Jogdíjas címet többet nem használunk

A múltheti kudarc után a szokásosnál erősebb érzelmi hullámok futottak át kis csapatunkon, melyek részletezését most igyekszünk a minimumra szorítani, de mind emailen mind meccs előtt történtek heves kitörések. Sokat borzolta például a kedélyeket, hogy csapatkapitányunk az egyidőben levő A-ligás meccsét választotta helyettünk, de ezt ellensúlyozta, hogy a hiénákat megszégyenítően vérszomjas Petykó kéthetes kihagyás után visszatért a védelmünkbe.
A pályán történtek azt sugallták, hogy a védelmünkre éppen ráfér az erősítés, mert alig tíz másodperccel kezdés után máris üresen hagytunk egy csatárt a hatoson, aki beverte a helyzetet. Felmerült, hogy ezzel megint szenvedés és pontvesztés lesz, de szerencsére még az első percen belül megnyugodhattunk egy kicsit, mert Palágyi egy csel után védője két lába között ugratta ki Hlavacska Tamást, aki értékesítette a helyzetet.
Nem sokkal később a saját állítása szerint kutyamotivált Palágyi a szélről lövetett egy gólt Hlavacska Tamással, majd az egész védelmet átlőve Erdeit találta meg a kapu előtt, aki szintén feliratkozott a góllövőlistára, a bajnoki idényben először, de amúgy továbbra is tartva azt a szokását, hogy a Kopa ellen mindig betalál. De visszatérve Palágyihoz, a rövid idő alatt kiosztott három zseniális gólpassz igencsak figyelemre méltó, és ha a Barcelona új irányítót keresne az öregecskedő Xavi helyére, lehet, hogy lenne egy javaslatunk.
Ezután Hlavacska Tamás hagyott ki két helyzetet, meg is kapta a cukkolást, hogy azért mert a meccs előtt két gólt vállalt, még nem tilos belőni a harmadikat, aztán a kritikusok elhallgattatása céljából belőtte harmadik gólját.
A térfélcsere után is jobbára mi támadtunk, amihez kellett az is, hogy védelmünk stabilan álljon lábán, ami a meccs nagy részében meg is valósult. Illetve nem csak frázis volt a motiváltság, hanem érezhető is volt, mozogtunk, odatettük magunkat, vállaltuk az ütközéseket. Időközben egyre valószínűbbé vált a győzelem, bátran cseréltünk, de a kispadosok is tudták hozni a szintet.
A második félidőben Palágyi maga is beköszönt, majd Kapitány lőtt szép gólt a szélről befelé cselezve. közben egyet mi is kaptunk, és nem emlékszem, hogyan, de a lényeg az, hogy a második félidőben már nem forgott veszélyben a győzelmünk.
Bár nagyon szurkoltunk a Bozsiknak, az Asztalon villa megnyerte a nap másik rangadóját, így rosszabb gólkülönbségünk miatt továbbra is a második helyen vagyunk, de még élnek a remények, hogy ez változhat.
Kozelito Tél - Kopa Kőbánya 6-2
   kapu: Tyukász
   mezőny: Erdei, Görög, Hlavacska T., Kapitány, Palágyi, Petykó, Tinkó
   gól: Hlavacska T. 3, Erdei, Palágyi, Kapitány

Bevezetés az ordítástudományba

 Megszokhatták már szurkolóink, hogy minden meccsről úgy írunk, mint hihetetlenül nagy rangadóról, de hát mit lehet tenni, ilyen ez a felsőházi rájátszás. A mai volt sorozatban a harmadik olyan meccsünk, ahol az aktuális tabella első két helyezettje csapott össze.
 Lehet, hogy a sorozatosan nagy tét tette, de a kezdés nem éppen úgy sikerült, ahogy terveztük volna. Sőt, mire belemelegedtünk a meccsbe, már 0-2 állt az eredményjelző táblán. Persze nem precedens nélküli, hogy innen megfordítsuk, de nem minden esetben előnyös indulás a 0-2.
Még nagyobb baj, hogy ezután sem igazán találtunk magunkra, kevés volt a mozgás, sok a vesztett párharc, és sok az éppen be nem futható indítás. Furcsa ilyet leírni, hiszen nem így szokott történni, de távol álltunk attól, hogy domináljunk, illetve attól is, hogy meg tudjuk fordítani az állást.

Állókép

A hibák mennyisége a második félidőben sem változott, csupán azok jellege. Eleinte csak szórványosan, majd egyre gyakrabban jutottunk el gólszerzési lehetőségig, de képesek voltunk azt is kihagyni, amiből máskor 15 gólt kellene rúgnunk. Csak az utolsó néhány percben Hlavacska Tamás majd Kapitány hagyott ki olyan helyzetet, amikor már tisztán csak a kapussal álltak szemben.
Az utolsó néhány perc emlegetése azért is jogos, mert felpörögtek az események, Palágyi végül megszerezte a reményeinket ismét felkeltő gólt. Érződött is, hogy új erőre kaptunk, az addigi kényelmes iramot átvette egy kissé hajtósabb, de az égiek értésünkre adták, hogy most nem óhajtják győzelmünket: Egy távoli, és ártalmatlannak tűnő lövés olyan szerencsétlenül pattant meg hátvédünk térdén, hogy onnan védhetetlenül a pipába vágódott. Itt átfutott egyes sajtómunkások agyán, hogy az elmúlt hetekben bekapott góljainkról ha válogatás készülne, az szép kabarét adna... De akkor éppen senkinek nem volt kedve nevetni, hiszen ez a gól megpecsételte sorsunkat, a hátralevő mintegy egy percben matematikailag is nehezen lett volna elképzelhető a fordítás.

Pl. ez is kimaradt

Lefújás után, mint egy jó kommunista vállalatnál a vezetőség tagjai kölcsönösen kitüntették egymást, hiszen Hlavacska A. és Görög is ez elmúlt fordulókban érték el századik csapatbeli meccsüket. Az öltözőben már nem volt jellemző ez a fajta kedélyeskedés, ránk nem jellemző módon vádaskodással, mutogatással és emelt hangú vitatkozással töltöttük az időt, illetve kerestük a vereség okait. Felmerült a labda, a nem megfelelő hozzáállás, a kevés küzdés, és a koncentrációhiány miatti pontatlanság, illetve némely tagok másnapos állapota.
Egyetértésre nem sikerült jutni, az viszont biztos, hogy a vereséggel lecsúsztunk az első helyről, pedig győzelem esetén hat pontos előnnyel fél kézzel már megfoghattuk volna a kupát. Így pedig az Asztalon Villa eredményeit is szem előtt kell tartani, hacsak nem rúgunk minden meccsen 20-at, akkor kell az, hogy ők pontot hullassanak. Na meg persze az is kell, hogy mi ne. Amihez a mainál sokkal összeszedettebb játék kell.
  Kozelito Tél - Asztalon Villa 1-3
   kapu: Tyukász
   mezőny: Erdei, Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Kapitány, Palágyi, Tinkó
   gól: Palágyi

Bevezetés a fordítástudományba III.

 A múlt meccs utáni taktikai értekezleten felmerült, hogy milyen jól jönne, ha megint a Bozsik ellen játszanánk, megint nyernénk, és akkor már igen tetemes előnnyel vezetnénk, amivel a dobogó szinte biztosan meg is lenne. Gondolatot tett követett, és láss csodát, a sorsolás szeszélye úgy hozta, hogy a rájátszás első fordulójában ismét a Bozsikkal mérhettük le tudásunkat.

Kapitány, csak mert róla még nem volt kép

Ha könnyű győzelemre számítottunk, akkor hamarosan módosítani kellett az elvárási horizontot, ellenfelünk ugyanis a múlt héten hiányzó játékosaival állt fel, ami miatt a mezőnyjáték sokkal kiegyenlítettebben folyt. Azt meg már megszoktuk, hogy az első néhány helyzetünk kimarad, bármilyen ügyes focit mutasson is be a kezdőnégyes.
A bonyodalmat az okozta, hogy masszívan hátrányba kerültünk. Egy ívelést a hátvédünk és a kapusunk is előbb ért volna el, mint a csatár, ám hátvédünk - akinek nevét fedje jótékony homály, de tavaly is pont a Bozsik ellen már majdnem lőtt egy bombaöngólt -  átemelte a labdát a kimozduló kapus fölött, ami a gólvonal mögött pattant le. Ha a másik kapunál csinálja ugyanezt, az az év gólja, de ennek így nem örültünk. És ha ez még nem lett volna elég, két perc múlva lekontráztak minket, kapusunk messze kifutott, de ő sem tudott menteni, az ellenfél csatára pedig az oldalvonaltól az üresen maradt kapuba kotorta a labdát.
A 0-2-es állás egyébként sem kedvező, de főleg egy olyan szervezetten védekező és fizikálisan erős csapat ellen, mint akivel most játszottunk, az is kétségesnek tűnt, hogy pontot tudunk-e szerezni. Persze nem adtuk fel, és voltak helyzeteink is, legalább néhány. A meccs utáni taktikai értekezlet azt hozta ki, hogy ellenfeleink a két csatárunkat annyira szorosan fogták, hogy ők csak ritkán és nehezen tudtak helyzetbe kerülni, de ez ellenfelünk részéről annyi energiát vitt el, hogy ha védőink felfutottak, ők viszonylag könnyen megtalálták a réseket. Ez az előzetes ahhoz, hogy a félidő végefelé Hlavacska András és Kapitány ugrott ki, ha nem is egyszerűen, de végül előbbi játékos a hálóba küldte első gólunkat.
A második félidőben mindkét csapat kellően ideges lett, volt is egy-két falt, de nem kirívóak, és nem lépte túl a meccs a sportszerűség kereteit. Mi pedig örültünk annak, hogy rúghattunk néhány szabadrúgást az ellenfél térfeléről, melyekben a gólveszély is bennevolt, kár, hogy benne is maradt.

Az egyenlítő gól

Azért hogy örüljünk, a félidő közepén a századik meccsén játszó Hlavacska András belőtte önmaga és a csapat második gólját. Ekkor felmerült a fejekben, hogy akár mesterhármassal is jubilálthatna, de ez nem sikerült. Némi emelt hangú értekezésre adott okot, hogy Görög a visszapassz helyett a lövést választotta (védett a kapus), egyes értelmezések szerint ez hiányzott a bűvös harmadik gól megszerzéséhez.

Tomi ezúttal nem lőtt gólt, de a küzdéssel nem volt gond

De ami késik, az nem múlhatott el örökké. A játékvezető fél perc hátralevő időt jelzett, amikor hátvédeink néhány passz után Tinkót indították a balszélen. Őt védője a labdafogó hálóba lökte, amiért járt a szabadrúgás, mintegy húsz másodperccel a vége előtt. Sorfalállítás, helyezkedés, még talán öt másodperc lehetett hátra, amikor a sértett keresztbelőtte a labdát a kapu előtt. Ott Palágyi érkezett, és saccra két másodperccel a játékidő lejárta előtt közelről a kapuba lőtte a győztes gólunkat.
Mostanra elkészült a tabella, tizennyolc pontunk van, három pont előnnyel jövő heti ellenfelünk, az Asztalon Villa ellen.

Kozelito Tél - Bozsik program 3-2
   kapu: Tyukász
   mezőny: Erdei, Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Kapitány, Palágyi, Tinkó
   gól: Hlavacska A. 2, Palágyi

Mindenki a hátunk mögött

Még mielőtt a közvetlen labdarúgós hírekre rátérnénk, említésre érdemes, hogy kis csapatunk tagjai kis túlzással testületileg vonultak ki az OTDK versenyekre, és jobbnál jobb helyezésekkel bizonyították, hogy nem csak a pályán, hanem azon kívül is kiváló teljesítményre vagyunk képesek. Tagjaink közül Hlavacska András szerzett első helyet, Petykó Márton a múltkori két ezüstérme mellé beszerezte a harmadikat, Tinkó Máté pedig negyedik helyével szerzett olimpiai pontokat. Szerkesztőségünk délelőtt élőben gratulált, és most felkérjük a szurkolókat is ugyanerre.

No de térjünk át a labdarúgásra. Blogunk olvasói tudhatják, hogy a szezont nem úgy kezdtük, ahogy vágyainkban meg volt írva, néhány rossz eredmény után kapaszkodnunk kellett a mezőny után, de az elszántságnak lassan meglett a jutalma (alternatív változat: a tehetség utat tört magának), és egyre előkelőbb helyezést tudhattunk magunkénak. Mostanra eljutottunk a második helyig, és a sorsolás szeszélye úgy hozta, hogy a listavezető Bozsik ellen mérkőztünk az alapszakasz utolsó fordulójában, így az utolsó pillanatban akár az első helyre is felérhettünk.
Ennek megfelelő elszántsággal és kerettel érkeztünk, illetve a meccs kedvező alakulásába fektetett energia és koncentráció is elegendőnek tűnt. Lehet hogy ellenfelünk nem a legerősebb keretével jelent meg, de fiainkat pontos és koncentrált játékukért mindenképpen dicséret illeti meg. Rendszeres mozgással és pontos passzokkal a első pillanattól kezdve mezőnyfölényben voltunk, ami aktuális ellenfelünk közismerten szilárd védekezése mellett is alkalmas volt arra, hogy eljussunk kidolgozott helyzetből leadott lövésekig.
Lövéseinket egy ideig nem kísérte siker, de a félidő fele táján Kapitány jó ütemérzékkel lecsapott egy hazaadásra, és begurította vezető gólunkat. Nem sokkal később Hlavacska Tamásra jött ki a figura, és ő hidegvérrel értékesítette a helyzetet, majd ugyanő adott balról be a legjobbkor, amit öccse könnyedén gólra váltott. Ebben a periódusban ellenfeleink többnyire ívelésekkel próbálkoztak amelyeket hátvédeink, vagy az akár tíz méterre is kifutó Tyukász hatástalanítottak, így félidőre már majdnem el is dőlt a meccs sorsa.
Még a cserélés is rugalmasan ment, most mindenki hajlandó volt lejönni, a létszám pedig előre vetítette, hogy elfáradni nem fogunk. Többnyire a második félidőben is támadásban maradtunk, ám amint ellenfelünk áttért a földön való játékra, megmutatkozott, hogy védekezésünk legfeljebb relatíve jó. Egy szerencsétlenül pattogó labdát nem tudtunk elsőre eltakarítani a kapunk elől, amit az ott ólálkodó csatár végül a kapuba juttatott, 3-1.
De nem keseredtünk el, támadásban újra és újra el tudtunk jutni a helyzetekig, főleg Kapitány csillogtatta képességeit, nem egyszer kapusunk hosszú kidobásával kilépve közvetlenül okozott zavart, de a többiekkel összedolgozva is motorja volt a támadásoknak. Ellenfelünk egy idő múlva megkülönböztetett figyelemmel őrizte, de hiába, egy életerős lövéssel ismét háromgólosra növelte az előnyt.
Előnyünkből egyet még elvesztettünk, de a győzelem ténye nem forgott veszélyben, illetve a századik meccsét játszó Görög is méltóan jubilált, hiszen kedvére kihagyhatott egy ajtó-ablak ziccert.
Mindez azt jelenti, hogy az alapszakasz utolsó fordulójában álltunk élre, mondhatni ahogy a titkos esélyesek szokták a legjobb érzékkel, de és innen igen kedvező helyzetben, pontelőnyből várhatjuk a rájátszást.
Kozelito Tél - Bozsik Program 4-2
   kapu: Tyukász
   mezőny: Erdei, Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Kapitány, Palágyi, Petykó, Tinkó
   gól: Kapitány 2, Hlavacska T., Hlavacska A.

Bevezetés a fordítástudományba 2.

Az élet kiszámíthatatlan nehézségei, illetve a sorsolás szeszélye úgy hozta, hogy ezen a héten az Asztalon Villa ellen az egész tavaszi keretünk megjelent, és még meccsre is késznek tartottuk magunkat, ami szokás szerint kezdte körvonalazni az eljövendő dicsőséget.
Kezdetkor úgy tűnt, nem is lesznek nehézségeink, hiszen gyorspasszos játékunkkal többször is helyzetbe tudtunk kerülni, a probléma mindössze azzal volt, hogy elfelejtettük belőni ezeket. A "nagy számok törvényébe" helyeztük bizodalmunkat, és abba, hogy a sok-sok lövésből egy majd csak beakad, bár cserepadon ülő támadónk egyre inkább egy "kaput érző csatár" bevetését javasolta. Azonban a sok kihagyott helyzet megbosszulta magát, kapusunk cselezgetni kezdett a hatoson belül, az ellenfél csatára pedig szerelte, és a hálóba gurított.
Próbáltuk a problémát filozófiai, narratológiai, illetve a történelem tanulságait számba vevő oldalról is megközelíteni, de mind csak arra jutottunk, hogy továbbra is fociznunk kell, és kísérleteket tenni a a labdának az ellenfél hálójába juttatására. A kísérletezéssel nem is volt gond, ám vagy csatáraink voltak pontatlanok, vagy pedig az eddigre magéra találó ellenfél tudott minket megakadályozni.
Már a második félidő közepénél jártunk, és a hungaropesszimizmuson nevelkedett nézők fejébe már kezdhette belevenni fejét a gondolat, hogy egyetlen hiba és támadásaink erélytelensége elég a váratlan vereséghez, ami aztán a bajnoki címért folyó versenyből is kizár minket, amikor egy szépen felépített támadás végén Hlavacska András találta üresen magát a hatoson, és egy A-ligás gólkirály-jelöltnek ilyen helyzetből rutinmunkát jelent gólt szerezni.
Ezzel persze sem el nem dőlt a meccs, sem elégedettek nem voltunk. Mindkét csapatnak voltak támadásaink, talán a mieink voltak veszélyesebbek, hiszen Tinkó-vezette védelmünkön és Tyukász kapuson elég vaskos magabiztosság volt szemrevételezhető, amelyet ortodox eszközökkel feltörni fölöttébb valószínűtlennek tűnt. A játékvezetői ítéletek is borzolták a kedélyeket, hiszen Tyukász hatoson kívüli kivetődéséért fújható volt a szabadrúgás, bár mi nem örültünk neki (amiből aztán semmi sem lett, sőt mi kontráztunk), két perccel később pedig az ellenfél védőjének hatoson belüli kezezésénél szerettünk volna sípszót hallani, azonban az elmaradt.
Az idő sürgetését meghallva aztán egy szöglet után Kapitány cselezte be magát a kapu előterébe, és ha már ott járt, belőtte vezető gólunkat. Mondhattuk volna, hogy ha a csatároknak nem jött össze a gólszerzés, akkor átvállalták azt a hátvédek. És hol volt még a vége...
 Rögvest megfordult a játék jellemző iránya, és mi kényszerültünk védekezésre, de kapunk ritkán forgott közvetlen veszélyben, annál is inkább, hogy már csak percek voltak hátra. És eljött az azóta legendássá lett utolsó perc, amikor az ellenfél megzavarodott kapusa oldalrúgásra mentett, azt Palágyi átgurította a hosszúra, ott pedig védőjét már a félpályánál harcképtelenné tévő erdőkertesi sólyom, Petykó érkezett, és két kapufát is érintő lövésével bebiztosította győzelmünket.
A lefújás után egy kis szóváltás kerekedett, megvádoltak minket azzal, hogy kapusunk most volt itt először, és akkor biztos nincs nevezve. A viszontvádaskodást utólag méltatlannak éreznénk, de védelmünkre el kell mondanunk, hogy Tyukász az idényben nyolcadszor védett, és be is van nevezve, a kételkedők bátran utánajárhatnak az adatoknak.
A győzelmet tehát, ha nem is zökkenőmentesen, de ellenfelünk erejét felőrölve végül mégis megszereztük, amivel továbbra is miénk a második helyezés. Az alapszakasz utolsó fordulójában a listavezető Bozsik ellen kétségkívül parázs hangulatú és igen nehéz meccsünk lesz, a győzelem viszont alapszakasz-elsőséggel kecsegtet. A vereség esetét nem számoltuk ki.
Kozelito Tél - Asztalon Villa 3-1
   kapu: Tyukász
   mezőny: Erdei, Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Kapitány, Palágyi, Petykó, Tinkó
   gól: Hlavacska A., Kapitány, Petykó

Bevezetés a fordítástudományba

Bevethető játékosaink száma jelentősen megcsappant az előző héthez képest. Tyukász és Kapitány apróbb sérülések, Görög pedig rejtélyes eredetű légúti megbetegedés miatt nem tudta vállalni a játékot. Végül 18 perccel a meccs kezdete előtt Tinkó is tájékoztatta csapatkapitányunkat, hogy váladékot érzékelt az orrüregében, ezért ő sem tud pályára lépni. Az összeesküvés-elméletekre fogékony kerettagok természetesen azonnal kapcsolatot véltek felfedezni Görög és Tinkó egészségügyi problémái között, amelyet azonban szerkesztőségünknek csupán meghamisított vagy egyáltalán nem is létező bizonyítékokkal sikerült alátámasztania. Mindenesetre ezúton is jobbulást kívánunk gyengélkedő csapattársainknak, és arra bíztatjuk őket, hogy a jövő heti fordulóig egyenek sok savanyú káposztát a mielőbbi gyógyulás érdekében.

(Szerkesztőségünk csak a szerző személye és a szerzői jog tisztelete miatt nem hagyta el a fentebbi bekezdés némely megjegyzését, melyektől ezúton elhatárolódunk. Görög megbetegedéséről éppen a cikk szerzőjének lehetnének saját tapasztalatai, hiszen szerda délután a könyvtárban egymás mellett ültek amikor a torokgyulladást hideg víz ivásával előidézte. Amúgy az esetből tapasztalva azóta fogadalmat tett, hogy vizet többé nem iszik. Görög és Tinkó távolmaradása közötti kapcsolat pedig már csak azért sem lehetséges hiszen megbetegedésük óta semmilyen formában nem kommunikáltak, így kórokozók átadása, vagy amire összeesküvés-elméletekre hajlamos szemlélők gondolhatnak: a meccs szabotálása fel sem merülhet.)

            Szerencsére Hlavacska András kiterjedt kapcsolatrendszerének köszönhetően szerzett egy alkalmi kapust, így egy cserével vághattunk neki az ADK elleni, nem éppen könnyűnek igérkező mérkőzésnek. A kezdő sípszót követően ellenfeleink ragadták magukhoz a kezdeményezést. Az első néhány percben Barcelona-szintű labdabirtoklási arányt sikerült kialakítaniuk, és többször veszélyeztették a kapunkat. Később kiszabadultunk a szorításból, de csatáraink lövései elkerülték a kaput. A meccsnek ebben a szakaszában egyedül Erdei dolgoztatta meg az ADK kapusát egy távoli lövéssel. Egy szabadrúgást követően hátrányba kerültünk, de Palágyinak köszönhetően hamar sikerült egyenlítenünk (1–1). Néhány perc elteltével ismét mi kaptunk gólt egy szögletet követően, Hlavacska Tamás azonban gondoskodott róla, hogy ellenfelünk vezetése ismét múlékony állapot legyen csupán (2–2). A félidő második felében támadójátékunk pontossága elmaradt a kívánatostól, ugyanakkor főként helyezkedési hibáknak köszönhetően két gólt is kaptunk, így a félidő lefújásakor kétgólos hátrányból várhattuk a folytatást.

            A térfélcserét követően nem sokkal az ADK egy gyors kontrából még növelni is tudta az előnyét. Ekkor a pesszimistább nézők már azt gondolhatták, hogy elúszott a meccs, de a rövid pihenő után a pályára visszatérő Hlavacska Tamás körülbelül 7–8 perc alatt három gólt illesztett be ellenfelünk kapujába (5–5). Főként a közte és az ADK egyre inkább elfáradó védői között fennálló jelentős sebességkülönbséget kihasználva betalált távolról, egy kiugratásból, és az ellenfél térfelén történő labdaszerzést követően is. A harmadik egyenlítés után egy hosszabb gólcsendes időszak következett. Ellenfelünk játéka érezhetően statikusabbá vált, így Hlavacska András vezérletével sikerült mezőnyfölényt kialakítanunk, de helyzeteinket nem tudtuk gólra váltani. Hlavacska Tamás és Palágyi is rúgott kapufát, és védőink is többször lőttek kapura. Végül egy sokpasszos játék végén került Palágyihoz a labda, aki a hatoson belülről nem hibázott, és megszerezte a győzelmet a csapatnak.

            Egy nehéz meccsen, komoly hátrányból felállva sikerült begyűjtenünk a három pontot, ami mindenképpen bizonyítja a csapat kollektív lelki erejét. Bízunk azonban abban, hogy a jövő héten már teljes kerettel léphetünk pályára az Asztalon Villa ellen.

Kozelito Tél – ADK 6 –5

kezdő: Kardos – Erdei, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi

csere: Petykó

gól: Hlavacska T. 4, Palágyi 2

Újabb kupagyőzelem

A bajnoki meccs nem volt elég, este mentünk az Emirates kupa aktuális megvalósulására is. A két fodballünnep közötti időt a keret változatos tevékenységekkel töltötte el, a legprofibbak a McDonald's és a törzskocsmánk között váltogatták helyüket.
A nyitómeccs nem a miénk lett volna, de mivel a meccset játszani hivatott csapatok nem voltak meg, így a szervezőség nyomására mi játszottuk a nyitómeccset a minket legutóbb elpáholó Londongrád ellen. Alkalmi és zilált összeállításban játszó csapatunk akarásával nem volt gond, de a teljesítés elmaradt a maximálistól. Az első félidőben gyakorlatilag nem volt kapura lövésünk. Ellenfelünknek pedig volt, melyet kapusunk többnyire védett, de egy lövés mégis becsúszott a kapunkba. A félidő végefelé Tinkó beállásával némileg stabilizálódott a játékunk, de ez összességében még mindig kevés volt az állás megfordításához. Ráadásul ellenfeleink átjátszották védelmünket, és még egy gólt kaptunk. Támadó szekciónk sok elrontott passz és fölöslegesen elszórt labda mellett egy kapufát jegyezhetett fel Erdei révén, a gól nem jött össze.
A meccseink közti szünetben megjött Márialigeti is, így a HajCsatok ellen már teljes bevetésre szánt csapatunkkal mehettünk. A kaput ezúttal, némi rábeszélés után Tinkó vállalta, és hozta is a tőle megszokott stabil teljesítményt. És akkor már mezőnyben is volt bennünk annyi, hogy ha nem is jó játékkal, de mint nagycsapat, lehozzuk a meccst. Négy gólunkon Márialigeti és Hlavacska Tamás osztoztak.
A meccs után a századik meccsét játszó, és emiatt köszöntött Petykó nyilatkozott hivatásos focistákat megszégyenítően mélyenszántó gondolatokkal, megtudhattuk például, hogy örül, hogy egy-két szereléssel hozzá tudott tenni a csapat játékához, és örül hogy nyertünk.
A riválisok eredményei alapján úgy állhattunk oda az utolsó meccshez, hogy tudtuk, ha nyerünk akkor a kupa is a miénk lesz, apró probléma hogy vereség esetén utolsó helyen zártunk volna. Ennek megfelelő koncentrációval kezdtünk, és a félidő derekán Hlavacska András gólra váltotta testére passzát. Ekkor beindult a gólgyár, Hlavacska Tamás és Márialigeti is dupláztak, a végén pedig Görög is betalált, így nem számított az hogy figyelmetlenségeinket kihasználva az ellenfél is beköszönt háromszor.
Így mi végeztünk a táblázat élén, az Emirates kupák történetében először, bár vélhetően nem utoljára, így a Tanár-Diák Kupák után egy újabb trófeát vihettünk haza.
Az Emirates Cup Reloaded III keretében
   kapusok: Görög, Tinkó
   mezőnyjátékosok: Erdei, Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Márialigeti, Petykó, Tinkó
   gól: Márialigeti 4, Hlavacska T. 4, Hlavacska A., Görög