Mi lesz a cím?

Ez a különleges nap is eljött, a tavalyi bajnok Bozsikkal, akarjuk mondani, Homokozóval mérhettük össze tudásunkat. A keret a mát hetivel kísértetiesen sok hasonlatosságot mutatott, és az előző hetekben azt is láttuk, hogy ez a keret csodákra képes így elvárásaink most is magasak voltak.
Azt is kikísérleteztük, hogy a három Máté közül Makainak célszerű feljebb lépnie, hogy a szervezésből is ki tudja venni a részét, így három elvbeni csatár szorult a kispadra. Játékfelfogásunk ennek megfelelően a védekezésre koncentrált, annyi mentségünk lehet, hogy azt legalább hatékonyan. A védelem tengelyét alkotó kollégák magasiskolát adtak a megelőző szerelésekből, és így a teljes első félidőt sikerült mezőnyjátékkal, gól és különös esemény nélkül eltölteni.
A második félidőben fokozódott a nyomás a kapunkon. El kellett ismernünk, hogy nem véletlenül lett bajnok ellenfelünk a tavalyi szezonban, tudatosságban és a megfelelő technikai megoldások kiválasztásában eddigi ellenfeleink közül ők voltak a legjobbak. Helyzetet mégis inkább akkor tudtak kialakítani, ha mi hibáztunk, és sajnos néha megtettük, a saját kapunk előtt finom körömpasszokkal sikerült talán háromszor helyzetet teremtenünk csatáraiknak, akik viszont megtették azt a szívességet, hogy mellélődözték ezeket a helyzeteket.
A ki nem kényszerített hibák ellenére azért védelmünk mégis dícséretet érdemel, mert a liga egyik ha ugyan nem a legjobb támadósora nem tudott átjátszani minket. Az érem másik oldala, hogy mi sem tudtunk mit kezdeni az ő letámadós taktikájukkal, a második félidőben már csak rövid szakaszokra birtokoltuk a labdát, a helyzetek kialakítása pedig elég messze volt.
Ez egy jó küzdős gól nélküli döntetlent vázolna fel, egy pici eltéréssel a tervekhez. Lajos bácsit már éppen meg akartuk dícsérni, mert úgy tűnt, a nyáron kialaudta magát, és ebben a szezonban sokkal koncentráltabban követi az eseményeket, aztán novemberre beüthetett mégis valami őszi fáradtság. Sorban ítéltetettek ellenünk szabadrúgások, némelyiket nem értjük, milyen alappal, vagy a tavalyi bajnoki cím miatt leejt a nagycsapatnak a pálya, vagy a rózsaszín mez kulturális konnotációival jár együtt, hogy ha valaki sírni kezd, mert a mi játékosunk mozgása által generált légörvények összeborzolják a haját; akkor azt le kell fújni szabadrúgásnak. Mindenesetre csapatunk történetében példátlan módon eljutottunk odáig, hogy a második félidőben hat szabálytalanságot követtünk el szabadrúgást fújtak ellenünk, ami "kisbüntetővel", tízméteressel jár együtt. A kisbüntető a keresztlécről lefelé pattant, és nem is lett volna gól, ám kapusunk popsijáról visszafelé pattanva valahogy szerencsétlenül a gólvonal mögé csorgott a labda. A hálóig már nem is ért el. És okolhatnánk balszerencsénket, ami a gólban sokszorosan közrejátszott, bár akkor azt is hozzá kell tenni, hogy a játék képe alapján nem meglepő, hogy hátrányba kerültünk, és korábban mellettünk volt a szerencse abban, hogy annyi lövés kerülte el kapunkat.
Még körülbelül három perc volt hátra, amiben persze mindent megpróbáltunk, egy nagy helyzetet ki is dolgoztunk, de értékesíteni nem sikerült, így ezúttal pont nélkül kellett távoznunk. Annyi vigaszunk legaláb lehet, hogy az elmúlt hetekben játékunk, elsősorban védekezésünk elkezdett összeállni, amit ha tartani tudunk, akkor nagy baj nem lehet.
Kozelito Tél - Homokozó Club de Futbol 0-1
   kapu: Fehér
   mezőny: Ehrenberger, Görög, Kovács, Makai, Palágyi, Porkoláb M., Tinkó
   gól: -

Life is cruel

Csakazértsem a mai meccsen klasszikus idézetté váló beszólás lesz a cím, hanem az élet kegyetlenségét és nemzetközi nyitásunkat egyaránt kifejező jelige. Hagyományaink szerint ritka, az utóbbi hónapokban viszont örvendetesen gyakorodó helyzet szerint egész jól megvoltunk, még azt is megtehettük hogy a selejtet a kispadról a lelátóra száműzzük.
A meccs első izgalmai nem várattak magukra sokáig, mert a legelső akcióból Makai előretört, és középről védhetetlenül a jobb felső sarokba csavart.  Öt perc után azt is megtudhattuk az illetékes helyről, hogy mi egy "gyenge szar" csapat vagyunk, amit 0-10-nél sem hallanánk szívesen, ha pedig vezetünk, akkor az állítás megalapozottsága is kérdéses.
Egyszerű taktikát szándékoztunk követni,, de a megvalósítás nem mindig sikerült jól, és védekezésben a megcálzottnál többször hagytunk üres embert, ismét olyan hiba amit ezen a szintetn nem lenne szabad. A félidő közepén még el is adtuk a labdát saját térfélen, amiből gólt kaptunk. De izzott a lendület a csapatban, és képesek voltunk összeszedni magunkat. hogy mennyire azt példázza, hogy Palágyit szándékosan hátulról fellökték, amikor egyedül kiugorhatott volna, ám ő példás módon vissza tudta fogni haragját, és nem kezdett pofázásba, mint a bajnokság némely más játékosa tette volna, hanem meglégedett a szabadrúgással. És muszáj arra gondolni, hogy ennek az alázatosságnak, fegyelmezetsségnek lett meg az eredménye a szabadrúgás után, amikor Tinkó elsőszándékbeli lövését kiütötte a kapus, ám azt Makai a kilencesről elemi erővel kapásból beküldte a keresztléc alá.
A második félidőben fokozódott a nyomás a kapunkon, de mi is összeszedettebbé váltunk, ekkor már kevesebbet hibáztunk, és ezen a héten is meg kell dicsérnünk a Máték sokaságából álló védelmünket, ki-ki a maga műfajában, Porkoláb megelőzésben, Tinkó harcos szerelésben, Makai labdakihozatalban alakított nagyot. Külön kalapemelést érdemel Fehér, aki a második félidő nehezebb periódusaiban lövések tucatjait blokkolta, jó szombathelyi révén kapusiskolát alakított.
A játék áthelyeződése a mi térfelünkre azzal is együtt járt, hogy egyre több lehetőségünk nyílt kontrázni, és ezzel élni is tudtunk: Palágyi ugratta ki a balszélen Kovácsot, és úgy tűnt, hogy hosszú lesz a labda, de pont így lett jó, mert Kovács utolérte és a kapust becsapva, becsúszva a hálóba rúgta a labdát. Csatárunk az esetnél kéttenyérnyi területen lehorzsolta bőrét a lábáról, így elmondható, hogy bőrét és vérét adta a csapatért. Nem sokkal később pedig Porkoláb bolondított meg két védőt a szélen, középre adásából Palágyi szerzett gólt, ezzel gyakorlatilag el is dőlt a három pont sorsa.
Három góllal vezettünk, ellenfelünk kapus helyett mezőnyjátékost hozott fel, de védelmünk összességében jól helyt áltt. Egy szöglet utáni kavarodás végén, valahogy, mi sem értjük, milyen módon, gólt kaptunk, de ezért se egyén, se csapat nem hibáztatható, és pár perccel később az is kiderült, hogy ez már nem számított, mert több gól már nem esett, és miénk lett az oly értékes három pont.
Kozelito Tél - Torpedo 4-2
   kapu: Fehér
   mezőny: Ehrenberger, Kovács, Makai, Palágyi, Porkoláb M., Tinkó
   gól: Makai 2, Kovács, Palágyi

Evangélium

Újabb két hetes szünettel volt időnk rendezni a fejeket, hát a meccsrejárási szokásokat még nem teljesen sikerült, mert az előzetesen beígért kilométer cseréhez képest ketten az utolsó pillanatban lemondták a szereplést, ketten pedig le se mondták, úgyhogy a hadosztálynyi sereg helyett éppen hat férfi vonult ki megvédeni a hazát. Ez a hatos is tartogatott annyi meglepetést, hogy Benedek először került a kapuba.
Utólagos beszámolók szerint a meccs kezdettől fogva izgalmas, jó iramú volt, hát akkor biztos az volt. Mi inkább annak örülünk, hogy az első gólt mi szereztük, Porkolábnak a jobb alsó sarokba vágódó átlövése révén. Ahogy azt ilyen létszámhiányos helyzetben tenni szoktuk, igen koncentráltan és hatékonyan védekeztünk, labdaszerzés esetén pedig játszhattuk a nekünk kedvező kontrajátékot. És tényleg dicséret illeti védelmünket, név szerint a benne túltengő Máté nevű embereket, akik példás hatékonysággal szedegették le a felpasszokat, annyira, hogy az első félidőnek úgy lett vége, hogy nem igazán derült ki, Benedek kapus mire képes, hiszen lövés alig ment a kapuja felé.
A második félidőt egy bakapott góllal kezdtük, és nyilván ilyenkor lehetséges forgatókönyvek százai peregnek le lelki szemeink előtt, de aztán egy számunkra kedvező forgatókönyv valósult meg. Ehhez persze az is kellet, hogy kapusunk két parádés védéssel lehúzza a rolót, egyszer Gyergyószentkálnokról ért vissza a hosszú oldalra amikor a csatár már azt hitte, hogy üres kapura lőhet, aztán nem sokkal később egy izomból megeresztett felsősarkos lövést is kitolt szögletre.
Az így kivédett, illetve azért többnyire még mindig jól záró mezőnyjátékosaink által kivédekezett akcióknak aztán a másik kapunál is megtermett a maga gyümölcse. Történt, hogy a pálya jobb oldalán Makai cselsorozatba kezdett két védő között, ez tipikusan az a helyzet volt, amiben egy átlagos játékos elveszti a labdát, de nem ő, mert megtalálta a rést, és spiccel ellőtte a labdát ami úgy sunyi a fű alatt bevágódott a kapuba. Néhány perccel később pedig Tinkó lövése csorgott át a kapus alatt, és egyébként is gólba tartott, de Görög még reflexből belepöckölt, így a hálóba már ő juttatta a labdát. A videobíró hosszas elemzés után arra jutott, hogy csapatkapitányunk labdaérintése még a vonalon innen történt, így övé a gól. Ezzel megakadályozta, hogy a három Máté szerezzen egy-egy gólt, és címnek be lehessen írni valami olyat, mint pl. "A Máték apoteózisa". Azt azért így is elmondhatjuk, hogy mindhárom játékos első gólját szerezte ebben az idényben, sőt Makai csapatunkban először talált be.
A meccs azonban ennyivel még nem zárult le. Nem sokkal később egy pillanatnyi ritmuszavar miatt gólt kaptunk, előnyünk ezzel a hajrára a veszélyes egy gólynira csökkent. Tovább élesítette a helyzetet, hogy Palágyi ismét vérét áldozta a csapatért, ami dicséretes, de le kellett cserélni az utolsó percekre, így a kritikus időszakban nem a legerősebb összeállításunk volt a pályán.
Két perccel a vége előtt történt, hogy ellenfelünk egyik játékosánál elszakadt a cérna, törlesztéssel és szövegeléssel kiharcolt magának egy kiállítást. Egyébként volt már egy sárgája is hasonlókért, és a meccs alatt többször durvasággal vádolt minket, amiben nem volt igaza, ha volt is két-három taktikai szabálytalanság a meccsen, nem voltunk keményebbek egy átlagos bölcsész meccsnél, na meg ellenfelünknél sem. Az utolsó két percre emberelőnybe kerülve már úrias dolgunk volt, tartottuk a labdát, és gyakorlatilag megvártuk, hogy leteljen a játékidő.
Három ponttal gazdagodtunk tehát, és mondani se kell, hogy úgy kellett már ez mint egy korty víz vagy egy falat kenyér. A kiesőhelyről is elmozdultunk.
Kozelito Tél - Capitulatus 3-2
   kapu: Benedek
   mezőny: Görög, Makai, Palágyi, Porkoláb M., Tinkó
   gól: Porkoláb M., Makai, Görög

Legalább képek vannak

Van a blognak az a két rossz szokása, hogy mindig csak vesztes meccsekről számol be, és hogy nagyon ritkán vannak rajta képek, Ígérjük, most az egyik rossz sorozat megszakad. De hogy melyik az csak a végén derül ki.

Hopp egy helyzet

Tehát a zabolátlan csatársorral megáldott Bandó elleni meccsre készültünk, a keret pedig a bőség zavarával küzdött, ha van ilyen, mert azért ez még mindig az örömteli gond ahhoz képest, amikor csere nélkül vagyunk. Most mezőnyben sorcserét is csinálhattunk volna, sőt azt is megcsinálhattuk volna, hogy az egyik sor a nyolc éve együtt játszó alapító atyáké, a másik sor az ebben a szezonban igazolt aranylábúaké, akiknek összesen öt meccsük volt eddig a csapat színeiben. Egyúttal Ehrenberger debütálásán is túlestünk.
A meccs végül a várható viszonylagos akció- és gólbőség tekintetében zajlott. Körülbelül öt perc után már hátrányba kerültünk, védelmünk mellett valahogy ki tudták ugratni a csatárt ellenfeleink, aki könnyen értékesítette a ziccert. Mozgósítottuk szunnyadó erőinket és sokat támadtunk, de az első helyzetek kimaradtak, és látszott hogy itt bizony nehéz lesz gólt lőni...

Hlavacska gólja

Pár perc erőlködés után mégis sikerült, hazaadás miatt a hatosról jöttünk szabadrúgással, amit Tinkó lepöckölt, Hlavacska pedig, sejtvén, hogy sorfal és kapus egyaránt a hosszúra várja a lövést, szépen begurított a a labdát a rövid alsó sarokba.
Sajnos a döntetlen nem sokáig tudtuk tartani, eladtuk a labdát a saját térfélen, amit az ellenfél góllal honorált, és nem sokkal később egy átlövés is bakadt a kapunkba. A félideig még akciódús játék zajlott, de újabb gól már nem született.

Barna gólja

A második félidő egyes periódusaiban teljesen átvettük a kezdeményezést és A-ligás keretek között mérve egész sok helyzetet dolgoztunk ki, távolról is, de közelről is. Sajnos ezek közül jóval kevesebb talált hálót annál, mint amennyinek illene. Egyel tudtuk faragni a hátrányt, Palágyi lőtt passzára  a hatoson belül Barna érkezett, és becsúszva a bal alsó sarokba továbbította a labdát.

Na még egy helyzet

Sajnos a második félidőben kijöttek szokásos helyezkedési hibáink, bár ezek miatt most még egy kicsit az összeszokatlanságot is okolhatjuk. Mindenesetre a hajrá felé közeledve engedtünk néhány nagyon is veszélyes kontrát az ellenfélnek, és ezen a szinten törvényszerű, hogy ennek következményei lesznek. Lettek is, kaptunk két gólt, egyet a szélen futó akció után beadásra számító kapusunk mögé belőve, másikat szemből, saját térfélen eladott labda után.
Az utolsó percekben is sokat támadtunk, voltak jól kitalált helyzeteink, legközelebb Hlavacskának a kapufán csattanó borzalmas erejű lövése járt a hálóhoz, de sajnos, mint kapufák jellemzően, az sem vált góllá.

Az utolsó bekapott gól

És tényleg szomorú, hogy bár mezőnyben egyáltalán nem voltunk gyengék, sőt egyes periódusokban kifejezetten mi domináltunk, mégis elkövettük ugyanazokat a hibákat, amelyekről eleve tudjuk, hogy nem lenne szabad, aminek így megint vereség lett a vége.

Ha pontokkal nem, legalább csapatképpel gazdagodtunk

Kozelito Tél - Bandó Karesz 2-5
   kapu: Fehér
   mezőny: Barna, Benedek, Ehrenberger, Görög, Hlavacska A., Kovács, Palágyi, Tinkó
   gól: Hlavacska A., Barna

Mumus

Az élet kegyetlenségéről szóló híradások folytatódnak. Bár hosszú idő, sok meccs óta először voltunk meg kényelmesen, és a fogadkozás, győzelmi szándék sem hiányzott, és most még a korai időpont is legfeljebb csak álmosságot okozott, de nem egész csapatra kiterjedő másnaposságot és késéseket, utólag mégis arrafelé kell okoskodni hogy valami nem lehetett rendben.
Győzelmi reményeink az első percekben még jól álltak, az első két percben két kapufát rúgtunk, közelről, kéts zépen kijátszott figura végén, a két mezőnybeli Máté révén. A Máté név kissé túltengett a pályán, nálunk 3/8 arányban adatolható ez a név, de az ellenfélnél is mintha élt volna ez a megszólítás. A helyzetek eltékozlását igazából utólag bánhattuk meg, főleg akkor, amikor még mindig az első percekben járva hátrányba kerültünk. Végtelenül szerencsétlen gól volt, olyan távból eresztett lövés, amivel rendesen kapusunkat nem lehetne megtréfálni, de a hétközi Svájc elleni meccs második góljához hasonlóan a közbevetődő védő lábán úgy pattant meg, hogy csak még pontosabban ráadásul kiszámíthatatlan ívben vágódjon a hosszú felső sarokba. Nem sokkal később még egy gólt kaptunk, ezért viszont legalább a szerencsében nem kereshetjük a hibát, legfeljebb védekezésünkben.
A játék képe innentől, a meccs utolsó harminc játékpercére elég egyoldalúvá vált. Mi birtokoljuk a labdát szinte kizárólagosan, fölényünk azonban meddő. Vita tárgyát képezi a csapaton belül, hogy mennyire játszottunk a mezőnyben jól vagy rosszul, az azonban szmszerűsíthető, hogy labdabirtoklásunkhoz képest viszonylag ritkán jutottunk el helyzetekig. Még fájóbb, hogy amikor a második félidőben ziccerekig jutottunk, mélységi passzal lyukra futtatott csatáraink ismétlődően a kapust tették naggyá. Ellenfelünk taktikai és fegyelmezettségi téren nagy kalapemelést érdemel, azért mégis bosszantó úgy kikapni, hogy sok extra képességet nem csillantottak meg a meccsen. A Polszki kezd lassan mumussá válni, akiket minden fogadkozás, sok egymás elleni meccs, és az utóbbi években rendre Kozelito-fölény ellenére szinte soha nem tudunk legyőzni.
A második félidő közepén kapusunk unortodox játékát látva diskurzus alakult ki a tagok között, és amíg mi arra tettünk javaslatokat, hogy ki melyik felmenőjével lépjen intenzív baráti kapcsolatra, addig ellenfelünk lekontrázott minket és belőtték a harmadik gólt. Előnyös lenne, ha a hisztit jövőbeli alkalmakkor meghagynánk a lefújás utánra.
A vége így egy magyaros hármas lett, sajnálhatjuk, hiányozni fog a három pont.
Kozelito Tél - Polszki 0-3
   kapu: Tinkó
   mezőny: Barna, Benedek, Görög, Hlavacska A., Makai M., Palágyi, Porkoláb M.
   gól: -

A szelek szárnyán

Ez a nap is eljött, az aktuálisan listavezető In-Team ellen mérhettük le tudásunkat. Ez évek óta jelen levő létszámválságot, úgy tűnik idén sem sikerült meghaladnunk, kevesen lettünk volna, ám jelentkezett két próbajátékos Benedek és Kovács személyében, akiket rögtön be is vetettünk, és lentebb az eredménynél látható, milyen eredménnyel.
A meccset tehát meglehetősen jól kezdtük, összeszokatlanul is összeszedett játékkal, és hat-nyolc percnyi játék után a gól is meglett, szép akció után Benedek lőtt a kapuba. És megérdemeltük a vezetést, mert kreatívan és okosan játszottunk. A liga egyik legjobb csapata ellen természetesen a védelmünkre is nagy teher hárult, de megoldottuk, az első félidőben kevés lehetőséget engedtünk, és jól és fegyelmezetten zárt a védelmünk. Oké, többnyire, mert egy gólt azért kaptunk.
Az első félidő krónikájához tartozik, hogy ellenfelünk egy játékosát szövegelésért kétperces kiállítással jutalmazták, az emberelőnyt azonban nem sikerült kihasználnunk.
A második félidőben felpörögtek az események, talán a korai kezdés miatt volt álmos az első félidő. A vége felé közeledve azonban mindkét oldalon gyakrabbak lettek a helyzetek, mindkét csapatnak bőven lett volna eldöntenie a meccset a maga javára. Még a félidő elején kaptunk egy gólt, amit aztán Kovács egyenlített ki, végsőkig kijátszott okos akció végén. A félidő nagy részében így 2-2-es állás állt az eredményjelző táblán. Sajnos elkezdtünk szétcsúszni, talán az összeszokatlanság, talán koncentrációhiány miatt, de nagyon sokszor hagytunk üres embert a saját kapunk közelében, amit nyilván nem lett volna szabad, és nagyon sok kényelmes lövést engedtünk az ellenfelünknek, igazából hálát adhatunk nekik, és szerencsénknek, hogy sokáig tudtuk tartani az állást. Na persze nekünk is voltak helyzeteink, a legnagyobb Porkoláb klasszikus ziccere, amikor félpályától egyedül futhatott a kapura, de lövése a kapufát találta el. A pálya azonban összességében mégis elkezdett felborulni. És három percel a vége előtt megint rosszul tolódtunk csapatszinten, és az üresen érkező támadó a kapunkba lőtt.
Erre már nem tudtunk válaszolni, volt még helyzetünk, de elszórakoztuk, és így összességében vereség lett. Ha jót akarunk magunkank, újra el kellene kezdeni a pontok gyűjtögetését.
Kozelito Tél - In-Team 2-3
   kapu: Tinkó
   mezőny: Benedek, Görög, Hlavacska A., Kovács, Palágyi, Porkoláb M.
   gól: Benedek, Kovács

Áléáléáléóóóó

Mint már a blog olvasói számára sem titok az idei bajnokság nagyon erős és nagyon kiegyensúlyozott lesz. Most megkaptuk az ízlelítőt abból, hogy mennyire. Ja meg közben jól bemutattuk, hogyan nem szabad nekimenni egy meccsnek. Mert ha az elvbeni kezdési időpontban egyetlen focistánk van a helyszínen, a többiek még öltözőben vagy úton, akkor a bemelegítés és taktikai értekezlet eleve ugrik, a szétesettség érzetéről már nem is beszélve.
A meccsen egy ideig húztuk valahogy, kapusunk kihirdette, hogy melyik kezére nem kér lövést, aztán mégis kapott oda. Aztán amikor az ellenfél játékosan váratlant húzott, konkrétan lefutott mindenkit, akkor hátrányba kerültünk és ott is maradtunk.
A nagytanács majd eldönti, hogy játszottunk, talán leginkább közepesen, tehát most őrjöngeni, hogy gyengék vagyunk, nem kell. Csank János is azt mondaná, hogy menni kell tovább, és dolgozni kell. Voltak helyzeteink, ezeket kihagytuk, holott be kéne lőni, és voltak hibáink, amiket meg nem kellene elkövetni.
A második félidőben kétszer hagytuk magunkat lekontrázni, de hát mit lehet tenni, akkor már kockáztatnunk kellett. A kevés pozitívum egyike, hogy a végén legalább a gólszerzés összejött, egy balról jövő beadást Barna pörgetett a kapuba, ezzel első tétmeccsén megszerezte első gólját a csapatban.
Kozelito Tél - Hajcsatok 1-3
   kapu: Fehér
   mezőny: Barna, Görög, Palágyi, Porkoláb M., Tinkó
   gól: Barna