Még egyszer lent

Újabb kegyetlenségekkel szembesültünk. Bár mezőnyben egész tűrhetően megvoltunk, kapusainkat mind nélkülözni kellett, vészmegoldásként Seltsamot állítottuk be a ketrecbe. Viszont olyan jók voltunk, hogy eszünkbe nem jutott volna, hogy akár pont nélkül maradhatnánk.
A meccs alaphangját az első félidő közepén, az első cserék lezajlása után Görög adta meg, aki Hlavacska nagyszerű passzát csak a kapussal szemben vehette át, és akkor már be is gurította. Mivel az utána következő percek rohamait sikerrel kivédekeztük, még az is felmerült, hogy akár ezzel az egy góllal nyerhetünk 1-0-ra. Persze ez távol állt a realitástól, többek között azért is, mert még a félidő vége előtt kaptunk is két gólt.
A második félidő első két perce pedig valahogy úgy zajlott, ahogy leghorrorisztikusabb álmainkban sem vártuk volna. Két perc alatt három gólt kaptunk, ezzel pedig a nagy félidei fogadkozás után el is vesztettük a meccset. Az okokat azóta vizsgáljuk. Nem elkerülhető tényező, hogy ellenfelünk nagyon okosan és gyorsan támadott le minket, a felfelé vezető passzsávokat lezárták, hátsó embereink így szorult helyzetbe kerültek. De persze mi is kétségtelenül sokkal többet tehettünk volna azért, hogy a csapatrészek ne kerüljenek ilyen távol egymástól, illetve hogy ne szórjunk el labdákat ilyen könnyen a saját térfelünkön.
5-1-nél inkább a kiütéses vereség tűnt valószínűnek. És ha még azt is leírjuk, hogy ártalmatlan helyzetben védőnk lába alatt átcsúszott egy passz, a mögötte álló csatár meg belőtte a hatodikat, akkor már elkezdenénk nézegetni a csillárt meg a lámpaoszlopot, hogy vajon melyikre akasszuk fel magunkat.
Na de azért szép dolgok is voltak, ha a vereséget már nem is tudtuk elkerülni, annak megalázó voltán faragtunk egy kicsit. A félidő közepén kontrából Purosz jutott helyzethez a jobb szélen, és valahogy átpasszírozta a labdát a kapuson. A meccs végén pedig Palágyi szerezte meg a szezon első fejesgólját, Purosz átívelése után.
Hát zárjuk így rövidre, eléggé kikaptunk, ennek leegyszerűsítve két okát látjuk, az egyik hogy az ellenfél jó volt, a másik, hogy mi meg nem voltunk jók. A felsőházi helyekért folyó küzdelemben nagy bajba kerültünk, a tavaszi első fordulóban a listavezető Bozsikot kellene megvernünk ahhoz hogy a top6-ba kerüljünk. Talán a téli szünetben sikerül rendet rakni a fejekben.
Kozelito Tél - Bandó Karesz 3-7
   kapu: Seltsam
   mezőny: Erdei G., Görög, Hlavacska A., Palágyi, Porkoláb M., Purosz
   gól: Görög, Purosz, Palágyi

Hintapalinta

Egyszer fent, egyszer lent, mindhatnánk, és a Polszki elleni meccseink általában ilyenek, hol ez győz, hol az, és bizony gyakran igen nagy tétje van a dolognak. Most is azzal rémisztgettek minket egyesek, hogy ezen a meccsen dől el felsőházi tagságunk.
Porkoláb távolléte könnyen romba dönthette volna a csapatatot, de végül ez nem lett döntő szempont, mert létszámra és összességében futómennyiségre nem lehetett paansz.
Fegyelemzettségre talán igen. A meccs első felében történt még, hogy egy teljesen kiszámítható ívelésnél védőnk rosszul döntést hozott, így a csatár átvehette a labdát, aztán pedig bődületesen nagy felsősarkos gólt rúgott. Igazán nem kellett volna hátrányba kerülnünk, mert innentől nekünk kellett hajtanunk, kitámadununk, ami ugye sok rizikóval jár.
Alig valamivel később Palágyi és Purosz játszották ki sakk-mattig a helyzetet, azonban előbbi játékos a keresztlécre lőtt. És ez kábé a mottója is lehetett az egész meccsnek, mert labdabirtoklásban és helyzetek számában folyamatosan fölényben voltunk, szinte percenként helyzetbe került valaki, de vagy a kapust találtuk el, vagy ezrdemiliméterekkel a kapufa emllé lőttünk.
A második félidőben összejött az egyenlítés: Purosz lövése után a kipattanót Hlavacska verte be a kapuba. Ekkor egy pillanatra azt hittük, megvan a meccs, hiszen a játék képe alapján el kellett volna gázolnunk az ellenfelet. Erre az elbizakodottságra rögtön ráfizettünk, mert egy percen belül fennmaradtunk a túlsó térfélen, hátul pedig három a kettő ellen kijátszottak minket és gólt kaptunk. És ha még nem lett volna elég, pár perccel később egy szem csatár kicselezett mindenkit, aki szembe jött, és beverte a harmadik gólt.
Rendkívül frusztráló, hiszen a második félidőben a csere nélkül, fáradva küzdő ellenfél alig jött át a félpályán, és azt a kevés alkalmat nem tudtuk levédekezni... Illetve lehet szidni a védelmet, de az egész meccsen alig néhány helyzetet engedtünk, ami azért nem rossz teljesítmény. Tehát ha a két pályára lépő csapat közül legalább az egyiknek racionális tartományban mozgott volna a helyzetkihasználása, akkor simán nyerünk, és senki nem szidná a védekezésünket. Persze ilyenkor jön az, hogy a "ha" nem játszik, a helyzeteket meg be kell rúgni.
Azért összességében mégis úgy értékeljük, hogy egy nyerhető, nyerendő meccsen vertük meg magunkat, elsősorban a rossz helyzetkihasználással, és a sűrű mezőnyben nagyon fog hiányozni az a három pont ami ma elúszott.
Ja, Tinkó nevét külön leírjuk, hogy amikor rákeres magára, akkor találjon valamit.
Még egy nagyon nehéz meccs van hátra a téli szünet előtt, a Bandó ellen, hát ha igazán kemények vagyunk,a zon biztosítjuk be a felsőházat.
Kozelito Tél - Polszki 1-3
   kapu: Tóth M.
   mezőny: Erdei G., Görög, Hlavacska A., Palágyi, Purosz, Tinkó
   gól: Hlavacska A.

A tékozló fiú hazatért

Sokmindent ki lehetne emelni a mai meccsből. Kezdjük talán ott hogy a tavalyi bajnok ellen játszottunk, az egyik mumusunkkal, akik ellen korábban csak akkor győztünk, amikor ők nem voltak meg létszámra.
A másik kiemelendő, hogy Hlavacska András hosszas távollét és sok tárgyalás után visszatért a csapatba, és mivel közben Erdei Gergő csapattagsága is kezd állandósulni, egész jónak számító két cserével voltunk meg.

A meccs eleje: gyakoroltatjuk a középkezdéseket ellenfelünkkel

A kezdés elég jól sikerült, a játékvezető még a stopperórát nyomogatta amikor Porkolábnak a szélről leadott lövése már a hálóba jutott. Alig két perccel később megint Porkoláb ment el a szélen, beadását a középen érkező Purosz lőtte a hálóba. Amikor a csapat eszének tekintett Hlavacska egyáltalán feljött a pályára akkor már 2-0 volt ide. De ez még nem volt elég! Még mindig a félidő elején jártunk amikor szöglet után sikerült megiramodnunk, és a kontra végén Palágyi megszerezte a harmadik gólunkat.
védekezésünk okos és fegyelmezett volt, tíz vagy tizenöt percet kellett várnunk arra, hog ellenfelünk gólhelyzetig eljusson. Feltűnő gyorsasági fölényben voltunk, ezt pedig akár versenyfutások akár megelőző szerelések terén tudtuk kamatoztatni. A félidő második felében volt helyzet itt is, ott is, sajnos egyszer kijátszottak minket és kaptunk egy gólt, de a félidőre így is 3-1-es vezetéssel vonultunk.
A második félidő, ahogy lenni szokott, izgalmasabb, eseménydúsabb játékot hozott. többek között azért is, mert ellenfelünk feltolta kapusát a mi térfelünkig, gyakorlatilag öt mezőnyjátékossal játszottak. Így védekelmünk állandó nyomás alatt állt; de összességében állta a sarat, kezés nagy helyzetet volt az ellenfélnek, mert okosan tolódtunk, illetve általában odaértünk, ahova kellett.
Jó, kaptunk két gólt, ez igaz, de mindkettőben erős a mázlifaktor - az egyik két méterrel ment volna mellé, de a mi játékosunk combjáról bepattant; a másik meg nem is tudjuk a lábak sűrű erdejében milyen úton jutott a gólvonal mögé.
Mindenesetre 3-0 után 3-3-ra álltunk, és a legtragikusabb forgatókönyvek juthattak eszünkbe. Ekkor a kedves vezérre gondoltunk, aki a meccs előtt kihirdette, hogy ez kétszázadik meccse a csapatban, és ha már érmet nem kap, a győzelmet legalább elvárja a csapattól. És ki más, mint Hlavacska András, a hazatérő tékozló fiú, az elveszett és megkerült bárány, a hűséges Pénelopéjának kérőin bosszút álló leleményes Odüsszeusz szerezte azt a gólt, amivel újra előnybe jutottunk - Palágyi lövése után a kapusról kipattanó labdát erőből beverve a hosszú sarokba.
A fegyelmezett csapatjáték mellett még egy gólt rúgtunk, Erdei labdaszerzése után Purosz gurított kezdőkörből az üresen maradt kapuba. Izgalmas utolsó perceknek néztünk elébe, megint volt akkora pechünk, hogy egy ártalmatlannak kinéző lövés védőnk fején megcsúszva beesett a kapunkba. De az utolsó perceket már kibírtuk, 5-4-re megvertük a bajnokot.
Egyénileg mindenkit és a csapatot is dicséret érdemli. A tabellát kiszámítani nem tudjuk, de a harmadik helyet rossz esetben is megtartjuk.
Kozelito Tél - Zsuga Bonito 5-4
   kapu: Tinkó
   mezőny: Erdei G., Görög, Hlavacska A., Palágyi, Porkoláb M., Purosz
   gól: Purosz 2, Porkoláb M., Palágyi, Hlavacska A

További kegyetlenségek

Az a csoda is megeshet egyszer, hogy többen vagyunk a meccsen, mint előzetesen reméltük. A csoda Porkolábnak köszönhető, aki Erdei Gergőt az utolsó pillanatokban beszerevezte, így most az ideálisnak tekintett két cserével állhattunk fel.
Játékunk az első percekben olyan sokat ígérő volt, lehetett volna belőle akármi. Az első gólt sajnos mi kaptuk be, sorozatos felelőtlenségek után. De ezt hamarosan kiegyenlítettük, amikor Palágyi zseniális keresztpasszát Tinkó pofozta be a kapuba. Még az első félidőben következett egy gyors gólváltás, nálunk Porkoláb és Purosz játszották ki üres kapuig a helyzetet, melyet aztén előbbi játékos értékesített. De ha azt hittük, ezzel vége a félidőnek, nem volt igazunk, mert kaptunk még egy gólt, elég balszerencsésen, a kapu előtt ácsorgó csatárról gyakorlatilag bepattant a rálőtt labda.
De ha eddig kétszer sikerült egyenlíteni, akkor majd harmadjára is - gondolhattuk. A következő gólt azonban mi kaptuk, súlyos hibából, a hatosunkon elvétett rövid felszabadítás után.
Most lelőjük a poént, hogy az eredmény már nem változott. Pedig megvoltak a lehetőségek, igazából mindkét oldalon. Mondjuk úgy, hogy játékosaink támadni elég jól tudtak, védekezni kevésbé. A meccs után több játékosunk azt nyilatkozta, hogy neki volt legalább három nagy helyzete, amit be kellett volna lőni, Tulajdonképpen mindegyiküknek igaza is volt.
Hogy valami pozitívat is írjunk, délután a magyarszak hallgatói válogatottja hátrányból felállva 2-1-re megverte a tanári csapatot. Az egyenlítő gólt csapatunk játékosa, Purosz Leonidasz szerezte.
Kozelito Tél - In-Team 2-4
   kapu: Tóth M.
   mezőny:Erdei G., Görög, Palágyi, Porkoláb M., Purosz, Tinkó
   gól: Tinkó, Porkoláb

Ilyenünk még nem volt

Gondoltuk, a Torpedo ellen olyan eredményt érünk el, amilyet ebben a szezonban még nem. Ez megfelelőnek is látszott, mert olyan összeállításban kellett pályára lépnünk, amilyenben még soha, és emberi számítás szerint a jövőben sem soha. Kellemes meglepetés viszont, hogy a péntek esti számításhoz képest midössze egyel voltunk kevesebben.
A meccs a mi fölényünkkel kezdődött, az első öt percben két vagy három ziccerünk volt, sajnos a kapus mindegyiket kiszedte. A továbbiakban, mondjuk úgy, már kevésbé volt egyértelmű a fölényünk. Fogjuk az összeszokatalanságra, de a csapatjátékunk nem volt annyira olajozott és kreatív, mint ahogy az egy listavezetőtől elvárható. Még ennél is nagyobb baj, hogy a félidő végefelé gólt kaptunk, igen szerencsétlenül, oldalrúgás után a labda kétszer jött vissza a blokkról, harmadikra valahogy a lábak alatt sunyin begurult a kapunkba.
A második félidőben futnunk kellett az eredmény után, vagy futnunk kellett volna, az átállás védekezés és támadás között általában lassabban ment a kelleténél, így gyakorlatilag végig létszámhátrányban voltunk. Azért volt néhány helyzetünk, a gólhoz legközelebb talán akkor jártunk, amikor Tinkó beadássszerű lövése valakin megpattanva a gólvonal előtt pattogott végig, sajnos előtte és nem mögötte. A végén kinyíltunk, párszor lekontráztak minket, de legalább az újabb gólokat megúsztuk.
Mentségnek annyit mondhatunk, hogy ilyen eredményünk, tudniillik vereség még nem volt. Ja meg, hogy tessék még gyorsan, frissítés előt leszkrínsotolni a bajnokság honlapját, amíg még az áll ott, hogy a Kozelito Tél két pont előnnyel vezeti az A-ligát.
Kozelito Tél - Torpedo 0-1
   kapu: Tóth M.
   mezőny: Görög, Purosz, Seltsam, Szőllőssy, Tinkó
   gól: -

kontraszt

Figyelmes szemlélők figyelmét nem kerülhette el hogy szeretett csapatunk a pályán sikert sikerre halmoz, és ennek bizony a tabellán is következményei lesznek. Az őszi szünetig lezajlott négy forduló után tíz ponttal és huszonkét rúgott góllal az A-liga legelső helyén találtuk magunkat.
Az élet továbbra is kegyetlen, amradék csapattagjainkra mindenesetre demoralizálóan hatott ahogy a meccs előtti tizenkét órában két fix játékos lemondta a szereplést, így hat helyett négyen jelentünk meg a pályánál. Vészmegoldásként a bajnokság vándormadarát, Studniczkit igazoltuk le, olyan alapon, hogy ha már valaha igazolt tag volt nálunk, akkor örökké az marad. És akkor elvileg voltunk öten meccsre készen.
Ahogy lenni szokott, a vészhelyzet megsokszorozta az erőinket, nagy küzdve és okosan játszottunk, általában egyáltalán nem látszott, hogy meg lennénk szorulva, vagy pl. csere hiányában elfogyna az erőnk.
Még az elején Palágyi meglőtte a szokásos meccsenkénti kapufáját, meg aztán a meccsenként szokásos gólját is, utóbbit Porkoláb előkészítése után a balszélről a rövid felsőbe. Nem sokkal később Studniczki és Palágyi játszottak össze zseniálisan, végül vendégjátékosunk lőtt a hálóba.
A meccs nagyobb részében a mezőnyjáték dominált, ami nekünk 2-0-s előnynél tökéletesen megfelelt. A kapunk ritkán forgott veszélyben, a támadások további erőltetésébe pedig nem akartunk különösebben sok energiát fektetni.
A második félidő közepén az ellenfél, ahogy szokta, felhozta kapusát is mezőnyjátékosnak, 5-en 4 ellen támadtak, és hamarosan rúgtak is egy gólt, de valahogy az átütő erőt mégsem éreztük, illetve védelmünk állta a sarat. Egy alkalommal megpróbáltuk az üres kapura ráívelni a labdát, nem lett azonban gólt. Mint ahogy nem lett gól abból az időntúli szabadrúgásból sem, amellyel ellenfelünk kísérletezett, és nagyon veszélyesen pattant meg.
Győzelmünkkel, na és a rivális botlásával immár pontelőnnyel vezetjük a tabellát.
Kozelito Tél - Black Ram 2-1
   kapu: Tóth M.
   mezőny: Görög, Palágyi, Porkoláb M., Studniczki
   gól: Palágyi, Studniczki

Világbajnok segédlettel

A két őszi szünet között mindössze egy meccsünk van, az viszont annál fontosabb, hiszen a Túlerő elleni derbiről van szó. És mivel legutóbb mi vesztettünk, a sárga mez viseléséről is le kellett mondanunk. A játékoskeretek elvileg ismerik egymást, így személyreszabott taktikával készültünk, amit aztán az élet megint felülírt, részben azzal, hogy Erdei Gergő személyében egy vendégművész garantálta, hogy kényelmes létszámban legyünk meg.
Az első percek kóstolgatása után máris hátrányba kerültünk, hát ugye a gólok nagy részéről elmondható a védekező csapat részéről, hogy elkerülhető lett volna, tulajdonképpen erről is. De nem törtünk össze, és játékunk alapján lehetett remélni, hogy meg tudjuk fordítani az állást. Még az első félidőben Nagy Dániel bizonyította, hogy miért rendelkezik ő világbajnoki címmel nagypályás futballban, ami azért elég ritka dolog, pláne magyar földön. Szóval nevezett játékosunk Porkolábbal kis területen lejátszotta az akciót, majd úgy fordult le védőjéről, hogy az még délután is őt kereste, aztán meg már könnyű volt értékesíteni a ziccert.
Nem sokkal később Palágyi és Tinkó passzolták ki az ellenfél teljes csapatát, előbbi játékos szerezte meg végül minden meccsen esedékes gólját. Félidőre így tehát mi vonultunk előnnyel, de ezzel még egyáltalán nem dőlt el a három pont sorsa. A második félidő elején még igencsak izzadnunk kellett azért, hogy az előnyt meg is tartsuk, de játszottunk annyira összeszedetten, hogy ne kerüljünk ismét bajba.
Aztán beindult a gólgyár... A csapat harmadik gólját Nagy emelte a hálóba. Negyedjére Nagy beadását Porkoláb értékesítette. Ötödjére a végén Tinkó hosszú szöktetését érte el a szögletzászló közelében Nagy, és a kapus mellett a hálóba gurítva szerezte meg harmdaik gólját.
A meccsről ennyi, a győzelem és a mutatott játék pedig nagyszerű.
Kozelito Tél - Túlerő 5-1
   kapu: Tóth M.
   mezőny: Erdei G., Görög, Nagy, Palágyi, Porkoláb M., Tinkó
   gól: Nagy 3, Palágyi, Porkoláb M.