"Találjuk el a kaput" - Interjú Palágyi Lászlóval

Mint legutóbb már hírül adtuk, a legutóbbi kupán két csatárunk elérte a százgólos álomhatárt. Ezt Laci tette meg előbb, így most az ő érzéseivel és bölcsességeivel szembesülhet a nyájas olvasó.

Laci és a gól gyakorlatilag szinonimák

Kozelito Tél Blog: Mostantól szólítsalak Százados Úrnak, vagy maradjon a Laci?
Palágyi László: Nos, aki ismeri valamennyire a "politikai" nézeteimet, az sejtheti, hogy nem szimpatizálok semmiféle címzetességgel, főleg, aminek ilyen militáris bukéja van, úgyhogy maradjon csak a Laci, szerintem eléggé kifejező. Egyébként meg több százados is lehetne, akár meccsszámok alapján, és nem lenne szerencsés, ha efféle hierarchia alakulna ki a csapaton belül, így is némileg túlintézményesített a társaság!
KTB: A száz egy olyan szám, amire azt szoktuk mondani, hogy még gombócból is sok, nemhogy gólból. Mi a recept, amivel ennyi találatot érhet el egy csatár a mai válságos időkben?
P. L.: Való igaz, jó meglátás, hogy ez a szám gombócból is meglehetősen soknak számít. A fő recept, hogy az ember támadó legyen, azért védőként nem túl könnyű ilyen magasságokba emelkedni. Egyébként meg mindig arra kell törekedni, hogy ha egy mód van rá, az ember eltalálja a kaput, ezt tudom üzenni a fiataloknak ezekben a válságos időkben.
KTB: Melyik gólodra emlékszel legszívesebben?
P. L.: Ha szabad, és már miért ne lenne szabad [riporter bólogat], akkor kettőt is választanék. Az egyik még a csapat történetének elején esett, amikor a saját kapunktól indulva egy kapufáról kipattanó labdával sikerült végigrohanni a szélen, miközben az ellenfél játékosai sorra elmaradtak mellőlem, ezután pedig sikerült ki is lőni a hosszút még mielőtt az utolsó emberként rám rontó, addig kifejezetten sportszerűtlenül és nagyképűen játszó sporttárs szerelt volna.

Kétszáz gól a képen

A másik a tavalyi Téli Bajnokságban esett, amikor egy szép háromszögelés után Erdei Tomi felpörgetett labdáját sikerült még a levegőben jól eltalálni és a hálóba juttatni, amivel végképp demoralizálni tudtuk az előzőleg esélyesebbnek tartott ellenfelet. Azt talán még senkinek nem árultam el, de a gól krónikájához tartozik, hogy amikor Tomi szép ívesen fölpörgette a labdát, az első gondolatom az volt, hogy "Mi a f***ért kell ezt így cifrázni, b***?!" Aztán persze megbocsátottam. [nevet] KTB: Érzékelhető-e a rivalizálás közted és Hlavacska Tomi között abban hogy ki szerez több gólt? P. L.: Volt egy időszak a csapat történetében, amikor úgy éreztem, én vagyok a gólfelelős, és őszintén szólva nekem elég nagy teher volt ez a szerep, úgyhogy most meg vagyok könnyebbülve, hogy a teljesítményem nincs túlzó hatással az eredményességünkre. De a kérdésre válaszolva, szerintem nálunk semmiféle rivalizálás nincs, több kis- és nagypályás csapatnak voltam már tagja, de ez a közösség egyértelműen a legjobb, amiben valaha szerepeltem, és azt tartom a fő erősségünknek, hogy ez a pályán is megmutatkozik. Sokadlagos kérdés, hogy ki lövi a gólokat, ezzel talán csak egy csapattársam foglalkozik komolyan [itt a riporter szemébe néz]. Visszatérve Hlavacska Tomira, a gyorsaságon kívül mások az erényeink és a gyengeségeink, a játékban betöltött szerepünk is különbözik, úgyhogy fölösleges lenne rivalizálni. És hogy nincs is ilyen versengés, arra ékes példa, hogy 100. gólom előtt a gólpasszt ki mástól, mint Hlavacska Tomitól kaptam. Egyébként pedig nála gólerősebb játékossal én még életemben nem fociztam, úgyhogy részemről különösen botorság lenne a rivalizálás, hiszen minden valószínűség szerint alulmaradnék benne.
KTB: Mit gondolsz, mennyi idei etikus játszani a tanár-diák meccseken azt követően, hogy elhagytad a BTK-t?
P. L.: Értem a finom célzást [mosolyog]. A nyelvészkönyvtárban azért elő-előfordulok, természetesen nem tudok egészen elszakadni. De amíg esetleg vissza nem térek valamikor az ELTE-re, még egy búcsúmeccset megpróbálok kierőszakolni a vezetőségnél.

Századosok

A mai Emirates-kupával megkezdődött a felkészülés a tavaszi bajnoki idényre, és bátran mondhatjuk, hogy mentális erőben majd szétveti a csapat a világegyetemet, oly hosszú idő után először sikerült benevezni egy kupára, nagyjából el is jöttünk, és aki ott volt az mind égett a vágytól, hogy a bajnoki idény megnyitójára csúcsformába lendüljön, illetve most is előmozdítsa kis csapatunk szekerét.

Ismét pályán a sárgák

A sorsolás szeszélyéből adódóan a legkönnyebbnek ígérkező meccsel, a Dinamo ellenivel kezdtük meg a szereplést. A kaput most Tinkó vállalta magára, és mivel a pszichikálisan döntő fontosságú első lövést megfogta, bízhattunk abban, hogy ez a poszt ma is csapatunk egyik erőssége lesz.A góllövést kezdetben Hlavacska Tamás vállalta magára, ki más is tehette volna, három ügyes góljával még az első félidőben eldöntötte a három pont sorsát, onnantól pedig kicsivel többet koncentrálhattunk a taktikai variációk begyakorlására. Ez sem ment siker nélkül, a második félidőt is végigtámadva előbb az ifjabb Hlavacska pöcizett egy gólt, majd Palágyi is duplázott, összességében tehát igen masszív győzelmet arattunk.
Statisztikusaink kiszámolták, hogy ekkor két csatárunk, Hlavacska Tamás és Palágyi is 99-99 gólnál tartottak a csapat örök góllövőlistáján, végső stádiumába lépett tehát a százgólos álomhatár elsőként való eléréséért folyó verseny.

Sok helyzet volt, és sok maradt ki

Ezt közöltük is az érintettekkel, persze abban a biztos tudatban, hogy ez nem fogja önzőzésre ösztönözni őket, és hogy valóban nem, arról a Hajcsatok elleni derbi első félidejének közepén történtek árulkodnak igazán. Akkor a kapusról az oldalvonal felé kipattanó labdát Hlavacska Tamás emelt vissza a kapu elé, amit Palágyi közelről könnyedén fejelhetett a kapuba.És talán ez is volt a jellemző kép, hiszen bár csak ez az egy gól született a félidőben, szinte sátrat vertünk az ellenfél térfelén, és megdöbbentően sok alkalmunk volt a gólszerzésre. A második félidőben, egy kaput jól érző csatár, Görög növelte előnyünket, aki a csékái posztért folytatott riválisa, Hlavacska András kiugratását váltotta gólra, majd Amberboy lőtt két gólt két szép lövésből.
A derbi presztízsét tekintve a 4-0-ás állás legalábbis megdöbbentő volt, bár mi tulajdonképpen örültünk. Ellenfelünk mindent megpróbált, néha be is szorított minket kapunk elé, néha Tinkó, néha a szerencse mentett meg minket a bekapott góltól, illetve egyszer Görög tisztázott becsúszva az üres kapuval szembenálló csatár elől. Aztán sokadszorra már csak be kellett kapni egy gólt. De nem keseredtünk el, és Hlavacska András földöntúli bombájával ismét beköszöntünk. Itt tehát egy 5-1-es diadal lett a miénk, ami a három pont mellett presztízsnövekedést is hozott a konyhára, és eltörölte azt a szomorú emléket, hogy a Hajcsatok ellen már két éve nem nyertünk.

András passzol, Tomi átlépi, és bent a gól

 Harmadjára a Chelski Londongrád ismeretlen, de annál erősebb csapata ellen tettük próbára tudásunkat. Utólag úgy tűnik hogy a nagy mentális erőnk itt kissé leeresztett, illetve a két korábbi meccs felőrölte véges fizikai erőállapotunkat, ami visszaütött. Mindenesetre tíz perc játék után hátrányba kerültünk. Egy perccel később Hlavacska András felpasszát testvére átlépte a hatoson belül, ami így a kapust becsapva a kapuba gurult, némileg szerencsésen egyenlítettünk tehát. Térfélcsere után mindkét csapatnak megvoltak a helyzetei, végül Palágyi beadása után Hlavacska Tamás lőtt közelről a kapuba, amivel a vezetést is megszereztük, illetve második gólgyárosunk is meglőtte századik gólját a csapatban. De figyelmetlenségeinket az ellenfél szigorúan büntette, és bár a kapufa kétszer megmentett bennünket összességében szerencsénk sem volt, ami 2-1 helyett hamarosan 2-4-es állást eredményezett. Ekkor kapust cseréltünk, Tinkó kirontott a mezőnybe, de ekkor már ez is kevés volt. Kinyíló védelmünk és könnyelműségünk mellett az ellenfél szerzett újabb gólt, ami után Hlavacska András szemfüles gólja csak a lelkünkre lehetett némi gyógyír, a 3-5-ös állás még így is vereséget jelentett. Pedig döntetlennel a kupagyőzelem is meglett volna.
Az Emirates Cup Reloaded I-en 2. helyet elért csapat:
   kapusok: Görög, Tinkó
   mezőnyjátékosok: Amberboy, Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Petykó, Tinkó
   gól: Hlavacska T. 4, Hlavacska A. 4, Palágyi 3, Amberboy 2, Görög

Téli hírek

Február elsejével lezárult az átigazolási szezon, és mondhatjuk, hogy aktívan töltöttük, mert két régi-új igazolásunk is van. Egyrészt Görög, akit a holland Eredivisie-ben szereplő FC Groningen fél év után egyoldalú szerződésbontással eltanácsolt, nevelőegyesületében fogja folytatni, másrészt a legutóbb a Bayern München-nél légióskodó Erdei Tamásért is képesek voltunk lecsengetni az amúgy igen magas kivásárlási árat, így nevezett hátvédünk ismét köztünk fogja kergetni a pettyest.
Kapcsolódó téma, hogy a menedzsment összedugta a fejét a posztok tisztázásának ügyében, és igyekezett házon belül megoldani a kérdéseket, nehogy véletlenül közgyűlést és szavazást kelljen összehívni. Végeredmény az lett, hogy a csapatkapitányi jogok a tavaszi szezon végéig Hlavacska Andrást illetik. Ezt a tavalyi csk, Görög Dániel vonakodott elismerni, és ragaszkodott hozzá, hogy ha már megbukott, akkor bukjon felfelé, és egy köztársasági elnökhöz hasonló szerepkört követel magának. Egy biztos, hogy érdekes hatalmi harcnak lehetünk szemtanúi tavasszal.
Másrészt Hlavacska András mandátumának meghosszabbítása azt is jelenti, hogy az őszi igazolások, Tyukász és Kapitány is velünk maradnak tavaszra, a megerősített keretű csapat pedig a bajnoki cím egyik legfőbb várományosa lehet.
A gyakorlatiasabb téren pedig arról kell beszámolnunk, hogy a Görög Dániel Kupa keretében megvívta idei első tétmeccsét a csapat, amivel a tavaszi bajnoki szezonra való felkészülést is megkezdtük, ráadásul mindjárt kupagyőzelemmel.
Az első gólunkat Rédey vállalta, majd hamarosan hátrányba kerültünk, és Hlavacska Tamás megérkezése kellett ahhoz, hogy a támadójátékunkban megjelenjen a potencia. Vele viszont rendszeresen sikerült behatolnunk az ellenfelünk védelmének testén található résekbe, ami végső soron hangulatjavító intézkedésnek sem volt rossz.
Aztán voltak gyengébb és erősebb periódusaink is, az idény elejei formára most még hivatkozhatunk, illetve hiányzott egy igazi kapus, de azért a három éves rutin és szervezettség is megjelent, amivel összességében megnyertük a meccset, és vele együtt a kupát is, a végén jelentőssé váló gólkülönbséggel.
A meccs után Tinkót ünnepelte a csapat, aki a tagok közül elsőként érte el a századik meccsét, melyhez szerkesztőségünk innen is gratulál!
Kozelito Tél - GDFC 18-11
   kapusok: Erdei, Görög, Hlavacska A., Petykó, Tinkó
   mezőnyjátékosok: Erdei, Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Hursán, Petykó, Rédey, Tinkó
   gól: Hlavacska T. 8, Hlavacska A. 3, Tinkó 3, Görög 2, Rédey, Erdei

Új dramaturgia

Közismert tény, hogy csapatunk életében kiemelkedő szerepe van a tanáraink elleni mérkőzéseknek. Az eddigi összecsapásokból eddig mindig mi kerültünk ki győztesen, így a meccs előtti napokban minden eddiginél több fogadkozást hallhattunk és olvashattunk mindkét fél részéről. Ami minket illet, szükségünk is volt az extra adag elszántságra, hiszen nyáron kissé megfogyatkozott a keretünk, a hiányokat pedig ugyan sikerült külsős tagokkal pótolni, azonban rájuk ezen a magyar szakos presztízsmeccsen nem számíthattunk. A fő gondot az okozta, hogy nem sikerült kapust szereznünk, így végül Hlavacska Andrásnak kellett vállalnia a hálóőr szerepét, ahelyett hogy mezőnyben szervezte volna a csapat játékát. Ugyanakkor örömmel konstatáltuk, hogy többen döntöttek úgy, hogy a Eurosport helyett élőben nézik meg a derbit, mint tavasszal. Nekik ezúton is köszönjük, hogy eljöttek.

            A kezdő sípszót követő percekben a tanárok tudtak enyhe mezőnyfölényt kialakítani, azonban támadásaik az esetek többségében nem voltak igazán gólveszélyesek. Természetesen mi is gyakran átmerészkedtünk a másik térfélre, de az 5+1-es játékrendszerből adódó magas népsűrűség és a tanárok fegyelmezett védekezése miatt csak ritkán tudtunk a kapu közvetlen közelébe kerülni. A félidő első felében tehát leginkább a jóiramú mezőnyjáték okozhatott esztétikai élményt a mérkőzés műértő közönségének. Végül Hlavacska Tamás törte meg a gólcsendet: a bal oldalon sikerült átfűznie magát a védőkön, majd lőtávolba érve értékesítette a helyzetet. Nem sokkal később ismét mi örülhettünk, hiszen Hlavacska Tamás újabb villanását követően két gólosra növekedett az előnyünk. A kapott gólok nem voltak hatással az eltökélt tanári csapat játékára. Főként Gintli és Vaderna vezérletével tovább rohamoztak, azonban védőinknek, a kapusként is megbízhatóan játszó Hlavacska Andrásnak, olykor pedig a szerencsének köszönhetően nem kaptunk gólt.

            A fordulás után védekezésünk ziláltabbá vált. Egyre gyakrabban fordult elő, hogy védőink lemaradtak az emberükről, ennek következtében pedig a tanárok támadójátéka is veszélyesebb lett. Egy szögletnél Tátrai előzte meg a védőjét, majd egy cselt követően megszerezte a tanárok első gólját (2–1). Néhány perccel később a saját térfelünkön adtuk el a labdát, amelyet Seláf szerzett meg, Imrének passzolt, a visszatett labdát pedig balról a kapuba lőtte. Bár csapatunk minden tagja motiváltan játszott, a mérkőzés ezen szakaszában támadásban sem tudtunk maradandót alkotni. A szorosan visszazáró tanárok között ritkán tudtuk átjátszani a labdát, lövéseink pedig elkerülték a kaput. Nagyjából tíz perccel a mérkőzés vége előtt olyan történt, ami korábban még soha: a tanárok Molnár kapuba jutó íveléséből megszerezték a vezetést. Hátrányba kerülve már enyhén szólva luxusnak tűnt, hogy Hlavacska András továbbra is a kapuból figyelje az eseményeket, ezért Petykó vállalta helyette a hálóőr szerepét. Kiszabadulva a kapu fogságából Hlavacska valóban új lendületet hozott. Néhány labdaérintés után megcsinálta magának a helyzetet és nyolc – pár sör után Tinkó szerint 16 – méterről a kapuba lőtt. Szemesnek köszönhetően ismét sikerült magunkhoz ragadni a vezetést, aki szépen átcselezte magát a védők között, majd laposan a kapuba gurította a labdát (4–3). Az előnyt azonban nem sikerült megőriznünk, mivel az utolsó percben több helyezkedési hibának köszönhetően Schein és Imre is üresen maradt a hatosunkon belül, utóbbinak pedig már csak az üres kapuba kellett passzolnia.

            Összességében egy fordulatos és kifejezetten izgalmas meccset játszottunk a tanárok ellen, amelyet reményeink szerint a nézők is minden eddiginél jobban élveztek. A lefújást követően mindenki örülhetett valaminek: a tanárok annak, hogy nem sikerült legyőznünk őket, mi annak, hogy továbbra is veretlenek vagyunk ellenük, a szurkolók pedig annak, hogy egy olyan meccset láthattak, ahol mindkét félnek volt esélye a győzelemre.

A mérkőzésről készített felvétel itt tekinthető meg:

http://www.youtube.com/watch?v=L18gs1UpPi8&feature=youtu.be

Kozelito Tél–Tanárok: 4–4

A diák diákok részéről:

kezdő: Hlavacska A. – Petykó, Tinkó, Rédey, Hlavacska T., Palágyi

csere: Szemes

gól: Hlavacska T. 2, Hlavacska A., Szemes

A tanárok részéről:

kezdő: Zahari – Bónus, Gintli, Molnár, Vaderna, Tátrai

csere: Bárth, Imre, Seláf, Schein

gól: Tátrai, Seláf, Molnár, Imre

Góleső decemberben

Bár a Ladányi Gábor FC elleni meccsünk előtt két kapussal is komoly tárgyalásokat folytattunk, végül mégis egy kényszermegoldást kellett választanunk: Mátyi, a Hajcsatok csapatának kapitánya vállalta, hogy kisegít bennünket, és beáll a kapuba, amit ezúton is köszönünk.

            A kezdő sípszót követően azonnal magunkhoz ragadtuk a kezdeményezést, azonban helyzetkihasználásunk jócskán elmaradt az ideálistól. Főként Tóthnak köszönhetően stabilan védekeztünk, ellenfelünk nem tudott komolyabban veszélyeztetni, így sokáig egyetlen gólt sem láthatott a lelátók népes közönsége. Végül Tóth passzából Palágyinak sikerült bevennie a Ladányi kapuját, nem sokkal később pedig lehagyva a védőket kétgólosra növelte az előnyünket. Pár perccel később azonban a Ladányi egyik játékosának lövése révén visszaállt az egygólos különbség. A kapott gól hatására kicsit megráztuk magunkat: néhány perc különbséggel Tóth és Kapitány is könnyedén menetelt át a Ladányi védelmén, és lőtt a kapuba (4–1). Ellenfelünknek azonban másodszor is sikerült kaput találnia, így nem tudtunk igazán jelentős előnyt szerezni a fordulásig.

            A második félidőre a Ladányi fizikailag és szellemileg is elfáradt, így ekkor már nem ütköztünk komoly ellenállásba. Sokat támadtunk, sokszor lőttünk kapura, ennek pedig meg is lett az eredménye: húsz perc alatt nyolc gólt termeltünk. Palágyi, Kapitány és Tóth is két-két alkommal volt eredményes, valamint Hlavacska Tamás és Tinkó is feliratkozott a gólszerzők listájára. Egy helyezkedési hibából adódóan a Ladányinak sikerült megszerezni a harmadik gólját is, de ez már érdemben nem befolyásolta a mérkőzés menetét.

            Az idei utolsó bajnoki mérkőzésünkön sikerült nagyarányú győzelmet aratnunk. A tizenkét rúgott góllal elégedettek is lehetünk. A meccs egyetlen apró szépséghibája, hogy a Ladányi mindössze négy helyzetet tudott kialakítani, de ezek közül hármat sikerült gólra váltania. Az újabb három pontnak köszönhetően megőriztük negyedik helyünket a bajnokságban, ráadásul két pontra csökkent a hátrányunk a listavezetőhöz képest, így – bár még több nehéz mérkőzés vár ránk – tavasszal akár a bajnoki címért is küzdhetünk.

Kozelito Tél – Ladányi Gábor FC 12–3

kezdő: Szongoth – Tinkó, Tóth, Hlavacska T., Palágyi

csere: Kapitány, Petykó

gól: Palágyi 4, Kapitány 3, Tóth 3, Hlavacska T., Tinkó

Kezdődik a ráhangolódás

Mint az egyre kevesebbek előtt titok, december 8-án ismét megmérkőzünk a tanárainkkal. A hangulat a negyedik alkalom előtt is legalább annyira izgatott mint az első előtt, de a másfél éves múltnak köszönhetően már a média is kezd felfigyelni az eseményre. Most a PBÚ készített interjút Gintli Tiborral, a tanári csapat kapitányával, ezt idézzük fakszimile kiadásban.

Nagy sajnálatunkra kis kiigazítást kell tennünk, az eddigi meccsek eredménye valójában így alakult: 8-0, 4-1, 5-1.
Az pedig eddig nem volt eléggé kihangsúlyozva, hogy az alapötlet legalább annyira származik Hlavacska Andrástól, mint bárki mástól.

Lassú ébredés

Sérülések, külföldi utak és egyéb okok miatt több játékosunk is jelezte, hogy nem tud pályára lépni eheti ellenfelünk, a Kofola ellen. Méltán nemzetközi hírű csapatunk magas presztízsének köszönhetően azonban játékosok tömege várja minden héten a lehetőséget, hogy részese legyen sikereinknek. Ezúttal Gyüre Dánielt és Szántai Tamást érte az a megtiszteltetés, hogy csatlakozhatott hozzánk, és egy meccs erejéig magukra ölthették a baszkok mezét.

            Úgy tűnik, a Kofolának komolyabb nehézségei voltak a mozgósítás terén, mint nekünk, hiszen a kezdő sípszóra csak négyen érkeztek meg. Mivel köztudottan sportszerű csapat vagyunk, mi is három mezőnyjátékossal kezdtünk neki a mérkőzésnek. Az első támadások egyikéből hamar meg is szereztük a vezetést: Hlavacska András tört előre, majd lőtt laposan a kapuba. Nem sikerült azonban sokáig megőrizni az előnyt. A saját térfelünkön veszítettük el a labdát, időközben kiegészült ellenfelünk pedig élt a lehetőséggel. Ezt követően néhány percig nem történt semmi érdemleges a pályán, majd Kapitány ívelte előre labdát, amit Hlavacska András juttatott fejjel a hálóba. A félidő utolsó gólját ismét Hlavacska András szerezte: távoli lövését a Kofola kapusa nem tudta hárítani (3–1). Bár a kétgólos előnnyel elégedettek lehettünk, a mutatott játékkal semmiképpen. Egyes mezőnyjátékosaink kissé statikusan és gyakran pontatlanul játszottak.

            A térfélcsere során szerencsére mindenkinek sikerült tudatosítania magában, hogy nem az Arany Ősz Nyugdíjas Otthon labdarúgó bajnokságában játsszunk. Ennek köszönhetően a második félidőben többet mozogtunk, és jobban megdolgoztattuk az ellenfél kapusát is. A ritmusváltás idővel meg is hozta az eredményét: Kapitány passzolt a középen érkező Petykóhoz, aki a kapuba juttatta a labdát (4–1). Védekezésünk sajnos a második félidőben sem volt az igazi: főként helyezkedési hibákból adódóan ellenfelünk egygólosra csökkententette a hátrányát (4–3). A mérkőzés utolsó öt percében azonban sikerült bebiztosítanunk a győzelmet. Először Kapitány passzolt az üresen álló Hlavacska Tamásnak, aki értékesítette is a helyzetet. Nem sokkal később pedig Gyüre kidobásából került a felfutó Hlavacska Andráshoz a labda, aki lehagyta a védőjét és jobbról a kapuba lőtt.

            Bár a vártnál talán nehezebben, de főként Hlavacska András és Kapitány játékának köszönhetően végül sikerült legyőznünk a Kofolát. A hat rúgott góllal is elégedett lehetünk, a három kapottal viszont már kevésbé. Idei utolsó meccsünket a sereghajtó Ladányi Gábor FC ellen fogjuk játszani a bajnokságban. Remélhetőleg azon a mérkőzésen nem lesznek a mostanihoz hasonló átmeneti nehézségeink.

            Kozelito Tél – Kofola 6–3

kezdő: Gyüre – Hlavacska A., Kapitány, Szántai

csere: Hlavacska T., Petykó

gól: Hlavacska A. 4, Hlavacska T., Petykó