A Tűrt kategória

Két hét pihenő után fordultunk rá a szezon utolsó hajrájára, amiben már megállás nélkül jönnek a meccsek. Ezen a héten a Polszkit fogadtunk. Készültünk is a megfelelő erőnléti edzésekkel, na meg a megfelelő létszámmal. Igen példátlan módon kilencen voltunk két szurkolóval kiegészítve, mondhatni tetőzött a létszám, mint a Duna árvíznél.
Az első pár percet átaludtuk, egy kapufa ébresztett minket, amire rögtön válaszoltunk a saját kapufánkkal, Nagy révén - ej de jó lett volna azzal megszerezni a vezetést - gondolhattuk utólag. A kezdeti tanácstalanság után aztán elkaptuk a fonalat és egyre szebb játékot mutattunk. Helyszűke hiányában le kell tennünk arról, hogy az összes helyzetet említsük, maradjunk annyiban, hogy sok volt, csak kihasználni nem sikerült őket.
A második félidő közepén beütött a krach, mert egy távoli lövés a kapunkban kötött ki. Erre azt tettük, amit lehetett, még nagyobb erővel próbáltunk támadni, és bizony a második félidő legkritikusabb perceiben is sok helyzetünk volt, tiszta ziccerből is talán négy vagy öt. A támadó felfogás azt is jelentette, hogy kinyíltunk hátul, adódott néhány nagy helyzet ellenfelünk előtt, egyszer a csatár az üres kapu felé rúgott, egyszer Benedek tisztázott a gólvonal előtt, illetve Fehér lopta le a támadók lábáról a labdát nem egyszer.
A megváltás két perccel a vége előtt érkezett el Tinkó személyében, aki hálás köszönettel begyűjtött egy labdát az ellenfél térfelének közepén, és nem zavartatva magát azzal hogy a kapus saját mezőnyjátékosait megelőzve fut ki elé, nagy távolságról a hálóba gurított. Megpróbáltuk az utolsó két percben még magunk felé hajlítani a mérleget, de ez már nem sikerült.
Az értékeléssel zavarban vagyunk, mert idei formánkat elnézve minden pontszerzésnek örülni kell; az idei bajnokságban harmadik meccsen először tudtunk egyáltalán gólt lőni a Polszkinak. De hát ahogy a végelszámolás közeleg, úgy lesz egyre jobban szükség három pontokat szerezni a feljutásért vívott harcban. A döntetlen eredményeket pedig a Tűrt kategóriában helyezzük el.
Kozelito Tél - Polszki 1-1
   kapu: Fehér
   mezőny: Benedek, Hlavacska A., Hlavacska T., Nagy, Palágyi, Porkoláb M., Sánta, Tinkó
   gól: Tinkó

A régi tűz

Előző heti győzelmünk után felfrissült a vérkeringés tagjainkban és pezsegni éreztük azt a régi tüzet. Össze is jöttünk szép számmal, annyian, hogy a selejtet kiszórtuk, és három cserével a napsütés és a várható fizikai párharcok ellenére is bizakodva vártuk a mérkőzést.
Nem úgy indultak a dolgok, ahogy terveztük, mindjárt az első percben kaptunk egy gólt, jobb oldalon eljött egy ember akitől annyira megjöttünk, hogy a balon üresen hagytuk a másikat, aki büntetett. Ennek fatális következményei lehettek volna, hiszen ha van olyan csapat, aki ellen nem akarjuk hátrányban indítani a meccset, az a Torpedo. De a játékunk nem omlott össze, sőt, ahogy bemelegedtünk egyre több szép és ígéretes megmozdulásunk volt, helyzeteink is voltak, ezek azért elég sokáig kimaradoztak. Egy hatosról megítélt szabadrúgást is sikerült elszórakozunk. A félidő közepén aztán kijátszottunk egy helyzetet szépen, amire Tinkó érkezett a hosszún és kiegyenlített, ezzel üzenve a kritikusoknak, hogy miért nem ő vállalta a kaput. A félidőben még egy kapufánk volt Hlavacska András révén, meg néhány helyzetünk, meg néhány bosszantó hibánk.
A meccs egészét tekintve azért nekünk volt több lehetőségünk, és amikor éppen nem nálunk volt a labda, azt is tudtuk kontrollálni. Ellenfeleink hosszú indításait egész jól hatástalanítottuk, azokból most nem volt baj. A két legnagyobb helyzetünk Hlavacska Tamás és Sánta előtt adódtak, sajnálhatjuk, hogy ezeket nem értékesítettük. Mert sajnos azért voltak hibáink, és egy szögletnél elkövetett emberfogási hanyagság révén hagytuk előnybe kerülni az ellenfelet.
Ekkor már csak néhány perc volt hátra, de nem adtuk fel, és Hlavacska Tamás meglőtte a szokásos gólját, nem is kell részletezni, úgy nézett ki, mint a korábbi kétszáz. Két perc volt hátra még, döntetlen állásnál még egyszer egymásnak feszülhettek a csapatok. Gólkirályunk előtt volt még egy helyzet, lövését azonban fogta a kapus, és a kontrával el tudott jönni az ellenfél, a létszámelőnyös helyzetet pedig gólra is váltották. Annyi de annyi ilyen meccs volt már, hogy az utolsó percben becummantott góllal veszítünk... de most volt még egy kártyánk: egy heveny módon kiérdemelt időn túli szögletre Hlavacska András érkezett középen, és akkor már szépen lazán sarokkal gurított egy kötényt a kapusnak, ezzel az utolsó perc utolsó támadásában kiegyenlítettünk.
A kaput alkalmilag elvállaló Porkoláb utólag arról panaszkodott, hogy alig volt dolga. További ünnepi alkalmak, hogy Zsinka először öltötte magára a csapat sárga mezét, illetve most ünnepeltük meg Hlavacska András múltkori kétszázas jubilálását.

Kozelito Tél - Torpedo 3-3
   kapu: Porkoláb M.
   mezőny: Benedek, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Sánta, Tinkó, Zsinka
   gól: Tinkó, Hlavacska T., Hlavacska A.

A címlapon: A galaktikusok

A korábbi meccsek alapján érezni lehetett, hogy egyszer valakit nagyon meg fogunk verni, és nem mehet mindig úgy, hogy nekünk soha ne jöjjön ki a lépés, ne jöjjenek ki a nüanszok, hanem egyszer mint kifeszített rugó, kipattanunk, és aktuális ellenfelünk beleszalad a késbe. Erre minden lehetőség megvolt, hiszen most erős keretünk meghatározó tagjai nem csak ígérték magukat, hanem tényleg el is jöttek, és ritka csoda, az ideálisnak tartott három cserével állhattunk fel.

Ők is most nyírták le a hajukat

A három cserére szükség is volt, mert a májusi nap sugarai szikrázóan perzselték a zafír és szurok színeiben ragyogó egyébiránt fedetlen pályát, ami aranylábú fiaink összes fölös energiáját rövid idő alatt felőrölhette. Viszont a három cserével mi merhettünk futni, és beleadni apait-anyait (így anyák napja előtt különösen utóbbit), mert a pihenés lehetősége adott volt, ellenfelünknek egyetlen cserével sokkal óvatosabban kellett eljárnia.
Első góljainkra sem kellet sokáig várni: Először Hlavacska Tamás megpattanó lövésébe ért bele fejjel Benedek, ami így a kivetődő kapus fölött a bal felső sarokba vágódott; majd a letámadást szorgalmazó Palágyi maga mutatta meg, mit ért a letámadás előnyei között, midőn a testében elakadó kapuskirúgásra lecsapott és a hatosról az üresen ásítozó kapuba tessékelte a labdát. Kétgólos előnyünk elegendő volt arra, hogy megnyugodjunk, és ne kelljen idegeskednünk a minket általában idegesítő dolgok miatt, úgysmint hátrány és helyzetkihasználás.
Szerencsére a góllövő cipőnket a lábunkon hagytuk és a félidő második felében további gólokat szereztünk. Hlavacska Tamást sikerült kiugratnunk a félpályától, azt meg már tudjuk, hogy ez gólt jelent, örökös gólkirályunk át is passzírozta a labdát a kapus alatt. A végén pedig Tinkó beívelésére érkezett Benedek, és szerezte saját magának második, csapatának negyedik gólját.
A meccs nagy részére jellemző, hogy fegyelmezetten játszottunk, és a trópusi időjárási körülmények rákényszerítettek minket, hogy éljünk a cserék nyújtotta lehetőségekkel. Sajnos a második félidőben 4-0-nál az okos és fegyelmezett játék folytatása helyett egy kicsit elszállt az agyunk, és mindenki a maga feje után ment, ami a kivégzés helyett azt hozta, hogy engedtük feljönni ellenfelünket. Sajnos még létszámfölényes helyzeteket is engedtünk, holott azt már igazán meg lehetett volna oldani. A félidő közepén kaptunk egy gólt, amit Palágyi a maga szelíd módján torolt meg: a félpályán éppen túlról az őt kísérő védő lábai között lőtt a jobb alsó sarokba. A hajrában volt még néhány nagy helyzetünk, de ezeket vagy elszórakoztuk, vagy két esetben a kapufa akadályozott meg minket a gólszerzésben.
Az utolsó percben sikerült még egy gólt összehoznunk hátul, ellenfél pontrgásánál cseréltünk és nem vettük fel időben az embereket, serdülő hiba. De a meccsből hátralevő húsz másodperc elég volt ahhoz hogy mi mondjuk ki az utolsó szót, és szépen kijátszott akció végén Hlavacska Tamás beverte a pipába a csapat hatodik gólját.
Ezzel megéreztük a győzelem édes ízét, és inkább későn mint soha elkezdtük a pontok gyűjtögetését a felsőházban. Mellékesen szerkesztőségünk újfent bizonyítva látja a szezonkezdetkor kiadott csapatkapitányi ukázt, miszerint a keret dobogótól kiesésig mindenre képes lehet, mindez csak annak függvénye, hogy vagyunk meg. Hát most jól voltunk.

Kozelito Tél - Bandó Karesz 6-2
   kapu: Fehér
   mezőny: Benedek, Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Makai, Palágyi, Tinkó
   gól: Benedek 2, Palágyi 2, Hlavacska T. 2

Alibi

A legutóbbi meccsen újabb szintet léptünk meg azzal, hogy kulcsjátékosunk azért mondta le a szereplést, mert előző este fáradt volt. Ebből a jeles alkalomból csokorba szedtük, az elmúlt időkben milyen említésre méltó alibivel jelentkeztek a csapattagok a tekintetben, hogy éppen miért nem jönnek meccsre. A válogatásban vegyesen szerepelnek az emlékezetben megőrzött jeles mondások és a levelezőlistán 2013 szeptember óta közzétett üzenetek legjobbjai.


"A barátnőmnél alszom, nem lesz nálam focicucc."
"Meccsem van aznap, nem akarok elfáradni."
"Félek attól, hogy begyullad a csonthártyám, nem akarok kockáztatni."
"Most szeretnék a barátnőmmel időt tölteni."
"Ja? Azt hittem, a jövő héten van a meccs."
"Ja? Nem úgy volt hogy fél egykor kezdünk?"
"személyes okoknál fogva mégiscsak le kell mondanom"
"sajnálom, nekem a szombat csak rontott a csuklómon, sőt tegnap még úszni is elmentem - azt hittem, hogy segít. a folytatás érdekében én a most szombatot kihagyom."
"nekem még a bokám miatt kérdéses, jelenleg 67.4%"
"mindjárt leszakad az ég. mi lesz, ha dézsából öntik?"
"indulok haza, vinnem kell a kocsit édesanyámnak"
"határozott talánt mondok"
"Ne haragudjatok, srácok, de mégsem tudok menni. Elhagytam a lakáskulcsom, órák óta a lakásom udvarán ülök egy szál laptoppal, várom a lakótársam, aki 5 körül érkezik... Déltől estig dolgozom, muszáj aludnom pár órát előtte."
"Tesómnak kell besegítenem campus kupán."
"a következő fordulót Törökországban töltöm, a Medipol Basaksehirhez hívtak próbajátékra,"
"Nekem ma van a szülinapi bulikám (szeretettel várunk mindenkit), ha még ébren vagyok reggel 9-kor, akkor odatámolyoghatok használhatatlankodni :)"
"Én a Bárány Boldizsárt nézem meg a Radnóti Színházban."
"Vasárnap óta - részben ismert, részben ismeretlen okokból kifolyólag - egy Alien vert tanyát a mellkasomban; amíg ki nem kergetem, addig nem szívesen kockáztatom a játékot."
"gólkirályjelöltünk tanít éppen akkor"
"Lejárt a bkv-bérletem, ezért inkább visszaköltözöm a szüleimhez."
"elfeküdtem még a kánikulában huzatba aludni, és annyira megviselt, hogy egy hete már nyakban, lapockában, hátban kering a gyulladás"
" ma csak lélekben, de holnap már fizikailag is ott leszek veletek, egyetlen kérésem, hogy azért valamicskét hagyjatok a budapesti sörkészletből"
"Srácok, bocsi hogy nem mentem, de a péntek esti buliban elfogyasztott legalább 7 sör-unicum és ismeretlen mennyiségű pálinka révén még szombat reggel is varacskos disznó állapotban voltam."



lapzártánk után érkezett a hír: "Sajnos kilyukadt a cipőm, ezért lehet, hogy nem megyek."

vidám vasárnap

A tagok előzetes kérésére, a vasárnapra csúszó meccsre tekintettel lett a Hit Gyülekezetéhez tartozó kifejezés a cikk címe. A keretkialakítás szokásos nehézségeit tekintve persze a bibliai alapokat is címül vehetnénk: "Így beszéljetek inkább: az igen igen, a nem nem. Ami ezenfelül van, a gonosztól való." (Máté 5,37) Ugyanis megint utolsó pillanatban kellett kiderülnie, hogy mégsem vagyunk meg, és már nem először kellett kapus és csere nélkül, gyakorlatilag esélytelenül kiállnunk egy bajnokira. Szereplésünkre nézve jellemző kép, hogy a bajnokság legjobb játékosai közül kettő civil ruhában ül a pálya szélén, kapusunk otthon regenerálódik, öt leglelkesebb játékosunk pedig erejét megfeszítve próbálja menteni a menthetőt.
Az első percben hátrányba kerültünk, ami katasztrófát vetített elő, de körülbelül a második percben helyreraktuk a dolgokat, Hlavacska Tamás meglőtte a védjegyeként működő szélen elfutós gólját, a változatosság kedvéért, most nem a hosszúba, hanem a rövidbe. És itt álljunk meg, nem lehet kiélvezni a pillanat szépségét, mert negyedik meccsünkön az első gólunkat lőttük. Sajnos nem sokáig tartott az öröm, mert hamarosan 1-3-ra módosult az állás, helyezkedési hibáinkat is köszönhetően.
Félidőben a mezőnyben még a szokásosnál is gyengébben teljesítő Görögöt inkább a kapuba dugtuk el, Tinkó így a mezőnyben bizonyíthatott. A cserével rettenetes kockázatot vállaltunk, de a mezőnyjátékunk legalább új lendületet kapott. És tényleg, helyenként ötletesen, hatékonyan játszottunk, az egyre nyilvánvalóbb vereség ellenére azt kell észrevételeznünk, hogy minden mezőnyjátékosnak voltak klasszis megmozdulásai, amit ha szervezetté tudnánk tenni, akkor nem a kiesés ellen kellene küzdenünk hanem a dobogóért. Csak hát talán a csapatszintű szervezettség nem igazán működik, és ami ennél is fontosabb, csere nélkül nem bírtuk az iramot. Voltak helyzeteink, két klasszikus ziccerünk, amikor csatárunk félpályától csak a kapusra vihette a labdát, de ezek kimaradtak. Ellenfelünk pedig a harmincadik játékperc után már futómennyiségben is felülmúlt minket, és ők határozottak voltak a kapu előtt is.
A vasárnap vidámságát egyedül a végre megszerzett első gól szolgálja.
Kozelito Tél - Zsuga Bonito 1-8
   kapu: Tinkó, Görög
   mezőny: Görög, Hlavacska T., Palágyi, Sánta, Tinkó
   gól: Hlavacska T.

gyónni, áldozni, vezekelni

Az élet kegyetlenségének és a sorsolás szeszélyének köszönhetően most is játszanunk kellett a nulla pontért. Hatalmas agyalásaink és fogadkozásaink oda vezettek, hogy két év szünet után reaktiváltuk örökös gólkirályunkat, Hlavacska Tamást, és akkor már össze is jöttünk heten, azaz két cserével, elviekben közel ideális helyzetben.
A meccset elvileg a sündisznó-taktikával játszottuk volna, amit aztán az élet kegyetlensége felülírt a kezdettől annyiban, hogy túl sokat birtokoltuk a labdát ahhoz, hogy bekkelni lehessen. San Marinóra tervezett taktikánkat ez élet nem igazolta annyival, hogy általában mezőnyfölényben játszottunk, és helyzeteink is jöttek, így az önfegyelmen lazítanunk kellett. Az első félidő első felében Hlavacska Tamás kapufája jelezte, hogy meg akarjuk nyerni a mecccset. Itt egy kis sajnálkozás, hogy örökös gólkirályunk nem mindjárt gólszerzéssel tért vissza. Nagy sajnálkozás meg azon, hogy hátrányba kerültünk.
Félidőben jól megbeszéltük, hogyan fogjuk megfordítani az állást, és bizony alig egy perccel később gyönyörű átemelős gólt szereztünk, annyi apró szépséghibával, hogy a saját kapunkba esett, úgy tűnik, nem sikerült időben tisztázni a térfélcsere tényét. A továbbiakban egyre offenzívebben játszottunk, 0-2-nél nem is lett volna értelme védekezni, és bizony tizenöt játékperccel a vége előtt még nem is volt eldőlve a kérdés. Szinte percenként alakítottuk ki a helyzeteket, körbelőttük a kaput, mentek a kísérletek mindenfelé, az az egy ne sikerült, hogy a gólvonalon túlra juttassuk a labdát. Ekkora fölényben ebben a szezonban még nem játszottunk, de talán A ligás szereplésünk során így még nem borítottuk fel a pályát. Csak hát ezt a sportágat gólra játszák...
A végefelé a ligához méltatlan jelenetek után ellenfelünk kapott két sárga lapot, ami mint játékvezetői döntés indokolt, csak hát nekünk ettől se lett jobb, mert az időhúzást ezen az áron is meg tudták valósítani. És akkor mondhatjuk, hogy mindegy, kettővel vagy hárommal kapunk ki, hát ennek szellemében a végén elintéztük azt is, hogy három legyen. Nem tisztázott, hol rontottuk el, hiszen amit mezőnyjátékban meg lehetett tenni, azt megtettük. Egyetlen magyarázat, hogy odafönt nem áll jól a szénánk, úgyhogy kérünk minden csapattagot, hogy a héten gyónni áldozni menjen el.

Kozelito Tél - Coco Jumbo 0-3
   kapu: Fehér
   mezőny: Flösser, Görög, Hlavacska T., Makai, Palágyi, Tinkó
   gól: -

Szavannai beszéd

Kiszivárgott csapatkapitányunknak a legutóbbi válságértékezleten a Szavannában elmondott beszéde, amit ezen a helyen rövidített változatban közlünk:

Az, amit el tudtam nektek mondani, itt egy sör mellett, sőt talán több is volt, mint egy sör, az természetesen nem az egész taktikánk, az természetesen nem képes magában foglalni egy sor dolgot, amelyet meg kell tenni, és nem képes visszaadni az egyébként szükséges taktikázásnak azt a sokrétűségét, ami kell a sikerhez.

Amikor azt mondjátok nekem, hogy vigyázzunk oda, mert a szervezőség visszaküldhet dolgokat, tudjuk mi ezt. Nem baj, hogy mondjátok, de higgyétek el, tudjuk. Egy nagyon szűk csapat dolgozik Tinkó Máté mögött, mert hogy nem engedhetünk oda mindenkit a nevezési lap mellé ebbe a fázisban még, 5-6-7 ember reggeltől éjszakáig, a szó legszorosabb értelmében, hogy nehogy baj legyen. Őrületbe kergetjük egymást bizonyos pontokon, hogy összeszedjük a szükséges mennyiségű embert a kollegákkal, hanem amikor mennek a taktikai egyeztetések, húzzatok már a picsába ezzel! Gyerünk előre! Nincsen sok választás. Azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. A bölcsész ligában ilyen böszmeséget még csapat nem csinált, amit mi csináltunk.

Meg lehet magyarázni, nyilvánvalóan végig alibiztük az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit játszunk, az nem hatékony. Annyival vagyunk túl a csapat lehetőségein, hogy azt, mi azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy ezt a Kozelito Tél és a magyarszak közös csapata valaha is megteszi. És közben egyébként nem csináltunk semmit két évig. Semmit. Nem tudtok mondani olyan tétmeccset, amire büszkék lehetünk azon túl, hogy a szarból visszahoztuk az alsóházi elsőséget a téliben. Semmit. Ha el kell számolni az szurkolóknak, hogy mit csináltunk két szezon alatt, akkor mit mondunk? Természetesen a dolog az nem szépen, nyugodtan, aprólékosan felépített. Nem. Nem. És mióta az anyám… az anyámnak ismerik a nevét a szurkolók, azóta neki is jobb jut, a kurva életbe! Nem tudta, hogy mi történt. Megjavult a helyzetkihasználás, fiam? Mondom: egy lószart, Mama.

Ez a helyzet. Közben meg kell állapodni még a hajcsatosokkal, meg még átigazolási problémák, meg ismeritek. Nézzétek, a dolog az úgy áll, hogy a legrövidebb távon nincsen választás. Fehér Rencsónak igaza van. Lehet még egy picikét itt tesza-toszáskodni, de nem sokat. Gyorsan eljött az igazság pillanata. A sorsolás szeszélye, a játékvezető jóindulata, meg trükkök százai, amiről nyilvánvalóan nekem nem kell tudni, segítette, hogy ezt túléljük. Nincsen tovább. Nincsen.

Reform vagy bukás, nincs más. És amikor azt mondom, hogy bukás, akkor beszélek a Kozelito Télről, beszélek a baráti társaságról, és nagyon őszintén mondom nektek, beszélek magamról is. És akarok most egyetlen egyszer mondani nektek három percet. Ezt legfeljebb még egyszer fogom én elmondani nektek. Fantasztikus dolog csapatot csinálni. Fantasztikus. Fantasztikus egy ilyen csapatot vezetni. Az utolsó kilenc és fél évet azért tudtam én személy szerint csinálni, mert egy dolog ambicionált, és egy dolog fűtött: visszaadni a Kozelito Télnek a hitét, hogy megcsinálhatja, hogy bajnok lehet, hogy nem kell lehajtani a fejét ebben a kurva bajnokságban.

Hogy nem kell beszarni Tonyótól meg a Torpedótól, és tanulja most már meg magát nem ő hozzájuk mérni, hanem a világhoz. Ez adta a hitet, hogy miért érdemes ezt csinálni. Nagy dolog volt, imádtam, életem legjobb része volt. Most az adja, hogy történelmet csinálunk. Csinálunk-e valami nagyot. Azt mondjuk-e, hogy a ku… a rohadt életbe, jöttünk pár évig, volt egy csapat és amikor majdani gyerekeinkkel megyünk ki a játszótérre rugdosni, és elővesszük a sárga mezt akkor könnybe lábadó szemmel mondhassuk, hogy volt egyszer egy csapat, és nem szarakodtak azon, hogy hogy a francba lesz majd meg a nevezési díj, bassza meg! Jöttek párak, akik nem szarakodtak azon, hogy akkor a szomszéd hörcsögének születésnapi bulijáról el kell-e a meccs miatt kéredzkedni korábban, vagy nem. Hanem megértették, hogy másról szól ez a kurva bajnokság! Hogy megértik azt, hogy azért érdemes focistának lenni itt a XXI. század elején, hogy csináljunk egy jó csapatot! Csak azért! Piálós társaságot lehet még találni sokat. Tudom, hogy nekem ezt könnyű mondani. Tudom, ne vágjátok mindig a képembe!

Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mintha taktikusan játszottunk volna, ehelyett alibiztünk reggel, éjjel, meg este.

Én azt mondom, hogy vegyen mindenki nagy levegőt, igyon kurva sok sört, aludjon egy-két éjszakát és döntse el magában, ha mindenki csak ugyanazt tudja játszani, amit az elmúlt években mindig játszott, és nem jut el odáig, hogy na, a franc egye meg, lehet, hogy mást kell játszani, mint amit játszottam öt szezonon keresztül, mert láthatólag soha nem tudtunk összhangot kialakítani egymással. Mert, ha mindenki ugyanazokat a mozgásokat csinálja, mint amit az elmúlt szezonokban csinált, akkor ugyanúgy nem fog történni semmi, mert ugyanúgy nem tudunk nyerni.

És a csapat azt gondolom, hogy megérdemelné, meg mi magunk is, hogy ilyen dolgokat csináljunk. Szóval, azt tudom nektek mondani, hogy álljunk neki, csináljuk meg, sok igazságotok van a figyelmeztetésben, a féltésben, a részletek ügyében. Amíg nagy tempóval lehet menni előre, addig megyünk. Ha nem lehet menni és elmagyarázzátok, hogy reform igen, de, ahhoz én nem kellek, ahhoz más kell, akkor meg visszavonulok, mint Petykó. Soha egy darab interjút nem fogok adni akkor, amikor be fogom fejezni, hogy ha vitával fogunk elválni egymástól. Soha. Soha nem fogom a Kozelito Telet bántani. Soha. És írok majd kibaszott jó könyveket a modern Kozelito Télről. Gyerekek, kell még valamit mondanom, Máté?