Szezonbeli második meccsünkre már majdnem sikerült lezárni az átigazolási küzdelmeket. Észlelve, hogy egy kicsit túl sokan leszünk, a mai meccsre nyolcan, azaz három cserével, amiből különböző rendű problémák lehetnek, gyorsan akcióba léptünk, és igazoltunk még egy játékost, Lukács Levente személyében.
A túl sok játékos adta krízist végül késésekkel gondoltuk megoldani. Abban a pillanatban, amikor a játékvezető a pályára hívta a csapatokat, négyen voltunk jelen, a kapus posztját így Szerényi vállalta el. Szerencsére annyi időt még tudtunk rétenni, hogy kiegészüljünk öt főre, és kezdetét vette a játék a rutinos Mókusok, a tavalyi A-ligás csapat ellen, akikkel A-ligás korunkban oly sok kiesési rangadót játszottunk.
Az első félidő legnagyobb eseménye egy gól volt, értsd egy gól esett, Palágyi játszott össze Purosszal, majd gurított a hálóba. Góljával átvette a vezetést a csapat örök góllövőlistáján. A lendületünk nem tört meg, és a továbbiakban is birtokoltuk a labdát, gyártottuk a helyzeteket, melyek azonban nem növelték a gólok számát. Sajnos erre a meecsre is igaz, hogy a kihagyott helyzetek megbosszulják magukat. A második félidő közepén beszedtünk két gólt, a másodikat különösen bosszantó helyezkedési hibából, és máris hátrányban voltunk.
Temrészetesen mindent megpróbáltunk, egymás után vezettük a támadásokat, Görög és Purosz révén rúgtunk két kapufát, talán háromszor földharc-jellegű jelenetek között tisztáztak az ellenfél védői a gólvonalról, csak a gól nem jött össze.
Félidőben Pálfy is befutott, négy cserénk lett volna, ha nevezett játékos nem dönt úgy, hogy lemond a játéklehetőségről. A cserének dinamikusan kellett volna mennie, az első félidőben nagyjából még ment is, a másodikban néha már lasszóval kellett lehozni cserélni a játékosokat a pályáról, amit az egalitaránus szellemmel szemben elkövetett kihágás mellet azért is jobb lett volna spontánul és gördülékenyen intézni, mert a második félidő részeredménye 0-2 volt, nyilvánvalóan változtatni kellett volna.
Lelőttük a végét, kikaptunk. Nagyon sokadik olyan meccs, ahol minden tekintetben felülmúljuk az ellenfelet, gyakorlatilag egykapuzunk, csak a gólszerzés nem jön össze, és egyetlen góllal többet rúg az az ellenfél aki a félpályán alig jött át.
Kozelito Tél - Martin és a Mókusok 1-2
kapu: Szerényi
mezőny: Görög, Hlavacska A., Lukács, Kántor, Palágyi, Purosz, Tinkó
gól: Palágyi
2019. szeptember 21., szombat
2019. szeptember 14., szombat
Jöttök ti még a mi utcánkba
Oly nagy volt a nyár... Szórványos barátságos meccseken túl nem sok szervezett programunk volt, mondhatni egyébi edzésterv alapján készültünk. Az idei keret kialakítása sem zárult még le, tavalyhoz képest egy rutinos kapussal erősödhet a keretünk, de szerződés egyelőre sem vele, sem a törzsgárda tagjaival nincs aláírva.
Tinkó véges energiájára hivatkozva lemondott a csapatkapitányi posztról. Mivel a Kozelito Télnél nem pozíciókat osztogatnak, hanem feladatokat, abban egyeztünk meg, hogy Görög, Palágyi és Tinkó közül mindig az fog a csapat képviseletében tevékenykedni, aki éppen ráér.
Ezen gyors summázat után ugorgyunk a ami első meccsre, ahol a KRE Főnixeket fogadtuk, akiktől tavalky oly fájó vereségeket szenvedtünk, és akik végül a bronzérmet is elvitték előlünk. Alkalmi keretünk nagyrészt a legrutinosabb játékosokból állt, kiegészülve erdélyi kölcsönszerepléséből átmenetileg itt tartózkodó Purosszal.
Meg akartuk mutatni, hogy a tavalyi vereségek ellenére tudunk játszani, tudunk pontokat szerezni. Az első tíz perc mezőnyjátékkal és talán enyhe fölényünkkel telt, amikor ellenfelünk szöglet utáni fejessel megszerezte a vezetést. Utólagos elmondások szerint elég háromesélyesnek tűnt a találkozó: egyesek fejében megfordult, hogy megint ki fogunk kapni a semmiből, mások lehetségesnek, vagy éppen biztosnak tartották fordításunkat.
Szerencsére a mi góljainkra nem kellett sokáig várni. A Porkoláb elleni szabálytalanságért megítélt szabadrúgást Hlavacska bombázta be a léc alá, ezzel megszerzve az új szezon első sárga-fekete gólját. Alig egy perccel később Hlavacska szerzett labdát, Görög kiugratta Puroszt, centerünk egy csellel kimozgatta a kapust, majd a hálóba gurított, és már mi is vezettünk. Még a félidő vége előtt Porkoláb vert egy jó nagy gólt a kapu jobb oldalába.
A 3-1-es állás elvileg jó, gyakorlatilag sötéten emlékeztetett arra az eredményre, amiről júniusban elbuktuk a bronzmeccset. Most azonban nem következett be összeomlás, vagy ha igen, akkor nem a mi oldalunkon. A meccs nagy részében letámadtunk, még az ellenfél térfelén igyekeztünk megzavarni az ellenfelet. A letámadás sikeréhez nélkülözhetetlen volt, hogy a hátul biztosító Hlavacsaka-Porkoláb páros az összes párharcát megnyerte, és az összes felívelést hatástalanította; illetve az egy cserénket okosan használtuk ki.
Purosz megszerezte a csapat negyedik gólját, újfent bizonyítva, hogy még nem felejtett el játszani. Lényegében eldőlt a meccs, felborult a pálya, és a folytatásban szinte percenként kerültünk helyzetbe. A közönség igényeit gálázással gondoltuk kielégíteni: Palágyi háttal (!) vett át egy magas labdát, majd belsővel a kapus fölött emelte be ötödik gólunkat. Nem sokkal később Görög kényszerítőzött tankönyvbe illően Purosszal, majd lőtt a hosszú felső sarokba. Az ellenfél is kivette részét a gálából, hátvédjük egy alkalommal úgy mentett saját gólvonalán sarokkal, hogy egyben felbőrözte ott ólálkodó csatárunkat. Ezt a szezon legszebb akciójával válaszoltuk meg, melyben négy mezőnyjátékosunk járatta lábról lábra a játékszert, Palágyi jobbról jövő beadását Purosz sarokkal még továbbtette Görög elé, akinek lövése azonban elkerülte a bal felső sarkot.
Sok helyzetet kihagytunk, egyáltalán nem lett mindenből gól, amiből lehetett volna, bár azért a gólok száma elég magas. A végén Purosz újra betalált, részéről tehát mesterhármassal, a csapat részéről magabiztos győzelemmel indult a szezon.
Kozelito Tél - KRE Főnixek 7-1
kapu: Tinkó
mezőny: Görög, Hlavacska A., Palágyi, Porkoláb M., Purosz
gól: Purosz 3, Hlavacska A., Porkoláb M., Palágyi, Görög
Tinkó véges energiájára hivatkozva lemondott a csapatkapitányi posztról. Mivel a Kozelito Télnél nem pozíciókat osztogatnak, hanem feladatokat, abban egyeztünk meg, hogy Görög, Palágyi és Tinkó közül mindig az fog a csapat képviseletében tevékenykedni, aki éppen ráér.
Ezen gyors summázat után ugorgyunk a ami első meccsre, ahol a KRE Főnixeket fogadtuk, akiktől tavalky oly fájó vereségeket szenvedtünk, és akik végül a bronzérmet is elvitték előlünk. Alkalmi keretünk nagyrészt a legrutinosabb játékosokból állt, kiegészülve erdélyi kölcsönszerepléséből átmenetileg itt tartózkodó Purosszal.
Meg akartuk mutatni, hogy a tavalyi vereségek ellenére tudunk játszani, tudunk pontokat szerezni. Az első tíz perc mezőnyjátékkal és talán enyhe fölényünkkel telt, amikor ellenfelünk szöglet utáni fejessel megszerezte a vezetést. Utólagos elmondások szerint elég háromesélyesnek tűnt a találkozó: egyesek fejében megfordult, hogy megint ki fogunk kapni a semmiből, mások lehetségesnek, vagy éppen biztosnak tartották fordításunkat.
Szerencsére a mi góljainkra nem kellett sokáig várni. A Porkoláb elleni szabálytalanságért megítélt szabadrúgást Hlavacska bombázta be a léc alá, ezzel megszerzve az új szezon első sárga-fekete gólját. Alig egy perccel később Hlavacska szerzett labdát, Görög kiugratta Puroszt, centerünk egy csellel kimozgatta a kapust, majd a hálóba gurított, és már mi is vezettünk. Még a félidő vége előtt Porkoláb vert egy jó nagy gólt a kapu jobb oldalába.
A 3-1-es állás elvileg jó, gyakorlatilag sötéten emlékeztetett arra az eredményre, amiről júniusban elbuktuk a bronzmeccset. Most azonban nem következett be összeomlás, vagy ha igen, akkor nem a mi oldalunkon. A meccs nagy részében letámadtunk, még az ellenfél térfelén igyekeztünk megzavarni az ellenfelet. A letámadás sikeréhez nélkülözhetetlen volt, hogy a hátul biztosító Hlavacsaka-Porkoláb páros az összes párharcát megnyerte, és az összes felívelést hatástalanította; illetve az egy cserénket okosan használtuk ki.
Purosz megszerezte a csapat negyedik gólját, újfent bizonyítva, hogy még nem felejtett el játszani. Lényegében eldőlt a meccs, felborult a pálya, és a folytatásban szinte percenként kerültünk helyzetbe. A közönség igényeit gálázással gondoltuk kielégíteni: Palágyi háttal (!) vett át egy magas labdát, majd belsővel a kapus fölött emelte be ötödik gólunkat. Nem sokkal később Görög kényszerítőzött tankönyvbe illően Purosszal, majd lőtt a hosszú felső sarokba. Az ellenfél is kivette részét a gálából, hátvédjük egy alkalommal úgy mentett saját gólvonalán sarokkal, hogy egyben felbőrözte ott ólálkodó csatárunkat. Ezt a szezon legszebb akciójával válaszoltuk meg, melyben négy mezőnyjátékosunk járatta lábról lábra a játékszert, Palágyi jobbról jövő beadását Purosz sarokkal még továbbtette Görög elé, akinek lövése azonban elkerülte a bal felső sarkot.
Sok helyzetet kihagytunk, egyáltalán nem lett mindenből gól, amiből lehetett volna, bár azért a gólok száma elég magas. A végén Purosz újra betalált, részéről tehát mesterhármassal, a csapat részéről magabiztos győzelemmel indult a szezon.
Kozelito Tél - KRE Főnixek 7-1
kapu: Tinkó
mezőny: Görög, Hlavacska A., Palágyi, Porkoláb M., Purosz
gól: Purosz 3, Hlavacska A., Porkoláb M., Palágyi, Görög
2019. június 15., szombat
Hagyományokat építünk
Három hét várakozás után eljött a szezonzáró utolsó meccs, gyakorlatilag bronzmeccs, ahol egy pont megszerzésével bebiztosíthattuk a harmadik helyet. Három hét fogadkozás hat ember összegyűjtésére volt elég, erre Gyatlov elvtárssal azt mondhatjuk, hogy nem jó, nem is katasztrófa, hiszen voltunk már kevesebben, sőt győztünk kevesebben; ám azért mégis szomorú, hogy tiezenötből haton tudtuk félretenni ügyes-bajos dolgainkat a Kozelitóért. A meccs képét alapvetően befolyásolta az eszméletlen meleg, harmincöt fok volt árnyékban, de a fekete gumireszelékkel feltöltött pályán ez bőven felmehetett negyven fölé.
Alig néhány perc játék után Kántor révén megszereztük a vezetést. Ezt hamarosan egyenlőre hoztuk, de még mindig az első tíz percen belül voltunk, amikro Kántor erős lövésével ismét megszereztük a vezetést. Kényelmes előnyünk tudatában játszhattuk saját játékunkat, akár a labda birtoklása elég lett volna, de újabb és újabb támadásokat vezettünk. Kántort motiválta, hogy már csak három gólt kellett volna lőnie a gólkirályi címhez, szaporán kísérletezett; illetve Görög előtt adódtak lehetőségek, legközelebbinél a keresztléc alsó éléről vágódott le a labda a kapus hátára, majd onnan szögletre.
Tehát ha nem is lőttünk újabb gólt, sikerült érvényesíteni akaratunkat, fegyelmezett játékkal elejét vettük a kapunkat fenyegető veszélyeknek, és elég könnyen tudtunk helyzeteket kialakítani.
A második flidő elején megszereztük harmadik gólunkat, kihasználtuk a szokásos helyezkedési hibát szögletnél, és Szerényi a hosszú oldalon érkezve a hálóba fejelt. Ettől lettünk túl kényelmesek, vagy csak a véletlen hozta, de pont amikor már kétgólos előnyben már csak a tutit kellett volna hozni az éremért, ellenfelünk pedig lélekben már-már feladta a harcot akkor estünk össze. Illetve a meccs képét illetően nem estünk össze csak kaptunk három egészen röhejes gólt, amivel 3-1 helyett 3-4 lett öt perc alatt. Talán arra gondoltak a fiúk, hogy év végével a szilveszteri bakiparádéba is kell pár felvétel. A második bekapott gólnál akkor intéztünk cserét, amikor az ellenfél jött oldalberúgással a mi kapunk közeléből; ráadásul középhátvédünk leszegett fejjel várta hogy csapattársai cseréljenek, míg a csatár levált róla és gólt lőtt. A harmadiknál a szögletet az alapvonalon, a rövid oldali kapufát horzsolva gurították be, és ez a beadás túlcsorgott a direkt a vonalra állított védőn, és a kapuson, hogy a hosszú kapufánál érkező támadó mintegy tizenhárom centiről a hálóba pofozhassa. Negyediknél egy ritmusváltással két emberünkön jutott túl a labdás játékos, hogy aztán nem túl jól helyezett lövése valahogy bejusson a hálónkba.
Hátrányba kerülés után még négy-öt perc állt rendelkezésünkre, és tényleg mindent megpróbáltunk, naggyá tettük a kapust, utolsó pillanatban közbevetődő lábakon akadtunk fenn, illetve volt két ígéretes szabadrúgásunk. De a már ezerszer ismert forgatókönyvből csak az következhetett, hogy semmi se sikerüljön. Ennek már nagy-nagy hagyománya van, hogy szezon utolsó meccsén, helyosztón nyert helyzetből az elképzelhetetlenség határát súroló hibákkal veszítsünk, egyetlen góllal, inkompetens játékvezetés mellett, nyilvánvaló mezőnyfölényünk és helyzeteink ellenére.
Így zárult tehát feljutásunk utáni első szezonunk, negyedik hellyel, sok szép meccsel és néhány fájó vereséggel. A nagy konzílium arra jutott, hogy a jövő év az építkezésé lesz. Ez az eufemisztikus megfogalmazása annak, hogy amíg lekövethetetlen, hányan vagyunk, kik leszünk egy meccsen, addig ne számítsunk eredményre.
Kozelito Tél - KRE Főnixek 3-4
kapu: Mozol
mezőny: Görög, Kántor, Palágyi, Szerényi, Tinkó
gól: Kántor 2, Szerényi
Alig néhány perc játék után Kántor révén megszereztük a vezetést. Ezt hamarosan egyenlőre hoztuk, de még mindig az első tíz percen belül voltunk, amikro Kántor erős lövésével ismét megszereztük a vezetést. Kényelmes előnyünk tudatában játszhattuk saját játékunkat, akár a labda birtoklása elég lett volna, de újabb és újabb támadásokat vezettünk. Kántort motiválta, hogy már csak három gólt kellett volna lőnie a gólkirályi címhez, szaporán kísérletezett; illetve Görög előtt adódtak lehetőségek, legközelebbinél a keresztléc alsó éléről vágódott le a labda a kapus hátára, majd onnan szögletre.
Tehát ha nem is lőttünk újabb gólt, sikerült érvényesíteni akaratunkat, fegyelmezett játékkal elejét vettük a kapunkat fenyegető veszélyeknek, és elég könnyen tudtunk helyzeteket kialakítani.
A második flidő elején megszereztük harmadik gólunkat, kihasználtuk a szokásos helyezkedési hibát szögletnél, és Szerényi a hosszú oldalon érkezve a hálóba fejelt. Ettől lettünk túl kényelmesek, vagy csak a véletlen hozta, de pont amikor már kétgólos előnyben már csak a tutit kellett volna hozni az éremért, ellenfelünk pedig lélekben már-már feladta a harcot akkor estünk össze. Illetve a meccs képét illetően nem estünk össze csak kaptunk három egészen röhejes gólt, amivel 3-1 helyett 3-4 lett öt perc alatt. Talán arra gondoltak a fiúk, hogy év végével a szilveszteri bakiparádéba is kell pár felvétel. A második bekapott gólnál akkor intéztünk cserét, amikor az ellenfél jött oldalberúgással a mi kapunk közeléből; ráadásul középhátvédünk leszegett fejjel várta hogy csapattársai cseréljenek, míg a csatár levált róla és gólt lőtt. A harmadiknál a szögletet az alapvonalon, a rövid oldali kapufát horzsolva gurították be, és ez a beadás túlcsorgott a direkt a vonalra állított védőn, és a kapuson, hogy a hosszú kapufánál érkező támadó mintegy tizenhárom centiről a hálóba pofozhassa. Negyediknél egy ritmusváltással két emberünkön jutott túl a labdás játékos, hogy aztán nem túl jól helyezett lövése valahogy bejusson a hálónkba.
Hátrányba kerülés után még négy-öt perc állt rendelkezésünkre, és tényleg mindent megpróbáltunk, naggyá tettük a kapust, utolsó pillanatban közbevetődő lábakon akadtunk fenn, illetve volt két ígéretes szabadrúgásunk. De a már ezerszer ismert forgatókönyvből csak az következhetett, hogy semmi se sikerüljön. Ennek már nagy-nagy hagyománya van, hogy szezon utolsó meccsén, helyosztón nyert helyzetből az elképzelhetetlenség határát súroló hibákkal veszítsünk, egyetlen góllal, inkompetens játékvezetés mellett, nyilvánvaló mezőnyfölényünk és helyzeteink ellenére.
Így zárult tehát feljutásunk utáni első szezonunk, negyedik hellyel, sok szép meccsel és néhány fájó vereséggel. A nagy konzílium arra jutott, hogy a jövő év az építkezésé lesz. Ez az eufemisztikus megfogalmazása annak, hogy amíg lekövethetetlen, hányan vagyunk, kik leszünk egy meccsen, addig ne számítsunk eredményre.
Kozelito Tél - KRE Főnixek 3-4
kapu: Mozol
mezőny: Görög, Kántor, Palágyi, Szerényi, Tinkó
gól: Kántor 2, Szerényi
2019. május 25., szombat
Nem sokan kell lenni hanem elegen
A péntek este jelzett hét emberez kpest szépen elolvastunk, négy emberrel álltunk ki: egy beteget jelzett; egy az első percekben eltiltását töltötte; egynek - ahogy a múlt heti cikkben jeleztük - még nem alakult ki a számfogalma, és rossz időpontra érkezett.
Az emberhiányos felállás nem nekünk tett jót, bár szépen mozogtunk, mégis egyszer mögénk kerültek, és gólt kaptunk. Pár perc múlva azonban kiegészültünk, és ez jót tett játékunknak. A kiegészülés utáni első akcióból Kántor lövése némi szerencsével, megpattanva a kapuba jutott. Alig valamivel később kontrából növeltük előnyünket, Tinkó került helyzetbe a jobbösszekötő helyén, egy finom csellel kimozdította a kapust, majd a bal alsó sarokba gurított.
A kezdeti gólváltások után lenyugodott a játék, mi meg előnyben, cserék nélkül nem éreztük úgy, hogy agyon kellene hajtani magunkat. Nagyon szépen vettük fel az embereket, szűkítettük a területet, és kevés helyzetet engedélyeztünk. Labdaszerzés esetén pedig készen álltunk kontrára, mindig indult valaki, ha éppen nem elégedtünk meg azzal, hogy hátul labdázzunk. A félidő végén egy labdaszerzés után Tinkó lódult meg, nem fogadva meg a tanácsot, hogy elég egy felszabadítás, helyzetbe hozta Kántort, aki élt a lehetőséggel.
Az okos játékot, nyertes párharcokat, és erőnk beosztását a második félidőre is átvittük. Összességében érvényesült akaratunk, Szerényi bemutatott néhány védést, de hát ezért fizetjük a sztárgázsit; Pálfy és Tinkó pedig számlálatlanul szedegették össze a labdákat hátul. További két gólt lőttünk, ezeken Tinkó és Kántor osztozott. A végére megjött a cserénk, így ezzel a lehetőséggel is éltünk, illetve egyre inkább felborítottuk a pályát. Összességében ilyen különbséggel is megérdemelten nyertünk.
Kozelito Tél - Dinamo 5-1
kapu: Szerényi
mezőny: Görög, Kántor, Palágyi, Pálfy, Tinkó
gól: Kántor 3, Tinkó 2
Az emberhiányos felállás nem nekünk tett jót, bár szépen mozogtunk, mégis egyszer mögénk kerültek, és gólt kaptunk. Pár perc múlva azonban kiegészültünk, és ez jót tett játékunknak. A kiegészülés utáni első akcióból Kántor lövése némi szerencsével, megpattanva a kapuba jutott. Alig valamivel később kontrából növeltük előnyünket, Tinkó került helyzetbe a jobbösszekötő helyén, egy finom csellel kimozdította a kapust, majd a bal alsó sarokba gurított.
A kezdeti gólváltások után lenyugodott a játék, mi meg előnyben, cserék nélkül nem éreztük úgy, hogy agyon kellene hajtani magunkat. Nagyon szépen vettük fel az embereket, szűkítettük a területet, és kevés helyzetet engedélyeztünk. Labdaszerzés esetén pedig készen álltunk kontrára, mindig indult valaki, ha éppen nem elégedtünk meg azzal, hogy hátul labdázzunk. A félidő végén egy labdaszerzés után Tinkó lódult meg, nem fogadva meg a tanácsot, hogy elég egy felszabadítás, helyzetbe hozta Kántort, aki élt a lehetőséggel.
Az okos játékot, nyertes párharcokat, és erőnk beosztását a második félidőre is átvittük. Összességében érvényesült akaratunk, Szerényi bemutatott néhány védést, de hát ezért fizetjük a sztárgázsit; Pálfy és Tinkó pedig számlálatlanul szedegették össze a labdákat hátul. További két gólt lőttünk, ezeken Tinkó és Kántor osztozott. A végére megjött a cserénk, így ezzel a lehetőséggel is éltünk, illetve egyre inkább felborítottuk a pályát. Összességében ilyen különbséggel is megérdemelten nyertünk.
Kozelito Tél - Dinamo 5-1
kapu: Szerényi
mezőny: Görög, Kántor, Palágyi, Pálfy, Tinkó
gól: Kántor 3, Tinkó 2
2019. május 18., szombat
iskola
Ezen a szép napon a sorsolás kegyelméből a Bandóval mérhettük össze tudsunkat. Kicsit sokan voltunk, bizonyos tekintetben nem elegen, most főleg csatárposzton; kapuban bezzeg ketten is. Rövid okoskodás után az idei szezonban először (és sajnos lehet hogy utoljára) pályára lépő Fehérnek adtuk a kesztyűt, és Mozol minősült át csatárrá.
Most nem volt eső, szép májusi idő és némileg átmelegedett műfű várta a fiúkat, és hamar kiderült, hogy ennek az időnek mi vagyunk a kárvallottjai, illetve a múltkori esőnek mi voltunk a haszonélvezői. Mezőnyjátékban sajnos nem sikerült uralkodnunk, és az ellenfélnek a meccs összes szakaszában több helyzetet engedtünk annál, mint szabad lett volna. Az elején bekapott gólra Tinkó válaszolt: a jobbösszekötő helyén átvett kiugratás után egy visszahúzós csellel elküldte a védőjét, és amíg a kispad azon gondolkodott, ezt a mozdulatot vajon honnan leste el, addig ő beverte a gólt. A döntetlen állást nem tudtuk sokáig megőrizni, egy hazaadás miatti szabadrúgás-kombináció után ismét hátrányba kerültünk. Nem sokkal később egy ígéretes szögletből majdnem kiegyenlítettünk, ehelyett a kontrából megkaptuk a harmadik gólt.
A remény ekkor még élt, de sok más már nem. Bár vitézül küzdöttünk, de dominálni a második félidőben sem tudtunk. Kaptunk még két gólt, egyet szögletből, hanyagság révén, egyet kontrából, elkeseredett kitámadásunk miatt. Rúgni is rúgtunk egyet, Tinkóé az érdem, ő vitte keresztül a labdát a védelmen, majd olyan helyzetbe hozta Szerényit, hogy neki már csak át kellett gurítania a labdát a gólvonalon. Az utolsó percben Pálfy még begyűjtött egy kiállítást, amit letölteni már nem tudott, így a következő meccset a szégyenpadon kezdheti.
Ez lett a vége öt-kettes vereség, tulajdonképpen ellenfeleünk játékerejét ismerve, az erőviszonyoknak ez megfelel. Azért boldogok a vereségtől nem lettünk, és a hátralevő két meccset szeretnénk megnyerni. Lentebb a születésnapos Palágyi László tiszteletére írunk a valós öt-kettes eredmény helyett négy-kettőt, aki általános iskola, érettségi és egyetemi diploma letétele után, a doktori fokozatszerzésre készülve még mindig lehivatkozhatónak tart olyan állításokat, mint 4≥5.
Kozelito Tél - Bandó Karesz 2-4
kapu: Fehér
mezőny: Görög, Mozol, Palágyi, Pálfy, Porkoláb, Szerényi, Tinkó
gól: Tinkó, Szerényi
Most nem volt eső, szép májusi idő és némileg átmelegedett műfű várta a fiúkat, és hamar kiderült, hogy ennek az időnek mi vagyunk a kárvallottjai, illetve a múltkori esőnek mi voltunk a haszonélvezői. Mezőnyjátékban sajnos nem sikerült uralkodnunk, és az ellenfélnek a meccs összes szakaszában több helyzetet engedtünk annál, mint szabad lett volna. Az elején bekapott gólra Tinkó válaszolt: a jobbösszekötő helyén átvett kiugratás után egy visszahúzós csellel elküldte a védőjét, és amíg a kispad azon gondolkodott, ezt a mozdulatot vajon honnan leste el, addig ő beverte a gólt. A döntetlen állást nem tudtuk sokáig megőrizni, egy hazaadás miatti szabadrúgás-kombináció után ismét hátrányba kerültünk. Nem sokkal később egy ígéretes szögletből majdnem kiegyenlítettünk, ehelyett a kontrából megkaptuk a harmadik gólt.
A remény ekkor még élt, de sok más már nem. Bár vitézül küzdöttünk, de dominálni a második félidőben sem tudtunk. Kaptunk még két gólt, egyet szögletből, hanyagság révén, egyet kontrából, elkeseredett kitámadásunk miatt. Rúgni is rúgtunk egyet, Tinkóé az érdem, ő vitte keresztül a labdát a védelmen, majd olyan helyzetbe hozta Szerényit, hogy neki már csak át kellett gurítania a labdát a gólvonalon. Az utolsó percben Pálfy még begyűjtött egy kiállítást, amit letölteni már nem tudott, így a következő meccset a szégyenpadon kezdheti.
Ez lett a vége öt-kettes vereség, tulajdonképpen ellenfeleünk játékerejét ismerve, az erőviszonyoknak ez megfelel. Azért boldogok a vereségtől nem lettünk, és a hátralevő két meccset szeretnénk megnyerni. Lentebb a születésnapos Palágyi László tiszteletére írunk a valós öt-kettes eredmény helyett négy-kettőt, aki általános iskola, érettségi és egyetemi diploma letétele után, a doktori fokozatszerzésre készülve még mindig lehivatkozhatónak tart olyan állításokat, mint 4≥5.
Kozelito Tél - Bandó Karesz 2-4
kapu: Fehér
mezőny: Görög, Mozol, Palágyi, Pálfy, Porkoláb, Szerényi, Tinkó
gól: Tinkó, Szerényi
2019. május 11., szombat
U10
A hétvégén Palágyi harmincadik születésnapját ünnepeltük, talán túlságosan is, illetve az élet kiszámíthatatlanságának folyományaként Tinkó Márk, alapító tagunk és csapatkapitányunk bátyja is megjelent a meccsünkön, így hat mezőnyjátékossal azaz két mezőnybeli cserével állhattunk ki. Mivel a Tinkó M. megnevezés még nem lenne eligazító, ezen a helyen a Tinkó I. fogja jelenteni cspaatkapitányunkat és Tinkó II. a vendégszereplést vállaló bátyját. A testvérek egyébként odahaza Békésen egy U10-es csapat edzőiként tevékenykednek, ezt pedig azzal ünnepeltük, hogy a meccsen olyan hibákkal játszottuk el esélyeinket, amiket egy U10-es meccsen is gáz lett volna elkövetni.
Ellenfelünk csere és valódi kapus nélkül állt ki, tetézve azzal, hogy sérülés miatt időlegesen megfogyatkoztak, addig mezőnyben 3-3 ellen küzdöttünk, amíg a sérült játékos vissza nem állt. Egyértelmű lett volna, hogy szétfutjuk a mezőnyt, és megpróbáljuk kifárasztani őket, de erre kísérlet sem történt. A vezetést korán megszereztük, Tinkó II ügyes lövésével, és utána néhány pecig okos labdajáratással tartottuk az előnyt. A meccs egészére viszont a sikító butaság illik, nem az okosság. Az első félidőben egyetlen egyet cseréltünk, ami azt jelenti, hogy három mezőnyjátékos úgy érezte, jól van az úgy, ha az egész félidőt pályán tölti.
A cserélgetés a második félidőben is neuralgikus pont volt, néhány játékosunk képtelen volt felfedezni a potenciális összefüggést saját fáradtsága és az oldalvonal mellett integető két csere között. Ez főleg azért volt fájdalmas, mert a gólarány kiegyenlítődött, sőt meg is fordult, illetve a játékosok számában rendelkező fölényt nem tudtuk futómennyiségben jelentkező fölényre átváltani.
A második gólt egészen elképesztő körülmények között kaptuk, mi kontráztunk 4 mezőnyjátékos az 1 ellen, ami már elve felveti, hogy 1 védő ellen milyen többletet jelent a negyedik mezőnyjátékosunk csatlakozása a támadáshoz; de még ezt is sikerült tetézni azzal, hogy belevezettük a labdát abba az egy védőbe, aki aztán indította az ő kontrájukat, amire viszont mi nem értünk vissza, két játékosunk meg sem próbált visszafordulni, és kaptuk a gólt. A harmadik gólt szintén kontrából, értsd elölragadásból kaptuk, ami után az ellenfél hatosán ténfergő csatár még megpróbálta megmagyarázni, hogy elcsúszott a védekezés. Közben Tinkó II rúgott gólt, kis túlzással a Liverpool Bl-elődöntős váratlan szöglet taktikáját utánoztuk le. Ezzel viszont ellőttük puskaporunkat, bár az egész meccsen körülbelül harminc kapura lövésünk volt, ezek a két gól kivételével nem sok veszélyt jelentettek a kapura, a mezőnyjátékosból avanzsált kapusok hárítottak mindent.
És tényleg ilyen szintű butasággal meg is érdemeltük a vereséget, hiába hogy simán lett volna esélyünk nyerni. A következő néhány meccsen sokkal koncentráltabbnak kell lennünk, De ez már körülbelől a hatszázadik cikk végszava.
Kozelito Tél - Egy fokkal szerényebben 2-3
kapu: Mozol
mezőny: Görög, Kántor, Palágyi, Studniczki, Tinkó I, Tinkó II
gól: Tinkó II 2
Ellenfelünk csere és valódi kapus nélkül állt ki, tetézve azzal, hogy sérülés miatt időlegesen megfogyatkoztak, addig mezőnyben 3-3 ellen küzdöttünk, amíg a sérült játékos vissza nem állt. Egyértelmű lett volna, hogy szétfutjuk a mezőnyt, és megpróbáljuk kifárasztani őket, de erre kísérlet sem történt. A vezetést korán megszereztük, Tinkó II ügyes lövésével, és utána néhány pecig okos labdajáratással tartottuk az előnyt. A meccs egészére viszont a sikító butaság illik, nem az okosság. Az első félidőben egyetlen egyet cseréltünk, ami azt jelenti, hogy három mezőnyjátékos úgy érezte, jól van az úgy, ha az egész félidőt pályán tölti.
A cserélgetés a második félidőben is neuralgikus pont volt, néhány játékosunk képtelen volt felfedezni a potenciális összefüggést saját fáradtsága és az oldalvonal mellett integető két csere között. Ez főleg azért volt fájdalmas, mert a gólarány kiegyenlítődött, sőt meg is fordult, illetve a játékosok számában rendelkező fölényt nem tudtuk futómennyiségben jelentkező fölényre átváltani.
A második gólt egészen elképesztő körülmények között kaptuk, mi kontráztunk 4 mezőnyjátékos az 1 ellen, ami már elve felveti, hogy 1 védő ellen milyen többletet jelent a negyedik mezőnyjátékosunk csatlakozása a támadáshoz; de még ezt is sikerült tetézni azzal, hogy belevezettük a labdát abba az egy védőbe, aki aztán indította az ő kontrájukat, amire viszont mi nem értünk vissza, két játékosunk meg sem próbált visszafordulni, és kaptuk a gólt. A harmadik gólt szintén kontrából, értsd elölragadásból kaptuk, ami után az ellenfél hatosán ténfergő csatár még megpróbálta megmagyarázni, hogy elcsúszott a védekezés. Közben Tinkó II rúgott gólt, kis túlzással a Liverpool Bl-elődöntős váratlan szöglet taktikáját utánoztuk le. Ezzel viszont ellőttük puskaporunkat, bár az egész meccsen körülbelül harminc kapura lövésünk volt, ezek a két gól kivételével nem sok veszélyt jelentettek a kapura, a mezőnyjátékosból avanzsált kapusok hárítottak mindent.
És tényleg ilyen szintű butasággal meg is érdemeltük a vereséget, hiába hogy simán lett volna esélyünk nyerni. A következő néhány meccsen sokkal koncentráltabbnak kell lennünk, De ez már körülbelől a hatszázadik cikk végszava.
Kozelito Tél - Egy fokkal szerényebben 2-3
kapu: Mozol
mezőny: Görög, Kántor, Palágyi, Studniczki, Tinkó I, Tinkó II
gól: Tinkó II 2
2019. május 5., vasárnap
Az elemekkel küzdve
Kis csapatunk újabb nehézséggel találkozott, nem elég a vasárnapi korai kelés és más kegyetlenségek, még a szakadó esőt is megkaptuk, akkora esőben játszottunk, mint eddig még soha. Kicsit nehezen is jött össze a csapat, kényelmesebbnek tűnt az eresz alól nézni a kezdetet. Három a három ellen kezdtünk mezőnyben, el kellett telnie néhány percnek mire ellenfelünknél megjött az ötödik elem. Aztán amikor mindkét csapatnál megérkezett a csere, akkor meegedett be igazán a meccs, amennyiben bármi melegségről egyáltalán beszélhetünk.
Kiderült, hogy egyáltalán nem kell alárendelt szerepben játszanunk, az az erős négyes amit ki tudtunk küldeni a mezőnybe, állta a sarat a közismerten teknikás bandós fiatalokkal. Az eső s a felázott talaj megnehezítette a folyamatos játékot, egyes játékelemek inkább dagonyázásra hasonlítottak. Ez persze lehet hogy összességében inkább nekünk, a papíron gyengébb csapatnak kedvezett. Nem alakult ki sok helyzet, viszont azt kellett tapasztalnunk, hogy abból legalább annyi adódik előttünk, mint ellenfelünk előtt.
Félideig tartottuk a nulla-nullát, az is reális opció volt, hogy ez lesz a vége, és akkor elmosta az eső az egészet. Mégis adtuk jelét, hogy mi alkalmazkodtunk jobban a körülményekhez. Palágyi és Kántor előtt adódtak nagy helyzetek, azonban a kapus kifogott ezeken. Ekkor a Duracell-nyuszi szerepkörében futkározó Porkoláb gondolta úgy, hogy tizenöt méterről, a felezővonalat éppen átlépve lő egy irgalmatlan nagy gólt a hosszú felső sarokba. A góllal nagy lépést tettünk a győzelem felé, a hátralevő percekben nagyjából tartani tudtuk az okos fegyelmezett játékot, pár meleg helyzetecske volt a kapunk előtt, de a háló érintetlenségét megőriztük. Szakadó esőben tehát nem hiába keltünk fel, három ponttal gazdagodtunk.
Kozelito Tél - Bandó Karesz 1-0
kapu: Szerényi
mezőny: Görög, Kántor, Palágyi, Pálfy, Porkoláb
gól: Porkoláb
Kiderült, hogy egyáltalán nem kell alárendelt szerepben játszanunk, az az erős négyes amit ki tudtunk küldeni a mezőnybe, állta a sarat a közismerten teknikás bandós fiatalokkal. Az eső s a felázott talaj megnehezítette a folyamatos játékot, egyes játékelemek inkább dagonyázásra hasonlítottak. Ez persze lehet hogy összességében inkább nekünk, a papíron gyengébb csapatnak kedvezett. Nem alakult ki sok helyzet, viszont azt kellett tapasztalnunk, hogy abból legalább annyi adódik előttünk, mint ellenfelünk előtt.
Félideig tartottuk a nulla-nullát, az is reális opció volt, hogy ez lesz a vége, és akkor elmosta az eső az egészet. Mégis adtuk jelét, hogy mi alkalmazkodtunk jobban a körülményekhez. Palágyi és Kántor előtt adódtak nagy helyzetek, azonban a kapus kifogott ezeken. Ekkor a Duracell-nyuszi szerepkörében futkározó Porkoláb gondolta úgy, hogy tizenöt méterről, a felezővonalat éppen átlépve lő egy irgalmatlan nagy gólt a hosszú felső sarokba. A góllal nagy lépést tettünk a győzelem felé, a hátralevő percekben nagyjából tartani tudtuk az okos fegyelmezett játékot, pár meleg helyzetecske volt a kapunk előtt, de a háló érintetlenségét megőriztük. Szakadó esőben tehát nem hiába keltünk fel, három ponttal gazdagodtunk.
Kozelito Tél - Bandó Karesz 1-0
kapu: Szerényi
mezőny: Görög, Kántor, Palágyi, Pálfy, Porkoláb
gól: Porkoláb
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)