Világbajnok segédlettel

A két őszi szünet között mindössze egy meccsünk van, az viszont annál fontosabb, hiszen a Túlerő elleni derbiről van szó. És mivel legutóbb mi vesztettünk, a sárga mez viseléséről is le kellett mondanunk. A játékoskeretek elvileg ismerik egymást, így személyreszabott taktikával készültünk, amit aztán az élet megint felülírt, részben azzal, hogy Erdei Gergő személyében egy vendégművész garantálta, hogy kényelmes létszámban legyünk meg.
Az első percek kóstolgatása után máris hátrányba kerültünk, hát ugye a gólok nagy részéről elmondható a védekező csapat részéről, hogy elkerülhető lett volna, tulajdonképpen erről is. De nem törtünk össze, és játékunk alapján lehetett remélni, hogy meg tudjuk fordítani az állást. Még az első félidőben Nagy Dániel bizonyította, hogy miért rendelkezik ő világbajnoki címmel nagypályás futballban, ami azért elég ritka dolog, pláne magyar földön. Szóval nevezett játékosunk Porkolábbal kis területen lejátszotta az akciót, majd úgy fordult le védőjéről, hogy az még délután is őt kereste, aztán meg már könnyű volt értékesíteni a ziccert.
Nem sokkal később Palágyi és Tinkó passzolták ki az ellenfél teljes csapatát, előbbi játékos szerezte meg végül minden meccsen esedékes gólját. Félidőre így tehát mi vonultunk előnnyel, de ezzel még egyáltalán nem dőlt el a három pont sorsa. A második félidő elején még igencsak izzadnunk kellett azért, hogy az előnyt meg is tartsuk, de játszottunk annyira összeszedetten, hogy ne kerüljünk ismét bajba.
Aztán beindult a gólgyár... A csapat harmadik gólját Nagy emelte a hálóba. Negyedjére Nagy beadását Porkoláb értékesítette. Ötödjére a végén Tinkó hosszú szöktetését érte el a szögletzászló közelében Nagy, és a kapus mellett a hálóba gurítva szerezte meg harmdaik gólját.
A meccsről ennyi, a győzelem és a mutatott játék pedig nagyszerű.
Kozelito Tél - Túlerő 5-1
   kapu: Tóth M.
   mezőny: Erdei G., Görög, Nagy, Palágyi, Porkoláb M., Tinkó
   gól: Nagy 3, Palágyi, Porkoláb M.

Hősök akkor születtek...

Hősök ugyebár nehéz időkben születnek.
Kicsit bosszantó, hogy sok rossz tapasztalat alapján pontosan azzal a céllel bővítettük keretünket, hogy ebben az idényben ne legyenek létszámproblémáink; aztán eddig három forduló alatt háromszor voltak. Bizony most is. Az előzetes várakozások szerint hatan lettünk volna, Szőllőssyt viszont beszippantotta egy repülő csészealj, így aztán a meccsnek már csak öten vágtunk neki, személyileg talán éppen nem a legerősebb összeállításunkban, amit legfelejbb magunkba és egymásba vetett erős hittel próbálhattunk ellensúlyozni.
Külön említést érdemel, hogy Purosz Leonidasz első szereplésére készült csapatunk képviseletében (nem mondhatjuk, hogy színeiben, mert sárga mez nem jutott neki), annyira hogy még a csapat filozófiájáról is pár szót pár játékos célszerűnek tartott mondanki neki. Na és ha már így alakult, az újonc szerezte meg a meccs első gólját, a hatosról, Porkoláb bal oldali beadása után.
A blogírói hagyomány azt kívánná, hogy az összes gólt örökítsük meg, de a későbbiekben annyi gól esett, hogy az már összemosódik. Így inkább általános benyomásokat rögzítsünk. Az első félidőt totális dominanciában játszottuk végig. Ellenfelünknek negyed órán át helyzete sem volt, az első félidő utolsó perceiig kellett várni, hogy egyáltalán kapura tartó lövésig eljussanak, persze Tóth azt is hatástalanította. Szorult helyzetünk megkétszerezte játékosaink erejét, védelemben fegyelmezetten és határozottan, előrefelé pedig bátran játszottunk.
Félidőben már 3-0 volt ide, és látszott, hogy csak akkor veszthetünk, ha ész nélkül kitámadunk. Ettől próbáltuk óvni egymást. Aztán a folytatásban is bátran támadtunk, és jól tettük. Nem fogyott el az erőnk sem, ami kisebb csoda, mert tudtuk előre, hogy itt bizony csak a két Máté tud futni, másik két mezőnyjátékosunk legfeljebb tíz percre van hitelesítve, de hát cserelehetőség nem volt. Futómennyiségben és csapatjátékban végig és egyértelműen mi voltunk jobbak, talán labdabirtoklásban is, mindenesetre labdát szerezni és megtartani egyaránt elég jól tudtunk.
Purosznál kiszakadt a gólzsák, a meccs végére öt gólt rámolt be, ezzel elég magasra tette a lécet az A ligás bemutatkozások terén. Többféle gól volt, egyszerűen a hatosról kiszolgáltatott kapus mellett elgurítós is, meg olyan is, amihez előbb bohócot kellett csinálni két védőből, az közös, hogy egy vérbeli csatár helyzetfelismerése kellett mindegyikhez.
Tinkó biztos büszke lesz magára, hogy a csapat utolsó - írd és mondd! - kilencedik gólját ő szerezte, nem dzsudzsákos szabadrúgásból ugyan, hanem ziccerből, de hát ez már csak nem baj.
Szerkesztőségünk nem tud külön dicséret nélkül napirendre térni Porkoláb világsztárokat megszégyenítő, a teljes ezévi bajnokság előre kijelenthetően legjobb egyéni teljesítménye felett. Nevezett játékosunk a keret milyenségéből adódóan viszonylag hátul szerepelt volna, és csak a saját térfélen nyújtott teljesítménye is külön említésre méltó lenne; a rá jellemző harcos labdaszerzések mellett megelőző szerelésből is annyit mutatott be, amennyi önmagában garantálta labdabirtoklási fölényünket. Illetve ha kitámadtunk, akkor se kellett aggódnunk, mert a légtér uraként az íveléseket is rendre leszedte. Hanem ez még csak a felvezetés, mert amit labdabirtoklás esetén művelt, az már nem csak fölényt biztosított, hanem el is döntötte a meccset. Három gól mellett számolatlan gólpassz, és elképzelhetetlenül sok megnyert párharc, versenyfutás, sikeres labdakihozatal került volna a jegyzőkönyvbe.
Említésre méltó az is, hogy minden aggodalom ellenére végig tanítani valóan taktikusan, alázatosan, csapatérdeket szem előtt tartva, egymással összedolgozva, egymást kisegítve játszottunk.
A történészi pontosság kedvéért meg kell említeni, hogy kaptunk két gólt, de ezeket már mind sokgólos vezetésünk után, melyekért annyira nem bánkódtunk, és nem is sokat befolyásoltak.
Hát lehet hogy lesz még ennél keményebb meccsünk, de önbizalomnövelőnek kétségkívül jó volt, önbizalmunk van, meg három új pontunk is, elsőre reménytelennek tűnő helyzetből.
Kozelito Tél - Martin és a mókusok 9-2
   kapu: Tóth M.
   mezőny: Görög, Porkoláb, Purosz, Tinkó
   gól: Purosz 5, Porkoláb 3, Tinkó

Könnyen jött

Minden igyekezetünk ellenére nem tudunk élvezetes cikket írni a mostani meccsről, egész egyszerűen azért, mert elmaradt, ellenfelünk, a Kedd Este előre jelezte, hogy nem tudnak kiállni, így a szabályok értelmében játé nélkül 5-0-ás győzelmet könyvelhetünk el. A két meccsen szerzett négy pont felettébb örvendetes, reméljük a közeljövőben a pályán is tudunk győzelmeket szerezni.

Kozelito Tél - Kedd Este 5-0
   adminisztratív úton

Ez a nap más mint a többi

Az élet kegyetlenségéből adódóan kevés híján ott folytattuk, ahol tavasszal abbahagytuk. Nagy fogadkozások után ugyanis ismét csere nélkül voltunk meg, éppenhogy valahogy, a tavalyi keménymagból, de az sem teljesen. A meccs is ilyen volt, neve szerint derbi, de az ellenfél teljesen kicserélődött, a kapuson kívül senkit nem ismertünk.
Indulhatott volna jól is, mezőnyben nem annyira voltunk szarok, aztán mégse lett jó. Valami átlövés beakadt a kapunkba kb. öt perc alatt máris hátrányban voltunk. Próbálkoztunk, próbálkoztunk, nevezzük közepesnek a csapat labdabirtoklásban nyújtott teljesítményét, meg a futómennyiséget is. Utóbbira persze részben mentség a csere nélküli állapot.
Hanem még az első félidő végén szögletből helyezkedésünk csődjeként gólt kaptunk, szögletből, hatoson belülről, legalább három játékosunk közeléből.
A félidei 0-2-es állás tehát sok reménnyel nem kecsegtetett, főleg hogy ilyenkor még el is szoktunk fáradni. Hanem miután az első néhány percet túléltük valahogy, megérkezett Nagy, egyik új igazolásunk, aki pontos akart volna lenni, viszont nem lévén rutinja, félreértette, hogy hol van a meccs. Na de ha már itt volt, akkor gyorsan feljött és új lendületet hozott a csapatjátékba, aminek valamelyes eredménye is lett pl. veszélyesség terén.
Mindjárt lőttünk is egy gólt, Palágyi révén, Palágyi úgyis az első gólok mestere, aki általában minden meccsen pontosan egy gólt lő, hát most is megtette, balszélen kísérte a támadást, a középen érkezőkön túlcsorgott a labda, ő meg szélről visszalőtte a megüresedő kapuba.
Ezután ismét kaptunk egy gólt, de már megéreztük a vér ízét... Nagy kapott kiugratást, a hatoson éppen egy érintésre volt ideje, de ez elég volt, hogy a kivetődő kapus alatt elgurítsa a labdát, ami gyök kettő mínusz egy kilométer per órás sebességgel éppen elgurult a hálóig. Nem sokkal később ugyanő lőtt közelről de kifacsart helyzetből kapufát, a kifelé pattanó labdát viszont a hátvéd a gólvonalon túlra sodorta. Ezt öngólnak is hívhatnák, de némi jóindulattal és a támadójáték pozitív diszkriminációjával adjuk Nagynak, aki így bemutatkozó meccsén negyed óra alatt duplázott.
A végén a győzelem is majdnem meglett, tanárian kijátszott akció végén Porkoláb passza után Hlavacska (akinek többé nem kell a keresztnevét megjelölni a cikkben) lőhetett, ám fölé ment. Sebaj, olyan nincs, hogy minden helyzet bemenjen. Azt is meg kell említeni, hogy a második félidőben igen sok meleg helyzet volt a mi kapunk előtt, a kapufának és Tinkónak elég sokat köszönhetünk, volt legalább 2-3 olyan eset, amikor a szerencsével semmi esetre sem perelhettünk volna, ha gólt kapunk.
Meg kell említeni, hogy egészen borzalmas passzolási hatékonysággal dolgoztunk, még amúgy technikás játékosaink is. Ez szintén a tavaszi botrányos szereplést idézi, és valamilyen módon javítani kell rajta.
A döntetlent kétféleképpen lehet értékelni, de legyünk optimisták. Emlegessük fel például azt, hogy most egyetlen meccsen szereztünk annyi pontot, mint tavasszak tízen.
A héten sokadik próbára sikerült elérni Hlavacska Tamást, aki bejelentette, hogy tényleg visszavonul, és legfeljebb vész-vész-tartalékként számoljunk vele. Komoly érvágás ez, mióta állandó csapattag, mindig ő volt a gólkirály, visszavonulásakor egészen pontosan 150 meccsen egészen pontosan 200 gól áll neve mellet az örökstatisztikában. Talán jelzésértékű, hogy mezét Nagy Dani örökölte...
Kozelito Tél - Hajcsatok 3-3
   kapu: Tinkó
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Nagy, Palágyi, Porkoláb M.
   gól: Nagy 2, Palágyi

Huuúuúúúuuúúúúuuú

Ez a nap is eljött :)
Megjelent a Bölécsz Bajnokság A ligájának sorsolása 2016 őszére, és ebben ismét, ahogy a rend kívánja, ott láthatjuk a Kozelito Tél nevét. Illetve nem azt, hanem valami Közelítőt, akik még mindig nem mi vagyunk, de legalább hasonlít.

Időközben volt egy második edzőmeccsünk is, de azt sem tekintjük hivatalos meccsnek, így csak mint tapasztalatról beszélünk, hát valamennyit azzal is ment előre a játékunk.
A kapubeli váltásról már volt szó. Mezőnyjátékosaink közül Hlavacska Tamás köddé vált, semmit nem lehet róla tudni, igazából létezéséről sem. Reméljük, még életben van. A szapora próbajátékosaink közül Makai Máté, Nagy Dániel és Purosz Leonidasz kapott szerződést. Előbbi játékost a bölcsészliga rajongói az Erika kedvenceiből ismerhetik, illetve védelmünket erősítheti; utóbbi két játékos direktben az íróválogatottból érkezett, feladatuk pedig a gólszerzés lesz.
Sok jót várunk a szzontól, persze rengeteg kérdés van, de ha sikerül tisztes létszámban eljárogatni meccsekre könnyen történetünk legjobb helyezését érhetjük el.

Apa, kezdődik!

Tudta? Pár héten belül elindul az idei Bölcsész Bajnokság.
Erre a mai napon szeretett csapatunk is megkezdte a felkészülést. Az edzőmeccs lerendezését Tinkónak köszönhetjük, helyszínnel, csapatösszehívással, ellenféllel. A meccset nem tekintjük hivatalos meccsnek, így az eredményt sem számoltuk. Legyen elég annyi, hogy most még tét nélkül jöhettek ki azok a hibák, amelyek a szezonban már vérrel és szenvedéssel járnának.
Jobban izgulunk a keretünk miatt. Mint az közismert, tavaly is gyakran létszámgondokkal küzdöttünk, ahhoz képest első számú kapusunk külföldön lesz, illetve meg nem erősített hírek szerint egyik meghatározó mezőnyjátékosunk is a visszavonulást fontolgatja. Égető lenne tehát legalább három stabil játékost leigazolni, ami annál nehezebb, mert a futballszakmai követelmények mellett a csapat speciális irodalmas profiljába is ajánlott beleilleni.
A kapusposztot Fehér visszaérkezéséig Tóth Márton fogja szapora röpködéssel biztosítani. A mezőnyjátékosok igazolásáról most még korai lenne írni; de a mai meccsen is volt próbajátékosunk. Figyelem, próbajátékos nem azonos azzal, aki létszámkiegészítőként csak a mai meccsre jött.

Kevés az oroszlán

Szokásos keretbeli vékonyságunk ismét megmutatkozott, nem elég hogy Tinkó sérült, Hlavacska András Kínában boldogítja a népet, a meccsre elígérkező Porkoláb nem sokkal előtte megsérült, és lemondta a szereplést. Így aztán a maradék törzsgárda Szőllőssyvel kiegészülve éppen ki tudott állítani egy csapatot csere nélkül.
Nagyon kitaláltuk, mit csináljunk, hogyan álljunk fel, és hogyan mozogjunk. A szerepek leosztására azért is szükség volt, mivel mezőnybeli keretünket négy támadó és nulla védő alkotta. Végül Palágyi vállalta a védekezés javát, ami félelmetesen jó párharcnyerési mutatóinak tekintetében bölcs döntésnek bizonyult.
Az első három perc szokásos alvással telt, kétszer úgy átjátszottak minket, hogy annál jobban nem kell, a kapufa és a cézóvíz ekkor még megmentettek minket. Az első félidő hátralevő részében viszont eléggé kiengedtük oroszlánkörmeinket, a szükséghelyzet komolyságához illő energiákat mozgósítottunk, és sok nyúl helyett a kevés oroszlán módjára küzdöttünk. Ennek meg is lett az eredménye. Hlavacska Tamás megrázta magát, és rúgott két zseniális, amúgy rá jellemző gólt a szélről, Görög illetve Szőllőssy voltak az előkészítők. Ekkor kaptunk egy gólt, rendkívül szerencsétlenül a labdától már elválasztott csatárhoz visszapattant a játékszer, amit laposan a hálóba gurított. De nem törtünk össze, újra mi támadtunk, Szőllőssynek volt két nagy helyzete, az elsőt egy méterről kihagyta, a másikat mintegy tízsszer akkora távolságról már beverte. A középkezdés után az első akcióból kikaptunk, de alig néhány másodperccel később Hlavacska Tamás megint lefutotta a mezőnyt, és ismét gólt lőtt, ezzel már 4-2-re vezettünk, nem mellékesen előszört fordult elő a szezonban, hogy közülünk valaki mesterhármast szerezzen. A védekezésünk ha nem is parádés, de hősies volt, valahogy mindig volt egy-egy láb, ami közbe tudott szúrni, vagy ha nem, akkor is megúsztuk valahogy. Azt pedig, hogy kontráink továbbra is veszélyesek, azt a Palágyi-Hlavacska páros bizonyította, előbbi az oldalvonal melletti szöktetéssel, utóbbi azzal hogy szokásával ellentétesen most a rövid sarkot pókhálózta ki. A statisztikusok külön összecsaphatták tenyerüket, hiszen a találat azt is jelentette, hogy Tomi a 150. meccsén megszerezte a 200. gólját a csapatban.
A félidőben tehát 5-2-vel fordultunk, hát sajnos ez után gyakorlatilag más meccs kezdődött. A bajnokság második helyezettje ellen produkált 5-2-es félidő parádés, de annyit kivett játékosainkból, hogy azonos szinten továbbjátszani már nem lehetett. Illetve ekkor kellett volna megérkeznie a két cserének, bánjukis, akár meglepetésként.
A második félidőről sok pozitívumot nem tudunk elmondani. Csapatjátékunk szétesett, védőink nem értek föl támadni, még nagyobb baj, hogy csatáraink nem értek vissza védekezni, illetve a párharcokból is egyre rosszabbul kerültünk ki, a sprinteknél sem tudtuk tartani a ritmust. Részletezzük, hogy milyen gólokat kaptunk? Minek, annál több volt, és kevés tanulsággal szolgálnak. Mentségnek is túl könnyű felhozni, hogy csere nélkül a nagy iramú mérkőzésen végletesen elfáradtunk. Egyszerűen már nem volt aki megtartani, felhozni tudta volna a labdát. Na de akkor tényleg fogjuk rövidre. A második félidőben nyolc gólt kaptunk, ez körülbelül ugyanannyi, mint ahányszor át tudtuk vinni a labdát a félpályán. Az utolsó tíz percben ellenfelünk lehozta a kapust egy mezőnyjátékosért, amivel inkább a mi gólszerzési lehetőségeink nőttek meg, kétszer ráíveltünk az üres kapura, de nem találtuk el.
A vége így 5-10 lett. Sokmindent lehetne erről mondani, onnantól kezdve, hogy emberemlékezet óta nem kaptunk kétszámjegyű gólt. Az érem másik oldala, hogy a szezonban először rúgtunk öt gólt, hát azért az sajnálatos, hogy az utolsó fordulóban ezzel döntünk rekordot.
A bajnokság ezzel véget ért. A bajnokság értékelése is kettős, mert mondhatjuk, hogy hatodikak lettünk az A ligában, ami minden idők legjobb eredménye a csapattól, de azt is tudjuk, hogy ez kizárólag őszi teljesítményünknek köszönhető, a tavaszi szezonban tíz meccsen szerzett egy pont egészen borzalmasan katasztrófa. Hogy a csapat jövője milyen legyen, annak ügyében már folynak a tárgyalások, amelyek azonban nem nyilvánosak azon túl, hogy optimisták vagyunk, és szeretnénk a csapatot és annak jellegét fenntartani.
Házi gólkirályunk ezúttal is Hlavacska Tamás lett 16 góllal, amivel a bajnokság góllövőlistáján is előkelő (ha jól számoljuk, harmadik) helyet ért el.

Kozelito Tél - Bandó Karesz 5-10
   kapu: Fehér
   mezőny: Görög, Hlavacska T., Palágyi, Szőllőssy
   gól: Hlavacska T. 4, Szőllőssy