Elvileg az alsóház első két helyezettje csapott össze, ily módon rangadóról lehetett volna szó, de a kerethirdetés kissé szűkösre sikeredett, ami győzelmi esélyeinket alaposan csökkentette. A helyszínen leigazoltuk Jenkei Dánielt, aki megfelelt a csapatba lépési követelményeknek (legalább 11 elvégzett kredit a magyar BA szakon, és legalább egy vizsga Szegedy-Maszák tanár úrnál), mindössze az az apró probléma adódott, hogy nem szerepeltettük őt a nevezési lapon. Az éles szemű játékvezető ezt egy perc után ki is szúrta (nem volt nehéz, hiszen Jenkei az előző meccsen is játszott), és felkérte a szíves távozásra. A szabályoknak tökélesetesen megfelelt a játékvezető döntése, mégis megkérdőjelezhető, hogy ha már ezer és ezer külsős lépett pályára a bajnokságban büntetlenül, mért pont és mért csak ezt az esetet kellett kiszúrni.
Innentől aztán csapatunk csere nélkül maradt, mezőnyjátékosból előlépett vészkapussal, és négy olyan játékossal akik közül nem mindenki lesz esélyes az aranylabda-szavazáson. Külön hátrány, hogy védelmünk oszlopai maradtak távol. Azok, akik csatárok szoktak lenni, most védekezési tehetségüket csillogtathatták, és egyénileg nem is voltak rosszak, de csapatszinten túl könnyen jöttek át rajtunk. még szerencsénk sem volt, hiszen az első két akcióból két gólt kaptunk, és ellenfeleink hamarosan elérték a négyet is, amivel körülbelül tíz perc után el is dőlt a találkozó.
Félidőben hatgólos hátránynál a kapuscsere mellett döntöttünk, Görög és Tinkó a hölgyszurkolók nagy örömére a pályán cseréltek nadrágot, utóbbi játékos a mezőnyben küzdhetett tovább. Érezhetően javult mezőnybeli játékunk, míg az első félidőben alig jutottunk el lövésig, a másodikban azért már volt erre példa. Sajnos a fáradtság és az eredmény kedvezőtlen alakulása lehetetlenné tette hogy a pályán levők tudásuk legjavát nyújtsák. Ellenfelünk nem állt le, minden akcióból gólt akartak szerezni, és sajnos nem egyszer sikerült is nekik.
Részünkről csatáraink többször helyzetbe, néha ziccerbe kerültek, volt annyi helyzetünk, amennyiből máskor legalább egy-két gólt összeszedünk, de most semmi nem akart bemenni. Végül az a szégyen ért minket, hogy lőtt gól nélkül voltunk kénytelenek elhagyni a pályát. Ilyen majdnem egy éve nem fordult elő velünk.
Blogunk szerkesztőségének meghagyták, hogy erről a meccsről ne írjunk sokat, úgyhogy ezennel be is fejezzük a károgást, inkább a jövőre koncentráljunk.
Kozelito Tél - ELTE SE--Illyés U19 0-11
kezdő: Tinkó - Hlavacska T., Jenkei, Palágyi, Petykó
csere: Görög
gól: -
2012. február 26., vasárnap
2012. február 18., szombat
Osztálynyi különbség
Eredendően háromesélyesnek tűnt a Bandó elleni meccsünk, mi a téli eredmények tekintetében álltunk jól, ellenfeleink a Bölcsész Ligában való osztálykülönbségben bizakodhattak. Számunkra az is egy megpróbáltatás volt, hogy az "András nélküli üzemmódban" mire képes a csapat, mely üzemmódot most egy hónapig gyakorolhatjuk. Így nyilvánvalóan nagyobb teher hárul Erdeire, de Tinkó és Palágyi is csillogtathatja védekezésbeli erényeit. A mostani alkalommal sorainkat erősítette Rápolty is, aki legutóbb a tavaly februári Johanna-kupán szerepelt kozelitós színekben.
Némileg álmos kezdés után látszott, hogy a kezdeményezés a mi kezeinkben van, egy-egy labdaszerzés után két-három villámgyors csatár tört be az ellenfél mögé, ami konstans életveszélyt okozott. Nem is kellett sokáig várni az első gólra, Rápolty csinálta meg magának a helyzetet, lövése a kapufáról Hlavacska Tamás elé került, aki értékesítette a helyzetet.
Ellenfeleink támadásait jó arányban sikerült megszűrnünk, ebben talán Palágyi érdemeit kell kiemelni, akit semmilyen rafinált csellel nem lehetett átverni, de Tinkó és Erdei is sok labdát gyűjtöttek be. Előrefelé pedig gyors csatáraink termelték a gólszerzési alkalmakat, melyek közül előbb Hlavacska Tamás emelt be egyet a bal felső sarokba, majd szép támadás végén Tinkó lövetett egy gólt Göröggel.
Második félidőre ismét pályára került a Rápolty-Erdei páros, akiktől pompás játékot és egymás gólhelyzetbe hozását vártuk. Nos, Erdei gyakran kereste labdával barátját, aki jól megtalálta a réseket, de valami apróság mindig megakadályozta, hogy újabb gólt szerezzen. Ezidőtájt védekezésünk kissé szellősebb volt a kelleténél, nem tudtunk mindent egyből eltakarítani, amit kellett volna, és ha valamelyik csatárunk éppen az indirekt védekezés módszerét választotta, akkor a területet sem tudtuk kellőképpen lezárni. Kaptunk is egy bombagólt, amit kicsivel több határozottsággal talán el lehetett volna kerülni, de csak mérsékelten bánkódtunk, hiszen Palágyi a bekapott gól előtt és után is beköszönt, így közel sem fenyegetett bennünket az a veszély, hogy a győzelmet kiengedjük kezeink közül.
A mérkőzés záró szakaszát mindkét részről sok helyzet jellemezte, amire az egyik oldalon nem lehetünk büszkék, hiszen néha kevés emberrel és túl lazán védekeztünk. Két alkalommal a keresztléc segített ki minket, néhányszor Fehér állt a labda útjába, egyszer pedig Görög becsúszva takarította el az üres kapu felé tartó labdát.
Részünkről dicséret illeti a csapatot a sok helyzet kialakításáért, amire az ellenfél elfáradása miatt is egyre több módunk adódott, de sok olyan helyzetet is kihagytunk, amilyet máskor nem lesz szabad. Most Hlavacska Tamás volt képes még a hálóba találni, amivel mesterhármast ért el.
Kozelito Tél - Bandó Karesz 6-1
kezdő: Fehér - Erdei, Hlavacska T., Palágyi, Rápolty
csere: Görög, Tinkó
gól: Hlavacska T. 3, Palágyi 2, Görög
Némileg álmos kezdés után látszott, hogy a kezdeményezés a mi kezeinkben van, egy-egy labdaszerzés után két-három villámgyors csatár tört be az ellenfél mögé, ami konstans életveszélyt okozott. Nem is kellett sokáig várni az első gólra, Rápolty csinálta meg magának a helyzetet, lövése a kapufáról Hlavacska Tamás elé került, aki értékesítette a helyzetet.
Ellenfeleink támadásait jó arányban sikerült megszűrnünk, ebben talán Palágyi érdemeit kell kiemelni, akit semmilyen rafinált csellel nem lehetett átverni, de Tinkó és Erdei is sok labdát gyűjtöttek be. Előrefelé pedig gyors csatáraink termelték a gólszerzési alkalmakat, melyek közül előbb Hlavacska Tamás emelt be egyet a bal felső sarokba, majd szép támadás végén Tinkó lövetett egy gólt Göröggel.
Második félidőre ismét pályára került a Rápolty-Erdei páros, akiktől pompás játékot és egymás gólhelyzetbe hozását vártuk. Nos, Erdei gyakran kereste labdával barátját, aki jól megtalálta a réseket, de valami apróság mindig megakadályozta, hogy újabb gólt szerezzen. Ezidőtájt védekezésünk kissé szellősebb volt a kelleténél, nem tudtunk mindent egyből eltakarítani, amit kellett volna, és ha valamelyik csatárunk éppen az indirekt védekezés módszerét választotta, akkor a területet sem tudtuk kellőképpen lezárni. Kaptunk is egy bombagólt, amit kicsivel több határozottsággal talán el lehetett volna kerülni, de csak mérsékelten bánkódtunk, hiszen Palágyi a bekapott gól előtt és után is beköszönt, így közel sem fenyegetett bennünket az a veszély, hogy a győzelmet kiengedjük kezeink közül.
A mérkőzés záró szakaszát mindkét részről sok helyzet jellemezte, amire az egyik oldalon nem lehetünk büszkék, hiszen néha kevés emberrel és túl lazán védekeztünk. Két alkalommal a keresztléc segített ki minket, néhányszor Fehér állt a labda útjába, egyszer pedig Görög becsúszva takarította el az üres kapu felé tartó labdát.
Részünkről dicséret illeti a csapatot a sok helyzet kialakításáért, amire az ellenfél elfáradása miatt is egyre több módunk adódott, de sok olyan helyzetet is kihagytunk, amilyet máskor nem lesz szabad. Most Hlavacska Tamás volt képes még a hálóba találni, amivel mesterhármast ért el.
Kozelito Tél - Bandó Karesz 6-1
kezdő: Fehér - Erdei, Hlavacska T., Palágyi, Rápolty
csere: Görög, Tinkó
gól: Hlavacska T. 3, Palágyi 2, Görög
2012. február 12., vasárnap
Új bejegyzés
Az alapszakasz végeztével, ahogy a mezőny, úgy csapatunk is két részre oszlott, fájdalmas módon azonban ez a két rést a hazautazók és a sérültek csoportjait reprezentálja. Talán mindkét halmaz képes lett volna esélyes csapatot kiállítani, ennek következtében helyben levő és egészséges játékosokból alig maradt. Miután az összes lábra állni tudó sérültünket bevetettük, és az összes olyan ismerősünkkel tárgyaltunk, aki legalább fényképen látott már focilabdát, sikerült egy külsőssel hat embert kiállítani, ami elvben alkalmas keret lehetett volna meccsezésre, ha a ugyan sérülések nem hátráltatták volna ezt a hatost is.
A kezdés mindenesetre nem sikerült kifejezetten rosszul, mezőnyben minden hátráltató tényező ellenére partiban voltunk, és az öt perc után pályára lépő Petykó megcsinálta a csodát: első labdaérintéséből átvette Paholics passzát, másodikból pedig kapufás gólt lőtt.
Mint sejteni lehetett, a védekező szekció nem tudta tartani a gól nélküli állapotot, és rövid idő alatt három gólt kaptunk. A hitetlenek ekkor már a tisztes helytállást tűzték volna ki célul a győzelem helyett, de sikerült bizonyítanunk, hogy benne vagyunk a meccsben. Előbb Hlavacska A. cselezte át magát az ellenfél teljes védelmén, és szerzett gólt, majd egy szépen kijátszott kombináció végére Palágyi tett pontot szép távoli lövéssel; és ismét éltek vérmes reményeink.
Sajnos ez is kevés volt a félidei jó eredmény eléréséhez, hiszen a félidő utolsó másodperceiben újabb gólt kaptunk. Innen kétségesnek tűnt, hogy szellemileg és fizikailag egyaránt elfáradó csapatunk képes lesz-e még felállni, de utoljára még sikerült, midőn Hlavacska távoli lövése megtréfálta az ellenfél kapusát, és újra döntetlen állásnak örülhettünk a jó erőkből álló, a tél folyamán ennyire valószínűleg még soha nem erős ellenfél ellen.
A folytatás aztán egyre inkább olyanra sikerült amilyet a keret fizikai állapota alapján várni lehetett. Hlavacska, Görög és Petykó szaporán váltogatták egymást a cserepadon, aszerint, hogy melyikőjüknek fáj valami éppen a legjobban, ami azzal is együttjárt, hogy Palágyi és Paholics számára egyetlen másodpercnyi pihenő sem jutott. Ilyen körülmények között, sajnos nem voltunk képesek olyan produkciót nyújtani, ami komoly meccsen jó eredményre jogosított volna fel minket. Ellenfelünk egyre többször jutott el néha szó szerint sántikáló védőink között a kapunkig, és hiába védett Gyüre néha biztos gólnak látszó lövésket is, volt amivel szemben ő is tehetetlennek bizonyult. A 4-4-es állás után még háromszor.
Ezzel még midnig dobogósok vagyunk az alsóházban, de az éllovashoz képest is hárompontos a lemaradásunk, és igen jó formát kell mutatnunk ahhoz, hogy a jelenlegi helyezést akár megtartani is tudjuk.
Kozelito Tél - Ground Force One 4-7
kezdő: Gyüre - Görög, Hlavacska A., Paholics, Palágyi
csere: Petykó
gól: Hlavacska A. 2, Petykó, Palágyi
A kezdés mindenesetre nem sikerült kifejezetten rosszul, mezőnyben minden hátráltató tényező ellenére partiban voltunk, és az öt perc után pályára lépő Petykó megcsinálta a csodát: első labdaérintéséből átvette Paholics passzát, másodikból pedig kapufás gólt lőtt.
Mint sejteni lehetett, a védekező szekció nem tudta tartani a gól nélküli állapotot, és rövid idő alatt három gólt kaptunk. A hitetlenek ekkor már a tisztes helytállást tűzték volna ki célul a győzelem helyett, de sikerült bizonyítanunk, hogy benne vagyunk a meccsben. Előbb Hlavacska A. cselezte át magát az ellenfél teljes védelmén, és szerzett gólt, majd egy szépen kijátszott kombináció végére Palágyi tett pontot szép távoli lövéssel; és ismét éltek vérmes reményeink.
Sajnos ez is kevés volt a félidei jó eredmény eléréséhez, hiszen a félidő utolsó másodperceiben újabb gólt kaptunk. Innen kétségesnek tűnt, hogy szellemileg és fizikailag egyaránt elfáradó csapatunk képes lesz-e még felállni, de utoljára még sikerült, midőn Hlavacska távoli lövése megtréfálta az ellenfél kapusát, és újra döntetlen állásnak örülhettünk a jó erőkből álló, a tél folyamán ennyire valószínűleg még soha nem erős ellenfél ellen.
A folytatás aztán egyre inkább olyanra sikerült amilyet a keret fizikai állapota alapján várni lehetett. Hlavacska, Görög és Petykó szaporán váltogatták egymást a cserepadon, aszerint, hogy melyikőjüknek fáj valami éppen a legjobban, ami azzal is együttjárt, hogy Palágyi és Paholics számára egyetlen másodpercnyi pihenő sem jutott. Ilyen körülmények között, sajnos nem voltunk képesek olyan produkciót nyújtani, ami komoly meccsen jó eredményre jogosított volna fel minket. Ellenfelünk egyre többször jutott el néha szó szerint sántikáló védőink között a kapunkig, és hiába védett Gyüre néha biztos gólnak látszó lövésket is, volt amivel szemben ő is tehetetlennek bizonyult. A 4-4-es állás után még háromszor.
Ezzel még midnig dobogósok vagyunk az alsóházban, de az éllovashoz képest is hárompontos a lemaradásunk, és igen jó formát kell mutatnunk ahhoz, hogy a jelenlegi helyezést akár megtartani is tudjuk.
Kozelito Tél - Ground Force One 4-7
kezdő: Gyüre - Görög, Hlavacska A., Paholics, Palágyi
csere: Petykó
gól: Hlavacska A. 2, Petykó, Palágyi
2012. február 5., vasárnap
Heroizmus és vállalhatatlanság határán
A sorsdöntő bajnoki forduló után hivatalosak voltunk egy barátságos kupára, mely Emirates Kupa néven vonult be a történelembe. Kétségtelen, hogy ennek a tornának kisebb tétje volt, mint a bajnokikúnak, de mivel szervezett és előre beharangozott eseméy volt, szurkolótoborzással, nevezési díjjal és nevesített csapatokkal, a klubvezetés hivatalos tétmeccsként jegyezte fel azt a három meccset, ami fiainkra várt.
Sajnos a keret a délutánihoz képest erősen meggyengült, hat emberrel, azaz egy cserével igen nagy rizikót jelentett kiállni egy tornára. Részünkről a Fehér - Hlavacska A., Petykó - Tinkó - Görög, Palágyi alapfelállás volt jellemző, természetesen 4+1-ben, de mégis ez a felállás a mérvadó, mert az éppen pihenő játékos posztjának megfelelően Tinkó a védelemhez vagy a támadósorhoz csatlakozott.
Első meccsünkön a Zöld Sasok FC ellen kifejezetten gyengén játszott a csapat, elszórt labdák, felelőtlen és lusta helyezkedés és fejetlen futkározás jellemezték játékunkat. Szerencsére játékban még így is sikerült ellenfelünk fölé nőni, és Tinkó lövésével átmenetileg meg is szereztük a vezetést, azért csak átmenetileg, mert könnyelműségünk révén szünetre már 1-1 volt az állás. Mivel azonban dobogóra akartunk kerülni a tornán, a második játékrészre összeszedtük magunkat, ha nem is parádés, de vállalható játékkal, Görög és Hlavacska játékkal végül behúztuk a meccset (3-1). Külön öröm, hogy a második félidőben nemhogy gólt nem kaptunk, de igazán veszélyes lövéssel sem kellett számolnia Fehérnek, aki így versenyben maradt a legjobb kapus címéért.
Nyilvánvalóan második meccsünk, a HajCsatok elleni derbi tűnt legkeményebbnek, amit tulajdonképpen előrehozott döntőnek is titulálhattunk. Kezdeni nem kezdtünk rosszul, egyértelműen jobban játszottunk, mint a torna első meccsén, voltak szépen felépített passzos akcióink. Kétszer szereztünk vezetést - a gólt mindkétszer Hlavacska, az asszisztokat Görög jegyezte - de mindkétszer csak rövid ideig örülhettünk, mert jött az egyenlítés. A második félidőre aztán egyértelműen testileg-szellemileg elfáradt a csapat, futómennyiségben és koncentrációban egyértelműen alulmaradtunk, ezek következtében pedig egy szabadrúgás-kombináció és két kontra után szerzett gólokkal 5-2-re elhúztak ellenfeleink. Érthető okokból már 3-2-nél sem sokat törődtünk a védekezéssel, de még felépített támadásoknál is többnyire csak két mezőnyjátékos ment vissza saját térfelünkre, ami egyenes úton magával további bekapott gólokat. A hajrában egy kavarodás után Hlavacska belőtte harmadik gólját, de ezzel együtt sem volt olyan a játék képe, ami alapján a fordítás reálisnak tűnt volna. Bele kellett tehát nyugodnunk a vereség tényébe (3-5) egy olyan találkozón, ami tét és presztízs szempontjából egyaránt fontos lett volna behúzni. És lehetetlen sem lett volna.
Szünet nélkül következett tépázott, fáradt, ezer sebből vérző csapatunk harmadik, utolsó megmérettetése a Traktor FC ellen. Szerencsére Tinkó mindjárt az első percekben kiosztott két gólpasszt, egyet Palágyi, egyet Görög részére, amivel szinte el is dőlt a találkozó. Szükség is volt az előnyre, mert játékosaink nagy része ekkor már csak támolygott a pályán, futást csak a legritkább esetben regisztrálhattak a statisztikusok. Csapatunknak negyedik meccsét játszotta aznap, de Tinkó és Hlavacska már ötödjére léptek pályára. Kis túlzással írásbeli kérelmet kellett benyújtani tíz percre előre, hogy valaki lemehessen cserének, akkora volt a sor. Hlavacska rá is sérült a bokájára, amivel tartósan kibérelte magának a cserepadot, de a többieknek is mind fájt valamije, kinek térde, kinek lábujja, csak a Kozelito szent neve tartotta a lelket. Palágyi egyedül megoldotta a támadásokat, kétszer lehagyta az egész védelmet és további két gólt szerzett, míg saját kapunk előtt egy szerencsétlenül megpattanó lövés és egy szép fejes szomorított bennünket (4-2 a félidőben). Ekkor Fehér és Görög helyet cseréltek azzal a céllal, hogy kapusunknak is legyen alkalma gólokat szerezni. Időközben Petykó is megsérült, és maga helyett a sérült Hlavacskát küldte fel a pályára, aki lépni is alig tudott, de valahogy mégis sorra fülelte le a felpasszokat, valószínűleg a labdába épített mágnes és az acélbetétes bakancsa révén. Gólszerzés tekintetében Palágyi előbb még magának kaparta ki a gesztenyét, de aztán költőtársának is adott egy olyan gólpasszt, ami után neki már csak be kellett gyömöszölni a pettyest a kiskorú kapus hálójába. Mivel sikerült a művelet, elmondhatja, hogy másfél év kapuskodás után szerzett újra gólt csapatunkban. A két félidő két kapusa még a félpálya közelében pacsizott középkezdésnél, amit ellenfeleink egyből kapura íveltek, újdonsült hálóőrünknek igen nagyot kellett nyújtóznia, hogy fölé tudja ütni a kísérletet. Aztán volt, ami rajta is kifogott, majd a hajrában ellenfelünk csatára egy szöglet után kijelentette, hogy őt faltolták, és ez büntető. Valószínűleg nincs olyan bíró a földkerekségen aki befújta volna, de ez most bemondásra ment, amiből büntető lett, és gól is. De aggodalomra nem sok ok volt, Palágyi még egyszer nekiiramodott, és szabálytalanul sem lehetett megállítani, így meglőtte ötödik gólját is. Ezzel győzelmünk teljessé vált (7-4).
Összességében ez a második helyre volt elegendő. Elvileg szép, a résztvevő csapatok erejének ismeretében lehetett volna jobb is. A csapaton belül egyöntetű vélemény, hogy ha "az egyik Tomi" itt van, akkor nyerünk.
Az Emirates Kupán megjelentek: Fehér, Görög, Hlavacska A., Palágyi, Petykó, Tinkó
gól: Palágyi 5, Hlavacska A. 4, Görög 2, Tinkó, Fehér
Sajnos a keret a délutánihoz képest erősen meggyengült, hat emberrel, azaz egy cserével igen nagy rizikót jelentett kiállni egy tornára. Részünkről a Fehér - Hlavacska A., Petykó - Tinkó - Görög, Palágyi alapfelállás volt jellemző, természetesen 4+1-ben, de mégis ez a felállás a mérvadó, mert az éppen pihenő játékos posztjának megfelelően Tinkó a védelemhez vagy a támadósorhoz csatlakozott.
Első meccsünkön a Zöld Sasok FC ellen kifejezetten gyengén játszott a csapat, elszórt labdák, felelőtlen és lusta helyezkedés és fejetlen futkározás jellemezték játékunkat. Szerencsére játékban még így is sikerült ellenfelünk fölé nőni, és Tinkó lövésével átmenetileg meg is szereztük a vezetést, azért csak átmenetileg, mert könnyelműségünk révén szünetre már 1-1 volt az állás. Mivel azonban dobogóra akartunk kerülni a tornán, a második játékrészre összeszedtük magunkat, ha nem is parádés, de vállalható játékkal, Görög és Hlavacska játékkal végül behúztuk a meccset (3-1). Külön öröm, hogy a második félidőben nemhogy gólt nem kaptunk, de igazán veszélyes lövéssel sem kellett számolnia Fehérnek, aki így versenyben maradt a legjobb kapus címéért.
Nyilvánvalóan második meccsünk, a HajCsatok elleni derbi tűnt legkeményebbnek, amit tulajdonképpen előrehozott döntőnek is titulálhattunk. Kezdeni nem kezdtünk rosszul, egyértelműen jobban játszottunk, mint a torna első meccsén, voltak szépen felépített passzos akcióink. Kétszer szereztünk vezetést - a gólt mindkétszer Hlavacska, az asszisztokat Görög jegyezte - de mindkétszer csak rövid ideig örülhettünk, mert jött az egyenlítés. A második félidőre aztán egyértelműen testileg-szellemileg elfáradt a csapat, futómennyiségben és koncentrációban egyértelműen alulmaradtunk, ezek következtében pedig egy szabadrúgás-kombináció és két kontra után szerzett gólokkal 5-2-re elhúztak ellenfeleink. Érthető okokból már 3-2-nél sem sokat törődtünk a védekezéssel, de még felépített támadásoknál is többnyire csak két mezőnyjátékos ment vissza saját térfelünkre, ami egyenes úton magával további bekapott gólokat. A hajrában egy kavarodás után Hlavacska belőtte harmadik gólját, de ezzel együtt sem volt olyan a játék képe, ami alapján a fordítás reálisnak tűnt volna. Bele kellett tehát nyugodnunk a vereség tényébe (3-5) egy olyan találkozón, ami tét és presztízs szempontjából egyaránt fontos lett volna behúzni. És lehetetlen sem lett volna.
Szünet nélkül következett tépázott, fáradt, ezer sebből vérző csapatunk harmadik, utolsó megmérettetése a Traktor FC ellen. Szerencsére Tinkó mindjárt az első percekben kiosztott két gólpasszt, egyet Palágyi, egyet Görög részére, amivel szinte el is dőlt a találkozó. Szükség is volt az előnyre, mert játékosaink nagy része ekkor már csak támolygott a pályán, futást csak a legritkább esetben regisztrálhattak a statisztikusok. Csapatunknak negyedik meccsét játszotta aznap, de Tinkó és Hlavacska már ötödjére léptek pályára. Kis túlzással írásbeli kérelmet kellett benyújtani tíz percre előre, hogy valaki lemehessen cserének, akkora volt a sor. Hlavacska rá is sérült a bokájára, amivel tartósan kibérelte magának a cserepadot, de a többieknek is mind fájt valamije, kinek térde, kinek lábujja, csak a Kozelito szent neve tartotta a lelket. Palágyi egyedül megoldotta a támadásokat, kétszer lehagyta az egész védelmet és további két gólt szerzett, míg saját kapunk előtt egy szerencsétlenül megpattanó lövés és egy szép fejes szomorított bennünket (4-2 a félidőben). Ekkor Fehér és Görög helyet cseréltek azzal a céllal, hogy kapusunknak is legyen alkalma gólokat szerezni. Időközben Petykó is megsérült, és maga helyett a sérült Hlavacskát küldte fel a pályára, aki lépni is alig tudott, de valahogy mégis sorra fülelte le a felpasszokat, valószínűleg a labdába épített mágnes és az acélbetétes bakancsa révén. Gólszerzés tekintetében Palágyi előbb még magának kaparta ki a gesztenyét, de aztán költőtársának is adott egy olyan gólpasszt, ami után neki már csak be kellett gyömöszölni a pettyest a kiskorú kapus hálójába. Mivel sikerült a művelet, elmondhatja, hogy másfél év kapuskodás után szerzett újra gólt csapatunkban. A két félidő két kapusa még a félpálya közelében pacsizott középkezdésnél, amit ellenfeleink egyből kapura íveltek, újdonsült hálóőrünknek igen nagyot kellett nyújtóznia, hogy fölé tudja ütni a kísérletet. Aztán volt, ami rajta is kifogott, majd a hajrában ellenfelünk csatára egy szöglet után kijelentette, hogy őt faltolták, és ez büntető. Valószínűleg nincs olyan bíró a földkerekségen aki befújta volna, de ez most bemondásra ment, amiből büntető lett, és gól is. De aggodalomra nem sok ok volt, Palágyi még egyszer nekiiramodott, és szabálytalanul sem lehetett megállítani, így meglőtte ötödik gólját is. Ezzel győzelmünk teljessé vált (7-4).
Összességében ez a második helyre volt elegendő. Elvileg szép, a résztvevő csapatok erejének ismeretében lehetett volna jobb is. A csapaton belül egyöntetű vélemény, hogy ha "az egyik Tomi" itt van, akkor nyerünk.
Az Emirates Kupán megjelentek: Fehér, Görög, Hlavacska A., Palágyi, Petykó, Tinkó
gól: Palágyi 5, Hlavacska A. 4, Görög 2, Tinkó, Fehér
Elmaradt a bravúr
Ezen a héten nem kellett külön motiválni a tisztelt tagokat a soros rangadó előtt, hiszen mindenki tudta, hogy győzelem esetén bejutunk a felsőházba, ami soha nem látott dicsőséget hozott volna sokak által szeretett csapatunknak.
Ennek megfelelően nem is játszottunk rosszul, az erősebbnek tartott ellenféllel szemben a játék első szakaszában egyenrangú félnek bizonyultunk, ami labdabirtoklásban és gólszerzési lehetőségekben körülbelül azonos produktumot jelent. Részünkről Palágyi és Hlavacska Tamás került ziccerbe, de egyikőjük sem tudott élni a lehetőséggel. Megmelítendő még, de csak a legenda kedvéért, hogy Palágyi a játékvezetővel is elméleti természetű nézeteltérésbe keveredett annak a kérdésnek tekintetében, hogy mennyit illik beszélnie egy focistának meccs közben, melynek két alkalommal gyakorlati következménye (szabadrúgás ellenfeleink javára) is lett.
Mintegy 15 perc játék után aztán egy átlövés beakadt az általunk védelmezett kapu jobb felső sarkába. nem biztos, hogy emiatt, de a félidő hátralevő részében és a második félidő elején zavartan játszott a csapat, nem úgy néztünk ki, mint aki képes a fordításra, ráadásul egyes taktikai elemek hasznossága, mint amilyen Hlavacska András csatárként való szerepeltetése, erősen vitatott.
Félidőben érezvén, hogy nem minden jó, összedugtuk fejünket, és sok okosságot kifundáltunk, ám valóra váltani nem igazán sikerült ezeket, mert a kezdés után egy perc alatt két gólt is beszedtünk, melyhez rossz helyezkedésünk is tevékenyen hozzájárult.
Hogy ekkor eldőlt-e már a meccs, és vele a továbbjutás, az vitatható, de a pályán még ekkor is mindent megtettünk azért, hogy magunk javára fordítsuk az eredményt. Egy szép kiugratás után Hlavacska Tamás a hosszú sarokba lőtte szokásosnak mondható gólját, de ezen kívül nagyon ritka volt, hogy közvetlen gólhelyzetet tudtunk kialakítani, hiszen ellenfelünk minden eszközt bevetett, hogy távol tartson minket kapujától. Még ellenfeleinknek volt néhány hatalmas gólhelyzete, amelyeknél vagy kapusunk, vagy a szerencse mentett meg minket az újabb bekapott góltól.
Az utolsó percben aztán Hlavacska Tamás megint egyedül találta magát a kapuval szemben, és faragott egy pöttyöt lemaradásunkból, de a hátralevő idő mindössze arra volt elegendő, hogy megbeszéljük, milyen figurát csináljunk, semmi egyébre.
Nem sikerült tehát az újabb bravúr, nem sikerült bejutnunk a felsőházba. De nem foszlottak szerteszét álmaink, hiszen a feljutásra csak lehetőségként gondoltunk, és nem elvárásként. Az alapszakasz egészét tekintve így is túlteljesítettük magunkat, az alsóházban pedig nagyon szépnek és elérhetőnek tűnik a dobogós helyezés, főleg úgy, hogy jelenleg második helyen állunk az alsóházi tabellán.
Kozelito Tél - Folk Boys 2-3
kezdő: Fehér - Erdei, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi
csere: Petykó, Tinkó
gól: Hlavacska T. 2
Ennek megfelelően nem is játszottunk rosszul, az erősebbnek tartott ellenféllel szemben a játék első szakaszában egyenrangú félnek bizonyultunk, ami labdabirtoklásban és gólszerzési lehetőségekben körülbelül azonos produktumot jelent. Részünkről Palágyi és Hlavacska Tamás került ziccerbe, de egyikőjük sem tudott élni a lehetőséggel. Megmelítendő még, de csak a legenda kedvéért, hogy Palágyi a játékvezetővel is elméleti természetű nézeteltérésbe keveredett annak a kérdésnek tekintetében, hogy mennyit illik beszélnie egy focistának meccs közben, melynek két alkalommal gyakorlati következménye (szabadrúgás ellenfeleink javára) is lett.
Mintegy 15 perc játék után aztán egy átlövés beakadt az általunk védelmezett kapu jobb felső sarkába. nem biztos, hogy emiatt, de a félidő hátralevő részében és a második félidő elején zavartan játszott a csapat, nem úgy néztünk ki, mint aki képes a fordításra, ráadásul egyes taktikai elemek hasznossága, mint amilyen Hlavacska András csatárként való szerepeltetése, erősen vitatott.
Félidőben érezvén, hogy nem minden jó, összedugtuk fejünket, és sok okosságot kifundáltunk, ám valóra váltani nem igazán sikerült ezeket, mert a kezdés után egy perc alatt két gólt is beszedtünk, melyhez rossz helyezkedésünk is tevékenyen hozzájárult.
Hogy ekkor eldőlt-e már a meccs, és vele a továbbjutás, az vitatható, de a pályán még ekkor is mindent megtettünk azért, hogy magunk javára fordítsuk az eredményt. Egy szép kiugratás után Hlavacska Tamás a hosszú sarokba lőtte szokásosnak mondható gólját, de ezen kívül nagyon ritka volt, hogy közvetlen gólhelyzetet tudtunk kialakítani, hiszen ellenfelünk minden eszközt bevetett, hogy távol tartson minket kapujától. Még ellenfeleinknek volt néhány hatalmas gólhelyzete, amelyeknél vagy kapusunk, vagy a szerencse mentett meg minket az újabb bekapott góltól.
Az utolsó percben aztán Hlavacska Tamás megint egyedül találta magát a kapuval szemben, és faragott egy pöttyöt lemaradásunkból, de a hátralevő idő mindössze arra volt elegendő, hogy megbeszéljük, milyen figurát csináljunk, semmi egyébre.
Nem sikerült tehát az újabb bravúr, nem sikerült bejutnunk a felsőházba. De nem foszlottak szerteszét álmaink, hiszen a feljutásra csak lehetőségként gondoltunk, és nem elvárásként. Az alapszakasz egészét tekintve így is túlteljesítettük magunkat, az alsóházban pedig nagyon szépnek és elérhetőnek tűnik a dobogós helyezés, főleg úgy, hogy jelenleg második helyen állunk az alsóházi tabellán.
Kozelito Tél - Folk Boys 2-3
kezdő: Fehér - Erdei, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi
csere: Petykó, Tinkó
gól: Hlavacska T. 2
2012. január 29., vasárnap
Megint nincs cím
Az utóbbi hetekben fixre lehetett venni, hogy ki az a hét ember, aki ott ember aki megjelenik meccsen, amihez jó esetben Tinkó is csatlakozik, így taktikánk, összeállításunk meccsről-meccsre gyakorlatilag azonos, túl azon, hogy a pályán levők már a megfoganás előtt tisztában vannak egymás gondolataival. Ezen a meccsen nevezett játékos is megjelent, és hamarosan a kezdőcsapatban találta magát, míg házi gólkirályunk, mint bevetésre váró adu ász a cserepadon kezdett.
Kezdetben többet birtokoltuk a labdát, annak is köszönhetően, hogy ellenfeleink átengedték nekünk a teret, és többször el is jutottunk a kapura lövésig. Ezzel leggyakrabban Hlavacska András próbálkozott, de ezúttal nem alkotott olyan maradandót, mint némely korábbi legendás bombájával. Előnybe kerülés helyett rövid idő alatt háromszor becsődölt mezőnybeli védelmünk, az így kialakult ziccerek közül az elsőt fehér még hárította, a másik kettőnél viszont már kész tények elé volt állítva.
A következőkben is képesek voltunk nagy helyzeteket kialakítani, de Erdei és Hlavacska Tamás hatalmas helyzeténél is menteni tudott ellenfelünk sérülésből visszatérő kapusa. A három csere számtalan taktikai variáció kipróbálására adott alkalmat, és némelyik összeállítás mezőnyben néha még hatékonynak is tűnt, de sajnos egyszer megint rosszul téblábolt védelmünk, aminek a harmadik bekapott gól lett a következménye; hallhatták is védőink, hogy akkor mégis mit nézzenek legyenek oly' kedvesek.
Annyi apró örömünk lehetett, hogy Hlavacska tamás még a félidő előtt meglőtte lassan szokásossá váló védő mellett meghúzós, majd hosszúba bikázós gólját, ami miatt még nem tűnt teljesen reménytelennek a mérkőzés.
A második játékrészben megpróbáltunk a letámadással is, annyit sikerült elérni, hogy többet volt a labda az ellenfél térfelén, támadásépítésben hozott döntéseink között egyaránt szerepeltek jó, rossz és vitatott döntések (utóbbira klasszikus példa a fejre ívelt bedobás) de hiába, ha ellenfelünk kapusával nem tudtunk elbánni. Illetve hátul is volt egy kis bizonytalanságunk, ami abban nyilvánult meg, hogy amikor az ellenfél csatára üresen (!) lőhetett, a Fehéren lelassuló labdára senki sem érkezett időben, és másodpercekig figyelhette a publikum, hogy a félig már kivédett labda átvánszorog a gólvonalon (1-4). Két perccel később egy ugyanilyen lecsorgó labda okozott gondot, ismét nem érkezett közülünk senki, szerencsénkre a pirosmezes csatár a keresztlécet találta el.
A hajrában nagyon nyomtunk, mert mi mást is tehettünk volna, de helyzeteinket általában nem koronázta siker. Ez alól az egyetlen kivétel, amikor Hlavacska T. lövése a rövid oldali kapufáról kipattanva a gólvonal előtt gurult végig, mígnem Palágyi a gólvonalon túlra segítette a játékszert. Ez lelkesítőleg hatott, az utolsó öt percet is jól megnyomtuk, de nemhogy kiegyenlíteni, hanem az állást tovább szépíteni sem sikerült az idővel felettébb rutinosan gazdálkodó ellenféllel szemben.
A meccset elemző szindikátus arra a következtetésre jutott, hogy mindössze a védekezéssel és a támadással adódtak gondok a mai meccsen, minden más nagyjából egészében megfelelt. Hogy ezeket a jelentéktelen problémákat mégis hogyan lehetne kiküszöbölni, arról még folynak a viták. Az viszont biztos, hogy a jövő héten nyernünk kell a Folk Boys ellen. A képlet egyszerű: Győzelemmel bejutunk a felsőházba, más eredménnyel nem.
Kozelito Tél - Stadion FC 2-4
kezdő: Fehér - Erdei, Hlavacska A., Palágyi, Tinkó
csere: Görög, Hlavacska T., Petykó
gól: Hlavacska T., Palágyi
 |
| Egy pillanat a mezőnyjátékból |
A következőkben is képesek voltunk nagy helyzeteket kialakítani, de Erdei és Hlavacska Tamás hatalmas helyzeténél is menteni tudott ellenfelünk sérülésből visszatérő kapusa. A három csere számtalan taktikai variáció kipróbálására adott alkalmat, és némelyik összeállítás mezőnyben néha még hatékonynak is tűnt, de sajnos egyszer megint rosszul téblábolt védelmünk, aminek a harmadik bekapott gól lett a következménye; hallhatták is védőink, hogy akkor mégis mit nézzenek legyenek oly' kedvesek.
Annyi apró örömünk lehetett, hogy Hlavacska tamás még a félidő előtt meglőtte lassan szokásossá váló védő mellett meghúzós, majd hosszúba bikázós gólját, ami miatt még nem tűnt teljesen reménytelennek a mérkőzés.
A második játékrészben megpróbáltunk a letámadással is, annyit sikerült elérni, hogy többet volt a labda az ellenfél térfelén, támadásépítésben hozott döntéseink között egyaránt szerepeltek jó, rossz és vitatott döntések (utóbbira klasszikus példa a fejre ívelt bedobás) de hiába, ha ellenfelünk kapusával nem tudtunk elbánni. Illetve hátul is volt egy kis bizonytalanságunk, ami abban nyilvánult meg, hogy amikor az ellenfél csatára üresen (!) lőhetett, a Fehéren lelassuló labdára senki sem érkezett időben, és másodpercekig figyelhette a publikum, hogy a félig már kivédett labda átvánszorog a gólvonalon (1-4). Két perccel később egy ugyanilyen lecsorgó labda okozott gondot, ismét nem érkezett közülünk senki, szerencsénkre a pirosmezes csatár a keresztlécet találta el.
 |
| Nem volt megállás, nem is volt pihenő |
A meccset elemző szindikátus arra a következtetésre jutott, hogy mindössze a védekezéssel és a támadással adódtak gondok a mai meccsen, minden más nagyjából egészében megfelelt. Hogy ezeket a jelentéktelen problémákat mégis hogyan lehetne kiküszöbölni, arról még folynak a viták. Az viszont biztos, hogy a jövő héten nyernünk kell a Folk Boys ellen. A képlet egyszerű: Győzelemmel bejutunk a felsőházba, más eredménnyel nem.
Kozelito Tél - Stadion FC 2-4
kezdő: Fehér - Erdei, Hlavacska A., Palágyi, Tinkó
csere: Görög, Hlavacska T., Petykó
gól: Hlavacska T., Palágyi
2012. január 21., szombat
Újabb bravúrpont
Szem előtt tartva, hogy mi elvileg még mindig kiscsapatnak számítunk a nagyok között, a listát vesztett pont nélkül vezető Szigeti veszedelem ellen sok dologra számítottunk, de pontszerzésre éppenséggel nem. Céljaink között a közhelyszámba menő tisztes helytállás mellett az szerepelt, hogy "Büféstomi" ellenfelünk egyik támadója ne találjon be a vele köztudottan cimboraságban álló Fehér hálójába.
A meccset esélytelenségünk valószínű voltával és némileg felforgatott csapattal kezdtük, de két perc csúszással Erdei is befutott, és váltotta a téli vegyes nyavalyatörés miatt addigra cserét kérő Petykót. Szokásos "kezdő" négyesünk mezőnyben nem játszott alárendelt szerepet, ami nem jelenti azt, hogy nem voltak meleg pillanatok a kapunk előtt, de ellenfelünknek legjobbjait is képesek voltunk megállítani, ha egy-az-egy elleni párharcra került sor, és mi magunk is képesek voltunk eljutni az egyik legnagyobb nagycsapat kapujáig. Támadásaink elsősorban két csatárunk gyorsaságára épültek, amit kellően ki tudtunk használni, de helyzetkihasználásunk ezúttal elmaradt a tökéletestől, illetve ellenfelünk kapusa védett ziccereket híréhez méltóan.
Hátul viszonylag fegyelmezettek voltunk, ennek köszönhetően az első tíz-tizenöt percben talán még több gólveszélyes helyzetünk is volt, mint a listavezetőnek. Ám egy alkalommal egy gonosz, pattogós beadás megtréfálta kapusunkat, a mögötte álló csatár pedig közelről a hálónkba lőtt. Némi csalódottság látszott az arcokon, a Nemzeti Sport tudósítója már fel is jegyezte, hogy "a kihagyott helyzetek megbosszulták magukat", de két perccel később Hlavacska Tamás éles szögből bevette a túloldali kaput (1-1), és a félidőből még hátralevő néhány percre is támadásban maradtunk, amivel jeleztük, hogy szíveinket nem törte össze a gól.
Jellemző, hogy félidőben ezúttal nem tudtuk milyen indokkal lebarmolni egymást, legfeljebb a helyzetkihasználás arányának jobbá tételét tudtuk célul kitűzni.
A kezdő négyesünknek legalább három tagja klasszis formát mutatott (az, hogy Fehér kezdő, és hogy ő klasszis formát mutat, az általános gyakorlat), de minden pályán levő játékosunk mentálisan erős volt, képes volt felnőni a feladathoz, és hozzátenni a maga részét a csapatjátékhoz.
Ha a második félidőben talán kicsit többet volt is a labda ellenfeleinknél, mi is többször jeleztük, hogy benne vagyunk a meccsben, többször riogattuk a feketéket veszélyes lövésekkel, többször sikerült védelmük mögé kerülnünk. legveszélyesebb talán az volt, amikor Hlavacska András és Palágyi ugrottak ki egy védővel szemben, utóbbi játékos lövését aztán a kapufa hatástalanította. De ha ez nem lett volna elég, öt perccel a vége előtt Hlavacska Tamás lefutotta védőjét, majd a hosszú felső sarokba verte vezető gólunkat. Majd felrobbant a stadionnak az a része, ahol szurkolóink álltak, hihetetlen bravúrnak tűnt, hogy megverhetjük a bajnokság egyik legfőbb esélyesét.
Természetesen ellenfeleink hatalmas nyomás alá helyezték kapunkat, de távoli lövésekkel a mai napon nem lehetett Fehéren kifogni, a szélről érkező beadásokra pedig az utolsó pillanatban mindig érkezett valaki, aki menteni tudott. Legalábbis eleinte... mert két perccel lefújás előtt a mélységből érkező hátvédre senki nem figyelt, ő pedig megszerezte az egyenlítő találatot.
Lefújás után némely játékosaink elkeseredettségüknek adtak hangot, amiért kiengedtük kezünkből a győzelmet, de hát ki ne írta volna alá meccs előtt a döntetlent? A játékot elnézve pedig eredménytől függően büszkék lehetünk magunkra. Ellenfelünk reprezentáns figurái is gratuláltak nekünk játékunkhoz, amely méltó volt arra, hogy pontot szerezzünk a bölcsész A-liga címvédője, a Téli Bajnokság listavezetője ellen. Márpedig most nem úgy szereztünk pontot, mint a Polszki ellen, hogy két helyzetünkből kettőt rúgunk be, és a többit kibekkeljük, hanem mezőnybeli játékban is nagyjából egyenrangú ellenfelei voltunk papíron sokkal erősebb ellenfelünknek.
Illetve van még valami, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni, ez pedig Hlavacska Tamás gólzivatara. Csatárunk ma játszotta harmincadik meccsét sárga-fekete mezben, és ezalatt negyvenegy gól elkövetése tapad nevéhez. A borzasztóan erős Téli Bajnokságban pedig idén az eddigi öt forduló alatt négy meccsen játszva ért el nyolc gólt, amivel vezeti az A csoport góllövőlistáját.
Kozelito Tél - Szigeti veszedelem 2-2
kezdő: Fehér - Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Petykó
csere: Erdei, Görög
gól: Hlavacska T. 2
 |
| Aranylábú fiaink küzdelme a sztárgárda ellen |
Hátul viszonylag fegyelmezettek voltunk, ennek köszönhetően az első tíz-tizenöt percben talán még több gólveszélyes helyzetünk is volt, mint a listavezetőnek. Ám egy alkalommal egy gonosz, pattogós beadás megtréfálta kapusunkat, a mögötte álló csatár pedig közelről a hálónkba lőtt. Némi csalódottság látszott az arcokon, a Nemzeti Sport tudósítója már fel is jegyezte, hogy "a kihagyott helyzetek megbosszulták magukat", de két perccel később Hlavacska Tamás éles szögből bevette a túloldali kaput (1-1), és a félidőből még hátralevő néhány percre is támadásban maradtunk, amivel jeleztük, hogy szíveinket nem törte össze a gól.
Jellemző, hogy félidőben ezúttal nem tudtuk milyen indokkal lebarmolni egymást, legfeljebb a helyzetkihasználás arányának jobbá tételét tudtuk célul kitűzni.
A kezdő négyesünknek legalább három tagja klasszis formát mutatott (az, hogy Fehér kezdő, és hogy ő klasszis formát mutat, az általános gyakorlat), de minden pályán levő játékosunk mentálisan erős volt, képes volt felnőni a feladathoz, és hozzátenni a maga részét a csapatjátékhoz.
Ha a második félidőben talán kicsit többet volt is a labda ellenfeleinknél, mi is többször jeleztük, hogy benne vagyunk a meccsben, többször riogattuk a feketéket veszélyes lövésekkel, többször sikerült védelmük mögé kerülnünk. legveszélyesebb talán az volt, amikor Hlavacska András és Palágyi ugrottak ki egy védővel szemben, utóbbi játékos lövését aztán a kapufa hatástalanította. De ha ez nem lett volna elég, öt perccel a vége előtt Hlavacska Tamás lefutotta védőjét, majd a hosszú felső sarokba verte vezető gólunkat. Majd felrobbant a stadionnak az a része, ahol szurkolóink álltak, hihetetlen bravúrnak tűnt, hogy megverhetjük a bajnokság egyik legfőbb esélyesét.
 |
| Petykó tisztáz |
Lefújás után némely játékosaink elkeseredettségüknek adtak hangot, amiért kiengedtük kezünkből a győzelmet, de hát ki ne írta volna alá meccs előtt a döntetlent? A játékot elnézve pedig eredménytől függően büszkék lehetünk magunkra. Ellenfelünk reprezentáns figurái is gratuláltak nekünk játékunkhoz, amely méltó volt arra, hogy pontot szerezzünk a bölcsész A-liga címvédője, a Téli Bajnokság listavezetője ellen. Márpedig most nem úgy szereztünk pontot, mint a Polszki ellen, hogy két helyzetünkből kettőt rúgunk be, és a többit kibekkeljük, hanem mezőnybeli játékban is nagyjából egyenrangú ellenfelei voltunk papíron sokkal erősebb ellenfelünknek.
Illetve van még valami, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni, ez pedig Hlavacska Tamás gólzivatara. Csatárunk ma játszotta harmincadik meccsét sárga-fekete mezben, és ezalatt negyvenegy gól elkövetése tapad nevéhez. A borzasztóan erős Téli Bajnokságban pedig idén az eddigi öt forduló alatt négy meccsen játszva ért el nyolc gólt, amivel vezeti az A csoport góllövőlistáját.
Kozelito Tél - Szigeti veszedelem 2-2
kezdő: Fehér - Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Petykó
csere: Erdei, Görög
gól: Hlavacska T. 2
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)