A nyolc elég, a három egy kicsit sok

Sajtósunk az elmúlt hetekben megkapta néhányszor, hogy milyen elégedetlen és nem tud úgy örülni a győzelmeknek, ahogy egy amatőr csapat tagjaként illene. Ezt a hagyományt folytatva már a címben szerettem volna már a címben leszögezni, hogy a győzelem és a lőtt gólok száma örvendetes, de a bekapott gólok száma még mindig magasabb az ideálisnál. Persze az is igaz, hogy hét közben egyáltalán nem tűnt biztosnak, hogy győzni fog a csapat. Az alaptagok közül többen nem tudtak eljönni, és kezdésre igen szerencsésen összeállt egy hét főből álló csapat, de ehhez az kellett, hogy Tóth félig sérülten is vállalja a játékot, illetve Szemest behívtuk a tartalékok közül.
Ahogy megbeszéltük, jól nekimentünk az ellenfélnek, Szemes egy perc alatt kétszer került nagy helyzetbe, de mindkétszer tévedett egy-két centit. Annak ellenére, hogy mi irányítottunk, néhány perc játék után hátrányba kerültünk, amit két perccel később sikerült megdupláznunk. 0-2-nél egy kicsit megijedtünk, bár a játék képe alapján nem tűnt elképzelhetőnek, hogy nem mi nyerjünk, zúgott az "ébresztő!" és a "kutya gyenge!", aminek hatására összekaptuk magunkat, Hlavacska András és Szemes vezetésével kigurigáztuk az ellenfelet, néhány perc alatt négyet rúgtunk, Andrástól volt egy felsősarkos bomba is, de a szurkolók emlékezetében mégis az fog megmaradni, hogy Szemes bármikor bárki ellen jó volt egy cselre.
Ekkor már majdnem elhittük, hogy tarolhatunk, ámde újabb gólt kaptunk, és félidő is lett, ami eszünkbe juttatta, hogy itt bizony még bármi lehet. Meg hát a bekapott gól mindig bosszantó, és mindig elkerülhető, de úgy tűnt, hogy mindhárom gólt csúnya egyéni hibákból kaptuk, ami még bosszantóbb. A kétséges meccsállástól csapatszinten is összezavarodtunk, de Petykó különösen, annyira, hogy a második félidőről megfeledkezve hazament.
A második félidőben aztán egyre inkább kijött technikás játékosaink biztosította fölényünk, ha nem is alázósan, de szépen lassan csordogáltak a gólok. Szemes ebben a játékrészben is beköszönt kétszer, aztán Görög rúgott két kapufát, amiről egyszer befelé pattant, egyszer kifelé, majd Tóth is beköszönt, elmondhatjuk tehát, hogy góllal tért vissza a kényszerű kihagyás után.
Nem mindig a legegyszerűbb megoldást választottuk, voltak olyan akciók, amikor úgymond, meghaltunk a szépségben, illetve az is előfordult, hogy mind a négy mezőnyjátékosunk elrohant, és lekontráztak minket, de vagy kapusunk vagy valamelyik visszasprintelő mezőnyjátékos mindig menteni tudott.
Ha nagyon a negatívumokra koncentrálnánk, ki lehetne emelni a nem éppen közösségépítő hangulatot, vagy a taktikai elemek begyakorlatlanságát, de ha már nyolcat rúgtunk, akkor úgy néz ki, mintha igazából jók lennénk, és van egy olyan vastag szőnyeg, ami alá be lehet söpörni a problémákat.
Kozelito Tél - Dinamo Gőzgombóc 8-3
   kapu: Fehér
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Petykó, Szemes, Tóth
   gól: Szemes 4, Hlavacska A. 2, Görög, Tóth

Újabb győzelem, de annyira, hogy már szinte unalmas

Félve írunk le bármilyen állítást is a meccsről, hiszen az egyik videomegosztón igen a meccs nagy részét le lehet követni. A videózás nem kevés konfliktust szült, kezdve ott, hogy némelyik baráti csapat tagjai feltétlenül kommentálni akarták a látottakat, általában csapatunkra nézve kritikus hangnemben, aztán hogy megállapításaik jogosak, vagy arra nézve kínosak, aki mondta őket, azt mindenki eldöntheti maga. A másik utólag inkább vicces jelenet az volt, amikor a kamerát éppen kezelő csapattárs cserélte be magát, és a kamerát felvétel közben, a pályán adta át a lecserélt csapattársnak. elvileg baj is lehetett volna belőle, mert eközben az ellenfél támadott, de megúsztuk.

A meccs lényegi dolgairól való mesélést kezdjük ott, hogy a héten való kavarások ellenére nagyjából a megszokott keret jött össze, az ősszel fel-felbukkanó Tóth kivételével, és úgy éreztük, hogy itt bizony nem foroghat kétségben a győzelmünk.

Alig egy perc telt el a meccsből, amikor Tinkó kiugratását Palágyi a rövid sarokba lőtte, ezzel máris vezettünk. Hengerelés mégsem következett be, mert ellenfél is volt a pályán, de azért sem mert egy kicsit kényelmesen és pontatlanul játszottunk, a labdát csak rövid időre tartottuk meg, kiugratási kísérleteink pedig kis arányban sikerültek. Azért Palágyi letámadásból és egyéni akcióból megszerezte második gólunkat, és félidő táján egyre inkább érezhettük, hogy miénk lesz a három pont.

Ha némelyik korábbi meccsen említést nyert a két csapat közötti feszültség, most illő azt említeni, hogy sportszerűség terén példamutató meccs volt, kevés szabálytalansággal, és fair play szellemében fogant gesztusokkal. Tinkó egyszer azért átesett egy pályára tévedt biciklin, de erről nem a Lafayette tehetett.

A második félidőben voltak olyan szakaszok, amikor védelmünk egy kissé gyengének bizonyult, az emberfogás sokszor hiányzott, illetve talán nem voltak elosztva a posztok, és rendszertelenné lett a csapat mozgása. Persze sikereink domináltak, Hlavacska Tamás mindjárt az első akcióból kapufát rúgott, majd azonos vezetéknevű András vette be a hálót távolról. A félidő második felében pedig a két Hlavacska kényszerítőzött az ellenfél hatosán belül, szép labda nélküli mozgással kombinálva, aminek eredményeként Tamás lőhetett a kapuba.

Közben, ha már ennyiszer rosszul helyezkedtünk, illetve lekontráztak minket, egy gólt mi is kaptunk, illetve egyszer a keresztlécünkön csattant a labda. Egy kicsit izgultunk, hogy több gólt ne kapjunk, egy kicsit bánkódtunk, hogy nem sikerült nullára hoznunk ezt a meccset sem, de azért a győzelem nem forgott kétségben.

Az utólagos taktikai értekezleten változatos értékelések születtek, amelyeket most nem foglalnánk össze. A győzelem mindenképpen örvendetes, de a rajtunk kívüli legjobb csapatok ellen ennél több fog kelleni.

Még a csapathoz kapcsolódó hír, hogy a közgyűlés szavazása értelmében nem indulunk el az idei Téli Bajnokságban.

Kozelito Tél - Lafayette 4-1

   kapu: Fehér

   mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Petykó, Tinkó

   gól: Palágyi 2, Hlavacska A., Hlavacska T.

És íme a videók:

http://www.youtube.com/watch?v=fRSeN8FCt1Y&feature=youtu.be
http://www.youtube.com/watch?v=eZbseDcVxQY
http://www.youtube.com/watch?v=ScK_IIwhj7A&feature=youtu.be
http://www.youtube.com/watch?v=v_0mJVFiIwU
http://www.youtube.com/watch?v=yg9eVlq4GQM

Egy hangzatos cím

Most az egyszer épp bejött az ellenfél csele

A lelkes csapattársak krónikásunk lelkére kötötték, hogy valami hangzatos címet adjon a mai fantasztikus meccsről szóló beszámolónak, el is hangzott pár javaslat mint például a "Hess, hess, Ratio", a többit inkább meg se jegyeztem,és csak remélni tudom, hogy a végül megvalósulóval sikerült kielégítenem a hangzatos címre irányuló elvárásokat.
Annyit már láthat a gyanútlan olvasó, hogy egy nem mindennapi meccsről van szó, és sejtheti, hogy a tagoknak viccelődős kedvük volt a meccs után.
A keretről sokat nem kell mesélni, elvégre az egyik leghagyományosabb összeállításunk volt, a statisztikák alapján a fennállásunk óta hét legtöbb meccset játszó játékos jelent meg, az ellenfél pedig a pontszámban nem remeklő, de technikás játékosok alkotta SS Ratio volt.
A kilences kezdés nem a legbarátibb, ilyenkor a fiúk még aludni szoktak, a kezdésre éppen megérkező Petykó szabadkozott, hogy ő úgyis csere lesz, Fehér pedig akkor még erősen nyögte a hajnali pálinkák hatását, szerencséje, hogy (1) ezt a vérben forgó szemű csk nem vette észre, és (2) ettől csak még ihletettebb formába került. A kezdő iram is egy kissé álmoskás volt, Zombori azt mondta volna, hogy kóstolgatják egymást a csapatok. Aztán kijöttek a hibák, védelmünk nem mindig úgy zárt, ahogy kellett volna, és hátrányba kerültünk. A támadásépítésről elmondhatunk pár jó dolgot, hiszen a múlt hetinél sokkal összeszedettebben építkeztünk, de a befejezések sokáig nem sikerültek. Az egyenlítésre erős szerencséhez is szükség volt, mert Palágyi távoli lövését egy igazi kapusnak (=nem mezőnyjátékosból kényszerrel kapussá lett) védenie kellett volna.

Petykó és Hlava helyezik biztonságba a labdát

Az idő előrehaladtával felpörgött a hangulat, vele együtt az iram is. Illetve megjelentek a faltok is, jó sok dolga akadt Herbály sporttársnak, a felek sem magukat sem egymást nem kímélve lépkedtek oda, persze a végén azért békével váltak el egymástól a felek.
Ami azonban az eredmény alakulását illeti, abban a meccs közepén sok jó nem termett nekünk. Előbb egy szögletnél hagytuk, hogy betegyék a labdát a kapu torkában ácsorgó csatárnak, aki élt is a lehetőséggel; majd a térfélcsere után mi rúgtunk szögletet ugyanott, elszállt minden mezőnyjátékosunk, a kontrából pedig gólt kaptunk.

Palágyi küzd

1-3-nál minden szem elkezdett vérben forogni, egyesek fejében megfordult a vereség eshetősége, de azért csak hajtottunk tovább, Fehér utólag úgy nyilatkozott, hogy ő aztán egy másodpercig sem hitte, hogy nem nyerünk, mindenesetre a mentális erőnket mutatja, hogy ettől csak még egyel nagyobb fokozatra kapcsoltunk.
A védekezést néha egy kicsit hanyagoltuk, de ebben a helyzetben ez már talán megbocsátható, főleg azzal az eredménnyel, hogy ellenfelünk sztárjai is ellustultak, és a fellazuló védelmen át egyre többször jutottunk el lövésig. És akkor jött a gól, Tinkó lekészítését Hlavacska A. balról vágta a hálóba.

Hlava és Palágyi szállították góljainkat

A sporttárs ekkor úgy nyilatkozott, hogy még négy perc van hátra, és nekünk legalább még egy gólt kellett volna szerezni, vagyis támadni ezerrel. Eközben persze a Ratio is eldönthette volna a meccset, Fehér fogott vagy három ziccert, és csak azért nem négyet, mert az ártatlan játékáról ismert Hlavacska T. egyszer jó érzékkel fellökte a meginduló csatárt.
És kezdett kiderülni, hogy mindezen erőfeszítések nem voltak hiába, amikor Palágyi elküzdötte magát egy lövőhelyzetig, és a hatosról be is lőtte. Már kezdtük elkönyvelni, hogy íme ez a döntetlen és az egy pont az eredménye a küzdésnek, amikor Hlavacska András távolról a kapus szeme közé lőtte a negyedik gólt. Felrobbant a stadion, ekkora fordítást a 99-es BL-döntő, akarom mondani a tavalyi Győr-Paks óta nem látott a világ, de ezzel még nem volt vége.

Az utolsó szabadrúgás

Az ellenfél utolsó akcióját ismét csak szabálytalanul tudtuk megállítani, hét méterről, a legjobb szögből járt a szabadrúgás. Fehér unortodox módon a hosszú oldalra állította a sorfalat, és maga állt a rövidre, a cserepad pulzusa 200 körül ugrált ezekben a pillanatokban, de ha már kezünkben volt a győzelem, nem engedtük ki, Fehér megérezte a lövés irányát, és oldalra ütötte azt.
A három pont tehát nem kis izgalmak után meglett, ez örvendetes. A jövőben mindig úgy kellene játszani mint most 1-3 után. Csak nem kell előtte hátrányba kerülni.




Kozelito Tél - SS Ratio 4-3
   kapu: Fehér
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Petykó, Tinkó
   gól: Palágyi 2, Hlavacska A. 2

Az első pontvesztés

Ennek a szomorú pillanatnak is el kellett jönnie egyszer, most egy cseppnyi szomorúság ül a lelkünkben, de az hogy a százszázalékos mérleg megtörésére a hatodik fordulóig kellett várni, az egészen mennyei. Persze az is igaz, hogy ha már ennyi kemény meccset győzedelmesen megvívtunk, akkor nem terveztük most beszennyezni makulátlan mérlegünket.

A bekapott gól

A keretkialakítás némi bökkenőkbe ütközött, két alaptag hiányzott, pótlásukat legjobb igyekezettel sikerült elfogadhatóra menteni. A reggeli kilences időpont pedig kissé álmosan talált minket, közkeletű vélekedés, hogy embertelen ilyen korán még felkelni is, nemhogy versenysportot űzni. Illetve a sportemberhez méltó életmód, mely a csapaton belül egyre inkább kezd viccek tárgyává lenni, is annál nagyobb súllyal esett latba, ámbátor most úgy tűnt, aki megjelent, az meccsre kész állapotban, józanul jelent meg. Lehet, hogy ez volt a baj.
Játékunk mindenesetre kezdettől fogva nélkülözte az átütőerőt, és utólag sokat vitatkoztunk arról, hogy vajon a lelkesedés elérte-e a kellő szintet. Bezzeg az ellenfél hajtott, és sornyi cserével, köztük több, általunk korábban nem ismert és igen ügyes játékossal állt ki, ami összességében azt eredményezte, hogy inkább mi kényszerültünk védekezni. A félidő közepe táján hátrányba kerültünk, és ami azt illeti, bennevolt a játékban, hogy többgólos legyen a hátrány, mert védelmünk nem jól zárt, néha még harmincméteres íveléseket is elnéztünk, amiből az ellenfél helyzetbe tudott kerülni.

Tóth operál

Kevés jól sikerült akciónk egyikéből aztán Tinkó elment a jobbszélen, a legjobb ütemben adott be Hlavacska Andrásnak, aki a hálóba lőtte egyenlítő gólunkat.
A hátralevő bő egy félidőnyi játékban is inkább gyürkőzés jellege volt a meccsnek, mintsem szép játék, talán annyi különbséggel, hogy nekünk is egyre több helyzetünk adódott, gólt ugyan nem lőttünk, de legalább le tudtuk baltázni egymást, ha valaki rontott. Közben a feszültség is nőtt, volt egy-két szövegelős jelenet, de igazából semmi komoly.
Az utolsó perceknek mindkét csapat úgy feszült neki, hogy beveti tartalékolt ereit a győztes gól megszerzésének érdekében, de ez aztán egyik félnek sem sikerült.
Porkolábnak és a kapufának még köszönettel tartozunk, mert mindketten megmentettek minket néhány beszedett góltól.
A táblázaton elfoglalt helyünk valószínűleg nem változik, és azon a véleményen vagyunk, hogy két pont elvesztését még jóvá lehet tenni, nos hát így legyen, zúgjon a hajrá Kozelito, és a jövő héten ismét a győzelem ízét szeretnénk érezni.

Kozelito Tél - Bandó Karesz 1-1
   kapu: Porkoláb
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Petykó, Tinkó, Tóth
   gól: Hlavacska A.

Ötből öt

A régi recept: Tinkó beível, Palágyi lő

A cím nem a helyzetkihasználásunkat jelzi, azt ugyanis a harmincból hat írná le pontosan, hanem azt, hogy eddig ötből öt meccset nyertünk a Bölcsész Bajnokság idei kiírásában, ami akkor is megsüvegelendő teljesítmény, ha még ennyi sem elég ahhoz, hogy vezessük a tabellát. És hogy milyen út vezetett idáig?
Ha máskor esetleg szembesülnénk azzal a gonddal, hogy páran nem jönnek el, és létszámhiány állna fenn, ez most nem aktuális, hiszen nemcsak a szokásos gárda állt össze, hanem Hlavacska András is visszatért a légióséletből, és már a rendelkezésünkre állt; illetve Erdei is visszatért, ő azonban inkább a szurkolók között foglalt helyet. És ha már így adódott, a meccs utáni taktikai értekezleten pontosan az a nyolc labdarúgó vett részt, akik a két évvel ezelőtti álomcsapatot alkották.
A meccs papíron viszonylag nehéznek, de a múlt hetieknél talán mégis könnyebbnek, azt látva pedig, hogy az ellenfélnek nincs cseréje, nincs itt a gólkirálya, és mezőnyjátékosa áll a kapuban, fokozottan éreztük a reményt a három pont begyűjtésére.

Hlavacska Tomi fut versenyt

Alig néhány perc játék után szép összjáték után Hlavacska Tamás megszerezte a vezetést, és ha nem is legjobb, de összeszedett játékunkat nyújtva uralni tudtuk a pályát. Aztán Hlavacska András percei következtek, előbb kapufát lőtt, majd egy olyan lövést jegyezhetett, melynél a labda már túljutott a kapuson, de még a gólvonal előtt tisztáztak a védők. Soká tartott, mire sikerült megszereznünk második gólunkat, ezt Palágyi távoli lövése révén, de sokáig annak sem örülhettünk, mert a középkezdést rosszul helyezkedő védőink és elalvó kapusunk fölött egyből a kapunkba lőtték. Kicsit megilletődtünk, 2-1-ről folytattuk a játékot, szerencsére annyi azért volt bennünk, hogy még a térfélcsere előtt ismét megszerezzük a vezetést.

András és egy lendületes támadás

Azt vártuk volna, hogy ellenfelünk el fog fáradni, és egyre erősödni fog mezőnyfölényünk, ez azonban csak részlegesen következett be. Vezettünk szép akciókat, és most hátul is megvolt a kellő határozottság, illetve a labdakihozatalban való jártasság, talán támadásépítésben lehetett volna egy kicsivel több elképzelés.
Mindenesetre számos helyzetünkből néhány azért beakadt, András is letett egy duplát az asztalra ha már pályára kellett lépnie. A záró percekben kaptunk két bosszantó gólt, az elsőt szabadrúgásból, a másodikat szögletből emberelőnyös helyzetben, így összességében amúgy jó magyarosan 6-3-ra nyertünk.
A cikk írásakor a tabella még nem készült el, más csapatok eredményeiről nem tudunk, de az biztos, hogy legalább kettőt előzünk, és felértünk a dobogóra. Most szünet következik, ezúttal tényleg, két hét múlva ugyanezzel a lendülettel folytatjuk.
Kozelito Tél - ADK 6-3
   kapu: Fehér
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Petykó, Tinkó
   gól: Hlavacska T. 2, Palágyi 2, Hlavacska A. 2

Ez is lecsúszott

Csak kapkodjuk a fejünket, hogy micsoda rangadó-eső vár ránk, vagy a mostanra naggyá lett történelmünk teszi, hogy minden meccsnek nagy a tétje, vagy a sorsolás szeszélye, de össze se tudjuk számolni, az elmúlt fordulókban hány fontos meccsünk volt, és ehhez a sorhoz méltó zárásként illeszkedett az 1. FC Sör elleni meccs, ami klasszikus hatpontos rangadónak ígérkezett, és lelkes követőink bizonyára emlékeznek még a szezonkezdet előtti emirátesz kupán zajlott feszültségtől sem mentes meccsünkre.
Ha már így alakult, akkor menjünk tovább a feszültséggel, mert az volt most is, akár csapaton belül, akár a két csapat között voltak odamondogatások, melyek szépen színezték, avagy rontották a hangulatot. Szabadrúgásgólok, büntető, anyázás - mondhatnánk, ha egy kereskedelmi tévé híradójában szerepelnénk.
Ami a focis részt illeti, Palágyi körülbelül tizenhat másodperc játék után előnyhöz juttatott minket, és felcsillant a remény, hogy olyan nagy különbségű győzelmet arathatunk, mint augusztusban. Aztán, hogy nem így lett, az hamar kiderült, mert a félidő közepén egy perc alatt két gólt kaptunk, az első egy iszonyatos bomba miatt, a másodikat egy megpattanó szabadrúgásból. Kellett a balszerencse bőven, tarolás helyett máris 1-2.
Aztán Tóth meglőtte a maga szokásos bombagólját, ezúttal a rövidbe, és félidőre már legalább döntetlennel mentünk.
A folytatásban mezőnyfölényünk és számos helyzetünk mellett a fokozódó idegesség nyomta rá bélyegét, tarkítva olyan hihetetlen epizódokkal, hogy az ellenfél csatára ütközött a következő meccsre az oldalvonalon belül melegítő sporttársakkal, és odalett az akció.
A vezető gólt ki más, mint Tóth szerezte, szabadrúgáskombinációból, Tinkó lekészítését követően.
Az utolsó percekre kissé beszorultunk, páran bírálták a pályán levő négyes összetételét, illetve elég súlyos helyezkedési hibák is voltak, ha már odáig nem döntöttük el a meccset, könnyen pontot veszthettünk volna. Az utolsó percben egy szöglet utáni kavarodás során egyik védőnk tisztázását becsúszásként értelmezte a játékvezető, és időntúli büntetőt adott az ellenfélnek. A hatalmas tétet mind átéreztük, de az ellenfél játékosa nagy nem találta el a kaput, így megúsztuk.
Eddig tehát négyből négy a mérlegünk, ráadásul már három erős csapatot is megvertünk, és csak azért vagyunk ötödikek a tabellán, mert egyel kevesebb meccsünk volt a többieknél.
Folyt. köv. két hét múlva
Kozelito Tél - 1. FC Sör 3-2
   kapu: Fehér
   mezőny: Görög, Hlavacska T., Palágyi, Petykó, Tinkó, Tóth
   gól: Tóth 2, Palágyi

Történelmi vereség

Hát ami azt illeti, a tanár-diák meccsk presztízse mintha kopni látszana, mindenesetre a szurkolók száma fájdalmasan csökken, a meccsek előtti értekezések egyre rövidebbek, arról nem is beszélve, hogy a tagtoborzás is kezd nehézségekbe ütközni. A két csapat közötti üzengetésekben a szokásos "megverünk titeket" mellett mindkét oldalról megjelent az "olyan kevesen leszünk, simán nyertek" tónus is, illetve a méricskélés lett fontos szempont, hogy vajon melyik csapat tud kellően emberrel kiállni, és úgy tűnt, ez a kérdés fogja eldönteni a meccset. A pályán mindkét csapat hét emberrel jelent meg, ami egy cserét jelent, azonban a hét ember a tanárok esetében a kemény magot, és nagyjából azonos tudásszintű játékosokat jelentett, míg a nálunk voltak akiknek be kellett mutatkozniuk egymásnak, illetve ügyességre is megfogyatkozott a csapat, miután a korábban évekig együtt játszó csapatból két meghatározó játékos már nem elte-magyaros, kettő pedig külföldön tartózkodik, ráadásul a frissen felfedezett BA-sok közül sem jött el mindenki akire számítottunk.

A hátvédsor

Szemes akadályozza Vadernát

Így aztán taktikai lehetőségeink is korlátozódtak. A Fehér - Petykó, Tinkó - Szemes, Görög - Rédey kezdőcsapattal álltunk ki, amin avatott szemlélők észrevehetik, hogy személyi kérdésekben erősen alulmúlja bármelyik eddigi tanár-diák meccs kezdőjét. Utólagos emlékezések szerint az első percekben még szemet gyönyörködtető tiki-takát produkáltunk, apró szépséghiba, hogy ezt többnyire a félpálya környékén tettük, ahol nem jelentettünk túl nagy gólveszélyt. Hanem amikor épp nem mi dugtuk el a labdát, akkor már nagy baj volt. Még a játék kezdeti szakaszában Imre kapott labdát a hatosunkon teljesen üresen, lövés helyett akár a szintén üres Tátrainak is adhatta volna, de inkább elfektette kapusunkat egy csellel, majd a hálóba emelt. Alig néhány perccel később egy szögletnél sikerült valami olyan hihetetlen védekezést produkálnunk, hogy a hosszú oldalon álló Molnárhoz nemcsakhogy eljutott a labda, de még át is tudta venni, annyira üresen maradt, aztán három méterről már nem okozott gondot gólt szereznie.
Kevesebb mint tíz perc alatt tehát 0-2 volt, ami elég valószínűtlenné tette a győzelmet, de még a komoly pofon is bennevolt a képben. Össze kellett szednünk magunkat, hát nem teljes sikerrel, de legalább annyit elértünk, hogy az ennyire durva védekezési hibák elmaradtak. Támadásépítésben viszont nem sok sikerünk termett, az öt mezőnyjátékossal védekező tanárok falán nem nagyon tudtunk átmenni, hiányzott az átütő kreativitás belőlünk.
A meccsnek ez a szakasza inkább a belemenésekről marad emlékezetes, a kelleténél több tüske és odalépést jegyezhettek fel a nézők, a legtöbbet szenvedő fél a tanárok játékmestere, Vaderna volt, akit sorban az összes diákja felrúgott legalább egyszer.
A félidő végén még rúgtunk két kapufát, az elsőt Tinkó átlövésből, a másodikat Rédey egy lepattanó után, de sajnos a szerencse nem állt mellénk.
A taktikai értekezleten arra jutottunk, hogy le kell támadni, mindenki emberre megy, és ha kell öten megyünk fel a kollégák kapuja elé, csak szerezzük meg a labdát. Részsikereket sikerült elérni, hiszen többször tudtunk labdát szerezni a támadó térfélen, de odáig már nem jutottunk el, hogy kidolgozott helyzeteket alakítsunk ki. Sőt, az előzetesen beígért távoli lövések sem nagyon jöttek be, mert odáig is ritkán jutottunk el, hogy tíz méterről tisztán lőhessen valaki. Szervezéssel leginkább Tinkó próbálkozott, de nem igazán voltak hozzá társai. Kiviláglott, hogy vannak ügyes játékosaink, de egyedül két-három védő ellenében már nem sok esélyük volt, illetve mindenkinek kijött az egyéni gyengéje, ki ész nélkül futkorászott a szélen, ki belevezette a védőjébe a labdát, ki cselezni próbált annak ellenére, hogy nem tud.
A félidő másik nagy eseménye, hogy az eredetileg szurkolónak jelölt Durst Dániel önhatalmúlag úgy döntött, hogy pályára lép, ami nagyszerű dolog, bár így, hogy nem magyarszakos, de még csak nem is eltés, azért az illetékeseket megkérdezhette volna előzetesen.

Egy helyzetecske - amiből nem lett gól

A félidő közepe táján Fehér még egy hőfokkal magasabbra kapcsolt, mint amin egyébként ég, és elkezdett az ellenfél térfeléig kifutni, illetve odáig felvezetni a labdát. Saját elmondása szerint erre azért volt szükség, mert nem látta a mozgást a mezőnyjátékosok között, és úgy érezte, neki kell megoldania a szituációt. A jelenség értékelése ambivalens. Ezt látva védőink sokkal kevésbé csatlakoztak a támadásokhoz, és nem sikerült a csapat támadójátékát átalakítani. A megváltozott helyzetből adódóan a tanárok kétszer lőhettek üreskapura, azonban Seláf távoli ívelése, és Tátrai kísérlete is elkerülte a kaput. Ami a kapus-akció egyértelműen pozitív hatása, hogy Fehér egy alkalommal a félpályáról lövésre vállalkozott, és a távoli, közepesen erős, de nagyon pontos lövés a kapu bal felső sarkába szállt. Erre mondhatnánk, hogy ahol ilyet tudnak a kapusok, mit várhatunk a csatároktól...
Még volt hátra öt-hat perc a meccsből, a tanárok némi megilletődöttséggel konstatálták, hogy "ezek most vért ittak", elérhetőnek tűnt a döntetlen. Ám sajnos egy oldalrúgás után Molnár mélységből beindulva megtalálta a rést kissé hiányos védelmünkön, egyedül törhetett kapura, és egy lövőcsel után a rövid felső sarokba emelt.
Ekkor már alig volt valami hátra, az reménytelennek tűnt, hogy még kettőt lőjünk. A végén még Szemes kialakította magának az egyetlen igazi ziccerünket, de mellélőtt. Az erős kritika, hogy egy igazi ziccerre futotta ötven perc alatt, bár azt kell mondanunk, hogy olyan sok helyzete ellenfelünknek sem volt, vagyis inkább küzdelmes, mintsem akciódús mérkőzésről beszélhetünk.
Így tehát első alkalommal nyertek a tanárok a nagy meccsen, dobálózhatunk a történelmi és forradalmi jelzőkkel, illetve fogadkozhatunk, hogy tavasszal visszaszerezzük a vándorkupát. A hírek szerint addig a kupa a harmadik emeleti titkárságon lesz kiállítva.



Kozelito Tél - Tanárok 1-3

 A diákok részéről:
   kapu: Fehér
   mezőny: Durst, Görög, Rédey, Petykó, Sallai, Szemes, Tinkó
   gól: Fehér

A tanárok részéről:
   kapu: Zahari
   mezőny: Bónus, Imre, Molnár, Seláf, Tátrai, Vaderna
   gól: Molnár 2, Imre