A pénzügyi állás

Ki mennyivel tartozik az egyesületnek?	összesen
Ángyán	-100
Erdei	400
Fehér	0
Görög	-2500
Hlavacska A.	0
Hlavacska T.	0
Nyitrai	1000
Palágyi	1200
Petykó	0
Tinkó	0

Idény végi forma

Az utolsó két forduló közötti héten focistáink igen gyakran szembesültek azzal a kérdéssel, hogy „na és hányadikok lesztek?”, amire standard válasz volt, hogy ötödikek, vagy ha mázlink van, akkor negyedikek. Nos ami a mázlit illeti, arra nem panaszkodhattunk, hiszen az esélytelenebbnek tartott SzTK megverte a Sört, így egy győzelemmel remény nyílt a negyedik hely megszerzésére.

A győzelemre elvileg minden esélyünk meg is volt, hiszen a felsőház sereghajtója, a HajCsatok volt soros ellenfelünk, míg mi a meccs napjának reggeléig igen erős csapattal készülhettünk. Aztán a meccskezdés előtt derült ki, hogy Ángyán vonatbaleset, Hlavacska András pedig rosszullét miatt nem bevethető, és a részegség és másnaposság határán billegő Tinkó sem vállalja a kaput, így negyedik számú kapusunkkal, egyetlen cserével vághattunk neki a presztízsmeccsnek.

Játéktudásban tehát megfogyatkozva, de morálisan nem megtörve küzdöttünk, építve arra, hogy a HajCsatokat eddig mindig minden körülmények közepette megvertük, és hogy most sem lehet másként. A kezdeti idegeskedés után leghátsó emberünk, Erdei vette kezébe a karmesteri pálcát, és irányítása alatt a szigorúan záró védelem mellett is néhányszor eljutottunk lövésig, ám ekkor még nem sikerült kifognunk a kapus eszén. Megemlítendő, hogy a mi kapunk is veszélyben forgott néhány alkalommal, egy váratlan lövés a kapufánkon csattan, illetve hátvédeink többször az utolsó pillanatban tisztáztak, vagy ha nem, akkor Görög hatástalanította a ziccereket.

A félidő végefelé aztán egy okosan legurított szögletet Erdei lőtt távolról az alsó sarokba, ám sajnos ezzel sem sikerül tartósan előnybe kerülnünk, hiszen egy távoli lövés a mi kapunkba is beakadt, és egy-eggyel fordulhattunk.

A második félidőt is egy gyors gólváltás nyitotta – részünkről Palágyi lőtte meg a neve mellé szinte már előre beírható gólt- majd sokszor kapkodó és pontatlan mezőnybeli játékunk ellenére sikerült masszív előnybe kerülnünk: Előbb Hlavacska Tamás vágott a léc alá egy labdát, majd ellenfelünk kapusa terelt saját gólvonalán túlra egy tökéletesen ártalmatlan beadást.

Ekkor alkalmunk nyílt saját játékunk játszására, vezettünk is pár szép akciót, de sem Hlavacska Tamás, sem Tinkó lövéseit nem kísérte szerencse, kapufáig vagy szögletig jutottunk legfeljebb, márpedig szükség lett volna. Egyébként nem nagyon találtuk meg sem egymást, sem az összhangot, sem a játék ritmusát. Jó játékosaink vagy elfogytak, vagy elfáradtak, ha ugyan nem látszódott rajtuk a másnaposság, Erdei ereje pedig felőrlődött abban, hogy gyakran egyedüli mezőnyjátékosként védekezett.

Bár negyedik gólunknál megérdemeletlen szerencsénk, volt, ezt később vissza is fizettük, hiszen egy kavarodásban Erdei és Görög egymást vitték földre, amit ellenfelünk játékosa kellően ki is használt, majd egy távoli, közepes erejű lövés pattant meg, és irányt változtatva a bal alsó sarokba csapódott.

Az utolsó percekre pedig talán pszichológiai okok miatt is szétestünk, utólag ellenfeleink is megerősítettek minket abban, hogy elég könnyen elszálltunk egy-egy cselre, és hogy nem mindig értünk vissza a kellő számban. Az persze nem baj, hogy ez feltűnt mindkét félnek, a baj az, hogy az eredményen is meglátszott, hiszen alig valamivel a vége előtt a hatosunkon belül üresen maradó játékos a kapunkba lőhetett.

A vesztésre állás presztízsokokból is tarthatatlannak minősült, a hátralevő másodperceket nagyon megnyomtuk, lövésig el is jutottunk, amiből szöglet lett, és akkor jött a csoda, hiszen a labdát a rövid oldalon megkapó Palágyi két emberen is áthámozta magát, majd közelről az alsó sarokba pöckölt, és legalább döntetlenre mentett. Másodpercek voltak hátra, amit kézenállva is ki kellett volna húznunk, de nem sikerült, egy beadás után a kapunktól öt méterre álló csatár kettőt dekázhatott, anélkül, hogy bárki is megtámadta volna, mígnem kapura fordult és a háló jobb oldalába lőtt.

Ezzel, bár a reményünk megvolt az előrelépésre, de lemaradtunk a negyedik helyről. A mai meccs szégyenletes, de az ötödik hely csak az elmúlt hetek reménykedéseihez képest visszaesés, a szezon elejei célkitűzést így is meghaladtuk, mindezt gyakorlatilag újoncként, első teljes idényünkben. Bőven van mire büszkének lennünk az idényből, hiszen a tavaly még A-ligás Sört oda-vissza megvertük, és a rájátszásban egyedüliként tudtunk pontot szerezni a bajnoki címet besöprő Hazafias Népfront ellen, ha a rutinunk nő, és a meccsrejárási hajlandóság kiegyensúlyozottabb lesz, akár ennél is többre vihetjük.

Kozelito Tél - HajCsatok 5-6

  kezdő: Görög - Erdei, Hlavacska T., Palágyi, Tinkó

  csere: Petykó

  gól: Palágyi 2, Erdei, Hlavacska T., öngól

Mindenki más tapsikolt volna

A sors iróniája, hogy a nem túl egyetemistabarát kezdési időpontról a máskor józan életet és pontosságot fennhangon hirdető csapatkapitányunk késett el. Szerencsére létszámban így is jók voltunk, de kérdés maradt, hogy így lesz-e elegendő morális tartása a csapatnak, nem zuhannak-e össze a vezérüket vesztett fiúk az Árendás nélkül is bődületes erőt képviselő bajnokaspiráns ellen.

Tökös legények összecsapása

Nos a választ sikerült a pályán megadni, hiszen pár perc játék, a kóstolgatás után egy szépen felépített akció végén Palágyi vette be ellenfelünk kapuját, és a játék képe is azt mutatta, hogy egyenrangú felei vagyunk a bajnokságban pontot még csak két alkalommal veszítő alakulatnak.

A szerencse nem tartott ki mellettünk sokáig, még a  félidő fele előtt kétszer kihagyott védelmünk, aminek két gól lett a büntetése, ám ezt Tinkó hamarosan kiköszörülte egy szépen eltalált középtávoli lövéssel.

Nemhiába, hogy kulcsjátékosaink igen jó arányban voltak jelen a mérkőzésen, még magunkhoz képest is jó teljesítményt nyújtottunk, védekezésben ugyan néha meg tudtak bontani bennünket, de ott sem ez volt a jellemző, támadásépítésben pedig ezúttal sokat meg tudtunk valósítani az elvileg ránk jellemzőnek remélt sokpasszos labdatartós játékból. Ez jellemző volt a második félidőre, és voltaképpen az első félidő második felére is, annyi pici hibával, hogy akkor kaptunk is egy gólt, tehát a forduláskor éppen hátrányban voltunk.

A cserélést folyamatosan és aránylag jól sikerült megoldanunk, ez nem vetett vissza játékunkból, és nem ezen mólt, hogy a második félidő közepén egy számunkra szerencsétlenül pattanó labdát ellenfeleink be tudtak kotorni a hálónkba.

Jár a labda lábról lábra

Játékunkra viszonylagos összeszedettsége mellett az is jellemző volt, hogy sokszor az utolsó passzok sikerültek vagy egy kicsit hosszúra, vagy egy nagyon kicsit rövidre, vagy éppen átcsúsztak a csatár talpa alatt. Ellenfelünk játékára pedig, ahogy megszokhattuk, a keménység volt jellemző, amit nem mindig, de azért gyakran honorált szabadrúgásokkal a játékvezető. Két-három perccel a lefújás előtt egy igen távoli pontrúgást Erdei végzett el Palágyi instrukciója alapján („Jó, de akkor erősen lőjed!”), és a labda megfelelő erővel, a kapus kezét is érintve jutott a kapu bal oldalába. Ezzel felcsillant a remény az egyenlítésre, de egy gólt végül nem hozó szabadrúgás-kombináció (melynél Fehér is felfutott az ellenfél hatosán belülre), és egy elpepecselt lövőhelyzeten túlra nem jutottunk, maradt tehát a 3-4.

Ez egy olyan eredmény, aminek a Hazafias Népfrontot kivéve mindenki örült volna, több csapat gratulált nekünk a szoros eredményhez, csak bennünk maradt egy kis hiányérzet, hiszen így a negyedik helyért folyó versenyben kikerült az irányítás a kezünkből.

Kozelito Tél - Torpedo 3-4

  kezdő: Fehér - Ángyán, Hlavacska A., Palágyi, Tinkó

  csere: Erdei, Görög, Hlavacska T., Petykó

  gól: Palágyi, Tinkó, Erdei

Búcsú a bronztól?

Ahhoz képest, hogy a bajnokság egyik legfontosabb meccse előtt álltunk, nem készültünk magukat halálra. Már említésre sem érdemes, hogy ezen a héten sem edzettünk, az viszont meglepő volt, hogy a helyszínen derült ki, hogy az előzetesen számított egy helyett három hiányzónk lesz, ráadásul Tinkó sem vállalta a kezdést, így a minőségi gyengülés cseréink száma mellett kezdőcsapatunkat is érintette. És ha ez még nem lett volna elég, a kapuskesztyű otthon maradt, kapusunk tehát egy szál kézben izgulhatott, hogy ne érintse erős lövés kapujának felületét.

Sárgák a fehérek ellen

Az elején apró jelzésként megráztuk magunkat, Hlavacska Tamás a bal szélen otthagyta védőjét, középre adását Görög sarokkal tolta tovább az üresen érkező Palágyi elé, akinek lövése a kapufát érintve hagyta el a játékteret.

De nem lenne hízelgő ránk nézve, ha az első percek minden jelenetét alaposan kielemeznénk, hiszen egy elalvás és egy csúnyán elszórt labda után két helyzetből két gólt lőttek ellenfeleink. Talán a legutóbbi, márciusi meccsünk idéződhetett fel játékosainkban, amikor ugyan jól játszottunk, de a meccs elején beszedett két gól miatt a végkimenetelt már nemigen befolyásolta feljavulásunk. A jó játék ezúttal is elkövetkezett főleg Tinkó beállása után. Ellenfeleink virtuóz játékuk ellenére ekkoriban nem sokszor tudtak kapunk közelébe kerülni, az már a mi pechünket, na jó, ellenfeleink határozottságát jelzi, hogy a félidő során kidolgozott harmadik helyzetükből a harmadik góljukat is belőtték. Részünkről Palágyi megpattanó és felpörgő lövését Tinkó kotorta be a kapuba, azaz félidőre már elértük azt az eredményt, amivel márciusban zártunk. De ezzel nem voltunk elégedettek, mindenképpen a pontszerzés volt a kitűzött cél, legalábbis elméletben, mert a pályán mintha a fásultság, csalódottság és beletörődés tükröződött volna a fiúk tekintetében. És a romantikus hősköltemények forgatókönyvéhez méltóan a hősök rossz kedvét a beboruló ég és az eső lógó lába is jelezte…

Petykó huzogat

Tehát mentünk előre és előre, aminek meg is lett az az eredménye, hogy lekontráztak minket és egy felsősarkos lövéssel már három pötty különbség volt a két csapat között. Közben kerítettünk egy kesztyűt Fehérnek, akinek ezzel a hangja is visszajött, és ismét hallhattuk a „Húzd szét!”-et, a „Jössz vele vissza!”-t, és a többi örökbecsűt, amelyeket kesztyű nélkül csak ritkábban és visszhangozhattak a környező házak. Úgy tűnik, ami Sámsonnak a haja, az Fehérnek a kesztyű. Ám nem csak hangban, hanem tettekben is naggyá lett kapusunk, szükség is volt rá, hiszen futnunk kellett az eredmény után, gyakran csak Erdei biztosított hátul, ki voltunk téve a lekontrázás veszélyének, védett is kapusunk léc alá tartó bombákat és ziccereket szép számban. Vagy, ha ő már verve volt, ellenfelünk csatára megtette azt a szívességet, hogy az üres kapu helyett a kapufára gurítson.

A kitámadásnak természetesen az az előnyös oldala is megvolt, hogy sok lövőhelyzetet alakítottunk ki, ezek közül egyet Tinkó középtávolról a hosszú alsó sarokba vágott, de a többi a világ minden kincséért nem lett volna hajlandó a kapuba jutni, a kapu mellett vagy a nemrég igazolt kapus kezei között végezték. Tinkó második gólja után ismét felcsillant a remény, hogy kiegyenlíthetünk, de ez máshogy volt elrendelve, nem sikerült tovább közelítenünk egymáshoz a két csapat számszerű eredményét.

Ezt hagyta ki a kedvünkért

Sőt, az utolsó percekben amolyan igazi Zsugás akciók révén még ellenfeleink növelték egyel, és növelhették volna még többel az eredményt, de Pálfy is megtette azt a szívességet (talán néhai magyarszakosságára emlékezve), hogy nem találja el a kaput, az utolsó percben pedig egy akción belül háromszor lőhettek volna gólt a fehérmezesek, de még egy csel és még egy csel, a kapufa, és végül kapusunk meggátolta őket ebben, így maradt a 2-5.

Idén nem először játszunk, és nem először kapunk ki a Zsugától, így az eredmény nem katasztrófa, csupán az a következmény sajnálatos, hogy ezzel a bronzéremnek, és a riválisok jó formája esetén a negyedik helynek is búcsút mondhatunk.

Kozelito Tél - Zsuga Bonito 2-5

  kezdő: Fehér - Hlavacska T., Erdei - Palágyi, Görög

  csere: Petykó, Tinkó

  gól: Tinkó 2

Kupagyőztes a Kozelito!

Nem kis várakozás előzte meg az I. Magyarszakos Tanár-Diák Kupát, másképpen a tanáraink elleni meccset. Focistáinknak a meccs előtti körülbelül két hétben a sztárság minden előnyével és hátrányával szembesülniük kellett a szaktársaktól érkező érdeklődéstől és biztatástól a tanárok felől érkező ígérgetésig. Szaktárs és szaktárs, focista és szurkoló, diák és tanár, sőt meg nem erősített híreink szerint tanár és tanár is az átlagosnál könnyebben talált beszédtémát az elmúlt időszakban, főleg ha a 2008-ban induló évfolyamhoz, vagy a labdarúgáshoz cseppnyi köze is volt. Utólag bevallhatjuk, hogy csapatunk levelezőlistáján is a szokásosnál sűrűbben kergették egymást a tanácsokkal vagy pátosztól sem mindig mentes fogadkozásokkal teli levelek, és a szombat reggeli meccs után sem széledt szét a csapat, hanem együtt vártuk a helyszínen a nagy meccs közeledtét.

A szurkolók (részlet)

Ennek megfelelően szurkolóink számában is rekordot döntöttünk. Becsléseink szerint a szurkolók száma megközelíthette a negyvenet, amivel némelyik NB II-es vagy Ligakupa-meccsel is felvehetjük a versenyt. A negyvenes szám szaktársainkból, a tanárok családtagjaiból, tanárkollégákból, barátnőkből és testvérekből tevődött össze. Külön örömünkre szolgált, hogy Joó Kinga saját készítésű transzparenssel buzdította a sárga-fekete legényeket, illetve, hogy szurkolóink hangos tapssal és üdvrivalgással díjazták egy-egy jól sikerült megmozdulásunkat.

A meccs kezdetét egy váratlan adminisztratív probléma nehezítette, a felkért játékvezető ugyanis nem érkezett meg, és életjelet sem adott, ezért azon hirtelenjében a Bölcsész B-ligából ismert Ritzl Andrást kértük fel, hogy ezen a találkozón is fújja a sípot.

A kezdő sípszó után néhány másodperccel akár már előnybe is kerülhettünk volna, de Görög nem tudta jól átvenni Palágyi passzát, így odalett a lehetőség. Szerencsére sikerült ellenfelünknek mind felállását, mind taktikáját hozzávetőlegesen felmérnünk, és játékban körülbelül azt kaptuk, amit vártunk. És bár az első ténylegesen lövéssel záruló akció a tanári csapat előtt adódott, mintha az ekkor pályán levő sorunk is enyhe mezőnyfölénybe került volna, részben azért is, mert a fehérmezes tanári csapat még nem volt tisztában a 4+1-es felállás minden csínjával-bínjával.

Ahogy arra számítani lehetett, mi inkább akcióból, a tanárok valamivel gyakrabban pontrúgások, beívelések révén próbáltak helyzetbe kerülni, Tátrai magassága, Gintli robbanékonysága és ereje révén okozott néha zavart, de meg tudtuk védeni kapunkat.

Akcióban a gólfelelős

A kezdő percek után, éppen akkor, amikor a tanári csapat első sorából páran pihenni tértek, mi is megléptük a Görög – Hlavacska T. cserét, azaz legerősebb négyesünket küldtük pályára, aminek hamarosan gólban is kifejezhető eredménye lett. Éppen Hlavacska Tamás lövése változtatott irányt egy védőn, majd a kapufáról a gólvonal mögé hullott, valószínűleg teljes terjedelmével túljutva azon, hiszen még a kárvallott csapat sem reklamált. Nem sokkal később egy szép kiugratás után ugyanő lőtte ki a hosszú sarkot, majd még mielőtt lejött volna cserének, harmadszor is bevette Devescovi kapuját.

Nyitrai és Bónus küzdelme

Ekkorra kezdőembereink mind elfáradtak, és pont a meccset csereként kezdő négyes izzadt a pályán, ami aggodalomra is adhatott volna okot, de ők is, vagy ők még inkább megmutatták, hogy felveszik a versenyt tanárainkkal. Ezekben a percekben történt, hogy egy kapunk előtti meleg szituációban, amikor Fehér már a földre került, Nyitrai kétségbeesetten tisztázott Bónus elől, amit a tanári csapat némely tagja becsúszásként értelmezett, és még a második félidőben is büntetőt reklamált, ám a játékvezetőt ez nem hatotta meg, és továbbot intett. Az esetről videofelvétel készült, remélhetőleg elérhető is lesz, és mindenki eldöntheti, hogy becsúszás volt-e. Mindenesetre a bírói ítélet (avagy nem-ítélet) szerintünk való jogossága miatt azért sem értünk egyet az „a bíró elvett egy gólt” jellegű bekiabálásokkal, mert amilyen ihletett formában védett azon a napon kapusunk, egyáltalán nem biztos, hogy akár büntetőből gólt lehetett volna rúgni neki.

Szemközt a küzdő felek

A félidő záró perceinek főhőse részünkről egyértelműen Tinkó volt, aki dinamikus játékával többször került helyzetbe, félidőig egy kapufa és egy gól jelezte játékának eredményességét.

Félidőben a tanári csapat kérésére módosítottuk a szabályzatot, és 5+1-es felállásra váltottunk, cserébe a diákcsapat kieszközölte, hogy a második játékrész harminc perces legyen, szemben a huszonöt perce első felvonással.

Az idő múlásával egyre inkább meglátszódott az életkorból adódó erőnléti különbség, amire külön rátett a tűző nap. A tanári csapat tagjai saját bevallásuk szerint egyre erősebben várták e mérkőzés végét, vagy legalább a cserét. A diákok futómennyiségéből is visszavettek a körülmények, de egyel több cserénk és fiatalságunk révén ebből még tudtunk előnyt szerezni. Bár több, mint egy éve nem játszottunk 5+1-es rendszerben, odafigyeléssel meg tudtuk oldani, hogy az új játékrendszer ne okozzon fennakadásokat, általában pontosan kirajzolódott 2-2-1-es hadrendünk annyi szokatlansággal, hogy leggyakrabban Tinkó volt az előretolt ék, míg Palágyi a meccs egyes szakaszaiban rá nem jellemző módon a hátvédsorban szerepelt, illetve a jobbára védekező játékosokként számon tartott Erdei és Petykó is bátran ment előre.

Görög és Bárth vigyáz egymásra

A félidő első perceiben mi voltunk aktívabbak, és bár öt mezőnyjátékossal szemben nem mindig könnyű helyzetbe kerülni, Tinkó és Petykó lövései jelezték, hogy képesek vagyunk rá.

A klasszikus mondás szerint lövésből lesz a gól, arról azonban meg kellene kérdezni Tinkót, hogy az ötödik gólunk előtt lőni, akart-e vagy beadni. Jobb oldalról érkező labdája mindenesetre becsúszott a kapu bal alsó sarkába, és ismét ünnepelhettünk. Néhány perccel később pedig Palágyi labdája találta meg a hatos bal oldalán Görögöt, aki egy állítás után kilőtte a hosszú sarkot, ezzel már hatgólosra nőtt előnyünk.

Forr a levegő a hatosunkon belül

Közben természetesen a mi kapunk előtt is adódtak izgalmas pillanatok, például amiatt, hogy Tátrai egy fejjel magasabb az összes hátvédünknél, de Fehér több veszélyes beadást is lehúzott előle, több ziccer elakadt testében, és amikor a kipattanó labda a tanári csapat valamelyik tagja elé került, akkor a védőink vetették magukat a labda útjába. Egy akcióban háromszor is lőhettek a fehérmezesek a hatosunkon belülről, de mindhárom kísérlet elakadt valakiben. A végefelé már mi is szurkoltunk, hogy szerezzen gólt a tanári csapat, de szurkolóink és lelkiismeretünk színe előtt nem tehettük meg, hogy elő is segítjük ezt.

Mindig magasabbra

Talán a tűző nap hatása, hogy Tinkó a félidő derekán elkezdett brazilosan játszani, ami a mezőnyben szép passzokat, a kapu előtt pedig egy kihagyott ordító ziccert eredményezett. De ezt az apró momentumot eltekintve fegyelmezettek és profi mentalitásúak voltunk. A két csapatkapitány aggodalma ellenére nem futottunk bele túlzott bizonyítási vágyból fakadó hibákba, nem volt jellemző, hogy mindenáron kötényeket akarunk osztogatni, higgadtan, türelmesen játszottunk, többnyire még védekezni is visszaértünk, az pedig természetes, hogy labdaszerzést követően két-három ember azonnal megindult a vendégcsapat kapuja felé.

Palágyi gólja

A hajrában egy szöglet után a hosszú oldalon üresen érkező Erdei akasztott kapásból Puskás-díjra esélyes kapufás bombagólt a hosszú felső sarokba; majd egy kontra végén, Hlavacska András labdakihozatala és jó ütemű keresztpassza után a szervezésben addig is hatalmasat alakító Palágyi jegyezhette fel nevét a góllövőlistára.

Mi pózolhattunk a kupával

Kétségtelen, hogy bizonyos körülmények, a szurkolók jelenléte, a helyszín ismerete, az időjárás a mi malmunkra hajtotta a vizet, de így is jó teljesítményt nyújtottunk, és első ízben kupagyőztesnek vallhatjuk magunkat! A szurkolók ovációja és a tanári csapat gratulációi után a résztvevők nagy része együtt ment ünnepelni, illetve harmadévesek lezárni a BA-t; sportügyi folytatás pedig ősszel következhet. Ha Molnár tanár úr javaslata valóra válik, az edzőteremben, ha nem, valamelyik focipályán.

Kozelito Tél - Tanárok 8-0

A Kozelito Tél részéről:

  kezdő: Fehér - Hlavacska A., Erdei - Palágyi, Görög

  csere: Hlavacska T., Nyitrai, Petykó, Tinkó

  gól: Hlavacska T. 3, Tinkó 2, Görög, Erdei, Palágyi

A Tanárok részéről:

  kezdő: Devescovi – Bónus, Gintli, Molnár, Tátrai

  csere: Bárth, Schein, Seláf

  gól: -

Mindenkinek nagyon köszönöm, aki eljuttatta hozzám a meccsen készült képi és mozgóképi anyagot, itt lehet megtekinteni őket: http://www.facebook.com/media/set/?set=a.227142300633869.75927.191323177549115

http://www.youtube.com/watch?v=QN0ZumufX_U

http://www.youtube.com/watch?v=-n2istqXraE
Utóbbiban 3:05-nél Tinkó második, a csapat ötödik gólja

A tanári csapat tagjainak neve után ezúttal elhagytam a tanár úr jelzést, arra gondolva, hogy a futballpályán mindenki egyenlő.

Erre is csak mi vagyunk képesek

Előző heti sejtésünknek megfelelően létszámhiányosan, legnagyobb sztárjai nélkül állt ki ellenünk a Hazafias Népfront, még jó pár perc csúszással is csak a négy mezőnyjátékos volt meg, külsős kapussal kezdtek ellenünk. Bezzeg mi! Még a legerősebbnél is erősebb csapatunk volt, gondosan a pálya mellé állított sornyi cserével.

A gondosan megtervezett taktika meghozta azt az előnyt, hogy az első néhány percben néha még helyzetecskékig is eljutottunk, tovább jellemzően nem, és szórványos lövéseink után is csak szöglet következett, nem középkezdés. A kevés egyenrangúságban, vagy halvány fölényben eltöltött perc után hátrányba kerültünk: Fehér védett egy ziccert, védelmünk azonban nem tudta eltakarítani a kapu előtt pattogó labdát, és ellenfelünk csatára a hálóba fejelt.

Adódtak izgalmas pillanatok a kapunk előtt

Időközben megérkezett ellenfelünk hírneves kapusa, Pétervári, illetve mi is több cserét hajtottunk végre, de ezt ezúttal sikerült gördülékenyen, fennakadások nélkül végrehajtanunk, és visszaesés sem következett be, azért sem, mert akármilyen összeállításban voltunk is fenn, kaptuk a gólokat sorban. Annyira nem is játszottunk rosszul, hiszen védelmünk is dolgozott, és a meccsnek ebben a szakaszában is dolgoztunk ki helyzeteket, de koncentrációnk néha kihagyott, ellenfeleink pedig mindenért megbüntettek bennünket, az első félidőben gyakorlatilag minden lövésükből gól született. Rendszeres volt, hogy a második hullámban érkező embereket nem tudtuk rendesen felvenni, akik így zavartalanul lőhették a nagyobbnál nagyobb gólokat.

Félidőben 0-5 volt az állás, ami akkor is gyalázatos, ha tudjuk, hogy ellenfelünk még versenyben volt a bajnoki címért. Ekkor azonban a térféllel együtt mentalitást és lendületet is cseréltünk, ellenfeleink valószínűleg elkönyvelték a győzelmet, mi pedig megéreztük, hogy még nincs veszve minden, főleg miután Hlavacska Tamás a hálóba pöccintette öccse beadását. Ugyan ez az eredményen még nem sokat faragott, de annyit már sikerült elérni, hogy az első félidei pech-sorozat után már volt ami sikerült. Na persze nem minden, például Erdei elemi erejű lövése a kapufa belső oldaláról a világért sem vágódott volna a hálóba, hanem keresztbe a kapu előtt, de Hlavacska Tamás egy jól eltalált alsó sarkos lövéssel, majd Erdei egy jól kijátszott akció után közelebb hozta reményeinket.

Fölényünk labdabirtoklásban és főleg futómennyiségben is kezdett meglátszódni, ami persze nem csoda, hiszen nekünk négy cserénk volt, míg ellenfelünknek egy sem, és harminc perc után már kezdett javunkra billenni az erőnlét, többet foglalkozhattunk a támadásokkal. A Hazafias csatárainak gyors kirobbanásait többségében jól hatástalanította mezőnybeli védelmünk, úgy tűnik azonban, hogy tendencia maradt, hogy minden veszélyes lövésből gólt érnek el, ugyanis egy kétségtelenül gyönyörű kapáslövést Fehér ujjheggyel éppen keresztlécre tolt, a visszapattanó labda azonban fejéről a hálónkba jutott. De ez nem törte össze kedvünket, már csak azért sem, mert Hlavacska Tamás pár másodperccel a középkezdés után hatalmas bombagólt szerzett.

Retteghet az a védelem, amit a Hlavacska-testvérek rohannak le

Ekkor már kimondottan is a pontszerzésért hajtottunk, amiben a HajCsatok és a Torpedo képviselői is támogattak minket, és szerencsére mi is megtámogattuk magunkat, letámadásaink nem egyszer eredményre és labdaszerzéshez vezettek, amiből hlavacska Tamás sokadszorra is büntetett, és védője hasáról mandinerezve Tinkó is eredményes volt, így két perccel a vége előtt sikerült elérni a hőn áhított döntetlent.

Ha kell, a homlokunkon táncoltatjuk a labdát

Természetesen ekkor már a győzelem volt a cél, de kevésnek bizonyult a hátralevő idő, igazi gólhelyzetet sem tudtunk kialakítani, és maradt az egál. Azonban ez is bravúrnak számít, és büszkék lehetünk erre, annyira hogy a nap folyamán a Torpedo tagjai híresztelték a bajnokság széltében-hosszában, hogy a Hazafias pontot vesztett, arra a kérdésre, hogy ki ellen, már szerényen megjegyezhette csapatkapitányunk, hogy erre csak mi lehetünk képesek. Főleg 0-5-ről.

A rivális csapatok eredményeinek következtében még mindig lehetünk harmadikok, ötödikek, vagy akár negyedikek is. Hogy a két szélsőérték közül melyik válhat valóra, abban döntő fontosságú lesz a jövő heti Zsuga elleni rangadó.

Kozelito Tél - Hazafias Népfront 6-6

  kezdő: Fehér - Hlavacska A., Erdei - Hlavacska T., Tinkó

  csere: Görög, Nyitrai, Palágyi, Petykó

  gól: Hlavacska T. 4, Erdei, Tinkó

Az év meccsére várva

Interjú a tanár-diák meccs három meghatározó szereplőjével

Érezhetően forr a levegő az A épület környékén, egyre többen és egyre többet beszélnek a közelgő tanár-diák meccsről. Lapunk szerkesztősége vastagon ludasnak érzi magát a közbeszéd témáinak ilyen irányú eltérítésén, és amellett, hogy büszkék vagyunk arra, hogy kis csapatunk beszédtémává és szurkolás tárgyává tudott válni, szeretnénk, ha a nemzetközi helyzet fokozódása közben is eljutnának az olvasóközönséghez az éppoly érdekfeszítő, mint hiteles érzések, gondolatok. Ezzel a céllal készítettünk interjút a szombati örökrangadó három kulcsfontosságú szereplőjével, amit alább változtatás és kommentálás nélkül közlünk. A tanári csapat részéről a csapatkapitány Gintli Tibor tanár úr, és a talán legnépszerűbb résztvevő, Tátrai Szilárd tanár úr válaszolt kérdéseinkre, míg a diákok csapatát egyik legjobbunk, Hlavacska András képviselte.

Kozelito Tél Blog: Milyen érzés lesz saját diákjai, például a tanár úrnál szakdolgozó Ángyán Péter ellen játszani?

Gintli Tibor: Erre a nagyok válasza az lenne, hogy profik vagyunk, és mindegy, hogy ki ellen játszunk. A másik válasz, hogy egy baráti légkörben zajló meccsen – mert hát itt baráti légkör lesz, még ha a rivalizálás tagadhatatlan – furcsa lehet, hogy ki van ott a másik oldalon. Még ha nem is tesszük oda a kilóban kétségtelenül meglevő fölényünket, azért különleges meccs lesz ez így.

KTB: Számít-e az eredmény?

G. T.: Mindig számít. Aki úgy lép pályára, hogy nem akar nyerni, az nem is focista.

KTB: Ki fog nyerni?

G. T.: Nem tudom. Nem láttam a diákokat, ezt őszintén megmondom, és azt sem tudom, hogy milyen játékerőt képviselnek. Az biztos, hogy a mi csapatunk most fog összeszokni, és összeszokottság, no meg az életkor miatt futómennyiségben és gyorsaságban a diákoknál az előny. Mellettünk szól a rutin, a higgadtság, és az, hogy nem fogunk túlmotiváltságunkban hibákat elkövetni. De nem szeretnék most ígérgetni, és nem szeretnék üzengetni, mert én még úgy nőttem fel, hogy a focit lábbal játsszák és nem szájjal.

KTB: Lesz szakmai felkészülés?

G. T.: Tervezzük, úgy néz ki, hogy lesz egy alkalom, amikor máshonnan való tanárokkal magunk között játszunk egy edzőmeccset. Igazából még az is kihívás, hogy a 4+1-es felállást kitapasztaljuk, mert nem vagyunk még hozzászokva.

KTB: Sikerült ütőképessé kovácsolni a csiszolatlan gyémántokból álló csapatot?

G. T.: Ha ütőképes lesz a csapat, akkor szombaton válik ütőképessé, mert abban a felállásba akkor fogunk először játszani. De ez sokminden máson is múlik, felszabadultságon, az első gólon például, ezt látni kell. Meg hát a 4+1-es játékrendszerrel is ismerkedünk még. Nem mi vagyunk a világverők, látatlanban inkább csak bízni lehet. Hallottam, hogy a diákok a Bölcsész B-ligában az élmezőnyben, a negyedik helyen állnak, de hogy ez mit jelent, és hogy mire számítsunk, azt nem tudom. Mindenesetre komolyan vesszük a diákcsapatot, nem becsüljük le őket.

KTB: Ki fogja a csapatból kettesével kicselezni a védőket?

G. T.: Miért, kettesével fognak egymás mellett állni a védők?

KTB: Nem, de ki az, aki képes lenne rá?

G. T.: Lionel Messi, de ő most nem lesz benne a csapatban. Elsősorban az összjátékkal kívánunk eredményt elérni, ami alatt nem az összeszokottságot, hanem a csapatunkra jellemző játékintelligenciát értem.

KTB: Köszönöm szépen!

G. T.: Szívesen. A szombati véres viszontlátásra!

Kozelito Tél Blog: Hogyan fogja befolyásolni a tanár úr teljesítményét, ha minden labdába érésénél két tucat lány fog visongani?

Tátrai Szilárd: Remélhetőleg pozitívan!

KTB: Számít, hogy mi lesz az eredmény?

T. Sz.: Természetesen. Bízom a győzelemben, és mindent meg is teszek érte.

KTB: És be is fog következni az a győzelem?

T. Sz.: Hétfőn lesz egy edzőmeccsünk azon nagyon sok múlik. Még soha nem játszottunk együtt, ezért előzetesen nem is mernék nyilatkozni. Döntő fontosságú lesz a hétfő.

KTB: És ha nem a hétfőre vagyunk kíváncsiak, hanem a szombatra?

T. Sz.: Ha jól sikerül az edzőmeccs, akkor biztosan nyerünk szombaton is.

KTB: Minek tulajdonítható és hogyan érinti a tanár urat, hogy a tanári csapat keretében a nyelvészek alulreprezentáltak?

T. Sz.: Kellemetlenül érint, pedig mindent megtettem, kérdezgettem a kollégákat, de még egy kapust, egy nyelvészkapust sem találtam.

Kozelito Tél Blog: Észrevettél-e valamit, foglalkoztatja-e már a csapattársakat és a szaktársakat a közelgő tanár-diák meccs?

Hlavacska András: Azt hiszem, a meccs fontosságáról mindent elárul, hogy míg a bajnoki meccseinken gyakori a hiányzás, addig a tanárok ellen teljes létszámmal képviseltetjük majd magunkat. Ha jól tudom, szaktársaink közül a szokásosnál jóval többen kíváncsiak a mostani meccsre, mint az eddigiekre, de remélem, olyan focit tudunk majd játszani, ami a bajnokik látogatási aranyát is megnöveli.

KTB: Fradi-Újpest, Haladás-Zete, Dortmund-Schalke, Real-Barcelona, mégis melyikhez hasonlítanád a közelítő rangadót?

H. A.: És akkor a Barca a Tanárok, és a Reál a Kozelito? Hát… [mosolyog] Attól tartok, a Gintli - Messi, és Palágyi - Ronaldo párhuzam csak szerintem igazolhatja ezt a hasonlóságot.

KTB: Mit gondolsz, mire lehetnek képesek a tanárok, és mi lesz az eredmény?

H. A.: Ere a kérdésre lényegi választ csak a jövő heti játékos- és csapatmegfigyelés után tudnék adni. Ahogy arra már az előző válaszomban is célozgattam, sokpasszos, labdatartós focira számítok a tanárok részéről, ami semmiképpen sem kedvez majd a jól bevált kontrajátékunknak. Azonban, ha gyorsan találunk egy gólt, rákényszeríthetjük ellenfelünket, hogy kinyíljon: ez esetben egy komolyabb zakóba is belefuthatnak.

KTB: Fizikálisan fel tudjuk venni majd a versenyt velük?

H. A.: A testi erő egyértelműen a tanárok oldalán áll, de azt remélem, sok futással és szoros emberfogással kompenzálni tudjuk ezt. Nem szeretném a jól kidolgozott taktikát felborítani bennfentes információk kiszivárogtatásával, de azt hiszem senkit nem ér majd váratlanul, ha Molnár Gábor Tamás tanár úr mellett házi pitbullunk, Petykó Marci tűnik majd fel emberfogóként. 

KTB: Milyen gondolatok fognak a fejedben kavarogni, ha valamelyik téged régóta okító tanár, például Molnár Gábor Tamás vagy Seláf Levente fogja egy az egyben rád vezetni a labdát?

H. A.: Remélem az Erdei-Hlavacska T. duó nem sokszor hagy engem ilyen helyzetben a meccsen. Ha mégis, akkor mindenképpen a jó öreg hátvéd mottót követem: "vagy a labda, vagy a baba". Mivel jobban félek kapusunk haragjától, mint tanáraim bosszújától, arra törekszem majd, hogy ellenfeleink több sajgó porcikával, mint lőtt góllal menjenek haza.