AZ élet kegyetlen

Igazán kegyetlen dolog, hogy egy ilyen meccsről még cikket is kell írni. Biztos felsőházi helyünk tudatában jutalomjátékra számítottunk a Kedd Este ellen, na meg arra, hogy igazából nekünk mindegy mi lesz, ha nyerünk és fellépünk a negyedik helyre, akkor a rájátszásba kerek egy ponttal viszünk majd.
Keretünk az ősszel megszokott volt,félidőtől kiegészülve egy ráadás Erdeivel. A csapat profizmusát dicséri, hogy meccs előtt huszonnégy órával megváltozott a kezdés időpontja, ám mindenki képes volt tartani magát a változáshoz. Említésre méltó, hogy az ellenfél is olyan erős kerettel volt, mint ezen az őszön ritkán.
A meccs nem kezdődött jól. Öt-hat perc után egy hihetetlenül peches gólt kaptunk: egy távol lövés mindenki számára jól láthatóan legalább három méterrel a kapu mellé ment volna, ám megpattant a keresztbefutó csatár fenekén, és onnan a kapunkba pattant. Nem sokkal később Porkoláb szabályosnak tűnő szerelését szabálytalanságnak minősítette a játékvezető, ez az egyik baj, a másik meg az, hogy focistáink leálltak szövegelni, ami miatt az ártalmatlan helyzetből, félpályától megítélt szabadrúgásból megindult az ellenfél, és gólt is lőtt. Tíz perc után tehát egy rendkívül szerencsétlen és egy óvódás szinten is elkerülhető góllal 0-2-re álltunk.
Fokoztuk az iramot, vezettünk néhány támadást, a legnagyobb helyzet talán Hlavacska András előtt adódott, de jobbról leadott lövését kispárgázta a kapus, ahogy a többi próbálkozásunkat sem koronázta siker. Még a félidő vége előtt bekaptunk még egy gólt, védelem mögé belőtt labda, amit a csatár egy érintéssel betett a sarokba, első olyan pötty ahol nem valami gyökeresen rendkívüli esemény vezetett a gólhoz. Az utolsó percben aztán Hlavacska Tamás lőtt egy gólt, csak hogy érezzük, lehet még esélyünk.
A második félidőben is jobbára nálunk volt a labda, nyilván próbáltunk támadni, változatos sikerrel. Éppen nem is mi támadtunk volna, amikor hazaadás miatt mi jöhettünk szabadrúgással az ellenfél hatosáról. Nagy nehezen felálltunk ahogy kell, és Tóth Olivér legurítását Palágyi bebombáta a kapuba.
Ha azonban azt hittük, hogy ezután jó fordulatot vesz a meccs, akkot tévednünk kellett, nem sokkal később szignifikáns rossz helyezkedésünk révén két ember maradt üresen a hatosunkon belül, ki is játszották üres kapuig, más kérdés, hogy aztán az addigra visszaérő védőnk lőtte be fél méterről, de ezzel csak megelőlegezte a bizalmat a csatárnak.
Na hát így álltunk, az utolsó percekben egyre kétségbeesettebben próbáltunk támadni. Néha villantottunk is valamit. Az utolsó utáni percben egy Hlavacskák által dominált egészen parádés egyérintős akció végén Tóth lőtt közelről a hálóba, de ez már sajnos az utolsó utáni perc volt, egyenlítésre már nem maraddt időnk. A történethez az is hozzátartozik, hogy három kapufát rúgtunk, sorrendben Hlavacska A., Tóth és Palágyi főszereplésével.
Ennyit erről, a tagok hosszasan vitakoznak, hogy ez most jó és balszerencsés vagy szimplán rossz játék volt, de igazából mindegy, ötödik hely a miénk az alapszakaszban, a rájátszásban meg majd lesz valami. Meg a Téli Bajnokságban is lesz valami.
Kozelito Tél - Kedd Este 3-4
   kapu: Tinkó
   mezőny: Erdei, Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Porkoláb M., Tóth O.
   gól: Hlavacska T., Palágyi, Tóth O.

Felsőház!

Egyszer ennek a szép napnak is el kellett jönnie. Aranylábú a fiaink a Polszkit fogadták az alapszakaz utolsó előtti fordulójában, azon a meccsen, amelyen gyakorlatilag el kellett dőlnie, hogy kié lesz az utolsó kiadó felsőházi hely. Nekünk némileg keresztbeszerveződött az ELTE BTK futsalválogatottjának meccse, ahol három labdarúgónk képviseltette magát, Hlavacska A. és Palágyi a karos válogatottat elhagyva jöttek a meccsünkre, Porkoláb M. a kar jó hírének megmentése érdekében feláldozta magát. Szóvá tettük, hogy azon az egy meccsen, ami számít a sszezonban, pont azon kell ilyen akadályokkal szembesülnünk. Amikor az előző szezon gólkirálya a kezdés előtt két perccel megjelent piros mezben a pályánál, akkor már tényleg elkezdtük magunkat rosszul érezni. De erre végül kevesebb okunk lett, mert a szezonban először szereplő Szőllőssyvel együtt egy egész cserénk volt, pontosan egyel több, mint az ellenfélnek.
A meccsről nincs mit írni. Futós meccsre számítottunk, az is volt, szerencsére bírtuk az iramot. Szerencsére mi lőttük az első gólt, Hlavacska Tamás futott el a jobb szélen, beadása kissé testvére mögé érkezett, de András mégis vissza tudott lépni, és gólt szerzett. Nem sokkal később fordított felállásban újabb gólt szedtek össze a Hlavacska-testvérek, ezúttal András volt az előkészítő, és Tamás a befejező egy pontos hosszúsarkos lövéssel. A félidő bő felénél tehát már kettővel mentünk, és ez jó.
A meccs képe nem azt sugallta, hogy leállhatnánk, heyzet itt és helyzet ott volt az általános képlet, nálunk szerencsére mindig volt egy védő vagy egy kapuvédő, aki bele tudott érni a lövésbe. A legmelegebb helyzet egy szépen kijátszott szabadrúgás-kombináció után adódott, tiszta ziccerből kapufát lőtt a csatár, a lepattanóra a világ végéről ért oda Palágyi, amikor már mindenki gólnak hitte. De nekünk sem kell szégyenkeznünk, sok okos akcióval sok szép helyzetet alakítottunk ki, Hlavacska Tamás elfutásból lőhetett kétszer, mégis a legnagyobb helyzet az volt amikor gyönyörű passzokkal felépített akció végén Szőllőssy már csak a kapussal állt szemben, mégis inkább passzolt a hatos túloldalán érkező csapattársai felé, akik viszont pont nem érték el.
A második félidőben az ellenfél már cserélgette a kapusposztot, hogy így juttasson pihenőt a fáradt mezőnyjátékosoknak, szó mi szó, mi is kapkodtunk oxigénért, de úgy tűnt, az iram nem hagyott alább. Talán mondhatjuk, hogy semleges nézők számára élvezetes meccset játszottunk, sok akcióval, sok helyzettel, persze mi elfogultak vagyunk, semleges néző meg Herbály dr. volt, tőle lehet megkérdezni.
Aztán növeltük előnyünket, a Hlavacskák hozták össze a harmadik gólt szögletből, utána pedig az egész félidőben parádés labdákat osztogató Szőllőssynek jött össze a gólpassz, illetve Palágyi tett róla, hogy a jó passzból gólpassz legyen. Görög meg szórakozottan osztogatta  a kötényeket a saját hatosunkon, de ezt csak azért írjuk le, hogy minden mezőnyjátékos neve szerepeljen ebben a bekezdésben.
Nem volt egyoldalú a második félidő sem, többször kellett aggódnunk, többször volt vészhelyzet, de valahogy mindig elkerültük a gólt. Tinkónak ebben a bajnokságban először maradt tiszta a lepedő. Csemege a statisztikusoknak, hogy ötödik egymás elleni meccsünkön először vertük meg a Polszkit, a mumus-szerepre tehát mostantól alkalmatlanok, de ezt hagyjuk, ennél fontosabb, hogy a a mai eredményeknek köszönhetően, az alapszakasz vége előtt egy fordulóval matematikailag már biztos a helyünk a felsőházban. A kiesés elkerülése érdekében folytatott harcunkban ez nagy eredmény, hiszen így a hátralevő mérkőzéseken már nyugodtan, a kiesés réme nélkül játszhatunk. Illetve az alapszakasz utolsó fordulójában is "örömfocit" rendezhetünk. Egyébként muszáj leszögezni, hogy a ma mutatott okos, fegyelmezett, kreatív játék alapján tökéletesen megérdemeljük a felsőházat.
Kozelito Tél - Polszki 4-0
   kapu: Tinkó
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Szőllőssy
   gól: Hlavacska A. 2, Hlavacska T., Palágyi

Volt itt minden

Profizmusból jelest kapott a csapat, mindenki megértette, hogy rendhagyó módon szombat helyett vasárnap lesz foci, senki nem hívta fel a csékát szombat reggel, hogy mi van, és még csak el sem késett senki. Az ősszel aktív tagok mindegyike megjelent, gyönyörűszépen két cserével voltunk, ezen a téren tehét minden adott volt, illetve Erdei személyében szurkoló-szakértőnk is volt.
Annyiban nehezített pálya volt, hogy a Torpedo ebben a szezonban szokatlan módon összes jó játékosát elhoztam nekünk tehát ezúttal erősebb Torpedóval kellett szembenézünk, mint az idényben a többi csapatnak. Na ez persze nem mentség, változatlan erővel vetettük be magunkat a küzdelmekbe.
Szakértőnk szerint az első félidő borzalmasra sikeredett, 0-1 volt a félidei állás, az elején kihagytunk néhány helyzetet, aztán kaptunk egyet, de valahogy a posztok elosztása és az egymásra figyelés nem ment jól.
A második félidőben elkezdtek sűrűsödni az események, például annyiban, hogy rúgtunk négy gól, kettőt érvényesen, kettőt érvénytelenül. A megadott gólok közül az első Tóth érdeme, ziccerét védte a kapus, aztán sokadjára közelről begyömöszölta a hálóba. A második Hlavacska Andrásé, szép cselek után lőtt a kapufa mellé. Az érvénytelenített gólok közül az első szintén Andrásé, szöglet után a keresztlécről lefelé vágódott a lövése, amit a kapus kikotort, aztán hogy addigra bent volt-e arról megoszlanak a vélemények. A következő meccsre készülő, elfogulatlan nézők szerint bent volt. Sajnos a játékvezető szerint nem. A második érvénytelen gólunkat Palágyi készítette elő egy jó erős keresztléccel, onnan a labda felpörgött, majd ahogy visszaesett, Porkoláb rögtön a léc alá varrta, sajnos azonban a levegőben megtett útja közben a labda érintette a sátorponyvát, a szabályok értelmében tehát meg kellett állítani a játékot, na de hogy pont a gólunk előtt...
És ahogy ez lenni szokott, a folytatásban megbosszulta magát minden hiba, az ellenfél lehozta a kapusát is, és öt mezőnyjátékossal négy ellen rövid idő alatt rúgtak két gólt.
A hátralevő idő nekünk nem volt elég, nem is volt bennünk olyan átütő erő. De nem lesz emiatt világvége, még két forduló van az alapszakaszból, és a felsőházat tekintve még mindig kedvező helyzetben vagyunk.
Kozelito Tél - FC Torpedo 2-3
   kapu: Tinkó
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Porkoláb M., Tóth O.
   gól: Tóth O., Hlavacska A.

Mint utólag megtudtuk, a meccsen a hatodik születésnapunkat is ünnepeltük, ez örvendetes, és akkor szeptemberben kezdjük az iskolát.
A mai meccsen kritikusan rosszul voltunk meg, péntek este öt ember jelenlétére lehetett számítani, ami rangadóhoz feltétlenül kevés, a korai kezdés pedig ismét magéban hordozta azt a rizikót, hogy valaki elalszik. Szerencsére ez nem következett be, nagyon fegyelmezettek voltak a fiúk. A keret sajátossága, hogy egyetlen hátvédünk sem jött el, a mezőnyben négy támadó szerepelt, nekik kellett megoldaniuk, hogy mindig legyen valaki hátul is.
Az előzetes hírek arról szóltak, hogy a Hajcsatok három cserével fog készülni ellenünk, ami kábé előre eldöntötte volna a három pont sorsát, a helyszínen azonban ők is csak öten voltak, így egyenlő körülmények között küzdhettünk.
Az első percek kóstolgatással, illetve a szokatlan játékrendszer kipróbálásával telt. Aztán amikor már éppen kezdtünk belemelegedni, szépen hátrányba kerültünk, az elelnfél játékosa két védőnk mellett futott el a szélen, aztán tanítani valóan kilőtte a hosszú alsót. Ez egy kicsit felpaprikázott minket, átvettük a vezetést a labdabirtoklási statisztikákban, volt néhány lehetőségünk, bár meg kell mondani azt is, hogy ezekkel nem jól bántunk, ugyanis az ellenfélnél kényszerből mezőnyjátékos állt a kapuban, és ha bátran lövögettünk volna, és lehetőleg még a kaput is eltaláljuk, jó eséllyel beakadt volna egy-két bogyó.
Hátránnyak fordultunk, na de már nem sokáig, mert nem sokkal fordulás után Hlavacska Tamás félpályáról megcélozta a kaput, a kapus ki akarta engedni, de rosszul mérte föl, és a labda a hosszú felső sarokban kötött ki.
Erre felpörgött a meccs, mi is mozgósítottuk utolsó utáni energiáinkat, de már annak tudatában, hogy már vesztenivalónk is van. Hlavacska Tamásnak volt még két helyzete, egyszer káprázatosan felépített akcióból a hatosról, egyszer egész pályáról a teljes mezőny és a kapus fölött átívelve tévedett két centit. Korábban Porkoláb is majdnem megismételte a tavalyi derbin szerzett átemelős gólját, de most nem jött össze.
Az utolsó percekre erősen beszorultunk, labdabirtoklásunk századmásodpercekre korlátozódott, de valahogy mindig meg tudtuk oldani hogy ne legyen gól, talán Tinkó és Hlavacska Tamás tett legtöbbet azért, hogy azt az egy pontot ne hullajtsuk el a végén.
Nyilván cserével, egészségesebb játékosokkal mindkét csapat jóval jobb játékra lett volna képes, most így ennyire voltunk képesek, a kölcsönösen játékoshiányos helyzet, és a pályán mutatott játék alapján egyaránt igazságosnak tűnik a döntetlen. A tavalyi derbi eredményének megismétlése idén is egy pontot ér, ezzel tartjuk felsőházi helyünket. Az alapszakaszból és az őszi szezonból ugyanaz a három forduló van hátra, ha nagy hülyeséget nem csinálunk, meg is marad a felsőházi hely.
Kozelito Tél - Hajcsatok 1-1
   kapu: Tinkó
   mezőny: Görög, Hlavacska T., Palágyi, Porkoláb M.
   gól: Hlavacska T.

lepj meg

Szombat hajnalban a Bogdánfy úti stadion zsúfolásig megtelt, a nézőtéren egy gombostűt se lehetett leejteni. Mindenki a rangadót akarta látni. A csapatbusz szerencsésen megérkezett a helyszínre, ám amikor aranylábú fiaink átvágtak a szurkolók őrjöngő tömegén, futótűzként terjedt el a hír: Görög és Tinkó sehol! Bizony, szeretett vezérünk bokájáért e pillanatokban is gigászi küzdelem folyt a Honvéd Kórház sürgősségi osztályán (Dr. Kotász már az amputációt fontolgatta), a Kozelito oroszlánszívű hálóőrét pedig egy szerencsétlen félreértés miatt a rendőrök nem akarták átengedni a mérkőzés miatt lezárt útszakaszon, így csak késve érkezett meg. Hanem ne rohanjunk ennyire előre: az aggaszó körülményeket ugyanis jócskán ellensúlyozta a tény, hogy az ellenfél a mérkőzés kitűzött időpontjának pillanatában mindössze két mezőnyjátékossal és egy kapussal képviseltette magát - s pár perccel később, mikor negyedik játékosuk is megérkezett, közölték: ők bizony ma három plusz egyben fognak játszani.  

Rövid tanácskozás után végül arra jutottunk, hogy alkalmazkodunk a helyzethez. „Így kívánja tisztességünk” – vélekedett a csapat egyik fele; „Év elején a Bozsik ellen úgyis gyakoroltuk már ezt a felállást” – mondták mások.

Megszokhattuk már, hogy csapatunk a mérkőzések első perceit igen komolyan veszi, frissességünkkel képesek vagyunk meglepni ellenfeleinket. Ma se történt ez másképp: talán már az első akcióból gólt lőhettünk volna, s hogy ez nem így történt, az egyedül a Zsuga macskaügyességű kapusának köszönhető, aki nemcsak az első percekben, hanem később is többször borsot tört támadóink orra alá. Azonban ami késik, nem múlik: egy labdaszerzés után Hlavacska András a szélen futtatta testvérét, aki a keresztlabdájával Tóthot hozta helyzetbe, balhátvédünk pedig a tőle megszokott módon kegyetlenül felvarrta a labdát a rövid pipába (1-0). Nem telt el sok idő, és előnyünket két gólosra növeltük. Történt ugyanis, hogy a térfelünkön passzolgató ellenfél egyik indítását Hlavacska András fülelte le, aki már lendítette a lábát, hogy félpályáról célba vegye az ellenfél üresen tátongó kapuját, ám még éppen időben észrevette a jobbszélen hangsebességgel kilépő Palágyit, így inkább a biztos megoldást választotta, és csatártársához továbbította a labdát, aki a szaggatott vonal közeléből természetesen már nem hibázott (2-0).Ellenfelünk hamar felismerte, hogy hárman nehezen fogják feltörni védelmünket, ezért öt perc elteltével már a kapusuk is a mi térfelünkön tanyázott. Ám ha nem is játszották rosszul az emberelőnyös helyzeteket, a közelebbi-távolabbi lövések rendre elkerülték a kapunkat, vagy pedig védőinkben, illetve Tinkóban akadtak el.

Ez után kicsit kiegyenlítettebbé vált a játék, ellenfelünk sokat próbálkozott távolról, mi sokat kontráztunk, de ellentámadásainkba rendre valamilyen bosszantó hiba csúszott, vagy túl hosszan tettük a labdát, vagy túl röviden, máskor pedig a talpunk alatt csúszott tovább a golyó. Becsületünkre legyen mondva, hogy a védekezésből mindenki kivette a részét, így végül a megszerzett kétgólos előnnyel fordulhattunk.

A második játékrész hasonló iramot hozott, mint az első, habár ellenfelünkön ekkor már kezdett meglátszani a cserehiány, csatáraik egy-egy kihagyott helyzet után egyre gyakrabban ragadtak fent, a labdajáratás is döcögősebbé vált, az egy-egy elleni párharcokat pedig egyre ritkábban vállalták fel. Egy szöglet után mégis sikerült gólt szerezniük, az ekkor már végig mezőnyben játszó kapusuk dropliból kipókhálózta a jobb sarkot – el kell ismerni, szép találat volt (2-1). De bármilyen szép is volt, ahhoz nem volt elég, hogy kedvünket vegye, lendületünk nem tört meg. A sors fintora, hogy a következő gólunk előtt is az ellenfél végzett el szögletrúgást, melyet Hlavacska Andrisnak sikerült elcsípnie, s bár hosszan vette át a labdát, a fáradt támadók között még maradt helye kilépni, hogy aztán a félpályáig kirontó kapust egy megkerülős csellel csapja be, és higgadtan az üres kapuba gurítson (3-1). Nem sokkal később a szurkolók pedig már azt figyelhették (legalábbis, ha elég gyorsan kapkodták a szemüket), ahogy Palágyi végigrobog a szélen, és a rövid oldalról a kapus lábai között megszerzi a mindent eldöntő negyedik találatot (4-1). Igaz ez után egy szabadrúgásból még kaptunk egy gólt, de ez már csak az eredmény kozmetikázására volt elég. Magabiztos, fegyelmezett játékunkkal megérdemelten harcoltuk ki a három pontot. 

Kozelito Tél - Zsuga Bonito 4-2
   kapu: Hlavacska A., Tinkó
   mezőny: Erdei, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Porkoláb, Tóth O.
   gól: Palágyi 2, Tóth O., Hlavacska A.

Most meg korán keltünk

 
Hát ez már csak mindig így lesz. Két perccel a kezdés előtt öt ember állt az oldalvonal mellett, éppen annyi, amennyi ki tud állni, ebből három panaszkodott kisebb sérülésre, és jelezte, hogy ha rendesen meglennénk, akár nem is játszana. Két perccel kezdés előtt aztán megjött a meglepetésvendég, Erdei Tomi, aki a múltheti összeboruláson annyira meghatódott, hogy meghosszabbította három évvel ezelőtt lejárt szerződését, és felemás cipőben, és kifordított mezben, de játékra jelentkezett.

No pasarán

Az ellenfél a Túlerő volt, akik a forduló előtt pontegyenlőségben álltak a tabella élén. Mivel egy bő éve nem játszottunk egymás ellen, nem vettük számításba, hogy mindkét csapatnak sárga meze van. A csapatkapitányok kő-papír-ollóval döntöttek arról, hogy kinek kell átöltöznie, és itt megszereztük az első győzelmet, és a szerencsés játékstratégia következtében mi tarthattuk meg az alapmezt. A jövőre irányulva a csapatkapitányok abban maradtak, hogy mostantól mindig az tarthatja meg az alapmezt, aki a legutóbbi derbin győzött.
Na de térjünk rá a meccsre. Bár ahogy egy profi riporter mondaná, "minden körülény adott volt, hogy igazán pocsék teljesítménnyel rukkoljunk elő", azt kellett tapasztalnunk, hogy az öt forduló alatt nálunk öt ponttal többet gyűjtő újonc ellen is inkább mi irányítjuk a játékot.

Hlavacska Tamás küzd a labdáért

Nem is kellett sokáig várnunk a vezető gól megszerzésére: Hlavacska András elviharzott a bal szélen, a partjelző már készült ugyan jelezni a kapuskirúgást, de villámléptű játékosunk még éppen elérte a labdát az alapvonal előtt, és a kimozduló kapus mellett a kapuba gurított.
A következő periódusban csúcsra járattuk magunkat, szép acióink voltak, de a befejezések nem sikerültek, rendre vagy a kapus odaért, vagy pár centi hiányzott. Ez annyira nem jó dolog, mert már megtanultuk, hogy ezen a szinten a kihagyott helyzet után rendre jön a büntetés. Na hát ezért játszattunk egy határozott és kaput érző csatárt, Görögöt, aki aztán a hatosról másodjára beverte Hlavacska András passzát.

itt épp védekezünk

A második félidőben amúgy királygabisan próbáltuk racionalizálni az időbeosztást, kapkodtunk a levegőért, védekeztünk, meg néha támadtunk is. Ennek az idősaknak a hőse Erdei, aki három év kihagyás után edzés nélkül beszállva is képes volt stabilitást hozni a csapatba. Viszonylag korán beszedtünk egy gólt, szögletből, pedig egészen hihetetlenül egyszerű lett volna ráállni az emberre. Aztán a végefelé kaptunk még egyet, szintén azért, mert csúnyán üresen maradt a csatár, de legalább most akcióból.
Ekkor még hét perc volt hátra, sokfajta forgatókönyvet lehetett innen még elképzelni, de a morális előny enyhénszólva nem nálunk volt, meg ekkor már az erőnlét és futómennyiség sem. Alig egy perccel később aztán Hlavacska András minden mindegy alapon elkezdett menni jobbra meg balra, aztán annyit ment jobbra meg balra, hogy a védők még mindig balra mentek amikor András már jobbra, és a védők jobbra, amikor ő már balra, és ha már ott állt alig kilenc méterre a kaputól, akkor már be is lőtte.
A végén megint kontrázhattunk kedvünkre, és Hlavacska Tamás most megtette azt a szívességet, hogy ő is felírja nevét a góllövőlistára, így két perccel a vége előtt két gólos előnyben gyakorlatilag eldőlt a három pont sorsa. Az utolsó akciók egyikénél Görög még parádés vetődéssel, ujjheggyel szögletre mentett egy veszélyes lövést, minden kapusnak becsületére vált volna a mozdulat, valószínűleg a mozdulat szépsége hatotta meg a játékvezetőt annyira, hogy eltekintett a büntetőtől.

A győztes csapat
Állnak: Erdei, Hlavacska A., Palágyi, Görög, Hlavacska T.
Guggol: Tinkó

A vége tehát győzelem lett, és ez jó, az újabb három ponttal kezdjük stabilizálni helyünket a felsőházban, és ráadásul még a diplomatikusan távol maradó Porkoláb Máténak is megüzentük, hogy lássa, érdemes volt ide igazolnia. Fotók meg majd lesznek.
Kozelito Tél - Túlerő 4-2
   kapu: Tinkó
   mezőny: Erdei, Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi
   gól: Hlavacska A. 2, Görög, Hlavacska T

Korán kezdtük a téli álmot

Három hét szünet után két rettenetesen neház kihívás várt ma a fiúkra, a Bandó Karesz, és a korai kelés. Egyik irgalmatlanabbnak ígérkezett, mint a másik.
A kezdő sípszóra mégis egész tűrhető számban a helyszínen voltunk, sőt akadt egy meglepetésvendég is, Erdei Tamást két és fél év száműzetés után visszahúzta a szíve közénk. Játszani ugyan nem volt hajlandó, de a pálya széléről követve az eseményeket mentálisan egyesült velünk.
Maga a meccs jól indult, aztán kevésbé jól folytatódott. Az első akcióból egy szép lövés, pár perccel később egy Tóth-kapufa jelezte győzelmi szándékainkat. Aztán bekaptuk az első gólt kontrából, csapatszinten nagyon is csúnya hiba után, hiszen mind a négy mezőnyjátékosunk felment támadni, amit a labda elvesztése után gyorsan büntetett az ellenfél. Talán az átgondolatlan csere is közrejátszott, hogy így alakult, hiszen a gól pillanatában Hlavacska A., és Tóth O., vagyis a két hátvédünk volt lent, és négy támadó a pályán. De ha szomorkodtunk a helyezkedési hiba miatt, akkor jöhetett rögtön egy taktikai, ami előző bánatunkat feledtetve újabb bánattal és újabb bekapott góllal terhelt minket. Történt, hogy egy hátrafejelt labdát kapusunk az hatos jobb széléről próbált visszalőni a mezőnybe, de a térfél közepén álló csatárt találta meg, aki távolról azonnal a kapunkba lőtt. És ha ez még nem lett volna elég, két perccel később az ellenfél egyik játékosa a mi szögletünk után labdát szerezve, és sorban mindenkit kicselezve jutott gólhelyzetbe, kapusunk elhúzta a lábát, amiért nyilvánvaló hetes járt volna, azért úsztuk meg mégis, mert a labda így is a csatártárs elé került, aki az előnyszabályt kihasználva gólt szerzett. Hát akkor már jobban jártunk volna a büntetővel.
A sokkoló 0-3-as állás ellenére a második félidő elején megráztuk magunkat, és villantottunk pár szépet. Tóth baloldali beadására tőlünk ugyan nem érkezett senki, de a hosszú oldalon a hátvéd amúgy Devecseri-módra a saját kapujába juttatta a labdát. Nem sokkal később Hlavacska András lőhetett egy akción belül kétszer is csak a kapussal szembenállva, de nem sikerült a gólszerzés. Utólag azt sütötte ki a kupaktanács, hogy ha gólt lő, akkor egygólos hátrányból egész tűrhető eséllyel felálltunk volna. Szerkesztőségünk azonban úgy véli, hogy akkor már mindjárt két gólt kellett volna lőnie, mert akkor máris egál lett volna az állás. Na de lépjünk tovább.
Amúgy torkosborz módjára kaptunk egy negyediket is, meg volt az ellenfélnek egy üreskapuig kijátszott helyzete, amit szíveskedtek kihagyni.
A végén volt még egy elképesztő nagy helyzetünk, gyönyörű passzos akció végén Palágyi lőtt kapufát. Az utolsó percben meg aztán amikor már mindenki felment támadni (és ezért most nem annyira haragszunk), jött még egy kontra, és a csatár kapusunkat átemelése után közelről befejelte a szívünket utoljára összetörő gólt is.
Na hát ez az a meccs, amikor semmi nem sikerül, ebből a szempontból irányadónak tekinthetjük, hogy az egyetlen gólunkat sem mi magunk szereztük, mintha Isten szólt volna le közénk ezzel a fellegek közül, hogy gyerekek, ti itt ma nem lőtök gólt. És lőn. A csapat egységes véleménye, hogy egy szezonban egy olyan meccs van, amikor semmi nem sikerül, abban megoszlanak a vélemények, hogy ez volt-e az, vagy az első forduló.
Kozelito Tél - Bandó Karesz 1-5
   kapu: Tinkó
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Porkoláb M., Tóth O.
   gól: öngól