További kegyetlenségek

Az a csoda is megeshet egyszer, hogy többen vagyunk a meccsen, mint előzetesen reméltük. A csoda Porkolábnak köszönhető, aki Erdei Gergőt az utolsó pillanatokban beszerevezte, így most az ideálisnak tekintett két cserével állhattunk fel.
Játékunk az első percekben olyan sokat ígérő volt, lehetett volna belőle akármi. Az első gólt sajnos mi kaptuk be, sorozatos felelőtlenségek után. De ezt hamarosan kiegyenlítettük, amikor Palágyi zseniális keresztpasszát Tinkó pofozta be a kapuba. Még az első félidőben következett egy gyors gólváltás, nálunk Porkoláb és Purosz játszották ki üres kapuig a helyzetet, melyet aztén előbbi játékos értékesített. De ha azt hittük, ezzel vége a félidőnek, nem volt igazunk, mert kaptunk még egy gólt, elég balszerencsésen, a kapu előtt ácsorgó csatárról gyakorlatilag bepattant a rálőtt labda.
De ha eddig kétszer sikerült egyenlíteni, akkor majd harmadjára is - gondolhattuk. A következő gólt azonban mi kaptuk, súlyos hibából, a hatosunkon elvétett rövid felszabadítás után.
Most lelőjük a poént, hogy az eredmény már nem változott. Pedig megvoltak a lehetőségek, igazából mindkét oldalon. Mondjuk úgy, hogy játékosaink támadni elég jól tudtak, védekezni kevésbé. A meccs után több játékosunk azt nyilatkozta, hogy neki volt legalább három nagy helyzete, amit be kellett volna lőni, Tulajdonképpen mindegyiküknek igaza is volt.
Hogy valami pozitívat is írjunk, délután a magyarszak hallgatói válogatottja hátrányból felállva 2-1-re megverte a tanári csapatot. Az egyenlítő gólt csapatunk játékosa, Purosz Leonidasz szerezte.
Kozelito Tél - In-Team 2-4
   kapu: Tóth M.
   mezőny:Erdei G., Görög, Palágyi, Porkoláb M., Purosz, Tinkó
   gól: Tinkó, Porkoláb

Ilyenünk még nem volt

Gondoltuk, a Torpedo ellen olyan eredményt érünk el, amilyet ebben a szezonban még nem. Ez megfelelőnek is látszott, mert olyan összeállításban kellett pályára lépnünk, amilyenben még soha, és emberi számítás szerint a jövőben sem soha. Kellemes meglepetés viszont, hogy a péntek esti számításhoz képest midössze egyel voltunk kevesebben.
A meccs a mi fölényünkkel kezdődött, az első öt percben két vagy három ziccerünk volt, sajnos a kapus mindegyiket kiszedte. A továbbiakban, mondjuk úgy, már kevésbé volt egyértelmű a fölényünk. Fogjuk az összeszokatalanságra, de a csapatjátékunk nem volt annyira olajozott és kreatív, mint ahogy az egy listavezetőtől elvárható. Még ennél is nagyobb baj, hogy a félidő végefelé gólt kaptunk, igen szerencsétlenül, oldalrúgás után a labda kétszer jött vissza a blokkról, harmadikra valahogy a lábak alatt sunyin begurult a kapunkba.
A második félidőben futnunk kellett az eredmény után, vagy futnunk kellett volna, az átállás védekezés és támadás között általában lassabban ment a kelleténél, így gyakorlatilag végig létszámhátrányban voltunk. Azért volt néhány helyzetünk, a gólhoz legközelebb talán akkor jártunk, amikor Tinkó beadássszerű lövése valakin megpattanva a gólvonal előtt pattogott végig, sajnos előtte és nem mögötte. A végén kinyíltunk, párszor lekontráztak minket, de legalább az újabb gólokat megúsztuk.
Mentségnek annyit mondhatunk, hogy ilyen eredményünk, tudniillik vereség még nem volt. Ja meg, hogy tessék még gyorsan, frissítés előt leszkrínsotolni a bajnokság honlapját, amíg még az áll ott, hogy a Kozelito Tél két pont előnnyel vezeti az A-ligát.
Kozelito Tél - Torpedo 0-1
   kapu: Tóth M.
   mezőny: Görög, Purosz, Seltsam, Szőllőssy, Tinkó
   gól: -

kontraszt

Figyelmes szemlélők figyelmét nem kerülhette el hogy szeretett csapatunk a pályán sikert sikerre halmoz, és ennek bizony a tabellán is következményei lesznek. Az őszi szünetig lezajlott négy forduló után tíz ponttal és huszonkét rúgott góllal az A-liga legelső helyén találtuk magunkat.
Az élet továbbra is kegyetlen, amradék csapattagjainkra mindenesetre demoralizálóan hatott ahogy a meccs előtti tizenkét órában két fix játékos lemondta a szereplést, így hat helyett négyen jelentünk meg a pályánál. Vészmegoldásként a bajnokság vándormadarát, Studniczkit igazoltuk le, olyan alapon, hogy ha már valaha igazolt tag volt nálunk, akkor örökké az marad. És akkor elvileg voltunk öten meccsre készen.
Ahogy lenni szokott, a vészhelyzet megsokszorozta az erőinket, nagy küzdve és okosan játszottunk, általában egyáltalán nem látszott, hogy meg lennénk szorulva, vagy pl. csere hiányában elfogyna az erőnk.
Még az elején Palágyi meglőtte a szokásos meccsenkénti kapufáját, meg aztán a meccsenként szokásos gólját is, utóbbit Porkoláb előkészítése után a balszélről a rövid felsőbe. Nem sokkal később Studniczki és Palágyi játszottak össze zseniálisan, végül vendégjátékosunk lőtt a hálóba.
A meccs nagyobb részében a mezőnyjáték dominált, ami nekünk 2-0-s előnynél tökéletesen megfelelt. A kapunk ritkán forgott veszélyben, a támadások további erőltetésébe pedig nem akartunk különösebben sok energiát fektetni.
A második félidő közepén az ellenfél, ahogy szokta, felhozta kapusát is mezőnyjátékosnak, 5-en 4 ellen támadtak, és hamarosan rúgtak is egy gólt, de valahogy az átütő erőt mégsem éreztük, illetve védelmünk állta a sarat. Egy alkalommal megpróbáltuk az üres kapura ráívelni a labdát, nem lett azonban gólt. Mint ahogy nem lett gól abból az időntúli szabadrúgásból sem, amellyel ellenfelünk kísérletezett, és nagyon veszélyesen pattant meg.
Győzelmünkkel, na és a rivális botlásával immár pontelőnnyel vezetjük a tabellát.
Kozelito Tél - Black Ram 2-1
   kapu: Tóth M.
   mezőny: Görög, Palágyi, Porkoláb M., Studniczki
   gól: Palágyi, Studniczki

Világbajnok segédlettel

A két őszi szünet között mindössze egy meccsünk van, az viszont annál fontosabb, hiszen a Túlerő elleni derbiről van szó. És mivel legutóbb mi vesztettünk, a sárga mez viseléséről is le kellett mondanunk. A játékoskeretek elvileg ismerik egymást, így személyreszabott taktikával készültünk, amit aztán az élet megint felülírt, részben azzal, hogy Erdei Gergő személyében egy vendégművész garantálta, hogy kényelmes létszámban legyünk meg.
Az első percek kóstolgatása után máris hátrányba kerültünk, hát ugye a gólok nagy részéről elmondható a védekező csapat részéről, hogy elkerülhető lett volna, tulajdonképpen erről is. De nem törtünk össze, és játékunk alapján lehetett remélni, hogy meg tudjuk fordítani az állást. Még az első félidőben Nagy Dániel bizonyította, hogy miért rendelkezik ő világbajnoki címmel nagypályás futballban, ami azért elég ritka dolog, pláne magyar földön. Szóval nevezett játékosunk Porkolábbal kis területen lejátszotta az akciót, majd úgy fordult le védőjéről, hogy az még délután is őt kereste, aztán meg már könnyű volt értékesíteni a ziccert.
Nem sokkal később Palágyi és Tinkó passzolták ki az ellenfél teljes csapatát, előbbi játékos szerezte meg végül minden meccsen esedékes gólját. Félidőre így tehát mi vonultunk előnnyel, de ezzel még egyáltalán nem dőlt el a három pont sorsa. A második félidő elején még igencsak izzadnunk kellett azért, hogy az előnyt meg is tartsuk, de játszottunk annyira összeszedetten, hogy ne kerüljünk ismét bajba.
Aztán beindult a gólgyár... A csapat harmadik gólját Nagy emelte a hálóba. Negyedjére Nagy beadását Porkoláb értékesítette. Ötödjére a végén Tinkó hosszú szöktetését érte el a szögletzászló közelében Nagy, és a kapus mellett a hálóba gurítva szerezte meg harmdaik gólját.
A meccsről ennyi, a győzelem és a mutatott játék pedig nagyszerű.
Kozelito Tél - Túlerő 5-1
   kapu: Tóth M.
   mezőny: Erdei G., Görög, Nagy, Palágyi, Porkoláb M., Tinkó
   gól: Nagy 3, Palágyi, Porkoláb M.

Hősök akkor születtek...

Hősök ugyebár nehéz időkben születnek.
Kicsit bosszantó, hogy sok rossz tapasztalat alapján pontosan azzal a céllel bővítettük keretünket, hogy ebben az idényben ne legyenek létszámproblémáink; aztán eddig három forduló alatt háromszor voltak. Bizony most is. Az előzetes várakozások szerint hatan lettünk volna, Szőllőssyt viszont beszippantotta egy repülő csészealj, így aztán a meccsnek már csak öten vágtunk neki, személyileg talán éppen nem a legerősebb összeállításunkban, amit legfelejbb magunkba és egymásba vetett erős hittel próbálhattunk ellensúlyozni.
Külön említést érdemel, hogy Purosz Leonidasz első szereplésére készült csapatunk képviseletében (nem mondhatjuk, hogy színeiben, mert sárga mez nem jutott neki), annyira hogy még a csapat filozófiájáról is pár szót pár játékos célszerűnek tartott mondanki neki. Na és ha már így alakult, az újonc szerezte meg a meccs első gólját, a hatosról, Porkoláb bal oldali beadása után.
A blogírói hagyomány azt kívánná, hogy az összes gólt örökítsük meg, de a későbbiekben annyi gól esett, hogy az már összemosódik. Így inkább általános benyomásokat rögzítsünk. Az első félidőt totális dominanciában játszottuk végig. Ellenfelünknek negyed órán át helyzete sem volt, az első félidő utolsó perceiig kellett várni, hogy egyáltalán kapura tartó lövésig eljussanak, persze Tóth azt is hatástalanította. Szorult helyzetünk megkétszerezte játékosaink erejét, védelemben fegyelmezetten és határozottan, előrefelé pedig bátran játszottunk.
Félidőben már 3-0 volt ide, és látszott, hogy csak akkor veszthetünk, ha ész nélkül kitámadunk. Ettől próbáltuk óvni egymást. Aztán a folytatásban is bátran támadtunk, és jól tettük. Nem fogyott el az erőnk sem, ami kisebb csoda, mert tudtuk előre, hogy itt bizony csak a két Máté tud futni, másik két mezőnyjátékosunk legfeljebb tíz percre van hitelesítve, de hát cserelehetőség nem volt. Futómennyiségben és csapatjátékban végig és egyértelműen mi voltunk jobbak, talán labdabirtoklásban is, mindenesetre labdát szerezni és megtartani egyaránt elég jól tudtunk.
Purosznál kiszakadt a gólzsák, a meccs végére öt gólt rámolt be, ezzel elég magasra tette a lécet az A ligás bemutatkozások terén. Többféle gól volt, egyszerűen a hatosról kiszolgáltatott kapus mellett elgurítós is, meg olyan is, amihez előbb bohócot kellett csinálni két védőből, az közös, hogy egy vérbeli csatár helyzetfelismerése kellett mindegyikhez.
Tinkó biztos büszke lesz magára, hogy a csapat utolsó - írd és mondd! - kilencedik gólját ő szerezte, nem dzsudzsákos szabadrúgásból ugyan, hanem ziccerből, de hát ez már csak nem baj.
Szerkesztőségünk nem tud külön dicséret nélkül napirendre térni Porkoláb világsztárokat megszégyenítő, a teljes ezévi bajnokság előre kijelenthetően legjobb egyéni teljesítménye felett. Nevezett játékosunk a keret milyenségéből adódóan viszonylag hátul szerepelt volna, és csak a saját térfélen nyújtott teljesítménye is külön említésre méltó lenne; a rá jellemző harcos labdaszerzések mellett megelőző szerelésből is annyit mutatott be, amennyi önmagában garantálta labdabirtoklási fölényünket. Illetve ha kitámadtunk, akkor se kellett aggódnunk, mert a légtér uraként az íveléseket is rendre leszedte. Hanem ez még csak a felvezetés, mert amit labdabirtoklás esetén művelt, az már nem csak fölényt biztosított, hanem el is döntötte a meccset. Három gól mellett számolatlan gólpassz, és elképzelhetetlenül sok megnyert párharc, versenyfutás, sikeres labdakihozatal került volna a jegyzőkönyvbe.
Említésre méltó az is, hogy minden aggodalom ellenére végig tanítani valóan taktikusan, alázatosan, csapatérdeket szem előtt tartva, egymással összedolgozva, egymást kisegítve játszottunk.
A történészi pontosság kedvéért meg kell említeni, hogy kaptunk két gólt, de ezeket már mind sokgólos vezetésünk után, melyekért annyira nem bánkódtunk, és nem is sokat befolyásoltak.
Hát lehet hogy lesz még ennél keményebb meccsünk, de önbizalomnövelőnek kétségkívül jó volt, önbizalmunk van, meg három új pontunk is, elsőre reménytelennek tűnő helyzetből.
Kozelito Tél - Martin és a mókusok 9-2
   kapu: Tóth M.
   mezőny: Görög, Porkoláb, Purosz, Tinkó
   gól: Purosz 5, Porkoláb 3, Tinkó

Könnyen jött

Minden igyekezetünk ellenére nem tudunk élvezetes cikket írni a mostani meccsről, egész egyszerűen azért, mert elmaradt, ellenfelünk, a Kedd Este előre jelezte, hogy nem tudnak kiállni, így a szabályok értelmében játé nélkül 5-0-ás győzelmet könyvelhetünk el. A két meccsen szerzett négy pont felettébb örvendetes, reméljük a közeljövőben a pályán is tudunk győzelmeket szerezni.

Kozelito Tél - Kedd Este 5-0
   adminisztratív úton

Ez a nap más mint a többi

Az élet kegyetlenségéből adódóan kevés híján ott folytattuk, ahol tavasszal abbahagytuk. Nagy fogadkozások után ugyanis ismét csere nélkül voltunk meg, éppenhogy valahogy, a tavalyi keménymagból, de az sem teljesen. A meccs is ilyen volt, neve szerint derbi, de az ellenfél teljesen kicserélődött, a kapuson kívül senkit nem ismertünk.
Indulhatott volna jól is, mezőnyben nem annyira voltunk szarok, aztán mégse lett jó. Valami átlövés beakadt a kapunkba kb. öt perc alatt máris hátrányban voltunk. Próbálkoztunk, próbálkoztunk, nevezzük közepesnek a csapat labdabirtoklásban nyújtott teljesítményét, meg a futómennyiséget is. Utóbbira persze részben mentség a csere nélküli állapot.
Hanem még az első félidő végén szögletből helyezkedésünk csődjeként gólt kaptunk, szögletből, hatoson belülről, legalább három játékosunk közeléből.
A félidei 0-2-es állás tehát sok reménnyel nem kecsegtetett, főleg hogy ilyenkor még el is szoktunk fáradni. Hanem miután az első néhány percet túléltük valahogy, megérkezett Nagy, egyik új igazolásunk, aki pontos akart volna lenni, viszont nem lévén rutinja, félreértette, hogy hol van a meccs. Na de ha már itt volt, akkor gyorsan feljött és új lendületet hozott a csapatjátékba, aminek valamelyes eredménye is lett pl. veszélyesség terén.
Mindjárt lőttünk is egy gólt, Palágyi révén, Palágyi úgyis az első gólok mestere, aki általában minden meccsen pontosan egy gólt lő, hát most is megtette, balszélen kísérte a támadást, a középen érkezőkön túlcsorgott a labda, ő meg szélről visszalőtte a megüresedő kapuba.
Ezután ismét kaptunk egy gólt, de már megéreztük a vér ízét... Nagy kapott kiugratást, a hatoson éppen egy érintésre volt ideje, de ez elég volt, hogy a kivetődő kapus alatt elgurítsa a labdát, ami gyök kettő mínusz egy kilométer per órás sebességgel éppen elgurult a hálóig. Nem sokkal később ugyanő lőtt közelről de kifacsart helyzetből kapufát, a kifelé pattanó labdát viszont a hátvéd a gólvonalon túlra sodorta. Ezt öngólnak is hívhatnák, de némi jóindulattal és a támadójáték pozitív diszkriminációjával adjuk Nagynak, aki így bemutatkozó meccsén negyed óra alatt duplázott.
A végén a győzelem is majdnem meglett, tanárian kijátszott akció végén Porkoláb passza után Hlavacska (akinek többé nem kell a keresztnevét megjelölni a cikkben) lőhetett, ám fölé ment. Sebaj, olyan nincs, hogy minden helyzet bemenjen. Azt is meg kell említeni, hogy a második félidőben igen sok meleg helyzet volt a mi kapunk előtt, a kapufának és Tinkónak elég sokat köszönhetünk, volt legalább 2-3 olyan eset, amikor a szerencsével semmi esetre sem perelhettünk volna, ha gólt kapunk.
Meg kell említeni, hogy egészen borzalmas passzolási hatékonysággal dolgoztunk, még amúgy technikás játékosaink is. Ez szintén a tavaszi botrányos szereplést idézi, és valamilyen módon javítani kell rajta.
A döntetlent kétféleképpen lehet értékelni, de legyünk optimisták. Emlegessük fel például azt, hogy most egyetlen meccsen szereztünk annyi pontot, mint tavasszak tízen.
A héten sokadik próbára sikerült elérni Hlavacska Tamást, aki bejelentette, hogy tényleg visszavonul, és legfeljebb vész-vész-tartalékként számoljunk vele. Komoly érvágás ez, mióta állandó csapattag, mindig ő volt a gólkirály, visszavonulásakor egészen pontosan 150 meccsen egészen pontosan 200 gól áll neve mellet az örökstatisztikában. Talán jelzésértékű, hogy mezét Nagy Dani örökölte...
Kozelito Tél - Hajcsatok 3-3
   kapu: Tinkó
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Nagy, Palágyi, Porkoláb M.
   gól: Nagy 2, Palágyi