Már bocsánat!

A bajnokság lebonyolításának szeszélyéből adódóan az élcsapatok azt számolgatják, hogy talán jobban megérné harmadiknak lenni, mint elsőnek, vagy másodiknak, hiszen az első helyezett két fordulót pihen, a második pedig az egyenes kieséses szakaszban vélhetően nehezebb ellenfelet fog kapni a többieknél. Az elmúlt fordulók alapján úgy tűnt, hogy mi fogunk harmadiknak beérkezni, ám ma borult a papírforma, a második helyen álló csapat kétgólos vezetésről végül mégis leadott két pontot, mi pedig azzal léptünk pályára, hogy győzelmünk esetén az ezüst lesz a mi színünk.

A pálya ura: H. A.

Jól éppenséggel nem kezdtünk, idő kellett ahhoz, hogy kibontakozzék fölényünk, és ahhoz meg főleg, hogy a fölény az eredményben is megmutatkozzék. Az első félidőben még Fehérnek is többször észnél kellett lennie, és egyre nagyobb labdabirtoklási arányunk ellenére az első félidő közepéig kellett várnunk ahhoz, hogy Hlavacska Tamás először beköszönjön.
Körülbelül a vezetés megszerzésétől aztán felbillent a pálya, és harminc percen át szinte percenként alakítottuk ki a nagyobbnál nagyobb helyzeteket gyakran akár 3-1-es felállással is, de az ellenfél ragyogóan védő kapusa és valami egészen elképesztően gyenge helyzetkihasználás sokáig megakadályozott bennünket a további találatok bevitelében. A szokásos 2-2-es felállás helyett most leginkább 1-3-ban mentünk, megtehettük, mert bármilyen ívelés érkezett hatosunk környékére, azt Tinkó kimagaslóan jó arányban hatástalanította, így a többiek annál kevesebb kötöttséggel mehettek előre.
Nem lenézve az ellenfelet, elég valószínűtlennek tűnt, hogy félidőre még csak egygólos előnnyel mentünk, és utólag arra jutottunk, hogy ha videóztunk volna, úgynevezett kabaréba illő jelenetek lettek volna arról, hogy mit hagytunk ki akár félig üres kapura, akár két csatárunk csak a kapussal szemben...

Tamás ezen lövését védte a kapus

A második félidő második felében aztán egy-két dolog végre beakadt, Hlavacska Tamás egy sokadszorra visszapattanó labdát gyömöszölt be, de Palágyi és az utolsó percben Hlavacska András is betalált.

Itt Tinkót figyelhetjük működés közben

Összességében tehát 5-0 lett, Fehér nyilván megirigyelte Tinkó babérjait, és gyorsan ő is lehozott egy meccset kapott gól nélkül. Az eredmény úgy néz ki, mintha az ellenfél ki nem állásáért kaptuk volna, de nem erről van szó, ők becsülettel küzdöttek, mi pedig alaposan megizzadtunk. Ezzel kiérdemeltük az alapszakasz második helyét, és a személyi összeférhetetlenségekkel is terhelt nehezebb ágat a kuparendszerű rájátszásban.
Kozelito Tél - Szlambdória 5-0
   kapu: Fehér
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Tinkó
   gól: Hlavacska T. 3, Palágyi, Hlavacska A.

Tiszta lepedő

Kicsit felborult a keretünk legutóbbhoz képest, az összes bevethető kapusunk nyelvvizsgázott, ráadásul még az ifjabbik Hlavacska is csatlakozott hozzájuk, szerencsére Kapitány pont ráért arra hogy idén először szerepeljen közöttünk. A kaput Tinkó vállalta el, és ha ennyi rendkívüli intézkedés még nem lett volna elég, a sárga mezt is kékre kellett cserélnünk.
De még ennyi sem volt elég, mert Tóth késve csatlakozott, az első tíz percet csere nélkül, aggodalmak között játszottuk. Persze komoly aggodalmakra nem volt okunk, mert addigra Palágyi és Hlavacska Tamás góljaival már kettővel mentünk.
A meleg is egy kicsit megnyomta a fiúkat, a letámadós taktika is pluszterhelést jelentett, ennek tudható be, hogy mozgásunk nem volt annyira fürge, és nem segítette annyira a passzos játékunkat mint magunktól megszoktuk. Az sem jött ki jól, hogy a két standard kezdőhátvédünk közül az egyik nem jelent meg, a másik a kapuskesztyűt választotta. Így védekezésünkben a személyi erők kiválósága mellett mindig volt egy cseppnyi esetlegesség, és bizony az is előfordult, hogy páran a támadók közül fentmaradtak. A hibákra az egyetlen mentség, hogy most ennyi is elég volt, elöl sem ment ugyan rendben minden, sok volt az elfuserált akció, de így is rúgtunk pár gólt, illetve végül hátul is vagy elég volt az az egy ember aki biztosított, vagy ellenfeleink nélkülünk is elszórták a labdát.
Az kétségtelenül látszik, hogy Hlavacska Tamás megtalálta a góllövő cipőjét. A csapat második gólját tíz méterről a kapufáról pattintotta be, nem sokkal később még messzebbről szinte szétforgácsolta a keresztlécet, és még a félidőt jelző sípszó előtt még egyszer beköszönt.
A második félidőben egyre jobban kijött hogy nekünk van cserénk, jobban bírtuk az iramot, a védekezéssel meg nem törődtünk annyit, mint máskor, ami volt azt az utolsó védő vagy Tinkó megoldotta, a többiek inkább az újabb és újabb gólok megszerzésére koncentráltak. Nem is sikertelenül. Hlavacska Tamás újabb két gólt és újabb egy csattanós kapufát jegyezhetett fel, Kapitány is betalált, és örömmel nyugtázhatta, hogy tavalyról még emlékszik rá a bölcsészliga közönsége. A meccs Puskás-díját pedig Tóth kapta meg, aki egy teljesen kijátszott akció végén a hatosról állítólag még passzolni akart, ám a labda szép magas ívben és jó lassan az üresen maradt kapuba szállt.
Összesen hétig jutottunk, illetve a saját kapunk érintetlenségét is sikerült megőrizünk, ezzel megszereztük az első "cleen sheet"-et ebben a bajnokságban. Különösebben jól éppenséggel nem játszottunk, de most ez is elég volt.
Kozelito Tél - Kofola 7-0
   kapu: Tinkó
   mezőny: Görög, Hlavacska T., Kapitány, Palágyi, Tóth
   gól: Hlavacska T. 4, Palágyi, Kapitány, Tóth

Az apróbetűs rész

Nem győzzük eléggé méltatni azon labdarúgóink érdemeit és erőfeszítéseit, akik megjelennek a meccseken, hiszen ki másfél órát utazik oda és ugyanennyit vissza azért a pár labdaérintésért, más műszakot cserél a munkahelyén, megint más pedig a meccsekhez szabja hazautazási időpontjait. Sajnos azonban olyan is adódik, hogy mindez nem elég. Most valahogy kicsit álmosnak tűnt a társaság, mintha vér helyett ezúttal tejet reggeliztünk volna, és elégnek éreztük volna, ha magunk helyett a mezeket kitesszük a pályára. Persze lehet, hogy csak a napsütés, és a szabad ég alatti játék zavart meg minket.
Mindenesetre az első percektől kezdve pontatlanul és ennek köszönhetően alárendelt szerepben játszottunk, és a félidő felére kétgólos hátránya kerültünk, ahogy mondani szokás, két elkerülhető góllal. A másodiknál ráadásul saját szögletünk után rohant le minket az ellenfél, kinézetre körülbelül úgy, ahogy tegnap az Újpest-Fradi meccs döntő gólja megszületett; szóval nem elég, hogy eltékozoltuk a helyzetet, még a védelmünk sem volt a helyén.
Kevés helyzetünk egyikét Hlavacska Tamás távolról a jobb alsó sarokba lőtte, amivel faragtunk a hátrányból, az ellenfél meg minket faragott, sebaj, Csankjancsi is megmondta a nyócegy szünetében, hogy fel kell állni és dolgozni kell tovább, mi is hasonlóval próbálkoztunk, csak sajnos az eredmény is kezdett hasonló lenni.
Igazából se elöl, se hátul nem sikerült semmi, még azt se mondhatjuk, hogy az ellenféllel nem tudtuk tartani a lépést, mert csúcsformában fel sem merülhetett volna, hogy ne nyerjünk. De támadásaink ezúttal nem tudtak mit kezdeni a felállt védelemmel, kreativitásunk és futómennyiségünk elmaradt a szokásostól, hátul pedig sorozatban mindenhonnan elkéstünk, olyan hibákat vétettünk, amelyekről már rég azt hittük, hogy meghaladtuk. A harmadik és negyedik gólt szögletek után bántóan üresen maradt csatárok lőtték be, ötödjére pedig ismét lekontráztak minket.
Elöl ami kevés babér termett, az a második félidőben Palágyi nevéhez köthető, lőtt egy kapufát átlövésből, illetve egy kipattanó labdát sikerült betessékelnie a kapuba, az viszont sajnálatos, hogy ennél sokkal többet a csapat sem tud felmutatni.
Jellemző volt, hogy odalépegetnek egymásnak a csapatok, ennek többnyire mi voltunk a szenvedő alanyai, bár a végére mi is eljutottunk négy faltig. Azonban hosszú fennállásunk során most először esett meg, hogy egy félidő alatt elkövessék ellenünk a hatodik szabálytalanságot is. Ennek okán nem sokkal a vége előtt tízmétereshez jutottunk, azonban a külön ezért becserélt Hlavacska András a kapu fölé durrantott. A kihagyott kisbüntető tulajdonképpen az egész meccs metaforája is lehetne...
Azért bízunk benne, hogy a jövőben még leszünk ennél jobbak is.
Kozelito Tél- KRE-Főnixek 2-5
   kapu: Fehér
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Tinkó
   gól: Hlavacska T., Palágyi

Huszonkettes Garamond

A cím azt jelzi, hogy egyes tagok szerint milyen betűtípussal kellene most hirdetnünk a Kozelito dicsőségét. Mivel a formázási lehetőségek végesek, ezért inkább a cím szövegébe került a javaslat. A kiemelés pedig nagy és dicső eseményeket sejtet, na de kezdjük az elejéről. Aranylábú fiaink a listavezető, eddig pontot sem vesztő MÁSZ FC elleni rangadóra készültek, és olyan komoly szintű rákészüléssel találkozhattunk, mint például hogy két perccel a kezdés előtt egy szögletvariációt is kitaláltunk, illetve megállapítottuk, hogy ha ők az elsők akkor ez "kemény meccs lesz".
Az első percek nem a mi dominanciánkat hozták, keveset volt nálunk a labda, sikerként azt kellett elkönyvelnünk, hogy az ellenfél ragyogó technikai tudása ellenére a hatosunkig nem nagyon tudott eljönni, távoli lövéseik pedig ekkor elkerülték a kaput. Aztán ahogy bemelegedtünk, nekünk is elkezdtek helyzeteink lenni. A félidő fele táján új, eddig be nem gyakorlott figurát találtunk ki: Palágyi addig tekeredik rá a labdára, mire az ellenfél kénytelen felrúgni. első kapuközeli szabadrúgásunkat a sorfal még blokkolta, de a másodikat Hlavacska András kíméletlen erővel beverte a hosszú alsó sarokba.
A vezetésnek nem sokáig örülhettünk, mert egy kiválóan eltalált távoli lövéssel két perc múlva egyenlített az ellenfél, de a játék irányítását már nem tudták visszavenni.
A meccsről mint olyanról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, olyan iram és technikai színvonal volt jellemző, amelyet ritkán láthatunk ebben a bajnokságban, mondhatni rangadóhoz méltóan játszottak a csapatok. A rangadókra jellemzően mindkét csapatban volt némi óvatosság, ami meggátolta a fejetlen kitámadást, és ezáltal a gólok szapora potyogását, de azt hisszük a semleges nézők, illetve a többi élcsapat képviselői is élvezték az összecsapást.
Az első félidőben több döntő esemény már nem adódott, térfélcsere után pedig fokozatosan erősödött a nyomásunk, ha nem is gyakran, de legalább néha sikerült jól megindulnunk és gólveszélyes helyzetet kialakítanunk. Akcióból Hlavacska Tamás, kontrából azonos vezetéknevű András, szabadrúgás-kombináció után pedig Palágyi került nagy helyzetbe, sajnos azonban a kapuson nem tudtunk túljutni; illetve egyszer Palágyi közeli lövése átcsorgott a kivetődő kapus alatt, és bár elsőre úgy tűnt, hogy a kapu felé tart, a benne levő kifli miatt végül a kapufáról szögletre pattant.
A meccs vége előtt két perccel aztán sikerült újabb találatot bevinni: A félpályánál Palágyi vert meg két embert, Tóthoz játszott, így 3-1 ellen támadhattunk, Tóth beadását pedig a hosszú oldalon érkező Palágyi a hálóba vágta. A hátralevő két perc alatt inkább az eredmény megőrzésére koncentráltunk, egy alkalommal került nagy helyzetbe az ellenfél, történetesen fölé lőtték ezt a helyzetet, de a második félidőben bemutatott két vetődéses védése alapján azt gondolhatjuk, hogy Fehéren akkor sem fogtak volna ki, ha az a lövés eltalálja a kaput.
A vége tehát a mi győzelmünket hozta az eddig 100%-os és félelmetes technikai tudását ellenünk is csillogtató listavezető ellen. A nézők közül többen külön gratuláltak, hiszen olyan meccset nyertünk meg, amely bárkinek a becsületére válna. A siker kulcsát a szakmai stáb a legmagasabb szintű koncentrációban, és a higgadtsággal párosuló kérlelhetetlen győzni akarásban látja. Név szerint is érdemes említeni, hogy Hlavacska A., Tóth és Palágyi az egész meccs során káprázatos teljesítményt nyújtottak egyéniben, de természetesen a többiek is hozzátették azt a pluszt, amitől csapatszinten is sokáig emlékezetes produkciót nyújtottunk.
Kozelito Tél - MÁSZ FC 2-1
   kapu: Fehér
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Tinkó, Tóth
   gól: Hlavacska A., Palágyi

Sírva vigad a magyar

Igazából mókát és kacagást terveztünk, csak sajnos az események felülírták a terveket, és ha már nemzeti ünnep volt nemrégiben, mi is hivatkozhatunk a sírva vigadásra, mint amibe a mai nap torkollott. Az események keretét a Kedd Este elleni rangadó adta, az ideálisnál korábbi időpontban, viszont elég erős kerettel, a ketrec előtt Fehér helyett Tyukásszal, mezőnyben minden alaptaggal.
Utólagos értelmezések szerint, ha beállunk bekkelni, egy iksszel kihúzhattuk volna, ami természetesen nulla-nullát jelentett volna, mégpedig valószínűleg úgy, hogy mind a két csapat sündisznó-alakzatban feláll a saját hatosán, a labda pedig a kezdőkörben marad. Az első mintegy húsz másodperc alapján úgy tűnt, hogy mégis jobb, ha kimerészkedünk előrefelé, és akár támadásokkal is próbálkozhatunk, majd ellenfelünk első akciója után máris hátrányba kerültünk. A lecke már ezzel is fel volt adva, de három perccel később elvesztettük a labdát amikor megindíthattuk volna egy támadást, lekontráztak minket, ketten vezették kapusunkra a labdát, és máris 0-2 volt az állás. Nyilvánvaló volt, hogy ekkora téttel bíró meccset 0-2-ről kezdeni igen nehéz, és csak a legnagyobb odafigyeléssel lehet esélyünk a pontszerzésre, illetve ha kiszanáljuk azt, hogy ellenfeleink csere nélkül, meglehetősen magas átlagéletkorú csapattal álltak ki.
Mezőnyben még sikerült is átvennünk az irányítást, és ha nem is könnyen, de számos helyzetet ki tudtunk alakítani. A labdabirtoklási fölény helyzetekre váltása azért akadozott, mert ellenfelünk rendkívül defenzíven játszott, a hatosukról ritkán mozdultak ki, illetve amekkora rutinjuk és szervezettségük van, amellett ki nem kényszerített hibákat nem várhattunk tőlük. A félidő vége felé Hlavacska A. cselezte be magát az ellenfél hatosára, beadását pedig Görög közelről a hálóba lőtte, ezzel csökkent a hátrányunk, de azt is láttuk, hogy véges számú helyzetre számíthatunk, amiből még két gólt kellene szereznünk.
Azt azért észleltük, hogy futómennyiségben egyre nagyobb a fölényünk, ezt próbáltuk is erősíteni illetve kihasználni szapora cserélésekkel, futtatással, letámadással. A letámadással mindössze az volt a gond, hogy nem értünk hozzá kellően, egy alkalommal kaputól kapuig elpasszolgatta az ellenfél a labdát úgy, hogy mindig maradt üres ember, és ahogy ilyenkor lenni szokott, be is lőtték.
A maradék mintegy tíz tizenöt percre megmaradt a fölényünk, és az, hogy egyre nagyobb erőket dobunk a támadásba, a végefelé Tyukász is a félpálya környékén bolyongott, de hiába borítottuk fel a pályát, ez sem volt elég ahhoz, hogy a labda beguruljon az ellenfél kapujába. Még szerencsénk sem volt, hiszen kétszer rúgtunk kapufát, először Hlavacska Tamás átlövésből, majd Tóth éles szögből, utóbbinál azóta is várjuk a videofelvételek eredményét, hogy nem csorgott-e a vonalon túlra a játékszer.
Lehet, hogy ha nem negyven, hanem mondjuk kilencven perces meccset játszunk akkor simán nyerünk, a másik narratíva az, hogy ha másnap reggelig játszunk, ekkora pechhel akkor sem rúgunk több gólt, de a vége vereség lett, ebben a bajnokságban az első. Azért ennek ellenére bízunk abban, hogy jók vagyunk, és az egyenes kiesési szakaszban a Kedd Estének is visszavághatunk a ma történtekért.
Kozelito Tél - Kedd Este 1-3
   kapu: Tyukász
   mezőny:  Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Tinkó, Tóth
   gól: Görög

Az első tavaszi győzelem.

A tél elmúlt, de kezdődik a tavaszi szezon, újra itt a Bölcsész Bajnokság, és mi is készen állunk arra, hogy újabb és újabb győzelmeket zsebeljünk be. Az ellenfél régi ismerősünk, a KuKás(z)ok csapata, mi pedig tartalék mezekkel, de első csapatunk keretének valamennyi labdarúgójával vártuk az idénnyitó meccset.
A kora reggeli kezdés sem zavart meg minket, egyáltalán nem álmosan, hanem harapósan játszottunk (persze a szerethetőséget sem elvetve). Alig kellett néhány perc alatt, hogy labda nélküli mozgásokkal széthúzzuk az ellenfél védelmét, Hlavacska A. pedig zseniális labdával találta meg Palágyit, aki a hatosról laposan a hálóba lőtt, majd alig egy perccel később hasonló szereposztásból egy gyors kontra végén megszereztük a második gólt is. Idegesek éppenséggel addig se voltunk, de 2-0-nál explicitté lett, hogy lehetünk nyugodtak játszunk szépen, legjobb tudásunk szerint. Ráadásul ezt még nagyjából meg is sikerült valósítanunk.
A félidőben még két Hlavacska-gólnak örülhettünk testvéries elosztásban, külön kiemelve, hogy András ezúttal nem hátulról kísérte a szögletet, hanem a hatoson belül szambázott, és onnan ért el gólt.
Közben kaptunk egy gólt, és a második félidő elején is lekontráztak minket egyszer, utólag megint keseregtünk, hogy elkerülhető gólokat kaptunk, pedig hát melyik gól nem elkerülhető... Hát talán az általunk rúgott gólok nem elkerülhetőek.
Mindenesetre ma voltak olyan szépen felépített akcióink, amelyekre büszkék lehetünk, és persze sok-sok lövés, és viszonylag tűrhető arányú helyzetkihasználás. Még nem találtuk meg a választ arra a kérdésre, hogy a november-decemberi kissé szétesős csapatjátékunk három hónap szünet alatt hogy tudott ennyit javulni.
Még az is belefért, hogy Görögnek annyi labdát adjunk, amíg egyet végre be nem lő, mert a rajta keresztül eltékozolt négy-öt támadás helyébe percenként tudtunk újakat építeni. Hlavacska Tamás a második félidőben újabb két gólt szerzett, a másodikat a semleges nézők is megtapsolták, mert a gólt megelőző csapatszintű együttmozgás, üres területek megtalálása ritkán látható erényekről tett tanúbizonyságot. De Tóth is meglőtte a maga lassan szokásossá váló felsősarkos pókhálószaggató gólját, a végén pedig Görög másodszorra is letette névjegyét.
Bizakodhatunk tehát saját teljesítményünket tekintve, de az is biztos, hogy a következő két fordulóban a rajtunk kívüli két legjobb csapat ellen minden tudásunkra szükség lesz.
Kozelito Tél - KuKás(z)ok 9-2
   kapu: Fehér
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Tinkó, Tóth
   gól: Hlavacska T. 3, Palágyi 2, Görög 2, Hlavacska A., Tóth

Zuborkaszezon

Embertpróbáló feladat lenne egy cikkben összefoglalni azt a sanyarú három hónapot, amiben a Kozelito Tél nem játszott bajnoki meccset. Ez alól a vaskos feladat alól ezennel kitérünk, csupán a csupasz tényeknek engedünk teret: A télen játszott három meccsünket elfogadtuk hivatalos mérkőzésként, és ha így adódott, akkor az eredményeket is közölnünk kell:

Kozelito Tél - Hajcsatok 5-10
   kapu: Fehér
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Tinkó, Tóth
   gól: Hlavacska T. 4, Görög

Kozelito Tél - Hajcsatok 5-6
   kapu: Fehér, Porkoláb
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Porkoláb, Tinkó
   gól: Palágyi 2, Görög 2, Tinkó

Kozelito Tél - Hajcsatok 7-5
   kapu: Fehér
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Hursán, Palágyi, Tinkó
   gól: Hlavacska T. 3, Hlavacska A. 2, Hursán 2

A meccsekről részletes elemzés a korábbiakban már volt, vissza lehet olvasni. A statisztikusok pedig arra nyáladzhatnak, hogy a kölcsönjátékosként bevetett Hursán Szabolcs lett az első olyan játékos aki valaha gólt lőtt a Kozelito Tél mezében, és ellene is.
Az átigazolási szezonban is igyekeztünk aktívak lenni, jelenlegi második kapusunk öccsével, Porkoláb Mátéval folytattunk tárgyalásokat játékjogának megvásárlásáról, azonban a nevezett játékos az utolsó pillanatban úgy érezte, hogy nem tudna tiszta lelkiismerettel játszani abban a csapatban, amelyet tavaly júniusban az ő gólja fosztott meg a bajnoki címtől, így a transzfer elmaradt.
Létszámunkat tekintve elég nagy bátorságra vall, hogy egyáltalán el merünk indulni a bajnokságban, de bátorságból voltaképpen nincs hiány. A játékerőt és az eredményeket tekintve pedig továbbra is számítani kell ránk a dobogós pozíciók elosztásában.