Hogyan számoljunk le az élet kegyetlenségével?

A problémát, az élet kegyetlenségét tekintsük adottnak és megváltoztathatatlannak, akkor pedig már csak egyvalamin változtathatunk, magunkon, és a magunk viszonyulásán a problémához. Jelesül a Téli Bajnokság rendkívül fontos alsóházi rájátszásának napján kellett volna teljesítenünk szünet nélkül két meccsen. A problémát pedig a keretünk vékonysága jelentette, melyet akár meg is szokhattunk volna, de mégsem. Szóval két meccsre összesen volt egy cserénk, illetve ha a Fehér - Tóth O., Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi összeállítást tekintjük legerősebbnek, akkor a teljes első sor hiányzott.
Erőnket a Kofolával mértük össze először, régi ismerősünkkel. Az első perc végén Porkoláb jelezte egy iszonyatos erejű kapufával, hogy ki az úr a háznál, aztán néhány perccel később Studniczki lőtt távolról a bal alsó sarokba.
A vezetés ezzel megvolt, de a nyugalomhoz ez még kevés, még be is kellett volna biztosítani. A baj az, hogy a helyzeteket eszméletlen mennyiségben hagytuk ki. Lövéseink általában eltalálták a kaput, de egyúttal a kapust is.
A második félidő közepén Szőllőssy lőtt ragyogóan kijátszott helyzetből kapufát. Nem sokkal később aztán megtörtént a baj: Egy pontrúgás után a hatosunkon álló tank átvette a labdát, és a rövid sarokba lőtt. Igen nagy bajnak tűnt, hogy egy-egyről kell folytatnunk, és az utolsó percekben izgulnunk kelljen a győzelemért, azonban Studniczki addig reklamált, hogy az ellenfél szöglettel jött volna, és bedobást végzett el, hogy a játékvezető visszafújta az akciót, a szögletet pedig simán kivédekeztük.
A meccs utolsó öt percében aztán Szőllőssy megunta, hogy nagyüzemi méretben szórakozzuk el a helyzeteket, és elkezdte kipúpozgatni a hálót a labdával, rövid idő alatt háromszor sikerült neki, szépen kijátszott akciókból, miután mindig meghozta pontosan azt a döntést, amit egy csatárnak kell.
A vége így 4-0 lett, mit mondjunk, meglehetősen érzelemmentesek vagyunk, behúztuk, de igazából mindenki a következő rangadóra készült, egy kicsit tartalékoltunk is.
Kozelito Tél - Kofola 4-0
   kapu: Tinkó
   mezőny: Erdei, Görög, Porkoláb M., Studniczki, Szőllőssy
   gól: Szőllőssy 3, Studniczki

Ránkjár a rúd

Nem sokat pihenhettünk, egészen pontosan negyvenöt percet, utána kellett mennünk a következő meccsre a listavezető JogÁSZ ellen. Az előző derbihez képest Studniczki is bevethető volt, Hlavacska Tamás viszont sérülése okán csak az első kettő és az utolsó egy percben volt pályán, utólag úgy tűnt, akkor se kellett volna.
Az első félidőben mindkét csapat két-két kapufát lőtt, nálunk Palágyi főszereplésével. Egybehangzó vélemények szerint az első félidőben elég jól játszottunk, néhány egészen tanári módon felépített akcióból eljutottunk a gólszerzési lehetőségekig. A 0-0-ás eredmény ennek ellentmond, de úgy tűnt, inkább támadásban voltunk jók, a saját térfelünkön bizony néha előfordult, hogy egyedül hagytunk valakit az ellenfél gyorsan megugró csatárai közül.
A második félidő közepén volt a legnagyobb helyzetünk: egy lövés és a kipattanó után Hlavacska András és a kapus mintegy negyven másodpercen keresztül gyömöszölték egymást a gólvonalon, közöttük ott pattogott a labda is, mely azonban nem jutott túl a gólvonalon.
A második félidőre aztán kissé elfáradtunk, látszik, hogy két hajtós meccs egy nap már megfekszi a gyomrunkat. Előbb egy rossz hazaadást csípett el az ellenfél csatára, és szerzett könnyedén gólt, aztán ahogy kétségbeesetten, és kifáradt állapotunkban meglehetősen hiábavalóan próbáltunk támadni, még kétszer lekontráztak minket, és mehettünk cumizni.
Ez tehát vereség, ma két meccsen három pont, az egész alapszakaszban nyolc meccsen kilenc. A fényestől éppen távol állunk. Még nem lehet tudni, ez mire lesz elég, hiszen még van hátra egy forduló az alapszakaszból, melyben mi szabadnaposak vagyunk, mindenki más viszont játszik.
Kozelito Tél - JogÁSZ 0-3
   kapu: Tinkó
   mezőny: Erdei, Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Studniczki, Tóth O.
   gól: -

Jár a keksz

Szép napra virradt ez a regel, két meccsünk is volt egy nap alatt. Az első a Hajcsatok elleni derbi, fokozódó téttel, amúgy napra pontosan hat évvel a két csapat első összecsapása után.
Mi meglepően jól voltunk, a télen megszokott módon variálódott az, hogy éppen kik vannak itt, és ki az a most épp két ember aki nincs. Viszont nagy erősítés, hogy Hlavacska András is bejelentkezett, először nézőnek, aztán játékosnak.
Az első percek a mieink voltak, látszik, az ellenfél elkényeztetett jó dolgában nem volt szokva ahhoz, hogy egy cserével kell játszaniuk. Mi pedig a téli, első számú játékmesterünk nélkül vívott néha kissé laposabb meccsek után egyenesen tündököltünk, az első öt percben vagy három gyors passzos akcióval sikerült tiszta helyzetet kidolgoznunk. Az első gólra sem kellett sokat várni: Hlavacska Tamás vitte a labdát a szögletzászló felé, két védő támadta, de ő lazán elpasszolta közöttük a labdát, pont az üresen érkező Görög elé, aki a kapufa segítségével kilőtte a hosszú alsót.
Vezetésünket növelni is sikerült, Hlavacska András a felezővonal bal szélétől indult, szellőlépteivel elrebbent két védő mellett, és ha már a hatoson járt, laposan a kapuba gurított. Ekkor körülbelül 10-15 perc telt már el, és ekkor jött meg a két csapatba összesen három játékos, hozzánk Tóth, meg igazából Studniczki is, bár ő rövid gondolkodás után úgy döntött, mégis inkább ellenünk játszott. Ebben a percben kaptunk is egy gólt. Már majdnem megijedtünk, de hogy szoros lett az állás, na de nem sokáig: centerünk közeli lövését kiütötte a kapus, de aztán a körülményes védőktől Palágyi megszerezte a labdát, és a léc alá lőtt.
A félidei eredmény a három-egy volt, ránk nézve igen sok szép reményt keltő. Az ellenfélhez beállt két friss játékos felpörgette az iramot, olyan meccs volt, amire a semleges nézők is csak csettinthettek, mindkét részről gyors, rechnikás és sportszerű játékkal, hát azért talán a játéknak ebben a szakaszában is nekünk volt több és nagyobb helyzetünk.
Történt két sajnálatos esemény: az egyik, hogy Studniczki elárult minket, és átlövésből lőtt egy gólt, a másik, hogy Hlavacska Tamás egy egyébiránt sikeres és fontos szerelésnél olyan szerencsétlenül ütközött ellenfelével, hogy megsérült a bokáján, le kellett cserélni, az első diagnózis két-három hetes pihenőt jósol.
De megijedni nem nagyon volt kedvünk, nyomtunk tovább, voltak helyzeteink, és egyet gólra váltottunk: Görög szerzett labdát a támadó térfélen, Palágyihoz játszott, aki becsületes távolságból kilőtte a jobb alsó sarkot.
A hátralevő időben a védelmünk is megmutathatta, mire képes, és meg kell hagyni, jelesre vizsgázott, nem sok teret hagytunk az ellenfélnek, igazából nem csak ekkor nem, hanem az egész meccsen nem, leginkább átlövésből próbálkozhattak, de Tinkó ezeket olyan arányban szedegette ki akár a felső sarokból is, hogy nem volt értelme az ő kapujára lövöldözni.
 Az eredmény tehát győzelem, és ez örvendetes.

Kozelito Tél - HajCsatok 4-2
   kapu: Tinkó
   mezőny: Erdei, Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Tóth O.
   gól: Palágyi 2, Görög, Hlavacska A.

Kolbászból a kerítés

Pihenni nem volt időnk, szünet nélkül rögtön jött a következő meccs. Annyi történt, hogy Studniczki helyett Tóth Olivér érkezett meg, a játékosok száma ugyanaz maradt, de a személyi összetétel változott.
Az első félidőnek még viszonylag elején sikerült megszerezni a vezetést, Hlavacska Tomi a szélen meghúzta, aztán most a változatosság kedvéért a rövid felsőbe lőtt. Ez számunkra kényelmessé tette a meccset, na meg az is, hogy valahogy úgy éreztük, most nem borul fel úgy a pálya ellenfelünk javára, mint az őszi bajnoki meccsen. Palágyi ezen a meccsen is meglőtte a szokásos kapufáját, de ennyiben maradtunk, más világrengető esemény nem volt.
Amilyen kevés eseményt hozott az első félidő, olyan sűrű volt a második. Kezdődött azzal, hogy Hlavacska Tamást fellökték a térfél közepén, mi kettőpercet reklamáltunk, az nem lett, de Porkoláb büntetett: a sorfal mellett nagy erővel a rövid felső sarokba lőtt. Ezután vezettünk pár egészen ügyes támadást, az egyik után már majdnem lekontráztak minket, de Palágyi a félpályánál szerelt, előretört, majd ballal a hosszú felső sarokba csavart, egészen parádés lövés volt, amivel már három nullára vezettünk.
Ezután kaptunk egy gólt, és a későbbiekben is kaptunk gólokat, de sugározzék ez a bejegyzés optimizmustól, és a bekapott gólokkal, hibákkal ne foglalkozzunk. A lényeg az, hogy mindig vezettünk legalább két góllal, már persze a 0-0-t és az 1-0-t kivéve.
A továbbiakban Palágyi varázsolt, a kanadai táblázaton további három pontot szerzett, és ez fölényesen eldöntötte a meccset. Először egy szöglet után kiadogatott sakk-matt helyzetet vert be, aztán a saját térfél közepéről indulva megcsinálta a kihagyhatatlan helyzetet Hlavacska Tamásnak, a végén pedig Erdei szögletére érkezett jól, és tette fel a koronát a mai teljesítményünkre.
Ha valaki belezavarodott volna a számolásba, annak jelezzük, hogy mi hatig jutottunk, a Bandó háromig, ez olyan szép magyaros eredmény. És ez jó.
Kozelito Tél - Bandó Karesz 6-3
   kapu: Tinkó
   mezőny: Erdei, Görög, Hlavacska T., Palágyi, Porkoláb M., Szőllőssy, Tóth O.
   gól: Palágyi 3, Hlavacska T. 2, Porkoláb M.

Nem fenékig tejföl

A bajnokság következő meccsnapján két meccsre készültünk, az első a Bozsik program ellen, akikkel már első téli szereplésünk óta sok és nagy csatát vívtunk, hát így készültünk most is. Az egy nap alatt vívandó két meccs hírére elég tisztes számban összejöttek a srácok, három cserével leginkább kellemes gondjaink voltak, arra nem lehetett számítani, hogy elfáradjunk.
Most nem hangsúlyoztuk külön, hogy jó lenne az első gólt megszerezni, hogy ne felállt védelem ellen kelljen próbálkoznunk az egész meccsen, de sikerült: Mintegy öt perc játék után Porkoláb M. kapott egy indítást, villámsebességgel lefutotta védőjét, elment a kapus mellett, a gólvonalon aztán már csak át kellett sétálnia a labdával.
A vezetés megszerzése után felpörgött a meccs, ment a hajtás mindkét részről ezerrel. Voltak helyzeteink, de túlzás lenne állítani, hogy domináltunk. Mindenesetre kihagytunk két-három olyan helyzetet, aminek a kimaradását a későbbiekben igencsak bánhattunk. Ja igen, egy percen belül mindkét csapatnak volt kapufája, nálunk Palágyi érte el egy szabadrúgás kombináció után.
A második félidő közepén bekaptuk azt a hihetetlenül balszerencsés gólt, ami a Bozsik ellen már rutinszerűen mindig jön, most egy jobbról érkező beadás több pattant meg védőinken, hogy egyen vagy kettőn, azt majd a vidókon kielemezzük, és onnan jutott a hálónkba, valójában teljesen ártalmatlan szituáció után.
Döntetlenről folytattuk, ezt azonban még a magunk javára fordítottuk, Studniczki balról jövő beadását Szőllőssy lőtte a léc alá, ismét megvolt a vezetés. Az utolsó percekben azonban szétesett a csapat, utólag azt a közhelyet emlegettük, hogy "fejben elfáradtunk" volna. A lényeg az, hogy üresen maradt egy csatár a hatosunkon, és gólt lőtt. Aztán ugyanez megismétlődött. Hátrányban pedig már mi támadtunk ki, törvényszerűen maradt üres ember, többször, néhányszor megúsztuk, egyszer viszont megint nem.
Kozelito Tél - Bozsik Program 2-4
   kapu: Tinkó
   mezőny: Erdei, Görög, Hlavacska T., Palágyi, Porkoláb M., Studniczki, Szőllőssy
   gól: Porkoláb M., Szőllőssy

Az élet mint habostorta

A pszichológusom azt mondta, hogy legyek optimista, és törekedjek a jó dolgokat észrevenni. Hát megpróbáltam. Akkor a keretkialakításról inkább nem is mondok semmit, vagy talán annyit, hogy az élet mindig tele van meglepetésekkel, még hat év foci után is.
A hírek szerint rendkívül offenzív felfogású, B-ligás ellenféllel szemben néztünk szmeben, pár játékost már ismertünk korábban, amúgy pedig sok gólra és lehetőleg győzelemre készültünk. A gólhenger az első félidő közepén indult be, két egészen hasonló góllal: kényszerítőzés, Porkoláb M. a hatos jobb oldaláról visszateszi a labdát balra, az ott érkező csatártársnak pedig már csak be kell lőnie. Először Studniczki, másodszor Hlavacska T. volt az ítéletvégrehajtó. Úgy tűnik, Pörgőláb megirigyelte játékostársai góéját, és alig néhány perccel később a térfél közepéről küldött egy hálószaggató bombát a jobb alsó sarokba. Ekkor úgy tűnt, miénk a vezetés, és ha érett játékot vagyunk képesek produkálni, nem kerülhet veszélybe a győzelmünkkel járó három pont.
A folytatás is hasonlóképpen biztatóra sikerült, Porkoláb igencsak megtalálta a góllövőcipőjét, na meg druszája védjegyévé váló utolsó emberre rárohanós letámadást is megirigyelhette, ugyanis ilyen egyéni akcióból szerezte meg csapata negyedik gólját, úgy hogy abból a kanadai táblázaton 2 plusz 2 pont állt a neve mellett. A félidő közepén Studniczki lövetett egy üreskapuig kijátszott gólt Göröggel. A hajrában pedig Porkoláb újabb góllal tette fel a koronát teljesítményére, ezúttal szép passzos akció után lőtt a hatos oldaláról a hosszú felső sarokba.
Volt némi feszültség is a meccsen, odamondogatás, ellenfelünk néha a labda távollétében is szándékosan rugdosódott, körülbelül a harmadik izomból és idegből elkövetett rúgás lehetett, amit a játékvezető már kegyeskedett észrevenni, és emberelőnyt kaptunk az utolsó két percre, ezt azonban már nem igazán használtuk ki.
Na hát így egész jól mutat a krónika, hajrá fiúk, csak így tovább!
Kozelito Tél - In-team 6-7
   kapu: Tóth M.
   mezőny: Erdei, Görög, Hlavacska T., Porkoláb M., Studniczki
   gól: Porkoláb M. 3, Studniczki, Hlavacska T., Görög

Most mi voltunk kegyetlenek

Ez a nap is eljött. A mai meccs történetesen szombatra esett. Az ellenfél a Kofola, ezért ki kellett vetkőznünk önmagunkból, és sötétkéket öltöttünk, alig ismertünk magunkra. Keret terén a bőség zavarával küszködünk, a télire kibővített, megerősített listán most épp azon megy a rinyálás, hogy mért ilyen sok a játékos, és akkor ki verheti be a hisztit és maradhat otthon meccsezés helyett. A csapat mentális állapota szerteágazó. De mindenképpen győzelemben bíztunk.
Az első néhány perc immáron szokásos nehézségei után - Studniczki egy alkalommal becsúszva, saját tüdejét a labda útjába dobva mentett a gólvonal előtt - magunkhoz ragadtuk az irányítást, és mivel a gólok is potyogni kezdtek, a győzelem egy pillanatig sem forgott kétségben. Ennek következtében ez a mostani bejegyzés is egy meglehetősen egyhangú felsorolás lesz, hogy melyik gólunk miként született.
Az elsőt Palágyi lőtte, a hatoson belülről előb a keresztléc alsó élét, majd a jobb kapufát érintette a labda mielőtt a hálóba pattant volna. A második Tinkóé, ha szépet akarunk mondani, akkora erővel lőtt, hogy a labda a kapus kezével együtt szállt a kapuba. Harmadjára Studniczkira jött ki a lépés, aki második meccsén első Kozelitós gólját szerezte. Negyedjére Studnicki balról jövő beadás után Tóth érkezett középen, és lőtt gólt. Ötödiknek Palágyi lőtte el a labdát a kapus mellett, ami éppen nem akadt volna be, de a helyzetet megteremtő Porkoláb éppen arra járt és a gólvonalon túlra segítette a játékszert.
Félidőben 5-0 volt, ez már előrevetítette, hogy izgulnunk nincs miért. A továbbiakban viszont a gólok sorrendje nem biztos. Az biztos, hogy Studniczki megtáltosodott, lőtt egy gólt közelről, egy távolról, és egyet - nevezzük így - esernyőcsel révén. Ezek között Palágyinak volt egy irgalmatlanul nagy gólja, szögéet után a térfél közepe tájáról, vagy még azon túlról. Görög a szokásosjó helyen érkezős gólját szerezte meg, ezúttal Studniczki jóvoltából. Tinkó a jobbszélről lőtt be labdát középre, hogy beadás, vagy lövés, azt ő tudja, mindenesetre a kapus eszén túljárt. A meccs megkoronázásaként Palágyi lőtt gólt szép akció végén a hatosra visszatett labdából, és akkor mindenki boldog volt.
Közben valamikor kaptunk is egyet, szöglet után fejesből, de ez minket akkor már nem nagyon érdekelt. A védekezés sem annyira sok energiát kötött le, olyan majdcsakleszvalahogy alapján működött, de ezen a meccsen ennyi is elég volt. Lehet, hogy másmikor nem lesz. Amúgy az egész meccs teljesen érzelemmentes keretben zajlott, így is, hogy körülbelül négy éve nem nyertünk meccset ekkora különbséggel, így is, hogy egyik legősibb riválisunkkal játszottunk, így is, hogy Studniczki első gólját, és akkor már első mesternégyesét szerezte közöttünk, ás így is, hogy Tinkó 2014 áprilisa óta először talált a hálóba. 
Kozelito Tél - Kofola 12-1
   kapu: Tóth M.
   mezőny: Görög, Palágyi, Porkoláb M., Studniczki, Tinkó, Tóth O
   gól: Studniczki 4, Palágyi 3, Tinkó 2, Tóth O., Porkoláb M., Görög