Csak egy, csak egy

Soron következő meccsünkre a szokásoktól eltérően vasárnap került sor, ezért vagy másért alig voltunk meg, öten csere nélkül kínkeserve meccsnek néztünk elébe. Megbeszéltük amit meg lehetett, és reméltük a legjobbakat.
Legnagyobbrészt meg tudtuk valósítani a terveinket, védelmünk többnyire szorosan zárt, és minimalizált az ellenfél gólszerzési kísérleteit, illetve labdabirtoklás volt esélyünk a helyzeteket kialakítani. Az első félidő közepén hátrányba kerültünk, miután lefutottak minket a szélen, de ezt pár perccel később kiegyenlítettük, Porkoláb indítása után Kántor került helyzetebe és lőtte ki a hosszú felső sarkot.
Nagy lelkesedéssel küzdve a második félidőben is kompenzáltuk azt a hátrányt, hogy csere híján fáradtságra voltunk kárhoztatva. A második félidő közepén kockáztattunk annyit, hogy az addigra minden erejét felőrlő Porkoláb állt be a kapuba, Tinkó pedig új lendületet hozott a mezőnybe. Hogy a kapuscsere jó ötlet volt-e arról a két perccel később bekapott gól után volt alkalmunk elgondolkodni. Az utolsó percekben fokoztuk a nyomást, és kockáztattunk a kiegyenítés reményében, de hiába, több gól nem született.
Mondhatnánk hogy nyertünk legalább tapasztalatot, de sajnos az a tapasztalat, hogy ha nem vagyunk meg rendesen, abból szar meccs lesz, sajnos már túlságosan távol állt az ismeretlentől.
Kozelito Tél - Kanapébetyárok 1-2
   kapu: Tinkó, Porkoláb
   mezőny: Görög, Kántor, Palágyi, Porkoláb, Tinkó
   gól: Kántor

Egy fokkal összeszedettebben

Három hét szünet után találkoztunk, már akivel találkoztunk, mert a kezdő sípszó pillanatában írd és mondd, ketten voltunk a pályánál. Az előttük játszó Dinamóból kellett kölcsönkérnünk három játékost, hogy el tudjuk kezdeni a meccset. Ellenfelünk ezt készségesen jóváhagyta, sőt még egy tévesen megítélt szögletet is visszaadtak, így sportszerűségből kénytelenek vagyunk jelest adni nekik. A kezdés kegyetlenül nehéz volt, nem találtuk a ritmust, meg gyakran a labdát sem, csodával határos módon tartani tudtuk öt percig a nulla-nullát kapusunk sorozatos bravúrjainak és két kapufának segédletével.
Öt perc után megjött három játékosunk, mezőnyben végrehajtottuk a cserét, Kóródi kapus maradt a meccs végéig, és gyakorlatilag a csapat legjobbja volt. Darabra tehát már megvoltunk egy cserével, fejben azonban borzasztóan nem, a posztokat csak félidőben sikerült megbeszélni, koncentrációval pedig a játék minden szakaszában súlyos gondjaink akadtak. A pályán történtekről tehát ezzel az ürüggyel, hogy nem voltunk a pályán fejben, na meg az elején testi valónkban sem, rövidre fogva beszélnénk. A három pont sorsa úgyis eldőlt az első félidő közepén beszedett három góllal.
A második félidőben csapatszinten talán valamivel összeszedettebbek lettünk, bár egyénileg még mindig súlyos problémákkal küzdöttünk, a meccs egyik megkoronázása lehet az oldalberúgásból saját kapunk oldalhálójába küldött, következésképp szöglettel honorált labda. Szép momentumból kevés akadt, Makainak sikerült egyszer a saját kapunktól indulva végigcseleznie magát a pályán és kilőni a hosszú alsót, ezzel legalább a becsületgólt megszereztük. A végén kissé szétszakadt a mezőny, engedtónk néhány kontrát az ellenfélnek, illetve nekünk is volt két-három nagy helyzetünk, sajnos azokból nem lett gól. A második félidőben szögletből akcióból és kontrából összesen három gólt kaptunk, így alakult ki a szépséges hatos végeredmény.
Kozelito Tél - Egy fokkal szerényebben 1-6
   kapu: Kóródi
   mezőny: Dinamo#1, Görög, Makai, Palágyi, Samu, Studniczki, Tinkó
   gól: Makai

Néha ilyen is van

Ha azt mondanánk, az olvasó tudja, mit tartalmaz ez a bejegyzés, anélkül, hogy megnyitná - bár túloznánk -  mégsem tévednénk nagyot. Valószínűteln ugyanis, hogy aki megnyitja a blogot, ne lenne tisztában a Kozelito Tél létezésével, és azzal a ténnyel, hogy szombat lévén éles meccset játszunk. Szerencsére ezzel a ténnyel ezúttal aranylábú fiaink is tisztában voltak, és tisztes kerettel, értsd a meccs első huszonöt percében egy, a végén két cserével álltunk fel.
A meccs irányítása kezdettől fogva a mi kezünkben volt, és hamarosan a gólok is elkezdtek potyogni. Az elsőt Palágyi lőtte, fogalmazzunk úgy, a blog egyik bevett fordulatát idézve, hogy a labdát a kapussal együtt rúgta a hálóba. Az előnyt Porkoláb duplázta meg, közelről a keresztléc szolgáltatásait is igénybe véve szerzett gólt. A félidő további részében Palágyi és Hlavacska talált be, illetve mi is beszedtünk egy gólt, kissé elcsúszott védekezésünk révén.
Félidőben tehát gyakorlatilag már eldőlt a meccs, de nem engedtünk ki, a második félidőben is domináltunk. Az első félidő gólszerzői a második félidőben is megzörgették a hálót: Palágyi egy kiugratás után lőtte ki a hosszút; Hlavacska Tinkó hosszú átadása után kialakult ziccert értékesítette, Porkoláb pedig szép adogatás után lőtt irgalmatlan nagy gólt a bal felső sarokba. Kaptunk két gólt, ennyi hiba most is volt, de ez most belefért, ezzel együtt is a szezon eddigi legnagyobb különbségű győzelmét arattuk.
A győzelem mellett arról is emlékezetes marad a találkozó, hogy két játékosunk taktikai kérdéseken összeszólalkozott, Tinkó ezt Meursault módjára az első szembejövő emberen torolta meg kétkezes lökéssel, aki történetesen egy ártatlan ellenfél volt, ezért és a fél perccel később elkövetett faltért kettő perces kiállítással gazdagodott.
Kozelito Tél - Air Xanyi FC 7-3
   kapu: Tinkó, Szerényi
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Palágyi, Porkoláb, Studniczki, Tinkó
   gól: Palágyi 3, Porkoláb 2, Hlavacska 2

És még ez is

Igen nagy kegyetlenség az élettől hogy szombaton, egy elvbeni szünnapon, pillanatnyi helyzet szerinti munkanapon, melyen ugyan mi nem dolgoztunk a szó klasszikus értelmében, mégis korán fel kellett kelnünk és felfokozott fizikai aktivitást kellett végeznünk. Így elmerengve azon, hogy a szombat elvileg szünnap, hálánkat fejezzük ki annak, aki életét áldozta fel azért, hogy a világ, ahogy általában, úgy szombatokon is létezzen. A munkanappá lényegülés kegyetlenségén nyolcan tudtuk túltenni magunkat, így elvileg egész jól, közel ideális helyzetben várhattuk a meccset.
Az első percek máris meggyőzhettek minket arról, hogy ez a meccs más mint a többi, itt van iram, van igazi küzdelem, és a ligának egyik legkompetensebb csapata áll velünk szemben. De olyan szépen beszéltünk egymás lelkére meccs előtt, és annyira betartottuk a sportemberi életmódot az elmúlt napokban, hogy fel tudtuk venni a hajtós ritmust. Az első gólt is mi szereztük, Kántor használta ki, hogy az ellenfélnél mezőnyjátékos áll a kapuban. Ezt hamar hagytuk döntetlenre módosulni, miután elszórtunk egy labdát hátul. De ekkor megint megszereztük a vezetést, fogalmazzunk úgy, hogy Porkoláb lövése a védőt érintve került a hálóba, és a támadó focit díjazva a mi játékosunknak adjuk a gólt.
Utólag könnyen okoskodva arra jutottunk, hogy itt kellett volna visszaállni, és fegyelmezett védekezéssel lehoztuk volna simára a meccset. A vezetés boldog pillanata tényleg csak pillanatokig tartott, hiszen rövidesen két gólt kaptunk, egy könnyen elkerülhetőt, meg egy olyat, amire azt mondjuk, hogy van ilyen, nem tudunk vele mit csinálni.
A második félidő elején újabb gólt kaptunk, és főként az volt demoralizáló, hogy négyből három gólt abból szedtünk be, hogy a hátsó embereink felelőtlenül elszórják a labdát. Talán ez a mentális hidegzuhany is hozzájárult, hogy dekoncentrálttá váltunk és beszedtünk még két gólt, elértük a 2-6-os állást 2-1-es vezetésről.
Ám ezzel még nem volt vége, összeszedtük magunkat, vagy az ellenfél vált kényelmessé, és elkezdtek jönni a helyzetek. Sokat kihagytunk, és fájdalmas volt tapasztalni, hogy a hatosról, vagy közelebbről nem hozzuk meg azokat a döntéseket, amit a játék dinamikája góllal honorálna, hanem fennakadunk vagy egy kétséges megoldáson, vagy a kapus valamely végtagján. És az is fájdalmas, hogy évek óta majdnem minden meccs után azzal jövünk le a pályáról, hogy gyenge volt a helyzetkihasználásunk, és ebben konstans semmi változás nincs - és most nem azért sírunk hogy legyen minden helyzetből gól, mert olyan nincs, de a tiszta ziccereket vagy 3-1 elleni szituációkat tényleg illene nagyobb százalékban értékesíteni.
A második félidő második felében aztán elkezdtük berúgni a helyzeteket; először Palágyi gyömöszölte át a labdát valahogy a kapuson, majd később Kántor és Porkoláb lőttek jó nagy bombagólokat. Az utolsó percben az egyenlítésért támadtunk, a pontot jelentő találatot azonban már nem volt időnk bevinni. Az a hajtás, ahogy a végén szorossá tudtuk tenni a meccset, különösen szomorúvá teszi az addig elkövetett hibákat, hiszen azok nélkül elérhető lett volna a pontszerzés.
Kozelito Tél - KRE Főnixek 5-6
   kapu: Mozol
   mezőny: Barna, Görög, Kántor, Palágyi, Porkoláb, Szerényi, Tinkó
   gól: Kántor 2, Porkoláb 2, Palágyi

Helyreigazítás: A cikk első változatában tévesen felcseréltük a lőtt gólok számát a csapatoknál. A valós, és a szöveg prózai részével összhangban álló végeredmény 5-6.

Ezer éve

Na hát így október hatodikán hajlamos rá az ember, hogy a történelemről gondolkodjon, például most nem koccintottunk sörrel meccs után, na meg olyan történelmi csapattal játszottunk, mint a Kofola, akik már akkor patinásnak számítottak, amikor mi kilenc éve először játszottunk a bajnokságban. Azóta pedig már mi is patinásnak számítunk...
Keretkialakításunk idézte a tavalyi gondokat, fél perc csúszást kellett eszközölni a sporitól, hogy kiérjünk öten a pályára. Kegyetlen nehéznek ígérkezett ez a meccs, akárcsak az élet; de legalább az idő szép volt, így öregedve már ennek is örülünk, se túl meleg, se csúszkálós nyálas nem volt, ez va a focira kitalálva.
Az elején erőnket megfeszítve igyekeztünk előnybe kerülni, hogy ne a végén kelljen levegő után kapkodva még nyomni is. Mezőnyben elég hatékonyak voltunk, kombinatív játékban gyorsabbak voltunk az ellenfélnél, labdabirtoklási arányunk a Rijkaard-féle Barcelona legszebb éveit idézte. Kántor kettős kapufája, mely végül kifelé pattant, jelezte, hogy szerencsére ne számítsunk, megint kell lőni harmincszor kapura ahhoz, hogy egy beakadjon. De aztán a gólok is beindultak: Kántor szerzett labdát necces helyzetben hátul és indította a kontrát, Tinkó balra passzolt, Szerényi pedig megszerezte első gólját a csapatban. Kántor aztán maga is feliratkozott a góllövőlistára, egy csel után szépen pókhálózta ki a pipát.
A félidő közepénél megjöttek a cserék mindkét oldalra, ez új helyzetet teremtett, és meggátolta, hogy belekényelmesedjünk a vezetésbe. Hajtós és sportszerű meccset láthattak a nézők, legendákhoz méltót, azért továbbra is a mi dominanciánkkal.
A második félidő felénél Tinkó indult meg a szélsőbalon, a terv 120%-át teljesítve maga mögött hagyott mindenkit, beadása után Görög zsákmányolta ki a helyzetet, nem a legegyszerűbben ugyan, de a lőtt gólt nem kell megmagyarázni. 3-0 után visszaestünk, vagy elfáradtunk, vagy túlságosan elhittük, hogy vége, és engedtünk néhány könnyelmű helyzetet, amiből lett is két gól. Az első pontrúgás után született, a másodiknál a saját térfélen adtuk el a labdát, utána a csatár lövése alig gurult el a kapuig, de így is gól lett.
3-2-nél még bármi lehetett volna, felpörgött a meccs, még egyszer bele kellett adni mindent, és jól leüvölteni egymás fejét, ha valaki nem zárt vissza időben. Azért egyéni képességek terén nagyokat villogtunk, Kántor, Tinkó vagy Studniczki akkor is meg tudtak oldani zűrös helyzeteket, ha egyedül maradtak hátul. Néhány perccel a vége előtt Tinkó meglőtte azt a gólt ami már lassan a védjegye: a lábak sűrűjében be a hosszú alsóba, és ezzel a végén bebiztosítottuk a győzelmet.
Kozelito Tél - Kofola 4-2
   kapu: Mozol
   mezőny: Görög, Kántor, Studniczki, Szerényi, Tinkó
   gól: Szerényi, Kántor, Görög, Tinkó

Második fecske

Második héten a második győzelmünkre készültünk, most úgy tűnik valamivel sikeresebben. A keretbe beütöttek a szokásos problémák, egy cserével kicsit szűkösen voltunk, és azt beszélve, hogy öregszünk, egyre kevesebb futást vállalunk egyénenként, akkor már jó lenne a több.
Azért elég huszáros iramban kezdtünk az első percekben vállaltuk a letámadást, és a kapu elé szögeztük az ellenfelet, nem igazán tudták kihozni sem a labdát, azt általában még az ő térfelükön megszereztük, és folyamatos nyomás alatt tartottuk a kaput. Studniczki két góljával még az elején előnybe kerültünk.
A kétgólos előny túlságosan magabiztossá tett minket, és a meccs hátralevő részében túl sokszor fordult elő, hogy a fent ragadó, vagy már lecselezett játékosok a félpályánál sétálgatnak, és még csak nem is próbálnak visszaérni. Ezzel egy már megnyert meccset sikerült nehézzé tenni. Ellenfelünk számtalanszor támadhatott 3-2 ellen, némelyikből gólt is lőttek, 2-1, 3-1, 3-2, 4-2 volt az eredmény további alakulása. A mi góljainkat mindkétszer Hlavacska szerezte, előbb visszatámadás útján elé került labdát minden mindegy alapon lőtt a kapuba, másodszor szépen kijátszott akció végén maradt a kapussal szemben.
Három perccel a vége előtt kaptunk még egy gólt, azt felállt védelem ellen, és voltaképpen ez volt az egyetlen alkalom, hogy felállt védelmünk ellen tudott valamit kezdeni az ellenfél, így három perccel a vége előtt még izgulni, hajtani kellett a három pontért. Volt két ajtó-ablak helyzetünk, ami kimaradt, meg amúgy az egész meccsen sok maradt ki, és rúghattunk volna sokkal többet. Az egygólos előnyt legalább tartani tudtuk, így a bajnokságban először de nem utoljára győztesen vonulhattunk le a pályáról.
Kozelito Tél - Hedonitas 4-3
   kapu: Mozol
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Porkoláb M., Studniczki, Tinkó
   gól: Studniczki 2, Hlavacska A. 2

Első fecske

Íme lejátszottuk az első meccsünket. Így a mai nappal már az sem titok, milyen lépésre készülünk a játékospiacon. Az átigazolási időszak lejárta előtti órákban különösen zsúfolt és sikeres volt számunkra. Mozol Kristóf személyében, illetve újfent szerződést kötöttünk Studniczki Gergellyel. Utóbbi játékos már szerepelt nálunk a 2016-os Téli Bajnokságban, többekkel baráti viszonyt ápol, bajnokságbeli rutinja és gólerőssége miatt nagy reményeket fűzünk szerepeltetéséhez.
A bajnoksághoz is nagy reményeket fűzünk, amihez először le kellett volna győznünk a patinás Dinamo csapatát. A meccsre való felkészülés sokban az első meccsek gyermekbetegségeit viselte magán. Ebbe beletartoznak olyan dolgok, hogy páran közülünk a félidei szünetben mutatkoztak be egymásnak, így aztán egymás megismeréséről, és összhang kialakításáról nehezen lehetett szó, meg az olyanok is, két játékos elkésett, és többeknek nem sikerült még megfelelő cipőt, öltözéket beszerezniük.
A játékról? Esett az eső, csúszott a pálya, ez a labda sebességét megnövelte, az irányváltásokét lecsökkentette. A B liga pedig mindjárt az egyik legerősebb csapatot küldte ellenünk. Az összecsapás tehát olyan technikai színvonalat hozott, hogy a semleges nézők is csettinthettek.
Az első gólt sajnos mi kaptuk, ezt Palágyi egyenlítette ki, miután a hatoson lefordult védőjéről; majd térfélcsere után megint hátrányba kerültünk, ezt pedig Hlavacska torolta meg, saját hatosától egy kényszerítővel és mélységi befutásával leküzdve az ellenfél teljes csapatát. Aztán a második félidőben kaptunk két gólt, persze minden gól elkerülhető, talán ezek is azok voltak, vagy még inkább pechesek. Utólag vita tárgyát képezi, hogyan játszottunk, egyes vélemények szerint egész jól, csak ez az eredményen nem látszik, más vélemények szerint megint mindenki elkövette a saját soha ki nem nevelhető hülyeségét a másnaposságtól a magánháborúig.
A háborúzással tényleg mutatott közös jegyeket a meccs, aminek a csapatra nézve lett annyi előnye, hogy kaptunk egy emberelőnyt, sajnos kihasználni nem sikerült. Ellenfelünk az utolsó percekben sportemberhez méltatlan eszközökkel gyilkolta a játékot, ennek néhány feszült szóváltás, és egy-egy sárga lap lett az eredménye. Nem sokkal a vége előtt Tinkó megzörgette a kapufát, és akkor 2-4-es állásnál minden veszni látszott. Kilencven másodperccel a vége előtt Palágyi vert egy jó nagy gólt a bal felső sarokba, azzal szépítettünk, és még egyszer megpróbálhattunk pontért-pontokért támadni, de akkor már hiába.
Kozelito Tél - Dinamo 3-4
   kapu: Mozol
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Kántor, Palágyi, Studniczki, Szerényi, Tinkó
   gól: Palágyi 2, Hlavacska A.