A péntek este jelzett hét emberez kpest szépen elolvastunk, négy emberrel álltunk ki: egy beteget jelzett; egy az első percekben eltiltását töltötte; egynek - ahogy a múlt heti cikkben jeleztük - még nem alakult ki a számfogalma, és rossz időpontra érkezett.
Az emberhiányos felállás nem nekünk tett jót, bár szépen mozogtunk, mégis egyszer mögénk kerültek, és gólt kaptunk. Pár perc múlva azonban kiegészültünk, és ez jót tett játékunknak. A kiegészülés utáni első akcióból Kántor lövése némi szerencsével, megpattanva a kapuba jutott. Alig valamivel később kontrából növeltük előnyünket, Tinkó került helyzetbe a jobbösszekötő helyén, egy finom csellel kimozdította a kapust, majd a bal alsó sarokba gurított.
A kezdeti gólváltások után lenyugodott a játék, mi meg előnyben, cserék nélkül nem éreztük úgy, hogy agyon kellene hajtani magunkat. Nagyon szépen vettük fel az embereket, szűkítettük a területet, és kevés helyzetet engedélyeztünk. Labdaszerzés esetén pedig készen álltunk kontrára, mindig indult valaki, ha éppen nem elégedtünk meg azzal, hogy hátul labdázzunk. A félidő végén egy labdaszerzés után Tinkó lódult meg, nem fogadva meg a tanácsot, hogy elég egy felszabadítás, helyzetbe hozta Kántort, aki élt a lehetőséggel.
Az okos játékot, nyertes párharcokat, és erőnk beosztását a második félidőre is átvittük. Összességében érvényesült akaratunk, Szerényi bemutatott néhány védést, de hát ezért fizetjük a sztárgázsit; Pálfy és Tinkó pedig számlálatlanul szedegették össze a labdákat hátul. További két gólt lőttünk, ezeken Tinkó és Kántor osztozott. A végére megjött a cserénk, így ezzel a lehetőséggel is éltünk, illetve egyre inkább felborítottuk a pályát. Összességében ilyen különbséggel is megérdemelten nyertünk.
Kozelito Tél - Dinamo 5-1
kapu: Szerényi
mezőny: Görög, Kántor, Palágyi, Pálfy, Tinkó
gól: Kántor 3, Tinkó 2
2019. május 25., szombat
2019. május 18., szombat
iskola
Ezen a szép napon a sorsolás kegyelméből a Bandóval mérhettük össze tudsunkat. Kicsit sokan voltunk, bizonyos tekintetben nem elegen, most főleg csatárposzton; kapuban bezzeg ketten is. Rövid okoskodás után az idei szezonban először (és sajnos lehet hogy utoljára) pályára lépő Fehérnek adtuk a kesztyűt, és Mozol minősült át csatárrá.
Most nem volt eső, szép májusi idő és némileg átmelegedett műfű várta a fiúkat, és hamar kiderült, hogy ennek az időnek mi vagyunk a kárvallottjai, illetve a múltkori esőnek mi voltunk a haszonélvezői. Mezőnyjátékban sajnos nem sikerült uralkodnunk, és az ellenfélnek a meccs összes szakaszában több helyzetet engedtünk annál, mint szabad lett volna. Az elején bekapott gólra Tinkó válaszolt: a jobbösszekötő helyén átvett kiugratás után egy visszahúzós csellel elküldte a védőjét, és amíg a kispad azon gondolkodott, ezt a mozdulatot vajon honnan leste el, addig ő beverte a gólt. A döntetlen állást nem tudtuk sokáig megőrizni, egy hazaadás miatti szabadrúgás-kombináció után ismét hátrányba kerültünk. Nem sokkal később egy ígéretes szögletből majdnem kiegyenlítettünk, ehelyett a kontrából megkaptuk a harmadik gólt.
A remény ekkor még élt, de sok más már nem. Bár vitézül küzdöttünk, de dominálni a második félidőben sem tudtunk. Kaptunk még két gólt, egyet szögletből, hanyagság révén, egyet kontrából, elkeseredett kitámadásunk miatt. Rúgni is rúgtunk egyet, Tinkóé az érdem, ő vitte keresztül a labdát a védelmen, majd olyan helyzetbe hozta Szerényit, hogy neki már csak át kellett gurítania a labdát a gólvonalon. Az utolsó percben Pálfy még begyűjtött egy kiállítást, amit letölteni már nem tudott, így a következő meccset a szégyenpadon kezdheti.
Ez lett a vége öt-kettes vereség, tulajdonképpen ellenfeleünk játékerejét ismerve, az erőviszonyoknak ez megfelel. Azért boldogok a vereségtől nem lettünk, és a hátralevő két meccset szeretnénk megnyerni. Lentebb a születésnapos Palágyi László tiszteletére írunk a valós öt-kettes eredmény helyett négy-kettőt, aki általános iskola, érettségi és egyetemi diploma letétele után, a doktori fokozatszerzésre készülve még mindig lehivatkozhatónak tart olyan állításokat, mint 4≥5.
Kozelito Tél - Bandó Karesz 2-4
kapu: Fehér
mezőny: Görög, Mozol, Palágyi, Pálfy, Porkoláb, Szerényi, Tinkó
gól: Tinkó, Szerényi
Most nem volt eső, szép májusi idő és némileg átmelegedett műfű várta a fiúkat, és hamar kiderült, hogy ennek az időnek mi vagyunk a kárvallottjai, illetve a múltkori esőnek mi voltunk a haszonélvezői. Mezőnyjátékban sajnos nem sikerült uralkodnunk, és az ellenfélnek a meccs összes szakaszában több helyzetet engedtünk annál, mint szabad lett volna. Az elején bekapott gólra Tinkó válaszolt: a jobbösszekötő helyén átvett kiugratás után egy visszahúzós csellel elküldte a védőjét, és amíg a kispad azon gondolkodott, ezt a mozdulatot vajon honnan leste el, addig ő beverte a gólt. A döntetlen állást nem tudtuk sokáig megőrizni, egy hazaadás miatti szabadrúgás-kombináció után ismét hátrányba kerültünk. Nem sokkal később egy ígéretes szögletből majdnem kiegyenlítettünk, ehelyett a kontrából megkaptuk a harmadik gólt.
A remény ekkor még élt, de sok más már nem. Bár vitézül küzdöttünk, de dominálni a második félidőben sem tudtunk. Kaptunk még két gólt, egyet szögletből, hanyagság révén, egyet kontrából, elkeseredett kitámadásunk miatt. Rúgni is rúgtunk egyet, Tinkóé az érdem, ő vitte keresztül a labdát a védelmen, majd olyan helyzetbe hozta Szerényit, hogy neki már csak át kellett gurítania a labdát a gólvonalon. Az utolsó percben Pálfy még begyűjtött egy kiállítást, amit letölteni már nem tudott, így a következő meccset a szégyenpadon kezdheti.
Ez lett a vége öt-kettes vereség, tulajdonképpen ellenfeleünk játékerejét ismerve, az erőviszonyoknak ez megfelel. Azért boldogok a vereségtől nem lettünk, és a hátralevő két meccset szeretnénk megnyerni. Lentebb a születésnapos Palágyi László tiszteletére írunk a valós öt-kettes eredmény helyett négy-kettőt, aki általános iskola, érettségi és egyetemi diploma letétele után, a doktori fokozatszerzésre készülve még mindig lehivatkozhatónak tart olyan állításokat, mint 4≥5.
Kozelito Tél - Bandó Karesz 2-4
kapu: Fehér
mezőny: Görög, Mozol, Palágyi, Pálfy, Porkoláb, Szerényi, Tinkó
gól: Tinkó, Szerényi
2019. május 11., szombat
U10
A hétvégén Palágyi harmincadik születésnapját ünnepeltük, talán túlságosan is, illetve az élet kiszámíthatatlanságának folyományaként Tinkó Márk, alapító tagunk és csapatkapitányunk bátyja is megjelent a meccsünkön, így hat mezőnyjátékossal azaz két mezőnybeli cserével állhattunk ki. Mivel a Tinkó M. megnevezés még nem lenne eligazító, ezen a helyen a Tinkó I. fogja jelenteni cspaatkapitányunkat és Tinkó II. a vendégszereplést vállaló bátyját. A testvérek egyébként odahaza Békésen egy U10-es csapat edzőiként tevékenykednek, ezt pedig azzal ünnepeltük, hogy a meccsen olyan hibákkal játszottuk el esélyeinket, amiket egy U10-es meccsen is gáz lett volna elkövetni.
Ellenfelünk csere és valódi kapus nélkül állt ki, tetézve azzal, hogy sérülés miatt időlegesen megfogyatkoztak, addig mezőnyben 3-3 ellen küzdöttünk, amíg a sérült játékos vissza nem állt. Egyértelmű lett volna, hogy szétfutjuk a mezőnyt, és megpróbáljuk kifárasztani őket, de erre kísérlet sem történt. A vezetést korán megszereztük, Tinkó II ügyes lövésével, és utána néhány pecig okos labdajáratással tartottuk az előnyt. A meccs egészére viszont a sikító butaság illik, nem az okosság. Az első félidőben egyetlen egyet cseréltünk, ami azt jelenti, hogy három mezőnyjátékos úgy érezte, jól van az úgy, ha az egész félidőt pályán tölti.
A cserélgetés a második félidőben is neuralgikus pont volt, néhány játékosunk képtelen volt felfedezni a potenciális összefüggést saját fáradtsága és az oldalvonal mellett integető két csere között. Ez főleg azért volt fájdalmas, mert a gólarány kiegyenlítődött, sőt meg is fordult, illetve a játékosok számában rendelkező fölényt nem tudtuk futómennyiségben jelentkező fölényre átváltani.
A második gólt egészen elképesztő körülmények között kaptuk, mi kontráztunk 4 mezőnyjátékos az 1 ellen, ami már elve felveti, hogy 1 védő ellen milyen többletet jelent a negyedik mezőnyjátékosunk csatlakozása a támadáshoz; de még ezt is sikerült tetézni azzal, hogy belevezettük a labdát abba az egy védőbe, aki aztán indította az ő kontrájukat, amire viszont mi nem értünk vissza, két játékosunk meg sem próbált visszafordulni, és kaptuk a gólt. A harmadik gólt szintén kontrából, értsd elölragadásból kaptuk, ami után az ellenfél hatosán ténfergő csatár még megpróbálta megmagyarázni, hogy elcsúszott a védekezés. Közben Tinkó II rúgott gólt, kis túlzással a Liverpool Bl-elődöntős váratlan szöglet taktikáját utánoztuk le. Ezzel viszont ellőttük puskaporunkat, bár az egész meccsen körülbelül harminc kapura lövésünk volt, ezek a két gól kivételével nem sok veszélyt jelentettek a kapura, a mezőnyjátékosból avanzsált kapusok hárítottak mindent.
És tényleg ilyen szintű butasággal meg is érdemeltük a vereséget, hiába hogy simán lett volna esélyünk nyerni. A következő néhány meccsen sokkal koncentráltabbnak kell lennünk, De ez már körülbelől a hatszázadik cikk végszava.
Kozelito Tél - Egy fokkal szerényebben 2-3
kapu: Mozol
mezőny: Görög, Kántor, Palágyi, Studniczki, Tinkó I, Tinkó II
gól: Tinkó II 2
Ellenfelünk csere és valódi kapus nélkül állt ki, tetézve azzal, hogy sérülés miatt időlegesen megfogyatkoztak, addig mezőnyben 3-3 ellen küzdöttünk, amíg a sérült játékos vissza nem állt. Egyértelmű lett volna, hogy szétfutjuk a mezőnyt, és megpróbáljuk kifárasztani őket, de erre kísérlet sem történt. A vezetést korán megszereztük, Tinkó II ügyes lövésével, és utána néhány pecig okos labdajáratással tartottuk az előnyt. A meccs egészére viszont a sikító butaság illik, nem az okosság. Az első félidőben egyetlen egyet cseréltünk, ami azt jelenti, hogy három mezőnyjátékos úgy érezte, jól van az úgy, ha az egész félidőt pályán tölti.
A cserélgetés a második félidőben is neuralgikus pont volt, néhány játékosunk képtelen volt felfedezni a potenciális összefüggést saját fáradtsága és az oldalvonal mellett integető két csere között. Ez főleg azért volt fájdalmas, mert a gólarány kiegyenlítődött, sőt meg is fordult, illetve a játékosok számában rendelkező fölényt nem tudtuk futómennyiségben jelentkező fölényre átváltani.
A második gólt egészen elképesztő körülmények között kaptuk, mi kontráztunk 4 mezőnyjátékos az 1 ellen, ami már elve felveti, hogy 1 védő ellen milyen többletet jelent a negyedik mezőnyjátékosunk csatlakozása a támadáshoz; de még ezt is sikerült tetézni azzal, hogy belevezettük a labdát abba az egy védőbe, aki aztán indította az ő kontrájukat, amire viszont mi nem értünk vissza, két játékosunk meg sem próbált visszafordulni, és kaptuk a gólt. A harmadik gólt szintén kontrából, értsd elölragadásból kaptuk, ami után az ellenfél hatosán ténfergő csatár még megpróbálta megmagyarázni, hogy elcsúszott a védekezés. Közben Tinkó II rúgott gólt, kis túlzással a Liverpool Bl-elődöntős váratlan szöglet taktikáját utánoztuk le. Ezzel viszont ellőttük puskaporunkat, bár az egész meccsen körülbelül harminc kapura lövésünk volt, ezek a két gól kivételével nem sok veszélyt jelentettek a kapura, a mezőnyjátékosból avanzsált kapusok hárítottak mindent.
És tényleg ilyen szintű butasággal meg is érdemeltük a vereséget, hiába hogy simán lett volna esélyünk nyerni. A következő néhány meccsen sokkal koncentráltabbnak kell lennünk, De ez már körülbelől a hatszázadik cikk végszava.
Kozelito Tél - Egy fokkal szerényebben 2-3
kapu: Mozol
mezőny: Görög, Kántor, Palágyi, Studniczki, Tinkó I, Tinkó II
gól: Tinkó II 2
2019. május 5., vasárnap
Az elemekkel küzdve
Kis csapatunk újabb nehézséggel találkozott, nem elég a vasárnapi korai kelés és más kegyetlenségek, még a szakadó esőt is megkaptuk, akkora esőben játszottunk, mint eddig még soha. Kicsit nehezen is jött össze a csapat, kényelmesebbnek tűnt az eresz alól nézni a kezdetet. Három a három ellen kezdtünk mezőnyben, el kellett telnie néhány percnek mire ellenfelünknél megjött az ötödik elem. Aztán amikor mindkét csapatnál megérkezett a csere, akkor meegedett be igazán a meccs, amennyiben bármi melegségről egyáltalán beszélhetünk.
Kiderült, hogy egyáltalán nem kell alárendelt szerepben játszanunk, az az erős négyes amit ki tudtunk küldeni a mezőnybe, állta a sarat a közismerten teknikás bandós fiatalokkal. Az eső s a felázott talaj megnehezítette a folyamatos játékot, egyes játékelemek inkább dagonyázásra hasonlítottak. Ez persze lehet hogy összességében inkább nekünk, a papíron gyengébb csapatnak kedvezett. Nem alakult ki sok helyzet, viszont azt kellett tapasztalnunk, hogy abból legalább annyi adódik előttünk, mint ellenfelünk előtt.
Félideig tartottuk a nulla-nullát, az is reális opció volt, hogy ez lesz a vége, és akkor elmosta az eső az egészet. Mégis adtuk jelét, hogy mi alkalmazkodtunk jobban a körülményekhez. Palágyi és Kántor előtt adódtak nagy helyzetek, azonban a kapus kifogott ezeken. Ekkor a Duracell-nyuszi szerepkörében futkározó Porkoláb gondolta úgy, hogy tizenöt méterről, a felezővonalat éppen átlépve lő egy irgalmatlan nagy gólt a hosszú felső sarokba. A góllal nagy lépést tettünk a győzelem felé, a hátralevő percekben nagyjából tartani tudtuk az okos fegyelmezett játékot, pár meleg helyzetecske volt a kapunk előtt, de a háló érintetlenségét megőriztük. Szakadó esőben tehát nem hiába keltünk fel, három ponttal gazdagodtunk.
Kozelito Tél - Bandó Karesz 1-0
kapu: Szerényi
mezőny: Görög, Kántor, Palágyi, Pálfy, Porkoláb
gól: Porkoláb
Kiderült, hogy egyáltalán nem kell alárendelt szerepben játszanunk, az az erős négyes amit ki tudtunk küldeni a mezőnybe, állta a sarat a közismerten teknikás bandós fiatalokkal. Az eső s a felázott talaj megnehezítette a folyamatos játékot, egyes játékelemek inkább dagonyázásra hasonlítottak. Ez persze lehet hogy összességében inkább nekünk, a papíron gyengébb csapatnak kedvezett. Nem alakult ki sok helyzet, viszont azt kellett tapasztalnunk, hogy abból legalább annyi adódik előttünk, mint ellenfelünk előtt.
Félideig tartottuk a nulla-nullát, az is reális opció volt, hogy ez lesz a vége, és akkor elmosta az eső az egészet. Mégis adtuk jelét, hogy mi alkalmazkodtunk jobban a körülményekhez. Palágyi és Kántor előtt adódtak nagy helyzetek, azonban a kapus kifogott ezeken. Ekkor a Duracell-nyuszi szerepkörében futkározó Porkoláb gondolta úgy, hogy tizenöt méterről, a felezővonalat éppen átlépve lő egy irgalmatlan nagy gólt a hosszú felső sarokba. A góllal nagy lépést tettünk a győzelem felé, a hátralevő percekben nagyjából tartani tudtuk az okos fegyelmezett játékot, pár meleg helyzetecske volt a kapunk előtt, de a háló érintetlenségét megőriztük. Szakadó esőben tehát nem hiába keltünk fel, három ponttal gazdagodtunk.
Kozelito Tél - Bandó Karesz 1-0
kapu: Szerényi
mezőny: Görög, Kántor, Palágyi, Pálfy, Porkoláb
gól: Porkoláb
2019. április 14., vasárnap
Utalás a tizenhatos mélyére
Ezen a szép áprilisi napon rendezték az EP-t vagyis az Esterházy Péter emléktornát, melyen mint irodalomban érintettek, csapatunk tagjai szép számban vettek részt. Nem a Kozelito Telet képviseltük, és több csapat mezében léptünk pályára akár egymás ellen is, ám a csapattagok magas száma miatt említésre méltó tanulságokkal zárult a kupa.
Az Élőt, Tinkót és Szerényit felvonultató, a véneki alkotótábort képviselő csapat nagy küzdelem és éles meccsek után végül nem jutott túl a csoportkörön. Ebben közrejátszott az is, hogy a keret legértékesebb játékosai az első meccsre még nem érkeztek meg, melyet a csapat így elbukott.
A címvédő Íróválogatott Nagy Dániellel kezdőcsapatában vérmes reményekkel érkezett, de egyetlen szerencsétlen pontvesztés miatt lemaradt a döntőről, végül a bronzéremmel vigasztalódhatott.
A JAK csapata Szedlák húgai becenéven, Fehér, Görög, Hlavacska és Palágyi szereplésével vérre menő csatában az akkor már kiegészült vénekieket is búcsúztatva bejutott a döntőbe. A másik döntős csapat a bölcsész A-ligás Polszki tagjaiból verbuválódott, így kis túlzással Kozelito-Polszki rangadó döntött a kupáról. A mi fiaink szép, okos, fegyelmezett játékkal 2-0-ra megnyerték a döntőt, így végül Fehér emelhette magasba a kupát.
2019. április 13., szombat
Gólarány
Ez a meccs is eljött, mostanra már el is múlt, de a feledés homálya egy jó ideig még nem fogja eltakarni. Örvendetes módon volt egy cserénk, többet kívánni szinte nem is lehet, annyit jegyezzünk meg, hogy Mozol kapus az egyetlen játékosunk aki múlt héten és most is pályára lépett.
Az előző hetek csúnya eredményei után most igyekeztünk összeszedni magunkat, és úgy tűnt sikerrel: Alig néhány perc után Hlavacska hozta helyzetbe Kántort, akinek lövése némi szerencsével a jobb alsó sarokba jutott. Előnyünket Kántor hamarosan megduplázta, majd Görög iratkozott fel a góllövőlistára. Az első félidő felénél tehát a három pont sorsa gyakorlatilag már eldőlt. A játék képe azt sugallja, hogy ezzel mindkét csapat tisztában is volt, az ellenfél mintha feladta volna az igazi küzdést, mi pedig okos, türelmes játékkal folytattuk. Az okos játék persze kezdettől fogva erényünk volt, szépen felvettük az embereket, lezártuk a területeket, nem hagytunk sok esélyt a kibontakozásra, támadás esetén pedig általában jól választottuk ki a következő lépést.
A z első félidő végén Kántor szerzett újabb gólt, így már az első félidőben összejött a mesterhármas. A második félidő elején volt néhány meleg helyzet a kapunk előtt. A meccs képére jellemző, hogy amikor ajtó-ablak helyzet adódott az ellenfél előtt, csatáruk akkor is nagy gólt akart lőni, ebből egy kettős kapufa valósult meg, a gól akkor még nem. A következő akcióból szépített az ellenfél, de a meccs folyását ez nem fordította meg. Az utolsó tíz-tizenöt percben sorozatosan vezettük a veszélyes akciókat, majdnem minden percben eljutottunk ziccerig, és bár nem mindig találtuk el a kaput, amikor eltaláltuk, az pontosan sarokra ment, így sok gól született. Kántor egészen elképesztően érezte a kaput, és elég agilis volt ahhoz, hogy megérezze, mikor érdemes lőnie. Az első félidőben szerzett mesterhármasa után a második félidőben további négy mesteri gólt lőtt. Rajta kívül Szerényi talált még kétszer a hálóba, azt kell mondanunk, fegyelmezett játéka és okos meglátásai után megérdemelte, hogy gólokkal jutalmazódjon. Természetesen a győzelem a csapaté, és ez a teljesítémény is kiérdemelte a három pontot és a gólarányjavító végeredményt. A hollandos 8-1-re a végén még kettőt rátettünk, így alakult ki a 10-1-es állás.
Most szünet következik, bajnoki meccsünk legközelebb május 5-én kerül megrendezésre.
Kozelito Tél - Dinamo 10-1
kapu: Mozol
mezőny: Görög, Hlavacska A., Kántor, Porkoláb M., Szerényi
gól: Kántor 7, Szerényi 2, Görög
Az előző hetek csúnya eredményei után most igyekeztünk összeszedni magunkat, és úgy tűnt sikerrel: Alig néhány perc után Hlavacska hozta helyzetbe Kántort, akinek lövése némi szerencsével a jobb alsó sarokba jutott. Előnyünket Kántor hamarosan megduplázta, majd Görög iratkozott fel a góllövőlistára. Az első félidő felénél tehát a három pont sorsa gyakorlatilag már eldőlt. A játék képe azt sugallja, hogy ezzel mindkét csapat tisztában is volt, az ellenfél mintha feladta volna az igazi küzdést, mi pedig okos, türelmes játékkal folytattuk. Az okos játék persze kezdettől fogva erényünk volt, szépen felvettük az embereket, lezártuk a területeket, nem hagytunk sok esélyt a kibontakozásra, támadás esetén pedig általában jól választottuk ki a következő lépést.
A z első félidő végén Kántor szerzett újabb gólt, így már az első félidőben összejött a mesterhármas. A második félidő elején volt néhány meleg helyzet a kapunk előtt. A meccs képére jellemző, hogy amikor ajtó-ablak helyzet adódott az ellenfél előtt, csatáruk akkor is nagy gólt akart lőni, ebből egy kettős kapufa valósult meg, a gól akkor még nem. A következő akcióból szépített az ellenfél, de a meccs folyását ez nem fordította meg. Az utolsó tíz-tizenöt percben sorozatosan vezettük a veszélyes akciókat, majdnem minden percben eljutottunk ziccerig, és bár nem mindig találtuk el a kaput, amikor eltaláltuk, az pontosan sarokra ment, így sok gól született. Kántor egészen elképesztően érezte a kaput, és elég agilis volt ahhoz, hogy megérezze, mikor érdemes lőnie. Az első félidőben szerzett mesterhármasa után a második félidőben további négy mesteri gólt lőtt. Rajta kívül Szerényi talált még kétszer a hálóba, azt kell mondanunk, fegyelmezett játéka és okos meglátásai után megérdemelte, hogy gólokkal jutalmazódjon. Természetesen a győzelem a csapaté, és ez a teljesítémény is kiérdemelte a három pontot és a gólarányjavító végeredményt. A hollandos 8-1-re a végén még kettőt rátettünk, így alakult ki a 10-1-es állás.
Most szünet következik, bajnoki meccsünk legközelebb május 5-én kerül megrendezésre.
Kozelito Tél - Dinamo 10-1
kapu: Mozol
mezőny: Görög, Hlavacska A., Kántor, Porkoláb M., Szerényi
gól: Kántor 7, Szerényi 2, Görög
2019. április 7., vasárnap
Gól, gól, gól
Az élet kegyetlensége és más tényezők állították össze mostani kezdőcsapatunkat. Néhány órával kezdés előtt még más felállásra számítottunk volna, persze létszámra így is megoldottuk. Külön örüm, hogy Pálfy Áron először lépett pályára a mi képviseletünkben.
Viszonylag gyorsan elintéztük, hogy hátrányba kerüljünk, mert mi kapaszkodni szeretünk, és 0-1-nél is kényelmesen sétálgattunk a támadó térfélen miközben bekaptuk a másodikat. Ennyi gólelőny után felébredtünk, szép akció végén, miután a védelmet széthúztuk, Palágyi kapta a passzt jobból, és lőtte ki a jobba alsó sarkot, ezzel megszerezte kétszázadik gólját. Alig valamivel később Tinkó ment el a jobbszélen, beadását Palágyi a hosszú oldalon érkezve a léc alá vágta. Ezzel felhoztuk magunkat döntetlenre, és mehetett volna a meccs akár sikeresen is. Ehelyett inkább úgy határoztunk, beszedünk három perc alatt három gólt. Először egy ember cselezhette le teljes védelmünket, aztán egy szabadrúgást kaptunk be, végül egy távoli, eredendően nem is olyan jó, de megpattant lövés került a kapunkba.
Talán még nem is dőlt el ezzel a meccs, csak kényszerpályára lettünk állítva, hogy kapaszkodnunk kell. A játék képének irányítását átvettük, és sokkal többet támadtunk. Egy szöglet után Hursán verte be olyan kegyetlenül a labdát a hálóba, amilyen kegyetlenül csak Torquemada bánhat a legmegveszekedettebb eretnekekkel. Sajnos ezt nem sikerült megismételnünk, és bár egyes periódusokban teljesen beszorítottuk az ellenfelet, és sorban rúgtuk a szögleteket, azokból már nem született újabb gól.
Kísérteties hasonlóságot mutat ez a meccs az őszivel, akkor is az elején felelőtlenül nagy gólelőnyt adtunk, ami után kapaszkodtunk, és faragtunk valamit a hátrányon, de nem eleget. Tavasszal eddig kér meccsen nulla pont a mérlegünk, azon túl, hogy most rúgtunk három gólt, sokra büszkék nem lehetünk. Ezt az eseménysort pozitív narratívába foglalni nehéz lenne. Fennállásunk tizedik évében kezdeti nehézségekre hivatkozni azzal az ígérettel, hogy majd szezon végére összeállunk, szintén nem lenne túl hiteles.
Kozelito Tél - KRE Főnixek 3-5
kapu: Mozol
mezőny: Biró, Hursán, Palágyi, Pálfy, Studniczki, Tinkó
gól: Palágyi 2, Hursán
Viszonylag gyorsan elintéztük, hogy hátrányba kerüljünk, mert mi kapaszkodni szeretünk, és 0-1-nél is kényelmesen sétálgattunk a támadó térfélen miközben bekaptuk a másodikat. Ennyi gólelőny után felébredtünk, szép akció végén, miután a védelmet széthúztuk, Palágyi kapta a passzt jobból, és lőtte ki a jobba alsó sarkot, ezzel megszerezte kétszázadik gólját. Alig valamivel később Tinkó ment el a jobbszélen, beadását Palágyi a hosszú oldalon érkezve a léc alá vágta. Ezzel felhoztuk magunkat döntetlenre, és mehetett volna a meccs akár sikeresen is. Ehelyett inkább úgy határoztunk, beszedünk három perc alatt három gólt. Először egy ember cselezhette le teljes védelmünket, aztán egy szabadrúgást kaptunk be, végül egy távoli, eredendően nem is olyan jó, de megpattant lövés került a kapunkba.
Talán még nem is dőlt el ezzel a meccs, csak kényszerpályára lettünk állítva, hogy kapaszkodnunk kell. A játék képének irányítását átvettük, és sokkal többet támadtunk. Egy szöglet után Hursán verte be olyan kegyetlenül a labdát a hálóba, amilyen kegyetlenül csak Torquemada bánhat a legmegveszekedettebb eretnekekkel. Sajnos ezt nem sikerült megismételnünk, és bár egyes periódusokban teljesen beszorítottuk az ellenfelet, és sorban rúgtuk a szögleteket, azokból már nem született újabb gól.
Kísérteties hasonlóságot mutat ez a meccs az őszivel, akkor is az elején felelőtlenül nagy gólelőnyt adtunk, ami után kapaszkodtunk, és faragtunk valamit a hátrányon, de nem eleget. Tavasszal eddig kér meccsen nulla pont a mérlegünk, azon túl, hogy most rúgtunk három gólt, sokra büszkék nem lehetünk. Ezt az eseménysort pozitív narratívába foglalni nehéz lenne. Fennállásunk tizedik évében kezdeti nehézségekre hivatkozni azzal az ígérettel, hogy majd szezon végére összeállunk, szintén nem lenne túl hiteles.
Kozelito Tél - KRE Főnixek 3-5
kapu: Mozol
mezőny: Biró, Hursán, Palágyi, Pálfy, Studniczki, Tinkó
gól: Palágyi 2, Hursán
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)