Győztek az elárvult csibécskék

Mindjárt a harmadik fordulóban sor került a HajCsatok elleni derbire, amiről szinte biztosra vehettük, hogy hatpontos rangadóról van szó, könnyen elképzelhetőnek tartottuk, hogy a végelszámolásnál, a dobogós helyek elosztásánál is ezek a pontok dönthessenek. A presztízsről így külön nem írnék, épp csak annyi hogy ellenfeleink a bölcsész futball filozófusának és taktikusának összecsapásáról írtak, amiből előbbi lettünk volna mi.
Magunk részéről a keretösszeállítás nem a legjobban zajlott. Mint az tudott, Hlavacska András a héten eligazolt, Kapitány most nem ért rá, Tóth pedig lekéste az első perceket. Optimistán úgy lehetne leírni, hogy tudomásunkra jutott, miszerint ellenfelünk Hlava megállítása köré építi a taktikáját, amit mi jól kilőttünk azzal, hogy nevezett játékost nem játszattuk. Részünkről elég bajunk volt azzal, hogy magunk között leosszuk a posztokat, ami aztán meccs közben jól fel is borult, ezen túl annyit voltunk képesek kiszúrni, hogy ellenfelünknek nincs cseréje, és vélhetően el fognak fáradni.
A kezdeti tapogatózás után épp felvettük volna a meccs ritmusát, amikor egy nagyon csúnya helyezkedési hiba miatt ellenfelünk vezetést szerzett. Részünkról némi idegeskedés, de nem sokáig, mert Tóth lőtt egy hatalmas gólt a pipába, és máris egál volt.
Néhány helyzet itt, néhány ott, bár összességében nem sok, inkább a középpályán folyt a játék, illetve az első félidő közepétől elkezdődött a faltok és odalépések egyre idegesebb hangú számon kérése a másik csapaton. A játékvezető meg úgy néha lefújt valamit.
Ami a futball szebb oldalát illeti, részünkről Tinkó szerzett labdát ügyesen a félpályánál, majd lőtt takarásból a bal alsó sarokba, amit ellenfelünk két perccel később egy kontrából egyenlített ki.
A második félidőről sok jót nem lehetett elmondani. Folytatódott az idegeskedés, néha üzengetés a két csapat között, viszonylag kevés kidolgozott helyzettel. Ellenfelünk mondhatja, hogy csere hiányában nem bírtak sokat futni, mi pedig azt, hogy éreztük, hogy ennyi is elég, de a semleges nézők számára a sok hiba sokkal inkább közepes, mintsem élvezetes meccset jelentett. Sajnos ki kell emelni, hogy mi is sok hibával játszottunk, akár koncentrációban, akár összhangban nagyon elmaradtunk attól amit legjobb meccseinken nyújtani tudunk. Érdem talán annyi, hogy védekezésünk ekkorra összeállt, és kevés lövést engedélyeztünk. Támadásépítésünkben viszont nagyon meglátszott Hlava A. hiánya, gyakran tanácstalankodtunk, illetve többször ívelgetéssel próbálkoztunk, nyilvánvalóan eredmény nélkül.
A döntést pedig az addig tartalékoló Hlavacska Tamás hozta meg, egy szöglet után a hatos előterében elkezdett huzogatni, és amikor tisztára játszotta magát, a bal felső sarokba emelt. Ekkor még mintegy öt perc volt hátra, de abban olyan nagy esemény már nem történt, megőriztük az előnyt.
Fontos három pont, blabla, de a játékbeli hiányosságokat pótolni kell, mert ennél keményebb meccseink is lesznek, hát enyhénszólva kellett mai győzelmünkhöz az ellenfél foghíjassága is. Az viszont örvendetes, hogy három forduló után még mindig hibátlanok vagyunk, és vezetjük a bajnokságot. Most bajnokin három hét szünet, de a lantot nem tehetjük le, többek között a két hét múlva rendezendő tanár-diák meccs miatt sem.
Kozelito Tél - HajCsatok 3-2
   kapu: Fehér
   mezőny: Görög, Hlavacska T., Palágyi, Petykó, Tinkó, Tóth
   gól: Tóth, Tinkó, Hlavacska T.

Könnyes búcsú

Túlerő elleni meccsünknek legalább három nagy különlegessége volt. Egyik, hogy visszavághattunk azért a meccsért, amivel júniusban elvesztettük a bajnoki címet. A másik, hogy az újonnan igazolt Tóth Olivér először játszott legálisan a csapatban. Harmadik, talán legfontosabb, hogy Hlavacska András ezen a meccsen vett könnyes búcsút nevelőegyesületétől, mielőtt kölcsönszerződik a Dublin United Soccer Clubhoz.

Papíron erős kerettel rendelkeztünk volna, hát a meccs menetrend szerinti kezdésére még csak öten értünk ki a pályára, a többiek a következő tíz percben szállingóztak oda. A helyzetet némileg menti, hogy öt perccel a hivatalos meccskezdet után még se bíró, se ellenfél nem volt, illetve az ellenfél csapata akkor tűnt fel szép kényelmes sétában a pálya felé tartva.

A Fehér – Hlavacska A., Tóth – Hlavacska T., Tinkó csapat kezdett, és ha nem is jó játékot nyújtva, de kezdettől uraltuk a játékot, helyzeteket dolgoztunk ki, és csak a túloldali kapus bravúrjain múlt, hogy nem döntöttük el a meccset még az első percekben.

Aztán ez mehetett a végtelenségig, Hlavacska Tamás meglőtte a maga szokásos szélen elfutós gólját, amivel máris megvolt az előny. Nem sokra rá, Hlavacska András és Görög játszottak szép kényszerítőt, aminek végén utóbbi játékos a hosszú sarokba gurított. Itt elárulhatjuk, hogy Hlavacska András a búcsúmeccsén nem szerzett gólt, de saját bevallása szerint, az, hogy gólt lövethetett szeretett csapatkapitányával, három szólógólnál is nagyobb öröm számára. Aztán Hlavacska Tamás megszerezte második gólját is, amivel félidőben eldőlni látszott a három pont sorsa.

A folytatásban adódtak meleg pillantok, ellenfelünk rákapcsolt, nálunk bár többnyire jól mentek a cserék, és le volt osztva, hogy ki a védő, és ki a támadó, ebben a szakaszban mégis volt, hogy szerencsétlen összetételű sort küldtünk fel. Egy párperces szakaszra igencsak beszorultunk, és egy beadás-lövés közötti átmenet a center testéről a hálónkba jutott.

Mégsem kellett vészt kiáltani vagy a kardunkba dőlnünk, mert magunkra találtunk csapatszinten, a második félidő második felében pedig Tóth két szép gólt lőtt bal oldalról, igazságosan egyet a rövidbe, egyet a hosszúba.

Ahogy ilyenkor lenni szokott, az öltözőben megindultak a fogadkozások, hogy bajnoki cím, meg rajt-cél győzelem meg minden, sőt még a hollandokat is megverjük, és megyünk a VB-re. A meccsről ennyit, utána András tósztot mondott és órákon át tartó zokogással búcsút vett csapatától.
Kozelito Tél - Túlerő 5-1
  kapu: Fehér
  mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Petykó, Tinkó, Tóth
  gól: Hlavacska T. 2, Tóth 2, Görög

Az idei keret

És akkor íme a várva várt pillanat, amikor, úgy tűnik, befejeződött az ezévi keret kialakítása. Nem kevés megpróbáltatáson esett át csapatunk mire idáig elértünk. A tárgyalások apró részleteit hagyjuk is, szorítkozzunk a lényegre.
Az eddig bejelentetteken kívül még egy távozónk lesz, Hlavacska András, akit néhány hónapig az ír válogatottnak adtunk kölcsön Keane helyettesítése céljából. Hirtelen jött a transzfer, az ügylet még csak pár napja köttetett, és játékosunk a most következő bajnokin már el is búcsúzik nevelőegyesületétől. Ez a pályán és azon kívül is erős próbatétel a csapat számára, hosszas tárgyalások után Tóth Olivért szerződtettük a megüresedő helyre, aki néhányszor már szerepelt nálunk kölcsönben (értsd: feketén). Kapitány Gábor szerződtetését is megkíséreltük, most hajlik is afelé a dolog, hogy sokat fog szerepelni nálunk, így reménykedhetünk, hogy
Szemes és Matus, a két másodéves szereplése inkább alkalomszerűen, mint gyakran várható, illetve az előző cikkből már látszik, hogy szükség esetén egy újonc, Porkoláb István is bevethető, akár mezőnyben, akár kapuban. Szintén a tartalékok között számítunk Rédey és Tyukász játékára.
A bajnokságban idén szigorítások várhatóak, a hírek szerint bármelyik meccs előtt ellenőrizhetik, hogy kizárólag azok lépjenek pályára akik be vannak nevezve; illetve figyelni kellett arra, hogy a benevezettek között megfelelő legyen az aktív eltés hallgatók aránya (bár ez számunkra nem okozott gondot), és eltérő ligákban sem szerepelhetnek játékosaink. Így kétszer is meg kellett gondolni, hogy kiket szerepeltetünk a nevezési lapon, amit tizenhárom névvel adtunk le, majd végül pótlólag még két nevet küldtünk a szervezőknek.
Magunk között elrendeztük, hogy alaptagként Fehér, Görög, Hlavacska A. - akinek a helyét Kapitány fogja átvenni, Hlavacska T., Palágyi, Petykó, Tinkó és Tóth, míg benevezett tartalékként Erdei, Matus, Porkoláb, Rédey, Szemes és Tyukász játékára számíthatunk.
Akkor már ide is tegyük ki a bajnokság szép új honlapját, rajta a mi profilunkkal:
http://www.sportwavez.com/teams/kozelito-tel
Játékosokat kérném, hogy regisztráljanak, de akár a szurkolók is megtehetik.

Hasítunk

Lezajlott az első forduló szeretett bajnokságunkban, erről tudunk írni, ami meg is fog történni, az a baj, hogy a kátékoskeret kialakításáról szóló, lezárt tényeket felsoroló cikk még mindig nem aktuális. Az biztos, hogy mind a távozók, mind az érkezők között lesz olyan, akiről korábban még nem adott hírt a blog. De ennek még nincs itt az ideje.
A szokottnál hamarabb indult a bajnokság, az első egyetemi héten nemcsakhogy nevezni kellett, hanem az azt követő hétvégén már jött is a meccs. Mi a Sivatagi Rohamcsigák nevű teljesen ismeretlen csapatot kaptuk, és a névadási stratégia alapján egy teljesen újonc gólyacsapatra gondoltunk, akiket jó eséllyel meg is verhetünk. A keretösszeállításnál az okozott bonyodalmat, hogy nem volt kapusunk, de létszámra elég jól, minőségre tűrhetően megvoltunk. Itt nem szabad elhallgatni azt a tényt, hogy egy MA-s társunk, Porkoláb István próbajátékon vett részt, és az első félidőre elvállalta a kaput.
A meccsre a csúnya esős idő eléggé rányomta a bélyegét, a labda sokszor megcsúszott a lábakon, gyakran okozott átvételi nehézségeket, illetve sajtósunk fényképezőgépében is rögvest lemerült az összes elem, így nem tudjuk ezt a cikket képekkel kísérni.
Eleinte nehezen tudtunk kibontakozni, inkább magunkat kerestük, ahelyett hogy a csapattársakat kerestük volna. Az ellenfél pedig fegyelmezetten védekezett, amin nehezen találtunk rést. Aztán Hlavacska András duplájával a félidő felénél gyakorlatilag eldöntöttük a meccset. hátvédünk először egy cselsorozat, majd egy szöglet után talált be, és még a félidő előtt Hlavacska Tamás is betalált. Jellemzően mi voltunk a mezőny urai, ami veszélyes helyzet adódott a kapunk előtt, az többnyire távoli lövéseket jelentett, melyeket azonban Porkoláb hárított.
Félidőben az előzetesen megbeszélteknek megfelelően Görög állt a kapuba, Porkoláb ki a mezőnybe; illetve Tinkó is befutott, akit a közönség alkalmi mezének színe miatt rögvest Pinkónak keresztelt el. A lényeg az, hogy létszámra talán többen is voltunk az ideálisnál az összeszokottság pedig elmaradt a szokásostól, ennek tudható be, hogy a második félidőben voltak olyan időszakok, amikor beszorultunk a kapunk elé, és védekezni kényszerültünk.
A gólokat szerencsére továbbra is inkább mi rúgtuk. Hlavacska Tamás indította a második félidei gólgyártást, majd azonos vezetéknevű András beadás után lőtt öngólt a menteni igyekvő védő. Ezzel teljesen szétzilálódott az ellenfél védelme, és egyre gyakrabban tudtunk emberelőnyös helyzeteket kialakítani. Ezek során Rédey, Tinkó majd Palágyi szereztek gólt.
Közben egyet mi is kaptunk, szabadrúgásból, de olyan sokat az már nem számított. Ennyi volt, szép volt, jó volt elég volt. A 8-1-es összesítéssel valószínűleg vezetjük a tabellát. Csak maradjunk is ott!
Kozelito Tél - Sivatagi rohamcsigák 8-1
  kapu: Porkoláb, Görög
  mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Petykó, Porkoláb, Rédey, Tinkó
  gól: Hlavacska A. 2, Hlavacska T. 2, Rédey, Tinkó, Palágyi, öngól

Idénykezdet dolgai

Újságíróink tökéletesen átérzik a felelősséget, hogy még az idény kezdete előtt megfelelően tájékoztatni kellene a szurkolókat a csapat dolgairól, de ez igen nehéz feladat, tekintve hogy pár nappal a bajnoki rajt előtt még nem állt össze a csapat.
Ami biztos az az, hogy idén is lesz Kozelito Tél, beneveztünk, mégpedig hosszas egyeztetések, és az itt megjelent hírek ellenére a B ligába (helyettünk a Bozsik jutott fel), és ezen a héten már meccset is játszunk. A törzstagok nagyrésze folytatja a játékot, Fehér valóban visszatért a Gambrinus ligából, Erdeit pedig valóban kölcsönadtuk a Bundesligába. Ezeken felül elképzelhető, hogy Hlavacska András is belekóstol a légióséletbe. Tárgyalásokat folytattunk Kapitány Gáborral, Szemes Botonddal, és Matus Rajmunddal, de minden igyekezetünk ellenére mostanáig még igencsak bizonytalan az ő szerepvállalásuk mértéke.
Ennyiből eléggé látszik, hogy keretünk létszámra nézve elég vékony, amit a vezetőség nem hagy ennyiben, és legalább még egy igazolás várható, mielőtt az átigazolási szezon lezárulna. A tárgyalásokat azonban nem akarjuk megzavarni azzal, hogy a jelenlegi stádiumban nyilvánosságot adjunk nekik.
Ha már lehetőség adódott, aranylábú fiaink múlt héten részt vettek a soros Emirátesz Kupán, és egy kicsit megolajozták a berozsdásodott izmokat.
Az első meccsen az SS Ratio ellen kétszer kerültünk előnybe, de az ellenfél kétszer egyenlített, majd fordított, a második félidő derekán mi egyenlítettünk. Idáig talán mi voltunk jobbak, mindenesetre el kell mondanunk, hogy mindkét kapu előtt sok helyzet adódott. Ez dicséret passzos játékunkra nézve, hiszen tényleg alkottunk szép akciókat, de az is tény, hogy ha nem Fehér áll a kapuban, akkor akár vesztésre is állhattunk volna. A hajrában aztán két szerencsés góllal megszereztük a győzelmet.
Az előrehozott döntőben, a régi derbin a HajCsatok ellen is megszereztük a vezetést, de koncentrációban és egymásra hangoltságban alulmaradtunk, így ellenfelünk fordított. A külsősként bevetett Márialigeti csillogatta nagyban erényeit, három gólt lőtt, de ez is kevés volt, mert négyet kaptunk.
Ezután rögvest, szünet nélkül következett az élvonaltól búcsúzó 1. FC Sör. Akár fáradtak is lehettünk volna, de jól bírtuk, és az egész meccsen mi domináltunk. Rengeteg helyzetet dolgoztunk ki, néhányat be is lőttünk, amivel jeleztük, hogy ez a keret megfelelő létszámmal az A-ligára is alkalmas lenne. A védekezésbeli könnyelműsködésről még le kéne szokni, de egyénileg a torna legjobb csapata voltunk, és csapatként sem vallottunk szégyent. ez összességen, a Sör elleni 6-2-vel hat pontot és a kupa második helyét jelentette.
Az Emirates Kupán megjelentek: Fehér, Görög, Hlavacska A. Hlavacska T., Márialigeti, Palágyi, Tinkó
gól: Hlavacska T. 4, Márialigeti 4, Hlavacska A. 2, Palágyi 2, Görög, öngól

Az úgynevezett közgyűlés

Blogunk munkatársa már hetek óta ígérgeti magának, hogy ír majd egy cikket a csapat pályán kívül viselt dolgairól, és erre a tanáraink elleni meccs utáni értekezlet tűnt megfelelő apropónak. Az a baj, hogy a legfontosabb kérdésekben nem sikerült végleges döntést hoznunk, talán azért sem, mert mintha a tagoknak már csömöre lenne a nagy világmegváltó értekezésekből.
Annyi már mindenesetre eldőlt, hogy Görög sok hónapos és a hosszú időhöz mérhetően gyomorforgató, Zs-kategóriás filmeket idéző aknamunkával lemondásra kényszerítette szeretett, és legitim csapatkapitányunkat, Hlavacska Andrást, és a jövő idénytől ismét ő fogja intézni a csapat ügyes-bajos dolgait.
A tagokat ennél jobban lekötötte az esetleges feljutás kérdése, ami sok hosszas, időnként heves vitára adott okot. Abban sikerült megállapodnunk, hogy nem szavazással és erőfölénnyel kívánjuk eldönteni, hogy jövőre melyik ligára adjuk le a nevezésünket. Attól megkíméljük az olvasókat, hogy az összes érvet, és az egyének állásfoglalását részletezzük. Mindenesetre szám szerint körülbelül ugyanannyian törtek lándzsát az A és a B liga mellett. A vita azért látszik eldőlni, mert az A-liga hívei sokkal erősebb akarattal tették le voksukat, így a B-liga hívei, ha meggyőződésüket nem is adják, de csapattársaik eltökéltségét látva hajlanak arra, hogy elfogadják az A-s indulást. Hogy ezzel most le van-e zárva a vita, az nem egyértelmű. Illetve az sem egyértelmű, hogy egyáltalán lehetséges-e a feljutás, hiszen a második hely nem jelent automatikus feljutást, és legjobb értesüléseink szerint eddig még egy A-s csapat sem jelentette be visszavonulását.
További holtidénybeli téma a jövő évi keret összeállítása. Az idény végével lejárt Kapitány és Tyukász szerződése, és úgy tűnik, hogy Erdei a jövő évet külföldön tölti. Fehér visszatérése örvendetes, de ezzel együtt is úgy tűnik, hogy a keretünk erősítésre, illetve leginkább létszámbeli tágításra szorul. Hogy ez az idén velünk játszó kölcsönjátékosok szerződésének meghosszabbítását, vagy az alsóbbéves magyarosok csapatba építését jelenti-e arról valószínűleg megint az összes törzstag véleményét figyelembe véve kell majd egyeztetni.

A címeres mez varázsa

Közismert, hogy kis csapatunk amatőr játékosai az utolérhetetlen tehetségen kívül is sok közös vonást mutatnak mennyei bajnokságok labdarúgóival. Ennek egy újonnan felfedezett eleme, hogy a klubmeccsek mellett időnként a mi legjobbjainknak is megméretik magukat a válogatott címeres mezében. Mivel mi nem esünk a túlzó nacionalizmus csapdájába, ez a válogatott a mi esetünkben a szak válogatottját jelenti. Ennek sárga-fekete színeiben pedig tanáraink ellen mérhetjük össze tudásunkat. Annyiban sántít a párhuzam, hogy sajnos még nem kapunk pénzt a klubcsapatban nyújtott teljesítményünkért, de a válogatott találkozók kiemelt presztízse, a bevethető játékosok futballon és üzleten kívül szempontok alapján való körülhatárolása, és a szurkolók fanatikus rajongása mindenképpen tanár-diák meccsek "válogatott" mivoltát jelzi.

Íme a küzdelem

A mezőnyjáték sem nélkülözte a látványos elemeket

A fogadkozás és mentális készülés a korábbiakat idézte, de akadtak jelei annak is, hogy a bajnokikon látható csapat kezd eltávolodni a magyarszakosságtól, és egyre több a különbség a bajnokikon, és a válogatott meccseken látható csapat között. A különbség oka nyilvánvalóan az, hogy a tanár-diák meccseken szigorúbban kell vennünk a magyarszakosság kritériumait, így itt a törzstagokon kívül az alsóbbévesek közül igazolunk játékosokat. Ez most Rédey és Szemes bevetését jelentette, illetve utóbbi játékos elhozta köreinkbe az első Matus Rajmundot, így egymás utáni harmadik tanár-diák meccsen avathattunk újoncot. Matust a törzstagok közül még senki nem látta korábban játszani, de olyan jó ajánlólevelei voltak, hogy azonnal a kezdőcsapatban találta magát.

Egy átfogó kép a játékról

A kezdőnk amúgyis magyarázatra szorul. Fehér külön erre a meccsre hazautazott Prágából, Erdei viszont a bajnoki kudarc felett érzett bánatában visszaigazolt a Bundesligába, Tinkó pedig túl komolyan vette a csapat belső emailjén terjedő fél hatos kezdésre való felszólítást, és lekéste az öt óra utáni kezdőrúgást, amiért a történet szereplői még sokáig vádolgatták egymást. A kezdőnk tehát így nézett ki: kapuban Fehér, a védelemben Hlavacska A. és Matus, a középpályán Szemes és Palágyi, az ék Hlavacska Tamás, a cserepadon pedig Görög, Petykó, Rédey és két perc után Tinkó foglaltak helyet.
A tanári csapat a beígért nehézségek ellenére össze tudta szedni magát, Vaderna ugyan csak szurkolóként jelent meg, de Gintli felépült sérüléséből, és három cserével úgy tűnt, hogy a személyi állományt tekintve a tanári csapat is képes lehet megszerezni a győzelmet. A legnagyobb gondot talán Tátrai hiánya okozta, illetve az a kérdés, hogy akkor ki rúg majd gólt.
Ami az első félidőt illeti, elég röviden össze lehetne foglalni, most talán mégis kifejtjük. Az időjárás nem állt mellénk, a meccs nagy részében esett az eső, a labda és a játékosok csúszkáltak, a levegő fülledt volt. Az 5+1-es felállás mindig kissé szokatlan, és talán túl zsúfolt egy ekkora pályához. A szurkolóink pedig tök jó arcok, hogy  a vizsgaidőszak és az eső ellenére eljöttek megnézni minket és kiszurkolni a kedvező eredményt.
A fentebb soroltak között mégis az 5+1-es felállás jelentette a legfontosabb befolyásoló tényezőt, ennyi játékos ugyanis egyszerűen túl sok egy ekkora pályára, így hiába alkottak bármilyen zseniális támadást fiaink, mindig volt egy-egy láb vagy széles test ami megálljt parancsolt a lövéseinknek. A technikai fölényünk egyértelmű volt, ezen a téren a két elsőéves is sokat tudott hozzátenni, a labdabirtoklásban többnyire szintén mi vezettünk.

Fehér (félig takarásban) nagy védésekkel tért haza

Helyzetek terén is mi voltunk fölényben, nem is biztos, hogy a tanári csapatnak volt kaput eltaláló lövése az első félidőben, talán Schein előtt adódott a legnagyobb helyzet, de védelmünk menteni tudott. A baj az, hogy olyan sok nekünk sem, mert a hatos elé betömörült erős testfelépítésű védők között ha el is jutottunk lövésig, abba garantáltan belelépett valaki. Utóbb a tanári csapat részéről az az értelmezés született, hogy az első húsz percben csak fárasztani igyekeztünk ellenfelünket, hogy aztán később bevihessük a döntő csapást, a fárasztás azonban nem elsődleges célunk volt, hiszen a gólszerzésre törekedtünk, de az ellenfél szervezettsége ezt rendre megakadályozta.
Aztán két perccel a félidő előtt megtört a jég, Hlavacska András visszaverte ellenfelünk egy támadását, ami után négy a kettő ellen támadhattunk, Hlavacska Tamás passzát pedig Palágyi a bal alsó sarokba lőtte.

Rédey gólja utáni pillanat

Rohamoznak a tanárok

A második félidőt mindkét fél részéről az egyre nyíltabb játék jellemezte, ami mindkét kapu előtt egyre több helyzetet eredményezhetett. Magunk részéről már az első félidőben is élveztük a Fehérnek az egy éve nem hallott utasításait, a "balon figyelj"-t, és a "süti"-t, de a második félidőben kapusunk hatalmas, látványos vetődéseit is egyre többször volt alkalmunk megtekinteni. Ezek különösen akkor voltak tetszetősek, amikor a lövést a kaputól még jó messze blokkolták mezőnyjátékosaink, de kapusunk a mozdulatot megkezdvén, még akkor is óriásit vetődött.
Még a félidő elején történt, hogy Hlavacska András a bal oldalról az alapvonal mellett befelé cselezett, megvert két védőt, majd középre adott, ott Petykó érkezett, és elhelyezte második gólunkat. Ugyan kapott kritikai megjegyzéseket, hogy mért nem érte lövése mindkét kapufát, ahogy azt tőle megszoktuk, de a gól a kapufa érintése nélkül is gól, és ezzel kezdett arrafelé hajlani az eredmény, hogy ezt bizony megnyerjük.

Szemes lövésre lendíti lábát, készülőben a negyedik gól

A következő időszakban Szemes, majd később Görög lőtt hatalmas kapufát, időközben a másik kapunál Seláf lövése után is a megpendült a ketrec külső íve. A meccs legcsúnyább eseménye, Bónus csúnya sérülése egy nagy ütközés után szintén ebben az időszakban esett. A legviccesebb jelenet pedig minden bizonnyal az volt, amikor a támadó térfél közepe tájáról megítélt szabadrúgásnál Tinkó már kikérte a távolságot és készítette a balost, amikor Hlavacska A belepöcizett a labdába, ezzel leküldve a szélsőnket az oldalvonal mellett. Az értelmezés szabad, de a későbbiekben ez a jelenet is vita tárgyát képezte.

Lőrincz útjára indítja a labdát...

A félidő közepe táján elkezdtek jönni a gólok. Gintli egy hazaadásánál Zahari összezavarodott, mivel nem foghatta meg a labdát, lábbal nyúlt hozzá, de nem tudott fleszabadítani, Rédey pedig ott termett, és a hálóba pöcizett. Később egy már elhalt akció során Görög szerezte vissza a labdát, amiből Szemes távolról nagy erővel kilőtte a kapu bal oldalát. A mi kapunknál is esett gólt, Lőrincz lövése szállt bele a pipába.

...ami utat talál a diákok hálójába

A hajrára Vaderna is úgy gondolta, hogy beveti magát, szurkolóból átvedlett résztvevővé, mutatott is néhány cselt, de a harmadik ember általában le tudta szerelni. Az utolsó percekre talán kiegyenlítettebb lett a játék, de ezzel együtt sem forgott veszélyben a diákok győzelme. Így aztán sikerült újból dicsőséget szereznünk a sárga-fekete meznek.
Csapatfotózás után Hlavacska András csapatkapitány a könnyekig meghatottan vette át a vándorkupát, a lelkes szurkolósereg pedig az esernyőket félrerakva ütemes tapssal kísérte fiainkat ez öltözőig.

A győztes csapat

Kozelito Tél - Tanárok 4-1

A diákok részéről:
   kapu: Fehér
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Matus, Palágyi, Petykó, Rédey, Szemes, Tinkó
   gól: Palágyi, Petykó, Rédey, Szemes


A tanárok részéről:
   kapu: Zahari

A két vezér

   mezőny: Bónus, Gintli, Imre, Lénárt, Lőrincz, Molnár, Schein, Seláf, Vaderna
   gól: Lőrincz