Ismét nincs cím

Üzengetésektől sem volt mentes a Túlerő elleni meccs előtti hét, a csapatok vezérkarai néha megtalálták egymást cseten, képaláírásokon vagy a BTK folyosóin, és (természetesen végig sportszerű szellemben) felemlegették, hogy mik az elvárásaik a szombati meccsel kapcsolatban. A hangulat azért is lehetett némileg felfokozott a Kozelito háza táján, mert az első fordulóban meglepetésre vereséget szenvedtünk, amit sürgősen ki kellett javítani, mind a presztízsünk, mind a győzelemmel nyerhető három, de tulajdonképpen hat pont által. A nagy tétre való tekintettel Nyitrai kivételével az összes törzstag jelen volt, és az ominózus első fordulónál jóval erősebb csapatot tudtunk kiállítani.
A posztok elosztásánál úgy tűnik nem minden sikerült jól (egyes vélemények szerint a múltkori teljesítménye miatt kezdőbe jelölt Tinkó számára nem találtuk meg az igazi posztot, és ez okozta a problémákat), a játékosok egy része csak kereste a helyét, az előretolt éknek szánt Hlavacska Tamás gyakorlatilag balhátvéd volt, míg a középpályát alakító Tinkó került legelőre. Így aztán eleinte a csapat is csak keresgélt, jellemző módon a meccs első lövését Fehérnek kellett hárítania, de a későbbiekben egy-egy jó megmozdulással vagy szépen felépített akcióval jeleztük, hogy voltaképpen mi lennénk az esélyesek.

Palágyi akkorát spárgázik, hogy attól még Fehér is hasraesik

Fölénybe kerülésünk után a következő problémát a fölény kiaknázatlansága okozta, mert kicsit kapkodóak voltunk, és cselezésre hajlamos focistáink több cselt mutattak be az olykor igencsak kínálkozó passzok helyett, aminek többször labdavesztés lett a vége. Amikor eljutottunk lövésig, akkor pedig vagy pontatlanság, vagy ellenfelünk mezőnyjátékosból kapussá lett játékosa nagy védései miatt nem sikerült számszerűvé tenni a különbséget.
Támadóink jellegzetesen olyankor lőttek, amikor inkább passzolni kellett volna, a passzolást leginkább szorgalmazó Erdei pedig amikor helyzetbe került, akkor is inkább passzolt lövés helyett, és végül odalett a lehetőség, sőt az olykor a kapusról kijövő labdát sem tudtuk a kapuba gyömöszölni, így gól nélküli állásnál cseréltünk térfelet.
Sokakban a tavaszi, Lafayette elleni meccs idéződhetett fel, amikor a mezőnyben gyengébb, szintén fehérmezes alakulat egy jó kapussal és némi szerencsével kihúzta ellenünk a 0-0-t. Akkor az nem számított az alsóház-felsőház különválás miatt, de most feltétlen kellett az eredmény is, és már a görcsösség jelei kezdtek mutatkozni a játékunkon, amikor az ellenfél kapujától mintegy tíz méterre szabadrúgáshoz jutottunk. Hlavacska András mindenkit elküldött a labda mögül, majd irtózatos erejű lövést küldött a hosszú felső sarokba, megszerezve ezzel a vezetést.
Nem sokkal később egy labda ide-oda pattogott az ellenfél hatosán belül, a védők képtelenek voltak felszabadítani, mi képtelenek voltunk a kapuba lőni, addig amíg Hlavacska András meg nem érkezett, és megszerezte második gólunkat is.
Ettől láthatóan megnyugodott a csapat, talán túlságosan is, mert egy balszélről jövő beadásnál középen egy fehérmezes teljesen üresen érkezett, és szépített. De lenyugvásunknak az az előnyös oldala is volt, hogy támadásépítésben egyre többször találtuk meg a jó megoldást a fáradó ellenfél ellen. A félidő közepén pályán lévő Görög - Hlavacska T. csatárpáros rövid idő alatt két gólt hozott össze, mindkettőt utóbbi játékos szerezte egy-egy jól eltalált felsősarkos lövéssel, így a meccs már végérvényesen eldőlt, már csak a különbség maradt kérdéses. Mondhatni, hogy egy kicsit kettészakadt a pálya, hiszen ellenfeleink támadásaiban ekkor már nem volt sok erő, többnyire hosszan előrevágott labdákkal próbálkoztak, amelyek után mi villámgyors lerohanásainkkal
Néhány kimaradt helyzet után aztán Erdei találta magát szemben az üres kapuval, de megtalálta a módját, hogy onnan is passzolhasson, így helyette Hlavacska Tamás fejezte be az akciót. A lefújás előtti percekben pedig Palágyi ugratta ki Tinkót, aki okosan visszaadta a labdát, Palágyi így csak a kapussal nézett farkasszemet, és könnyedén gólt is szerzett.
A revans tehát sikeres volt, nulla-nullás félidő után gólzáporos második játékrésszel szereztünk nagyon fontos három pontot.
Kozelito Tél - Túlerő 6-1
  kezdő: Fehér - Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Tinkó
  csere: Erdei, Görög. Petykó
  gól: Hlavacska T. 3, Hlavacska A 2, Palágyi

Tinkó elhallgattatta a kritikusokat

Igen nagy gondban lehet az, aki a Bozsik programot, mostani ellenfelünket próbálja meg elhelyezni a B-liga erőviszonyaiban, hiszen tavaly még A-ligában játszó, azóta más A-ligás játékosokkal megerősített csapatról van szó, akik itt a B-ben vereséget vereségre halmoznak, a csoportban jelenleg a hatodik helyen állnak. De mi azért úgy álltunk hozzá, hogy ha a Kopa elverte őket, akkor nekünk is el kell. Bizakodásra adott okot, hogy tavaly némileg hasonló helyzetben legyőztük az A-ligától akkor búcsúzó Sört.
Elvileg igen erős kezdőcsapattal vártuk a találkozót, némi aggodalomra egyes csapattagok késése adott okot, szerencsére ketten megérkeztek éppen a kezdésre, így egy cserével, erős mezőnybeli csapattal, de a kapusként Göröggel vártuk a  kezdő sípszót. Szerencsére néhány perccel kezdés után Tinkó és Gyüre is megérkeztek és stabilitást hoztak - előbbi játékos a mezőnybe, utóbbi a kapuba.
Szükség is volt stabilitásra, mert ellenfelünk nagyon erősen támadott, aminek vagy megtaláltuk az ellenszerét, vagy nem, és ez esetben ellefeleink lőhettek, de aktuális kapusunk, vagy a kapufa mindig kisegítettek bennünket.
A félidő felénél, ameddig még nem sokszor jelentettünk veszélyt a túloldali kapura, aztán Tinkó szerzett labdát az ellenfél térfelén, passza után akár Erdei is lőhetett volna, ám továbbtette az üresen érkező Tinkó elé, aki nullszögből a kapuba lőtt.
Sajnos ezt ellenfelünk egy nagyon jól eltalált szabadrúgásból kiegyenlítette - nem biztos, hogy a sorfalnak szét kellett volna ugrania a kétségtelenül félelmetes erejű lövés elől; és már-már meg is ijedtünk, de néhány perccel később , miután Tinkó elhalászott egy kigurítást, elfektette a kapust, és bár rúgták a bokáját, még a "kis rössel!" üvöltés felhangzása előtt a hálóba gurított, és ismét mi voltunk előnyben.
A második félidőben általában mi voltunk mezőnyfölényben, Tinkó hamarosan megszerezte önmaga és csapata harmadik gólját is, a gólpasszt ezúttal Hlavacska Tamás jegyezte, de kétgólos előnyben is támadásban maradtunk, csatáraink felvállalták és jó arányban meg is nyerték az egy-egy elleni párharcokat, de nem koronázhatta minden lövésünket gól, illetve több passzal talán eredményesebbek lehettünk. De egyértelműen elmondhatjuk, hogy ekkor már nem voltunk kapunk elé szorítva, sőt!
Ellenfeleink ekkor leggyakrabban íveléssel próbálták helyzetbe hozni csatáraikat, de védelmünk, élén Hlavacska Andrással jó helyezkedéssel megoldotta, hogy ne alakuljon ki gólveszély az ívelések után, illetve Gyüre Dániel is növekvő önbizalommal jött ki, és húzta le a magas labdákat. Sajnos azonban egy újabb szabadrúgás révén előnyünk egygólosra csökkent, és a hajrában is végig izgulnunk kellett.
Nem lehet elhallgatni azt a kellemetlen szálat, hogy ellenfelünk egyik csatára többször vitába került hátvédeinkkel állítólagos durvaságunk és szövegelésünk miatt, amit Tinkó vállát és nyakát rángatva próbált meg "higgadtan megbeszélni". Házi Torghellénk tőle nem várt nyugalommal kezelte a helyzetet, Hlavacska András pedig, a kirohanások másik címzettje a maga csendes módján egy festői bőrössel vett elégtételt.
És mivel ennél több esemény már nem volt, küzdelmes meccsen szerzett becses három ponttal térhettünk haza.
Kozelito Tél - Bozsik program 3-2
  kezdő: Görög - Erdei, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi
  csere: Gyüre, Petykó, Tinkó
  gól: Tinkó 3

Kozelito Tél Audio CD

Mint az köztudott, a Kozelito Tél labdarúgó egyesületnek nem csak a játéka köti le a nézők százait, hanem a szövegelések, bekiabálások is elérik azt a színvonalat, amivel foglalkozni érdemes, és ami miatt szintén számontartják a csapatot a szurkolók. Eddig csupán a lelátói és öltözői beszélgetéseknek voltak gyakori témái a bekiabálások, de a szombati sajtótájékoztatón kiderült, a Kozelito Tél vezetősége kísérletet tesz arra, hogy üzleti hasznot is csikarjon ki az eddig kiaknázatlan népszerűségből, és éles meccseken készült Audio CD-t fog kereskedelmi forgalomba hozni.
Lapunk információi szerint a számok, némileg a Petőfi rádió műsorát ötletül véve a következő címeket viselhetik: „Zene támadáshoz” „Zene gólörömhöz” „Zene védekezésre való visszazáráshoz” „Zene védekezéshez” „Zene pontrúgáshoz” „Zene csapattárs fegyelmezéséhez” „Zene reklamáláshoz”. Szólóénekesnek az egyesület kapusát, Fehér Renátót kérték fel, míg a háttérhangok és a vokál feléneklése Hlavacska András és Görög Dániel munkája. Stúdiófelvételekre nem lesz szükség, hiszen a Kozelito Tél meccsein minden különösebb erőlködés nélkül felvehető a kellő mennyiségű hanganyag, amelynek összevágása akár házilag is elkészíthető.
Az érdeklődők megtudhatták, hogy a célközönségként elsősorban a Kozelito Tél szurkolóira lett tervezve a lemez, akik idényen kívül, vagy hétköznap szeretnék felidézni kedvenceik meccsét a "Jössz vele vissza" és a többi örökbecsű újrahallgatásával; illetve a csapattagoknak is erősen ajánlott a megfelelő mentális felkészültség eléréséhez.
Természetesen azonban a labdarúgástól távolabbi területek képviselői is megtalálhatják a lemezen a leginkább nekik szóló dalszöveget, speciálisan ajánljuk háziasszonyoknak a „Süsd meg!”, katonáknak és belügyminisztériumi dolgozóknak a „Ne legyen lövés!”, matematikusoknak a „Spori, ez hogy jött ki?”, egyedülállóságuktól szenvedő hölgyeknek a „Keress embert magadnak!”, a szövetségi kapitánynak pedig a „Laczkót a válogatottba!” sorokat; míg egyes szerencsés nevű hallgatóink a kéjestől a kétségbeesettig terjedő „Máté! Máté!” kiáltásokra lakathatják jól nárcizmusukat.

A lemez az ismert zeneműboltokon kívül a klub székházában is megvásárolható lesz, ugyanakkor júniusig vélhetően minden szombaton koncertet ad a zenekar, melynek élőben való megtekintés a látványelemek miatt fokozottan ajánlott.

Fényesen megnyert rangadó

Igen kedvező előjelekkel készültünk a Kopa elleni, komolynak ígérkező megmérettetésre. Nem elég, hogy játékosaink elég jó arányban jelentek, meg de a meccs előtti éjjel többen láttak főnixmadarat, kétfejű kost, sőt egyvalakinek hajnali ötkor állítólag Puskás Ferenc is megjelent, 10-es számmmal ellátott citromsárga mezben, fején glóriával, amint bal lábával csapatkapitányunk labdájával dekázott; mindezek pedig az álmoskönyvek fejtegetései szerint győzelmet vetítettek előre. Persze az álmoskönyveket és a jövendőmondókat már csak meccs után kérdeztük meg, és az eredmény ismeretében már könnyen beszélhettek utólag.
A meccset eleve erős felállítással kezdtük - a mezőnybeli posztokat el sem kellet osztani, már mindenki tudja mi a dolga, és még tovább erősödtünk, amikor pár perccel kezdés után Hlavacska András is átjött az A-ligás meccsről. Nem mintha addig a Tinkó-Erdei védőpáros rászorult volna a kisegítésre, mert bár kezdetben alig birtokoltuk a labdát, és nagy nyomás nehezedett kapunkra, meg tudtuk akadályozni, hogy kékmezes ellenfeleink közvetlen gólveszélyt gyakorolhassanak. És ha ez még nem lett volna elég, első valamirevaló támadásunk során Hlavacska Tamás bal oldalon mindenkit maga mögött hagyott, keresztbe passzolt labdáját pedig Palágyi a gólvonalon túlra gurította.

Hlavacska T. kapufája a meccs elején

A korai gól megváltoztatta a játék képét, és a következőkben mi támadtunk sokkal többet, sok kecsegtető helyzetig jutottunk el, de ekkor a legordítóbbakat sem sikerült gólra váltanunk. Még a helyzetek kidolgozásában oroszlárészt vállaló Hlavacska Tamás kapufájánál jártunk legközelebb előnyünk megduplázásához.
Jól is jött volna a kétgólos előny, hiszen a Kopa is megmutatta, hogy nem véletlen tanyázik a tabellán oly igen előkelő helyen, előbb egy életveszélyes szabadrúgást kellett vetődve védenie Fehérnek, majd akcióból és egy szöglet után is betaláltak ellenfeleink, és már hátrányban is voltunk.

A kihagyott helyzet prototípusa

A semleges nézők is élvezhették a meccset, nem csak a technikai színvonal, hanem a fordulatosság miatt is. Mert nyilvánvalóan nem hagytuk magunkat, és megpróbáltuk ismét magunk javára fordítani a meccs állását.
Egy briliáns lekészítés után Erdei távoli lövése pattant meg Görögön, és került a hálóba, passzmániákus hátvédünk tehát harmadik meccsén harmadszor lőtt gólt korábbi egyesületének; majd Palágyi lőtte meg a tavaly télen szokásossá lett gólját: maga szerzett labdát a középpályán, végigfutott az ellenfél térfelén, kicselezte az utolsó védőt, majd az alsó sarokba küldte a lasztit. Mindezek következtében a félidőben már mi vezettünk, persze ki tudja mi lett volna, ha tényleg 20 perces félidőket játszunk, mert ezúttal sikerült lebuktatni a sporttársat, hogy nem egész 18 perc után lefújta a félidőt, éppen mikor három az egy ellen támadhattunk volna.

Fizikailag is próbára tették egymást a felek

A második félidő elején aztán sikerült nem csak kidolgozni, hanem értékesíteni is a helyzeteinket, Hlavacska Tamás szerzett két gólt két okos lövéssel, illetve Erdei csavart az alapvonal közeléből az üresen maradt kapuba. A gólok előkészítésében Hlavacska András vállalt fontos szerepet, testvérét a nappali parkettáján begyakorolt figura végén ugratta ki, Erdei gólja előtt pedig jó szokása szerint minden szembejövő ellenfelet kicselezett, mielőtt a biztos gól érdekében továbbjátszotta volna a labdát.
Természetesen nem akarjuk azt a látszatot kelteni, hogy könnyen elbántunk ellenfelünkkel, mert a meccs mindegyik szakaszában akadtak forró pillanatok, a fentebb leírt három gól között is egyszer csak a keresztléc óvott meg bennünket, az ellenfél némely játékosának képességeit pedig nem mutatnám be, akik a pályán voltak, tapasztalhatták, akik nem, azoknak meg egy "nagyon jó" úgyse mond semmit.

A harmadik bekapott gólunk születik éppen

Hát akkor már illusztrációnak amellé, hogy jó játékosai vannak az ellenfélnek, leírom, hogy kaptunk is egy gólt, szemtelenül elpöcizték Fehér mellett, és begurult a kapuba. De öt perccel a vége előtt a háromgólos előny már elég stabilnak tűnt ahhoz, hogy cseréinknek is újabb lehetőséget adhassunk.
Közben kezdett egy kicsit megint visszatérni az a rendkívül idegesítő játékforma, hogy sorra dolgozzuk ki az egyértelmű helyzeteket, csak egy jó "süti" kellene, de néhány centi mindig hiányzik a gólhoz. Tinkó is kiverekedte magának a helyzetet, aztán belelőtte a kapusba, és már elveszni látszott a lehetőség, de a kipattanóra érkezett Palágyi, és benn volt a hetedik.

Hlavacska Tominak csak a hátát látták a védők

Néhány perccel a vége előtt egy szépen eltalált lövéssel még szépített a Kopa, de közelebb már nem engedtük őket magunkhoz, megvan az első nagycsapat skalpja idén, kívánjuk, hogy csak így menjen tovább a tavi költők szekere, gyűjtögessék a skalpokat szorgalmasan a legények.
Kozelito Tél - Kopa Kőbánya 7-4
   kezdő: Fehér - Erdei, Hlavacska T., Palágyi, Tinkó
   csere: Görög, Hlavacska A., Petykó
   gól: Palágyi 3, Erdei 2, Hlavacska T. 2

Nincs cím

Miután Bengi tanár úr is kifejtette, hogy a foci addig játék, amíg a gólszerzés a cél, és nem a közönségnek való játék, és ezt a tanácsát megfogadták a tisztelt tagok, igencsak reszkethetett az ellenfelünk, hogy gólszerzésre éhes harcosok fogják rohamozni kapujukat.
Még úgy is sikerült erős kezdőcsapatot küldeni a pályára, hogy kapusunk távolmaradása miatt Tinkó vette magához a kesztyűket. És, bár az első lövés a mi kapunk felé szállt, a kezdés utáni percektől érezhető volt, hogy mi vagyunk a jobbak, amiként arra is fény derült, hogy időnként ellenfelünk hátsó alakzatát is érdmes letámadni, hiszen zavarba hozhatóak. Ennek legfényesebb eredménye az volt, hogy a kapus az elé ugró Palágyit találta el felszabadító célzatú rúgásával, csatárunkról pedig a hálóba került a labda. Alig egy perccel később pedig Hlavacska Tamást sikerült megjátszanunk a hatoson belül, aki egy átvétel után a hosszú sarokba lőtt, vagyi alig kezdődött még el a mérkőzés, máris kettővel mentünk.
Ilyen körülmények között ellenfelünknek jobban ki kellett támadnia, nekünk pedig több alkalmunk nyílt a magunktól elvárt sokpasszos játékunkkal helyzeteket kialakítanunk. Még a félidő első felében egy hátragurított szögletet Hlavacska Tamás ágyúzott a kapuba, amivel gyakorlatilag el is dőlt a három pont sorsa.
A két csere elegendőenk bizonyult, ezúttal nem voltak nagy viták, mindenki hajlnadó volt lemenni, a cserék pedig friss erőt hoztak, ha technikailag nem is feltétlen emelték a színvonalat. De ezúttal játszott olyan jól a csapat, hogy egy-egy hiba és egy-egy közepesebb forma is belefért, többnyire így is megtaláltuk a z üres embert, és többnyire tudtunk mit kezdeni a labdákkal is.
Dícséret illeti Tinkót is, aki a szorult kapusügyi helyzetben zokszó nélkül vállalta a nem mindig lelkesítő feladatot, és magabiztosan védett, lett légyen szó akár erős lövésekről, akár ziccerekről. Teljesítménye és bátorsága már-már Fehért idézte (akire nezének színével is utalt), csak abból vettük észre, hogy melyikőjük véd, hogy most más megszövegezésű felszólítások érkeztek mezőnyjátékosaink felé.
Kapusunk mindössze egyszer kapitulált, egy oldalról a léc alá vágott bomba fogott ki rajta, de a három pont szempontjából ez máőr nem osztott - nem szorzott, azért sem, mert két perccel előtte Erdei íves bedobása átszállt a kapus fölött, Hlavacska András pedig kidugta fejét a fű alól, és a hálóba fejelt.
A hajrában főleg sok helyzetet dolgoztunk ki ellenfelünk fellazuló védelme ellen, melyeket nem mindig sikerült gólra váltanunk, de egy szép háromszögezés végén Petykó, az erdőkertesi sólyom is feliratkozott a góllövőlistára.
Az utolsó percben egy teljesen fölösleges mezőnybeli kezezéssel Görög még kiállíttatta magát (tegyük hozzá a kettő percben a játékvezető szigorúsága is benne foglaltatott), de szerencsére ezen már semmi nem múlt, csak a statisztikában könyvelhettük el a csapat történetének második kiállítását, a mérkőzés meghozta a tőle várt három pontot.
Kozelito Tél - Fc Porch Monkey 5-1
   kezdő: Tinkó - Erdei, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi
   csere: Görög, Petykó
   gól: Hlavacska T. 2, Palágyi, Hlavacska A., Petykó

A három pontnak örülhetünk

Ezen a héten nem széles nagyközönség számára is érdekes presztízsmeccset játszottunk, így tagjaink jelenléte is visszaesett a szeptemberi szintre - vagy még az alá. Ezúttal a tizennégy benevezett labdarúgó mindegyikét szívesen láttuk volna sárga mezben, de sérülések és egyéb elfoglaltságok miatt végül hatan tudtunk megjelenni, külön érdekesség, hogy Gyüre Dániel először védett nálunk tétmeccsen. Kezdőcsapatunk felforgatottsága ellenére mi számítottunk egyértelmű esélyesnek, sokáig az is kétséges volt, hogy ellenfelünk ki tud-e állni, de végül a Túlerőtől kölcsönkért játékosokkal meglett nekik a kellő létszám.
Az erőviszonyok kezdettől fogva érezhetőek voltak, sokkal többet birtokoltuk a labdát, és lövőhelyzetig is gyakran jutottunk el. Viszonylag hamar előnybe is kerültünk, egy szépen kijátszott akció végén a szélről befelé mozgó Tinkó lőtt a léc alá. Védelmünk egy csapatszintű kihagyását ellenfelünk megbosszulta, és kiegyenlített, de nem sokáig örülhettek, mert Hlavacska A. szokásos szólója után Görög ismét minket jutatott előnybe, majd még mindig az első félidőben Tinkó átlövésből is betalált, a 3-1-es eredmény pedig részeredménynek már megnyugtató volt, akkor pedig még nem volt róla szó, hogy a végeredmény is ez lesz.
A második félidőben majdnem végig a kezdőcsapatként megjelölt ötösfogat futkározott, és gyakorlatilag egykapuzott, ám az újabb gól megszerzése mindig valami akadályba ütközött, mely akadály legggyakrabban a kapus volt, vagy egy utolsó rossz megoldás, pontatlan lövés, kicsit hosszú passz, vagy fölösleges csel formájában.
Félreértés ne essék, bőségesen dolgoztunk ki gólveszélyes helyzeteket, valamennyi mezőnyjátékosunk előtt adódott lehetőség a gólszerzésre, csupán azt realizálni
Ellenfelünk egy igazán jó játékosa elöl-hátul sok gondot okozott nekünk, hátvédeink részéről nagy erőt emésztett fel semlegesítése, de Gyüre is bemutatott néhány látványos bravúrt. A további bekapott gólok elhárítása mégis összességében megoldható feladatnak bizonyult, azért is, mert ellenfelünk hátrányban is elsődlegesen a védekezésre koncentrált.
Így aztán további gólokat már nem szereztük, és bár felülmúltuk, mindössze 3-1-re múltuk felül az utolsó helyen álló csapatot. Annyi mentségünk lehet, hogy szűkös keretünkből Hlavacska A. és Görög kisebb sérüléssel bajlódva, magukhoz képest is csak 80%-on teljesítettek, Tinkó pedig egy kicsit a közönségnek is játszott. A három pontnak örülhetünk, de nyilvánvaló, hogy vérmes reményeink valóra váltásához ennél jobb teljesítményre lesz szükség.

Kozelito Tél - Albion 3-1
   kezdő: Gyüre - Hlavacska A., Erdei - Tinkó, Görög
   csere: Petykó
   gól: Tinkó 2, Görög

Megint a fiatalok

Ha májusban a meleg, most a hideg miatt lehetett aggódni a tanár-diák meccs előtt, ám végül szerencsénk volt, eső egy csepp sem esett, a hőmérséklet pedig bár hűvös, de kibírható volt, és így egyik félnek sem adódott meg, hogy az időjárást hibáztassa esetleges sikertelenségért.
Aki nyitott szemmel járt az elmúlt héten az A épület környékén, az eléd sok plakáttal és szórólappal találkozhatott, igazából elég nehezen lehetett nem hallani a kupáról, és még vizsgaidőszak sem volt, így elég sok nézőre számítottunk, ám a helyszínen a tavaszi meccsnél kevesebb, körülbelül húsz néző gyűlt össze. örömteli viszont, hogy a tanári csapatot is több kollégájuk elkísérte, és hangosan buzdította.
Aranylábú fiaink közül a kilépés felé hajló Ángyán és a tanári csapatban szereplő Vaderna kivételével mindenki jelen volt, míg tanáraink keretéből fontos tagok hiányoztak, így bízhattunk abban, hogy ha nem is lesz hengerelés, megfelelő játék esetén ismét győzelmet arathatunk.
Legnagyobb aggodalmat az okozta, hogy hogyan fogjuk pontrúgások után semlegesíteni nálunk jóval magasabb vagy nagyobb tömegű, és igen jól fejelő ellenfeleinket. A két legveszélyesebbnek tartott fejeskirály állandó őrzőt kapott, illetve megbeszéltük azt is, hogy változó képességű labdarúgóink többé-kevésbé annak függvényében fognak pályára lépni, hogy ellenfeleinknek éppen milyen erős sora van fent.
Az 5+1-es rendszerben viszonylag kevés akciót hoztak a kezdő percek, mindkét félnek mindig volt elegendő védekező játékosa, akik meg tudták állítani a másik akcióit. Tanárainknál ez leginkább a Molnár-Gintli hátvédkettős egyértelmű fizikai fölényére épült, ugyanakkor meg kell említeni azt is, hogy kreativitásban és passz játékban is sokat javult tavaszhoz képest a csapat, részben az új igazolások miatt is.
Aranylábú fiaink hátvédkettősét is csak dícséret illetheti, sok veszélyes támadást akasztottak meg jó ütemű szerelésekkel, és jobb labdabirtoklásunk révén enyhe mezőnyfölénybe kerültünk. Ez mintegy tíz perc játék után Palágyi révén érett góllá, támadónk a balszélen viharzott el, majd a hatoson belülről laposan lőtt a hálóba, és még a félidő lezárása előtt Hlavacska Tamás is értékesített egy szélről jövő beadást.
Ha nem is "pörgettük" a cseréket, de igyekeztünk mindenkinek játéklehetőséget adni, így fordult elő, hogy Görög, Nyéki és Petykó egyszerre voltak a pályán, de ezt is elbírtuk, és a közvetlen gólveszélyt így is sikerült távoltartani a kapunktól. De tulajdonképpen szükség is volt a fentebb említett játékosok játékára, hiszen Nyitrai és Hlavacska András bokája nem volt tökéletes állapotban, kevesebbet töltöttek a pályán a tervezettnél, és megmozdulásaikon is néha látszott hogy nicsnenek csúcsformában, bár Hlavacska A. egészen jól el tudta adni lövőcselként a bicegést.
Külön dícséret illeti a kapusokat, mindketten több nagy védést mutattak be, Fehérnél ez a könnyelműségünk miatt üresen kilépő támadók ziccereinek hárítását, a kesztyű nélkül dolgozó Zaharinál pedig Palágyi, Hlavacska T. és Erdei lövéseinek védését jelenti.
Szívünk mélyén még mi is örültünk, hogy ezúttal a tanári csapat is szerzett gólt. Egy bedobás után a hosszú oldalon Tátrai üresen maradt, és közelről kapásból a hálóba lőtt, amiért hatalmas tapsot kapott a jelenlévőktől. De szerencsére csak rövid ideig volt szoros az állás, hiszen egy kontra végén Tinkó keresztpassza üresen találta Hlavacska Tamást, aki rögvest a léc alá küldte a labdát.
És ha ez még nem lett volna elég, a hajrában Nyéki lövése úgy csúszott meg Seláf vállán, hogy a kapust becsapva a bal felső sarokba jutott, legfiatalabb játékosunk is megszerezte tehát első gólját a csapatban, és szó-ami-szó jókorra időzítette, hiszen őt is tapssal jutalmazta a tisztelt publikum. A játékvezetővel ugyan egyeztetni kellett, hogy hány gólnál is tartunk, de végül sikerült meggyőzni.
A hajrára mindkét csapaton jelentkeztek a fáradtság kezdeti jelei, és a mezőnyjátékosok nagy száma sem kedvezett a sok helyzet kialakulásának, ezért a publikumot további gólok helyett szép cselekkel (elsősorban Palágyi révén) és szép szerelésekkel (ebben a műfajban Petykó alkotott leglátványosabban) szórakoztattuk.
Lefújás után a korábbi riválisok sportszerűen megköszönték egymásnak a meccset, a fiatalok pedig késő estig örvendeztek egymásnak, és annak, hogy a vándorkupát megint a mi csapatkapitányunk emelhette magasba.


 Kozelito Tél - Tanárok 4-1

A Kozelito Tél részéről:
   kezdő: Fehér - Tinkó, Erdei - Hlavacska T., Palágyi - Görög
   csere: Hlavacska A., Nyéki, Nyitrai, Petykó
   gól: Hlavacska T. 2, Palágyi, Nyéki

A Tanárok részéről:
   kezdő: Zahari - Molnár, Gintli - Vaderna, Imrényi - Tátrai
   csere: Bárth, Lénárt, Seláf
   gól: Tátrai



Fényképek remélhetőleg majd lesznek.