezdőcsapat három tagja azonos volt azokkal, akik a gólyakupán 2-2-t játszottak mostani ellenfelünkkel). Mint kiderült szükség is volt erre, mivel alsóházi ellenfelünk igencsak megdolgoztatott bennünket. Talán mi kezdtük jobban a mérkőzést, de fölényünk nem volt akkora, mint vártuk volna, és nem is sikerült előnyt szerezni. Mintha fejünkbe szállt volna a táblázatban a két csapat közötti különbség, és a túlzott önbizalom, ebben a dekoncentrált állapotban pedig az utolsó passzok rendre elakadtak az ellenfél védelmében.

Sajnos nemhogy előnybe nem kerültünk, hanem a félidő közepén ellenfelünk talált be Fehér hálójába. És ha még csak ennyi lett volna a baj… Merthogy egy szépen kijátszott akció végén megszerezték második, nem sokkal később pedig harmadik góljukat is. A második félidő elején 0-3-ra égtünk egy gyengébbnek tartott újonc csapat ellen! Tisztára, mint a Ladányi elleni meccsen, csapatkapitányunk ott sem volt, és ott is gyorsan masszív hátrányba kerültünk, és végül ott is feltámadtunk.

Elsősorban védelmünk szorult átszervezésre, ezért a második félidőben több lehetőség jutott Petykónak, illetve Erdeinek a védekezésről néha megfeledkező Tinkó kárára. Főként Erdei hozott új erőt a csapatba, rengeteg labdát szerzett, és Hlavacskával ketten jól mozgatták hátulról a támadásokat.

Ha nem is kerültünk egy csapásra hatalmas fölénybe, de érezni lehetett, hogy ez a mérkőzés még nincs lefutva, és nem elérhetetlen álom a pontszerzés. Több kihagyott helyzet után Ángyán okos beadásából Palágyi a hálóba passzolt, ezzel pedig sok gátlás szabadult fel a csapatban, hiába voltunk ekkor még hátrányban, akár még gálázás is lehetett volna belőle. Nem sokkal később Palágyi takarásból csavart a hosszú sarokba egy labdát, majd Hlavacska is feliratkozott a góllövőlistára egy jó helyzetfelismerés következményeként megeresztett lövéssel.

Mindkét csapat a győztes gólért támadott, bármit is írjon rólunk az ELTEOnline "szakírója", a mi játékunkban sem a védekezés dominál, és nem azért játsznuk, hogy kevés gólt kapjunk, hanem hogy sokat lőjünk. Hogy ez a gyakorlatban is így legyen, arról ki más gondoskodhatott volna, mint Palágyi. Harmadik góljával már nálunk volt az előny, és ha újabb gólok szerzésére nem is futotta erőnkből, arra még igen, hogy ezt a vékony előnyt megőrizzük a lefújásig.

A mutatott játékra túlzás lenne büszkének lennünk, talán a koncentráció és a meccs komolyan vétele sem volt maximális. Ennek ellenére begyűjtöttük a három pontot, amivel átmenetileg, a legkeményebb meccsek előtt felkapaszkodtunk a másodosztály képzeletbeli dobogójára, és így megfeledkezhetünk a kisebb hibákról.

Kozelito Tél - Gruppetto 4-3

   kezdő: Fehér - Ángyán, Erdei, Palágyi, Tinkó

   csere: Hlavacska, Petykó

   gól: Palágyi 3, Hlavacska

Az élboly felé közelítve

Némi közjáték előzte meg szezonbeli hetedik forduló egyik meccsét, ugyanis egyes médiumokban (lentebb) olyan, elsősorban belső használatra szóló anyagok jelentek meg, melyeknek sportszerű voltát az egyik csapat vitatta. Személyeskedéstől sem teljesen mentes érvelés-odamondogatás már a bemelegítéskor előfordult a meccsen résztvevő két csapat között, és sajnos a meccs idejére is jellemző maradt, kiegészülve a felfokozott hangulat miatt az átlagosnál gyakoribb szabálytalanságokat követő szövegelésekkel. A KTB tanult az esetből és ebben a cikkben különösen figyel arra, nehogy akár szövegével akár képével olyat állítson, ami alkalmas lehet bárkinek a megbántására, vagy személyiségi jogainak megsértésére; és mivel nem tudom, ki mire bántódhatna meg, lehetőleg egyetlen személyről vagy csapatról sem fogok állítani semmit ebben a cikkben.

A mérkőzést megelőzően két okból is sok reménye lehetett a győzelemre a két csapat közül az egyiknek, egyrészt olyan indokból, amit a másik valószínűleg nem tartana korrektnek felemlegetni, másrészt azért, mert majdnem minden tagja ígérte magát a meccsre. Reggel többen kését jelentettek, de így is sikerült erős kezdőcsapatot kiállítani, néhány perccel kezdés után pedig már három csere álldogált a pálya szélén.

A második gól előtti pillanat

Ha nem is feltétlen tizenöt gólnyi, de jelentős különbség volt a két csapat produktuma között, és az elöl levő „kisantant” csatárpáros góljaival hamarosan elhúzott az egyik csapat. Elsőre az talált be a szélről bemozogva, aki nemrég visszaszerezte elveszett diákigazolványát, a második gólt pedig átlövésből szerezte az, aki az elmúlt hétvégét szülőföldjén töltötte.

Lehengerlésről ezúttal nem lehetett szó, hiszen a vezetést birtokló csapat egy egészen picit visszaállt az előny tudatában, a másik alakulat pedig talán a közjáték hatására is igen lelkesen vetette bele magát a küzdelembe, nem szándékom megnevezni, főként melyik szőke hátvéd hiúsított meg sok akciót.

Az a csapat, amelyikről inkább tisztem írni, voltaképpen négy csatárt küldött pályára, akik közül egyedül az szokott védekező poszton is játszani, akinek családja nemrégiben költözött, mellé többnyire legidősebb játékosunk húzódott vissza. Sajnos a „kisantant” tagjai, ha nem is olyan gyakran, mint korábban, néha most is elöl felejtették magukat, márpedig szükség volt rájuk hátul is, hiszen a másik csapat is vezetett akciókat, leginkább annak a jól cselező játékosnak a révén, aki rendszerint a csapat vezére szokott lenni. Egy megpattanó lövés utat is talált magának az ellenfél leghátul álló játékosának hálójába, így félideig már mindkét csapat szerzett gólt.

Sok veszélyes lövést láthatott a közönség

Valószínűleg sok szilveszteri bakiparádéban szerepelhetne az a jelenet, amikor a gondolatok becsomagolójának beadása után az a játékos, aki hagyományosan minden meccsen lő egy-két kapufát, egymás után háromszor fejelte keresztlécre a labdát, ami onnan kétszer a nevezett játékos elé, végül harmadszor már a játéktéren kívülre pattant.
Egy-egy szabálytalan vagy annak vélt eset után némely játékosok heves reklamálásba kezdtek, több páros összeszólalkozott, legélesebb, tettlegességig végül nem fajuló, de azzal fenyegető helyzetek akkor alakultak ki, amikor az egyik csatár a másik csapat kapusának kezei közül rúgta ki a labdát, illetve a második félidőben amikor az egyik csapat leghevesebb vérmérsékletű játékosa becsúszva-elcsúszva rúgta föl a másik csapat azelőtt is sokat beszélő játékosát. A szemlélőnek néha az volt az érzése, hogy igencsak szükség lett volna arra a játékosra, akinek legtöbb testvére van.

A védelem jó teljesítményére is szükség volt

Különösen a klubtörténet legeredményesebb focistája volt elemében, három gólja, és számtalan jó megmozdulása mellett legalább három gólpasszt is jegyzett, ezek közül sokáig emlékezetes marad az, amikor az egész pályát átívelése után a nyelvmentor szakirányt képviselő résztvevő közelről, kapásból szerzett gólt. Szükség is volt a házi filozófusunk jó teljesítményér, hiszen az a játékos, aki az A-ligában is játszik, a félidő elején pályát váltott, nélküle pedig hagyományosan bizonytalan a csapat. A legjobb játékos a másik csapatból, akinek szeretném a csapatképek miatt elkérni az emailcímét, mert a citromailes nem működik, ismerőskereső honlapokon nem találtam meg, viszont erősen gyanítom, hogy ezt hamarosan olvasni fogja; szintén villogott, az első embert gyakran ki tudta cselezni, egy alkalommal pedig a teljes védelmen átkígyózott, pontosan 183 centi magas őrzője az utolsó pillanatban tudta megfosztani őt a labdától.

Az utolsó percekben leginkább az a játékos, aki tavaly az utolsó fordulóban védett egy másik csapatban, és a labda rendszerinti szállítója próbálkoztak leginkább a góllövéssel, utóbbinak egy jól eltalált lövéssel sikerült is.

Ezzel a mérkőzés végeredménye 8-1, vagy 1-8 lett, amivel az egyik csapat a többi meccs eredményétől függően valószínűleg a szezon előtt nem várt magasságokba, azaz a negyedik helyre érkezik be a forduló után. Persze matematikailag elképzelhető lenne előrébbi helyezés is (második forduló…) de egy hobbiból focizó baráti társaságtól ez a helyezés nagyon szép teljesítmény.

Egyik csapat – Másik csapat 1-8

   kezdő: aki levelezésben áll az ÉS-sel – aki a legjobb stílusú leveleket írja a csapat levlistájára; aki különösen kedveli Rakovszky Zsuzsa prózáját; akinek már jelent meg verseskötete; aki lehet, hogy benne lesz a márciusi Apokrifben

   csere: aki cangával szokott jönni; aki gyakran kezd csereként, tehát biztosan nem nagy játékos; aki késve érkezett

   gól: aki nemrég beszökött Párizsba 4; a hamburgermániás 3; akit elkísért a kedvese, a testvére és a szobatára

A csapategység diadala

Az egy pontért is letérdeltünk volna

Bár a Kozelito és az 1. FC Sör játszott, botorság lenne sörmeccsnek titulálni a hatodik forduló egyik legélesebb rangadóját. A forduló előtt két hellyel megelőztük a Sört, mégis bravúrnak tűnt volna a pontszerzés, mégpedig elsősorban ellenfelünk kiváló képességei miatt, amit az előző szezonban még az A ligában (tulajdonképpen két osztállyal fölöttünk) csillogtattak, mérsékelt sikerrel, de sztárjuk, Csákits az A ligában is sok kapus életét keserítette meg. Az ellenfél erősségéhez pedig szinte magától értetődő természetességgel párosult csapatunk hiányossága a jelenlevők, különösen a vérbeli csatárok létszámában. Jellemzően el is maradt a meccs előtti szokásos találkozó a villamosmegállóban, hiszen a kevés focistánk is ezért vagy azért már egyesével egyből a BEACra mentek.A meccs előtti rögtönzött taktikai tanácskozáson, ahol többen rossz formát vagy fáradtságot jelentettek, úgy döntöttünk szoros védekezéssel megpróbáljuk a gólok számát alacsonyan tartani, támadások terén pedig elsősorban a fejsérüléssel játszó, ezért védekezésben nem 100%-os Tinkóban reménykedtünk.

Ez a gól adta meg az alaphangot

Alig néhány perc játék után Tinkó szerelt a támadó térfélen, majd a balszélről középre mozgó Nyitraihoz játszott, aki a hatosról laposan a hálóba gurított, ezzel előny nálunk. Nagypályán talán még jobban visszaálltunk volna bekelni, de kispályán öngyilkosság lett volna erős csapat ellen ráülni az egygólos előnyre, ezért ugyanazt a szervezett játékot nyújtottuk a továbbiakban is, csak talán az előny tudatában, a pontszerzés reményében még lelkesebben. Szervezettségünk és lelkesedésünk tette lehetővé, hogy enyhe mezőnyfölénye ellenére a Sör a meccs első szakaszában nagyon ritkán jutott el igazi helyzetig, hiába cselezték ki esetleg egyikőnket, úgyis ott termett a másik, vagy a harmadik, vagy éppen a keresztléc, de a saját kapunkat ekkor még sikerült megóvni a góltól, ráadásul Erdei távolról újabb gólt szerzett, vagyis egy fél félidő alatt kétgólos előnyre tettünk szert egy előzetesen erősebbre tartott csapat ellenében.
A nagy iram azonban elkezdte felőrölni fizikai képességeinket, be kellett hát osztanunk erőinket. Hlavacska és egy rövid szusszanást leszámítva Tinkó is végigzakatolták a negyven percet; Erdei, Görög és Nyitrai pedig sűrűn váltogatták egymást, és szaporán köpködték tüdejük szétszakadt darabjait, így összességében nem ért minket hátrányosan, hogy kevesebben voltunk. Sajnos technikai tudásban is alulmaradtunk, bármilyen hihetetlen, még Hlavacska is csak többnyire, de nem minden esetben tudta útját állni ellenfelünk cseleinek. Következményként egyre nagyobb teher hárult Fehérre, ő pedig hozta az elvárt szintet a beadások hatástalanításával, a távoli lövésekre való vetődésekkel pedig felül is múlta azt.

Kemény küzdelem volt...

A félidő végén Hlavacska egy elfutás után kilőtte a rövid felső sarkot, előnyünk tehát akkorára nőtt, hogy már a győzelem is egyre valószínűbbnek tűnt.
A második félidőben még érzékelhetőbben kirajzolódott hadrendünk: Saját térfelünk közepén áll fel három főből álló védőfalunk, tengelyében Hlavacskával, elöl pedig egy ember támadja meg mindig a labdást. Támadásban is gyakran hosszú labdákkal próbáltunk az egyszemélyes csatársort alkotó Tinkót vagy Görögöt helyzetbe hozni, és az ellenfél hátvédeinek bizonytalanságának hála néhány ívelés el is jutott a címzetthez, Tinkó inkább erővel, Görög inkább trükkösen próbálta felülmúlni a kapust, sajnos mindketten sikertelenül. De ha a támadóknak nem, megy, aktiválja magát a hátvédsor. Vagyis Hlavacska. Újabb gólja után már 4-0-ra vezettünk, akárcsak egy fordulóval korábban az SzTK ellen. Sajnos abban is hasonlított egymásra a két meccs, hogy ezután beszedtünk két gólt. Az elsőnél a sokat dicsért szervezettségünk és alkalmazkodóképességünk hagyott ki egy pillanatra, a ziccerbe kerülő csatár pedig nem hibázott; a másodiknál pedig a szerencse kamatostul kérte vissza a korábban nekünk nyújtott hitelt, ugyanis a kapufánkon csattanó labda Tinkó lábáról került a hálónkba.

Serényen védekezett a csapat

Annak ellenére, hogy a félelmetesnek beharangozott Csákits éppenséggel nem döntögetett minket halomra cseleivel, és nem volt lehetetlen elválasztani őt a labdától, a Sör akciói igenis komoly veszélyt hordoztak. Más csapat bizonyára sok gólt kapott volna, mi viszont csapatként és egyénileg is csúcsteljesítményt nyújtottunk. Minden mezőnyjátékosnak voltak fontos szerelései, Fehér pedig zöld sashoz méltóan röpködött a ketrec előtt, több góllal tette szegényebbé a világtörténelmet, amikor pedig már verve volt, Erdei mentett a gólvonalról szép mozdulattal.
Közben Görög elöl egy csellel két védőt hagyott állva, és csak azért nem szerezte meg a forduló gólját, mert a kapus olvasta a kísérletét. Helyette Nyitrai szerzett olyan gólt, amiről valószínűleg még az unokák is hallani fognak: két ember elvitt két védőt a szélre, Nyitrai a saját térfelünk közepéről sprintben bemozgott az így megüresedő területre, ahova Hlavacska hajszálpontosan ívelte be a játékszert, amit Nyitrai a hatoson belülre érve egyből a léc alá vágott.
Ha az SzTK elleni meccs után a csapat valaha volt legjobb teljesítményéről beszéltünk, akkor azt tartalékos kerettel még egy fokozattal megfejeltük a mai meccsen. Bebizonyítottuk, hogy komoly csapatok ellen is megálljuk a helyünket. Ha ezt a teljesítményt tartóssá tudjuk tenni, nem csak a felsőházba jutás lehet a célunk.
Kozelito Tél - 1. FC Sör 5-2
  kezdő: Fehér - Erdei, Hlavacska, Nyitrai, Tinkó
  csere: Görög
  gól: Nyitrai 2, Hlavacska 2, Erdei

Derült égből villámcsapás

Kiváló játékosunk, Káplár, eddig csak az első fordulóban lépett pályára az őszi idényben, azóta bajlódik bokasérülésével, és hogy visszatérte éppenséggel nem várható hamarosan arról is egy egészségügyi probléma tehet. Játékosunk ma fájdalomtól megtört szívvel osztotta meg a csapattal azt a szomorú hírt, miszerint gerincsérve van. Jó esetben még műtét nélkül is visszatérhet az egészséges életbe, ám a fájdalmak és az ágyhoz kötöttség mellett a hír azt is jelenti a csapat számára, hogy hosszú időre, akár egy évnél is hosszabb időre le kell mondanunk róla.

Egy ideig biztosan nem veszi hátára a csapatot

Káplár a mezőnyben minden poszton szerepelt már, 20 meccsen 16 gólt szerzett. Szakértőnk a fontos gólok mesterének tarja őt, hiszen a Téli Bajnokságban mindhárom alkalommal a kapuba talált, amikor győztesen hagytuk el a pályát, illetve tavasszal is mindkét KUKás(z)ok elleni rangadó alkalmával megzörgette a hálót.

Mind csapattagként, mind barátként minél gyorsabb, problémamentesebb és maradandó nyom nélküli felépülést kívánunk!

Belépő a felsőházba

A bajnokságban először következett el az, hogy igazi tősgyökeres felsőházas csapat ellen mérhettük fel tudásunkat, és ugyanezen bajnokságban sokadszor könyvelhettük el, hogy mi bizony erősen tehetséges gyerekek vagyunk. Még úgy is sikerült egy bivalyerős kezdőcsapatot kiállítani, hogy hiányzott a teljes támadószekciónk (Palágyi, Tinkó) a hozzátartozó cserével (Káplár) együtt.

Munkában a védelem: helyezkedés szöglet előtt

Arról pedig, hogy ellenfelünk is erős, fél perc alatt meggyőződhettünk, ugyanis a középkezdés utáni első akcióban átgyalogoltak védelmünkön, és csak a keresztléc mentette meg becsületünket. Hanem aztán kijöttünk a szorítóból, Hlavacska vezényletével szilárdan védekeztünk, elöl Ángyán többnyire meg tudta tartani a labdákat, bár ekkor még kevés támogatást kapott a társaktól.

Úgy tűnik, nem tiszteltük ellenfelünknek sem élemedett korát, sem A ligás múltját, annyira nem, hogy Hlavacska szlalomozása után Ángyán a hálóba vágta vezető gólunkat. Innentől kezdve ellenfelünk játékosai egyre több és egyre kevésbé válogatott szavakkal illették egymás és a játékvezető teljesítményét, míg mi továbbra is a labdával foglalkoztunk, aminek enyhe, de érezhető mezőnyfölény lett az eredménye, beleértve hogy Erdei és Nyitrai is egyre bátrabban csatlakoztak a támadásokhoz.

Hátul szorosan védekeztünk, elöl pedig Ángyán éles szögből a léc alá vágta Hlavacska újabb nagyszerű passzát, így félidőre imponáló, de még nem döntő előny birtokába kerültünk. Ezt még nem éreztük biztosnak, a kemény szívű szarvasosok pedig szerettek volna pontokkal távozni, így alaposan egymásnak esett a két csapat, helyzetekben gazdag, küzdelmes, izgalmas találkozót láthatott a publikum.

Kapus a földön, Ángyán a mennyben, a hálóban a negyedik*

Bár mindkét oldalon adódtak helyzetek, kiegyenlítettnek mégsem lehetett nevezni a találkozót, ugyanis volt két olyan fegyverünk, amik (vagy akik) ellenfelünk szintje fölé emeltek bennünket. Az első fegyverünk Hlavacska, aki a szokásos produkciója mellé Tinkó szerepkörét is (amolyan instant 2 in1-ként) magára vette, védekezésben és szervezésben is maradandót alkotott. A második fegyver pedig Ángyán volt, aki már másodszor szerepelt mezőnyjátékosként, de még mindig nem találtunk olyan tulajdonságot, ami egy jó focistától elvárható, és benne nincs meg. A küzdőszellem, lelkesedés, fáradhatatlanság, jó helyezkedés, előre gondolkodás és előnyös fizikális tulajdonságok mellett nem csekély ügyességről is számot adott, amikor a kifutó kapus fölött a hálóba emelte önmaga és csapata harmadik gólját, majd pár perccel később Erdei passzával kilépve leültette a kapust, és negyedszerre is megzörgette a hálót.

* A fotón a labdát pont takarja Erdei válla, de a tekintetekből és a háló hullámzásából kikövetkeztethető, hol is van.

Egy a sok lövés közül - ez nem hozott gólt

Igazságtalan is lett volna ha ellenfelünk momentum nélkül marad, hiszen alaposan megizzasztottak minket, momentumaik közül pedig kettőt kihasználtak, és megfelezték a két csapat közötti különbséget. Azonban ez is kevés volt részükről, hiszen a Kozelito eddigi legjobb teljesítményével állt elő, olyannal, amit külső szemlélő is bizonyára elragadtatva nézett volna. Sok gyors passzra épülő játékunk révén képesek voltunk néhány másodperc alatt eljutni saját kapunktól az ellenféléig, és nem csak képesek voltunk, hanem gyakran meg is tettük ezt. A kapusként szereplő Fehér, és a söprögetői posztot betöltő Petykó kivételével minden játékosunknak volt igazán gólveszélyes lövése, sajnos ellenfelünk kapusa nem könnyen adta meg magát.

Hlavacska szabadrúgása túljut a kapuson...

De hát a magas számok törvénye alapján sok helyzetből néhánynak be kell akadnia… egy festői Hlavacska-Ángyán összjáték után előbbi önzetlenül középre passzolt, Görög pedig nem hibázta el a ziccert, ezzel ismét megnyugtatóvá vált a gólban mérhető különbség. A hármas sípszó előtti percben pedig Hlavacskát lökték fel a hatos előterében, és bár válláról a kapuba csorgott a labda, a játékvezető lefújta az esetet. „Nekem aztán úgy is jó” – gondolhatta játékosunk, és kegyetlen erővel értékesítette a szabadrúgást.

Többre már nem is jutott idő a mérkőzésen, utána pedig magunk között ismételten megállapíthattuk, hogy ilyen játékkal méltóak lehetünk a felsőházi tagságra.

Kozelito Tél - SzTK 6-2

   kezdő: Fehér - Ángyán, Erdei, Hlavacska, Nyitrai

   csere: Görög, Petykó

   gól: Ángyán 4, Görög, Hlavacska

Elbírta a hiányzók távollétét a csapat

Renátónak, Lászlónak és a magyar sportnyelvnek

Az előző fordulók nehézségei ezúttal fokozottan jelentkeztek, vagyis a látszólag könnyű sorsolás mellett magunk dolgát nehezítettük meg azzal, hogy a tagok rekordokat döntögető arányban maradtak távol. Ezúttal vésztartalékaink közül kellett sürgősségi behívóval mozgósítanunk kettőt, Hollósyt Hlavacska Tamást.

A Ladányi ellen már több alkalommal bizonyítottuk erősségünket, és ők is bizonyították már, hogy képesek lehetnek kellemetlen perceket okozni akár még nekünk is. Ez ezúttal sem volt másként. Az első percekben körbetüzeltük a kaput, de egy löket sem méltóztatott beakadni a hálóba, ellenben ellenfelünk sebes támadói gyors ellentámadásokkal elintéztek minket és máris hátrányban voltunk. Eszünkbe juthatott a Kofola elleni vereség, vagy a tavalyi legendás fordítás az utolsó fordulóban, vagy akármi, mindenesetre sikerült olyan sokat gondolkodni a múltbeli párhuzamokon, hogy mire felocsúdtunk, hátrányunk már háromgólosra nőtt.

Ekkor pályára küldtük eladdig mellőzött csillagunkat, Hlavacska Andrást, de mintha meg lettünk volna átkozva, rögtön utána negyedszerre is kapitulált védelmünk. Szerencsére csapatunk gyeplőit pszichikálisan is erős kocsisok fogták össze, így nem szaladt szét a szelídíthetetlen vadlovakból álló ménes, hanem legjobb arcát nyújtva kimutatta foga fehérjét.

A hengert, mint már annyiszor, most is Tinkó indította be, gólra pedig gól és megint gól következett, így nem sokkal térfélcsere után már meccsnull volt az állás. Ekkor már benne lógott a levegőben a győzelem lába, már csak el kellett volna kapnunk, hiszen mezőnybeli nyomásunk egyre inkább ránehezedett ellenfelünk hátsójára, azonban kevés alkalommal tudtunk behatolni a résekbe, míg ellenfelünk egyéni képességeikre épített akciói kapusunk ihletett formája ellenére is a kelleténél többször jártak sikerrel.

Hanem hat-hatos állásnál úgy tűnt, ellenfelünk forrófejű játékosainál az eltörött mécses elszakította a cérnát, harci kedvük gatyamadzagja pedig ennélfogva megereszkedett, amit egyre inkább a magunk javára tudtunk fordítani. Petykó lövését még kitornázta előbb egyik, majd másik hálóvédő, Erdei ellen azonban már nem akadt gyógyszer. A meccs utolsó szakaszában vezetett támadásaink jobbára a labdaszerzés-Tinkó-Erdei-gól útvonalat járták be, egymás után többször, szemre is tetszetős voltuk mellett pedig gyorsan növelték a számszerű különbséget a két csapat közt. Erdei káprázatos módon összesen hatszor mutatkozott be ellenfelünk kapusának, ezzel minden vitán felül állt magasba emelt pajzsán, midőn megkaparintotta a mezőny legjobbjának kijáró címet.

Győzelmünknek köszönhetően feljöttünk az ötödik helyre, ám az igazán kemény meccsek még csak most következnek.

Kozelito Tél - Ladányi Gábor FC 12-6

   kezdő: Hollósy - Erdei, Hlavacska T., Petykó, Tinkó

   csere: Hlavacska A.

   gól: Erdei 6, Tinkó 3, Hlavacska A. 2, Hlavacska T.