Behúzva, mint a kézifék

Vélhetően utoljára, vagy legalábbis sok időre utoljára játszott együtt az a csapat, ami az elmúlt hónapokban klasszikussá lett, és oly sok legendás sikert ért el. Ez a patetikusság enyhébb formában a meccs előtti beszélgetésben is megjelent, bár akkor Erdei búcsúját hangoztattuk. Kiváló játékosunk a tavaszt külföldön tölti, az őszi félévben pedig vélhetően az Erasmus-ösztöndíjak fogják tizedelni tagjaink létszámát.
A pátosz mellett a megilletődöttség és tanácstalanság is érezhető volt fiainkon, ugyanis ellenfélnek olyan csapatot kaptunk, akit még soha senki nem látott, akik ellen még soha senki a világon nem játszott, és akiknek még a valódi csapatnevét se tudtuk, hiszen a sorsolásban is az ősszel szereplő, azóta visszalépett Albion nevét örökölték meg ideiglenesen.
Információk hiányában nem maradt más lehetőségünk, minthogy a saját játékunkat játsszuk. Őszintén szólva nem is ment rosszul, mert egy perc sem telt el a játékból, amikor Tinkó szerezte vissza az egyszer már elvesztett labdát a hatos szélénél, beadása után pedig Hlavacska Tamás a hálóba talált. Néhány perccel később, ismét letámadásunknak köszönhetően az ünnepelt Erdei lőhetett távolról, és ha már megtehette, jó nagy bombagólt akasztott.
Nagyrészt kétgólos előnyünk megszerzése után is mi támadtunk, sőt leginkább csak mi. A labdabirtoklásunk a Barcelona legszebb időszakait idézte. Igen gyakran sikerült még a támadó térfélen labdát szereznünk, és De némely kulcsjátékosunk nem hozta a csúcsformát, és a helyzetkihasználásunk is elmaradt a tökéletestől is, de attól is, amit jobb időkben produkálni szoktunk.
Az első félidőben Tinkó és Hlavacska A., a másodikban egy szabadrúgás-kombináció után Palágyi, és egy kapáslövéssel Görög pengették meg a kapufát, de a meccset eldöntő találatot sokáig nem sikerült bevinni, hiába látszott ekkor már, hogy itt csak mi győzhetünk. Ahogy ilyenkor lenni szokott, aztán Hlavacska András jókor jó helyen járt, és végre besegítette a harmadik gólt is; majd Hlavacska Tamás hozta kihagyhatatlan helyzetbe Görögöt.
Ekkor sokkal inkább a gólok szerzésére koncentráltunk, és a védekezésben néha létszámhiányosak maradtunk. Néhány perccel a vége előtt ellenfelünk csatára éles szögből telibe találta a hosszú kapufát, ahonnan kapusunk testére pattant a labda, aki a gólvonalon fogta meg a játékszert. Ellenfeleink gólt reklamáltak, de a játékvezető továbbot intett. Más alkalmakkor pedig, ha nem is a legegyszerűbb módokon, de sikerült megóvnunk kapunkat a felé érkező lövésektől. És mivel további kísérleteinket már nekünk sem kísérte szerencse, gólarány-robbantás helyett "mindössze" a három pontnak örülhettünk.
Kozelito Tél - Albion 4-0
   kezdő: Fehér - Erdei, Hlavacska A., Hlavacska T., Tinkó
   csere: Görög, Palágyi, Petykó
   gól: Hlavacska T., Erdei, Hlavacska A., Görög

Tanári gólok

Némileg átalakult a keret a télihez képest, és nem feltétlen előnyére. Erdei szolgálataira a játékos külföldi elfoglaltsága miatt tavaszra nem számíthat a klub, az így keletkezett űr pedig csak igazán nehezen lesz pótolható. Az alaptagok részéről rendszeres meccsrejárás lesz a megoldás, de a vésztartalékok is az eddiginél gyakoribb riadóztatásra számíthatnak.
Ennek ellenére nem tettünk le arról hogy az elérhető legjobb eredményt érjük el a bajnokságban, és továbbra is meg szeretnénk nyerni azokat a meccseket, amelyeken a legkisebb matematikai esély is adódik a győzelemre. Ehhez most a Kofolát kellett elintézni, egy olyan csapatot, amelynél többnyire jobbnak bizonyulunk, de arra is volt már példa, hogy csúnyán megégettük magunkat. A keret magunkhoz képest egész jó lett volna, a helyszínen mozgósított Vadernával pedig meg is haladta volna a várható tavaszi standardot, ha nem tapasztaltunk volna fájdalmas hiányokat. Futballon kívülálló okok miatt ugyanis Palágyi a többi tag, vagy legalábbis némely tag meglepetésre távol maradt, és szintúgy nem volt alkalma a tartalékkapus Gyürét mozgósítani. A ketrecharcos pozícióját így Görög foglalta el - ugye legutóbbi tapasztalatunk szerint hasznosabb Tinkót a mezőnyben tudni.
Mindjárt az első akciót sikerült tanítani valóan felépítenünk, és közel jártunk a gólszerzéshez, ám Hlavacska Tamás célt tévesztett. Ez a jelenet szimbóluma lehetne az első tíz-tizenöt percnek, hiszen mezőnyben elöl és hátul egyaránt érett és okos játékot produkáltunk, gyakran jutottunk el lövésig is, de a befejezésekbe már gyakran csúszott be valami hiba.
Aztán ahogy remekíróink mondanák, a kihagyott helyzetek megbosszulták magukat, hiszen ellenfelünk támadója átkígyózott védelmünkön, és kilőtte a hosszú sarkot, 0-1.
Volt is némi ok az aggodalomra, de szerencsére rögtön a folytatás után látszott, hogy mezőnyben nem változott a játék képe, és képesek lehetünk a fordításra. Ezen a ponton kell szólni Vaderna "tanár úrról", aki második alkalommal játszott a Kozelito színeiben, de a pályán egész jól megtalálta az összhangot a játékostársakkal. Tapasztalt hátvédünk  ezen sorok írójának egy nappal a meccs előtt kifejtette, hogy nem szokott ő sok gólt lőni. Ilyen felvezetés után természetes is, hogy még a félidő vége előtt két gólt szerezve megfordította az állást. Előbb Hlavacska A. mesteri lekészítését lőtte a bal alsó sarokba, majd Tinkó jobbról érkező beadására érkezve csapott be mindenkit.
Ezzel még mindig nem dőlt el a találkozó sorsa, a félidei szünetben nagy fogadkozások fültanúi lehettünk, hogy mit fogunk csinálni és hogy milyen taktika szerint küzdhetnénk.
Első félidei góljainkban közös elem, hogy a két csatár széthúzza a teret, amibe Vaderna középen viszonylag üresen léphet be. Ezt sikerült még egyszer eljátszanunk, és játékosunk megszerezte harmadik gólját is.
Ellenfeleink hátrányban is elsősorban a védekezésre koncentráltak, mi pedig előnyben is inkább a támadásokra, és változó számban, de a játék minden periódusában képesek voltunk eljutni a kapuig. A hajrában aztán Hlavacska Tamásnak elege lett abból, hogy még mindig nem díszeleg a neve a góllövők között, ezért rakétafokozatra kapcsolt, előbb lőtt két kapufát, majd két gólt. Így összességében hátrányból fordítva akkora győzelmet arattunk, amire sokan büszkék lennének.
A rivális Kopa veresége miatt ezzel a tabella második helyére is felkúsztunk. A jövő héten pedig a listavezető Black Ram elleni rangadón csökkenthetjük a lemaradást. Télen már bebizonyosodott, hogy nem lehetetlen.

Kozelito Tél - Kofola 5-1
   kezdő: Görög - Hlavacska A., Hlavacska T., Petykó, Tinkó
   csere: Vaderna
   gól: Vaderna 3, Hlavacska T. 2

Ritka és rejtélyes jelenségek - Interjú Petykó Mártonnal

Csapatunk soha nem látott magasságokat ért el az idei Téli Bajnokságban. Mind gyűjtött pontok, mind lőtt gólok, mind helyezés tekintetében messze felülmúltuk az ebben a bajnokságban korábban elért eredményeinket. ezzel kapcsolatban Petykó Mártonnak tettük fel kérdéseinket.

Kozelito Tél Blog: Siker vagy kudarc az alsóházi ezüst?

Petykó Márton: Szerintem mindenképpen siker. A csoportkör végén ugyan közel kerültünk ahhoz, hogy bejussunk a felsőházba, de nem tartom kudarcnak, hogy végül az alsóházba kerültünk. Egyrészt jobban szerepeltünk: több gólt és győzelmet szereztünk, mint a korábbi években, amit a helyezés is jelez. Másrészt sikerült megelőznünk olyan csapatokat, akik a Bölcsész Bajnokságban az A-ligában játszanak, ami szép eredmény.

KTB: Mit gondolsz, mi lett volna, ha véletlen bejutunk a felsőházba?

P. M.: Ha bejutunk, a felsőház gazdagodott volna egy szimpatikus és sportszerű csapattal. Valószínűleg parázs hangulatú meccseink lettek volna, mivel a másik csoportból többnyire olyan fizikálisan is erős csapatok kerültek a felsőházba, akik előszeretettel használják ki ezt a fölényüket. Biztos vagyok benne, hogy gyakran hallhattuk volna Fehér dallamos üvöltését, amint jelzi a csapatnak, hogy nem volna egészen haszontalan kissé koncentráltabban védekezni. Mindenesetre biztos vagyok abban, hogy mentálisan egyszerűen megtörhetetlen csapatunk minden meccsen heroikusan játszott volna. Azonban talán nem vall túlzott óvatosságra, ha azt mondom, nem éppen a bajnoki címért harcoltunk volna.

KTB: Mire vagy legbüszkébb az idei Téli Bajnokságból?

P. M.: A Black Ram elleni 7-3-as győzelmünkre és a Szigeti veszedelem elleni döntetlenre. Úgy gondolom, hogy ezen a két meccsen játszottunk a legjobban. Sikerült mind egyénileg kihozni magunkból a maximumot, mind csapatszinten megtalálni az összhangot. Már ősszel is érzékelhető volt, hogy találtunk egy olyan kezdőcsapatot, amely 2-3 cserével kiegészülve komoly csapatok ellen is képes jó teljesítményt nyújtani. Ez a Téli Bajnokságban az említett két meccsen mutatkozott meg leginkább.

KTB: Eddigi hét Kozelitóban szerzett gólod közül hatot télen szereztél. Ennyire évszakspecialista vagy?

P. M.: Ez a kérdés nekem is sok álmatlan éjszakát okozott. Merengéseim során arra jutottam, hogy a góljaim a focipályák olyan ritka és rejtélyes jelenségei, amelyekre nem feltétlenül kell és talán nem is lehet racionális magyarázatot találni. Azt nem állítanám, hogy évszakspecialista vagyok. Kétségtelen, hogy télen egészen félelmetes a támadójátékom, amit a szinte felfoghatatlanul sok, hat találat is jelez, azonban ez nem azt jelenti, hogy máskor nem törekszem a gólszerzésre. Ezt annak tudatában mondom, hogy minden olyan csapat, amely csak egy kicsit is komolyan veszi a focit, nyilvánvalóan részletesen áttanulmányozza a blogot, mielőtt ellenünk játszik. Az pedig rendkívül szórakoztatna, ha tavasszal az ellenfeleink összes mezőnyjátékosa, sőt kapusa is engem próbálna megakadályozni a gólszerzésben az egész meccs alatt. Főleg akkor, ha éppen csere vagyok, vagy ott sem vagyok a meccsen. 

KTB: Úgy hírlik, sokat foglalkozol a blogok nyelvi jellemzőivel. Talán a Kozelito Tél Blogot is bevontad a vizsgálati korpuszba?

P. M.: Valóban vannak olyan kutatásaim, amelyek a blog műfaji, nyelvhasználati jellemzőit vizsgálják, azonban a Kozelito Tél blog nem része a korpuszomnak. Ennek az az oka, hogy a blog olvasása közben feltóduló intenzív érzelmeim némileg akadályoznának a kutatói hidegvérem megőrzésében, így fájó szívvel ugyan, de le kellett mondanom egyik kedvenc blogom nyelvészeti vizsgálatáról.

Méltó zárás

Bizony sokadszor is az elfogyás réme kerülgetett bennünket, némelyik vésztartalékunkat is felkértük a szereplésre, végül mégis úgy adódott, hogy azok vállalták a megmérettetést, akik az alapcsapat tagjai. Minden esélyünk megvolt tehát téli hadjárat tisztességes befejezésére, és a győzelemre a Kopa Kőbánya, azaz várhatóan legnagyobb tavaszi riválisunk ellenében. A keretösszetétel terén nagy öröm, hogy Nyitrai hosszú kihagyás után először vállalta a játékot.
A kezdés úgy közepesen sikerült, mezőnyben nem voltunk rosszak, egy-két helyzetünk is volt, de egy balszerencsés góllal mégis mi kerültünk hátrányba. No nem sokáig, mert egy szép testvár-összjáték után Hlavacska Tamás kilőtte a rövid sarkot, és máris egál volt. Nem sokkal később egy hosszú passz átvételével Tinkó verte át nagyon  a védőjét, lefordult, és máris nálunk volt a vezetés.
Vitatható, hogy jól játszottunk-e, kicsit sok volt a felelőtlenül elszórt labda, és néha túl sok mezőnyjátékos ragadt le az ellenfél térfelén. Ugyanakkor ezen hibákból nem kaptunk gólt, és ellenfelünknél több veszélyes helyzetet dolgoztunk ki. A biztonság kedvéért Hlavacska András is betalált még, csak hogy valamivel nyugodtabbak legyünk.
3-1-nél már épp elkezdtünk arra gondolni, hogy úgy lenne az igazán igazi, ha Erdei is betalálna még, mégis úgy pikáns a dolog, amikor Hlavacska A. tényleg lövetett vele egy gólt. Eldőlni kezdett a találkozó, a nagy előny mellett is támadásban maradtunk, Hlavacska T. és Görög kerültek helyzetbe többször, de nem tudtak élni lehetőségeikkel.
Közben aztán a saját kapunk előtt is voltak izgalmas pillanatok, néha percnyi időre beszorultunk a saját hatosunkra, és egyszer gólt is kaptunk, de igazából ez csak azért kellett, hogy látszódjon, hogy megküzdöttünk az eredményért, és hogy a semleges nézők számára igen élvezetes, izgalmas, hajtó meccsről van szó.
A második félidő közepén aztán Hlavacska András szabadrúgásból, bátjya pedig egy nagy sprint után talált be, a 6-2-es állás pedig már elég megnyugtatónak tűnt.
Lehet, hogy túlságosan is, mert bekaptunk néhány gólt, leginkább átlövéseket, melyekkel egygólosra szűkült előnyünk, de legalább ezt sikerült megtartani.
Ezzel lezárult Téli Bajnokság, mely szervezés szempontjából a hetedik, a mi részvételünk szempontjából a harmadik vala. A rivális Polszki veresége után kiderült, hogy az alsóház második helyét szereztük meg, ami igen igen jól hangzik, és felülmúlja szezon előtti terveinket. Összesen tizennégy pontot szereztünk, kétszer annyit, mint tavaly.
Hogy az egyes meccsek közül a szerkesztőség melyikre a legbüszkébb, azt nem veri nagy dobra, mivel nem akarja befolyásolni a jobb oldalon látható szavazást.
Kozelito Tél - Kopa Kőbánya 6-5
   kezdő: Fehér - Erdei, Görög, Hlavacska A., Hlavacska T.
   csere: Nyitrai, Petykó, Tinkó
   gól: Hlavacska A. 2, Hlavacska T. 2, Tinkó, Erdei

Csapat nélkül nem megy

Elvileg az alsóház első két helyezettje csapott össze, ily módon rangadóról lehetett volna szó, de a kerethirdetés kissé szűkösre sikeredett, ami győzelmi esélyeinket alaposan csökkentette. A helyszínen leigazoltuk Jenkei Dánielt, aki megfelelt a csapatba lépési követelményeknek (legalább 11 elvégzett kredit a magyar BA szakon, és legalább egy vizsga Szegedy-Maszák tanár úrnál), mindössze az az apró probléma adódott, hogy nem szerepeltettük őt a nevezési lapon. Az éles szemű játékvezető ezt egy perc után ki is szúrta (nem volt nehéz, hiszen Jenkei az előző meccsen is játszott), és felkérte a szíves távozásra. A szabályoknak tökélesetesen megfelelt a játékvezető döntése, mégis megkérdőjelezhető, hogy ha már ezer és ezer külsős lépett pályára a bajnokságban büntetlenül, mért pont és mért csak ezt az esetet kellett kiszúrni.
Innentől aztán csapatunk csere nélkül maradt, mezőnyjátékosból előlépett vészkapussal, és négy olyan játékossal akik közül nem mindenki lesz esélyes az aranylabda-szavazáson. Külön hátrány, hogy védelmünk oszlopai maradtak távol. Azok, akik csatárok szoktak lenni, most védekezési tehetségüket csillogtathatták, és egyénileg nem is voltak rosszak, de csapatszinten túl könnyen jöttek át rajtunk. még szerencsénk sem volt, hiszen az első két akcióból két gólt kaptunk, és ellenfeleink hamarosan elérték a négyet is, amivel körülbelül tíz perc után el is dőlt a találkozó.
Félidőben hatgólos hátránynál a kapuscsere mellett döntöttünk, Görög és Tinkó a hölgyszurkolók nagy örömére a pályán cseréltek nadrágot, utóbbi játékos a mezőnyben küzdhetett tovább. Érezhetően javult mezőnybeli játékunk, míg az első félidőben alig jutottunk el lövésig, a másodikban azért már volt erre példa. Sajnos a fáradtság és az eredmény kedvezőtlen alakulása lehetetlenné tette hogy a pályán levők tudásuk legjavát nyújtsák. Ellenfelünk nem állt le, minden akcióból gólt akartak szerezni, és sajnos nem egyszer sikerült is nekik.
Részünkről csatáraink többször helyzetbe, néha ziccerbe kerültek, volt annyi helyzetünk, amennyiből máskor legalább egy-két gólt összeszedünk, de most semmi nem akart bemenni. Végül az a szégyen ért minket, hogy lőtt gól nélkül voltunk kénytelenek elhagyni a pályát. Ilyen majdnem egy éve nem fordult elő velünk.
Blogunk szerkesztőségének meghagyták, hogy erről a meccsről ne írjunk sokat, úgyhogy ezennel be is fejezzük a károgást, inkább a jövőre koncentráljunk.
Kozelito Tél - ELTE SE--Illyés U19 0-11
   kezdő: Tinkó - Hlavacska T., Jenkei, Palágyi, Petykó
   csere: Görög
   gól: -

Osztálynyi különbség

Eredendően háromesélyesnek tűnt a Bandó elleni meccsünk, mi a téli eredmények tekintetében álltunk jól, ellenfeleink a Bölcsész Ligában való osztálykülönbségben bizakodhattak. Számunkra az is egy megpróbáltatás volt, hogy az "András nélküli üzemmódban" mire képes a csapat, mely üzemmódot most egy hónapig gyakorolhatjuk. Így nyilvánvalóan nagyobb teher hárul Erdeire, de Tinkó és Palágyi is csillogtathatja védekezésbeli erényeit. A mostani alkalommal sorainkat erősítette Rápolty is, aki legutóbb a tavaly februári Johanna-kupán szerepelt kozelitós színekben.
Némileg álmos kezdés után látszott, hogy a kezdeményezés a mi kezeinkben van, egy-egy labdaszerzés után két-három villámgyors csatár tört be az ellenfél mögé, ami konstans életveszélyt okozott. Nem is kellett sokáig várni az első gólra, Rápolty csinálta meg magának a helyzetet, lövése a kapufáról Hlavacska Tamás elé került, aki értékesítette a helyzetet.
Ellenfeleink támadásait jó arányban sikerült megszűrnünk, ebben talán Palágyi érdemeit kell kiemelni, akit semmilyen rafinált csellel nem lehetett átverni, de Tinkó és Erdei is sok labdát gyűjtöttek be. Előrefelé pedig gyors csatáraink termelték a gólszerzési alkalmakat, melyek közül előbb Hlavacska Tamás emelt be egyet a bal felső sarokba, majd szép támadás végén Tinkó lövetett egy gólt Göröggel.
Második félidőre ismét pályára került a Rápolty-Erdei páros, akiktől pompás játékot és egymás gólhelyzetbe hozását vártuk. Nos, Erdei gyakran kereste labdával barátját, aki jól megtalálta a réseket, de valami apróság mindig megakadályozta, hogy újabb gólt szerezzen. Ezidőtájt védekezésünk kissé szellősebb volt a kelleténél, nem tudtunk mindent egyből eltakarítani, amit kellett volna, és ha valamelyik csatárunk éppen az indirekt védekezés módszerét választotta, akkor a területet sem tudtuk kellőképpen lezárni. Kaptunk is egy bombagólt, amit kicsivel több határozottsággal talán el lehetett volna kerülni, de csak mérsékelten bánkódtunk, hiszen Palágyi a bekapott gól előtt és után is beköszönt, így közel sem fenyegetett bennünket az a veszély, hogy a győzelmet kiengedjük kezeink közül.
A mérkőzés záró szakaszát mindkét részről sok helyzet jellemezte, amire az egyik oldalon nem lehetünk büszkék, hiszen néha kevés emberrel és túl lazán védekeztünk. Két alkalommal a keresztléc segített ki minket, néhányszor Fehér állt a labda útjába, egyszer pedig Görög becsúszva takarította el az üres kapu felé tartó labdát.
Részünkről dicséret illeti a csapatot a sok helyzet kialakításáért, amire az ellenfél elfáradása miatt is egyre több módunk adódott, de sok olyan helyzetet is kihagytunk, amilyet máskor nem lesz szabad. Most Hlavacska Tamás volt képes még a hálóba találni, amivel mesterhármast ért el.
Kozelito Tél - Bandó Karesz 6-1
   kezdő: Fehér - Erdei, Hlavacska T., Palágyi, Rápolty
   csere: Görög, Tinkó
   gól: Hlavacska T. 3, Palágyi 2, Görög

Új bejegyzés

Az alapszakasz végeztével, ahogy a mezőny, úgy csapatunk is két részre oszlott, fájdalmas módon azonban ez a két rést a hazautazók és a sérültek csoportjait reprezentálja. Talán mindkét halmaz képes lett volna esélyes csapatot kiállítani, ennek következtében helyben levő és egészséges játékosokból alig maradt. Miután az összes lábra állni tudó sérültünket bevetettük, és az összes olyan ismerősünkkel tárgyaltunk, aki legalább fényképen látott már focilabdát, sikerült egy külsőssel hat embert kiállítani, ami elvben alkalmas keret lehetett volna meccsezésre, ha a ugyan sérülések nem hátráltatták volna ezt a hatost is.
A kezdés mindenesetre nem sikerült kifejezetten rosszul, mezőnyben minden hátráltató tényező ellenére partiban voltunk, és az öt perc után pályára lépő Petykó megcsinálta a csodát: első labdaérintéséből átvette Paholics passzát, másodikból pedig kapufás gólt lőtt.
Mint sejteni lehetett, a védekező szekció nem tudta tartani a gól nélküli állapotot, és rövid idő alatt három gólt kaptunk. A hitetlenek ekkor már a tisztes helytállást tűzték volna ki célul a győzelem helyett, de sikerült bizonyítanunk, hogy benne vagyunk a meccsben. Előbb Hlavacska A. cselezte át magát az ellenfél teljes védelmén, és szerzett gólt, majd egy szépen kijátszott kombináció végére Palágyi tett pontot szép távoli lövéssel; és ismét éltek vérmes reményeink.
Sajnos ez is kevés volt a félidei jó eredmény eléréséhez, hiszen a félidő utolsó másodperceiben újabb gólt kaptunk. Innen kétségesnek tűnt, hogy szellemileg és fizikailag egyaránt elfáradó csapatunk képes lesz-e még felállni, de utoljára még sikerült, midőn Hlavacska távoli lövése megtréfálta az ellenfél kapusát, és újra döntetlen állásnak örülhettünk a jó erőkből álló, a tél folyamán ennyire valószínűleg még soha nem erős ellenfél ellen.
A folytatás aztán egyre inkább olyanra sikerült amilyet a keret fizikai állapota alapján várni lehetett. Hlavacska, Görög és Petykó szaporán váltogatták egymást a cserepadon, aszerint, hogy melyikőjüknek fáj valami éppen a legjobban, ami azzal is együttjárt, hogy Palágyi és Paholics számára egyetlen másodpercnyi pihenő sem jutott. Ilyen körülmények között, sajnos nem voltunk képesek olyan produkciót nyújtani, ami komoly meccsen jó eredményre jogosított volna fel minket. Ellenfelünk egyre többször jutott el néha szó szerint sántikáló védőink között a kapunkig, és hiába védett Gyüre néha biztos gólnak látszó lövésket is, volt amivel szemben ő is tehetetlennek bizonyult. A 4-4-es állás után még háromszor.
Ezzel még midnig dobogósok vagyunk az alsóházban, de az éllovashoz képest is hárompontos a lemaradásunk, és igen jó formát kell mutatnunk ahhoz, hogy a jelenlegi helyezést akár megtartani is tudjuk.
Kozelito Tél - Ground Force One 4-7
   kezdő: Gyüre - Görög, Hlavacska A., Paholics, Palágyi
   csere: Petykó
   gól: Hlavacska A. 2, Petykó, Palágyi