Újratervezés

Szezonkezdet előtt egyik célkitűzésünk volt, hogy csapatunkban csak szabályosan benevezett magyarszakosok lépjenek pályára. Eme fogadalmunkat az első két fordulóban háromszor szegtük meg, hiszen a páratlan sérüléshullám, szektázás és családi programok miatt megfogyatkozott keretünket ezúttal is két külsőssel kellett kiegészíteni, hogy méltóképpen szerepelhessünk.
Így darabra kellő számban, hét bevethető főre számíthattunk, azonban Hlavacska András sérülése miatt még mindig csak perceket vállalt, a megjelent csapatot pedig akár Kápmegyer futsalválogatottjának is inkább titulálhattuk volna, mintsem Kozelitónak, az összeszokottsággal adódtak is gondok, sőt csapatkapitányunk hiányában mintha morálisan is gyengébb lett volna a csapat a megszokottnál.
A techinkai képzettéggel viszont kevésbé! Az első percekben is több szép akció futott a pályán részünkről, és senkit nem ért meglepetésként, hogy Tóth megszerezte számunkra a vezetést. Ezt ellenfeleink kiegyenlítették, de egy oldalról betett labdát Erdei a hálóba juttatott, így másodszor is hozzánk került az előny.
Ellenfelünk érezhetően erősödött tavalyhoz képest, mi pedig sem akzuális keretünkkel, sem fegyelemezettségben nem álltunk a topon, többynire összes mezőnyjátékosunk csatárt játszott, aminek mindkét kapu előtti gyakori gólveszélyes akciók lettek az eredményei, ám amíg a mi kísérleteinket a kapufa vagy az oldalháló rendre hárították, addig ellenfelünknek sikerült gólra váltania a létszámelőnyös helyzeteket, így végül háromgólos vereséggel fejeztük be a három pont megszerzésével kecsegtető rangadót.
Így a szezonra kitűzött célokat is újra kell terveznünk, úgy tűnik, túl merészek voltak a dobogóról szóló álmok, hiszen két forduló alatt hat begyűjthetőnek tűnő pontot vesztettünk el, amit dobogóaspiráns nem engedhet meg magának.
Kozelito Tél - KuKás(z)ok 2-5
   kezdő: Fehér - Erdei, Hlavacska T., Szántai, Tóth
   csere: Hlavacska A., Petykó
   gól: Tóth, Erdei

Győzött a Túlerő

Fehér – Hlavacska A., Erdei – Ángyán, Palágyi. Sajnos ez az összeállítás nem az, ami először futott ki a zöld műfűre a 2011-2012-es szezonban, hanem a sérültekből és távolmaradókból összeállítható csapat, amely cserével verte volna azt a csapatot, ami ténylegesen kifutott. Szerény meglétünkre jellemző, hogy vésztartalékainkat is mozgósítanunk kellett, illetve nyíltan vállalt elveink ellenére a helyszínen igazoltunk kapust. Így létszámra megvoltunk, de éreztük, hogy közel sem legerősebb csapatunk fog pályára lépni.

Ellenfelünk neve ismeretlenül csengett, a helyszínen derült ki, hogy nem egy most összeálló gólyacsapatról van szó, hanem a tavaly Fekete Sereg néven ismert együttes reinkarnációjáról, mely azonban erősebb elődjénél, így korántsem tűnt egyértelműnek, hogy mi fogjuk bezsebelni a három pontot.

Imígyen gyakoroltuk a középkezdéseket

Az első percek nem annyira voltak a mieink, vagy csak annyira, amennyire pesszimista számítás szerint várhattuk. Nem sikerült sokat birtokolni a labdát, nem sikerült sok helyzetet kidolgozni, ellenfeleink pedig egy lecsorgó labdát – hiába vetődött a kapu elé két hátvédünk – a hálóba vágtak, majd átlövésből növelték előnyüket.

A szezonbeli első gólunkért járó elismerést Hlavacska Tomi zsebelhette be, ha ugyan Puskás-díjat nem kap ugyanazért a két csel utáni védhetetlen bombáért. De gól ide – gól oda nem játszottunk jól, a Görög-Nyéki hátvédpáros sem mindig 100%-os hatékonysággal működött, többször bravúr volt Berki bravúrjaira, ellenfelünk legjobbjának cselével szemben azonban ahogy teljes védelmünk, ő is tehetetlen volt, így 1-3-mal fordultunk.

Vaderna (jobbszélen) gólpasszal debütált

Félidőben Vaderna is leült a kispadra, és amint kifújta magát az A-ligás meccse után, első ízben pályára is lépett csapatunkban. Hozott is némi szilárdságot és labdabiztosságot hátulra, ami Tinkó magánakcióból szerzett góljával azt jelentette, hogy felcsillanta remény a meccs megfordítására, de újabb hibákat követtünk el hátul, aminek két bekapott gól lett az eredménye, innen pedig ismét távol kerültek reményeink a valóságtól.

Persze mindent megtettünk, amit lehetett, kicsit ki is nyíltunk, de Berki kapus több ziccert is hatástalanított, és nekünk is többször nyílt alkalmunk kedvező helyzetben támadást vezetni, talán Tinkó és Nyitrai kerültek leggyakrabban helyzetbe, mindketten is szereztek egy-egy gólt még, de Nyitrai gólja után már csak három percünk maradt, és akkor is többnyire a mi térfelünkön folyt a játék, így csak közelíteni tudtuk az egyenlőt, elérni nem, és nagyon fájó, megszerezhetőnek tűnő három pontról maradtunk le.

Kozelito Tél - Túlerő 4-5

   kezdő: Berki - Görög, Hlavacska T., Petykó, Tinkó

   csere: Nyéki, Nyitrai, Vaderna

   gól: Tinkó 2, Hlavacska T., Nyitrai

„Minden meccsen a győzelem a cél” – Interjú gólfelelőseinkkel

Mivel a következő szezonban sok-sok gólt szeretnénk ünnepelni, a szezon előtt arra voltunk kíváncsiak, hogy a gólfelelősök hogyan látják a csapat dolgait, és vajon elég motiváltak-e. Ezen céllal készítettünk interjút a tavasszal a csatársort képező Hlavacska Tamással és Palágyi Lászlóval.

Kozelito Tél Blog: Hogy sikerült a felkészülés?
Hlavacska Tamás: A nyár folyamán minden héten voltam kétszer focizni, a kisboltba sörért mindig futva mentem, Messi-videókat is nézegettem a youtube-on, szóval abszolút formában vagyok. Üzenem mindenkinek, határon innen és határon túl, hogy készen állok a harcra.
KTB: Öcséddel sokat beszéltek a fociról?
Hlavacska Tamás: Öcsémmel mostanában nem vagyunk jóban, csúnya történet, inkább nem részletezném. Alig annyi, hogy mostanában sem a fociról, sem másról nem nagyon beszélgetünk.
KTB: A heti többszöri foci és a végzős mivoltodból adódó teljesítési kényszer közül melyik fogja akadályozni a másikat?
Hlavacska Tamás: Első a foci, ezek közül is a Közelítő. Ígérem, hogy csak komoly fizikai sérülés, járványos betegség, vagy természeti katasztrófa (földrengés, árvíz) esetén hagyok ki mérkőzést.
KTB: Mire lehet képes a Kozelito Tél? Felülmúlható a tavalyi ötödik helyezésünk?
Hlavacska Tamás: Mindenképpen, az ötödik hely csak a jéghegy csúcsa. Azon csapatok közül, akik előttünk végeztek, úgy sejtem többen is felkerültek az A-ligába, és ha nem érkeznek helyettük hasonló kaliberűek, akkor érem-, sőt, bajnokesélyesként indulhat a Közelítő az idei bajnokságban.    
KTB: Nyáron több éles vita volt a csapaton belül, hogy mindenki ugyanannyit játsszon-e, vagy az ügyesebbek többet. Te mit gondolsz a kérdésről?
Hlavacska Tamás: Szerintem feltétlenül úgy kéne beosztani, hogy mindenki közel ugyanannyi játéklehetőséget kapjon, két dolog miatt is. Egyrészt, mert mindenki ugyanannyit fizet ki a nevezési díjból, másrészt annak semmi értelme, hogy valaki reggel felkel, utazik egy órát, játszik öt percet, aztán utazik haza megint egy órát. Ha állandóan a legerősebb sorunkkal vagyunk fenn, talán egy-két helyezéssel előrébb végzünk, de ennek az az ára, hogy páran alig játszanak. 
KTB: Mit gondolsz, ki lehet Palágyi Laci méltó társa a csatársorban?
Hlavacska Tamás: Azt hiszem minden nagyképűség nélkül mondhatom: én.

Kozelito Tél Blog: Van élet a BTK-n kívül is?
Palágyi László: Nagyon remélem, de azért jövőre igyekszem visszatérni a Múzeum körútra! Nem lesz könnyű átvészelni ezt a tanévet, de a Kozelito esetleges jó szereplésével azt hiszem, mentálisan is toppon lehetek, és képes leszek kibírni.
KTB: Hogy sikerült a felkészülés?
Palágyi László: Köszönöm, megvagyok. A kondimmal még nem vagyok teljesen elégedett, de a szezon kezdetére biztosan kirobbanó formában leszek. Kispályán is volt szerencsém játszani, de főként nagypályás edzőmeccsből volt sok, vagyis nem csak TV-ben láttam labdát a nyáron.
KTB: Mire lehet képes a Kozelito Tél? Sikerül idén a feljutás, vagy csak majd jövőre?
Palágyi László: Én személy szerint kudarcként élném meg, ha nem sikerülne feljutnunk. Többször is megmutattuk már tavaly, hogy a legjobb csapatok ellen is képesek vagyunk eredményesek lenni, mostantól minden meccsen a győzelem a cél. A feljutáshoz persze az kell, hogy a nagyon bosszantó, gyengébb csapatok elleni fiaskóktól mentes legyen ez a szezon. Persze nem tudjuk még, milyen erős lesz a mezőny, de ha kellő létszámban (cserékkel), kellő koncentrációval (és nem túl másnaposan) játszunk, szerintem bárkit képesek lehetünk megverni a B-ligában. Ámen.
KTB: Ámen. Veled kapcsolatban a szurkolók és a sajtó egy része a válogatottba kerülést szokta emlegetni. Mikor fogsz debütálni a címeres mezben?
Palágyi László: Tartok tőle, hogy egy szlovák címeres mez nem lenne ínyemre. Azt hiszem, vissza kellene utasítanom egy ilyen ajánlatot, a magyar válogatottból pedig egyelőre nem kerestek, így nem is honosodom.
KTB: Felmerült, hogy a klubtagok kötelesek lennének sörfogyasztásuk legalább 80%-át a Kozel márka termékeiből meríteniük. Te támogatnád az ötletet?
Palágyi László: Büszkén mondhatom, hogy a nyáron elég jó arányban fogyasztottam a nevezett márkából, mert egyik törzshelyemen nagyon kellemes Kozelt csapolnak, ezt a helyet ajánlanám is a csapatnak egy majdani összeröffenésre. Az ötletet egyébként támogatnám, főként mert egyes csapattagok ízlésével sör terén szerintem komoly problémák vannak, s ez a csapat teljesítményét is negatívan befolyásolhatja.
KTB: Mit gondolsz, ki lehet Hlavacska Tomi méltó társa a csatársorban?
Palágyi László: Azt hiszem hogy Tomi érkezésével csatárposzton kellemes gondjaink vannak. Ángyán Peti is jól játsza az előretolt éket, nagyszerű lenne, ha idén több meccset tudna vállalni, s akkor szerintem igazán ütőképesek lennénk. Talán azon is érdemes lenne elgondolkodni, hogy Tomi legyen -e fönn egészen centerben, hiszen egészen biztosan legalább olyan eredményes lenne, mint szerény személyem, köszönhetően pontos lövéseinek és remek cseleinek, viszont védekezésben azért vannak hiányosságai, s ebben az esetben (ha ő maradna fönn) jómagam húzódhatnék kissé hátrébb, mögé a középpályára, mivel az utóbbi időben ha nem is utolérhetetlen szintre, de sikerült fejlődnöm védekezésben, hála annak, hogy nagypályán szűrő poszton erőltettek. Persze ez csak üres fejtegetés, a pályán úgyis hamarosan eldőlnek a dolgok.

A nyár – röviden

Nyáron legnagyobbrészt ki-ki a szülővárosában tartózkodott, így alkalmi focikálásoktól eltekintve egyéni edzéstervvel készültek a tagok. A nyáron egyszer sikerült olyan csapatot kiállítanunk egy meccsre, hogy az méltó legyen a Kozelito névre, akkor a HajCsatok csapatát vertük meg, valószínűleg 9-6-ra, bár mindenki máshogy számolta; illetve a Kozelito egyes tagjai néhány alkalommal együtt fociztak a HajCsatok és a Feketes Sereg tagjaival.

Nyáron némileg játékoskeretünk is átalakult, és most már elmondhatjuk, hogy vésztartalékaink között is csak olyan magyarszakosok szerepelnek, akik focizni is tudnak, és szükség esetén ténylegesen bevethetjük őket. A törzstagok összetétele ugyanaz, mint tavasszal: Ángyán, Erdei, Fehér, Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Nyitrai, Palágyi, Petykó, Tinkó. Mellettük Káplár tiszteletbeli tagként, a HajCsatok elleni edzőmeccsen a kapu előtt röpködő Gyüre Dániel, valamint Nyéki Gábor, és tanárunk, a Hazafias Népfrontból is ismert, Dr. Vaderna Gábor pedig vésztartalékként szerepelnek a nevezési lapon.

Bár a rendszeres közös edzést nem sikerült megoldani, a tagok igen bizakodóak, és ha új sztárgárdák nem alakulnak, néhányan a bajnoki címre is esélyesnek tartják a csapatot. Annyi mindenesetre igaz, hogy a tavalyi ötödik helyünk túlszárnyalhatónak tűnik.

A pénzügyi állás

Ki mennyivel tartozik az egyesületnek?	összesen
Ángyán	-100
Erdei	400
Fehér	0
Görög	-2500
Hlavacska A.	0
Hlavacska T.	0
Nyitrai	1000
Palágyi	1200
Petykó	0
Tinkó	0

Idény végi forma

Az utolsó két forduló közötti héten focistáink igen gyakran szembesültek azzal a kérdéssel, hogy „na és hányadikok lesztek?”, amire standard válasz volt, hogy ötödikek, vagy ha mázlink van, akkor negyedikek. Nos ami a mázlit illeti, arra nem panaszkodhattunk, hiszen az esélytelenebbnek tartott SzTK megverte a Sört, így egy győzelemmel remény nyílt a negyedik hely megszerzésére.

A győzelemre elvileg minden esélyünk meg is volt, hiszen a felsőház sereghajtója, a HajCsatok volt soros ellenfelünk, míg mi a meccs napjának reggeléig igen erős csapattal készülhettünk. Aztán a meccskezdés előtt derült ki, hogy Ángyán vonatbaleset, Hlavacska András pedig rosszullét miatt nem bevethető, és a részegség és másnaposság határán billegő Tinkó sem vállalja a kaput, így negyedik számú kapusunkkal, egyetlen cserével vághattunk neki a presztízsmeccsnek.

Játéktudásban tehát megfogyatkozva, de morálisan nem megtörve küzdöttünk, építve arra, hogy a HajCsatokat eddig mindig minden körülmények közepette megvertük, és hogy most sem lehet másként. A kezdeti idegeskedés után leghátsó emberünk, Erdei vette kezébe a karmesteri pálcát, és irányítása alatt a szigorúan záró védelem mellett is néhányszor eljutottunk lövésig, ám ekkor még nem sikerült kifognunk a kapus eszén. Megemlítendő, hogy a mi kapunk is veszélyben forgott néhány alkalommal, egy váratlan lövés a kapufánkon csattan, illetve hátvédeink többször az utolsó pillanatban tisztáztak, vagy ha nem, akkor Görög hatástalanította a ziccereket.

A félidő végefelé aztán egy okosan legurított szögletet Erdei lőtt távolról az alsó sarokba, ám sajnos ezzel sem sikerül tartósan előnybe kerülnünk, hiszen egy távoli lövés a mi kapunkba is beakadt, és egy-eggyel fordulhattunk.

A második félidőt is egy gyors gólváltás nyitotta – részünkről Palágyi lőtte meg a neve mellé szinte már előre beírható gólt- majd sokszor kapkodó és pontatlan mezőnybeli játékunk ellenére sikerült masszív előnybe kerülnünk: Előbb Hlavacska Tamás vágott a léc alá egy labdát, majd ellenfelünk kapusa terelt saját gólvonalán túlra egy tökéletesen ártalmatlan beadást.

Ekkor alkalmunk nyílt saját játékunk játszására, vezettünk is pár szép akciót, de sem Hlavacska Tamás, sem Tinkó lövéseit nem kísérte szerencse, kapufáig vagy szögletig jutottunk legfeljebb, márpedig szükség lett volna. Egyébként nem nagyon találtuk meg sem egymást, sem az összhangot, sem a játék ritmusát. Jó játékosaink vagy elfogytak, vagy elfáradtak, ha ugyan nem látszódott rajtuk a másnaposság, Erdei ereje pedig felőrlődött abban, hogy gyakran egyedüli mezőnyjátékosként védekezett.

Bár negyedik gólunknál megérdemeletlen szerencsénk, volt, ezt később vissza is fizettük, hiszen egy kavarodásban Erdei és Görög egymást vitték földre, amit ellenfelünk játékosa kellően ki is használt, majd egy távoli, közepes erejű lövés pattant meg, és irányt változtatva a bal alsó sarokba csapódott.

Az utolsó percekre pedig talán pszichológiai okok miatt is szétestünk, utólag ellenfeleink is megerősítettek minket abban, hogy elég könnyen elszálltunk egy-egy cselre, és hogy nem mindig értünk vissza a kellő számban. Az persze nem baj, hogy ez feltűnt mindkét félnek, a baj az, hogy az eredményen is meglátszott, hiszen alig valamivel a vége előtt a hatosunkon belül üresen maradó játékos a kapunkba lőhetett.

A vesztésre állás presztízsokokból is tarthatatlannak minősült, a hátralevő másodperceket nagyon megnyomtuk, lövésig el is jutottunk, amiből szöglet lett, és akkor jött a csoda, hiszen a labdát a rövid oldalon megkapó Palágyi két emberen is áthámozta magát, majd közelről az alsó sarokba pöckölt, és legalább döntetlenre mentett. Másodpercek voltak hátra, amit kézenállva is ki kellett volna húznunk, de nem sikerült, egy beadás után a kapunktól öt méterre álló csatár kettőt dekázhatott, anélkül, hogy bárki is megtámadta volna, mígnem kapura fordult és a háló jobb oldalába lőtt.

Ezzel, bár a reményünk megvolt az előrelépésre, de lemaradtunk a negyedik helyről. A mai meccs szégyenletes, de az ötödik hely csak az elmúlt hetek reménykedéseihez képest visszaesés, a szezon elejei célkitűzést így is meghaladtuk, mindezt gyakorlatilag újoncként, első teljes idényünkben. Bőven van mire büszkének lennünk az idényből, hiszen a tavaly még A-ligás Sört oda-vissza megvertük, és a rájátszásban egyedüliként tudtunk pontot szerezni a bajnoki címet besöprő Hazafias Népfront ellen, ha a rutinunk nő, és a meccsrejárási hajlandóság kiegyensúlyozottabb lesz, akár ennél is többre vihetjük.

Kozelito Tél - HajCsatok 5-6

  kezdő: Görög - Erdei, Hlavacska T., Palágyi, Tinkó

  csere: Petykó

  gól: Palágyi 2, Erdei, Hlavacska T., öngól

Mindenki más tapsikolt volna

A sors iróniája, hogy a nem túl egyetemistabarát kezdési időpontról a máskor józan életet és pontosságot fennhangon hirdető csapatkapitányunk késett el. Szerencsére létszámban így is jók voltunk, de kérdés maradt, hogy így lesz-e elegendő morális tartása a csapatnak, nem zuhannak-e össze a vezérüket vesztett fiúk az Árendás nélkül is bődületes erőt képviselő bajnokaspiráns ellen.

Tökös legények összecsapása

Nos a választ sikerült a pályán megadni, hiszen pár perc játék, a kóstolgatás után egy szépen felépített akció végén Palágyi vette be ellenfelünk kapuját, és a játék képe is azt mutatta, hogy egyenrangú felei vagyunk a bajnokságban pontot még csak két alkalommal veszítő alakulatnak.

A szerencse nem tartott ki mellettünk sokáig, még a  félidő fele előtt kétszer kihagyott védelmünk, aminek két gól lett a büntetése, ám ezt Tinkó hamarosan kiköszörülte egy szépen eltalált középtávoli lövéssel.

Nemhiába, hogy kulcsjátékosaink igen jó arányban voltak jelen a mérkőzésen, még magunkhoz képest is jó teljesítményt nyújtottunk, védekezésben ugyan néha meg tudtak bontani bennünket, de ott sem ez volt a jellemző, támadásépítésben pedig ezúttal sokat meg tudtunk valósítani az elvileg ránk jellemzőnek remélt sokpasszos labdatartós játékból. Ez jellemző volt a második félidőre, és voltaképpen az első félidő második felére is, annyi pici hibával, hogy akkor kaptunk is egy gólt, tehát a forduláskor éppen hátrányban voltunk.

A cserélést folyamatosan és aránylag jól sikerült megoldanunk, ez nem vetett vissza játékunkból, és nem ezen mólt, hogy a második félidő közepén egy számunkra szerencsétlenül pattanó labdát ellenfeleink be tudtak kotorni a hálónkba.

Jár a labda lábról lábra

Játékunkra viszonylagos összeszedettsége mellett az is jellemző volt, hogy sokszor az utolsó passzok sikerültek vagy egy kicsit hosszúra, vagy egy nagyon kicsit rövidre, vagy éppen átcsúsztak a csatár talpa alatt. Ellenfelünk játékára pedig, ahogy megszokhattuk, a keménység volt jellemző, amit nem mindig, de azért gyakran honorált szabadrúgásokkal a játékvezető. Két-három perccel a lefújás előtt egy igen távoli pontrúgást Erdei végzett el Palágyi instrukciója alapján („Jó, de akkor erősen lőjed!”), és a labda megfelelő erővel, a kapus kezét is érintve jutott a kapu bal oldalába. Ezzel felcsillant a remény az egyenlítésre, de egy gólt végül nem hozó szabadrúgás-kombináció (melynél Fehér is felfutott az ellenfél hatosán belülre), és egy elpepecselt lövőhelyzeten túlra nem jutottunk, maradt tehát a 3-4.

Ez egy olyan eredmény, aminek a Hazafias Népfrontot kivéve mindenki örült volna, több csapat gratulált nekünk a szoros eredményhez, csak bennünk maradt egy kis hiányérzet, hiszen így a negyedik helyért folyó versenyben kikerült az irányítás a kezünkből.

Kozelito Tél - Torpedo 3-4

  kezdő: Fehér - Ángyán, Hlavacska A., Palágyi, Tinkó

  csere: Erdei, Görög, Hlavacska T., Petykó

  gól: Palágyi, Tinkó, Erdei